2011. augusztus 31., szerda

ET 13. nap - Legyen teszt vagy ne legyen teszt?

Más már ilyenkor rég tesztelt - én nem merek! Félek, hogy esetleg nem olyat mutatna amilyet szeretnék, amit szeretnénk, és akkor inkább tudjam meg később. Nem jó ez a hozzáállás tudom, de fel kell készülni arra is, hogy 2 út van a kimenetelt illetően. Persze ha meg sikerült, akkor már rég tudhatnám.... de én beszari vagyok! Szóval nagy a dilemma! Eddig a nem tesztelés mellett voltam, és nagyon kis nyugodtan éltem a mindennapokat! Ma meg már,  hogy közeleg a vérvétel ideje, átváltottam "MIKOR LESZ MÁR PÉNTEK" görcskisasszonyba. Legszívesebben pisilnék egyet arra a kis pici csíkra....

2 nap múlva vérvétel, és nekem semmi különös jelem nincsen. Nem feszülnek a melleim, nem vagyok kívánós, és úgy ámblokk nem tudom mit kellene éreznem. Talán amit elmondhatok, hogy tegnap délután óta van enyhe - nagyon enyhe émelygésem, de ez nem hányinger és tényleg akár mástól is lehet. A hasamat ma kicsit éreztem, olyan menzesz előtti érzés volt, meg is ijedtem tőle, mert holnap vagyok a ciklusom 28. napján... De csak remélem, hogy mikulásmentes időszak következik!

Ez van, most már nehéz! Szeretném tudni, hogy laknak-e a pocakomban, mert addig nem tudom szeretni a pocakomat, amíg nem tudom biztosan, hogy van-e benne élet. 

Még kettőt kell aludni....


2011. augusztus 25., csütörtök

ET 6. nap

2011. augusztus 24. - Ma először éreztem a hasamat. Egész nap menzesz szerű fájdalmakat éreztem. Nem tudom ez mit jelent, de remélem inkább jót mint nem jót.... hiszen a menzesz még jóval odább lenne!

ET 1-5. nap

Augusztus 19-23.
A beültetés péntekre esett, így a péntek délutánt szinte végig ágyban töltöttem, a hétvégét meg hol ülve, hol feküdve. Szombat délután - vasárnap a jobb oldalamon erősebb hasszurkálásokat éreztem a jobb oldalamon gyengébbeket és kevesebbszer. A további napok teljesen tünetmentesen teltek és szerencsére még nincs bennem az a legyen már végre szeptember 2-a érzés sem.
Egyetlen dolog ami már-már zavaró: csatakosra izzadok éjjelente! Ez azóta van, hogy elkezdtem szúrni magam és azóta csak erősödött.


Ciklus 16. nap - A beültetés (ET)

Augusztus 19-én 3/4 12-re kellett mennünk az intézetbe. Mi már fél 12 előtt ott voltunk. Leadtam a papírokat, egyeztettük, majd felmehettünk az emeleti Kryo laborba érdeklődni az embriók felől. Sajnos pechünkre a kamera elromlott, így a fagyasztott embriókat nem tudták megmutatni, de a hölgy elmondta, hogy 2 kis embriónk, akik a beköltözésre várnak gyönyörű 8 sejtessé osztódtak és már elkezdtek összeolvadni. A hölgy mosolya nagyon megnyugtató volt. Aztán folytatta azzal, hogy 8, szintén szépen fejlődő embriót pedig sikerült fagyasztani. Elkezdtem számolni...2 megy a pocimba, 8 fagyasztva.... az nem 9, hanem 10! Rákérdeztem, hogy akkor mégsem 9, hanem 10 termékenyült meg???... Igen! Egy pici behozta a lemaradását és felzárkózott a testvérei mögé.
Ezt követően visszaültünk a váróba. Előtte amúgy annak ellenére, hogy félig telt - telt hólyaggal kellett a beültetésre mennem, elkéredzkedtem wc-re mert már nagyon kellett pisilnem. Megengedték, de mondták, utána igyak jó sokat. Megtettem 2 dl vizet még magamba toltam.
Az az igazság, hogy bár délre volt tervezve a beültetés, csúsztunk. Nekem újra pisilnem kellett. Először András azt mondta, hogy biztos kibírom, de aztán már fájt ülni és izzadt a tenyerem is, annyira kellett pisilnem. Nem mertem odamenni a recepcióhoz, féltem mit fognak gondolni, ráadásul előtte hoztak már egy gyógyszert is (izomgörcs oldót), szóval tudtam, hamarosan mi következünk. Eltelt újabb 5-10 perc és végül döntöttem: pisilek, különben a dokit fogom vizsgálat közben szemközt találni. Megengedte a hölgy, csak megkért utána igyak megint. Hát amint megittam az újabb 2 deci vizet, egyből szólítottak, hogy mehetek. De gondoltam, majd lassan öltözöm át, addig csak-csak leér az a folyadék.
Az öltözőben ugyanazt a mintájú hálóinget választottam ki, de most már rutinosan tudtam hova kell nyúlni, mit kell csinálnom. Miután végeztem, kiültem a műtő elé, és az egyik lánynak a párjával beszélgettünk. Kb 15 perc múlva én következtem.
Kérdezték a pisit - elmondtam 2x is voltam, de muszáj volt. Szerintem ha azt mondták volna, hogy mindenképpen kell, tuti nem kellett volna ennyiszer, mert a srác is mondta, hogy a kedvese is 3x volt.
Felfeküdtem az ágyra, jött is a doki, kérdezte, hogy vagyok, fáj-e hasam, mi volt velem napokban, most mit érzek.... stb. Nagyon kedves volt és rendkívül kommunikatív. Én komolyan mondom olyan szeretetet éreztem tőle és a csapattól is... megsimogattak, mosolyogtak....
Közben lemosott "ott" meleg vízzel, letakart egy csak "ott" lyukas pléddel, majd elmondta, hogy a beültetés előtt csinál egy nőgyógyászati vizsgálatot, hogy megnézze minden oké-e ott bent, mert ennyi tüsző után a petefészkek hozzá nem értő számára ijesztően szoktak kinézni a normális állapotukhoz képest. De aztán mindent rendben talált és a biológussal együtt meg is kezdték a két kicsi felhelyezését.
Ráláttam a monitorra, így akár végig nézhettem volna a műveletet, de nem akartam látni, csak a végeredményt. Amit azonnal meg is tehettem, mert amikor kész volt a felhelyezéssel, nyomott egy gombot és már a kezembe is adta az első ultrahangos fotót már a méhemben lévő két kis embrióról.

Ezt a fotót kaptuk:


A fehér nyílnál a fehér kis vonalnál vannak ők, egymás mellett! Remélem nagyra nőnek és ők fogják a boldogságunkat jelenteni az elkövetkezendő években.

Miután Kőrösi doktor úr végzett, feltettem neki egy kérdést, kicsit félve, mert tudtam furcsát fogok kérdezni. Arra voltam kíváncsi, hogy a kb. 1 hete rám törő allergia okozta óriási, egész testemmel beleremegő tüsszentések, nem okozhatnak-e problémát, hiszen a hasamban érzem meg legjobban a tüsszentést. De megnyugtatott, hogy nem fognak kilökődni az embriók, sem a tüsszentéstől, sem a köhögéstől.
Ezután át kellett óvatosan másznom egy beteghordó ágyra és áttoltak a pihenőbe. Doktor úrtól elköszöntem, és nagyon szépen megköszöntem neki!
A pihenőben bekötöttek egy újabb infúziót, amit eleinte nem értettem, most már tudom, hogy valószínű kissé hiperstimuláltak, és ezért kaptam még most is infúziót. Megmérték a vérnyomásomat is, és a kezembe kaptam egy 3 oldalas olvasgatni valót azzal kapcsolatban, hogy az elkövetkezendő napokban mit hogyan csináljak.
- Sok folyadék, fehérjedús kaja
- Lehetőleg kávé, alkohol, dohányzás kerülése
- Pihenés, de 1-2 nap után már lehet dolgozni.
- Nincs jogging, aerobic, hegymászás, úszás, ejtőernyőzés stb.
- Kerülni a betegeket, állatokat.
Valamint az is rá volt írva, hogy a köhögés és tüsszentés nem fogja kilökni az embriókat. :) Azt hiszem ezt már többen megkérdezhették.

Amúgy Kőrösi doki azt is elmondta, hogy végül is ejtőernyőzni is csak azért ne ejtőernyőzzek, mert hátha nem nyílik ki az ernyő... Röhögtetett miközben "műtött" - jó fej! :D

Közben András is bejött hozzám, megnézte ő is a "fehér vonalat" :) - majd álldogált mellettem, simogatta a kezem. Rávettem, hogy lesse meg, más is kapott-e infúziót, de nem igazán mert odanézni.
Kb. egy óra múlva elengedtek, felöltöztem és mehettünk is haza. Recepción még megnézték nem írt-e fel valamit doktor úr, de nem. Továbbra is maradt az a 2 progeszteron pótló hüvely gyogyi.

Kifele az intézetből csak mosolyogtam és mosolyogtam. Hazafelé felhívtam anyát, közben András minden egyes bukkanónál lelassított, óvatosan kikerülte amit lehetett.
Otthon le is dőltem az ágyra, Bandy pedig finom ebédet főzött nekem. Ő még elment át a másik lakásba kicsit dolgozni, pakolni, majd hazafelé bevásárolt a Tesco-ba. Vett nekem olyan gyümölcslét, melyben csak a 6-7 féle kifacsart gyümölcs volt, mindenféle hozzáadott adalék nélkül, illetve nagyon
egészséges gyümölcsleveket.


A tüsszentés őt még mindig nagyon zavarja... fél, nehogy tényleg bántsa a babákat. Most új módszerem van.... jól megcsavarom az orromat, így a tüsszentések számát 50 %-kal csökkenteni tudtam.

Ja, és a gyogyik:
Este 3 bogyó utrogestan-t kellett feldugnom a hüvelyembe, ma reggel pedig egy adag crinone-t.
Jobb mint a szuri, de azért kihagynám. Ha viszont sikerült a lombik- remélem - akkor vagy még 3 hónapig használnom kell majd. no problém, mindent az utódokért!

Ciklus 15. nap

Augusztus 18. - Mind a 9 megmaradt és szépen osztódnak tovább! Nagyszerű! Pénteken 12-kor lesz a beültetés!

Ciklus 14. nap

Augusztus 17. - Telefonáltam Kaáliba és 9 petesejt megtermékenyült! Szuper!!! Holnap újabb telefon és megmondják pénteken hánykor kapjuk vissza a 2 kis embriónkat!




2011. augusztus 23., kedd

Ciklus 13. nap - A petesejtleszívás

Augusztus 16-án kedd reggel indultubk Kaáliba. Minden egyes bucka, apró kátyú fájdalom volt, annyira szurkált a hasam.
8-ra kellett mennünk, de mi már fél 8-ra ott voltunk. Leadtuk a papírokat, majd kicsit még vártunk a váróban. Aztán 8 után nem sokkal jöttek értem és mentem a műtős részlegbe. (Andrást pedig felküldték az emeletre, hogy majd megtehesse ő is, amit meg kell tennie).



Nagyon kis elveszett voltam. Az öltözőben egy kulcsos, zárható szekrénybe beraktam a ruháimat, felvettem a tüneményes kis hálóinget (fehér és rajta aranyos apró virágok), megkötöttem hátul, magam köré tekertem egy lepedőt (ami takarta a csupasz fenekem is), majd felvettem az eldobható neylon papucsot és sapkát. Egy darabig álldogáltam, üldögéltem, aztán végül úgy döntöttem, hogy kimegyek, megkérdezem hol kell várnom. Elküldtek wc-re majd az előtérben ültem le.
Pár perc múlva jött egy hölgy, hogy mehetek. Ahogy sétáltam befelé, kérdezte voltam-e már, majd megmutatta az ágyat és kérte feküdjek fel. Miután elhelyezkedtem, letakartak a lepedővel, és megigazgatták a hálóingem is.
Bekötötték az infúziót majd megmérték a vérnyomásomat is, mely 154/ valamennyi lett. Kérdezték, hogy szokott-e probléma lenne a vérnyomásommal, de mondtam nekik, hogy ez csak az izgalom. Pár percig (kb. 10) még ott nézelődtem - leginkább az ágy fölé felhelyezett kis képet. Ugyanis a műtőben, a plafonra egy kedves kis kép van felrögzítve egy kisfiúval és egy kislánnyal.
Az altató orvos bemutatkozott, kérdezgetett, majd jött Kőrösi dr. úr is, és ő is üdvözölt, megkérdezte hogy vagyok. Mondtam neki, hogy most már azért fáj a hasam, amire azt válaszolta, hogy hát ez érthető is.
Ekkor az altatóorvos beadta az altatót (a kezembe helyeztek még egy branült az elején), majd mondta, hogy ne ijedjek meg, mert el fogok kezdeni szédülni. Aztán kérdezte, hogy szédülök-e már, de még nem szédültem. Aztán megkérdezte fél perc múlva újra és akkor már szédültem és meg is szűnt körülöttem a világ.




A következő kép a pihenőben volt (most már tele vannak fotóval a fali táblák), ott szembesültem a "Jó reggelt Dóra" ébresztéssel, ami valószínű már a műtétben megtörtént, mert ott át kellett mászni a másik ágyra.
Meglepetésemre semmi hányinger, szédülés. A kezemben még be volt kötve az infúzió és még az ujjamon is ott volt a vérnyomásmérő. 3-5 percenként jött valaki megnézni, hogy minden oké-e, nagyon figyeltek rám és persze a másik két hölgyre is, akik utánam következtek. Közben András is bejöhetett védőruhában, és már ő is tudta, amit én is: 16 kis petesejtet sikerült leszívni. Egy darabig ott volt velem, majd elment 1-2 dolgot elintézni, és mondta, majd hívjam ha kész vagyok.
Miután elment, még kicsit pihiztem, de aztán egyre jobban kellett pisilnem. Szóltam, hogy kimennék, így lecsatolták a már üres infúziót és kaptam is helyette egy másikat. Amikor végeztem, már nem feküdtem vissza az ágyba, helyette egy kényelmes, lábtartós fotelbe ültem (ültettek) át, ahová már oda volt készítve egy csomó limonádé. Megvártam míg lefolyt a másik infúzió is, kaptam még két gyógyszert, mértek vérnyomást, 15x ellenőriztek, megkérdezték, hogy jól vagyok-e, majd útnak engedtek. Felöltöztem, hívtam Andrást, aki a kocsiban várt és már jött is, hogy együtt menjünk fel Kőrösi dr. úrhoz.
A doktor úr elmondta, hogy az utolsó 2 ampulla szuri megtette a hatását, sok szép tüszőm lett. Felírta a kiváltandó gyógyszereket, elmondta, hogy igyak nagyon sok folyadékot, rostosat és fehérje-gazdagabban egyek.
Hazafelé kiváltottuk a gyógyszereket:


1 doboz Tinidazol-t
1 doboz crinone-t
3 doboz utrogestan-t


Ez utóbbi kettőt a beültetés (továbbiakban: ET azaz embrio transzfer) után kell majd alkalmaznom - mindkettő hüvelybe helyezendő.
A Tinidazolból pedig 4-et kellett bevennem, egyszerre, melyet a műtét utáni beavatkozás utáni fertőzések elkerülése végett kaptam.

Összesen 14.522 Ft-ot hagytunk ott a gyógyszertárban.


András hazahozott, majd ő elment dolgozni. Itthon le is feküdtem, próbáltam pihizni, mert ahogy telt az idő, egyre jobban émelyegni kezdtem, feszített a hasam. Szerencsére mostanra elmúlt, de akkor nem volt jó érzés.


András a munkából hazafelé vett nekem isostar port (citromosat), rostos üdítőt, és csirkét, hogy finom, fehérjedús vacsit főzzön nekem. Nagyon jól esett a gondoskodása!


Túl vagyunk a mai napon és holnap 10 után telefonálhatunk is, hogy hányan estek sikeresen szerelembe. Remélem minden ilyen szépen folytatódik, ahogy elkezdődött. 


Ciklus 11. nap - Az utolsó szurik

Adagok:
Reggel 1 Cetrotide
Este 20:00-kor 2 ampulla tüszőrepesztő Otrivelle.

Később amikor újraolvastam a kezelőlapom, kiderült, hogy a Cetrotide-t délben kellett volna csak szúrnom, így elég parán voltam miatta és reménykedtem, hogy nem okoztam vele nagy gondot.

Ciklus 10. nap

Adagok:
1 Cetrotide reggel
3 ampulla Menopur este

 

Az esti menopur összeállításánál sikeresen ripityára törött az egyik oldószer teteje miközben próbáltam letörni...Ez a szuri jobban csípett mint a többi és nagyon nehéz volt beszúrni is. Sok volt az adag, kicsi volt a tű, amit külön kellett hozzá vennem a gyógyszertárban, mert gyárilag nem jár.... De azért sikerült végül beadnom!