2011. szeptember 29., csütörtök

2011. szeptember 27., kedd

Az első védőnő látogatás

Miután kikutattam kihez tartozom körzetileg - mert ugye védnő nem választható szabadon - ma lementem a 14 órától kezdődő rendelésre. Másodikként kerültem sorra. Körülöttem mindegyik kismama már jóval előrébb járt a terhességben - ez a pocakukjon jól látszódott. Aranyos, barátságos volt a rendelő, a falon egy helyes looney tunes festménnyel. A várakozók mind "fehér" anyukák voltak - én már felkészültem arra, hogy nem így lesz, de szerencsére egyelőre a kismamák összetétele is teljesen rendben volt. Természetesen nem vagyok rasszista, semmi bajom nincs a cigányokkal, csak ne legyenek többen, mint a nem cigányok és ne hangoskadjanak, ne legyenek büdösek, stb.
Szóval ott tartottam, hogy másodikként kerültem be. Egy kedves, fiatal nő fogadott, bemutatkozott. Elmondtam neki, hogy ki vagyok, honnan jöttem, és most vagyok először - bár ezt ő is rögtön levágta. Kérdezte van-e vizeletem, amire már majdnem mondtam, hogy tudok pisilni, de azt hiszem nem erre gondolt. Majd következett a mérlegre állás - ruhástól. Itthon, mielőtt indultam, mérlegre álltam, hátha nem kell ott ráállni, elég lesz diktálni. De nem, mért ő is. Kedves feltételezés volt, hogy kb 10 kilóvel kevesebb súlyt húzott be először (ez az a régi mérleg, ahol huzogatni kell a súlyokat), aztán segítettem neki, hogy ne kelljen még 5 percig a súlyok rakosgatásával elbabrálnia, hogy otthon is megmértem magam, otthon ennyi volt... Hát a védőnőnél is annyi volt. Ha nem haragszotok meg, én a súlyomat nem nagyon reklámoznám, mert sajnos brutál sok, így én majd csak a plusz kilók számát fogom megadni. Eddig amúgy 1-2 kilót híztam, ami teljesen normális. Mit nem adnék ha a baba a tartalékokból venné el amire szüksége van és kevesebb kiló lennék szülés után, mint előtt.... :)
Ezután a védőnő - aki amúgy Margit - elővett egy Anyák lapja magazint és egy "Várandós Anyák Tanácsadója" könyvet, illetve elkezdte kitölteni a kiskönyvet, azt a kiskönyvet, amit anno Aliz könnyes szemmel mutatott meg, hogy már neki is van ilyen. Akkor azt hittem, hogy majd egyszer kb. ilyen hatással lesz rám is, de nem... Persze vigyorogtam én is mikor megláttam, és izgatott voltam, hogy rögtön ajándékot kaptam, de egyelőre ennyi jött ki belőlem.
Felvette a személyes adataimat, munkahely nevét, címét, az apa(!!!!!) nevét, munkahelyét, telefonszámát, és meg kellett adnom a legközeebbi hozzátartozómat is, így Andrást! :)
Mért vérnyomást, majd kérdezte, hogy holnap jöhet-e látogatásra?!
Micsoda???? - gondoltam magamban. Ugyan minek? Már most? Még be sem költöztünk és  nem szívesen fogadok idegeneket, meg stb. gondolatok keringtek a fejemben, aztán megbeszéltük, hogy legyen inkább jövőhét szerda, 11 óra. Addigra készülnöm kell a gyermekkori betegségeimmel és a szülők betegségeivel is. Meg kell adnom az első menzeszem idejét és gondolom ellát majd midnenféle hasznosnál-hasznosabb tanáccsal. Sógornőm javasolta, hogy hallgassam meg a tanácsokat, aztán nagyrészét nyugodtan felejtsem is el - ezt már mástól is hallottam... :D Vajon miért.....? Akkorra fog nekem hozni beutalókat is laborba. Megbeszéltük még a következő látogatás (ekkor én megyek majd) időpontját is, ami október 25-én lesz. Addigra 11 hetes terhes leszek... milyen jó volt ezt hallani!
Amúgy annak ellenére, hogy azzal kezdtem, hogy lombikoztunk és ezt többször is elmondtam, megkérdezte, hogy terveztük-e a babát, illetve szedtem-e fogamzásgátlót előtte..... Nem igazán értettem a kérdéseit, de mindegy, valószínű nem következtetett, csak kérdezett, amit kérdeznie kellett.

Mindenesetre túl vagyok ezen is és most már terhesgondozásba lettem véve. Azért ezt jó kimonadni.

Sajnos terhesgondozásra dokit sem választhatok, ha nem magánrendelésre megyek, így Horváth Z. kedvenc dokim helyett Dr. Háromszéki Józsefhez kerültem. Ő egy idősebb nőgyógyász, sokat nem tudok róla. A képe alapján úgy rémlik, hogy HSG-nél (petevezetők átfúvása) ő vett fel a kórházba és nagyon dicsértem akkor ott azt a dokit, de nem vagyok már benne biztos, hogy valóban ő volt az. Ha mégis, akkor annak azért abból a szempontból örülök, hogy ő egy tünemény volt. Majd kiderül milyen lesz....


Itt pedig a terhes kiskönyv!





2011. szeptember 26., hétfő

Farkaséhség

Basszus, basszus, basszus!!!! Végre leesett a tantusz!

Farkas éhes vagyok napok óta, szinte semmi nem csökkenti az étvágyam. Eszem valamit, de nem sokkal utána már üresnek érzem a gyomrom. Természetesen este jön a lelkiismeretfurdalás, hogy oké, a magzat az első, de az neki sem lesz jó, ha a kezdő súlyocskámra még 20-at felszedek terhesség alatt.

Ma amikor egy témához kapcsolódó hozzászólást olvastam a neten, végre rájöttem mitől ez a farkas éhség. Komolyan eddig nem gondoltam rá! Szóval egy kismama nem azért eszik többet mert kettő helyett eszik, hanem mert a magzatvédő vitaminok tele vannak étvágynövelő vitaminokkal, leginkább B vitamin fajtáival.  A vitamint nem hagyhatom el, az éhségemet pedig csökkentenem kell! Megoldás? Hmmm, keresem! Azt hiszem most nyert új célt a gyümölcs fogyasztásom. Ma már túl vagyok almán, banánon, és azt hiszem megyek a boltba pótlásért. Este azt hiszem újra bevezetem a hamlett-et kenyér helyett.

Mielőtt bárki megkövezne, eszem ágában sincs fogyókúrázni, sőt enni akarok, csökkenteni az étvágyam akkor, amikor azt érzem, hogy csökkenteni kell, mert esetleg rohadt éhes vagyok. Változtatni csak a kaják öszetételében akarok, okosabban táplálkozni!

Amit amúgy eddig szerencsémnek mondhatok, nem kívánom az édeset. Megeszem ha van, de eszembe sem jut a boltban csokit venni. Ráadásul a teát (fél liter) is 5 édeske helyett max 3-mal bírom meginni.
Bár András azt mondta, hogy jobban örülne ha csokit ennék - minőségit - mert azt hallotta, hogy ha a kismama csokit eszik, nyugodtabb lesz a kisbaba... :)... és hogy a popcorn-ról mondjak le inkább,mert az egészségtelen! (Sajnálja tőlem azt a heti 1 sajtos popcornt....) Mindemellett reménykedik, hogy hirtelen felindulásból végre elfogyasztok egy paradicsomot, de ki kell, hogy ábrándítsam.... még mindig viszolygok tőle!

Hát ez van!

2011. szeptember 25., vasárnap

Vasárnapi szieszta

Reggel Andrással a bolhapiacon kezdtünk, amely az Eto Park parkolójában található. Tegnap is voltunk már egy kisebben, a Duna Centernél. Fürdőszoba bútort kerestünk, hiszen soha nem lehet tudni mit fog ki az ember, de végül csak csemege kukoricát vettünk, hiszen az idén még egyikőnk sem evett.
Bolhapiac után a csónakház fele vettük az irányt. András evezett, én pedig kiültem a partra olvasni. Gyönyörűen sütött egy nap, egy idő után már inkább csak eldőltem a padon és csukott szemmel élveztem a nap melegét és hallgattam a madarak csicsergését. Próbáltam minél többet beszívni a napocska utolsó idei erejéből és raktározni jövő tavaszig. Edzés után a lakótelepünkön lévő Zöldelefánt Étterembe ültünk be bablevest enni, mert én már hetek óta Jókai bablevest szeretnék enni. Igaz nem Jókai volt, de ízlett nagyon. Aztán itthon már a lassan szokásossá vált délutáni alvásom következett.
Megint hamar elment a hétvége sajnos... Upsz és ma még be sem vettem a vitaminjaimat... Na megyek is és beveszem!

2011. szeptember 24., szombat

Napról-napra...

Pénteken még tartott a hányinger egész nap, mellé társult egy kis migrén is, de délutánra sokat javult. Arra rájöttem, hogy nem szabad megvárnom míg nagyon éhes leszek, nagyon üres lesz a pocakom, mert akkor furcsa émelygés jön rám. Ezért pár napja már marha korán reggelizek (fél 7 körül) és a kávét is elhagytam 1-2 napja. Nem vagyok tőle rosszul csak nem kívánom, helyette jobban esik a tea. Teát gyümölcsöset iszom, és igyekszem gyengére csinálni (1 liter vízhez 1 filter). Reggelire legszívesebben pirítóst eszem, most az lett a "námbőrvan".
Esténként nagyon könnyen elalszom tévénézés közben, általában András ébreszt, hogy menjünk aludni (nappaliból hálóba). Ma már délután is sikerült kummantanom, még álmodtam is (azt, hogy András megette az összes fagyit, és nekem nem hagyott... ). Néha érzem a hasam, olyan feszítő érzés. Már nem is mondom Andrásnak mert nem szereti ha fáj a hasam, mindig mondja, hogy nem akarja, hogy fájjon, akkor sem, ha elvileg az nem baj és természetes. Sokszor észreveszem, hogy néz elmerengve, de más szemmel mint korábban. Benne van a féltés, a szeretet és azt hiszem egy újabb kapocs kezd kettőnk között kialakulni, egy olyan kapocs ami eddig nem volt, és ami csak anya és apa között lehet, mert ez a családdá válás érzése. Amúgy valamelyik nap már babaruhát nézett az interneten, igaz nem vásárlás céljából... megbeszéltük, hogy januárig nem vásárolunk - de azért jó volt. :)

Ezeket nézte:


Azt hiszem a két kis ruhából látható, hogy milyen mesefigura fele fogunk orientálódni....


2011. szeptember 22., csütörtök

Újabb rosszullét

Pont egy héttel a buszos rosszullétet után, ma újra elkapott a hányinger. Megettem a vacsit és az utolsó falatnál már éreztem.... Nem sok kell, hogy meglátogassam a wc-t... remélem nem jutok el odáig, vagyis ha kell eljutok, de nem lesz rá szükség!

Terhes naci - na de miért???

Ma délután meglátogattam Alizt - szerintem így pocakosan utoljára. Elbeszélgettünk, pudingot ettünk, és már össze volt készítve nekem a 2 terhes nacija, amit már korábban megígért, hogy megkapok majd ha eljön az idő. Nagyon boldog voltam, hiszen ezek a hagyományos nacik nem feltétlenül kényelmesek a hasamnak, ráadásul nagyon jó kis minőségű nadrágokról van szó. Amikor hazaértem az volt az első - na jó második, mert előtte még megosztottam Andrással valamit - tehát az volt a második dolgom, hogy felpróbáltam őket. Vagyis csak próbáltam volna, ugyanis egyik sem jött fel a combomon.... :(
Igen ettől féltem, Aliz nem gondolta, de én ismerem a testalkatom, és azzal is tisztába voltam, hogy Aliz kb. 15 kilóval volt kevesebb akkor, mikor hordta őket, mint most én...
Szóval van két terhes nacim, amit már kihíztam - nem most, hanem úgy az elmúlt fél-egy évben. Azt hiszem turkáló körútra fogok indulni, mert 1-2 hónap múlva tényleg nem lesz mit felvennem....
Azért köszönöm Aliz.... sajna túl alacsony vagyok a testsúlyomhoz képest....

7 hetes

Bizony, már 7 hetes kismama vagyok!!! :)


2011. szeptember 20., kedd

Az első terhes ultrahang

Nagy nap volt a mai, amit már nagyon vártunk - főleg én!!!

11-re volt időpontunk a Kaáliba, amit egy kapkodós, TAJ kártya keresős fél óra előzött meg - még itthon. Egyszerűen nem találtam sehol azt a hülye kártyát, amitől tiszta ideg lettem egy pillanat alatt, csapkodtam, puffogtam, duzzogtam, stb. Már-már lemondtam arról, hogy meglesz, fel is öltöztem, indulásra készen voltunk, amikor is még egy utolsó próbaként belenéztem a fekete hátizsákomba.... naná, hogy ott volt benne. Ránéztem Andrásra, idétlenül vihogni kezdtem, ő mosolygott, aztán sírtam egyet. Szerintem már ez is az izgatottságtól volt...
11 előtt nem sokkal érkeztünk. Várni kellett már a "becsekkolásra" is, aztán vagy még másfél 2 órát magára a vizsgálatra. Nagyon sokan voltak, nagyon lassan haladtunk, de valahogy türelmessebben tudtunk várni.
Aztán végre szólítottak engem, melyre természetesen mentünk mindketten. Kérdezte a hölgy, hogy András is leskelődne? Mire egyértelműen jeleztük, hogy igen, szeretnénk. Furcsa volt úgy levetkőzni (csak alulról), és az asztalra feküdni, hogy András ott álldogált bent - a hölgy ekkor nem volt bent. Persze kapásból egy nagy papírtölrővel feküdtem fel az asztalra, nem akartam, hogy András így kiterülve lásson... :D Közben poénkodott, hogy majd mindjárt megvizsgál, mire a hölgy - aki közben visszaért - kérte, hogy majd inkább otthon tegye. Jó nagy hahotázás tört ki... Közben megérkezett Kőrösi doktor úr is, aki megkért hogy a papírtörlőt ha tehetem kicsit húzzam feljebb, mert így ő sem fog semmit sem látni... :D
Kezébe vette az eszközt és már vizsgált is. Kapásból megtalálta a mi kis kicsikénket, akinek szépen pulzált már a kis szíve. A másik beültetett embrió nem volt sehol, ő nem tapadt meg. Viszont a mi kis 8mm-es embriónk mellett látott egy másik pacát is, melyet akárhogy vizsgált, nem mutatott életjelet. Azt mondta, hogy valószínű egypetéjű ikerterhességnek indult. A lényeg, hogy gondot nem fog okozni, majd eltűnik,felszívódik, nem igazán mondott ezzel kapcsolatban semmit. Viszont többször megerősítette, hogy a dobogószíves 8mm-es leendő gyermekünk szépen pulzál.
Kaptam még egy doboz utrogestant és 1 doboz crinone-t, ezeket kell még 3 hétig szednem, a 10. terhességi hétig. Utána már a méhlepény veszi át a szerepüket.
A gyógyszertárban kiváltottuk a 2 gyógyszert, és vettünk még mellé eg 120 db-os Cetebe-t és a Femibion vas készítményét. Nem mondom jó kis ára volt - azt hiszem legközelebb nem ilyet fogunk venni.
16.000 Ft-ot hagytunk a gyógyszertárban, remélhetőleg gyógyszerügyileg az utolsó ilyen nagyobb kiadásunk volt.

Ma 6 hetes és 5 napos a kicsi pacánk! 


(A fekete folt a petezsák, benne a paca a leendő kisbabánk)


A mi kis szuper élményünk mellé társult egy másik is! Drága Bóbitám reggelre zoológusért kiáltott, mert zebracsíkosat pisilt! Na innentől már biztos voltam a nap sikerében! Tudtam én, hogy fogunk mi együtt babakocsit tologatni!!!!! :) (Remélem tényleg így lesz!)



2011. szeptember 18., vasárnap

Beléptem a 7. hétbe

Lassan telik az idő, nagyon lassan és már nagyon várjuk, hogy végre ultrahangon is láthassuk a kicsiké(i)nket.
Csütörtökön (szeptember 15.) megvolt az első rosszullétem, ami a buszon ért el. Valószínű nem jött volna magától, ha a buszon nem a kerékre ülök és háttal a menetiránynak. Szakadt rólam a víz, levegőért imádkoztam és hányingerem volt. Azóta minden reggel hányingerem van - szerencsére csak ingerem, a hányásig még nem jutottam. Rengeteg folyadékot iszom - napi 3-4 litert és néha többet is. A melleim fájnak, de a hason fekvés még mindig megy - ennek ellenére kevesebbet alszom hason.
András nagyon vigyáz rám, tegnap is annyit mondtam, hogy "Jajj", mert megijedtem (a kanapénk ágyból lett visszaalakítva ülőalkalmatossággá és ahogy ültem rajta visszaakadt a helyére), András már kiabált a másik szobából, hogy "Dóri!!! Mi történt???" Jól esik, hogy aggódik értem. Azt hiszem ez lassan alakul, de kezdem felfogni, hogy ő még lassabban meri elhinni, hogy babánk lesz és ezért ő lassan, fokozatosan kezd a témával többet és többet foglalkozni. Kíváncsi vagyok a kedd benne milyen érzéseket fog kelteni.... :)


Amúgy a 7. héten ez történik a babával:

- Kialakulnak a vállak és megjelennek a ujjak a kezén és a lábán. Ezek lesznek a baba első játékszerei!
- A szemek, fülek és az orr még nagyon ufós látványt nyújt, de lassan közelíteni fognak az emberesebb formához.
- Tejfog-csírák kezdenek megjelenni az állkapocsban – szerencsére ez még nem jár fogzási fájdalommal.
- 7-9 mm fejtetőtől a popsiig mérve és semmi külső jel nem utal még a nemére.




2011. szeptember 12., hétfő

A 6. hét

Hát igen, még nagyon az elején vagyunk mindig, de haladunk szépen lassan, és remélem, hogy továbbra is minden a legnagyobb rendben lesz.

Hogy mi történik ekkor egy anya szervezetében (pl. enyémben is :) ) ?

- A karok és lábak láthatóan kidomborodnak, és nyúlni kezdenek.
- A szív beindul! Primitív formájában ugyan, de elindul a keringés.
- Az agy gyors fejlődésnek indul – Több, mint 1OO billió neuront fog létrehozni! Ez még csak a kezdet!
- A szemlencse is megjelenik és az orr is megtalálja a helyét. Hamarosan kialakul az agy és orr közötti ideghálózat.
- A bélrendszer nőni kezd – Valójában nem is a baba belsejében, mert ott még nincs elég hely: a köldökzsinórban jelenik meg, és nő, amíg haza nem vándorolhat az embrió hasüregébe. A hasnyálmirigy máris képes emésztő enzimeket szervezni az inzulin és glukóz felvételére, amelyek elősegítik a növekedést.
- 4-6 mm fejtetőtől a popsijáig.

 A hasam amúgy folyamatosan fáj, ami néha kicsit ijesztő, de elvileg minden oké, ennek így kell lennie, csak hát ugye nekem még ilyen nem volt. Ez a fájdalom már kisugároz a derekamra is, és többet járok pisilni is. A fejfájás is többször előjön, szerencsére nem egész napra. Leginkább úgy nyilvánul meg, hogy amikor felkelek, belenyilal a halántékomba a fájdalom. De eddig szerencsére nem volt belőle nagyobb gond, ma egy 3in1 kávé után el is múlt.

Holnap kedd, és keddhez egy hétre megyünk szívhangot nézni. Többen mondták, hogy készüljek fel rá, hogy nem biztos hogy lesz szívhang még, mert van akinél később indul be, de szerintem nálunk múlt hét pénteken beindult. A telefonomat akartam egyik asztalról a másikra átrakni, amikor hirtelen megszólalt, és az egyik kedvencem csendül meg rajta. Hirtelen eufórikus érzés fogott el, és önkéntelenül táncra perdültem. Nem tudom ez mi lehetett, de nagyon furcsa és jó érzés volt.

2011. szeptember 8., csütörtök

Apróbb tünetek

Az az igazság, hogy nagyon nem akarok mindent ami mostanában történik a terhességre ráhúzni, de egy- két dolgot meg tudok még jegyezni. Egyrészt elkezdtem gyakrabban a mellékhelyiséget látogatni, többet kell pisilnem, másrészt rohadtul kívánom a tejfölt! Ha rá gondolok, beindul a nyálelválasztásom, minden este képes lennék bundáskenyeret enni vastagon megkenve tejföllel és fűszerezve raunch porral (ez amerikai cucc, salátákhoz használják, dresszinget szoktak vele készíteni). De lévén, hogy a túl sok tojás és fehér kenyér sem egészséges - főleg nem este - ma azt hiszem hamlettre fogom tenni ezt a finomságot. 
A gatyáim megint elkezdtek szorítani, mint amikor petesejtleszívásom volt - vagy csak zavarja a hasamat, hogy nem olyan laza a nadrágom. Hízni nem hiszem, hogy híznék még - az azért durva is lenne, de a hasam kezd érzékenyen reagálni a kisebb méretű nadrágokra.



Egyik szemem sír, a másik nevet

Holnap befejeződik a terhesség 5. hete és belelépek a 6. hétbe. Még mindig nincsenek terhességi tüneteim. Sem mellfeszülés, sem hányinger, semmi. De ez így nem is igaz. Egy dolog van! Nevetve sírok. Érzékenyebb lettem, s bár mindig is az voltam, most ez még inkább észrevehető. Könnyebben meglehet bántani, jobban igénylem a törődést és marha könnyen elbőgöm magam. Leginkább ha egy mosolygós kisbabát látok a tévében akit legszívesebben magamhoz ölelnék, és egyből beugrik, hogy hamarosan ölelhetem én is, a saját kisbabámat, kisbabánkat.
Az előbb pedig egy vígjátékot néztem, annyira vicces volt és kedves, és miközben nevettem a poénokon, szakadtak a könnyeim. Furcsa érzés ez....


2011. szeptember 4., vasárnap

Mit lehet enni terhesen???

Gondoltam megnézem Google-ben mi az, amit ilyenkor kerülni kell és mi az amit nagyobb mennyiségben kell enni. Nem vagyok egy egyszerű eset, elég beszűkülten táplálkozom, de azért foglalkoztat a dolog, mégis mi az amin változtatnom kellene. 
Azt eddig is tudtam, hogy alkohol, drog, cigi, kávé kerülendő, utóbbi kis mennyiségben még elfogadható. Tudtam azt is, hogy nem ilyenkor kell tatárbeafstek-et lakmározni a nyers hús miatt és a nyers tojás (lágy-, tükörtojás) is kerülendő. Nem ajánlják a majonézt, a pasztőrözetlen tejet, a penészes és lágy sajtokat, a felvágottat (helyette szalámit), kenőmájast, a májat és belsőségeket, teát, cukrot, sót, és nem is tudom még miket olvastam.
Gondoltam fasza, az előbb számomra vásárolt camembert sajt akkor Bandimra marad, és tök jó, hogy mostanában minden szendvicsre majonézt tennék. Ezenkívül tegnap kenőmájast ettem és a máj is elég gyakori kaja az étrendünkben. A sajtot imádom, de innentől kezdve abból is csak pasztőrözöttet ehetek. Még jó, hogy aputól meg tudom kérdezni, hogy milyen a pasztőrözött sajt....

Nem tudom mi lesz így velem, soha nem voltam egy egészséges evő.
Így is egyfolytában lesem a boltokban a zöldség-gyümölcs pultot, hogy barátkozzak a gondolattal, hogy lassan vásárolnom kellene onnan is.Paradicsom, paprika, retek, stb. kiesik, mert én ilyeneket nem eszem.

Azért ötleteket tanácsokat szívesen fogadok.... a penészes sajtot, nyers tojást, nyers húst minden gond nélkül ki tudom iktatni, de a többit.... Ti figyeltetek erre?

2011. szeptember 3., szombat

Kaáli után teszt otthon is

Szeptember 2. péntek - A legszebb hír!

Eljött az "igazság" napja, a várva várt vérvétel. Amennyire jól bírtam az elmúlt két hetet, úgy vált pokollá a tegnap és az éjszaka. Nem tudom mikor izgultam utoljára ennyire, totál parán voltam. Este már lefeküdtem fél 9-kor, reménykedve, hogy hamar elalszom és hamar reggel lesz. Elaludtam, mert fáradt voltam, de hajnali fél 4-kor felébredtem és nem tudtam visszaaludni vagy másfél órán keresztül. Tiszta ideg lettem, aludni akartam, átugrani pár órát, tudni végre az eredményt. Hajnalban gyorsan teszteltem a kezemmel, van-e lent nedvesség, és volt. A szívem majdnem megállt, alig mertem felkapcsolni a villanyt, hogy megnézzem, piros lett-e az ujjam. Végül villanyt kapcsoltam és megnyugodtam, hogy nem. Aztán 6-kor ébredtem újra, amikor is ébresztett a telefonom. Most kicsit nyugodtabbnak éreztem magam, egészen addig amíg 7 óra nem lett és el nem indultunk a Kaáliba. Bóbita jött értünk, ő ma ment 2. vérvételre és ultrahangra, neki most lesz majd a petesejtleszívása jövőhéten. Nagyon örülök, hogy ott volt, rengeteget segített, próbált nyugtatni, és igazán éreztem, hogy tényleg neki is fontos, hogy a mai nap minden jól sikerüljön.
A vérvétel előtt már nagyon parán voltam. Bóbita előre engedett, kérték a TB kártyámat, majd hogy mondjam el a kúrámat. Először azt hittem, hogy arra gondolnak, hogy milyen protokollal volt a lombik, aztán leesett, hogy az alkalmazott gyógyszerekre gondoltak. Kicsit akadoztam, gondolkodnom kellett, mert nem számítottam a kérdésre, hirtelen azt sem tudom mit mikor rakok magamban reggel és este. Majd mondta, hogy mehetek fel. Kérdeztem, hogy mikorra kell jönnöm vissza..... ultrahangra... mondta szigorúan, hogy nem lesz ultrahang.... javítottam: konzutációra.... mire ő, nem lesz konzultáció.... öööö, eredményért, elnézést, nagyon izgulok - mondtam, de ekkor már ő is nevetett és mondta, hogy ne izguljak!

Felmentem, vártam, hogy sorra kerüljek vérvételre, majd 1-2 percen belül mentem is be. A főnővér vette le a vért, mosolygott, kérdezte hogy vagyok, van-e valami problémám. Mondtam neki, hogy nincsen, csak nagyon izgulok. Nevetett és azt mondta, akkor tuti terhes vagyok. Feszül-e a mellem. Mondtam neki, hogy nem, de remélem igaza van. Azt mondta, tutira, fogadjunk és már nyújtotta a kezét és közölte, hogy a fehér csokit szereti és a Szamos marcipánt. Azt mondta ő csinálta a TB-s adminisztrációt és látta a papírjaimat, és szép eredményeim voltak eddig. Hááát, gondoltam, legyen neki igaza, és álltam a fogadást, reménykedve, hogy elveszítem. Kifelé még hallottam, hogy mondja a másik hölgynek, hogy "tuti terhes! Fiatal, szépek az eredményei..." - és jegyzem meg, ekkor még nem volt a vérvételnek eredménye. Utánam Bóbitát is megcsapolták - szegénynek valahogy nem megy ez a vérvétel, annyiszor szúrták már az elmúlt időszakban, hogy a vénái már nehezen bírják a megpróbáltatásokat.
Vérvétel után elmentünk a Mekibe megreggelizni. Ahhoz képest, hogy a kezeimet egyfolytában tördeltem, a reggeli könnyen lecsúszott. Meki után vettünk a benzinkúton szamos marcipánt, reménykedve, hogy elveszítem a fogadást. Innentől megint olyan feszültség lett rajtam úrrá, hogy azt elmondani nem tudom. A szívem majd kiugrott e helyéről, izzadtam, kiszáradtam, minden bajom volt és már anyukámra is átragadt az egész. Próbált nyugtatni, de nem akartam beszélgetni, nem akartam semmit, csak tudni végre, hogy sikerült-e. Bóbita hamarabb végzett az ultrahanggal, mint ahogy én sorra kerültem volna, így megvárta velünk együtt az eredményt és közben olyan megnyugtatóan nézett és mosolygott... de azért én izgultam. A várakozás közben elmentem pisilni, ekkor már eléggé megcsappant a várakozók száma, és sikerült úgy magamra zárni a wc-t, hogy beragadtam. Egy darabig próbálkoztam, majd felhívtam a Bóbitát, hogy segítsen, mert beragadtam a wc-be. Ő szólt a recepción, így amikor kijutottam, mindenki a beragadásomon mosolygott, de jó is volt, egy kis időre feloldódtam. Közben behívták előttem az utolsó hölgyet is, és a főnővér keresve a tekintetem, rám mosolygott. Bár láttam a mosolyt, nem mertem elhinni, hogy esetleg ez annak szólt, hogy sikerült. Újabb negyed óra telt el, és már csak ketten voltunk. Már nem tudtuk elképzelni, hogy miért váratnak minket annyi ideig. Aztán az asszisztensnő két mappával a konzultációs iroda felé vette az irányt, és odaszólt nekünk: "Ne izguljanak! Nincs miért!" Anyukám ebben a pillanatban sírni kezdett és majdnem én is. Megölelgettem, és kezdtem megnyugodni - bár a főnővér szájából is szerettem volna hallani a pozitív eredményt. Majd szólított is és mosolyogva mondta - már a konzultációs szobában, hogy hallotta a kolléganő nem bírta ki, és kikotyogta a hírt.Én meg csak vigyorogtam, és mondtam, hogy rég nem izgultam ennyire. Ő is boldognak tűnt és ez jól esett! Elmondta, hogy 700 vmennyi lett a bétaHCG értékem és 60 feletti a progeszteronom, ami nagyon szép eredmény. Felírta nekem az újabb adag utrogestant és crinon-t (mindkettőből 2-2 dobozzal), majd a szeptember 20-i 11 órás terhes ultrahang időpontommal útjára engedett. Anyukám még mos is sírt, nagyon boldog volt!

3-asban még elmentünk a gyógyszertárba, kiváltottuk a kis adagjainkat Bóbitával, majd különváltak útjaink. Anyukám is mondta, de én is így gondolom, hogy Bóbita jelenléte rengeteget jelentett mindkettőnknek. Az ő nyugodtsága és támogatása nélkül sokkal nehezebb lett volna a délelőttöt átvészelni.

Innentől kezdve a nap nagy részét a telefonálgatás tette ki. Mindenkit próbáltam tájékoztatni, ők pedig mind-mind visszahívtak engem telefonon. A fórumos lányok végig izgulták a délelőttöt, és nagyon kedves dolgokat írtak nekem.

Most már Bandym is hazaért a gyakorlatról és végre jól megölelgethettem. A terhes ultrahangra már együtt megyünk!

Nekem kissé még mindig hihetetlen az egész, még nem jutott el a tudatomig, hogy kisbabánk lesz, sikerült! Pedig igaz! Szülők leszünk!