2011. október 31., hétfő

Megkezdtük a második trimesztert....Máááár????

A 12. hetet betöltve és a 13.-at megkezdve beléptünk a második trimeszterbe. Ez olyan nagy szónak tűnik, hiszen a 3 szakaszból egy szakaszon túl vagyunk. Most már elvileg a vetélés kockázata nagyon lecsökkent - persze a babára és magamra is továbbra is nagyon kell vigyáznom. 
Most már a méhlepány táplálja a kis manónkat és egyre nagyobb és nagyobb lesz, egyre több "funkcióval". :) Tudom ez most marha hülyén hangzott.... 

Hogy velem mi újság?

Továbbra is minden oké, 1-2 dolog van csak amiről beszámolhatok....

Például kezd kényelmetlenné válni a hason alvás... igen, nekem ezidáig még ment. Hiába fájnak a cicieim és nőnek folyamatosan, még mindig nem akkorák, hogy ne tudjak rajtuk aludni. Meg valahogy mindig tudok úgy helyezkedni, hogy ne nyomjam őket. Viszont a hasam miatt már kevésbbé kényelmes ez a pozíció. A hasam már jóval érzékenyebb. Azt is észrevettem, hogy a hasizmaim sem úgy működnek - mert igen, van hasizmom ott valahol mélyen, mégha nem is látszik. Szóval nem tudok csak úgy hirtelen felülni, átfordulni, mert a hasam nem engedelmeskedik úgy. Nem tudom miért, hiszen még nincs olyan nagy mérete - saját magamhoz képest - de egyszerűen már ez kicsit más. Sajna András keze is sokszor nehéznek tűnik, ami miatt úgy sajnálom, mert folyamatosan pakolgatom a hasamon jobbról-balra, fentről le és lentről fel, aminek tegnapra az lett az eredménye, hogy levette a kezét és nem is rakta vissza. Pedig én nagyon örülök neki, hogy kapcsolatba akar lépni a KicsiPacánkkal, csak hát.... nem jó, nehéz a keze.

A másik amit érzek szintén a hasammal kapcsolatos. Sokszor érzem úgy mintha fel lennék fújódva, néha a szelek is kínoznak, pedig ez korábban nem volt jellemző. A vastól megváltozott a székletem, és igen, nem pont olyan gyümölcsöt eszek ami a könnyebb űrítésen segítene.

Néha napokon keresztül szarul alszom éjjelente, felébredek, forgolódok, fáj a hasam (olyan felfújódos fájdalom), nem bíok visszaaludni csak nagy sokára.

Állítólag a hason elkezd egy függőleges csík, a linea nigra (fekete csíkot, vonalat jelent) is megjelenni. Hát én ma leellenőriztem, és TÉNYLEG!!!! Igaz még nagyon halványocska, de ott van!

Amúgy meg boldog vagyok, nagyon boldog. Rengeteget mosolygok, nyugodt vagyok és rettentően szeretem a páromat. Olyan harmónia költözött az életünkbe, ami talán a kapcsolatunk elején volt. Tegnap végig tévéztük a napot, és sokszor úgy ültünk egymás mellett átkarolva, mint kint turbékoló galamb. űalig vitázunk és ha mégis, kb. 5 percig tart és utána mintha semmit sem történt volna.

Még egy téma.... a szex.... Hát igen, lombikosoknak 12. hétig nem javasolt, ezt a 11. betöltött hétig be is tartottuk.... és csak azért nem vártam meg a 12. hetet, mert azon a héten Kyncs Kft.-nél ugrottunk egy hetet előre.
Valószínű továbbra sem ez fogja kitenni a mindennapjainkat, de végre nincs tilta és csak rajtunk múlik, hogy akarjuk-e vagy sem.

Szóval röviden összefoglalva, szerencsére minden rendben minden tekintetben.

2011. október 29., szombat

Két magzat beszélget...


Ezt András mutatta nekem lefekvés előtt:
 
 
"- Mondd, te hiszel a születés utáni életben ?
- Persze. A ...születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Lárifári ! A születés után nincs semmi ! Onnan még senki nem tért vissza ! És különben is, hogy nézne az ki ?
- Azt pontosan nem tudom, de úgy érzem, hogy ott mindenhol fények vannak… Talán a saját lábunkon fogunk járni, és a saját szánkkal eszünk.
- Ez már végképp ostobaság ! Járni nem lehet ! Még, hogy szájjal enni Nevetséges ! Hát nem látod a köldökzsinórt ? És ha már itt tartunk, gondolkodj el egy picit : azért sem lehetséges a születés utáni élet, mert a köldökzsinór túl rövid .
- Igen, de szerintem valami biztosan lesz, épp csak máshogy, mint amit itt életnek nevezünk. – Ostoba vagy. A születéssel az élet véget ér, és kész.
- Figyelj, nem tudom pontosan mi lesz, de majd a Mama segít nekünk…
- A Mama ? Te hiszel a Mamában ? !
- Igen.
- Ne nevettesd ki magad ! Láttad már valahol ? Egyáltalán látta már valaki ?
- Nem, mert itt van körülöttünk. Benne élünk. S bizony, neki köszönhetjük, hogy vagyunk.
- Na, most már hagyjál békén ezzel az ostobasággal, jó ? Majd akkor hiszem a Mamát, ha látom.
- Látni nem tudod, de ha elcsendesedsz, akkor hallhatod az énekét, érezheted a szeretetét. Ha elcsendesedsz, érezni fogod a simogatását, érezni fogod óvó kezét."
 
 


Majd lefeküdtünk, András megsímogatta a hasam, erősen megölelt, és csak annyit mondott így ölelve :

 "Mama.... Ez TE vagy!"



 

2011. október 28., péntek

Betöltött 12. hét

Forrás: http://www.ciklus.hu/
"Mekkora a kisbaba?
12 hetes terhesen a kisbaba mérete már meghaladja az 5 cm-t , és több mint 14 grammot nyom.

A Baba növekedése és fejlődése:
A baba a 12. hét során is folytatja hihetetlen növekedését és fejlődését. Le leszel nyűgözve, hogy mennyi változás fog bekövetkezni a következő hónapokban a csöppségben. A külső nemi szervek lassan megmutatják, hogy a kisbabád fiú vagy lány lesz-e. A 12. hét során a b aba agya a hormonok előállítását is elkezdi, és az idegsejtek gyors szaporodásba fognak. Ettől a héttől a baba veséi már vizeletet állítanak elő.

A kismama fejlődése:
A pocakod egyre csak nő és terebélyesedik! A 12. hétre a méhed túllépi a medencédet, és a szeméremcsontod felett helyezkedik el. A növekedés folytatódik a hasadban is. Amíg a anyaméhnek 9 hónapra van szüksége ahhoz, hogy elég naggyá váljon ahhoz, hogy a babát megtartsa, addig hetekkel a szülés után már visszanyeri eredeti formáját.

Az anyaméh is egyre többet és többet nyom, ahogy haladunk előre a hetekben. A terhesség végére a méhed akár 900 grammot is nyomhat, ahhoz képest, hogy a terhesség előtt 70 gramm volt."



"A terhesség 12. hetében a magzat feje már egyre inkább hasonlítani kezd az újszülöttéhez, és ultrahangos vizsgálaton már jól látszódik minden testrésze. Általában ezen a héten történik az első ultrahangos vizsgálat és a fejlődési rendellenességek kiszűrése.

A 12. terhességi héten érzékszerveid tovább nehezítik a mindennapjaidat. A szaglás és az ízlelés mellett a hallás és a tapintás is érzékenyebbé, illetve élesebbé válik. A természet ezen csodálatos intézkedései csupán arra szolgálnak, hogy felkészítsenek téged a baba későbbi gondozására.

Ha a terhesség kezdetekor elvesztetted az étvágyadat, akkor ettől a héttől bizonyosan visszanyered azt. Bármennyire is örülsz ennek, az étkezést nem szabad túlzásba vinni! Igyekezz betartani az egészséges táplálkozás alapvető szabályait és folyamatosan ellenőrizd a testsúlyodat.

Az intenzív hormontevékenységnek köszönhetően vértérfogat jelentősen megnő, a terhesség végén a méh vérellátása a keringő vértérfogatnak az egyötödét teszi majd ki. A véredények erősebben látható válnak, illetve gyakori jelenség a terhesség alatti fogínyvérzés is ebben az időszakban.

Sok kismama hajlamos a különböző szájbetegségekre - mint a fogínygyulladás, szájpenész stb. Ezek a kellemetlenségek a száj nyálkahártyájának változása következtében jelentkeznek, és általában nyomtalanul eltűnnek a szülés után. Hogy a gyulladásokat elkerüld, törődj többet a száj higiéniájával és fordíts több időt a fogápolásra. A nyál savassága magasabb a terhesség alatti hónapokban, ezért ezért megnövekedhet a fogszuvasodás kockázata is.

Védd a fogaid minél körültekintőbben, egyél sok kalciumban gazdag élelmiszert, mint a tej, a sajt, a joghurt, és a dió. A magzatnak kalciumra van szüksége, amelyet az anya szervezetéből kap meg. Ha az ásványi anyag bevitel nem megfelelő arányban történik, a fogak is veszélyben lehetnek. Egy megfelelően és ésszerű táplálkozás, valamit a magzatvédő vitaminok segítenek megakadályozni a komolyabb fogproblémák kialakulását, illetve a fogak elvesztését."


2011. október 27., csütörtök

Megérzés

A következő telefonos beszélgetést csíptem el András és egy rég nem látott barátja között:

- Na, akkor majd hívlak és decemberben találkozunk, úgyis van miről beszélgetni. Én is gyarapodok, klónoztattam magam - nevet - úgyhogy lesz egy kisfiam.

Én meg csak fülelek a másik szobából, hogy ő mit látott az ultrahangon amit sem a doki, sem én nem láttunk. Miután lerakta a telefont, rá is kérdeztem, hogy "kisfia???".
Azt mondta igen, ő biztos benne 100 %-osan, hogy kisfiúnk lesz.

Na, erre kíváncsi leszek, mindenesetre megvan a fiú nevünk, abban egyértelműen meg tudtunk egyezni, sőt egyezkedni sem kellett, mert mindkettőnknek nagyon tetszett a név, valahogy adta magát, nem az utónévkönyvből, hanem a gondolatainkból jött.

Eláruljam? Na jó! :) Ha valóban bejönne András - és még pár jóbarátom megérzése, akkor valószínű Ádámunk lesz. Ez az a név, amire mindketten mosolygunk, mindkettőnkben jó érzéseket kelt.

Kislány névben továbbra sincsen konszenzus.... sőt!!!

Amúgy András a tegnapi ultrahang óta rákattant a hasamra. Símogatja, puszilgatja, este-reggel köszön neki, és ezt nemcsak úgy csinálja, hanem látszik, hogy teljes szívből, mélyől jön - szereti a kisbabánkat. Hihetetlen volt hallani a telefonálását is, a büszke bejelentést, gyermeke lesz. Mindig is jólelkűnek tartottam, mindig is láttam rajta hogy bánik a gyerekekkel, unokaöccsével, és unokahúgával, de ez felülmúlja a korábbiakat. Nekem pedig ez olyan símogató érzés. Az én álmom megvalósulni látszik... CSALÁD leszünk!!! Egy szerető család!

Túlárad bennem a szeretet.....


2011. október 26., szerda

Egy kis kiegészítés

Majdnem elfelejtettem a szófogadó KicsiPacát megemlíteni.

A doki a fejénél akart valamit megmérni, de nem tudott, mert kicsikénk mindkét kezét az arcához emelte. A doki várt, majd megrázta a hasam, de KicsiPaca nem mozdult. Aztán szépen, magamban elkezdtem kérni drága gyermekünket, hogy kicsit vigye lejjebb a kezét, csak addig amíg a dokibácsi megnéz valamit. Nem fog fájni, hamar túl lesz rajta, csak kicsit vegye el a kezét. Aztán az én meglepetésemre is, de a kérésem hatott - persze lehet nem volt szándékos a tökmag mozdulata, de azért jól esett, hogy "hallgatott" rám.




Kyncs Kft- - Ultrahangos Down szűrés

Megjöttünk, itthon vagyunk, sajnos kép nélkül. Nem véletlenül álmodtam én az éjjel arról, hogy nem kapunk képet - nem kaptunk. Hogy miért, nem tudom, de már nem is akarom rajta magam idegesíteni. Szomorú vagyok tőle, de a fontos, hogy a kisbabánkkal minden oké.

16:30-ra kaptunk időpontot, de eléggé megcsúsztak. Sokat kellett várnunk, András még tűzőgépet is szerelt a recepciósoknak, mert a szerkezet kissé bonyolult volt. Aztán behívott minket a doki - dr. Nagy Sándor - és már feküdtem is a vizsgálóágyra. Nadrág letol, felső felhúz, szerkezet hasamra. Most nem lett meg rögtön Kicsipaca, pedig már nem is volt olyan kicsi.

Ez sajnos itt NEM a mi képünk, de próbáltam neten keresni egyet, ami a mi kis Pacánkra nagyon hasonlít:


Szóval túllépve a nincs képünk szar érzésen, tényleg szuper élmény volt a vizsgálat.

Kicsipaca először még annyira nem mozgott, aztán érzékelte az utlrahangos szerkezetet és az erős nyomást a hasamon - ez még néha nekem is fájt - és elkezdett tréfálkozni a dokival, és mindig kibukfencezett a szerkezet elől. Elfordult, átfordult, eltakarta az arcát, átpördült a túloldalra, nem akarta, hogy nézegessük, zargassuk. Mozgott a lábacskája, néha a kezecskéje is. Doki csak méricskélt, és sokáig meg sem szólalt. Paca nem adta magát könnyen, sokszor kifordult a doki méricskélése elől, amit emiatt újra kellett kezdenie. Szerencsére minden rendben volt, megvan mindkét keze és lába, mind az 5 ujja (végtagonként!), láttuk az orrcsontját, és hallgattuk a szívverését is. A szive olyan erősen vert, hogy szerintem a váróban is hallották. :) Mondta is a doki, hogy nagyon szép erős a szíve. 156/percet vert. Én néhol majdnem sírtam, néhol röhögőgörcsöm volt KisPacánk cselezései miatt. Gázos is volt, mert emiatt rázkódott is a hasam folyamatosan. András is nagyon büszkén nézte a gyermekét, a vizsgálat után közölte, hogy szerinte kisfiú, mert nekik van ilyen erős szívük, de az is lehet, hogy kislány, mert elbújt mindig az ultrahang elől. A doki a vizsgálat után elmondta a vérvétel eredményét, mely szerint minden lelet negatív, tehát 90%-ban - mert ennél nagyobb százalékra nem tudnak Down-kort szűrni - de nincs genetikai rendellenesség. Amúgy nagyon korrekt volt, annak ellenére is, hogy nem gyönyörködhetünk most itthon a kis szarosban. Most várom a következő ultrahangot, de az is jó lenne ha végre mozgolódna - úgy mozgolódna, hogy érezzem is.

A ma mért mérete amúgy újra megegyezett az eredetivel, így KicsiPaca 11 hetes és 6 napos, azaz a szülés várható időpontja a jelen állás szerint továbbra is 2012. május 10.

Nagyon várjuk a májust! Nagyon várjuk KicsiPacánkat!

András az ultrahang óta pontosan tudni véli, hogy hol van a gyermeke, így most már a hasam bal oldalát símogatja.

Ma Ultrahangra megyünk....

Pontosan érzem miről beszélt anno Aliz! Ma egyfolytában vigyorgok, izgatott vagyok, sírnék örömömben, jó kedvem van..... és várom türelmetlenül a délutánt. Mostanában minden álmom a babaváráshoz köthető. Rengeteget járok ultrahangra, ahol néhol kisfiúnak, néhol kislánynak látják a kisbabánkat. Néha nőgyógyásszal beszélgetet, néhol csak tudom, hogy óvatosan kell csinálnom dolgokat, mert kisbabát várok. Most egész éjjel "ezen" a mai Down-szűréses ultrahangon voltunk Andrással  - álmomban. Persze nem volt zökkenőmentes a dolog: a nő aki csinálta, nem értett hozzá. Össze-vissza állítgatta a gépet. Nem tudott fotót csinálni. Annyira elhúzodott a folyamat (egy órásra), hogy már 20-30 ember állt körbe, hogy mikor végzünk már. Én meg csak a képemet akartam a kicsiről, amit végül úgy oldott meg, hogy elővett egy fényképezőgépet, beállt velem szemben, felhúzta a hasamopn a pólót, elémrakott a tömegből egy kisbabát egy mózeskosárban és csinált egy képet... A baba amúgy jól elvolt, úszkált a hasamban körbe-körbe.

Lehet kicsit furcsa, de nem azért várom a mai napot, hogy megtudjam minden rendben-e, valahogy ezt természetesnek veszem. Egyszerűen csak szeretném Andrással együtt átélni azt az élményt, amit olyan sokan, olyan csodálatosnak írtak le. 

Nemsokára fél 5 lesz, és meglátjuk a kis csodánkat! Nagyon várom....

2011. október 25., kedd

A második védőnő látogatás

Ma ismét jelenésem volt a Lajta utcai rendelőben, ahol meglepetésemre nem az én védőnőm, hanem egy másik várt - helyettesítettés volt. Egyből feltűnt a különbség és pikk-pakk haladtunk is szépen a dolgokkal.
Először a pisimet adtam oda, ami sajnos nem volt jó, mert a másik védőnő reggeli pisit kért (14:20-ra volt időpontom), de azt már nem mondta, hogy hűvös helyen is tároljam... így szépen mire odaértem vele, elkezdtek a bacik szaporodni. Így újat kellett pisilnem, ott helyben - vagyis a wc-n - sikerült is kb 5ml-t összehoznom.... szerintem egy sportmezből több izzadtságot lehetett volna kicsavarni. Megszoktam, hogy mindig pisilek otthon elindulás előtt, most ez lett a vesztem. Azaz mégsem, mert a tesztcsíknak ez is elég volt, és így már rendben is volt a dolog. Egy kis fehérjét találtak a vizeletemben, de nem volt vészes. Van egy enyhe folyásom pár napja, nem szagos, nem sok, tehát nem is nagyon kell vele foglalkoznom, emiatt lehetett.
Aztán jött a vérnyomás mérés (rendben), testsúly mustra, és meg is lettem dicsérve, hogy nem híztam a múltkori mérés óta. Kaptam beutalót AFP vizsgálatra, amire annyira nem is lenne szükség a KYNCS Kft.-s Down szűrés miatt, de a Down szűrés nem kötelező, ez viszont igen. 16. héten kell majd menni, de majd a doki megmondja, hogy pontosan melyik nap. Felirakoztam szüléselőkészítő tanfolyamra Andrással együtt - ő még nem tudja - amiről majd később, valószínű csak jövőre küldenek értesítőt, hogy mikor mehetünk. Szülés előtti hónapokra szokták időzíteni. Kérdezhettem egy csomót, és mindenre tök szépen választ kaptam. Megbeszéltük a háziorvos és fogorvos látogatást, kihez tartozok körzetileg, rendelési helyüket, nevüket, egyszóval villámgyorsan mindenre érthető, gyors választ kaptam. Kár, hogy nem ő a védőnőm....
Kb. decemberben kell majd legközelebb visszamennem, miután az eredményeim is meglesznek majd.

2011. október 23., vasárnap

Úgy hiányzik!!!

Szerdán elment András Olaszba és bár nem maradtam egyedül, egyre erősebben és erősebben érzem Bandym hiányát. Korábban is gyakran volt távol - na jó nem olyan gyakran, de korábban is elment már gyakorlatra hosszabb időre. Az a hosszabb idő általában 3 hét volt, de csak hétfőtől-péntekig tartott, illetve pár éve volt Németországban, Lengyelországban - ott nem jöhetett haza hétvégére.
Szóval most jobban hiányzik... ahogy írtam Neki sms-ben is, duplán! Amióta kisbabát várunk - mert ő is nagyon várja - sokkal jobban szükségem van a napi jelenlétére, hogy megöleljen, ott a legyen közelemben. Egyszerűen szükségem van rá! Nem is tudom mi lenne velem, ha valóban elment voltna arra a bizonyos féléves külszolgálatra. Mert rájöttem, senki, de senki nem tudja pótolni a hiányát. Tegnap meg is írtam neki, hogy nagyon várom már, hogy hazaérjen, és hogy Kispacával együtt pusziljuk. Ilyet korábban sosem írtam neki, most először "sütöttem el" a "mindkettőnknek" hiányzol gondolatot. De úgy látszik KicsiPaca egyre inkább beleszövi magát a szeretethálónkba és már hármónkak szövődik tovább ez a bizonyos szeretetháló. Bandym válaszolt is az sms-emre.... "Szeretlek a Pacával együtt!!!" .... és ez a legszebb mondat volt, ami mostanában elhangozhatott Tőle.









2011. október 21., péntek

Anya...

Anyukám kényeztet! Bármennyire is úgy akartam jövőhét kedden védőnőhöz odaállítani, hogy a mérleg kevesebbet mutasson 1 kilóval a múltkorihoz képest, a terv meghalt. Anya hozott csokit. Anya sütött kétféle süteményt. Anya hozott 2 csomag ecetes chipset (kedvencem). Anya mindennap vesz nekem újfajta narancsos-vanilliás croassan-t. Anya vett nekem fagyit. Anyával moziba megyünk és bár ő a mozijegyet veszi, a popcorn a mozi velejárója.
Úgyhogy Dóri nem éhezik! Dórinak nő a feneke.... :D

2011. október 20., csütörtök

11 hetes KicsiPacánk

Úgy döntöttem, továbbra is a kis vonalzó szerint számolom a terhességet, pontosabban elmondom a doki szerintit is, meg a valódit is... hiszen nálunk KisPaca nem lehet idősebb annál, mint amikor valójában "megfogant". Szóval eredetileg 11. héten vagyunk, a baba fejlődése szerint pedig a 12. héten.

A héten a keddi nap okozott egy kis riadalmat - eddig nem akartam róla írni - de szerencsére most már nyugodtan írhatok.
Kedden szokás szerint az első utam a wc-re vezetett, és amikor ránéztem a bugyimra, a tisztasági betéten barnás folyás volt. Nem volt véres, csak olyan barnás. A szívem nagyon kalapálni kezdett, Andrásanak nem is mertem mondani, ő csak annyit észlelt az egészből, hogy ingerültté váltam. Mivel kedden mentem a Down szűréses vérvételre is a Liezen-Mayer-be, gondoltam bekéretszkedek egy épp akkor rendelő dokihoz és elmondom neki mi van, hátha tud segíteni. Amíg ott vártam a vérvételre, zakatolt az agyam és nagyon szomorú, kétségbeesett voltam. Ennyi volt? Tettem fel újra és újra a kérdést, de valahogy ott hátul az agyam mélyén valami azt súgta nem lehet baj. Levették a vért, elrohantam a wc-re, és miután azt láttam, hogy nem látok semmit, úgy döntöttem nem megyek be dokihoz. Kaptam az utrogestant, crinone-t, tehát olyan progeszteron kiegészítésem volt, amit ilyen esetben szoktak felírni. Javasolták volna még az ágynyugalmat, és kb. ennyi. Hazaküldtek volna azzal, hogy ha erősödik menjek ultrahangra. Hazabattyogtam, aznap nem erőltettem magam, igyekeztem minél többet pihenni. Délután elmondtam Andrásnak is, pityeregtem, majd megkért, hogy felejtsem el azt, hogy "ugye nem lesz baj", és helyette csak azt mondogassam, hogy "minden rendben van". Szerencsére azóta is minden rendben van. Elképzelhető, hogy a szervezetm alakul át, a méhlepény lehet megkezdte a működését, nem tudom, de a lényeg, minden rendben van! Jövőhét szerdán remélhetőleg ezt a Down szűrés ultrahangja is megerősíti majd.

Amúgy hétfő estére (okt. 17.) elfogyott az utrogestan, kedd reggelre (okt. 18.) meg crinone is. Így vége, nem kell többet gyógyszereket dugdosnom a hüvelyembe, nem kell már másra, csak a vitamonikra koncetrálnom.

Szerdán reggel elmentem újra terhesgondozóba, kiírattam magam táppénzre. András is elkísért, kéz a kézben sétáltunk a Liezen Mayerbe. Hazafelé megreggeliztünk az egyik pékségben, majd ő készülődött, hiszen még aznap elutazott Olaszországba tengeri evezős versenyre. Majd csak hétfőn fog hazaérkezni.
Szerencsére nem maradtam egyedül, anyukám jött is még aznap és marad is szombatig. Délelőtt süt-főz, délután meg csavargunk, mozizunk, elvagyunk.

Szóval egy hét megint eltelt! Kispacáról most egy olyan képet mellékelek, amin már a 12 hetes állapotban látható és természetesen a képen nem ő látható, hanem egy vele egyidős kis magzat. :)




Jövőhéten már saját képekkel jövök! :)


2011. október 17., hétfő

Ülőmagasság (CRL) méretek

Ülőmagasság (CRL) méretek
a fejtető és a popsi között mért távolság
Terhességi idő
CRL 
(mm)
Terhességi idő
CRL
(mm)
Terhességi idő
CRL
(mm)
5 hét 2 nap
1
8 hét 3 nap
20
11 hét 4 nap
52
5 hét 3 nap
2
8 hét 4 nap
21
11 hét 5 nap
55
5 hét 4 nap
3
8 hét 5 nap
22
11 hét 6 nap
56
5 hét 5 nap
3
8 hét 6 nap
22
12 hét
57
5 hét 6 nap
4
9 hét
23
12 hét 1 nap
58
6 hét
4
9 hét 1 nap
24
12 hét 2 nap
60
6 hét 1 nap
5
9 hét 2 nap
26
12 hét 3 nap
61
6 hét 2 nap
6
9 hét 3 nap
27
12 hét 4 nap
63
6 hét 3 nap
7
9 hét 4 nap
28
12 hét 5 nap
64
6 hét 4 nap
8
9 hét 5 nap
29
12 hét 6 nap
65
6 hét 5 nap
9
9 hét 6 nap
31
13 hét
68
6 hét 6 nap
10
10 hét
34
13 hét 1 nap
70
7 hét
11
10 hét 1 nap
36
13 hét 2 nap
72
7 hét 1 nap
11
10 hét 2 nap
37
13 hét 3 nap
74
7 hét 2 nap
12
10 hét 3 nap
38
13 hét 4 nap
76
7 hét 3 nap
12
10 hét 4 nap
39
13 hét 5 nap
77
7 hét 4 nap
13
10 hét 5 nap
39
13 hét 6 nap
80
7 hét 5 nap
14
10 hét 6 nap
40
14 hét
81
7 hét 6 nap
15
11 hét
44
14 hét 1 nap
84
8 hét
17
11 hét 1 nap
45
14 hét 2 nap
85
8 hét 1 nap
18
11 hét 2 nap
47
14 hét 3 nap
86
8 hét 2 nap
19
11 hét 3 nap
48
14 hét 4 nap
87
(A táblázatot az ausztrál népesség átlagértékei alapján S. Campbell Westerway állította össze

Ha 11 hetes 4 napos a magzat kora, akkor KicsiPaca 52mm nagy már! :)