2011. december 29., csütörtök

Karácsonyi ajándékaink egymásnak

Andrásnak:




 Kedvencem és "példaképem":




 Majd ha már kezdődik a hozzátáplálás:





21. hét Pacussal

Pacusunk - továbbra is, mert nekünk így a legkedvesebb - már 21 hete velünk van, itt a pocakomban és szépen nőddögél. Az apáját nagyon szereti, mert az ő símogatására a legtöbbször reagál, mégpedig jó kis pocikeményedéssel. December 25.-én este, karácsony első napján és a mi 7 éves évfordulónkon csinálta először azt, hogy András keze alá kucorodott. Feküdtünk anyáéknál az ágyban, néztük a tévét, András keze a hasamon pihent, amikor hirtelen keményedni kezdett a hasam a tenyere alatt. Nagyon furi érzés volt, sőt nemcsak megkeményedett a hasam, hanem enyhén púpossá is vált, igaz ezt látni nem lehetett, csak érzékelni, ahogy az ujjunkkal végighúztuk a bőrömet. Én nagyon meghatódtam, hogy a mi kis kincsünk már most bújik hozzánk, egész éjjel ez járt a fejemben. Aztán tegnap este Pacus ezt velem is megcsinálta, sőt velem együtt kel éjjelente. Ugyanis sajnos ha felébredek éjszakánként- ami szinte már állandósulni látszik - nem bírok visszaaludni, vagy csak nagyon nehezen. Most éjjel például éjféltől hajnali 4-ig forgolódtam. Közben néha megsímogattam a hasam, Pacusunk visszajelzett egy-egy haskeményedéssel, vagy egy-egy apró kis bökdösődéssel, jelezvén, hogy ő is fentvan.


Megszegve a saját szabályunkat, ma majdnem megvettük a babakocsit. Tegnap bementünk itt Fehérváron egy bababoltba, ami valószínűleg meg fog szűnni és féláron adták a babakocsikat és 1-2 szombabútort, kiságyat. Én tegnap még nagyon ótzkodtam tőle, hogy vásároljunk, de erre csak egyetlen okot tudtam felhozni, amiről jobb nem is beszélni. Andrásnak pedig igaza volt, mert azt mondta, hogy a legkevésbbé a  babakocsi érdekelné, ha bármi baj történne a későbbiek folyamán. Szóval nem terveztünk drága és új  babakocsit, de ebbe beleszerettünk. 109 ezerről volt 55 ezer forintra leárazva és gyönyörű volt rengeteg extrával. De otthagytuk, hogy alszunk rá egyet... Ma amikor pedig mentünk vissza - én már teljesen beleéltem magam - a kocsit előttünk rakatta félre egy pár. Hát szegények amit akkor kaptak tőlem gondolatban... dúltam-fúltam, mérgelődtem.
Aztán Andrással hazajöttünk és kifejezetten azt a típust kerestük használtan, amivel így még spórolni is tudunk egy 20-25 ezer forintot.
Úgyhogy a márka megvan ( Graco quattro tour deluxe). Rengeteg funkciója van, nagyon könnyen tolható, irányítható, pikk-pakk szétszedhető...



A kerekek használhatóak bolygósítva és fixen is, a babahordozót egy az egybe lehet a babakocsira és a már előre autóba fixen beszerelt tartóba is pattintani... szóval ő lesz a mi márkánk.


András aranyos volt amikor kérdezte a kocsiknál, hogy melyik meddig használható... én mondtam neki, hogy kb a gyerkőc 3 éves koráig, mire ő, hogy "és utána?" Hát utána - mondtam neki - remélem tud majd menni a saját lábán is....

Úgyhogy lehet hamarosan meglesz a kocsi, aztán ha megtaláljuk a megfelelő kiságyat + pelenkázót, akkor az is.

Ja, és úgy döntöttünk, nem fogunk senkire sem hallgatni a halogatással kapcsolatban. Végigbeszéltük, átgondoltuk... ha megvan a megfelelő, akkor megvesszük. :)

2011. december 23., péntek

A 20. heti ultrahangról bővebben

Szóval tartozom még egy beszámolóval. Nagyon elfáradtam tegnap, hosszú volt. Ultrahang után utaztunk is haza, aztán még vásárlás, mászkálás kb 3 órán keresztül, este egy kis Adventi forralt borozás öcsémékkel... sok volt.

Kezdem ott, hogy szerdán Andrással elmentünk az Árkádba és végre vettünk nekem kismama nadrágot és egy felsőt is. A nacit a H & M üzletbe vettük, fekete és ez már olyan nagyon nagy gumis pamutos. A mellem aljáig felér a gumis része. Ebbe aztán nőhet a pocakom! 9000 Forintról volt leárazva 4000 Ft-ra - valószínű azért is, mert ez őszi nadrág. DE.... már vettem harisnyát, ha nagyon hideg lenne. Aztán átmentünk a C&A-ba ahol pedig egy Jessica szürke kismama felsőt sikerült beszereznünk 2000 Ft-ért, szintén féláron.

Aztán jött a másnap (ez volt tegnap) és mentünk is a 20 hetes ultrahangra. Nagyon vártuk már, Pacusunkkal nagyon sokat beszélgettük, hogy mutassa meg magát legyen szíves, és okozzon nekünk és a családnak is örömet. Persze izgultam nagyon, hogy hogy fog az egész elsülni, lesz-e képünk és megmutatja-e magát a Pacus. Érdekes, de az egészségéért nem aggódtam, abban bíztam, éreztem, hogy minden oké lesz vele.

3/4 8 körül értünk a kórházba - már félig volt a váró. Sorszámot húztunk (302-est) és vártunk. A rendelést nem kezdték el 8-kor, sőt egy ideig ki is volt írva, hogy szünetel a betegfelvétel. 3-szor is voltam pisilni mire sorra kerültünk (így is, hogy harmadiknak kerültünk be). Közben hallgattuk a sok NST-re érkező kismami picijének a szívhangját - nagyon jó volt!

A 3-as vetkőzőbe hívtak minket, bementünk, András még az öltözőben lehajolt Pacushoz és elmodnta neki, hogy ügyes legyen. Aztán szólítottak és már feküdhettem is az ágyra. Kiskönyvet leadtam, csekket rögtön említettem is. Kérdezték hány képet akarok (kettőt) és hogy miről. Én mondtam nekik, hogy úgy ámblokk a gyerekről, de a doki közölte, hogy az úgy nem fér bele. Hát akkor a fejéről..... mást nem ismerek fel...
András leült mellém, a vaksikám nem vette észre a szemben lévő monitort, így előrhajolt, hogy a doki monitorját lesse. Doki fapofával közölte, hogy legyen szíves dőljön hátra - azt hogy szemben van a monitor nem mondta, csak amikor András másodjára is előrehajolt. :)
Fej körfogat mérés, szív meglesése, pár másodperc a gyerkőcről, aki nem nagyon zavartatta magát, nagyon kis nyugodt vol, aztán már kaptam is a törlőt a kezembe. Szinte alig mertem, de muszáj volt megkérdeznem:
-... és azt hogy kisfiú vagy kislány nem tudja megnézni?
- Kisfiúnak tűnik - mondta a doki, aki közben valószínű látta, csak közölni nem közölte velünk, mintahogy semmi mást sem.
Egy 29 mm-es kis miómát még ráírtak a papíromra, de nem foglalkozott vele különösebben a doki. Rá is kérdeztem, hogy akkor az most? De a doki nem tulajdonított neki jelentőséget.

Szóval rövid volt a vizsgálat de mi nagyon boldogan jöttünk ki. Kisfiúnk lesz (elvileg!) és minden rendben vele!
Egész éjjel amúgy vele álmodtam, aki még azért a megszokás miatt mindig leginkább csak Pacus, a mi kis Pacusunk!


2011. december 22., csütörtök

KicsiPacus - aki Ádám



Holnap jövök bővebben is, de ma nagyon elfáradtam...


2011. december 21., szerda

Egy híján húsz

Holnap betöltjük a 20. hetet és ezzel félidőhöz érkezünk. Szinte hihetetlen, de annál nagyobb öröm! Holnap reggel 8 körül megyünk a kórházba ultrahangra, ahol a kicsink szívét fogják alaposabban megvizsgálni. Emellett reméljük, hogy megmutatja magát a doki pedig megmondja Pacusunk nemét 2 kis képpel mellékelve. András nagyon bízik benne, hogy drágaságunk betekintést enged a 2 lába közé, én kicsit tartok tőle hogy nem lesz elég kitárulkozó., de bizakodok! Holnap jövök hírekkel.

2011. december 18., vasárnap

Kellemes napok

Tök jól vagyok, most megint elkapott egy ilyen boldogság hullám, és most szerencsére a hangulatom nem lefele, hanem felfele ívelt. Persze ez több mindennek is köszönhető. Egyrészt 19 hetes 1 naposam KicsiPacánk újra jelentkezett este 10 után, miközben az ágyban olvastam hanyatt fekve. Érzem folyamatosan ha mozog, de ez most megint olyan kis boxolós, vagy rugdalózós érzés volt. 3-szor jelzett nekem, de most nem egymás után azonnal hanem egy 10-15 mp-es eltéréssel. Szóltam Andrásnak is, de addigra abbahagyta. Szerencsére András nem az az sértődős fajta, nem bánja, hogy ő még nem érzi, neki csak az a fontos, hogy a pici jól legyen és ha én érzem attól ő ugyanolyan boldog mintha ő is érezné. Ráadásul tudja, hogy amikor ő hozzáér a pocakomhoz, vagy duruzsol a Kincsünknek, akkor arra a Drágaságunk mindig reagál. Ezt leszámítva Pacát csak olyan nem tudom milyen érzéssel érzem, olyan bugyborékosan, de érzem és ez a fontos. Este mindig elmondom neki amikor lefekszünk aludni, hogy ez most az alvás ideje, ilyenkor este van, mindenki alszik, mi is lefekszünk aludni. Reggel pedig ugyanúgy köszönök neki, és elmagyarázom, hogy most kezdődik  a nap és ilyenkor szoktunk felkelni. Szoktam neki mesélni - na ez így erős, mert eddig csak egyszer meséltem neki egy Benedek Elek mesét, szóval szeretnék neki legalább minden második nap már most mesélni. Rengeteg zenét hallgatok, teljesen vegyesen Michael Jackson-tól elkezdve a gyermekdalokon keresztül a baba zenéig. Néha egy kis Cafe del Mar (nem a tuc-tuc-osokat, hanem a lágyabbakat), Mozart babáknak, delfines chillout zenét... ez utóbbit megmutatom, igazi kis relaxációs zene:



Aztán az utóbbi napokban rengeteget kreatívkodtunk Andrással együtt. Nagyon élveztem ezeket az együtt töltött órákat. Igaz marha sok munka a sajátkezű karácsonyi ajándék elkészítése, 1-1 ilyen ajándék személyenként 1,5 - 2 óra, de szívünket-lelkünket beletesszük az elkészítésébe.

Ma reggel így egy bő hét eltelte után újra meghallgattuk Pacánkat aki ma a bal oldalamon pihengetett. Érdekes volt, hogy amikor megtaláltuk és el kezdtem símogatni a hasam, a szívverés sokkal hangosabbá vált, mintha közelebb jött volna, de persze ez nem biztos, nem látom mit csinál a kis francos ott bent. Nem zaklattuk sokáig, nem volt egy perc sem. Utána még megnéztük az én szívverésem és Andrásét is. Hát az enyém durván gyorsabban vert mint Bandymé, de hát ezt olvastam is, hogy ilyenkor a kismamák szíve 20 %-kal erősebben dolgozik, a terhesség végére pedig eléri az 50 %-ot is.

Aztán ma András a közös takarításunk előtt a hálóban arréb helyezte a ruhásszekrényünket már most kialakítva Pacánk terét. Hááát, nem is lesz olyan pici helye. Főleg ha leválasztjuk majd a mi háló részünket és az ő kis "szobáját, lesz egy 6-7 nm-es kis helyisége. Alig várom hogy berednezzük majd az ő kis birodalmát, de ez még odébb van, 2-3 hónap.

Szóval telnek a napok, szerencsére most teljesen problémamentesen, a múltheti fájdalom tovatűnt már.

Alakulunk család lenni, kerekedik a mi kis megbonthatatlan hármasunk és a pocakom is. :)


19.hét 1 nap



2011. december 15., csütörtök

19. betöltött hét és AFP eredmény

A babánk csak nő és nő, és a net szerint már kb 13 cm-es az ülőmagassága és olyan 22 centi körül van a teljes hossza. Minimum 200 gramm, és már a méhem felső boltozata eléri a köldököm vonalát.
Jövőhéten majd ennél többet is fogunk tudni az ultrahangos vizsgálatkor, a mi babánkra vonatkozó adatokat.
KicsiPacánk nem jelez úgy mint egy hete, azóta nem éreztem olyan "erőteljes" kopogást, de azt érzem mikor van fent és éppen a hasam melyik oldalán van. Nem tudom megmondani mit érzek, de valahogy érzem. Azért persze örülnék egyértelmú kis jelzéseknek is, de biztos eljön majd annak is az ideje.
Hízni nem híztam, 2,5-3 kiló plusznál járok.

Ma elmentem az elkészült AFP eredményemért is, melynek a következő értékei lettek:

Súllyal korrigált AFP: 31,48 ng/mL
AFP-re vonatkozó MOM: 0,87

Annyit tudok, hogy interneten található referenciatartomány szerint mindegyik érték jó.
Olvastam továbbra arról is, hogy az AFP értékekből szoktak/lehet következtetni arra, hogy a baba kisfiú vagy kislány-e, de erre nincsen orvosilag alátámasztott magyarázat és a fórumokon található tapasztalatok sem támasztják alá ezt.
Mindenesetre új lánynevünk lett.... de erről majd akkor ha valóban kislány lesz a pocaklakó! :) A kisfiú néven nem változtatunk - én már nem szeretnék!

2011. december 14., szerda

Kisfiú vagy Kislány?

Bár sokan már Ádizzák a mi kis pocaklakónkat, mi azért ezzel óvatosak vagyunk, nem szívesen gondolunk mág fiúként vagy lányként a gyermekünkre, hiszen orvosilag még senki nem mondott ebben a kérdésben semmit. Mi van akkor ha mi nagyban Ádámozzuk szegényt és közben egy kicsilány növekszik a pocakomban. Szegény gyerek meg ott búslakodik bent, hogy nem is őt várjuk. Oké, vannak megérzések emberek részéről, András részéről, de korántsem biztos, hogy ezek a megérzések jók. Én anno például kislányt éreztem, de nagyon óvatosan kezeltem akkor is a nem-kérdést, mert amíg orvos nem mondja, sőt amíg meg nem születik addig semmi sem 100 %.  
Ráadásul most még azon is elgondolkoztam, hogy KicsiPacánk már most szerelmes az apjába... Már többször éreztem, és tegnap is, hogy amikor András a kezét a hasamra rakja, vagy mint tegnap is beszél hozzá, puszilgatja, az a mozgás amit egyébként szinte nem is érzek, teljesen oda terelődik az ő kezéhez, hangjához. Na, szerintem ez az a bugyborékos érzés, ami kicsit a bélmozgáshoz hasonlít, csak nem a beleimben. :)
Mindenesetre 22-ig megkérek mindenkit, hogy ne Ádámozzuk azt a kis csöppséget, mert lehet, hogy nem is Ádám és én egy pillanatig sem szeretnék már most rossz érzést kelteni a mi kis kincsünkben. Aztán lehet akkor sem fogja magát megmutatni.... :) ... ez majd kiderül akkor!

2011. december 13., kedd

Múló panasz

Úgy néz ki lassan elmúlik a fájdalom, aminek nagyon örülök, mert már kezdtem ideges lenni miatta. A tegnap még elég szenvedős volt, egész nap fájt a hüvelyem, ami kisugárzott és estére már a derekamat is éreztem. Hamar le is feküdtem, gondoltam a pihenés biztos segít, bár elég nehezen találtam meg a kényelmes pozíciót. Nem titkolom, hogy úgy aludtam el, hogy kértem a föntieket, hogy vigyázzanak KicsiPacánkra, óvják őt és segítség a gondtalan növekedésben, és ha esetleg még kérhetem, ezeken a fájdalmakon is enyhítsenek. Reggel amikor kinyitottam a szemem, első gondolatom az volt, hogy vajon m ennyi maradt meg a fájdalomból. Aztán ahogy teltek az órák, úgy éreztem, hogy a tegnapi erős fájdalom már nincs sehol, igaz enyhén még mindig érzem a 2 nap utóhatását is. Olyan érzésem van, mintha megemeltem volna magam, egy enyhe hasfájással, de nem vészes tényleg. Több helyről informálódtam, szinte mindenki megnyugtatott, hogy ne aggódjak, nekik is volt ilyen és valószínű tágulnak a csontok, szélesedik a csípőm, nő a méhem, és amúgy is ez az az időszak, amikor a baba hirtelen sokat nő, nagy változások mennek végig az ember szervezetében.
Valószínű nem az utolsó ilyen volt - és most itt nem a szülésre vagy az az előtti időszakra gondolok.

Mindezt a két-három napot is beleszámolva, tényleg szép dolog a babavárás. Még ezek a kis kellemetlenségek is kellenek hozzá, hogy közelebb kerülj a gyermekedhez, hogy érezd, felelősséggel tartozol érte, és ahogy Bóbita is mondta, amíg a pocakodban van, egyedül Te felelsz érte, senki más. A felelősség már most ott van minden mozdulatodban és cselekedetedben.

Szeretem ezt a kis "szarost" már most és igyekszem minél jobban vigyázni Rá!

2011. december 11., vasárnap

Hasas panasz

Eddig elmondhattam, hogy panasz nélkül megúsztam a babavárás eddigi időszakát. Aztán 2 napja valami megváltozott. Két napja fáj az alhasam, amit igazából be sem tudok határolni, hogy hol, hogyan fáj, és hogy miért. Tegnap kora este kezdődött igazán, mégpedig úgy, hogy semmilyen pozíció nem volt kényelmes. Nem volt jó állni, menni, nem volt jó ülni, de még a fekvő pozíció is kényelmetlen volt. Feküdtem a jobb, a bal oldalamon, a hátamon, de egy idő után újra és újra fájt az alhasam. Vettem be 2 magnézium B6-ot, bár nem görcsölt a hasam és szerencsére nem is keményedett. Abban bíztam, hogy majd az alvástól, fekvéstől jobb lesz. De reggel folytatódott az egész, igaz nem olyan erősen mint este. Bár mára meg újabb érzésként csatlakozott a hüvelyi fájdalom is, most már azt is érzem. Aztán délután elmentünk Ritával (aki szintén kismama és szintén kaális) és kedvesével (aki szintén katona és szintén András) az Adventi vásárba. Jöttek értünk autóval, az út kb. 10 perc volt a városig. Hiába mentem el 2x is pisilni indulás előtt, mire odaértünk, nekem a Mekis wc-be vezetett az első utam. Aztán utána rá fél órára újra pisilnem kellett.
Az egészből azt a következtetést tudom levonni, hogy a méhem nagyon nyomhat valami ideget és a hugyhólyagomat is, vagy a baba van épp "rossz" helyen. Amúgy nem idegeskedek, nem gondolom, hogy lenne miért, valószínű ilyenek még lesznek, sőt lesz a méhem nagyobb is, sőt a gyerkőc is fog még majd nyomni kellemetlen helyeken... csak valahogy meg kell szokni ezeket az új érzéseket, amik nem éppen mindig kellemesek.
KicsiPacánk amúgy azóta nem jelentkezett be, bár lehet emiatt a fájdalom miatt most nem is nagyon érezném. Majd jelentkezik, emiatt sem rágódom. Csak az a fontos, hogy szépen, egészségesen fejlődjön és akkor bármit haljandó vagyok elviselni érte. :)
Ja, és marha büszke vagyok magamra, hogy nem nyúltam rögtön az ultrahangos készülék után, hogy ellenőrizzem drága kincsünk szívhangját!

2011. december 10., szombat

Reggeli meglepi

András reggel a zöldségesnél kezdett, hogy a főzést mihamarabb megkezdhessük. Addig én mosogattam, felöltöztem, bepakoltam a mosógépet. Aztán hazaérkezett és hozott nekem meglepetést is, ami kivételesen most nem kinder és milka csoki volt, hanem egy Baba Magazin. Együtt megnézegettük a termékmintákat, a szebbnél-szebb baba fotókat, néztünk tök jó, olcsó babakocsit, cumit aminek eddig ellene voltam, és felváltva olvastuk a cikkeket. Jó érzés, hogy már úgy olvashatom ezt az újságot, hogy valóban érintett vagyok sok-sok témában és az meg külön jó, hogy András gondolt rá.

Kérésre egy kis reklám :)


A készüléket 9000 Ft körül lehet megvenni gyógyszertárban, neten, orvosi műszerekkel foglalkozó boltban (Győrben mi a Wolf-ban vettük egészségpénztárra). Azonban használtan is lehet venni jofogas.hu, aprod.hu, stb. oldalakon. Én pl. győri eladót kerestem, és volt is, 5000 Ft körül adják el használtan. Mi is úgy tervezzük majd, hogy ha már megszületik majd KisPacánk, akkor továbbadunk rajta.
A készülék amúgy nagyon hasznos lesz a későbbiekben is. Ugyanis felvehető vele a saját szívhangunk is, azt rögzíteni tudjuk, és majd a síró, nyugtalan picibabának lejátszhatjuk, hogy megnyugtassuk vele.

2011. december 9., péntek

Ha már képünk nem lett.... :)

Az úgy történt, hogy a Bóbita tegnap elmesélte, hogy mit vett a gyógyszertárban. Aztán meg is mutatta. Aztán annyira tetszett, hogy reggel elújságoltam az Andrásnak. Aztán András amikor ma hazaért a munkából, megkért, hogy hívjam fel a Wolf Orvosi Műszerekkel foglalkozó boltot, hogy meddig vannak nyitva és tartanak-e ilyet. Azt mondták tartanak. Ezért Bandy és Dorci felkerekedett és elmentek a boltba az elő-karácsonyi ajándékért. Az eredmény pedig lentebb látható (bocs: hallható!)


2011. december 8., csütörtök

18 hetes KicsiPacánk, aki ma MEGMOZDULT!!!

Istenem el sem hiszem, hogy eljött ez a nap is!!!

Már tegnap este tervezgettem, hogy ma mit fogok a 18. betöltött hétről írni, mert hogy semmi nem történt velem, semmi olyan ami eddig nem.

Aztán 11:45-kor ültem a gép előtt, épp egy következő állatmodell jelentkezőnek írtam volna e-mailt, amikor az alhasamban, a méhemben, egyértelmű jelzést éreztem onnan bentről. 2-3 kis kopogásszerű érzés volt. Ez Ő volt - tudtam! Nem csikizést, nem bugyborékolást vagy mit éreztem, hanem apró kis kopogást, olyat mint amikor finoman megböknek. Sírtam! Folytak a könnyeim, mert erre vágytam már hetek óta. Hogy végre érezzem, hogy kapcsolatba kerülhessünk! Egyből hívtam Andrást, sajnos nem vette fel, így írtam neki sms-t. Aztán anyukámat hívtam, mert ez volt az az érzés, amit meg akartam osztani.

Aztán visszaültem a gép elé, hogy folytassam a munkám. Amikor ránéztem az e-mailre, ekkor jött a következő sokk... az állatmodell jelentkező neve.... Paca volt! Hihetetlen!!!

2011. december 7., szerda

3. Terhesgondozás

Mára kaptam időpontot terhesgondozóba. Abból a szempontból vártam már a napot, hogy megtudjam mikor mehetünk ultrahangra. Andrással már azt beszéltük tegnap, hogy ha azt mondaná doki, hogy holnaptól már mehetek és megadna egy 1-1,5 hetes időintervallumot, akkor már holnap ott lennénk reggel a kórházban ultrahangon.
Reggel olyan 8 után pár perccel érkeztem meg a rendelőbe. Levettem a kabátomat, elővettem egy rejtvény újságot és vártam, hogy beszedjék a kiskönyveket. Ez kb 5-10 percen belül meg is történt, majd fél 9 körül - szokásához híven - a doki is megérkezett. Ennek ellenére nem hívták be a kismamákat 9-nél hamarabb és én is csak valamikor 9.20-kor kerültem sorra úgy, hogy a harmadik voltam és mindenki csak 3-4 percet volt bent. Nem igazán értem mit csinálnak ilyenkor bent a dokik a rendelőben.
Aztán amikor sorra kerültem, köszöntem, leültem, majd doki már mondta is:

- Hány hetes most?
- 17 (már nem mondom, hogy holnap fogom betölteni a 18.hetet, mert a "ma" számít mindig
- AFP vérvételen volt?
- Igen, múlt héten.
- Jó, január 4-én jöjjön legközelebb, AFP ultrahangra pedig december 22-én.
- December 22-ig menjek el, vagy aznap menjek? - kérdeztem mert olyan távolinak tűnt.
-Nem, december 22-én, akkor tölti be a 19. hetet. - ezt megint nem értettem, mert akkor töltöm be a 20. hetet, de nem akartam okoskodni, már a vérvételt is így számolta.

- A kiskönyvben benne van a táppénze papírja - mondta, majd nézett rám amolyan viszont láttásra nézéssel.
- Azért ha szabad, lenne egy kérdésem - mondtam, mert azért gondoltam erre a hasfájára én rákérdeznék. Megnyugtatott, hogy természetes, nyúlnak a méhszalagok, nő a méh... blablabla, viszontlátásra - ez utóbbit nem mondta, de megint azzal a nézéssel nézett rám.
Hát jó, ha természetes akkor jó, nekem annyira nem fáj végülis, csak így nyugidtabb vagyok, hogy tudom, nincs miért aggódni.

Kicsit a december 22-i távoli ultrahang miatt elkedvtelenedtem, mert újabb 2 hetet kell várni mire láthatjuk a kisbabánkat, és az még nagyon messze lesz. Ráadásul a mozgását sem érzem még, és így olyan kedvtelen vagyok. Ha nem lenne kicsit kerekebb a hasam, vagy nem fájna néha, nem is érezném, hogy kisbabát várok. Mert mostanában ilyen érzéseim vannak.

Mindegy, 2 hetet valahogy kibírunk valahogy... remélem KicsiPaca megajándékoz minket karácsonyra egy jó nagy terpesszel is, azonkívül, hogy az élmény friss lesz 22.-e után és képünk is lesz róla....

2011. december 6., kedd

Hugó és Vica

Szombaton hazafelé babalátogatóban voltunk, ahol 1-2 fotót is készítettünk Andrással a szülőknek, hogy a családtagokat megörvendeztethessék karácsonyi képeslappal.

Vicával




András Hugóval


Ötletelés

Idén - mint szerintem sok helyen - Jézuska szorosabbra húzta a gatyamadzagot és ezért úgy döntöttünk jelképes ajándékot kap mindenki (kivéve András testvéreinek gyerekei és bátyámék kislányai). Dehogy azért mégis valahol több legyen ez az ajándék, próbáltam olyat kitalálni, amiből látszik, hogy gondolkodtunk a másikon, nemcsak úgy valamit kiválasztottunk. Bár nem vagyok egy nagy művész - ez leginkább a bolti párizsi becsomagolásához hasonló csomagolásomon is megmutatkozik, de idén én szerettem volna készíteni jó pár ember ajándékát. Rengeteget böngésztem az internetet, kretív blogokat és oldalakat megnézve. Összeírtam kinek mit szeretnénk elkészíteni és tegnap el is mentünk a kreatív boltba. Voltam már korábban is, de most mégis tátva maradt a szám. Ezer és ezer technika és alapanyag, szebbnél-szebb apró dísz, és minden megvolt amit felírtam. Ennek ellenére mégsem vettünk meg mindent, mert a végére totál belekavarodtam a bőség zavarába. De gyönyörű alapanyagokat szereztünk be és az egészben a legszebb, hogy ténlyeg alapanyagok voltak, tehát mindent mi fogunk készíteni szinte nullából. Mivel több családtagom is olvassa a blogot, most nem árulom el miket fogunk kretívkodni, de később, ünnepek után meg fogom mutatni. Lesz 1-2 ajándék amit egyedül, és lesz 1-2 amit Andrással közösen fogunk hétvégén megcsinálni. Nagyon izgi!!!! :)

2011. december 4., vasárnap

Korrigálásra szorul

Tegnap Fehérvárról hazafelé ismét szóbajött az éjszakai jelenet, melyet András teljesen máshogy írt le, mint ahogy én gondoltam, hogy történt. A történet  pedig így valós!

Szerinte ugyanis az történt éjjel, hogy én megint nagyon hangosan vettem a levegőt, hangosan szuszogtam. Ilyenkor érdekes hangokat adok levegőkifújás közben. :D Ahogy horkoláskor én meg szoktam piszkálni, úgy Ő is ezt teszi ilyenkor. A különbség annyi volt, hogy most nem a vállamat símogatta meg, hanem hamár Paca ott lakik a hasamban, akkor Őt.
Erre elkezdtem röhögni, hogy én már mindenkinek elmeséltem a megható történtetet, mire röhögött Ő is, és megbeszéltük, hogy helyreigazítom a sztorit - mert így kerek! :)

2011. december 3., szombat

Éjszakai ébresztő

Mostanában nem feltétlenül alszom el egyik pillanatról a másikra. Mindig keresem azt a pozíciót, ami kényelmes, és levegőt is kapok. Így volt ez tegnap éjjel is. Az orrdugulás most a legrosszabb, mert a számon meg a köhögés miatt nehezebb levegőt venni - irritál, és köhögtet a szárazabb levegő. Na de mindegy is, a lényeg, hogy azért elalszom, és jól alszom.
Ezen az éjjel hajnal 3-kor azonban felébredtem. Felébredtem, mert felébresztettek. Hanyadt fekve, méy álomból kelve azt éreztem, hogy valami van a hasamon. Egy valami ami mozog, körkörösen mozog. Az órára néztam, 3.30 volt. A hasamra néztem, és egy kéz volt rajta. András éjnek évadján nekiállt símogatni a hasamat! A reakcióm nem volt a legkedvesebb - bár azóta is imádom érte, hogy ennyire odaadó. De utálom ha felkeltenek. Főleg azért mert baromi nehezen tudok visszaaludni. Így András kezét megfogtam, és egy határozott "NE!!!" felkiáltással ledobtam magamról. Ezután hátatfordítottam neki és próbáltam elaludni. Hogy lelkiismeretfurdalásom lett aztán? Persze, hogy az lett! Ez még inkább nehezítette az elalvást, mert ahogy újra és újra eszembejutott a kép ami fogadott, hogy a leendő apuka éjnek évadján símogatja a babáját - mert tudja, hogy érzi, mert azt írta a szakirodalom, hogy ez segít kapcsolatba lépni a babával.... most is meghatódom tőle.... De miért pont éjjel??? Csak az időzítés volt rossz, bár mondom, valahol meg mégis ettől lett ez az egész történet bájos!

2011. december 2., péntek

Micsoda felismerés

Mivel ma ismét Fehérvárra utaztunk, gondoltam megkímélve a babámat valami kényelmesbe öltözök, mivel a régi farmerjaim már durván szorítanak - lassan álló helyzetben is. A kismama nacit még nem akartam erőltetni, hiszen 2 hete lecsúszott még rólam, de azért úgy voltam vele, 2 perc az életemből, azért felpróbálom újra. Végülis csak megvan már egy 2 hónapja....
Aztán ahogy felvettem, láttam, hogy ez még mindig nagy. Húzogattam igazgattam, majd valamiért gondoltam megnézem a derekát (csak elől gumis). Aztán ahogy néztem, néztem, eltátottam a szám és a fejemra csaptam: "Basszus!!!! Ennek állítható a dereka!!!"
Így aztán fogtam és mindkét oldalon húztam egyet a gumin és arrébb gomboltam. Igaz még mindig nagyocska, de már nem csúszik le  rólam minden második lépés után. Még jó, hogy vettem terhes nacit, nem?

Kiegészítés a 17. héthez

forrás: www.ciklus.hu
"Ha mostanában azt vetted észre, hogy gyakran eldugul az orrod, néha vérzik is, ne ijedj meg, csak a megemelkedett ösztrogénszint miatt van. Ez sok terhes nőnél jelentkezik. Ez a tünet szülésig erősödhet, viszont, az után általában megszűnik. Az orrdu gulás mellet főleg télen, fűtési szezonban még előfordulhat orrfolyás, gyakori köhögés. Ezeken a párologtatás javíthat. Lényeg, hogy sok folyadékot fogyassz akkor is, hogy pótold a veszteséget. C-vitamint is szedhetsz, de beszéld meg orvosoddal a mennyiséget. A C-vitamin erősíti a hajszálereket, ezáltal csökkenhet az orrvérzés esélye."

Akkor nem tudom, hogy most náthás vagyok, vagy csak az ösztrogén dolgozik?! Viszont az egész leírás sok mindent megmagyaráz abból amit tapasztalok.

2011. december 1., csütörtök

17. betöltött hét



A baba méretei a 17. héten
Ülőmagassága 11 centiméter körül lehet, teljes hossza pedig már lassan eléri akár a 18 centimétert is. Összegömbölyödve akkora, mint egy közepes sárgadinnye. Súlya hozzávetőleg 100-140 gramm, a baba már nehezebb, mint a méhlepény. Combcsontja 2,2 centiméter hosszú, fejátmérője 3,8-4,3, mellkasának átmérője 3,1-3,4 centiméter körüli lehet.


A baba változásai a 17. héten

Az ujjacskái végén megjelennek az apró körmök. Előfordulhat, hogy lassan el is kezdi összekarmolni saját magát, de a sebei nagyon gyorsan gyógyulnak. Anyagcseréje még intenzív. Majd a születés után Te is megfigyelheted, hogy a kicsi gyerekek sebei nagyon hamar elmúlnak, nagyon gyorsan regenerálódnak.
Megjelenik az első zsírréteg. Ez az úgy nevezett barna zsír, mely segít a születés utáni hőszabályozásban.
Körülbelül 2 és fél deciliternyi magzatvízben lubickol. Rengeteg helye van még, így vígan lubickol, ficánkol, úszkál, mocorog. Ha eddig még nem érezted ezeket a megmozdulásokat, akkor akármelyik pillanatban beazonosíthatod. Izgalmas pillanatok ezek.
Képes szopizni az ujját, gyakorolja a szopó mozdulatokat, ezáltal gyakran nyel a magzatvízből, amitől csuklani kezd, de ez a csuklás nem okoz gondot a babának.
Amit a kismama érez
A kismama vérmennyisége és vérkeringése is fokozottabb, mint a terhesség előtt. A szíved is gyorsabban ver, ezért nem szokták ajánlani még pluszban a koffeines italok fogyasztását. A koffein ugyanis nem csak a babának tesz rosszat, de a Te szívedet is fokozottan terheli. Persze, ha alacsonynak érzed a vérnyomásod, akkor az orvossal egyeztetve, korlátozott mennyiségben gyenge kávét ihatsz nyugodtan egyet-egyet néha.

Ennek a fokozott keringésnek tudható be, hogy felgyorsul, megnövekszik a kiválasztás, ezáltal gyorsabban és erősebben izzad a kismama.

Visszavezethető a keringés fokozódására a rendszeres orrdugulás is. Az orrjáratok fokozott tisztán és nedvesen tartása sokat segíthet a légszomj megelőzésében.

Az anya változásai
A méhed teteje a szeméremcsontod és a köldököd között félúton jár már. A hanyatt fekvés néha nehéz lehet. A baba súlya ugyan még nem olyan nagyon vészes, de szokatlanul nyomhatja a belső szerveket fekvés közben. Ha oldalra fordulsz, és úgy próbálsz aludni, akkor a gyomor mögött futó főérről leveszed a súlyt, könnyebben elalszol, és nyugodtabb lesz az éjszakád.


Saját tapasztalat:
A cicim megint érzékenyebb, és néha egész kiszárad a mellbimbóm. Most már figyelmesebben kenegetem a bőröm. A héten többször éreztem erős, szúró érzést, hol a jobb, hol a bal oldalamon, főként amikor hosszabb ideig ültem. Kicsit meg is ijedtem, de megnyugtattat, hogy ez természetes és aztán el is múlt. Éjjel felébredtem, tüsszentettem és eleredt az orrom vére. Amúgy sokkal többször járok pisilni mint korábban, éjjel 3-4x is kint voltam. A pocakom lassan szemből is már kismamás, amit képes vagyok naponta többször az új tükrünkben ellenőrizni. Soha nem tetszett még, hogy nagy a hasam, de ez most tetszik. :)


Végül egy kedvenc:






AFP - vérvétel

Tegnapra, a terhesség 16. hét 6. napjára volt időpontom AFP szűrésre. A vért a szokásos ügyes hölgy vette le a Liezen-Mayer utcában. Az utóbbi 1-2 évben teljesen hozzászoktam már a vérvételekhez - igaz nézni a mai napig nem nézek oda. Meglepetésemre nagy pangás volt a váróban, és a közel fél órás ott létem alatt sem nőtt meg ez a létszám.

2 hét múlva pedig meg lesz az eredmény!