2012. február 29., szerda

2 és fél hónap se...


Terhesgondozás 6

Most ecseteljem, vagy ne? Keltsek felháborodást, vagy se? :)

Na jó, nem ennyire vészes a helyzet, csak mindig ott van a kis "csak"! 

Kezdem ott, hogy tegnap este - tudván, hogy ma dokihoz megyek - 3/4 órán keresztül szenvedtem a fürdőben, hogy szalonképessé tegyem a nemi fertályomat. Biztos nagyjából mindenki tudja miről beszélek és talán vannak akik nagyokat bólogatnak és mosolyognak, hogy ugye-ugye??? Tükrös módszerrel próbálom a helyzetet megoldani. Leülök kád szélére, tükör a kád aljában és próbálom nem összevagdosni magam. 3/4 óra... jó móka!

Reggel 7:00 - gondoltam ráállok mérlegre, kíváncsi vagyok itthon mit mutat. Meglepődök, mert felfelé kerekítve összesen 7 kiló plusszot. Mondom én, hogy nem jó a védőnő technikája.
 
Reggel 8:05, rendelő. Mire odaértek már beszedték kiskönyveket, meg is lepődök, mert sosem szokták ilyen hamar. 5 perc múlva amúgy sikerül leadnom amikor valamiért kijön az asszisztens. 
Ott van az a lány is, akivel minden egyes alkalommal találkozni szoktam, és most már beszélgetünk is. Vele egy a védőnőnk is, és szerintem ő még jobban utálja mint én. Kb. a beszélgetés felét a védőnő szidása teszi ki. Lány elmondja, hogy most két kilóval neki is többet mért a védőnő. Persze mi tudjuk az igazat és az egészség szempontjából is csak az számít, de azért hivatalosan mégis a több kerül a kiskönyvbe. (Most hányan fogjátok a fejeteket, hogy én még mindig itt tartok? :D )

8:30 - doki megérkezik. Most már a váróban is nagyon sokan vannak. 

9:10 - kiadják a táppénzes papírokat, nekem is szólnak, de azért megkérdezi az asszisztens, hogy "vagy beakar jönni"? Mondom neki, hogy igen - és a tegnapi 3/4 órás mutatvány képe jelenik meg előttem. 

9:20 - még mindig nem ment be senki. A lány, akivel beszélgetek, már kezd ideges lenni, mert ő még dolgozik, és bár nem szólnak munkahelyén, hogy itt van, de 7 helyett 10 - fél 11 helyett tudja csak kezdeni a munkát, és azért van most bőven munka az adóhivatalban bevallások idején.

9:40 - Szólítanak! Engem! Pedig sosem szoktak elsőnek. Bemegyek, doki kérdezi van-e panaszom. Mondom nincs, de mivel érzem, hogy akkor útnak is eresztene, mondom neki, hogy "ööööö.. nyomja valami itt... "- és rámutatok a szegycsontomra. Hozzá tesztem rögtön én is a feltételezésem, hogy biztos a méhem nyomja a szerveimet felfele, doki helyesel. Ekkor azt mondja üljek fel..... és már pattanok is, hogy vetkőzzek - mire szól, hogy csak szívhangot néz. Hmmm... azt tegnap is néztek és azt amúgy is én is tudok - gondolom magamban. Időt nem mér, csak kb 5 mp-ig van a készülék a hasamon. Minden oké. Megbeszéljük a következő találkozó időpontját - ami 3 hét múlva esedékes, 21-én. Előtte pedig mennem kell a 32. hetes ultrahangra március 20-án. Azt már nagyon várom. Odaadja táppénzes papírom, elköszönünk, kérdezem küldjek-e valakit. Mondják a nevet, én pedig szólítom a következőt.


2012. február 28., kedd

Védőnő Hatodjára is

Eltelt egy hónap és kedd van, én pedig hivatalos voltam a védőnőhöz. 
14.20-ra kaptam időpontot, de valahogy annyira elnéztem az időt, hogy 14:08-kor álltam neki hajat szárítani. Villámgyors voltam, még hajkiegyenesítésre is futotta, és elindultam sebesen a rendelőbe. 5 percet késtem, de voltak is bent, illetve nem akartam tolakodni és a következő hölgyet is beengedtem. Ezt utólag már bántam mert majdnem egy órát bent volt. A pisimet a nagy sietségben otthon hagytam, de annyira nem is foglalkoztam vele.... gondoltam majd megoldom ott.
15:40 körül kerültem sorra, és kezdhettem is egy vizeletminta adással, amit nem is bántam, mert már nagyon kellett pisilnem. Mértünk súlyt is, amin kedves védőnéni nagyon kiakadt, merthogy a jelen mérés szerint 5 kilót híztam az utolsó találkozó óta. Na most egyrészt szerintem nem tud mérni - még mozgott az a szar amikor már beírta az eredményt -, másrészt mondtam neki, hogy múltkor nem ezen a mérlegen mért, és az a mérleg másfél kilóval kevesebbet mért a helyes súlyomnál. Vérnyomásom 115/65 lett, vizeletem szintén rendben volt. Beírt mindent a kiskönyvbe majd mondta, hogy meghallgatja a baba szívhangját. Már zsibbadt a tenyerem ahogy ott ültem magamat kitámasztva  - olyan sokáig hallgatta. Közben a telefonja stopperével számolta a szívhangot, ami 152/perc lett. Szerinte ez kicsit sok, kérdezte siettem-e mikor jöttem. Mondtam, hogy igen, de másfél órája itt vagyok, azalatt már kipihentem magam. Akkor esetleg ittam kávét? - mondtam igen, egy 3 az 1-ben-t. 
Aztán a végén csak kilyukadtunk a lényegre is: mikor érek rá, hogy beszélgessünk a kajákról, mert meg kellene fogni a súlynövekedést. Hmmm, nagyon kedvesen mosolyogtam és közöltem, hogy mindegy. Jöjjön aminek jönni kell! Megbeszéltük a jövőhét szerda 13 órát, és kértem, hogy akkor beszéljük meg a babakelengyét is - remélve, hogy ezzel csökkentem a személyes látogatások számát eggyel. 

Amúgy igyekeztem nagyon pozitívan hozzáállni a védőnőhöz, bármennyire is nem szeretem. András persze továbbra is mérges rá, hogy mindig mindenben a negatívumot látja, de ez van, elviseljük.

2012. február 27., hétfő

Kettővel beljebb...

... kerültem a listámon. Szépen sütött ma a nap, így gondoltam sétaként a vacsorához szükséges alapanyagok beszerzésén kívül meglátogatom a lakótelepünk végén található BabyCenter-t is. Nem terveztem vásárolni, annál is inkább, hogy nem tartom egy olcsó boltnak, de árakat felmérni, ismerkedni a babaholmikkal jó alkalom volt. Én mindig marha szerencsétlenül érzem magam az ilyen üzletekben és bár egyre több dolgot felismerek, de nekem még mindig bőség zavara. Végignéztem a textil pelusokat, kifogókat, baba ágyneműket, pelenkázó feltéteteket, továbbá a pihenőszékek árait, baba fésűket, cumikat, kádat..... 
Nos kádat találtam olyat ami nekünk kell az állványhoz. Ez a lehető legegyszerűbb kádfajta, de nagyon nem is merek variálni, mert nem állvánnyal vesszük. Erről tudom biztosan, hogy passzol a kölcsön kapott állványhoz. A textil pelusok itt drágák voltak, és a kifogó is. Az ágynemű garnitúra megint csak egy külön kérdés, mert a patchwork rácsvédőnk már készül - úgy varratjuk -, így nekünk olyan garnitúra nem jó, amiben az is van. Mondjuk az ágynemű talán annyira nem is sürgős, mert tavaszi babaként még nem kell olyan vastag takaró... Hálózsákunk már van egy rakattal és nagynénémtől is kaptunk nagyon aranyos vékonyabb takarókat. A pelenkázónk 65x65-ös, így arra sincsen pont passzoló feltét, de megoldjuk.

Szóval miután kinézegettem magam, végül nem távoztam üres kézzel. Megvettem Pacus porszívós orrszívóját és a lázmérőjét. Mindkettő jó áron volt. Az orrszívó 1690 Ft-ba, a lázmérő pedig 1490 Ft-ba került. A lázmérő sima digitális, flexibilis végű, vízálló, és ami fontos volt - 10 mp alatt mér. 



2012. február 26., vasárnap

Hullámlovas

Tegnap este tévézés közben hanyatt fekve nézegettem a pocakom, mert éreztem, hogy Pacus fent van. Kicsikénk olyan mozit csinált, hogy fél órán keresztül csak néztem a hasam és mosolyogtam. A hasam folyamatos mozgásban volt, hullámzott, és az egész felületen látható volt Ádámunk mozgása. Amikor korábban valaki beszámolt ilyen hullámzós mozgásról kicsit másképp képzeltem, de valószínű más is lesz pár hét múlva, amikor még nagyobb lesz Pacusunk és a hullámok is megnőnek majd. Hűűű, nagyon élveztem a látványt. Persze az elmaradhatatlan fenék kidugás is megvolt - ez is nagyon vicces, mert teljesen eldeformálódik a hasam ilyenkor. András mindezt megint nem láthatta, mert este kicsit elment sörözni az ERGO OB után az evezős társakkal. Nem mellesleg második helyezett lett egyénileg, egy csapatversenyt meg megnyertek! Büszkeségem! Én is ott voltam vele egész nap, de lehet én jobban elfáradtam mint ő. Hazafelé már a parkolóig is nehezemre esett elmenni annyira keményedett a hasam. 

Reggel amúgy Pacus velünk kelt. Meghallotta a hangunkat és vadul mozgolódni kezdett! Hjajj, én annyira imádom ezt a csöppöt!!!!!!! 

2012. február 23., csütörtök

29 hetes Pocaklakó Pacusunk

Szalad az idő, amit néha még így is jobban gyorsítanék, de ki ne lenne vele így, amikor a benne növekvő kis emberke egyre inkább jelzi, hogy ott van, egyre nagyobb és egyre jobban érezteti, hogy ő egy önálló kis lény, akinek saját akarata van. 

Ádámunk mostanában nem is annyira rugdos, sokkal inkább kinyomja magát. Akár András, akár én simogatjuk a hasamat, Ő odadugja a fenekét, és jól láthatóan "puccsit" egyet. Néha még a hasamhoz sem kell érni, és a hasam érdekes alakot vesz fel. Valószínű lesz ez még érdekesebb is, de nekünk most ez a legérdekesebb! :)

Azt hiszem a hanyatt fekvés kezd csökkenni, mely valószínű köszönhető annak is, hogy már nem olyan kényelmes, másrészt a szoptatós párna jól megtartja a fejemet, pontosabban felveszi azt a formát, amitől nem akarok elfordulni. Amúgy András is sokszor igénybe veszi a párnát, azt mondta neki is kell egy ilyen! :) Alvásnál már nemcsak a saját kényelmi igényemet kell kielégíteni, hanem Pacusét is. Jelez ha nem jó neki! Ezzel csak annyi probléma van, hogy mondjuk van olyan, hogy baloldalt nem jó neki, nekem jobb oldalt nem kényelmes, háton meg nem merek sokáig feküdni - hason ugye meg nem tudok (pedig néha de szeretnék!).

Mivel a védőnéni még nem mért nekem haskörfogatot, megtettem én itthon. Mivel a centink 1 méter hosszú, ezért tollal jelöltem a hasam, hogy tudjam hol kell a maradék, hiányzó részt lemérnem. 

Február 6-án 110,5 cm-t mértem.
Február 23-án (ma) 113 cm-t. 

Visszatérve az éjszakákra, nagyon sokszor jövök ki pisilni. Sőt napközben is többször járok wc-re. Ha elindulok gyalog valahova a régi szokásos tempómban, kb. 150 méter után le kell lassítanom, mert a hasam elkezd keményedni és pisilhetnékem támad.

Van egy új kellemetlen érzésem, amit olyan egy hete érzek. Valami nagyon nyomja a szegycsontomat. Főleg ülő helyzetben, esetleg amikor kicsit előrébb dőlök. Egyelőre csak sejtem, hogy ez mitől lehet, de azért majd dokinak is említem jövőhéten.

Bár jövőhéten lesz súlymérés ismét, de az itthoni mérleg szerint 7,5 kiló plusznál járok.

2012. február 22., szerda

Apja fia

Hogy majd legyen miben összeöltözni apával:


Nem mi vettük, kaptuk, de nagyon tetszik! :)

Köszönet!

Szeretném megköszönni barátainknak, hogy így gondoltak ránk, és ennyi mindent kaptunk tőlük.

Köszönet Alizéknak, Nikinek és Gusztinak, Ármin szüleinek, Aniéknak, valamint Vikinek és Tominak, hogy Pacusunkat így elhalmozták ruhácskákkal és egyéb nélkülözhetetlen eszközökkel. 

Komolyan mondom, hogy nem tudom hogy fogjuk meghálálni....

Így ott tartunk, hogy Ádámunknak annyi ruhája van már most, mint nekünk. Igaz különböző méretekben, így lesz olyan amit majd 2 éves korában fog csak hordani.

Íme a tegnap kapott adagunk szortírozás (méret és típus szerint) közben, illetve a szekrénybe már bepakoltak (a dobozban is rucik vannak).



András mikor hazaért, azt mondta olyan mintha turkálót nyitottunk volna. :)

Tegnap összeszedtem a kisebb méretű ruhák közül a sötétebbeket és kimostam az első adag bébi pakkot. Most még lemegyek boltba, veszek desztilált vizet a vasalóba és meg is lesz a délutáni programom. Valószínű a többi ruhát majd később fogom kimosni - amikor már a pelenkázó is össze lesz állítva - április elején.
Kicsit gondban voltam amúgy, hogy hány fokon mossak, végül a 60 C'-ot választottam.

Szülésfelkészítő - 6. előadás

Hétfőn voltunk a 6. és egyben utolsó szülésfelkészítő előadáson is. Már csak a kórház látogatás van vissza jövőhét csütörtökön.
Az utolsó előadáson az újszülött első napjairól volt szó, és egy 3 hónapos friss anyuka - nem mellesleg gyermekorvos és újszülött gondozó - tartotta. Sok-sok humorral és felénk intézett kérdéssel gazdagította a témát. Igaz, annyira sok új infóval nem gazdagodtunk, de azért élveztük ezt az előadást is.


2012. február 17., péntek

Szülésfelkészítő - 5. előadás

Én ma olyan élményekkel lettem gazdagabb, olyan feltöltődve jöttem el az előadásról.... 

Ma a szülésről volt szó, az előadást pedig Dr. Stummer János tartotta, egy nagyon szimpatikus doki. Anno amúgy ő adta oda a zárójelentésemet is a HSG (petevezeték átjárhatósági "műtét") után. Már akkor nagyon kedvesnek találtam és ő volt az aki felvetette, hogy Gilbert kórom van-e. 

Szóval már eleve izgatott voltam amikor elindultunk, valahogy éreztem, hogy a legjobb előadás ez lesz. Nem is tévedtem! Mikor odaértünk már ott volt az előadó előtt 3 külsős személy, akiktől meg lehetett vásárolni a kórházlátogatáshoz szükséges látogatói ruhát (200 Ft/ db). Sőt nemcsak oda, hanem egyből a szüléshez is a kispapás védőruhát is (800 Ft). Nos jelentem megvettük azt is! Megbeszéltük Andrással, hogy bejön és addig marad bent amíg ő úgy érzi, hogy bent szeretne maradni. Nagyon boldog vagyok!

Visszatérve az előadásra, megérkezett a doki és neki is kezdett. Világosan beszélt, ittam minden szavát. Jegyzetelni is akartam, de annyira figyeltem, annyira érdekelt amit mond, hogy végül semmit nem írtam. 

Mikről is volt szó.... most jelzem csapongani fogok!

Volt szó a baba fekvéséről, milyen esetben indokolt a császár, milyen jelei vannak a szülés megindulásának...
Például a baba - ezt mindenki tudja is - hogy lehet fejjel lefelé, felfelé, de keresztben is. Amúgy amikor fenékkel van lefele, akkor sem feltétlenül indokolt a császár, mutattak ábrát arról is, hogy ilyenkor hogy születik meg a baba, hogy segítik a világra.

Elmondták mikor kell kórházba menni szüléssel:
- ha 5 perces fájások vannak
- ha elfolyik (szivárog) a magzatvíz

Elmondta, hogy hogyan tudjuk megállapítani, hogy a magzatvíz szivárog-e vagy épp csak "bepisiltünk" kicsit, folyásunk van. Le kell feküdni egy 1 - 1,5 órára az ágyra hanyatt, magunk alá rakni egy lepedőt és ha a magzatvíz szivárog, akkor egy nagyobb folt lesz alattunk.

Beszélt arról is, hogy valakinek (nem mindenkinek) vannak jóslófájásai is, amit bár nehéz megkülönböztetni a rendes fájásoktól, de van különbség:
- a jóslófájások kb 30 mp-ig tartanak, és a derekunk fáj, az alhasunk keményedik.
- a rendes fájások hosszabbak, kb. 45 mp-esek és az egész hasunk kőkeménnyé válik. 

Rengeteg képet mutatott a kórházról, a szülőszobákról, elmondta, hogy a kórház baba barát kórház és valami "rooming in" is ami annyit jelent, hogy a baba végig az anyával van. Mesélte azt is, hogy hiába vezettek be szigorú látogatási rendet óvva ezzel a babákat és a friss anyukák nyugalmát, az emberek csesznek ezt betartani, és ők már feladták, nem szólnak. Nekünk kell majd a szobatársunkkal megbeszélni, hogy a másik fél (családja) is tartsa be a látogatási rendet. András erre azt mondta, hogy ne aggódjak, majd ő megbeszéli. :)

Volt még szó az NST-ről, mit néznek vele, értékekről, illetve egyéb, a terhesség végén végzett vizsgálatról, mint például a magzatvíz vizsgálata. 

Aztán egyszer csak hirtelen ott volt az első KÉP, melyen már a szülést mutatták... vagy 20 kockán keresztül lépésről-lépésre. Hát nem csodálom, hogy a doki az elején elmondta, hogy nem ijesztegetésnek hozta, de ha valaki nem bírja nézni, menjen ki nyugodtan. Jó, persze az ember saját magát nem látja és a párunk is a fejünknél áll, de ez durva látvány volt. Igazából azt a célt szolgálta, hogy lássuk, tudjuk milyen folyamatok vannak, hogy zajlik a kitolási szakasz, hogy születik meg a baba. Amúgy tiszta röhej, de én totál elérzékenyültem, majdnem nekiálltam könnyezni mikor megláttam a kibújt kisbabát.

Összességében mit érzek most? Alig várom a szülést!!! Természetesen elsősorban a kisfiúnk világra jöttét, hogy a mellkasomra helyezzék és érezzem őt, magamhoz szoríthassam. De emellett én a szülés élményét is várom. És nem érdekel, hogy fájni fog, nem érdekel hogy ki mit mesélt, nem érdekelnek a negatív érzések és élmények! Szeretném megszülni a gyermekem, minden fájással és szenvedéssel együtt. Szeretnék ott lenni és átélni! És igen, én sajnálom a férfiakat, hogy ők kimaradnak ebből az élményből. Biztos most sokan gondoljátok, hogy na majd akkor legyen nagy a szám amikor túl leszek rajta, majd akkor meséljem el, hogy milyen volt, érdemes volt-e várnom, csinálnám-e még egyszer... de én tényleg nem félek! Egy kicsit sem! Én szeretném megtapasztalni és várom! Nekem ez a mai előadás nagyon sok erőt adott... és tudom, minden rendben lesz! :)

2012. február 16., csütörtök

28 hetes pocaklakónk

KicsiFiúnk továbbra sem "piszkál" sokat, nagyon ritkán indul be annyira, hogy annak például külső jele is legyen a pocakomon. Sok helyen olvasom és hallom is, hogy látszódik amikor kinyomja magát - hát nálunk nem. Én csak a rugdosását szoktam látni - de mint ahogy írtam inkább finomabb mozgásait észlelem. Most is napokon keresztül alig "produkálta" magát. Aggódni azért nem aggódom, mert érzem én őt, csak gyengéden - ő ilyen kis nyugis baba. Remélem amikor kiköltözik hozzánk, akkor is ilyen marad. 
Jó ez a szívhang hallgató készülék, mert mostanában pár másodperc elejéig gyakrabban előveszem, megkeresem a kis szívhangját és olyankor amikor hallom a kis zakatolását teljesen megnyugszom, hogy minden oké ott bent. Este is meghallgattam és szóltam is Andrásnak, hogy ha szeretne ő is hallgatózni, akkor jöjjön. Hát persze hogy szeretett volna. 4D óta - mióta láttuk, hogy Ádámot még a rázkódás sem zökkentette ki a nyugalmi állapotából - már ő is bátrabb az eszköz tekintetében. Most már nagyon hamar megtaláljuk a szívhangot, igaz elmozog Pacus, de a szívhangja sokkal erősebb. András ilyenkor mindig úgy hallgatózik, hogy duruzsol a krémes pocakomnak és pusziözönnel árasztja el. 

Aztán este, amikor már az ágyban feküdtünk és már kezdtem elaludni, Pacusunk gondolta itt az ideje bulizni. Ütemesen kezdte el a fenekét kitolni, de az is lehet hogy a kezecskéje volt. Mindenesetre csinálta folyamatosan. Egyrészt örültem neki, hogy végre! másrészt abból a szempontból kevésbé hogy aludni készültem - így viszont nem ment. Erre András közölte, hogy "Na, majd várjál csak" - és már költözött is a pocakomhoz. Megvan róla győződve, hogy Ádám megnyugszik a hangjától és a kezétől.... és basszus.... tényleg! Elkezdett Pacushoz beszélni, ilyeneket mondott, hogy "Idefigyelj Kisfiam! Hagyjad kérlek anyát aludni, most már pihenni kell, jó?" és közben simogatta, puszilgatta, odabújt a hasamhoz. Ádám még 1-2 -szer kinyomta magát, aztán odahúzódott András keze alá, és abba is hagyta. Csak lestem, meg közben az "anya" szó járt a fejemben, amit így most hallottam először Andrástól és annyira meghatódtam attól, ahogy kimondta, meg attól, hogy belegondoltam mit jelent. Tényleg nagyon kell a családdá formálódáshoz az apa ilyen jellegű hozzáállása is.

A pocakom tényleg egyre nagyobb - ez a képeken látszik is, de azt hiszem a mérete attól is függ, hogy milyen szögből van lefotózva, milyen felső van az emberen. Mindenki azt mondogatja, hogy úristen mekkora a pocakod és óriás méretű babával "ijesztegetnek".  Hát remélem nem lesz óriásméretű, mert bennem totál az volt, hogy 2 fiútestvéremmel együtt mind 3 kiló alatt születtünk, és ebben bíztam én is, hogy 3 kiló körüli babánk fog születni. Hát majd kiderül. De szerintem nálam az is közrejátszik, hogy pocakom már terhesség előtt is volt és nem s voltam egy nádszál. 

A pocakom mérete viszont sokfajta mozgást már megnehezít. Így a bakancsom felhúzását és levételét, a talpam megmosását és eleve a lehajlást és guggolást kicsit hosszabb időre. A fejem szinte minden reggel fáj egy kicsit, de napközben szerencsére már nem. A hasam nagyon puha és bársonyos tapintású - nem tudom, hogy ez a napi többszöri krémezéstől van, vagy a bőr feszülésétől. Mindenesetre muszáj gyakran kennem, mert érzem, hogy feszül, emiatt naponta többször is kenem Milupa kismama krémmel és baba - mama olajjal is. 

Az étel mennyiségem - mióta írom mit eszem - többnek tűnik, de lehet mivel tudom, hogy oda jó lenne egészséges dolgokat leírnom, csupa nem egészségeseket kívánok. Kaptam egy kedves lánytól egy rakat anyagot a kajáláshoz, mert ő inzulin rezisztenciában szenved, és aszerint kell táplálkoznia. Nagyon okos dolgok vannak leírva, már apukámnak is szóltam, hogy ezt ő is megkapja tőlem, mert fogyni szeretne. Ja a diéta nem a fogyásról szól, de egyértelmű velejárója az okos étkezésnek köszönhetően.


2012. február 14., kedd

Könyvek


Múlt év végén vettünk egy könyvet, ami életem egyik legjobb könyvének bizonyult. Én 3-4 nap alatt, András 11 óra olvasta el. Ittam minden sorát, könnyek közt olvastam - hol a meghatottságtól, hol a röhögéstől.

A könyv címe: 
Emma Donoghue: A szoba 
A regényt megszámlálhatatlanul sok díjra jelölték, s a kritikák szuperlatívuszokban beszélnek a szerzőről, aki egy borzalmas emberrablást egy ötéves kisfiú szavaival mesél el. A könyvet több mint harminc nyelvre fordították le, hónapok óta szerepel a bestseller listákon, s mára több mint egymillió példány kelt el belőle.

Imádtam benne a kisfiú gondolatait, szerintem ez az a könyv, amit pár hónap múlva képes leszek újra elolvasni!



Ma pedig 3 új könyvvel gazdagodtam, melyeket nagyon jó áron vettem az www.alexandra.hu -ról, 40-70 %-os kedvezménnyel!



Brad Steiger és Sherry Hansen Steiger: Szívszorító csodák
Olyan eseteket ír le, amelyek az anya és gyermeke közötti eltéphetetlen kapcsolat lényegét ragadják meg. A megható, megindító igaz történetek tanúsítják, hogy az anyák képesek úrrá lenni a leküzdhetetlen akadályokon, ha gyermekük életéről, sorsáról van szó. Megrázó embermesék arról az ajándékról, melyet gyermekként kapunk, s anyaként adunk tovább gyermekeinknek.





Brad Steiger és Sherry Hansen Steiger: Csodálatos elbeszélések gyerekekről
A könyv több mint 50 olyan megindító és elgondolkodtató valós történetet ír le, ha feltétel nélkül szeretjük gyermekeinket. A történetek hitről, kitartásról, újrakezdésről számolnak be. Pl:
- Leah-ról, akit az orvostudomány és a szeretet csodája mentett meg
- Matthew-ról, akinek a szülei 4 éven keresztül azt hitték, nem lehet gyermekük
- Anthony-ról, aki a sínekre mászott, és akit végül 8 éves bátyja mentett meg
- Perláról, akinek súlya a 300 grammot sem érte el születésekor,, mégis életben maradt.
Szerintem ezzel a könyvvel fogok kezdeni! :)
és végül....
Merényi Krisztián: A hold gyermekei
Három verseskötete után Merényi Krisztián most prózai írásait adja közre egy kötetben. Valóságtól eltávolodó, eltávolító képei igen valóságos élethelyzetekkel, sorsokkal szembesítik az olvasót, és kihívnak a tanulságok megfogalmazására.
Nos számomra egyelőre egy rejtély miről szól a könyv, de a címe, a borítója és az ára (3000 Ft helyett 500 Ft volt) megvetette velem. Majd kiderül!