2012. március 31., szombat

Egy kis segítség a hozzászólóknak

Mivel én baromira utálom, hogy minden egyes hozzászólásnál be kell gépelni egy kacifántos rajzolt betűsorozatot, ahhoz hogy a megjegyzést elküldhesse az ember, ezért ezt a funkciót kivettem mostantól a saját blogomból.
Így aki innentől kezdve hozzászól az adott bejegyzésekhez, nem kell majd azt az alig elolvasható hosszú betűsorozatot begépelnie.

2012. március 30., péntek

Pedikűr és meglepetés csomag

Szerdán egy hirtelen ötlettől vezérelve bejelentkeztem pedikűröshöz, hogy rendbe tegye a lábaimat. Úgy ahogy a cipő felhúzása nem egyszerű, úgy a körmeim és a talpam ápolása sem. Ezer éve nem voltam, de nagyon jól esett ez a mai kényeztetés. Igaz a végén annyira elzsibbadt a bal lábam, hogy azt hittem hülyét kapok, de a végeredmény szuper lett és az érzés is. 

Aztán 2 napja jött egy értesítő, hogy ajánlott küldeményt kaptam - anyukám küldött házi pirospaprikát, csak azt nem értettük Andrással, hogy mit olvastak ennyire félre a postán, mert anyukám neve mellé oda volt írva az is, hogy London. 
Aztán ma úgyis mentem postára a sárgaságokat feladni, kiváltottam hát a csomagot is. Pontosabban a csomagokat, ugyanis kiderült, hogy a postás egy értesítőre írta meg a másik ajánlott küldeményt is, amire egyáltalán nem számítottam, de nagyon boldog voltam mikor megláttam. Angliai barátnőm Niké küldött Ádámnak ajándékot. :) Olyan izgalommal bontottuk ki itthon a csomagot Andrással, ahogy csak egy kisgyerek tudja. Niké 3 angol nyelvű mesekönyvet küldött Pacusnak, 3 tüneményes mesekönyvet.  Előzményként annyit leírnék, hogy én szeretném ha Ádám már kiskorától kezdve ismerkedne az angol nyelvvel, hogy ne legyen majd olyan "szerencsétlen" mint az anyja meg az apja és játékosan igya magába az angol nyelvet. Ezt anno említettem Nikének, aki ezen felbuzdulva meglepte a születendő kisfiúnkat 3 édes kis könyvvel:



 A "Dear Zoo"-ban az elmesélő ír az állatkertnek, hogy küldjenek neki egy házi kedvencet az állatkertből. Aztán küldenek neki mindenféle nagy állatot, amit úgy lehet meglesni, hogy a ládákat felhajtom. Ez amolyan interaktív könyv, ahol a gyerkőc kitalálhatja, hogy milyen állat van  a ládában, és persze megtanulja az angol nevét is.

A "The very hungry caterpillar" egy kis hernyóról szól, ahol a kishernyó megszületik, megeszik egy csomó mindent, amik külön-külön le vannak rajzolva is, - szóval ez is amolyan szótanulós - és majd a mese végére pillangó válik belőle. 

Végül a "Monkey puzzle", ahol a kismajom elveszti az anyukáját és egy pillangó segítségével próbálják megkeresni. Mindig leírja, hogy hogy néz ki az anyukája, de a pillangó mindig más-más állathoz vezeti el. Egyértelműen itt is az állatokról lehet tanulni.

Úgy tervezem, hogy majd angolul és magyarul is mesélem Pacusnak, például elmondom egy állat nevét angolul és aztán magyarul is. 
András azt mondta, hogy ő meg majd jól megkeveri szegény gyereket, mert hogy ő nem tud angolul (ez így nem igaz, az ilyen mesékhez elég a szókincse, tudása), és majd ő tök másképp meséli el a mesét mint én. :)

Úgyhogy Pacuskánk első mesekönyvei is meglettek, mi pedig köszönjük szépen, nagyon örülünk neki!!! 




2012. március 29., csütörtök

34. hét

Eljött a 34. hét is, és már be is töltöttük Pacusunkkal. Még 6 hét, és végre örülhetünk neki a saját karjainkban tartva. 
Én még mindig jól vagyok, jól bírom az áldott állapotot. Talán többször keményedik a hasam, többször járok pisilni, de összességében nincs okom panaszra. Bár az arcom is kikerekedett a pocakomon kívül, de még mindig nem vizesedem, vagyis ha mégis, akkor az nagyon kismértékű. A májfoltokat én is megkaptam az első napsugarakkal, elég volt hozzá fél óra, de majd elmúlik. 
Amennyire nem kívántam az elején az édességet - ellenben a sós dolgokkal - most annyira kívánom. Legyen az csoki, sütemény, vagy valami édes ital. 
Ádám sokat mozog, aktív, imádom a lábacskáit a tenyerem alatt érezni. Ezenkívül folyamatosan csuklik, és még mindig szereti kinyomni a fenekét, ami már igen fájdalmas és a köldököm körül is fáj jó pár napja. A szegycsontomat is nagyon nyomja valami, sokszor zsibbad, bizsereg. 
Az alvással nincs gondom, inkább csak az elalvással. Az alvással meg inkább András küzd, mert miattam nem tud. Így mától a nappali lesz a fekhelyem a szülésig. Szegény most is egész éjjel küzdött a hangos levegővételemmel, és már hajnalban arra keltem, hogy azt mondja "Nem hiszem el". A nappaliban amúgy is jobban alszom, meg innen könnyebb kimenni éjszakánként pisilni. Nagyon sokszor kell pisilnem. :) Eddig is csak miatta aludtam a hálóban, nem akartam külön szobában lenni, de hát úgysem tudunk most összebújva aludni, főleg hogy én percenként pozíciót váltok.
Ja, elkezdtem a szülésről álmodni. Már második napja álmodok arról, hogy megindult, elfolyt a magzatvíz, megszültem a wc-n a méhlepényt (még Ádám előtt)....persze konkrétan a szülésről nem álmodok, csak előzményekről. Olvastam róla, hogy gyakoribbak lehetnek ezek az álmok ilyenkor a terhesség vége fele, és tényleg... Mondtam Andrásnak azt is, hogy az első ilyen álmomban eltűnt és nagyon kerestem, nagyon rossz érzés volt, hogy nincs velem, és most már biztos vagyok benne, hogy nagyon nagy szükségem lesz arra, hogy lelkileg támogasson, mellettem legyen. Már nem is kell olyan sokat várnunk rá.


2012. március 27., kedd

Védőnős, de nem panaszkodós :)

Nem gondoltam, hogy valaha fogok ilyet írni, de végre nem rossz szájízzel jöttem el a védőnőtől. Normális volt, nem baszogatott, használható infókat kaptam.
Szokás szerint vittem a vizeletem, annyi különbséggel, hogy bár ő az elején reggelit kért, én amióta jobb idő van, közvetlen indulás előtt pisilek itthon, mert ugyan be nem rakom a hűtőbe tárolni - erkélyre meg már nem tudom a meleg miatt. Kérdezte tőlem, hogy elegendő folyadékot iszom-e, amely kérdése kivételesen tök jogos volt, mert az elmúlt 3 napban azon kaptam magam, hogy bizony-bizony visszavettem a mennyiséget, ami nem jó. Elmúlt a forró tea-szezon, és annyira meleg sincsen még, hogy egyfolytában kívánjam a folyadékot. De mindegy, erre oda fogok figyelni, és visszaállok a napi 2,5 - 3 literre (főleg, hogy a szoptatáshoz meg elengedhetetlen is lesz). Volt megint fehérje is a vizeletemben, majd azért megkérdezem dokit, hogy a folyamatos folyás (nem büdös, nem színes) kezelésre szorul-e, szülés előtt érdemes lenne-e valami PH egyensúlyos visszaállítós kúrát csinálni, mert ez most tuti nem gomba.

Aztán vérnyomás mérés következett, ami 110/55 volt (kávé után) és a súlyom is csak 1 kilóval gyarapodott az 1 hónap alatt.
Végül néztünk szívhangot is, melyre egy nagy dicséretet kaptam (kapott Pacus) kivételesen, azt mondta védőnéni, hogy "nagyon jó" - 141/perc volt.

Kiderült hatalmas nagy örömömre, hogy akit kinéztem neten gyermekorvost, körzetileg is hozzá tartozunk, sőt meg is beszéltük védőnővel, hogy lemehetek hozzá még Ádám születése előtt megismerkedni vele és feltehetem a kérdéseimet is.

Átbeszélgettük mit vegyek a gyógyszertárban - ezt is én kérdeztem meg - illetve hogy a kórházba mit vigyek Pacusnak. 

Két hét múlva újra megyek, mert ugye akkor lesz terhesgondozás is, és doki kérte, hogy előtte legyenek friss eredményeim.

 

2012. március 25., vasárnap

Még mindig mosok

Néha úgy érzem ez a mosás sosem marad abba - és itt még nem a pocakos élet utánra gondolok. Tegnap kimostam az összes textil pelust, kifogókat, törölközőket, köntöst Pacusnak. Ma a takarók következtek, most pedig még az utólag vásárolt/kapott ruhácskák, sapkák, kis-zoknik forognak a gépben. De még mindig nem lesz ezzel vége... vissza van a babakocsi, hordozó, mózes huzata - mert bár kimosva kaptuk, sokat porosodott állásában -, a plüss figurák, játszó szőnyeg... és persze mindent külön külön. Aztán lassan össze kellene állítanom a kórházi csomagot is, mit kell / szeretnék vinni mind szüléshez, ottléthez és Ádámunknak. Még nem választottuk ki azt sem miben hozzuk haza - mert amit először kiválasztottam lehet szorítaná mert 2 részes és gumis kisnadrág az alsó része. Tudom még odébb van a szülés, de legyen inkább összekészítve minden. Főleg, hogy most olvastam, hogy a lombikos babák hamarabb is jöhetnek... bár szerintem Ádám kihúzza a 39. hétig legalább - szerintem jól érzi ő ott magát bent a pocakban. Nem szeretném siettetni (csak amennyire mindenki más :))) ).

2012. március 24., szombat

Csuklik....

...nagyon sokat csuklik! :) Úgy vettem észre, hogy amikor édességet eszem kicsi Pacuskánk csuklani kezd. Drága szíve - nem tudok másra gondolni, csak hogy a magzatvíz is édeskéssé válik, amiből kicsi fiacskánk mohón "lefetyelni" kezd és ennek következtében jön az a mostanában oly gyakori csuklás. Ilyenkor gondolatban mindig úgy megpuszilgatom, úgy ellágyul tőle a szívem.... :)

2012. március 22., csütörtök

33. hét + Apasági nyilatkozat

Még csak most írtam pár napja, hogy betöltöttük a 32. hetet és már írhatom a következő heti beszámolónkat is. Egyelőre gyorsan megy az idő - bár e mostani hét gyorsaságába biztos az is közrejátszott, hogy itt volt anyukám és tartalmassá tette az együtt eltöltött időt. Sajnos csak volt, mert kb. fél órája elment és most kissé szomorkás is vagyok emiatt. Legközelebb Ádám már nem hasfalon keresztül fog vele érintkezni.

A héten minden fontosról írtam már. Ádám nagyon aktív, nagyon látványosak a mozgásai és többször csuklott is az elmúlt napokban. Először a szívhang figyelésnél vettem észre, amikor a szapora kis pulzálás mellé társult egy lassabb, folyamatos ütemesebb hang is apró kis rángásokkal kísérve. Aztán úgy érzem a külvilágra is jobban reagál már. A hangokra, simogatásokra, fényekre és kajákra is. Reggel például még fél 10kor sem éreztem a szokásos ficánkolását, ezért reggeli előtt bedobtam egy kis csokit - 5 percen belül meg meg is lett az eredménye. Ádám felkelt. 
A szegycsontomat sokszor - nagyon sokszor érzem és néha talán a bokám is jobban be van dagadva, de még mindig nem érzem terhesnek ezt a terhességet. Mérni nem mértem magam, de tuti híztam, combra, arcra is vastagodtam és a hasam is nagyobb lett. 
Mindenki április végi dátumokat hajtogat, még a wc-s néni is a Mekiben, de igyekszem nem beleélni magam. Nem akarok aztán azon idegeskedni, hogy még mindig nem bújt ki a biztonságot jelentő pocakból Pacuskánk. A kórházi csomag mindenesetre készül és ma az apasági nyilatkozatot is megcsináltattuk - sec-perc alatt. Aki győri, és még nem volt.... Honvéd ligetben az 5. emelet 507-es szobába kell menni. Személyi, lakcím kártya (anya+apa) és a kiskönyv szükséges. 3 példányt kaptunk, abból egyet majd be kell vinni a kórházba. 

Szóval telnek a napok, egyelőre még nem ülünk tűkön, bár András egy valamiben kikészít. Azt hiszi meg lehet határozni, hogy mikor fog megszületni Ádám. Merthogy ő akkor akarja kivenni a szabiját. Már kétszer hozta fel a témát és kezdek tényleg pipa lenni rá. Merthogy mondja meg az orvos, neki tudnia kell. Ezt lombiknál is eljátszotta velem... a szurik elkezdésénél már meg kellett volna mondanom mikor lesz a leszívás - mintha ezek a dolgok nem a természet hatáskörébe tartoznának. Férfiak....

2012. március 21., szerda

Anyával a városban

Anyuval délután csavarogtunk egy jót. Busszal mentünk és jöttünk is. Kicsit féltem tőle, de volt helyem, le tudtam ülni és rövid volt az út is. Bár anyut előre kértem, hogy légyszí-légyszí ne állítson fel senkit ha nem lesz hely...de erre nem volt szerencsére szükség.
Vásárolgattunk ezt-azt, anyu elhalmozott mindennel, Pacusnak vásároltunk, így szinte már tényleg minden megvan amire édes kisfiúnknak szüksége lehet majd. Vettünk törlőkendőket - többféle márkát is, nekem még olajat a terhességi csíkok megelőzésére, biztonsági baba fülpiszkálót, sterilizáló folyadékot, szuper kis pelenkázó táskát, még textil pelenkákat és plusz egy lepedőt, mert csak kettő volt és mindenhol 3-at írtak. Mindezt anyu vásárolta, levéve ezzel is egy kis anyagi terhet rólunk. :)
Ettünk a Mekibe - csak egészségesen - majd sétáltunk még, csináltunk magunkról közös fotót, hogy legyen olyanunk is pocakmanóval. Aztán anyut kértem, hogy csináljon rólam is külön képet, mert szabadban nem igazán készült még rólam, de ez a próbálkozás kudarcba fulladt. Azt történt ugyanis, hogy a közös fotózkodást után nem állítottam vissza az időzítőt és anyunak hiába magyaráztam el a gép működését, a 10 mp-es várakozási időt nem kalkuláltuk bele. Így amikor elkezdett  a fényképezőgép csipogni, anyu meg ott állt a géppel a kezébe, és nem értette mi van, olyan röhögőgörcs jött rám, amit sajna egy további kellemetlen nedves dolog kísért. Még mindig röhögtem - mert a röhögőgörcs ilyen, de közben majdnem sírtam is, hogy most mi lesz. Szerencsére látszata külsőleg nem volt, a délutáni sétának itt lett vége, mert csak azt hajtogattam keservesen, hogy "menjünk haza!" 

Kereken (a fejem is kikerekedett már)


Röhögő görcs....


Terhesgondozáson

Ma anyukám is elkísért reggel terhesgondozásra, legalább láthatta hova járok. Nagyon szép idő volt reggel, így külön jól esett a séta, de szigorúan csiga tempóban. Most aránylag a rendelést is időben megkezdte a doktor úr és nekem sem kellett sokat várnom. Úgy kezdte, hogy totál felháborodott és nem tetszését fejezte ki a védőnőmet illetően. Kérdezte miért nem voltam védőnőnél? Mondtam neki, hogy jövőhéten megyek kedden. Aztán bosszankodott, hogy ő azzal mit kezdjen, neki most kellettek volna az eredmények. Elnézést kértem, mondtam, hogy nem tudtam, a védőnő március 27-re rendelt vissza. Aztán mondta, hogy félre ne értsem, nem én vagyok a hibás, honnan tudtam volna. De nagyon pipa volt, mert mi van ha kezdődő toxo izém van, látnia kellene a vizeletem vizsgálatát, a vérnyomásom...  Csak rá hallgassak, ne a védőnőre, mert szeretnek okoskodni. (Amúgy annyira elmondtam volna neki a cukros dolgot is, de nem akartam gyerekesen viselkedni). Megkérdeztem amúgy azt is, hogy mit jelent a tegnapi ultrahangos leletemen a "veszélyeztetett terhes" diagnózis, amit az asszisztensekkel együtt kiveséztek nekem mosolyogva, hogy ezt mindenki megkérdezi, persze tök jogosan. Az OEP felé nem tudják másképp elszámolni, csak 3 féle ultrahang vizsgálatot támogat az OEP: veszélyeztetett terhesség, és 2 féle vetélést. Hülye rendszer - mondták - nem kell aggódni. de jogos, hogy az ember elsőre megijed. 
Három hét múlva újra megyek, akkor már 36. hétben leszek. :)

2012. március 20., kedd

32. heti ultrahang

Andrással reggel a kórházban kezdtük, ahol meglestük újra Pacuskát. 

Reggel 8-ra mentünk és bár számítottunk arra, hogy várnunk kell, arra nem, hogy az utánunk érkező emberek hamarabb sorra kerülnek mint mi. Én kb 5x voltam pisilni várakozás közben, de még András sem bírta, így volt kemény 5 percem, amikor azon izgultam, hogy ne pont akkor hívjanak be amikor András a kórházban a wc-t keresi.
Régi nagy kedvenc dokim (Dr. Horváth Zoltán) volt ma, és nagyon normális és alapos volt. Lemérte Ádám fejét, hasát és combcsontját, majd kétszer megkérdezte, hogy biztos a 32. héten vagyok? Megmutugatta a végtagokat, Pacus kukiját, így valószínű hogy már tényleg nem változik át kislánnyá a pocaklakónk. 

Babánk méretei a következők voltak:
BDP: 89 mm
AC: 298 mm
FL: 64 mm

A fejméret nagyobb az átlagosnál, ezért csodálkozott, hogy ez csak a 32. hét.... de a többi mért adat is 1-2 héttel nagyobb. 

Diagnózisként felkerült a papíromra, hogy "veszélyeztetett terhes", amit baromira nem értek, mert a doki nem mondta, sőt még jót röhögtünk is ultrahang közben. Ádám fejvégű fekvésű, magzatvíz átlagos, a lepény pedig mellső falon, jó helyen tapad.

Holnap reggel terhesgondozás... kíváncsi leszek Háromszéki doki mit mond majd az eredményekre. 

Röviden a hétvégéről

Annak ellenére, hogy lassan eltelt egy hét, és több minden is történt, időm még mindig nem nagyon van írni. De minden oké, jól vagyunk, csak pörgünk. :)
A 4 napos hétvége felét itthon másik felét Fehérváron töltöttük. Pénteken Andrást elkísértem délután edzésre és onnan indultunk haza Fehérvárra. Annyira szép idő volt, csak úgy szívtam magamba a napot az evezőstelepen üldögélve. Pillanatok alatt feltöltődtem, Pacus is élvezte szerintem, csak az arcomnak nem tetszett. Nem durván, de enyhén foltos lett... azt hiszem a naptejet muszáj lesz használnom ha nem akarok durva májfoltokat. 
Szombat délelőtt Pestre utaztunk az Ikeába és ott hagytunk egy rakat pénzt. De megvettük a szoba elválasztására a lapfüggönyöket és a hozzátartozó rögzítő elemeket, vettünk a nappaliba lebegőpolcot, zuhanyzó karnist és hozzá függönyt, és Pacusunknak takarót, ágy fölé forgót (ami igazából nem forog), pelenkázó fölé tárolót, és éjszakai lámpát is. Nagyon élveztük, és valószínű megyünk majd  máskor is. A 120 Forintos hot dog-ot már meg sem említem.... :))))))

Vasárnap visszafelé már anyu is jött velünk, hogy a hetet nálunk töltse, és segítsen az előkészületekben (ablakpucolás, takarítás, vásárlás stb). Nagyon jó, hogy itt van, furcsa, hogy nem kell mosogatnom, és olyan sok mindent megcsinál, de rettenetesen élvezem. Anya pedig élvezi, hogy Pacuska minden nap jól megrugdossa a tenyerét és reagál rá. :)

2012. március 15., csütörtök

32. hét

Durván 55 nap vagyis olyan 8 hét múlva érkezik Pacusunk. Ezt az időszakot jóformán már féllábon is kell bírnunk, most már tényleg nincsen olyan sok vissza. Valószínű jövőhéten megcsináltatjuk az apaságit is - bár erről Andrással még nem pontosítottam, de nyugodtabb leszek ha az meglesz. Anyu jön vasárnap és itt lesz velünk kicsit, szerintem a segítségével még beszerzem a hiányzó dolgokat és akkor tényleg lassan teljesen készen leszünk.

Ahogy telik az idő, kerekedek én is szépen és sajna már nemcsak pocakra. András a napokban többször is megjegyezte milyen kerek az arcom, én pedig a ruháimon is elkezdtem érezni a hízást - ami immár olyan 10 kilónál jár. Tény, hogy jókat eszem, és sokszor olyat amit nem kéne, na de ez a nem kéne most le van ejtve. Még András is azt mondja, hogy majd ráérek szülés után ezzel foglalkozni. 
Kívánom az édességet - mit tehetnék.... 
A gyomorszájamnál továbbra is érzem azt a szúró (fojtó) érzést - ez valószínű így is marad már a szülés előtti időszakig, amikor majd Pacusunk lejjebb költözik. Néha a hüvelyemben is érzek szúró fájdalmat, az nem tudom mitől van, de biztos így természetes. 
Ádám aktív - nagyon aktív. Tegnap olyan műsort csinált nekünk, hogy csak néztük és nevettük, hogy mit művel a hasamban. Édes drága kisfiam..... nagyon jó lesz majd már megölelni - olyan 8 hét múlva.

A megfázás sajna továbbra is kínoz. Vagy teljes orrdugulással küzdök vagy nagyon folyik az orrom. Most már köhögni is elkezdtem és reggel elég szarul szoktam kelni. A tüsszögések is okoznak kellemetlenséget.... Remélem nem tart sokáig ez az állapot, mert nagyon nem jó.

2012. március 14., szerda

Kicsit betegen

Nagy volt a szám, hogy én nem kapok el semmit, nem fázok meg, engem véd a vitamin.... ennyit erről. A helyzet nem vészes, a "beteg" szót annyira nem is használnám - főleg a 35,4 fokos hőmérsékletemmel (nem újdonság, nekem mindig ilyen alacsony). A közérzetem nem túl jó, nyűgösebb vagyok, taknyos vagyok, éjjelente meg bedugulok, kiszáradok. Ennyi folyadékot (4 liter környékén) nem tudom mikor ittam utoljára - kívánom is, meg hát kell ilyenkor a sok folyadék azt mondják. András azért nagyon aggódik - annyira, hogy tegnap amikor hazaért munkából, közölte, hogy nem megy el 15-én (holnap) az evezősökkel a Bakony túrára. Mondtam neki mosolyogva, hogy de menjen csak nyugodtan, mire határozottan közölte, hogy "Nem megyek, veled akarok maradni!!!!" Azért be kell valljam marha jól esett a lelkemnek. Bár ez az aggódás elsősorban Pacusnak szól, hiába mondom neki, hogy a pici tök jól van, amíg nem vagyok lázas és nagy beteg addig ő vígan elvan ott bent - ezt érezteti is drágaságunk! Olyan kitolásokat csinál, imádom érezni a lábacskáját, tegnap még el is pityeregtem magam, hogy már ilyen nagy és hamarosan velünk lehet itt kint! De azért András mindig hozzáteszi, hogy "De ugye Pacus jól van?" Sőt mióta terhes vagyok, azóta olyan mintha lennék én és lenne a pocakom. Minta az nem is én lennék. Azok a puszik most valahogy más jellegűek mint régebben :))) és talán azt is mondhatom, hogy az első mindig a pocak üdvözlés és simogatás, aztán a tulajdonosának köszöntése. De nem baj, jól van ez így. Mondhatnám így van rendjén. Örülök neki, hogy már most ilyen fontos András számára is a kisfiúnk és így szereti ő is.

2012. március 11., vasárnap

Kiságy átalakítás

A képet csak azért mellékelem, hogy könnyebb legyen elképzelni amiről írni szeretnék:

Szóval az úgy volt, hogy amikor András összerakta a kiságyat, nekem nem tetszett, hogy olyan nagy üres hely maradt alatt. Felmerült persze rögtön, hogy majd veszünk dobozokat és belepakoljuk a nagyobbacska ruhákat és az majd elfér alatta, de mivel az egész össze van csavarozva, minden egyes alkalommal szét kellett volna szerelni a kiságyat amikor ki vagy bepakolni szerettünk volna valamit. 

András amolyan ezermester kezd lenni, és kitalálta, hogy megcsinálja felnyithatónak "mágneses csappantyúval". :) Mondtam, hogy oké, de csak akkor ha garantálja, hogy Pacus nem fog tudni kiesni a kiságyból. 


Ma megvettük a mágneses csappantyút a Praktikerben (szám szerint kettőt) és András nekiállt szerelni.  1-2 órát félrevonult, majd szólt, hogy mehetek megnézni. Hát nagyon tetszett, nagyon ügyesen megoldotta. A rács felső léce vízszintesen forgó csavarral lett rögzítve, alulra pedig 2 mágnest szerelt. Képet most nem csináltam, de leellenőriztem és tényleg nehéz kinyitni és csak alulról lehet, szóval nem kell attól tartanom, hogy Ádám majd kieshet belőle. :)


Aki nem tud sütni, ne akarjon beújítani!

Gondoltam együnk valami édességet, és kivételesen nem akartam muffint sütni - amit amúgy szintén imádunk (málnás - csokis muffin...hmmmm!!!). A muffin forma most is szerepet kapott. A neten találtam egy receptet, sült pudingos kosárkák néven. Csináltam egy vajas tésztát, szépen belenyomkodtam a muffin formába és gondoltam így önmagába kisütöm és utána rakom bele a vanília pudingot - amit az eredeti recept szerint sütés előtt kellett volna. Hát hibáztam! Kb. 5-10 perc múlva amikor benéztem a sütőbe, a tésztába kevert sütőpor éreztetni kezdte a hatását és a kosárka formáknak tovatűnt. Egyszerűen semmi hely nem maradt volna a pudingnak. Gyorsan kikaptam a sütőből, és szentségeltem egy sort. Előszedtem egy pálinkás poharat - no nem azért hogy enyhítsem bánatom - hanem megpróbáltam lenyomni az alját ami felpúposodott. Volt amelyiket sikerült, volt ami már jobban megsült és szétmorzsolódott. Maradt még egy kicsi a vajas tésztából, így ezeket pótoltam, majd szépen belemertem a vaníliás pudingot (csak úgy mellékesen - 1 evőkanálnyi fért bele). Mindegyik tetejére került egy eperszem és így raktam vissza a sütőbe egy 20-25 percre. A végeredmény ízre nem lett rossz és legközelebb már nem fogok nagyon kísérletezgetni - maximum annyit, hogy a nagyobb muffin formát fogom használni.

Andrásnak azért ízlett - fél siker!

2012. március 10., szombat

Pocakos képek





Bababörze zsákmány

Ma volt a bababörze a Marcal 2-n, és nagyon örülök, hogy elnéztünk rá. Ritával mentem, reggel 9-re már ott voltunk és nagy örömünkre tele volt eladóval, és rengeteg kisrucival. Mindig félve állok neki a vásárolgatásnak, de nemcsak én, még Rita is elcsábult - úgy, hogy ők eddig semmi nem vettek még. :)
Érdemes volt körbenézni, mert az árak itt is eltérőek voltak. Volt ahol egy kisnacit 500 Ft-ért kínáltak, máshol meg 250-300 Ft-ért lehetett megvenni. Volt itt is pihenőszék 20 ezerért, amit eszem ágában sem volt közelebbről megnézni, annak ellenére sem hogy zenélt, rezgett és még ki tudja mit tudott. 

Ezeket vettem:

Szinte mintha vadiújak lennének, 500 Ft / pár


A Taz-os nacit Rita szúrta ki :) (250Ft)
A 3 kisnaci szuper lesz majd a body-ra (300Ft/db)
A nyári, csíkos 3-6 hónapos kertésznaciba meg beleszerettem! (600Ft)


A pólyán korábban sokat gondolkoztam, mert mégiscsak könnyebb így megtartani a babát amíg nagyon pici és annyira dög meleg még nem lesz májusban. Mivel ezt sem tartottam drágának, és később a merevítőt kivéve takarónak is használható, megvettem. (1500 Ft)


Végül lett még egy hordozóra rakható izé is, amit majd nézhet Pacus. Láttam már ilyet kiságyakon is, de nekünk rajta lesz a rácsvédő, ez már nem fér oda. (500 Ft)


A börzére kiköltözött a "Mesélő jelek" csoport is, amiről már korábban hallottam és nagyon szeretnék majd Pacussal járni rá. A baba jelbeszéd foglalkozások segítenek a gyerekeket mihamarabb kifejezni magukat, és  szülőknek megérteni őket. Most is ismert dalokat/mondókákat adtak elő végigmutogatva azokat, a gyerekek pillanatok alatt köréjük gyűltek és rettenetesen élvezték többféle korosztályból. 
Elméletileg 0-36 hós kor között ajánlják, szerintem én majd megvárom míg Pacus lesz egy 7-8 hónapos és akkor majd kipróbáljuk. 

Bővebb infót róluk itt lehet taláni:
www.meselojelek.hu
www.meselojelek.blogger.hu

2012. március 9., péntek

Összegzés

Tegnap kimostam, kivasaltam az utolsó adag kisrucikat is és bepakoltam mindent a ruhásszekrénybe. Nem volt egyszerű....  Nem tudtam hogy pakoljak a 65x65-ös szekrénybe, úgy hogy elérjem, praktikus legyen, ne legyen összevisszaság, és mindent megtaláljak. A mindent megtaláljak problémát hamar megoldottam, ugyanis akármennyire gáz, de felcímkéztem a polcokat egy időre, amíg nem tanulom meg mi hol van. Összehajtogatva nem nagyon tudom megkülönböztetni a hosszú ujjú és a rövid ujjú body-kat, de a rugdalózókat sem mind. 50-es mérettől (ebből csak 1-2 db van) durván 68-as méretig kerültek a szekrénybe ruhácskák, elvétve 1-2 74-essel, meg olyanokkal amikről fogalmam sincs mekkorák. Mivel nekünk szinte minden rucink örökölt ruci, sokban már nincsen címke, és így igen nehéz volt megállapítani mi mekkora... 
Megdöbbenve tapasztaltam, hogy van amiből egy rakattal sikerült "összeörökölnünk". 

Kicsit számot is vetettem (a méretezést nem én találtam ki)... valószínű az első pár hétben nem kell majd 2-3 naponta mosni Pacusra.


Babaruháink (Pacusé)
Hosszú ujjú body:
  • 50-52-es (4 db)
  • 54-56-os (19 db)
  • 62-es (12 db)
  • 68-as (6 db)
Rövid ujjú body:
  • 52-56-os (8 db)
  • 62-es (12 db)
  • 68-as (5 db) 
Ujjatlan body:
  • 56-62-es (5db)
Rugdalózó:
  • 52-56-os (10 db)
  • 62-es (7 db)
  • 68-as (5db)
Kantáros/ujjatlan rugdalózó:
  • 56-62-es (7 db)
  • 68-as (1 db)
Hálózsák
  • vékonyabb, vastagabb, kisebb-nagyobb (9 db)
Napozó
  • 56-62-es (3db)
  • 68-as (4 db)
  • 74-80-as (4db)
Póló
  • 56-62-es (9 db)
  • 68-as (3db)
Kantáros farmer
  • 56-62-es (2db)
Farmer
  • 62-68-as (3db)
Pulóver
  • 56-68-as (18 db)

Ezenkívül van még külön 1-2 pizsije, 3-4 tündéri szettje Pacusnak, csak nem nagyon tudtam már hova írjam, meg a végére el is fáradtam... ez már látszik abban is, hogy a pulcsikat nem volt erőm szétválogatni.  Sajnos hiába van 3 tündéri overálunk is, ebből egy biztos nem lesz Pacuson, mert olyan kis méretű, májusban meg nem valószínű, hogy szükségünk lesz rá. Van már rengeteg zoknink, és van olyanunk is amiről nem tudom, hogy kesztyű-e vagy cipő. :D Tele vagyunk kis sapkákkal... lesz miből válogatni. Azt hiszem vásárolgatnunk újra majd csak a 68-as mérettől kell...

Még egyszer köszönöm mindenkinek, hogy így elláttatok minket!!! :)



2012. március 8., csütörtök

31. pocakos hét

Imádom a csütörtököket, mert mindig egy héttel beljebb - pontosabban közelebb kerülünk Pacusunk érkezéséhez. Bár néha ez kicsit meg is rémiszt, mert akármennyire is ő minden álmunk és vágyunk évek óta, közeledve a célhoz elő-előjön bennem a "felkészültem valóban az érkezésére?" érzés. Itt természetesen nem arról van szó, fogjuk-e tudni eléggé szeretni - ez nem kérdés - és nem is arról, hogy meglesz-e minden ami szükséges... inkább a felelősségről. Képes leszek-e arra, hogy a legjobbat kapja... tudom-e majd mikor fázik, mikor lesz melege,  észreveszem-e majd ha valami baja lesz, nem fogom-e elejteni, öltöztetés közben kitörni a kezét, meg tudom-e majd nyugtatni ha sír, vagy nyűgös... számtalan kérdés, számtalan "ha".   Elég jó leszek-e /leszünk-e neki? Annyira sokan mondják, hogy jön majd az a "bizonyos" ösztön, de ezt olyan nehéz még elképzelni, Annyira beszámoltak arról, hogy hasonlóan voltak vele ők is, és aztán amikor megszületett a babájuk olyan volt mintha mindig szülők lettek volna...

Pacuska amúgy biztos jól érzi magát, sokat mozgolódik, reagál az érintéseinkre.  Ezt legjobban pár nappal ezelőtt egyik éjjel tapasztaltam amikor is András a horkolásomból egy hassimogatással akart kizökkenteni, mire édes kisfiúnk egyből felkelt és vad rugdalózásba kezdett, amitől aztán én meg nem tudtam visszaaludni. 
Rengeteget járok pisilni, elalvás előtt 3-4x, aztán éjszaka még 2-3x. 
Néha sehogyan nem megy az elalvás, mert annyira nyomja a méhem a gyomromat, az meg a rekeszizmomat. Ha fulladásnak nem is nevezném, de fojtó érzés szerű. Ehhez nem is kell háton feküdnöm, nekem oldalt fekve is előjön. De azért nagy nehezen eddig mindig sikerült végül álomba szenderülnöm és utána jókat alszok. Néha eszembe jut, hogy nemsokára mennyire fog hiányozni ez az alvás is.... :) András amúgy nagyon aranyos, mert sokszor felhozza, hogy majd ő miben fog, miben tud segíteni. Nagyon kíváncsi leszek hogy ez a lelkesedés megmarad-e később is, de egyelőre nagyon lelkes és odaadó, nagyon szereti a kismanónkat már most. 
Valamelyik este amúgy kicsit gonosz voltam, mert András elvette a szoptatós párnám felét, és így már nem volt olyan kényelmes ahogy beállítottam. Rászóltam, hogy miért húzta ki, mire megsértődött, hogy nem is. Aztán kérdeztem tőle, odabújik-e, mondta, hogy nem. Én ekkor az oldalamra vágtam magam (már amennyire a "vágtam" szó helytálló) és durcásan megjegyeztem, hogy "Jól van, nem is kell, majd a Pacus hozzám bújik és csak hozzám". Erre olyan édesen és szomorúan mondta, hogy persze, mert ő hozzá még nem is tud hozzábújni.... és ekkor annyira megsajnáltam, annyira bántam az előbbi mondatomat, akkor én úgy megszeretgettem Andrást és úgy öleltem... 


Tegnapi védőnős

Mára nagyjából elszállt a haragom, persze leginkább azért mert nem igazén foglalkoztam ma már a tegnapi esettel. Nem szeretem ezt a nőt, hiába - ő tehet róla! Kevés embert nem szeretek, de őt nagyon nem és ezt Pacának is megtanítottam aki nagyokat rúgott jelezvén, hogy egyetértünk.

Szóval tegnap 13:51 kor érkezett meg a Nő, semmiféle elnézést a késéért nem ejtett meg. Levette a kabátját, cipőjét és beirányítottam a nappaliba. Elő is szedett egy listát kajákról, hogy mennyi szénhidrátot, kalóriát tartalmaznak és hogy kiszámolt rám valamit és közölte, hogy naponta 160 g szénhidrátnál ne vigyek be többet. Nem tetszését fejezte ki, hogy 2 hét alatt ettem 2x mézes zserbót és muffint is, és hogy ezt nem kéne. Ez mondjuk kicsit vicces volt, mert mondtam neki, hogy az lehetetlen, mert ha megkívánom meg fogom enni, különben dühös leszek, ingerült. Felsoroltam neki, hogy milyen főzelékeket szoktam enni (mi amúgy heti 2-3x eszünk főzeléket), de a spenóton kívül leszólta az összeset, mert mind magasabb szénhidrát tartalmú. 
Aztán miután fél órában kifejtette nekem a "helyes" táplálkozást, közölte, hogy siet, mennie kell. A babakelengyés listát az ajtóban adta oda (www.babafalva.hu oldalról), át sem beszéltük és természetesen a laboros papírokat sem hozta el. Amikor mondtam neki, hogy akkor azokat kérném, nézett rám értetlenül és mondta, hogy ha majd legközelebb megyek tanácsadásra, akkor odaadja. Mondtam, hogy nem hiszem, mert most voltam nála múlthéten és legközelebb meg már vérvétel után mennék, akkor azt mondta, hogy majd házhoz elhozza, . Végül megígérte, hogy ma jön vissza ebbe a lépcsőházba és bedobja a postaládába. Kíváncsi leszek.... Azt amúgy megígérte, hogy majd jön még egyszer a baba születése előtt, hogy megbeszéljük a baba fogadását (kiságy, stb... ) aztán mutattam neki, hogy nézzen el jobbra, áll minden, már a kisruhákat is kimostam és kivasaltam. Ezt szerettem volna neki megmutatni, de hát elsietett.

A facebook-on vagy valahol láttam, hogy keresik az év védőnőjét.... kár, hogy a legrosszabbat nem, mert nevezném!


2012. március 7., szerda

Randim lesz a védőnővel....

... ma 13 órakor az otthonunkban!

13:09 perc van... még nem ért ide! Negyedkor felhívom....

13:45 - azt mondta 13:30-kor, mikor kegyesen visszahívott, hogy mostanra itt lesz, de még mindig nem ért ide!



2012. március 5., hétfő

Matrac, kád, pelenkázófeltét....

Úgy tűnik lassan minden napra jut  valami. 

Megkértem Andrást, hogy délután menjünk el a BabyCenter-be, és vegyük meg a kiskádat és a pelenkázófeltétet. Korábban már kinéztem, csak cipelni nem akartam. 

A kád (2390 Ft) - ahogy írtam - egy elég egyszerű kivitel lett, de tudtam, hogy ez passzolni fog az állványhoz amit kapunk. Elég nagy volt a színválaszték, de mondtam Andrásnak, hogy válassza ki melyiket szeretné. Zöldet választott - nekem a kék tetszett inkább, de ez sem rossz. Aztán jött a pelenkázófeltét (2790 Ft). Mutattam neki, hogy melyik típust néztem ki, ő ki is vett egyet, hogy neki az tetszik, én meg rámutattam egy zöld zsiráfosra, most ő engedett. :) Aztán találtunk kiságyba 60x120-as matracot is, mindössze 4000 Ft-ért, levehető mosható huzattal. Nem vacakoltunk azzal, hogy vágatunk kárpitossal, itthon András leszedte a huzatot, sniccerrel (vagy hogy mondják) levágta a plusz kb 20 centit és így már passzolt is a kiságyba. A huzatot még vissza sem kell varrni, mert simán be lehetett rakni úgy a kiságyba, hogy az anyag ne csúszkáljon, feszes maradjon a szivacson. 
Végül lett még 2 db-os cseh babakifogónk is 2290 Ft-ért.
Hazafelé - lévén, hogy közel lakunk a bababolthoz sétáltunk és olyan jó volt látni, ahogy jöttek velünk szembe az emberek és kedvesen mosolyogtak ránk - hiszen kézben hoztunk mindent, és a pocakom is egyértelműen látszott a mellény alatt. :)

Ja, és hogy a lista teljes legyen, ma megjött Pacus bukfenctála is. Igaz ezt  majd csak kb. jövőre fogja tudni használni, de ilyen netes kuponos akcióval nagyon olcsón jutottunk hozzá, 1245 Ft-ért. Ez olyan tál, amit bárhogy forgathat, nem esik ki belőle a kaja, nem tudja kiborítani. A www.bunkfenctal.hu oldalon lehet róla bővebben olvasni. 

Végül a szerzemények:


2012. március 4., vasárnap

Baba- és Gyerekruha BÖRZE Győrben

Figyelem - Figyelem! :))))
Szeretnék a figyelmetekbe ajánlani egy jövőhét szombati "programot".

Győrben, a Marcal 2-n, az Örkény István 6. sz. alatt az Arany János Iskola aulájában Baba-, Gyerek-, és Tiniruhabörzét tartanak.

Időpont: Március 10. szombat (9-12 óráig)

A szervezők várják azokat is, akik eladni szeretnék a kisruhákat. A börzén emellett játékok, babakocsik, könyvek, különböző felszerelések is beszerezhetőek lesznek.

A belépés INGYENES!!!

Aki szeretne informálódni, megteheti: 06/70 3252-279-es telefonszámon.


Szőnyeg és apróságok

Ma is alkottunk, vagyis vásároltunk 1-2 dolgot. 

A Kikában megvettük Pacus szőnyegét. Nekem nem ez volt az álomszőnyegem, de sajnos az 30.000 Ft lett volna... olyan igazi süppedős, pihe-puha gyönyörű színekkel. Már-már elkezdtem Andrást fűzögetni, hogy "igazából belefér", de lebeszélt róla és kiválasztotta az alábbit. Ez szinte az ötöde volt árban az "álom" szőnyegnek. 



Nem igazán akartam Micimackós dolgokat, na de mindegy, mindenről nem dönthetek én. Így is nekiálltunk veszekedni a pelenkázó feltéteknél, mert mint amint írtam nem szabvány a pelenkázónk. (63X63cm). Pelenkázó lapokban meg általában két fajta méret van. Van a hosszúkás (50 cm széles, 70 cm hosszú) és van a szélesebb kivitel (70 széles, 50 hosszú). Én a hosszúkásabbra gondoltam, de András meg a másikra, merthogy bele lehet azt úgy rakni, hogy a 2 széle felhajlik és akkor nem csúszkál jobbra-balra. Én nem tartom biztonságosnak és nem is tetszik... mindenesetre szó-szót követett és megint megkaptam az "azért megengeded, hogy én is beleszóljak?" már-már szokásossá vált mondatocskát. Természetesen egy eladónak pont ekkor kellett megkérdeznie bájosan mosolyogva, hogy segíthet-e valamiben - egyértelmű volt, hogy vitázunk - amire én csak bunkó módon annyit mondtam elsőre, hogy "NEM!!!" ... aztán hozzátettem, hogy köszönjük csak nézelődünk.

Vettünk még itt egy újabb kis takarót 999 Ft-ért. Ez sokkal gyengébb minőség mint a pihe-puha Tesco-s és kisebb is, de majd jó lesz a kocsiba. Én mondtam Andrásnak, hogy nem egyforma a kettő - mert még mondogatta, hogy mennyivel olcsóbb, de csak amikor hazaértünk ismerte el, és azt is hozzátette, hogy reméli lesz még Tesco-ban olyan kék amit vettünk, mert az tényleg nagyon jó vétel volt.  Lett mosdókesztyűje (200 Ft) is Pacusnak, illetve a Möbelix-ben sikerült kapnunk 10-es textil pelenka csomagot 2490 Ft-ért. Ebből most csak egy csomagot vettem, mert amúgy valami cseh félét emlegettek, hogy érdemes venni, így még majd a másik 10-es csomagot megveszem máshol. Van már Pacusnak hajkeféje is. Ezt először nem akartam venni, de sokan mondták, hogy jó ha van, használják, és ez is csak pár száz forint volt.


Most pedig mosom a következő adag ruhácskát - még ezen kívül 2 adagnyi lesz - hiszen már van hová bepakolgatnom.


2012. március 3., szombat

(Át)alakulunk

Délelőtt András hazaért a szolgálatból, és nekiállt az íróasztalt szétszedni, a kiságyat és a pelenkázót pedig összerakni. Eleinte ezt a műveletet minél későbbre terveztük, hogy az íróasztalon lévő számítógépet ameddig lehet András tudja használni, de aztán végül úgy döntöttünk, hogy átmeneti helyet így is tudunk találni a számítógépnek.  
Elég sokat variáltunk - vitatkoztunk - mert egyszerűen nem akart semmi sehova sem passzolni, vagy kilógott, vagy nagyon belógott... de végül összeállt. Mikor helyére került minden jól átmostam a bútorokat és bepakoltam az eddigi szerzeményeket. Egyelőre a ruhák színek szerint szatyrokban várnak a mosásra, és a bepakolt babacuccok sem ott lesznek ahol most vannak, hiszen fontos szempont lesz, hogy mindig minden kéznél legyen amikor szükséges. 

A kiságyban még az eredeti matrac van, ezt mindenképpen lecseréljük, addig is bevontam egy sötétkék polár takaróval, hogy ne a koszos matrac látszódjon. A pelenkázón pedig az újonnan vásárolt kistakaró lett elhelyezve, amit majd váltani fog egy normális pelenkázó feltét. Úgyis mosunk majd még mindent, azért is mertem átmenetileg odarakni a kistakarót. A kiságy alatt nekem nagyon nem tetszik az az üres rész, úgyhogy valószínű veszünk 1-2 egyforma nagyobb műanyag dobozt melyekbe majd belerakjuk a nagyobb, vagy kinőtt ruhákat - de mindenképpen olyant amire nem lesz napi szinten szükség, mert szét kell hozzá csavarozno a kiságyat. Bár András már töri a fejét valami felnyitható megoldáson... 

A falra majd még kerülnek ízlésesen faldekorok. Polcot kiságy és pelenkázó felé nem rakunk, mert  nem szeretnénk azon parázni, hogy rászakad Ádámra. Ettől függetlenül kell majd valami polcos megoldás is, ahová 1-2 játék, mesekönyv kerül majd.




Itt pedig a szülők birodalma, melyet majd ágy végében fogunk elválasztani Pacus birodalmától. Azért találtunk helyet a tévének is, és a számítógép is befért a lámpa alatti szekrény alá. A 2 elem amúgy a szétbontott íróasztalból lett kiszerelve, és a többi részét is fel tudjuk használni.:) Újrahasznosítunk!



Ja, és Andrást sem lehet kirobbantani a szobából mióta átrendeztük.
Bár szerintem is hangulatos lett! :)

2012. március 2., péntek

Kórházlátogatás

Tegnap volt a szülésfelkészítő tanfolyam 7. előadása, ami nem is annyira előadás volt. 18:30-ra kellett menni a kórház szülészeti osztályára a 3. emeletre. András nyűgös volt, fáradt, nem sok kedve volt jönni. Amikor odaértünk még nem volt ott senki, és András egyfolytában megismételtette velem, hogy mit mondtak hova kell menni.... de hát pont ott voltunk. Aztán már kezdtem én is aggódni, amikor egyszerre érkezett meg mindenki. Egy darabig még várnunk kellett. Csak ültem ott és néztem a "Szülészet" feliratot, és olyan kellemes érzés fogott el. Olyan szépnek találtam a szót: "Szülészet" és olyan jó volt a tudat, hogy hamarosan jövünk mi is!
A közel 30 fős csoportot kettészedték és így ment a csoport egyik fele az egyik szülésznővel, a másik fele a másikkal. Felvettük a kórházi látogatói ruhát és elindultunk "vizitelni". Szépen elmondta, megmutatta a folyamatot a szülésznő onnantól kezdve, hogy megérkezünk az elfolyt magzatvízzel vagy az 5 perces fájásokkal, milyen gombot nyomjuk, merre induljunk, mi mit fog követni. Láttuk a szülőszobákat, a segédeszközöket (gumilabda, szülőszék, bordás fal...), a helyet ahol ellátják a csecsemőket... Olyan sok mindenről volt szó, hogy én már a felére nem emlékszem. De azt hiszem hogy nagyon sokat jelent az, hogy a kismama és kispapa tudja mire számíthat, nagyjából mi miért fog történni. A szülésznő nagyon-nagyon kedves volt, olyan bizalomkeltő, örülnék ha ő lenne ott amikor szülni fogunk. Amikor sétáltunk keresztül a folyosón hangos babasírásra lettünk figyelmesek. Egy kisbabát épp akkor pelenkáztak fürdetés után és öltöztették a piros kis rugijába. Csak álltunk ott Andrással és mosolyogtunk. Nekem majdnem könny szökött a szemembe. Olyan pici volt, és olyan édes!!! Az osztály körbejárása után beültünk az egyetlen 3 ágyas kórterembe és a szülésznő tartott még egy rövid tájékoztatót arról, hogy mi lesz azután ha megszültünk, mi fog velünk történni, miket lehet igénybe venni, miért érdemes szólni. Még arról is volt szó, hogy például mikor érdemes átöltözni saját hálóingbe a babára mikor adják az otthoni ruhácskát.... most legalább már tudom, hogy nemcsak a hazahozatalra kell ruhát vinni. Amúgy van a kórháznak VIP szobája is napi 10 ezer Forintért, ez egyágyas, külön fürdőszobával bír, de valószínű ezt mi nem fogjuk igénybe venni. Én csak reménykedem hogy a hálótárshoz majd nem jön ezer látogató. 

Nagyon hasznos volt ez a tegnapi kórházlátogatás, nagyon sok mindenről írhattam volna, de félek csak csaponganék, mert nekem is csak foszlányokban, össze-vissza jut eszembe minden. Még jó, hogy András is ott volt, legalább ő is memorizált.

Bár engedélyt nem kértem rá, de belinkelem nektek Aliz beszámolóját erről a kórházlátogatásról! Az ő beszámolója összeszedett és részletekre kitérő, igazán olvasmányos! :) Bocs Aliz, remélem nem haragszol meg érte! :)
http://edeskispotty.blogspot.com/2011/08/utolso-foglalkozas.html




 

30+1

Tegnap betöltöttük a 30. hetet is. Olyan furcsa, hogy a szám már 3-assal kezdődik. Tegnap ennek jelentőségét ecseteltem Andrásnak, aki csak nézett rám értetlenül, hogy "És? - ez csak egy szám!" Hát kérem ez nemcsak egy szám, mert ez azt jelenti, hogy a kezdeti 40 hétből már csak 10 van vissza - és lehet annyi sem. András szerint nem fog hamarabb jönni Ádám, max 1-2 nappal, én meg azt gondolom, hogy lehet mégis 38. hét végére 39 elejére kibújik. Furcsa, hogy az elején amennyire a 40-et irányoztam be és a május 10-et, most már annyira alkudozok magamban. Persze Ádám majd jön amikor úgy érzi, hogy itt az idő, egyszerűen mi csak nagyon várjuk már. 
András egyre többször kérdezi meg tőle lehajolva  a pocakomhoz, hogy "Mikor jössz már? Jöhetnél már!!!" Persze ő is tisztában van vele, hogy a legjobb helye egyelőre a pocakban van Pacusunknak. Azt is nagyon szeretem amikor András nemcsak azt mondja nekem, hogy "Én is nagyon szeretlek!", hanem hozzáteszi, hogy "...meg a Pacust is nagyon szeretem!" Tudom, érzem, hogy ez így is van. Ha látunk egy kisbabát, akár élőben, akár újságban, tévében, vagy meghallunk egy babasírást, egyből keressük egymás tekintetét és mosolygunk egymásra, mintha jeleznénk a másiknak, hogy ebben nekünk is részünk lesz hamarosan.

A múlt héthez képest újabb tüneteket nem véltem felfedezni. Ádám sokat mocorog, sokszor nyomja ki a fenekét vagy a hasát. Jelenleg olyan mintha keresztben lenne, mert a feneke továbbra is ott van, ahol eddig (köldökömtől jobbra kb. 5 centire), a lábait meg teljesen jobboldalt érzem, a fenekétől kb. még 10 centire.

A héten vettem egy "szoptatós" hálóinget - egyelőre egyet, megnézem tényleg jó-e és ha igen veszek még egyet. A babakelengyés papírra hármat írtak, nem tudom tényleg vegyek-e annyit. Ezenkívül nagyon jó áron, akciósan (1390 Ft) vettünk a Tesco-ban egy egyszerű, de nagyon szép világoskék nagyon puha baba polár takarót. Ez alatt már nem fog fázni Pacuska! 

Mivel a következő hétre nyertem egy találkozót a védőnővel, ezért hétvégén összerakjuk a bababútort és kicsit összegzem a dolgokat - mik vannak -, hogy a védőnéni ne akarjon annyiszor ellenőrizgetni.

Azt hiszem a kórházi csomagom is lassan össze lesz rakva. Ezt főleg azóta érzem így, hogy másod unokatesómék április elején várt kisbabája február 29-én (5 héttel korábban) megszületett, szerencsére mindenféle komplikáció nélkül, 2500 g-os súllyal és 43 centivel. De erősödnie kell még a kislegénynek! :)


Végül egy kis összegzés:

Pocakom körfogata: 113 cm (nem változott)
Súlyom: + 7-8 kg (minden nap más)
Line nigra: már a szegycsontomig felhúzódik.