2012. május 31., csütörtök

6 hetes Pacusunk


Napirend

No  ez az amink még nincsen, legalábbis nem olyan amit mi alakítottunk volna ki. Egyelőre Ádám diktál, igazodunk hozzá. Azonban már jó pár napja tervezem, hogy pár napig írni fogom, hogy mikor mit csinál, lássam van-e benne valami rendszer. Valamicske van, mert kb 3 óránként eszünk, de vannak például olyanok, hogy egyből elalszik szopi után, van hogy nagyon nem akar. Aztán éjjel akármennyire is nézem a telefonon az időt, hogy mikor ébredt, és próbálom memorizálni, reggelre mégis elfelejtem.
Szóval felírom jó pár napig, hogy milyen kis bioritmussal bír Pacuskánk, és asszerint fogom kialakítani, hogy mikor mit hogyan érdemes majd nekem is csinálnom, illetve lassan bevezetünk mi is játékidőt. Eddig csak úgy voltunk, de másoktól hallom, hogy nekik van játékidejük is, én meg totál elkenődtem, hogy basszus mi mennyire nem figyelünk erre oda. 
Szóval, ma betöltöttük a 6. hetet is, újszülöttből kisbabává váltunk, itt az ideje egy kis rendszer bevezetésének, olyan rendszernek, amit Pacussal együtt alakítunk ki, igazodva az eddigi kis bioritmusához. Már több mindent másképp csinálok mint a legelején. Sokkal hamarabb visszarakom kiságyba, bár ha valaki látna minket Andrással biztos jót röhögne, mert felváltva lopózunk a kisszobába Ádámot lesni. Én tegnap azon is elérzékenyültem, hogy egyedül van a kiságyban és nézelődik, nem is alszik és szegényt mi meg beraktuk és nem foglalkozunk vele. Holott tudom, hogy elvan, hiszen nem sír, és később is kell tudnia majd egyedül lenni, egyedül játszania. Csak most még nehéz, mert tanulnom kell, hogy mi a jó és mi a nem jó és gondolnom kell a későbbiekre is.

Azt persze hozzáteszem, hogy én okos mától írom a napirendjét, holnap meg Fvárra utazunk hétvégére.... tuti borul minden. :) Most legalább az is kiderül Ádám hogy bírja a változást. Valahogy nem félek tőle, szerintem nem lesz gond! De majd kiderül. :)

2012. május 30., szerda

Nagyi és kisunokája

Az elengedhetetlen fotók (mert valóban így teljes a történet):






2012. május 29., kedd

Hétvége anyukámmal

Hétvégén András szolgálatban volt, először mióta Pacus megszületett. Egyedül nem voltam, ugyanis anyukám vasárnap meglátogatott minket és velünk volt hétfő délutánig. Nemcsak neki volt ez feltöltődés, én is szívtam magamban anyukámat, mert már nagyon hiányzott. Amióta megvan Ádám, valahogy megnőtt nekem is az igényem, hogy a szeretteim közelemben legyenek. Ezt elég nehéz kivitelezni, de azért néha sikerül. Ádám sokat mosolygott a hétvégén, jól elvolt anyuval, szinte az egész napot együtt töltötték. Vicces volt, hogy anyukám folyamatosan arról "szónokolt", hogy Ádámot be kell rakni kiságyba, ne legyen annyit kézben, mert később rossz lesz, miközben végig a kezében volt Ádám. :) De megbeszéltük, hogy ezt az élményt nem tőle fogom elvenni, és amúgy is máskor Ádám nincs annyit kézben. 
Vasárnap volt az első gyereknapunk is, amit ugye még nem igazán ünnepeltünk, hiszen egy 5 hetes gyerkőccel ezt nem olyan egyszerű. Ráadásul apa sem volt itthon - ugyebár dolgozott. Mi vettünk Ádámnak Andrással egy vagány nyári szettet (póló + rövidnaci) és többször elmondtam neki vasárnap, hogy ez az ő napja, és hogy jövőre meg majd ezután majd izgalmas programokkal fogjuk megünnepelni. 

Ádám amúgy szombat és vasárnap éjjel is csak egyszer kelt fel éjszaka enni, nagyon boldog voltam, és bíztam benne, hogy be is állunk most már erre. Hát nem jött össze, mert most éjjel ismét 2x kelt. De talán szépen lassan fokozatosan átállunk már.

2012. május 27., vasárnap

Hmmm.... ez gáz??? :)

Ádám a mai napon az alábbi csomaggal örvendeztetett meg minket (anyukámmal):



A pelusba nem sok jutott, annál több a hátára. Nem tudom hogy csinálta. Én totál kétségbeestem, hogy hogy vesszük le róla a ruhát, mégsem húzhattam le a fejénél!!! De anyu megoldotta valahogy lefelé. Én képes lettem volna akár levágni róla a body-t. 
A legdurvább, hogy Ádámnak egy hangja sem volt. Nem zavarta a kaki, még jó, hogy észrevettem - mondjuk nem volt nehéz. :D 

Hááát, most már jutott ilyenből is.....

2012. május 24., csütörtök

Szar(os) éjszaka

Akik jobban ismernek, tudják, hogy elég szar evő vagyok. A zöldségek és a gyümölcsök nem a legjobb barátaim, de persze azért van amit megeszek. Úgy mint például az epret, málnát, narancsot.... nos kapásból kiesnek szoptatásnál. Epret múltkor ettem, olyan gyönyörűeket hozott apu, de csak pár darabot és meghámoztam. Gondban voltam, hogy merjem-e, végül kockáztattam. Ádámot nem ütötte ki szerencsére, de azért valószínű nem lesz belőle rendszer. Aztán 2 napja Ritáék hoztak cseresznyét. Nos rémlett, hogy erről is olvastam valamit, hogy nem kéne, de aztán sokan írták azt is, hogy náluk semmi hasfájást nem okozott. Gondoltam kipróbálom, így ettem egy marékkal. Hát nem kellett volna. Hajfájásunk - ilyen nagyon szenvedős - már jó ideje nem volt, de az éjszakára végül sajna kaptunk belőle. 
Ádám hajnali 1-kor kelt enni. Megetetettem, kicsit mellettem volt még, majd visszaraktam kiságyba. De nem aludt el. Izgága volt, nyüszögött, nézelődött. Aztán nyűgösebb lett, ekkor szájába dugtam a cumit. Ekkor nyertem kb. 10 percet, már kezdetem elaludni, jött a nyüszögés újra. Róttam a köröket a kiságy és a mi ágyunk között. Aztán újra cicire raktam, aztán a hasamon pihiztettem. Telt az idő, egyre fáradtabbnak tűnt - nekem meg ekkorra már totál kiment az álmosság a szememből. Aztán kb. fél 3 környékén jött a kézkapkodás, összehúzta a kis testét, majd kifeszítette és hangosan ordított. András is felébredt, együtt nyugtattuk Ádámot, majd én kijöttem vele a nappaliba, és kicsit itt ringattam, próbáltam a kólika tartást. Pár percig csend volt, aztán jött az újabb görcs és az újabb üvöltés. Jajj istenem, ilyenkor a szívem szakad meg!!! Végül úgy döntöttem teszek egy próbát, és pelust cserélek, közben pedig megmérem Pacuska nem létező lázát a popsiban. Hmmm.... részletezzem??? A lázmérő hatására egy pici kis kaksitól sikerült megszabadítanom, majd amikor el kezdtem tisztítani a fenekét - ezt is úgy, hogy kicsit ingereljem, olyan adag kakit nyomott ki, hogy a pelenkázó, a bal kezem, a pólóm és a nadrágom is úszott a meleg szarban! Kivételesen nem érdekelt, hogy éjjel takaríthatok, mert Ádám ekkor már tök békésen feküdt a pelenkázón. Andrást kértem meg, hogy jöjjön, segítsen, és vegye át Ádámot, mert konkrétan megmozdulni nem tudok a kakitól. András jött, befejezte a műveletet, én meg addig megmosakodtam, beáztattam a pizsamám, és mire a domestos-os  ronggyal visszaértem a kisszobába, Ádám már a kiságyában feküdt, és csukódott le a szeme. Ez a látvány volt az éjszaka fénypontja, és egy hatalmas megnyugvás, hogy már neki sem fáj és én is elmehetek aludni.

2012. május 23., szerda

Tudatosan mosolygós

Ádám 2 napja tudatosan mosolyog. Ha beszélünk hozzá, mosolygunk rá. Persze még nem sokat, de már többször kaptunk belőle. Nagyon boldoggá tesz minket ezekkel az édes kis szemmel is mosolygós arcocskával.
Az arcomat és a hangomat is egyértelműen felismeri és figyel ha beszélek valahol a lakásban. Hmmmm... milyen jó is ez az anyaszerep!!! :)

Esős orvosos

Tegnap reggel 8-ra voltunk visszarendelve doktornénihez, vérvétel céljából. Múlthéten még mindig sárgának látták Ádámot, ezért úgy volt, vesznek tőle vért, hogy lássák hogy áll a bilirubin szintje.
Mivel időre kellett mennünk, ezért adva volt, hogy mikor kell indulnunk itthonról. Hát sikerült a legnagyobb szakadó esőben! Ráadásul mindezt úgy, hogy esővédőt még nem vettünk a babakocsira. A mózesre felcipzároztam még a tetejét is, az esernyővel meg félig a babakocsi felé hajoltam, hogy védjem Ádámot. Még jó, hogy nincs messze a rendelő.
Ádámmal minden rendben, már lassan a sárgaságnak nyoma sem lesz, így vért sem vettek tőle. A szemére kaptunk még szemcseppet, most egy másfélét. Remélhetőleg ez a váladékozás is megszűnik és nem kell szemészetre mennünk majd. A váladékozást elvileg a szűkebb könnycsatorna okozza. Ádám hozta a formáját, vizsgálat közben kaksi és pisi is volt, már nem tudtam hova irányítsam a kuksiját, hogy feligya az eldobható pelenkázó alátét. Rákérdeztem a kuki húzogatásra is, és megmutatta a doktornő hogyan kell, és mennyire szabad csak - nehogy megrepedjen a bőr. Ádámot nagyon megdicsérte és meg is szeretgette a doktornéni, nem tudott vele betelni. El is hiszem, mi sem tudunk! :)

2012. május 21., hétfő

Ez is megdőlt....

Ma Ádámnak megvásároltuk az első nyugtató cumiját - miután már-már non stop cicin lenne, amivel nem is lenne gond, ha néha nem lennék éhes, nem aludnék, vagy esetleg tevékenykednék. Mindemellett bimbóvédővel is megfájdult a mellbimbóm, olyan erővel szorít rá és szívja. 

Az első cumi ma este kipróbálásra került egy peluscserés, etetés utáni egyveleget követően. A hasa sem fájt Pacusnak, olyankor másképp sír.
A cumi bevált (bár a délutáni próbánál nem tudott mit kezdeni vele), de amikor arról volt szó, hogy megnyugtassa, sikerült, rákapott.
Azért azt természetesen szeretném leszögezni, hogy nem magamat szeretném pótolni, kiváltani, hiszen ezentúl is először az anyai - apai ölelés lesz az első, de a cumi tökéletes lesz a már anyának is sírásra áll a szája időszakokra.

1 hónapos státuszvizsgálat

Na ez volt az a vizsgálat, amiről amikor először említette a védőnő, hogy lesz, 3-szor kérdeztem vissza az üvöltő gyerekem mellett, hogy "Tessék? Milyen vizsgálat?"
Aztán korábban Aliz írt erről, gyorsan ki is kerestem a blogjában, és a bescannelt eredményükön végigolvastam a kérdéseket és végigvettem már itthon a válaszokat is. Nem szeretek hirtelen feltett kérdésekre válaszolni, néha még így is elgondolkoztam, hogy egy adott kérdésre a válaszom igen vagy nem legyen. Na de konkretizálok kicsit és úgy könnyebb lesz elképzelni miről is zagyválok össze-vissza.

A védőnőhöz mentünk ma, holnap meg a doktornőhöz fogunk menni. A védőnőhöz 11:40-re volt időpontunk. András is elkísért minket. Szépen felöltöztettük Ádámot - még le is fürdettük, mert előtte nyakig szaros lett a drága. Összekészítettük a papírokat, a szükséges állandóan magunkkal cipelendőket, úgy mint textil pelus, sima pelus, eldobható pelenkázó alátét, popsikenőcs, törlőkendő, kéz fertőtlenítő, váltó ruha és indultunk is.
Hamar be is hívtak minket, ennek ellenére Ádám már aludt mire bekerültünk. Levetkőztettem, és jött a méricskélés:

Testi fejlődés:
  • Testtömeg: 4300 g (3130 grammal született)
  • Testhossz: 54 cm (50 centivel született)
  • Fejkörfogat: 35 cm (34/32 -vel született)
  • Kutacs: 3 ujjnyi
  • Mellkaskörfogat: 36 cm

Pszichomotoros és mentális fejlődés vizsgálata:
  • Figyelme felkelthető
  • Hasra fektetve fejét átfordítja (sőt kinyomja magát és meg is tartja hosszú másodpercekig)
  • Nyugalomban keze ökölben van
  • Végtagog hajlított tartásban vannak
  • Alvása nyugodt (kivéve amikor fáj a hasa, vagy bezavar a front)
  • Nem sírós, ingerlékeny túlzottan
  • Nem nyugodt túlságosan
  • Nem aluszékony (már, mert az elején az volt)
  • Könnyen megnyugtatható

Látás vizsgálata:
  • Szemeken látható eltérés (jobb és bal) - ezt nem fejtette ki a védőnő, hogy mi, mi meg csak most vettük észre, hogy ezt x-elte be.
  • Szemek nem gyulladtak
  • Pupillák fényre reagálnak
  • Rövid időre arcra, élénk színű tárgyra fixál
Hallás vizsgálata:
  • Emberi hangra figyel
  • Erős hangra összerezzen (ilyenkor úgy tudom sajnálni, a két kis kezével előre kap és összezár)
  • Felsíráskor a hangom megnyugtatja (kivéve amikor annyira hisztizik, hogy nem lehet hallani mellette semmit)
  • Rövid torokhangokat hallat (nyüszög, oroszlán hangot ad :), édes hangokat ad)
Összességében nagyon meg lettünk dicsérve. Amúgy Ádám hozta a formáját és méréskor - amikor ugye teljesen meztelen - sikerült egyet pisilnie. Nem sokon múlt, hogy a védőnő szívhangfigyelő készülékét ne találja el. Ezt mondjuk én nem vettem észre - védőnéni rögtön ezt jegyezte meg. Úgy látszik Ádám emlékezett a pocaklakós kérésemre, amikor nagyon haragudtam a védőnőre, hogy majd jól pisilje le. :D
A státuszvizsgálat után még OEP-hez mentünk, aztán könyvelőhöz, aztán CBA-ba kajáért, Rossmann-ba fényképekért és mosószerért.... aztán végre hazaértünk. Ádám nagyon ügyesen végigaludta a körutat, csak nekem volt hányingerem a végére.  :)

Végül 1-2 fotó a mi kis egy hónapos Pacuskánkról:

Vasárnapi sétálós

Apán alvós

Erkélyen pihenős

Mickey egeres pizsiben lefekvés előtt



2012. május 17., csütörtök

4 hetes a kisfiúnk

Jó lenne kicsit sűrűbben írni, de az időbeosztás ezt egyelőre még nem engedi. Ádám bár sokat alszik még, de a maradék időben dolgozgatok, összepakolok (most ez sokkal több időbe telik mint régebben), aztán néha főzök.... de ott van még a vasalás, mosás, stb. Persze nagyon messze vagyunk a patyolat tisztaságtól, de a káoszt nem engedjük eluralkodni. András is sokat segít, mindent megcsinál, de arra igyekszem figyelni, hogy például akkor menjen edzésre amikor kedve van és nem ágálok érte egy percig sem. Furcsa lesz amit írok, de hiányzik András. Amióta hárman vagyunk, már mindkettőnknek Ádám az első - és ez így van rendjén. De a régi szokásos esti összebújós tévézések elmaradtak, mert Ádámnak általában akkor kezdődik a hasfájása, vagy éppen csak eszik, vagy annyira fáradtak vagyunk hogy elalszunk. Reggel pedig amikor András munkába készül, mi nagyon jól alszunk Ádámmal. Amúgy érdekes, de mindig amikor elkezdek szoptatni egy nagyon furcsa érzés tör rám. Nem tudom elmondani, hogy mi, én szomorúságot érzek, és hiányérzetem van. Nem jó, remélem hamar elmúlik, Biztos a fáradtság miatt is van. 

Ádám amúgy nagyon szépen fejlődik, már elértük a 4 kilót és 1-2 rucija is elkezdett feszülni rajta. A hasfájás nem múlik, bár a tanácsokat megfogadtam, és elhagytam a laktoherb teát, ami nagyon sokat segített, csökkent a pocifájások száma. Valószínű ami maradt, az maradni is fog még jó pár hétig. 
Ádám imád enni - szerintem ez a súlyából (és a hatalmas tokájából) is látszik és marha mohó is. Sajnos többször is előfordult mostanában, hogy félrenyelt, és persze rám meg a frászt hozta a vöröslő fejével és a levegővétel kihagyásával. Ilyenkor utána nem is akarok neki enni adni, de persze adok, csak hát nem jó mikor félrenyel a gyermeked. 
Múlthéten vettek az orrából orrváladékot és kiderült hogy van 2 bacija is, amire kaptunk orrcseppet. Porszívózom is a nóziját, amit nagyon jól tűr. Csak azt nem tudom, hogy a sóoldat után milyen hamar kell porszívóznom.
Ádám szereti ha András fütyül neki. Én is próbáltam, de nekem nem jött ki hang a számon. Pedig régen tudtam fütyülni. :)
Továbbra is előreszeretettel lepisil és kakil. A fürdés egyre jobban megy és nekem is a fürdetés. Sőt, nagyon szeretem fürdetni.Imádom a kis testét átmosni.
A peluscserét egyikőnk sem szereti. Sem Ádám, sem én. Pedig még sokáig gyakorolhatjuk a cserét. Mi lesz ha már kergetnem kell a tiszta pelussal. 

Na, most többre nem is futja az időből, mert a szokásos esti hasfájásunkkal már nem bír az apukája és anyukáért kínál.... 

2012. május 10., csütörtök

3 hetes kisPacusunk

Furcsa, hogy rendes időszámítás szerint ma lenne a nagy napunk, ennek ellenére Ádámunk már 3 hete velünk van és nagyon boldoggá tesz minket. Na jó, természetesen nem zökkenőmentesek a napjaink, és én is sokszor csak zombi üzemmódban működök, de az hogy boldogok vagyunk, az igaz teljes mértékben.
Ma megyünk tanácsadásra, így azt hogy hogyan fejlődik a kicsikénk, mennyire sárga (ezt ott jobban látják) ott fogják tudni megmondani. Bár a súlyát itthon is mérjük, de most már a kajálások előtt és után kihagyjuk a méricskélést több okból is. Egyrészt Ádám minden este fürdés előtt mérve van meztelenül, és minden nap többet mutat a mérleg az előző naphoz képest. Általában 40-70 grammokat hízik naponta, így már az itthoni mérés szerint 3,5 kiló körül van. Az evések előtti és utáni mérések azért is maradtak abba, mert már nagyon terhes volt mind Ádám, mind mi számunkra. Evés után ha bealudt, nem sok kedvem volt már mérlegre tenni és utána szenvedni azzal, hogy újra elaludjon. 
Ádám továbbra is nagyon jól "ürít" :) - szinte minden pelusban van kaki és pisi. A kaki általában hatalmas mennyiség és természetesen a pelus csere közbeni bekakilások (inkább nevezném spriccelős fosásnak- bocs) továbbra is jellemzőek. Azt megértem, hogy a pisi a hideg törlőkendő miatt jön, de a kaki.... ???? Így nemcsak az eldobható pelenkázó alátétek, hanem a pelenkák is kettesével fogynak. 
Pelenkából még 1-es méretet használunk - van is még 2 teljes csomagunk, de egy rugdalózóján már észrevettem, hogy kezd rövidecske lenni. Úgy érzem engem meg fog viselni az imádott ruhadarabok kiszanálása :) - amire pár héten belül sor fog kerülni. 
Ádám imád enni! Vagy imád cicin lenni.... nem tudom melyik a helytállóbb, de órákat el tudna lenni rajta. Persze ezt azért nem hagynám, de úgy érzem nagyon megnyugtatja és így tud a legkönnyebben elaludni. Aztán mikor beaszik rajta és kiveszem a szájából, kipattan a szeme - de leginkább a szája és őrül cici keresésbe kezd a szájával. Na ez meg a másik mókás. Egyrészt nyüszít közben mint egy kiskutya, másrészt jobbra-balra kapkod a fejével, nyitott szájával ... én meg győzök beletalálni a szájába. Minden evés kezdete elég nehézkes. Mintha elfelejtene szopni. Beveszi a szájába, kiköpi, keresi, visszarakom neki, tartja a szájában, aprókat beleszop, kiköpi, sír, majd nagyjából 1-2 perc múlva jön rá, hogy szívni kell. Szopizás után mindketten egy merő tejesek vagyunk (bimbóvédő átka). Ilyenkor eszembe jut, hogy vajon szebb lesz a bőröm ahol folyton tej éri? :D Végülis Kleopátra is tejben fürdött, hogy szép legyen a bőre. :)))
Fürdésnél kicsit csalunk. Ugyanis nem a nagykönyv szerint fürdetünk, nem a fürdést követi az evés, hanem fordítva. Ádám ugyanis kicsit olyan mint én. Ha kell valami, az azonnal kell. Ha éhes, akkor azonnal ennie kell, különben morcos lesz. A fürdést pedig nagyon nem jó úgy csinálni, hogy közben üvölt a gyerek. Így nem tudjuk átolajozni, szépen, nyugodtan, alaposan megfürdetni, átmasszírozni. Így fürdés előtt fél - 1 órával adok neki enni, így a fürdések szépen csendesen tudnak telni. Volt már olyan is, hogy végigaludta az egészet! Így: 








Aztán persze fürdés után is szokott enni kapni, hiszen igényli. 

Észrevettem, hogy észrevesz. :) Ha meghallja a hangom figyel rá, esetekben megnyugszik - persze nem mindig - sőt, már nagyjából a szopizást is köti hozzám. Elkezdett visszamosolyogni - már nemcsak ösztönszerűen teszi ezt - de még azért csínján bánik ezekkel a tudatos mosoly dobálásokkal. 

Hason fekve kinyomja magát és meg is tartja egy rövid kis ideig - mi meg csak lesünk tátott szájjal, hogy ezt hogyan csinálja. Simán arrébb helyezkedik a kiságyban, már most sokszor máshol találjuk meg és más pozícióban mint ahogy letettük. 

Sajnos hajfájós Pacusunk, így vannak kegyetlen éjszakáink, van amikor már nemcsak ő sír, hanem majdnem én is. Kap infacol-t, simizzük a hasát, tornáztatjuk, ringatjuk, iszom a laktoherb teát... de sajnos a hasfájás nem kerül el minket.

Egy hete mindennap kapja a D vitamint, amivel kicsit megküzdök, mert amikor kanálba fejek egy kis tejet, és abba cseppentek és úgy tolom a szájába, van hogy kiköpi. Próbáltam már úgyis, hogy a bimbóvédőre cseppentek, de mindig félek, hogy vajon eljut-e a szervezetébe az az egy kis csepp. Erre azért kíváncsi lennék ki hogy oldotta meg. Legszívesebben a szájába cseppenteném és arra ráetetnék. 

A hét elején doktor néninél voltunk, ugyanis olyan sárgás váladékozás volt a bal szemében, hogy megijedtem. Totál összeragadt szegénykének, borzalmasan nézett ki. Felhívtam doktornénit, aki megnyugtatott, hogy valószínű szűkebb a könnycsatornája, menjek le hozzá délután, ír fel szemcseppet, addig meg cseppentsek a szemébe anyatejet és mossam is át vele (pont olvastam Bóbitáék blogjában, hogy ugyanezt ők is átélték, és ugyanezt a tanácsot kapták ők is).

Van még egy gyónni valóm, mert azt hiszem úgy vagyok korrekt, ha megírom ezt is. Ádám sokszor éjjel a mi ágyunkban felejtődik.... nem szándékosan, de sokszor bealszom szoptatás közben, vagy előfordul, hogy nem marad meg a kiságyban. Megdőlt a "sosem fog velünk aludni" kijelentésem, amiről nem gondoltam volna, hogy megdönthető. Persze - gondolom én - hogy ez csak átmeneti, egyikőnk sem akarja, hogy velünk aludjon a későbbiek folyamán, de most még azt hiszem túl sokszor venné szájába a cicimet és így kényelmesebb is. Aztán amikor tudom, nem alszom el,  hagyja, visszarakom kiságyba, amikor meg nem, akkor pár órát ott alszik velünk. Hát ez van.... tényleg felesleges előre kialakítani elveket - inkább az irányokat érdemes meghatározni. Mert én jelenleg csak azt tudom, hogy a gyerekemnek a legjobbak akarom, ezt pedig csak úgy tudom elérni ha az idő folyamán közösen alakítjuk ki, hogy mi a legjobb neki, és nekünk. 



2012. május 6., vasárnap

Cici

Nem gondoltam volna, hogy egyszer a melleimről fogok bejegyzést írni, de úgy gondolom egy rövid posztot megér.
Szóval ugye azt már írtam, hogy nagy örömömre megy a szoptatás. Nagyon akartam de tényleg féltem tőle, hogy valamiért nem fog menni. Majdnem ki is fogott rajtunk a méretem, de a technika megoldotta a bimbó védővel.
A testemen jelenleg talán leginkább a melleim kaptak hangsúlyos szerepet. Nemcsak azért, mert végre vannak, láthatóak :D , hanem mert új funkcióval bővültek. Ennek következtében többet vagyok félmeztelenül a lakásban, mint ruhában. Furcsa, hogy néha el-elcseppen egy kis tejecske, és azt sem gondoltam volna, hogy egyszer nem leszek szégyenlős. A kórházban például amikor Ádám éhes volt és a szobatárs 12 látogatója a szobában volt, simán megszoptattam Ádámot - persze azért kicsit dúltam-fúltam és András is próbált takarni - de megtettem, mert fontosabb volt, hogy Ádám enni kapjon. Persze utcán ezentúl sem fogok szoptatni és társaságban sem, az nem az én műfajom, vagyis ennyi szégyenlősség mégis csak maradt bennem. :) 
A másik amit észrevettem, az a melleim reagálása különböző érzésekre. Ha Ádám a közelemben van, megpuszilgatom, vagy csak amolyan boldog érzés önt el, a mellbimbóim elkezdenek bizseregni, néha még a tejem is elcseppen. Nagyon furcsa érzés ez. Szoptatás előtt is mintha a testem érezné hogy Ádám mindjárt rácuppan a kajára. Tényleg csodálatos az emberi szervezet. :)


Édesanyámnak


2012. május 4., péntek

Elmúltunk 2 hetesek

Két hete (+1 napja) született Ádám és azóta már egy csomó dolog történt velünk. Csak sajnos már egyáltalán nem úgy van mint régen, hogy mindent mindennap meg tudjak írni a blogban. Az én agyam meg elég szita is mostanában, így tuti nem is tudok mindent úgy visszaadni, ahogy szeretném.

Ádámmal az elején nagyon megküzdöttünk. Mármint az aluszékonyságával. Volt olyan, hogy egyszerűen nem tudtuk felkelteni semmilyen próbálkozással. Muszáj volt az elején keltenem 3 óránként, mert a sárgaság és az itthoni további súlycsökkenése aggodalomra adott okot. Ádám nem akart enni, vagy ha evett is, bealudt a cicin. Kölcsönöztünk ki mérleget, hogy legalább lássuk mennyit eszik, így néha mérlegelés után még tovább próbálkoztunk a kajálással. Aztán szép lassan javulni kezdett a  helyzet, volt hogy éjjelente 2 óránként kelt, most már tök változó, általában rá bízom mikor éhezik meg. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy mostanában egyfolytában cicin lenne.
Amúgy nagyon édes kisfiú. Korábban csak álmában, most viszont már ébren is sokat mosolyog.


Boldog kisbabának tűnik, csak a hasfájások ne lennének. Ilyenkor nagyon keservesen sír, kapkod a kezeivel, szinte ütlegel... látszik, hogy nagyon szenved. Andrással felváltva próbáljuk megnyugtatni, tornásztatjuk, símogatjuk, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel.

A fürdést még nem élvezi, kétszer már én is megfürdettem, az elsőnél olyan ügyesen, hogy a köldöke elmerült a víz alá.... szerencsére nem lett belőle gond. A köldökcsonkja amúgy 1 hetes korára leesett, már csak azt a kis sebet, ami maradt kezelgetjük.
Ádám sportot űz az őt pelenkázók lepisiléséből és lekakilásából. Először én kaptam egy adagot a kórházban még, aztán anya itthon, végül tegnap és ma újból megint én következtem. Andrásnak még csak pisiből jutott.

Öltözni Ádám sem szeret, csak akkor nincs egy hangja sem, ha bealszik öltöztetés közben. Ha álmoska akkor egyébként alszik etetések közben is. Aztán amikor megunom és leszedem ciciről, észbe kap és kapkod jobbra-balra a kis fejecskéjével, mohón keresve a táplálék forrását. 

A szoptatás ugye nekünk bimbóvédővel megy csak, de azzal nagyon szuperül. Igaz alatta sokszor kifolyik a tej, így Ádám is és én is gyönyörűen szoktunk kinézni etetések után. A bimbóvédő további nehézsége, hogy sokszor tartanom kell, mert elcsúszik, vagy leesik, így egyelőre még leginkább csak fekve szoptatok, illetve egyre többször ülve is - de ott mindig megfájdul a derekam. 
A bimbóvédő néha megtréfál minket.... ma például véletlenül vettem észre, hogy Ádám már rég nem a mellbimbómból szopikázik, hanem kb. 3 centivel lejjebb.  Ez is bizonyíték arra, hogy legtöbbször egy idő után csak úgy mellen marad, mert neki az úgy jó. Egyelőre nem kapkodom le magamról, nem korlátozom a szopik idejét, mert nyilván ha nem kellene neki, akkor magától kiköpné (ahogy néha ezt meg is teszi). Nekem most az ő komfortérzete és hiányainak kielégítése a legfontosabb, így most még hagyom had szopizzon. Nem mellesleg az én tejserkentésemnek sem tesz rosszat. 

A dokinénink egy tündér, kifogtuk a számunkra legszuperebb Mary Poppins típusú csoda doktornénit, aki nemcsak Ádámhoz jó, hanem hozzám is. Nagyon segítőkész, és biztató és mindemellett az első perctől kezdve vakon bízok benne. Az első alkalommal amikor jött hozzánk nagyon jót beszélgettünk, felmérte Ádám reflxeit, mozgását és megállapította, hogy nagyon stramm kis kölyök. Ezt mi is észrevettük, hihetetlen erő van benne. Számomra az is nagyon furcsa, hogy hason felemeli a fejét, kicsit kinyomja magát. A védőnő is volt már 2x, de szerencsére semmibe nem szól bele, csak mosolyog és kb. 10 perc után elmegy. Szerintem onnantól kezdve, hogy látja megy a szoptatás nem is nagyon érdekli más. Persze azért érdeklődik, de olyan kedvesen, normálisan. 

A sárgaság miatt amúgy voltunk vérvételen is a 4 napos hétvége előtt. Andrással együtt vittük Pacust a szeretett doktornénihez. Kicsit még rutintalanok voltunk, nem tudtuk, hogy pl Ádámot tök meztelenre kell vetkőztetni vizsgálatra, de most már majd egyre jobban fog menni ez is. Szóval a sárgaság miatt vettek tőle vért, de mivel kórházban mindkét kézfején szétmentek a vénái, ezért a fejéből. Hát nem kívánom senkinek a látványt, amit amúgy nem néztünk végig. Elfordultunk Andrással, háttal a műveletnek és szorítottuk egymás kezét. Annyira sűrű volt Ádám vére, hogy a vérvételt meg kellett ismételni - arany drága kis szívemnek tiszta vér volt a feje. Ráadásul a kórházban cseszték megcsinálni a vizsgálatot, azt mondták kevés volt a vér - doktornénink pedig mérgelődött, hogy dehogy volt kevés, csak a 4 napos hétvége miatt csesztek megcsinálni. Nem véletlenül vett le duplán vért. 

Nem szeretnék elfeledkezni egy fontos dologról!!! Amikor hazajöttünk kórházból anyukám már várt minket itthon, és velünk töltött Győrben egy szűk helyet. Amikor először meglátta Ádámot még a kórházban, szinte zokogott -  kb. annyira vágyott már a nagymamaságra, mint mi a szülői szerepre. Rengeteg segítséget kaptunk, kaptam, és nagyon jó volt hogy itt volt velünk. Azt hiszem Ádám igazán szuper nagymamit kapott. Persze a másik nagymamiról sem szabad megfeledkezni, aki szintén meglátogatott minket, és teljesen odáig volt az ő kisunokájáért. Bár azt gondolom ez a kis lurkó mindenkit képes levenni a lábáról. Vagy csak én vagyk ennyire elfogult? Lehetséges ám! :)

Andrásról, az ifjú apukáról meg aztán muszáj pár sort írnom. Imádom, eddig is imádtam, de most aztán .... hihetetlen mennyire odateszi magát. Egyrészt baromi sokat segít. Egy szó nélkül takarít, bevásárol, pelenkáz, főz és orvoshoz jár velünk. Másrészt totál megváltozott az arca mióta van Ádám. Mondtam neki, hogy olyan a fényképeken, mintha fülig szerelmes lenne. Éjjelente felkel velem szoptatásokhoz, büfizteti Ádámot, énekel neki, beszélget vele, egyszerűen nincs is rá szó, hogy mit jelent számomra amit látok, tapasztalok. 
A legfurcsább, hogy bár mindketten fáradtak vagyunk, mégis türelmesek maradtunk egymással. Ha mégis úgy szólnánk a másikhoz, egyből bocsánatot kérünk, és törekszünk arra, hogy mindhármunknak minden egyformán jó legyen. 

Így telnek a napjaink, növögetünk, formálódunk.... élvezzük, hogy már mi is család vagyunk!