2012. június 29., péntek

Ádámról videóösszeállítás


Nem a legjobb minőség, de nekünk így is emlék! :)


Ádámunk 10 hetes

Nagyon nehezen mennek ezek a blogbejegyzések mostanában, valahogy erre már nem igazán jut idő általában.... 

Ádám betöltötte a 10 hetet! Furcsa, hogy a "Pacus" megnevezés szépen lassan kivonult a szóhasználatunkból, valahogy Ő már olyan Ádámos és nem annyira Pacusos. :) Mi nem becézgetjük az Ádám nevet, nekünk nem Ádi, Ádámka, hanem Ádám. Persze az nem zavar, ha más becézi, csak nekünk nem áll a szánkra. Az is igaz, hogy van helyette Manó, Szerelmem, Gyönyörűségem, KicsiKincsem, illetve galád módon András az ÉN beceneveimet már Ádámra használja, amivel eleinte jól meg is kevert, mert mindig azt hittem, hogy Nekem szól. Sőt egy időben rám meg a "Pacus-t" használta... :D

Ádám egyik pillanatról a másikra amúgy nagyot ugrott a fejlődésben, vagyis a kommunikációban. Rájött arra, hogy a mosolyával elvarázsol minket, és egyfolytában mosolyog. Valamelyik nap szopziás közben egyszer csak észrevettem, hogy nem szívja a mellemet, ránéztem, és észrevettem, hogy szinte alig várta, hogy szemezhessem velem és abban a pillanatban egy nagy mosolyt dobott oda anyukájának. 
Emellett 2 napja "dumál". Erről készült egy videó is, majd igyekszem felrakni - igaz elég rossz minőségű. Ez az "eöööö"-s beszélgetés teljesen levesz minket a lábunkról. Tegnap este már rég aludnia kellett volna, de valahogy roppant módon túlpörgött, és jelét sem adta az álmosságnak. Egy picit leraktam a nagyágyra, melléfeküdtem, gondoltam lenyugtatom, aztán mehet a kiságyba elaludni. Erre nem elkezdett vigyorogva dumálni??? :)))
Egyre jobban elvan a köré rakott dolgokkal. Persze csak nagyon rövid időkre. De Ádámra eddig nem volt jellemző, hogy egy színes plüss vagy kép lekötötte volna. Most meg a kiságyában mosolyogva nézi a rácsvédőt, sőt megtalálta a pelenkázó fölé felhelyezett képeket is. Ezekhez persze totál kifordul, hogy jól lássa. Kaptunk a kiságyra egy pörgő, zenélő, világító forgót is (ezt jól megfogalmaztam...). Ez a forgó barátainknál arra szolgált, hogy a picik elaludjanak tőle. Ádám extázisba jön amikor bekapcsoljuk. Jár keze-lába, marha gyorsan veszi a levegőt és kikerekedett szemekkel nézi a pörgő macikat. 
Tegnap meg arra mentem be a hálóba, hogy dumált. Erre az elején még azt hittem sírdogálás, de rájöttem ez már nem az, hanem próbálgatja a hangját. Nagyon pasis kis hangja van amúgy! :) Szóval bementem a kiságyban, és a hasra lerakott gyermekem már keresztbe feküdt a kiságyban és emelgette a fejét. Mintha ki kart volna nézni a kiságyból. Erről is készült videó - szintén telefonnal, gyenge minőségben. 

A kajálásunk beállt a 3 órás kajálásokra, éjjel pedig egyszer kelek Ádámhoz. Persze kivételek vannak, mint amilyen az elmúlt 2 nap volt, a napközbeni kétóránkénti evéssel és az éjszakai 3 óránkéntival.

Viszont megvolt az első átaludt éjszakánk is!!! Gondolom ez annak is köszönhető volt, hogy 11-ig nem akart aludni, de utána elaludt és reggel 5-kor kelt legközelebb. Utolsó kajálása meg 10 órakor volt. Tehát 7 órát kibírt anyatej nélkül. 

Az öltözködéssel nincsen gondunk, nem sír, elvan, nézelődik. Már az sem zavarja, ha szerencsétlenkedünk a fejénél a kis bodykkal. Amikor aztán az ujjával is bénázunk, akkor azért persze már jelez, hogy jó lenne ha sietnénk, mert az ő türelme is véges. 

A peluscserével mostanában kevesebb a gond. Nálunk ugye a gond a lekakilásokból fakad. A legutolsó 1-2 hete volt, igaz akkor szőnyeget is kellett sikálnom (a szőnyeg nem a pelenkázó előtt van, ennek ellenére jutott rá.)

Fürdéssel kezd problémánk lenni. Ádám pár centi híján végigéri a kádat, és ha a talpa éri a kád végét, egyből elrúgja magát. Marhára kell vigyáznunk, hogy be ne üsse a fejét. Nem is tudom hogy fogjuk megoldani amíg nem fog tudni ülni. Mert nőni ugye továbbra is nőni fog, de ülni meg még egy 3 hónapig nem. Eddig annyit tudtunk javítani a helyzeten, hogy nagy vízben fürdik, 3/4-ig engedjük a kádat vízzel. (Én néha utána abban fürdök meg a nagy kádba beleborítva a vizet.)

A hasfájásunk kezd alábbhagyni. Pontosabban még azért szenved tőle, de már nincsenek azok a keserves sírások. Ilyenkor "csak" sírdogál, és ha megtaláljuk a megfelelő pozíciót (leginkább kólika tartás, vagy combunkra fektetés hason), akkor megnyugszik tőle. Az infacolt már nem is adom két hete. 

A vizet még nem nagyon issza mindig, max 1-2 kortyot. Viszont tegnap főztem neki Mecsek teát, és abból megivott 20 ml-t. A védőnő továbbra is azt mondogatja, hogy az anyatej elég neki, de Ádám nem az a típus, hogy iszik belőle 1-2 kortyot és akkor elvehetem tőle. Azt meg nem akarom, hogy egyfolytában cicin legyen. Most már nem. Kiskorában ( :))) ) még természetes volt, hogy cicin volt szinte "egész nap", de most már próbáljuk a kajaidőket betartani. 

Napirendet nem alakítottam ki. Ez nem azt jelenti, hogy nincs, csak éppen hagytam, hogy Ádám alakítsa ki és nem ragaszkodok az órához. Egyedül a fürdést próbáljuk fél 8 körülre belőni, de persze előfordul, hogy később vagy korábban kerül rá sor. Szóval nekünk működik így is. Így is el tudunk menni vele boltba, sétálni. Csak éppen kicsit jobban alkalmazkodunk ebben mi hozzá. Másban meg ő alkalmazkodik hozzánk. 
A mondókákkal még nem tudom lekötni, pedig olyan szuper kis könyvet vettem neki. Az a címe, hogy Cirógató, és  pl. fürdéshez, öltözködéshez, altatáshoz vannak benne mondókák mellékelve instrukciókkal is szülőknek. Sőt megvettük neki gyermekkorom kedvenc könyvét is (Vidám mesék), aminek még most is ugyanolyan a borítója mint anno 25-30 éve.

A héten voltunk csípőszűrésen megint. Mivel Andrásnak volt terpeszpelusa anno (mint kiderült nekem is), ezért Ádámot többször ellenőrzik. Szerdán reggel 8 körülre mentünk a Szent Imre utcai rendelőbe, de tök feleslegesen, mert 12:30-tól volt rendelés. Így mentünk még egy kört. Ráadásul a nagyon undok, mogorva doktornő meg sem vizsgálta, csak a leleteit nézte meg. Majd Ádám 4 hónapos korában kell mennünk újra, akkor csinálnak egy röntgent is. 
A füle javult Ádámnak és a kis nyaka is. Bár a hétvégére készülhetünk megint, mert hőségriadót rendeltek el. De jön a nagyi szombat délelőtt és majd ő segít nekünk túlvészelni a hétvégét.

Amúgy András szerda-csütörtök megint magunkra hagyott, versenyen volt a munkahelyével. Tegnap este fél 9 körül ért haza. Mondtam is neki, hogy 1 teljes nap még oké egyedül Ádámmal, de tegnap (2. estére) már nagyon feszült voltam. Egyszerűen elfáradok estére, és a fürdetés, etetés, hasfájás miatt nem tudok még enni sem, ami még jobban vékonyodni kezd az a bizonyos cérna. Nem is tudom mi lett volna ha András elment volna külszolgálatra amíg ilyen pici Ádám. 

Végül egy kép, igaz nem tegnapról, hanem hétfőről:


Itt nem kínoztam a gyereket, hanem csak bebugyoláltam egy nagyon vékony kis takaróba, amivel teljesen lenyugtattam és pár perc alatt el tudott aludni Erről a baba nyugtató technikáról itt van egy videó is a youtube-n: http://www.youtube.com/watch?v=9J_2exbK8Zo&feature=g-hist 

A videókat meg feltöltöm ma-holnap.

2012. június 23., szombat

Melegünk van nekünk is!

Meleg van és bármennyire is imádom a nyarat - bár a tavaszt jobban - a dög meleget és izzadást nehezen tudom megszokni. Az első napokban még úgy tűnt Ádám elég jól viselte a kánikulát, aztán elkezdett nyűgösködni és ez tart 3 napja. Ami a leginkább szembetűnő, az a sok-sok sírás, amit szerintem a szomjúsága és így a meleg okoz. Adok neki vizet!!! Vagyis szeretnék, de nagyon keveset iszik, általában csak 3-4 kortyot, aztán a többit kiköpi és nem hajlandó szopizni. Cumisüvegből adom, mert a 3 féle variációból (kiskanál, baba itatótálka) ez vált be a legjobban. Így most aztán ott tartunk, hogy 2 óránként szopizik napközben, igaz sokkal rövidebbeket. Szerencsére az esti etetés után, ami 8 körül van ugyanúgy egyszer kel fel hajnali 2 körül, majd a következő reggel 5 környékén, tehát legalább az éjszakák rendben vannak. Napközben rengeteget aludna, persze csak 1-2 órákat tud és mikor felébred zaklatott, sírdogál. Ma sajnos háromszor is megkaptuk azt a fajta sírását, amikor totál felhúzza magát, és baromi nehéz megnyugtatni. Mindemellett meg hihetetlenül sokat mosolyog - amikor nem sír. Néz, figyel és mosolyog. Mosolyog mindenkire, sőt ezek olyan igazi teli-szájas mosolyok. Meg vagyunk tőle halva... mindenkit levesz a lábáról vele, nagyon édes. Furcsa paradoxon hogy a napokban egyszerre kapunk a nagyon sírós Pacusból és a nagyon mosolygósból is. Ezenkívül úgy érzem egyre jobban ragaszkodik hozzám. Követ a szemeivel amikor épp másnál van, én meg járkálok, teszek-veszek körülötte és egyfolytában a vállamon pihenne. A napokban többször lefeküdtem mellé az ágyra amikor láttam, hogy nem tud elaludni. Ekkor csak nézett, és nézett, majd pár perc múlva lecsukódott a szeme - néha fel-felpillantva, mintha csak ellenőrizte volna, hogy anya ott van-e még mellette. Nagyon imádom. A napközben alvások nem nagyon mennek az utazóágyban és kiságyban, de az estiekkel nincs gond (persze kivételek ekkor is vannak). 

Szegénykémnek baromira piros a kis nyaka, ahol a kis tokájánál beizzad.... Doktornőt kérdeztem a hintőporról, de azt mondta csak kiszárad a bőre tőle. Viszont a bőre egyre pirosabb...aki hintőporoz, ezt hogyan teszi? 
A másik a füle... a füle mögött nagyon csúnya lett a bőre. Ki van repedezve, és mintha picit ki is sebesedett volna. (Ezt ma vettük észre). Mivel kezelhetem? Olajjal kentünk át neki, de félek csípheti, vagy csak ártunk vele... Nem tudom. Most amúgy Sudocremmel kentük be, végülis hámosító kenőcs...Remélem nem tettünk vele rosszat.

A mensim amúgy úgy tűnik egyáltalán nem okozott problémát. Igaz nem is nagyon van/volt. Ennek nagyon örülök! :)

2012. június 21., csütörtök

Sajna megjött

Ma reggel sajnos megjött a menzeszem. Nagyon elszomorodtam, mert baromira jó volt, hogy nem kellett vele foglalkoznom. Ráadásul nagyon félek, hogy esetleg befolyásolja a tejemet és Ádám nem akar majd szopizni. Azt hiszem egy világ omlana össze bennem. 
Nem véletlenül mondta a nődoki múltkor (valamit tudhat :) ), hogy hamarosan meg fog jönni. Én meg néztem rá nagy szemekkel, hogy hova gondol, még szoptatok.... Hát megjött. Ráadásául nem találom a tampont, amit direkt tartalékba elraktam. Jól elraktam! Még jó, hogy van itthon vatta... :)))) Mindenesetre felkel Ádám és azt hiszem mehetünk boltba.

Fogacskák már most???

Ádámnak 1-2 napja állandóan a szájában van az ökle, szívja a kézfejét, és mindemellett egyfolytában folyik a nyála! A kis ínyein már régebb óta mintha látszódna valami, pontosabban már születése után látszódott neki az ínye alatt egy kis fehérség. Úgy olvastam, hogy a folyamat már ilyenkor elkezdődhet, de 4 hónapos koráig nem nagyon fog kibújni a foga. Én nem bánom ha  már most emiatt nyáladzik, csak fájni ne fájjon neki!!!

Napi beszólás...

Tegnap a Rossmann-ban, Ádámmal állunk a sorban, amikor mögöttünk egy idősebb házaspár nézeget a babakocsi felé, mosolyognak, kedveskednek....

- Jajj de aranyos, mennyi idős? (nő)
- Köszönjük, 2 hónapos (én)
- ...és milyen barna (férfi)
- Igen, jó színe van. (én)
- NÉGER AZ APUKÁJA? (férfi)

????????????????????????????????????????????????????

2012. június 20., szerda

Ádám 2 hónapos (oltása)

Igen, egyrészt Ádám tegnap 2 hónapos lett és ezzel egyidejűleg tanácsadáson megkapta a 2 hónapos oltásokat is,  2 szuriba sűrítve. Kapott Diftéria (torokgyík), Pertusszisz (szamárköhögés) ellen, aztán x-elve lett a kiskönyvében a Tetanusz, az IPV (gyermekbénulás), HiB (influenza ami agyhártya gyulladást okoz) Pneumococcus-t. 3 hónapos korában pedig meningococus-t fog kapni. Ez egy nem kötelező védőoltás, agyhártyagyulladás ellen véd ez is és majd lesz ismétlőoltása még 2-szer. Mi a beadatása mellett döntöttünk, legyen csak védve ez a kicsifiú! Kérdezte a védőnő tőlünk, hogy hoztunk-e rota vakcinát, hát én majdnem rávágtam, hogy "Nem, mert rohadt drága!!!" (40.000 Ft), de csak simán egy "Nem"-et mondtam. Tényleg marha drága az oltóanyag, akármennyire is szeretjük Ádámot, ezt az oltást nem finanszíroztuk meg.

Az oltástól én nem féltem, nem izgultam úgy mint általában szoktak a szülők. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem voltam benne biztos, hogy most kapja Ádám az oltásokat, mert a legutóbbi tanácsadáson amikor már a következő jövetelünkről volt szó, bent volt egy ikerpár kisgyerek és annyira sírtak, majd Ádám is rákezdett, és nem is tudtam figyelni mit mondanak pontosan.

A tanácsadáson - ahová András is jött velünk - először Ádám vizsgálata következett. Megmérték a hosszát és súlyát, majd végigtapogatta doktornő, meghallgatta sztetoszkóppal, és a mozgását nézte.

Ádám súlya 5290 gramm, hossza pedig 57  cm.

Amikor hasra fektette a doktornő, Ádám a szokásos pozícióba helyezte magát és kinyomta a kis felsőtestét és nézelődött. Hát mi (azaz Ádám) akkora dicséretet kaptunk!!! Tény, hogy Ádám ha hason van és éppen nem alszik, akkor kinyomja magát és nézelődik. Képes 30-40 másodpercig tartani a kis testét, majd elfárad, leenged, de szinte azonnal újra kinyomja magát. Annyira érdekli a sok látnivaló, hogy rengeteget "erőlteti" ezt a fajta mozgást.

Aztán doktornő kérdezte, hogy volt-e családban valaki, akinek befelé nőtt a mellkasa (csont), mert Ádámnak is olyan a kis mellkasa. Hát igen, apukámat műtötték is gyerekkorában, mert a befelé növő csont összenyomhatta volna a szerveket, öcsémnek és bátyámnak is ilyen a mellkasa, de őket nem kellett műteni. Azt mondta a doktornő, hogy reméljük Ádámot sem kell majd, mindenesetre ezt majd nézi neki folyamatosan.

Rákérdeztem amúgy a számomra nem egyértelmű bejegyzésre is a kiskönyvben, mely szerint vissza kell-e mennünk csípővizsgálatra az ultrahang lelettel (mivel Andrásnak gyerekkorában volt terpeszpelusa.) és a válasz igen volt. Úgyhogy sajna lesz mostanában még egy utunk, még nem tudom pontosan hova, de majd kiderítem.

Mindezek után követezett a 2 szuri. Szerencsére nem kellett lefognunk Ádámot, mert a védőnő segített a doktornőnek. De ott voltunk mellette, simogattuk az arcát, beszéltünk hozzá, mosolyogtunk neki, de nem mosolygott vissza édesem, szerintem tudta ő, hogy már készül valami "ellene". Aztán jött az első szuri és drágaságunk olyan sírásba kezdett, hogy elfelejtett levegőt venni. Elvörösödött fej, majd kérlelő nézés a szülőkre... aztán jött a második szuri, ami még tetézte a sírást. Kincsünket sokkolta a szúrás, mert még utána is sírdogált, de már biztos nem a fájdalomtól, hanem a hirtelen ijedtségtől. Először én ölelgettem magamhoz és közben imádkoztam le ne pisiljen a meztelen kis testével, aztán Andrásnak adtam át, aki ki is vitte a vetkőzőbe öltözni. Én maradtam még a vényekért, amiket a következő oltáshoz és a szemére kaptunk, mert a változatosság kedvéért most a másik szeme kezdett el váladékozni. A rendelőből közben hallottam még azt a panaszos kis sírását... biztos ismeritek, amikor úgy sír a baba, mintha panaszkodna, rövid kis szakaszokban sírdogál, minta mondogatná, hogy "de fááááááááj".... "de fáááááááj"..... "anyaaaaa, apaaaaa". Ilyenkor úgy sajnálom, és csak ölelgetném.
Itthon aztán elég kis bágyadt lett Ádám, egyre nyűgösebb és álmoskásabb. A combjain az oltások helye nem gyulladt be, nem lett meleg a kis bőre, és nem is volt neki érzékeny - csak mert olvastam, hogy másoknál borogatni is kellett. Szerencsére a láz is elkerül minket, bár nem voltunk tőle messze a 37,6-tal. De erre nem adtunk lázcsillapítót. A kis bágyadtsága abban is megmutatkozott, hogy elég nehézkesen, erőtlenül szopizott és kevesebbet is. Így többször raktam cicire és este fejnem is kellett kicsit szopi előtt, hogy meginduljon a tejci és könnyebb legyen Ádámnak a szopizás.

Ma már úgy tűnik minden rendben, bár még mindig nincs annyi mosoly és többet is alszik mint szokott. Közben ez a meleg ma még jobban beköltözött a lakásba, Ádámot le is mosdattam egy órája, de szegényem tök libabőrös volt utána. :)

Végül két kép, mert mostanában szinte mindig hozok róla 1-2 képet! :)







2012. június 18., hétfő

2012. június 16., szombat

A legnagyobb melegben...

A legnagyobb melegben, amikor még mi felnőtt emberek sem szívesen mozdulunk ki, vagy mindezt tesszük akkor, ha vízpartra megyünk, szóval a legnagyobb melegben a Pacus családnak mehetnéke támadt. Ezen a hétvégén van Győrben a Győr kupa evezős verseny. Tavalyelőtt és tavaly is az egész hétvégét az evezőstelepen töltöttük, szuper ilyenkor a hangulat, tavaly még az esti bulin is részt vettünk. Nagyon vártuk,  vártam személy szerint ezt a hétvégét idén is. Ádám már elmúlt 8 hetes, lehet vele menni jobbra-balra, így úgy terveztük, hogy megyünk idén is. A konkrét terv úgy nézett ki, hogy kimegyünk reggel 9 körül egy 2 órára és hazajövünk, majd esetleg még egyszer 3 után. Aztán amennyire nem aludt éjjel Ádám (12 és negyed 3 között szenvedtem az altatásával), olyannyira bealudt reggel. Ez totál Murphy törvénye. Amikor imádkozom, hogy aludjon, nem alszik, amikor meg mennénk valahova, akkor meg ágyút is lehetne mellette dörgetni, nem zavarja. Így lett a fél 9-es indulás helyett 10 órai indulás. Ádámot lekentem naptejjel, felöltöztettem napozóba és még egy siltes vékony kis sapkát is beraktunk a táskába. Ezenkívül egy cumisüvegbe vizet is raktam, bár itt meg kell jegyeznem, hogy az ivászattal küzdünk. Ádámnak nem ízlik a víz. Próbálkoztunk baba itatótálkával, kiskanállal, végül cumisüveggel is, de mindegyikből kiköpte. Reménykedtem, hogy ha majd tényleg szomjas lesz, akkor más lesz a helyzet.
Szóval jól felkészültünk mindennel, még a bimbóvédőt is elraktam szopizás esetére, amire szükség is volt aztán. Az evezőstelepen nagyon jó volt a hangulat, rengetegen voltak, szólt a zene (elég hangosan), amely kicsit zavart is, féltettem Ádámot, de miután bealudt mellette, úgy gondolom nem zavarta. Ennek ellenére nem maradtunk, kisétáltunk a futamokhoz az Aranypartra. Mindenki dicsérte a kis tokásunkat, mert szinte ez az első most már amit mindenki megjegyez. :D Édesem, tényleg nagyon kikerekedett, pedig ez csak anyatej. :))) Mindenesetre valószínű pár héten belül megduplázzuk a születési súlyunkat. Elég közel vagyunk már hozzá. 
A kint létünk alatt sor került egy gyors peluscserére a babakocsiban. Kaki nem volt, a pisis pelust pedig pillanatok alatt kicseréltem  - még büszke is voltam magamra, hogy így megy ez már nekem. Aztán amikor Ádám kezdett nyűgösködni, és szopi után voltunk már jócskán, ki kellett találnunk, hogy hol etessek. András mutatott egy padot az Aranyparton, de mondtam neki, hogy nekem ez nem megy, nem akarom ilyen helyen szoptatni. Én szégyenlős vagyok, ez van! Aztán András átállt az autóval egy árnyékos helyre, lehúztuk a hátsó ablakokat, letakartuk törölközővel, elől meg kinyitottuk az ajtókat és így készültem rá Ádám etetésére, aki ekkorra már nagyon nyügi volt. Kicsit féltettem az autótól, mert ott még melegebb volt, de amikor beültem vele az autóba a szokásos etetés előtti gyors "hisztinek" jele sem volt, hatalmasakat mosolygott rám. Hogy ez most azért volt, mert érezte hogy jön a kaja mindjárt, vagy mert csak kivettük a babakocsiból, nem tudom, de totál nyugalomba került. Megszopiztattam, aztán mi is elmentünk enni a közeli Döneres-hez. Ezután sétáltunk egyet a belvárosban, fagyiztunk, Ádám meg mosolyogva alukált. Mikor visszaértünk az evezőstelepre egy fél órát voltunk még ott, aztán egyre nyugtalanabb lett a kismanónk, így úgy döntöttünk akkor most jövünk haza, nem kínozzuk tovább szegény gyereket. Amúgy 2-szer adtam neki inni a cumisüvegből, szerencsére mindkétszer sikerült, csak a másodiknál bokákolt a végén kicsit. Most már vagy 2 órája alszik a kiságyában, de már alig várom, hogy felébredjen és megölelgessem. Holnap szintén kinézünk a versenyre, de már nem ennyi időre mint ma. Mindenesetre nekem nagyon kellett már, hogy kimozduljunk, emberek között legyek, nagyon élveztem. Szerencsénkre Ádám is nagyon alkalmazkodó kisfiú, könnyű vele menni jobbra-balra. Azért azt hozzáteszem, hogy igyekeztünk árnyékban lenni, amit még a városban is sikerült kivitelezni, hiszen a belvárosi házak is kellemes árnyékot vetettek. Ettől persze ugyanúgy melegünk volt, de nem tűzött ránk a nap. Az esti bulizás (itt természetesen nem disco-ra gondolok) nekem valószínű még kimarad egy jó ideig, és a későbbiekben sem nagyon fogjuk tudni kivitelezni, mivel nincsen Győrben rokonságunk. Hát, majd alakul ez is, valahogy majd megoldjuk biztosan, hogy néha én is kikapcsolódhassak. 







2012. június 15., péntek

Jó reggelt :)

"Felébredtem, megreggeliztem és most nagyon jó kedvem van!"

video

2012. június 13., szerda

Hallásvizsgálat - reloaded

Tegnap 10:40-re kaptunk időpontot a második, a pót hallásvizsgálatra. Reggel szokásosan indult a napunk. 5 körül ébredés, szopi, nézelődés, mosolygás, aztán peluscsere. No előre jelzem az utolsón van a hangsúly. Pacust kibontom, csak pisi, rendben, majd jön a kaki is. Aztán megszólal a kaputelefon - miért is ne olyankor amikor Ádám meztelenül fekszik a pelenkázón. Na jó, nincs mit tenni, felveszem, gondolván csak kibírja, hogy nem pisil le, meg hát miért pont most ebben a 2 percben. Meghozták a kaját*, ki kell nyitnom a kaput. Kinyitom, várom hogy felérjen a lifttel a srác. A következő pillanatban megérzem azt a meleg, folyékony valamit végigfolyni a kezemen. Rögtön tudom, ez nem pisi volt. Ádám nyugodtan nézelődik a kezemben, a kaki meg végigfolyik a kezemen, pizsama nadrágomon, és már a padló is tiszta kaki. Most mit csináljak.... Közben a srác felér a lifttel - megáll ajtó előtt. Kopogni nem kopog, mert amióta láttam hogy baba van a lakásban még azzal sem akar zavarni, csak köszönni szokott ajtón kívül. Résnyire nyitom ajtót, gyorsan átveszem kaját, aztán gyorsan el is köszönök, mondom neki hogy most kakilt össze a gyerek. Úgyhogy Ádám alkotott megint. Most az ő ruházata megúszta, még a feneke sem lett nagyon kakis, csak a földről nem győztem takarítani. :)

Visszatérve a vizsgálatra.... 10 körül akartam indulni. Mivel drágaságom visszaaludt, szegényemet fel kellett keltenem. Próbáltam óvatosan átöltöztetni, és még kis cicit is kapott, különben nem bírta volna a kórházi körutat, pont ott lett volna kaja idő (napközben 3 óránként eszünk kb.) 

Aztán 10 körül elindultunk, mert bár közel lakunk kórházhoz, nem szeretek késni, ide meg aztán a múlt hét után főleg időben ott akartam lenni. Édesem csak nézelődött a babakocsiban, jól megzavartam ezzel az ébresztéssel. Amikor mi ébresztjük fel, utána mindig nyűgösebb lesz pár óráig. Nagyon nem jó így, de az orvosi időpontokat be kell tartani, oda kell érni, azt nem mi osztjuk be. 

A vizsgálatot szuperül tűrte. Komolyan mondom marha büszke vagyok rá! Egy hang nélkül, szinte még érdekes is volt számára. 
Ugyanaz a hölgy volt, akivel múlthéten is találkoztunk, sőt a telefont is ő vette fel. Megnyugtatott, hogy naponta van ilyen hogy nem érkeznek meg a szülők, volt már olyan, hogy valaki kerek egy hónappal elnézte a dátumot. Sokszor nem is lenne gond, de múlt héten épp műteni ment, meg aznap nem volt ultrahang sem (nem értem hogy függ össze, mert most sem egy napon mentünk a 2 vizsgálatra), különben azért megvizsgálta volna Ádámot. 

Aranyos volt, elmondta mi fog történni, mire szolgál és hogyan szolgál a kis készülék. Jeleket küldenek a fülbe és az onnan visszaérkező jelek által látják, hogy rendben van-e a gyermek hallása. Amikor meglátta Ádám kiskönyvében, hogy 4 héttel (ami 3, nem értem miért 36 hét van a kiskönyvben) korábban érkezett, akkor még "hűházott" is egyet, hogy lehet nem is kapunk most jó eredményt, mert lehet kicsi lesz még a füle a vizsgálathoz, de minden szuperül ment. Ádámnak tökéletes lett az eredménye, meg is dicsérte a doktornő. 
Elmondta még a hölgy, hogy javasolja, hogy a későbbiek folyamán, ha bármilyen fertőzéses betegséget elkapna Ádám (bárányhimlő, mumpsz, magas láz), érdemes utána időpontot kérni hallásvizsgálatra, jobb ha ellenőrizzük ilyenkor. Ez nagyon szimpatikus hozzáállás - főleg, ahogy hallottam, hogy nem is minden városban van csecsemőknél hallásvizsgálat.

Úgyhogy Ádám tegnap is ügyes volt. Igaz a rendelőből kiérve már nyűgöskére vette, de a mozgó babakocsi ismét csodákra volt képes, és be is aludt hamar.

2012. június 11., hétfő

Csípő és hasi ultrahang

A múltheti bénázásom után ma időpontot egyeztettem, ahogy ezt akkor, ott a hölgy tanácsolta.

(Azonban mielőtt ezt folytatom, köszönöm mindenkinek a sok kedves sort, a bátorítást, és a vigasztalást. Nagyon jól esett és tényleg megnyugtattatok.)

Szóval 9 óra után hívtam az Audiológát (vagy nem tudom, hogy hívják), hogy időpontot kérjek Ádámnak. A hölgy emlékezett ránk, meg is jegyezte, hogy azért ez nem úgy működik, hogy mi egy nappal később megjelenünk és csak úgy rögtön be is sorolnak minket. De mondtam a hölgynek, hogy eszembe sem jutott ilyen, de én akkor ott az ajtó előtt vettem észre, hogy benéztem az időpontot és hogy nagyon röstellem, de a kórházból hazajövet beírtam a naptárba a rossz időpontot és én csak azt figyeltem. Na mindegy, normális volt amúgy nagyon, nem baszogatott, pedig számítottam rá. A legjobb, hogy holnap 10:40-re mehetünk is pótolni a múlt hetet. Aztán rákérdeztem a csípő ultrahangra, hogy ott ez az időpontkérés hogy működik, de csak annyit tudott segíteni, hogy hívjam a központi röntgen-t és kérdezzem meg ott. A következő lépés tehát az volt, hogy hívtam a kórház központi számát és ott elmondtam, hogy milyen vizsgálatra kérnék melléket, aztán kapcsoltak is. 
A következő kellemes meglepetés itt ért. Itt sem kaptam lecseszést, és ejnye-bejnyét, sőt, volt mára egy szabad időpontjuk 13 órára. Nagyon örültünk neki, hívtam is Andrást, hogy ma mehetünk is - pont szabadnapos volt ő is a tegnapi szolgálat után. Felöltöztettük Pacit, előtte kaja, peluscsere - közben anya és saját maga lepisilése és indultunk is. B épület első emeletére kellett mennünk. András leült Ádámmal, én meg a kartonozóban leadtam Ádám kiskönyvét. Mondták, hogy a 3-as ultrahang vizsgálóba kell majd mennünk. 
Amikor a babák következtek, kiszólt az asszisztensnő egy 10 méterre arrébb lévő ajtóból, hogy akkor lehet menni csípőszűrésre. No ekkor senki nem mozdult meg - mindannyian ultrahangra jöttünk, ráadásul nekünk azt mondták, hogy 3-as vizsgáló. Aztán szólt megint az asszisztensnő már kicsit bunkócskán, hogy hahó, nem akarunk megmozdulni mi szülők? Aztán az egyik apuka szólt hogy ultrahangra jöttünk, ami mint kiderült ugyanaz volt, csak ugye mi, első-gyerekes szülők kapaszkodunk mereven a leírtakhoz (kivéve aki elnézi a dátumot), és ha ultrahang van írva, akkor az ultrahang, a csípőszűrés meg megvolt már a kórházban. :) 
Gyerekenként egy szülő mehetett be, ez én voltam, és egyszerre 4 gyereket hívtak be. Egymással szemben volt 1-1 sor pelenkázó-szerűség (jó kemény) 3-3 baba férőhellyel. Le kellett vetkőztetni a gyerekeket alul és egyesével mentünk a vizsgáló készülékhez. Én olyan büszke voltam Pacusra!!! Egy hangja nem volt, szó nélkül tűrte a vizsgálatot, sőt, csak nézett a gyönyörű szemeivel érdeklődően. Egy asszisztensnő alulról én felülről tartottam Ádámot, miközben az oldalára fektetve vizsgálta az amúgy teljesen szimpi doktorbácsi. Hamar megvoltunk, mehettünk is öltözni. Közben fél füllel hallottam, hogy azért hívtak be egyszerre 4 babát (ma 12-en voltak beírva), hogy ne zavarja a sírásuk a többi a vizsgálatot. Mellékesen jegyzem meg, egy baba sem nyűgösködött!!! 
Szóval túl vagyunk ezen is, én nagyon megnyugodtam, hogy a múlt héten benézett időpontot ilyen hamar sikerült pótolni. Holnap meglesz a hallásvizsgálat is, aztán pénteken védőnő jön az oltást átbeszélni, elvileg 19-én meg oltás (akkor megyünk doktornénihez tanácsadásra legközelebb).

Ja, oltás! Több helyen olvastam, hallottam, hogy megeredt már a picik oltása. Ádámnak semmi nyoma nincsen, már akkor sem találtam a bökés helyét, de azóta sem jött elő, úgy tűnik nem ered meg. Szegényem, sajnálom, hogy így lehet megint megbökik majd....

Egyedül

Tegnap először volt, hogy kettesben voltunk Ádámmal éjjel is. András szolgálatban volt - igaz nem először Ádám érkezése óta, de korábban anyukám volt itthon velünk. 
A helyzettől egyáltalán nem tartottam, és nem is féltem. Aztán persze amikor közeledett az este, és a fürdés ideje, kicsit rám jött a para, hogy azért mégiscsak jobb amikor itthon van apa is, és megoszlik az nagy felelősség és ketten vigyázunk Ádámra. Néha nem bízok magamban. :) A fürdetés egész jól ment, mindent előkészítettem amíg Ádám aludt és most kénytelen voltam ébreszteni is, mert előző nap a nagy alvása miatt elmaradt a fürdés. Az ébresztgetés abban merült ki, hogy nekiálltam pakolni a szobájában, és ő szépen fel is ébredt, ébredezett. Amúgy imádom fürdetni Ádámot, ilyenkor le sem veszi rólam (ha András fürdeti, akkor róla) a szemét. Keresi a biztonságot a tekintetével. Nem nyűgösködik, tudom, hogy idővel ebből hatalmas pancsolás lesz, akkor amikor már kicsit bátrabb lesz. (most még nagyon kis ijedős, kap a kezünkhöz ha nem érzi az egyensúlyt, ha épp úgy rakom le, vagy emelem. Édesem egyből összezár a két kis karjával, ez a tipikus ösztönös kapaszkodás. ) Fürdés után aztán jött a törölközés. Na vajon ezt ki hogyan kivitelezi amikor egyedül van... Vagyis persze, meg lehetne ezt oldani, ha nem a fürdőszobában fürdetnénk, és aztán kellene a kisszobába bemenni, De megoldottam. Egy kézzel tartottam a kis buksiját. (Mostanában nagyobb vízben fürdünk és szinte lebeg a vízen és sokszor csak a tenyerünk van a feje alatt. Ezt a lebegős fürdetés láthatóan megnyugtatja, ellazítja.) Szóval egyik kezemmel tartottam a buksiját, a másikkal meg magamra ügyeskedtem a törölközőt. Hát nem volt egyszerű a hasamra teríteni, miközben előrefele görnyedtem. Valahogy megoldottam végül, úgyhogy túljutottunk ezen is. :) 
Nagyon könnyű éjszakánk volt egyébként. Megkímélt minket a kólika is a látogatásával, és Ádám is hamar elaludt. Éjjel 1-kor, majd hajnali 6-kor kelt enni, így én is egész jól tudtam pihenni. 

Köszi kisfiam, Te egy Tündér vagy! :)


Alvási nehézségeink voltak

Azt hiszem az elmúlt jó pár nap nem csak nekünk okozott problémát az alvás terén. Több helyről is hallottam, hogy hasonlóan küzdöttek gyermekük alvásával. Így volt ez nálunk is. Jó pár napra a nappali alvások teljesen felborultak, jó formán megszűntek. Ádám csak 5-10, max 30 perceket aludt és az eddigi adu ász babakocsizás sem hozott most sikert. Hiába sétáltunk nagyokat, ő csak nézelődött, nyűgösködött. Aztán szombaton ez már odáig fajult, hogy Ádám este beájult fél 6-kor és legközelebb éjjel fél 1-kor ébredt, amikor éhes volt. Ekkor megetettem, aztán újabb 5 óra alvás következett. 
Tuti ez a hülye meleg, hideg, esős, párás időjárás kavart be. 

Amúgy olvastam egy nagyon jó kis blogbejegyzést az alvásról, ezt most megosztom veletek, mert szerintem érdemes elolvasni, sok bennük felmerülő kérdést megválaszol! 

Remélem Napsugár nem haragszik meg érte! :)
http://napomescsillagom.blogspot.hu/2012/06/hogyan-nem-alszanak-kisbabak.html 

2012. június 8., péntek

7 hetes...

volt tegnap Ádám! 

Mostanra egyre ügyesebb lett és könnyebb felvenni vele a kontaktot. 

Figyel, figyel, figyel! Figyeli az arcunkat, a kezemet ha játszok vele előtte, figyeli a zöldre festett falat, a festményt a falon, a könyveket a könyvespolcon. Ezekből jónéhány dolgot már jó ideje figyel, de most már mintha intenzívebben tenné ezeket. Figyeli/figyelné a tévét is, hiszen olyan színes, hangok jönnek belőle és olyan érdekes. Figyeli az arcokat, talán ez az amit a leginkább tesz. 

Mosolyog! Jó pár napja intenzívebbekké váltak a mosolyog is. Olyan teli szája mosolyok ezek, amikor a kis szeme is mosolyog. Persze még mindig nem bővelkedünk benne, de gyakrabban kapunk ezekből az édes kis pillanatokból. Elég hozzá egy teli poci, kipihent Pacus, és egy fülig érő szájjal mosolygó szájgörcsöt kapó anya vagy apa. Ja, és a magas hangon, kedvesen becéző szavak! Alig várom, hogy ezekhez a mosolyokhoz kis gügyögések is társuljanak vagy hangos kis kacajok.

Emeli, tartja a fejét! 2 hetes kora óta emelgeti a fejét hason, de most már meg is tartja magát hosszabb időkre, ilyenkor nézelődik, keresi a tekintetünk, és sokszor mosolyog is, hogy lát, látja a világot!

Nyúl, elkap! Nyilván ez még nem olyan mint amilyen majd később lesz, de észrevettük, hogy nyúl felénk, megfogja a pólónkat, kapaszkodik belénk és egyre többet használja a kis kezét. Leginkább persze még mindig csak kapálózásra, de szerintem ez már alakul.

Rettenetesen mozgékony! Már most baromi nehéz pelenkázni, forog, homorít! A hasunkra fektetve hetek óta próbálja elrúgni magát, egészen fel szokott "mászni" a nyakamig. A kiságyban legtöbbször a kiságy tetejében, a jobb felső sarokban találjuk meg. Addig fészkelődik, amíg kb 30 centivel feljebb nem kerül. Ezenkívül képes a helyzetváltoztatásra oldalirányba is, leginkább amikor hason van. 



Amit még észrevettünk, hogy hihetetlenül ragaszkodó és igazán akkor nyugodt ha a hasunkra fektetve átöleljük. Ilyenkor nagyon hamar képes elaludni, vagy csak nyugodtan nézelődik. Nagyon szeret a közelünkben, velünk lenni - persze gondolom minden kisbaba ilyen. 

A hasfájással küzdünk, de szerencsére nem mindennap van, vagyis nem mindennap olyan durva. 

Ádám mostanában már szépen büfizik - az elején nem volt büfi - sőt rengeteget bukik is. Szerintem túleszi magát. Sőt, ha jól lakott, kétféleképpen tudatja velem. Vagy totál elernyedve elengedi a cicim (bimbóvédőt) és a karjai is csak lógnak a levegőben és csak néz, vagy lecsúkódnak a szemei. A másik - és ez új - "köp" egyet, vagyis is kiprüsszögi  a tejet. 

Félrenyel még sokszor, mert rettenetesen mohó. Már nem kerülget úgy a frász mint az elején. Bár ilyenkor a félrenyelés után nagyon hangosan, zihálva veszi a levegőt és néz a gyönyörű szemeivel a szemembe és néha még az ijedtség is ott van. Jajj istenem, ilyenkor is úgy sajnálom, de hát hiába mondom neki, hogy lassan....


Magamon észrevettem, hogy sokszor még mindig nem fogom fel, hogy gyerekem van, anya lettem. Nem tudom, hogy ez a régi sok hiába való várakozás és vágyakozás miatt van-e, vagy ehhez egyszerűen kell az idő. Persze imádom, meghalnék  Ádámért, csak valahogy néha még furcsa ez a dolog. Olyan hihetetlen! Emellett sokkal érzékenyebben reagálok minden gyerekekkel történt szörnyűségre. Eddig is érzékeny voltam, de most még inkább. A héten pl volt nálunk egy hapi, a szívbeteg kislányának gyűjtött. Még nem is tűnt olyan meggyötörtnek én meg elbőgtem magam. Andrásnak is sírva mondtam, hogy csak Ádám ne legyen soha ilyen beteg.

Tejcim szerencsére van, sőt valamelyik nap ittam egy sört (alkoholmentes, gyümölcsöset). Nem hittem szinte én sem, de baromira beindult tőle a tejem.

Mostanában kevésbé vagyok fáradt, ámbár Ádám még mindig 2 eszik éjszaka. Talán sokat számít, hogy 15-20 perc alatt kiszopizza magát, aztán sokszor egyből vissza is tudom rakni kiságyába és alszik tovább, vagy elaltatja magát. Néha felkelek hozzá ha nyűgösebb, megsimizem, vagy visszarakom a cumit a szájába - bár szerencsére nem kell neki mindig, és nem cumizik olyan sokat. 

Végül pedig egy olyan igazi tokás, Pacusos jókedvű kép:

 Kis szumósom! :D







2012. június 6., szerda

Buta anya

Ez vagyok én! Nem is tudom, még leírni is nehéz a ma történteket, rettenetesen lelkiismeret furdalásom van, nem igazán térek napirendre. 
"Ma" 12:30-ra volt időpontunk hallásvizsgálatra, 13:30-14:30 között pedig hasi és csípő ultrahangra. András el is kérte magát munkahelyéről, én is megetettem előtte Andrást, szép ruhába öltöztünk, majd elindultunk a kórházba. Keresztülvergődtünk az épületen és a hosszú folyosón, fel a 7. emeletre, majd előkerestem Ádám kiskönyvét. Emlékeztem, hogy abba is beleírták a dátumot és a pontos helyszínt, mert a 2 vizsgálat nem egy helyen volt. Már mutatom Andrásnak a könyvet, majd nézem a dátumot, június 5. Nézem újra, majd kérdezem Andrást, hogy ugye ma 5.-e van. Néz rám tág szemekkel, mondja, hogy nem. Ekkor elöntött a víz, kezem remegni kezdett, vérnyomásom az egekbe szökellt. Egyből kopogtam is be, és mondom a nőnek, hogy tegnapra volt időpontunk, de én ezt nagyon elnéztem, csak most vettem észre. Egyből mondta, hogy igen, tegnap lett volna, most nem is tud segíteni, mert ma nincs ultrahang, ad egy papírt, hétfőn hívjam őket és egyeztessek időpontot. Elnézést kértem, kérdeztem, hogy Ádámnak nem lesz-e ebből baja, hogy nem vizsgálják meg időben, majd mondta, hogy neki nem, csak a szülők el szokták nézni az időpontokat. Baromi szarul éreztem magam, legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben a föld alá. Aztán elköszönt, én pedig nagyon el kezdtem sírni. András vigasztalt, ne szidjam magam, ilyen előfordul, Ádámnak úgysincs semmi baja. De engem ez nem nyugtatott, csak azt hajtogattam, hogy milyen anyukája van Ádámnak, ez milyen felelőtlenség. Most is kivagyok még miatta, nagyon nyomasztó ez az érzés. 
Az a baj, hogy amikor hazajöttünk kórházból, szépen beírtam a naptárba az időpontokat, és onnantől csak a naptárat figyeltem. Akkor rosszul írtam fel, és nem is ellenőriztem azóta az eredeti papírral, csak a naptárat vettem alapul. Azt hiszem tanultam belőle, innentől még alapsabban fogom a dolgokat feljegyezni és ellenőrizni. Addig is meg készülök a megvető megjegyzésekre, amiket még kapni fogok - mellesleg jogosan. 

Még mindig...

Este folytatódott Ádám szenvedése, végül a problémát a folyamatos cicizés "oldotta meg" - vagyis inkább enyhítette, illetve apa és anya között töltött éjszaka, ami apa ötlete volt, és most valahogy baromira nem érdekelt egyikünket sem, hogy nem a kiságyában alszik Ádám. Este 11 körülre nyugodott meg (este 7-től sírt), és legközelebb hajnali 2-kor evett, majd reggel fél 7kor. A reggelünk mosolygós volt, nagyon mosolygós, és hatalmas kaki landolt a pelusban is. Most a kiságyában durmol Pacusunk! :) Ezt már szeretem!

2012. június 5., kedd

Kire ütött Ádám?

Szerintem az öcsémre.... :)


A képen továbbá a bátyám látható még és én



folyt... Az utolsó sírás oka...

... már nem a hasfájás volt. 

Bementem a szobába az egyre erősödő sírás miatt, majd kivettem a kisbabámat magamhoz öleltem, és a vállamra tettem a kis fejecskéjét. Aztán ez nem segített, így a karomba fektettem hanyatt. Ekkor vettem észre, hogy Ádám összekakilta magát. A combja és a hasa egy merő kaki volt, amit nem tudom hogy csinált, de miután kibontottam a nagyon teli pelusból, a feneke szinte érintetlen volt, minden elől távozott. Miután rendbe tettem, átöltöztettem, még megszopiztattam - hiszen pótolni kellett ami kijött, majd elaludt a kicsiszívem. Remélem most alszik egy nagyot, hiszen már 4 órája csak szenvedett, és így nem is aludt.

Kólika

Ennek a nevét azt hiszem egy életre bevéssük a fejünkbe. Megszenvedünk vele rendesen és kezdi felőrölni az idegeimet is. Ádám most már 2 napja reggel és este szenved. Napközben el-elvan, néha azért összehúzza magát, sírdogál, de közel sem olyan mint este. Este, amikor csak adjuk kézről-kézre, mindent kipróbálunk amit csak lehet. Infacol, kólika tartás, masszírozás, simogatás, ringatás, lázmérőzés (ez csak 1x jött be), énekelés, etetés, hason, háton, oldalon fekvés.... A legjobban eddig még a ráetetés vált be. Egyrészt meg is nyugszik rajta - mert szerintem kicsit jobban sír mint amennyire fáj, és nagyon felhúzza magát - és olyankor jön 1-2 puki is, utána pedig édesen mosolyog.
A legrosszabb a könnyek a szemében, és az a nézés, amivel szinte kérlel, hogy "Anya segíts!" A szívem szakad meg... és írhatják a szakkönyvek, meg az internet, hogy ez nem betegség, meg bírjuk ki, majd elmúlik, ez nem olyan egyszerű amikor a gyermeked csak sír és sír, és látod hogy fáj neki. Az étrendemre nagyon odafigyelek, így nálunk valószínű inkább az lehet, hogy a kis emésztőrendszere még nem az igazi. Most is a kiságyában van - miután 7 óra óta szenvedtünk, végül az utolsó etetés után volt olyan nyugodt, hogy beraktam. Néha felsír, de amúgy csendben van. Várom hogy elaldujon a drága, mert szerintem már nagyon fáradt is. 
Jajj istenem, bárcsak elmúlna már ez a szar!!!!!

Közben a sírása újra erősödik, úgyhogy megyek ringatni...

2012. június 4., hétfő

Pacus első utazása

A hétvégén hazalátogattunk Fehérvárra. Nem volt bennem izgalom a tekintetben, hogy Ádám hogyan fogja viselni, inkább azon aggódtam itthon ne maradjon a bimbóvédő - anélkül enni sem tudunk, illetve az infacol és a D vitamin. Persze vittem a fél lakást, nem maradhatott itthon még a porszívós orrszívó sem. Pénteken még bementünk Möbelixbe megvenni Ádámnak a fekhelyét (utazóágyat 50% kedvezménnyel), majd hazafelé vettük az irányt. Ádámot előre költöztettük András mellé, mert hátul elég furán állt a hordozó és benne Pacusunk, elől viszont végre olyan pozícióba került, amitől már én is megnyugodtam. Persze furcsa volt, hogy nem mellettem van és nem fogom a kezét úgy ahogy azt a győri kis mini szakaszokon szoktam. Az utat nagyon jól viselte, végigaludta. Természetesen szokásunkhoz híven jó kis körutat csináltunk, a hétvégén elég sok helyen megfordultunk családon belül. Ádám mindezt akadálytalanul tűrte, ő csak evett, és aludt. Az utazóágyban simán elaludt, tök nyugodtan. Még könnyebben vissza tudtam rakni, mint itthon ahogy szoktam. Velünk aludt egy szobában otthon is, az ágy végébe raktuk az ő kis ágyát. A hétvégén még a pocakfájdalmat is megúsztuk. Otthon a nagy kádban fürödtünk, beleraktam egy törölközőt és úgy lubickoltunk. Na jó, azt azért még nem, de tényleg nem volt gond a fürdetéssel sem. Ádám nagyon jól tűrte azt is, hogy kézről kézre járt. Mindenkinél elvolt, öcsém barátnője Eszter egyenesen elvarázsolta. Nézett nagy kerek szemekkel és néha még 1-1 mosoly is jutott. Én is feltöltődtem, jó volt már a mamiékkal találkozni, már hiányoztak. 
Ádámnál egyedül hazafelé törött el a mécses, de akkor annyira, hogy Mór után meg is álltunk és megszoptattam kicsit. Megnyugodott annyira hogy hazáig bealudt, majd itthon este megkaptuk amit nem akartunk. Egy keservesen síró kisfiút. Sajna vasárnap totál elfelejtettem neki infacolt-t adni aminek estére az lett az eredménye, hogy iszonyatosan fájt a pocija. Andrással felváltva ringattuk, nyugtattuk, már össze is kaptunk, mert a hétvége Ádámmal ellentétben minket lefárasztott. Aztán kapott Ádám egy dupla adag infacolt, cicire raktam (etetés után egy órával kb.) majd a hasamra fektetve Duck tv-t néztünk.... én néztem. Aztn egyszer csak elindultak a rottyok, hatalmas pukik - mit pukik, óriási fingások :))) ! Ádámnál imádom ezt a hangot, mert tudom, hogy ilyenkor megkönnyebbül, jobb lesz neki. El is aludt ezután hamar és rakhattam is a kiságyába. Ekkor olyan 11 óra volt. A következő etetésünk hajnali 4 - fél 5 körül volt.  A nagy kimerülésben és bekajálásban Ádám annyira elfáradt, hogy reggelig húzta a lóbőrt. Sajna ennek ellenére nekem a reggel már nem volt ilyen szuper, mert olyan migrénnel keltem, hogy már a hányinger kerülgetett. Nem gondolkodtam rajta, szoptatás után bevettem egy Panadolt és vizes törölközővel borogattam a homlokom és a halántékom. A fejfájás az egész napra rányomta a bélyegét, olyan voltam egész nap, mint aki másnapos.

Végül 1-2 kép:

Fürdés a nagykádban


Ebben aludtam (csak nem itt hanem a kisszobában)


Dédimamával


"Én olyan álmos vagyok"