2012. augusztus 30., csütörtök

4 hós oltás és bőrproblémák

Ez a tanácsadás a legjobbkor jött, ha nem lett volna időpontunk, akkor is levittem volna Ádámot. Mostanában több problémával is szembe kellett néznünk - úgy mint nehéz elalvás (és hiszti) esténként, újboli bukások, visszatérő koszmó és mellé még az arca is foltos lett Ádámnak.

A hisztit amúgy tegnap estére megfékeztem. Pedig már ott voltam, hogy valamit változtatnunk kell, valami új módszert alkalmazni, mert az estéink horrorisztikusak lettek. Este 8-tól 10-11-ig Ádámot altattuk felváltva, aki nemcsak a kiságyban sírt, hanem a kezünkben sem nyugodott már meg. Kikezdte az idegrendszerünket, nemhogy egymásra nem jutott időnk, de nekem nagyon vacsorázni sem. Kapkodva ettem meg a vacsim, mert ha akartam volna sem ment volna a nyugodt evés. Aztán tegnap úgy döntöttem, hogy a fürdés marad a szokásos időben,  szopi a hálóban a nagyágyunkon fekve. Ádám amíg evett én néztem halkan a sorozatomat. Majd amikor befejezte nem kezdtem el rögtön ringatni, nem vittem egyből (de 5 perc múlva sem) a kiságyba, hanem vártam. Beszélgettem vele, simogattam, nevetgéltem. Forgolódott, odabújt hozzám, majd elfordult, majd hasra. Emelgette a fejét, aztán egy idő után már pár másodpercre az ágyon hagyta pihenni a buksiját. Ekkor hátrafordítottam. Ádám megint felém fordult, piszkálni kezdte a pólóm, és egyre nagyobbakat ásított, majd üvegesedett a tekintete. Ekkor még ébren beraktam a kiságyba, bekapcsoltam a forgót, cumit a szájába adtam. Kb. még 2x nyögdécselt egyet, de szerencsére nem húzta fel magát, hanem befordult a fal felé és elaludt. Este 8 óra volt! Nem erőltettem semmit, hagytam, hogy úgy történjenek a dolgok, ahogy neki jó. Ádám pedig tök nyugodt maradt, és szépen elaludt egyedül. Már csak remélem, hogy nem egyszeri dolog volt és máskor is működni fog.

11:30-ra mentünk tanácsadásra. Szokásos tömeg, leültünk. Először Ádámot a babakocsiban hagytam, jól elvolt. Vigyorgott, aztán kezdett elemébe jönni, és jókedvűen kiabálgani. Mielőtt eladta volna a rendelőt, kivettem és nézelődtünk. Közben egy kisfiúval is összehaverkodott, sikongatott neki. :) Aztán sorra kerültünk. A vetkőző helyett a rendelőbe mentünk egyből, ott vetkőztettem le Ádámot. Először méréssel kezdtünk:

Testsúly: 6640 gramm
Testhossz: 66 cm

Majd doktornéni vizsgált. Közben elmondtam a panaszunkat, amit doktornéni már előtte észrevett.
Kiderült, az arcocskája tejkiütéses, így miután fény derült arra, hogy előszeretettel fogyasztok tejtermékeket, megbeszéltük, hogy egy 2-3 hétre kiiktatom az étrendemből a tejtermékeket. Ezenkívül nem kell erőltetnem a tojást sem, illetve olajos magvakat. (Ez utóbbi kettőt nem is nagyon fogyasztottam mostanában). Ádám nyakát és a térdhajlatait a hintőporozás ellenére kikezdte a meleg, amire kaptunk gombás ecsetelőt. Még ott a rendelőben lekezelték neki, úgyhogy gyönyörű kék foltos volt mindenhol. Az arcára is kapott kenőcsöt, úgy keverték ki gyógyszertárban. Annak ellenére, hogy keverős, házi készítmény volt, egy vagyon volt, meglepődtem (2000 Ft ). De nem számít, csak jó legyen!

A kis pigmentációkat most megszámolták újra, és dokumentálták mind a helyüket, mind a nagyságukat. Ha nő a számuk, vagy a méretük, akkor valószínű 1-2 kivizsgálásnak nézünk majd elébe - remélhetőleg nem lesz rá szükség.

A bukással nem kell foglalkoznom, vagyis valószínűleg az okozta, hogy Ádám gyorsabban evett, ami meg attól lehetett, hogy elkezdtem újra tejszaporító teát inni, mert azt hittem attól megy nehezen a lefektetés, mert nincs elég tejem.

A fejlődését megdicsérték, és úgy ámblokk az egész gyereket. :)
Kicsit tartottam tőle, hogy mit fognak gondolni, hogy Ádámnak ilyen volt a nyaka, arca, meg ugye még a feje is kicsit koszmós - de szerencsére nem kaptam ejnye-bejnyét. Persze lehet, hogy máshol is előfordulnak ilyenek, de én mindig ostorozni kezdem magam, hogy valamire nem figyelek eléggé. Dokinő szerint lehet Ádám allergiás valamire, érzékenyebb a bőre. 

Az oltásokat is megkaptuk. Egyik combba a 3. kötelező oltást, a másikba a prevenal 2. körét. Már az elsőnél eltörött a mécses, nagyon sírt Ádám. Védőnő egyből a kezembe is adta Ádámot, aki szerencsére megnyugodott hamar, viszont az nem tetszett neki, hogy újra leraktam - hiszen fel kellett öltöztetnem.

A délután további része alvással telt. Ádám nagyon kis bágyadt volt. András is Fehérvárra ment vidi meccsre, így kissé félve néztem az estének elébe. Szerencsére eddig minden rendben. Megfürdettem Ádámot, majd szopi és bújás a nagyágyban. Majd beraktam kiságyba, elaludt, majd fél óra múlva felébredt. Pont végére értem a vacsinak. Aztán kivettem kiságyból, mert nagyon nyügi volt. Megint kicsit összebújtunk és félálomban visszaraktam a kiságyba. Újra elaludt. Remélem most már tud aludni rendesen. Mértem neki lázat is, mert melegnek éreztem, 37,2 volt csak szerencsére. Azért ránézek még este többször is, de remélem nem lesz szükség kúpra. Pláne, hogy eddig még nem volt rá szükség és állítólag elég körülményes megfelezni. 


2012. augusztus 27., hétfő

Szülinapos hétvége

Andrásom szombaton Krisztusi korba ért és betöltötte a 33. életévét. Amióta ismerjük egymást mindig tudtam mit vegyek neki ajándékba - talán karácsonykor volt először, hogy gondot okozott a vásárlás. De idén nagyon vártam már hogy megköszönthessem, mert külföldről rendeltem  neki egy kapucnis evezős pulcsit és egy 2012-es, Londoni Olimpiára kiállított sorszámozott evezős érmét is kapott. Az egészet ráadásul András ismerősén keresztül, így néha nagyon izgultam, hogy ne vegye észre amikor hívott telefonon. A meglepi jól sikerült, nagy volt az öröm, és ahogy korábban is éreztem, az érem aratta a legnagyobb sikert - nagyon sok puszit és ölelést kaptam. :) 
Tortával nem készültem, viszont megbeszéltük, hogy este elmegyünk vacsizni egyet hármasban. Alattunk nyílt egy új pizzéria, gondoltuk kipróbáljuk. Ez még belefért a biztonsági zónába Ádámmal. :) Ádám evéséhez időzítettünk, így amikor ő megvacsizott, lementünk babakocsival sétálni egyet, és amikor elaludt a babakocsiban, akkor tértünk be az étterembe. A hely nagyon jó amúgy, nagyon udvarias volt a kiszolgálás és finomakat ettünk. Ádám nem aludta végig az egészet, kb. a pizzám felénél jártam amikor felébredt, azonban nem is kellett kivenni a kocsiból, olyan jól elvolt. Le sem vette az apjáról a tekintetét, csak vigyorgott neki. Még rendeltünk desszertet is, azt is elfogyasztottuk és csak utána vettem ki a kocsiból kicsit nézelődni. 
András a szülinapja alkalmából Ádámnak is beújított. Felhívott Tesco-ból, hogy a gyerekruhák 30 %-kal le vannak árazva, ilyen meg olyan édes dolgokat látott, kinézett egy rugdalózót Ádámnak télre, megveheti-e. Mondtam, hogy ha rugdalózó, azt igen, mert abból csak pár darabunk van, éjszakára meg szívesebben adok rá azt. Aztán amikor hazaért, kiderült, hogy neki a hosszú ujjú body jelenti a rugdalózót. :) Egy Micimackós narancssárga csíkos rucival állított haza, és úgy kezdte, hogy volt Mickey egeres, Füleses, meg mindenféle, de ő azért ezt választotta, mert Ádám olyan mint a Micimackó, tök hasonlít rá. :D Ezenkívül vett még egy rágókát (amikor megtudtam az árát majdnem leestem a kanapéról), ami rezeg mint a mobiltelefon, ha Ádám a szájába veszi és ezzel masszírozza az ínyét - fogzáskor tök jó lesz. Amúgy baromi jó dolog, már most imádja Ádám, mondhatni egyből ráérzett, hogy kell használni. Igaz fogni nem akarja a kis piszok, mert kényelmesebb ha anya vagy apa tartja neki. 

Bár most nem ő volt az ünnepelt, de ő a mi kis Micimackónk!




2012. augusztus 23., csütörtök

Segítség! (blogos)

Ha valaki tudja hogy kell, légy szíves segítsen. A "Rendszeres olvasóim" menüpont (bal oldalt) azt írja, hogy valami nem jól van beállítva, de fogalmam sincs hogy hol kellene beállítanom és hogyan. Ha valaki tudja  a megoldást, vagy van ötlete, nagyon megköszönném, mert én nem jövök rá....

4 hónaposunkról egy kis összefoglaló


Ádám már 4 hónapos. Furcsa, hogy ennyi idő eltelt már, lassan pedig fél éves lesz. Észre sem vesszük és ott leszünk az első szülinapi tortájánál.
Ahogy telik az idő, egyre több dolgot csinál Ádám. Egyre több dolog érdekli, és egyre erősebb akarattal rendelkezik. 

Alvás:
Mostanában nem nagyon akar egy könnyen elaludni. Altatni kell, jóformán ringatni – az esetek 70 %-ában. A kiságyban hisztizik, vagdossa magát, jár keze lába. Nem tudom miért küzd ennyire. Most megpróbálkozunk egy későbbi fürdetéssel és lefekvéssel. A fürdést kitoljuk 8-ra, fél 8 helyett, aztán majd meglátjuk. Emellett sokszor az alvás elején összerándul, majdnem úgy mint újszülött korában. Néha 1 óra múlva felriad, keservesen sír, majd visszaaltatjuk és alszik hajnalig. (Bár szombaton éjjel 3x is etettem. Valószínű szomjas volt.)
Az alvási pozíciók változnak. Már megfordul éjjel hátról hasra, keresztben fekszik,, vagy 180 fokos fordulatot tesz az ágyban. Sőt sikerült neki hasról újra hátra fordulnia, de szerintem a kiságy segített neki, megtámasztotta magát.
Amikor álmodik, néha mosolyog, néha „beszél” – ez nagyon édes – sőt ma nevetett is. Sajna néha rosszat is álmodik, de fel nem riad, csak az arcán látszódik és nyöszörög ilyenkor.
Reggel szeret lustálkodni, így a reggeli 6 körüli szopi után a mi ágyunkban szokott még aludni egy 2-3 órát. (a 3 ritka, de előfordul).

Szopi:
Továbbra is igény szerint eszik, nem nézek órát, érzem amikor éhes, szomjas. Ettől függetlenül 3 óránként, 2 és fél óránként eszik napközben, dög melegben meg másfél óránként, de ilyenkor nagyon rövideket szopizik. Evés közben néha „bohóckodik”, keresi a tekintetem és szájában a cicivel vigyorog. Még sokszor most is elalszik cicin, valószínűleg őt meg is nyugtatja.

Fürdés:
Szeret fürdeni, vigyorog, és csapkod a lábaival – közben komoly arcot vág. Valószínű át kell térnünk a nagy kádra, mert ha így folytatjuk, eláznak előbb-utóbb az alattunk lakók. Fürdetőnek több félét próbáltunk – Johnson termékeket, most Hipp-es fürdetőt vettünk. Abszolút jó a bőrének. A gyógyszertárit Fehérvárra vittem, ott használjuk, de sajna szárítja a bőrét. Testápolót néha használunk csak, és olajozni sem olajozunk mindig. A popsikrémet sem erőltetjük, nagyon jó bőre van Ádámnak. Néha szoktam csak használni. Nagy melegben hintőporozom a nyakát, és a fenekét is. Sajna a nyaka mindig kiporosodik, mert más későn kezdem használni a hintőport. A koszmó elleni csatát megnyertük  - köszönhetően a Babé samponnak és a gyógyszertári szalicilos kevert krémnek. A füle is rendbe jött, de mondta is a doktornő, hogy Sudocremet vagy Bepanethen-t használjak rá, ha előjön. A körmeit elég nehezen vágom, de azért a végén mindig sikerül – csak nem egyszerre. Nem szereti. Nem reklamál, csak elhúzza (húzná) a kezeit.

Ruci:
Jelenleg 62/68-as méretet hordunk. Szerencsére vennünk nem igazán kell ruhákat, el vagyunk látva folyamatosan barátainknak és szüleinknek köszönhetően.

Amikor ébren van:
Az ébren töltött órákat különféleképpen próbáljuk eltölteni. Ebben van mondókázás, éneklés – sokat próbálok énekelni Ádámnak és észrevettem, hogy a hangom is javult a sok gyakorlásnak köszönhetően J, emellett kb 2-3 hete mesét olvasok és élvezi. Aztán kezemben van, tornázunk, csikizem, puszilgatom, majd pakolgatom a kanapéról a játszószőnyegre, onnan a sima szőnyegére, néha hordozóba ahol hintázhat kicsit, majd előlről kezdődik minden. A könyvespolc nézegetése nagy kedvenc továbbra is.
Amikor sétálunk, ki szoktam venni kézbe a babakocsiból, ilyenkor nézelődik.
Nagyon barátságos mindenkivel és mindig mosolyog. Az utcán sokszor mondják idegenek, hogy milyen kiegyensúlyozott babának tűnik, és ez talán jobban esik mintha azt mondanák, hogy milyen szép.

Az utazásokat jól bírja, persze néha előfordul, hogy megunja a kocsikázást. Mindenesetre folyamatosan megyünk, így szépen lassan hozzászokik.   

Mondókák, versikék (ezeket mutogatva):
-          Enyém pisze – Tiéd pisze
-          Töröm-töröm a mákot
-          Kipp-kopp ki kopog
-          Süti, süti pogácsa

Dalocskák:
-          Bóbita, Bóbita
-          Pál Kata Péter
-          Egyél libám egyél már
-          Most múlik pontosan
-          Süss fel nap
-          Aki nem lép egyszerre
-          általános iskolai népdalok, épp ami eszembe jut és emlékszem a szövegére: pl.: Érik a szőlő, Hull a szilva)

Mesék:
-          Három kiscica (Vidám mesék) – napi szinten
-          Kispipi és Kisréce (Vidám mesék) – napi szinten
-          A baba egy napja (Zenés könyv) – napi szinten
-          További mesék a Vidám  mesékből, de azokat  nem mesélem rendszeresen, mert hosszabbak már)

Játékok, kedves elfoglaltságok:
  • Imád az ölünkben „állni”. Persze nem hagyjuk, hogy a lábára nehezedjen, igaz néha előfordul egy-egy pillanatra. Ezenkívül fekve szoktam a magasba emelni és lassan közelíteni felém a kis testét, arcát. Ilyenkor hangosan sikongat (nem igaz sikongatás) és vigyorog. Amúgy a gyakorlat majdnem van olyan megterhelő mint egy Rubint Réka óra. J
  • Még mindig nagy kedvenc a könycespolc előtti álldogálás. Remélem a könyvek nagyobb korában is jó barátai lesznek és nem csak nézegetés szintjén. Most már néha próbál nyúlni is érte.
  • Minden a szájába vesz, megfog.

Eddig használt pelus fajták:
  • Real saját márka (Németországból, nem itthoni) Ez eddig a No.1 és jelenleg 31 Ft-os darabáron kaptuk meg
  • Pampers Premium Care (második kedvenc, megbízható pelus, nem izgultam az átaludt éjszakák miatt sem. Csak számomra van valami fura szaga J )
  • Pampers zöld, talán Economy – nem emlékszem rá nagyon, egyszer használtuk, de azt hiszem nem volt vele gond
  • Pampers sleep @ play – először nem volt vele gondunk, de legutoljára 3 napig csak szaros ruhákat és lepedőt mostam. Méretet váltottunk, lehet ez is gond. A 2-es már kicsi volt, de a 3-as még kissé nagy. Mindenesetre nem erőltetjük
  • Libero – abszolút jó volt, de csak egyszer használtuk

Eddig használt popsi törlők:
  • Rossmann márkás (elején vettük, a bajom vele, hogy nem elég nedves)
  • Pampers sensitive (nagyon jó minőség, érződik, hogy tényleg el van látva valami popsivédő anyaggal, bár az illata ennek sem tetszik J , de tényleg jó a baba popsinak.  Kissé drága, de kaptunk pár csomagot ajándékba )
  • Pampers narancssárga (tök jó volt, egy bajom volt vele, hogy amikor egyet kihúztam belőle, nem húzta magával a következőt, így mindkét kezem kellett hozzá, hogy vegyek belőle. Euros-ban vettük anno 290 Ft-ért)
  • Libero (nagyon jó minőség és illat, akkor használtuk, amikor 299 Ft volt a Tesco-ban. Akkor bespájzoltunk belőle pár csomaggal. Sajna nem eléggel)
  • Huggies zöld (nagyon szuper mind minőségileg, mind illatilag. J Ez sem olyan olcsó, mi ajándékba kaptuk)
  • Johnson rózsaszín és kék (ilyet Ádám születésekor használtunk, nem emlékszem nagyon rá, de szerintem nem volt vele problémám)
  • Gabi (Imádom! Nagy, jól kiszedhető a csomagból, ez is el van látva valami popsivédő anyaggal, és jó az illata! 290 Ft volt az Eurós boltban, 9 csomaggal vettünk belőle)
  • Aldi márkás (nem volt rossz, csak kicsik a lapok)
  • CBA márkás (ezt is kipróbáltuk. Amúgy teljesen rendben volt)
  • Tesco márkás (ez is rendben volt, talán kicsit lehetett volna nedvesebb, ha jól emlékszem)
  • Neogragormon (még nem próbáltam, akciós volt (399 Ft) Tesco-ban, vettem egy csomagot.
Nálam a szempont egy popsitörlőnél, hogy elég nedves legyen, és persze az ára. Az illat egyébként mellékes, de némelyiknek tényleg nagyin jó illata van! Általában a 4-5 Ft körüli darab ár ami nekünk jónak számít. Rájöttem, hogy van ami olcsó és jó, csak épp fele akkora lapok vannak benne – ezért tud olcsóbb lenni (Aldi-s például).

Eddig használt fürdetők:     

  •  Johnson (fehér kék felirattal)
  • Johnson (fehér rózsaszín felirattal) – szuper jó illata van
  • Johnson (lila - bedtime )
  • Hipp rózsaszín (ez tetszik a legjobban, nem szárítja a bőrt, kellemes, takarékos)

Szerencsére Ádámnak viszonylag jó a bőre (gondolom a koszmó más téma), így abszolút nem érzékeny a fürdetőkre. Egyedül csak a gyógyszertári szárította a bőrét.

Ügyes, mert:
  • Megfordul hátról hasra, és most már párszor hasról hátra is visszafordult.
  • A „gyere, gyere” szóra, és hívogató kézmozdulatra finoman nyújtja a kezét (persze nem mindig)
  • Bár a kezét nem nézegeti – szerintem konkrétan nem érdekli – minden mást néz és megfogna valamit egyből szájába is venne.
  • Egyre könnyebb öltöztetni, mert valahogy érezheti, hogy mi következik, szinte mintha már ő tartaná a kezeit amikor feladom a ruhát. Persze nem, de elmaradtak a kéz befeszítések.
  • Amikor énekelünk neki, ő is rázendít, mondja ezerrel. Persze ehhez olyan kedve kell, hogy legyen.
  • Nagyon erősek a lábai, sokszor próbál az ölünkből felállni – az ülést kevésbé erőlteti.

Szerintem elcsesztük (vagyis én) az altatás dolgot, de ez akkor lesz valóban igaz, ha lemennek a melegek és utána is kínlódás lesz. Azt hiszem a ringatást megszokta, de furcsa mód csak este van rá szüksége, napközben nagyon ügyesen elalszik egyedül – kiságyában is. 2 napja ordít este, sőt tegnap a ringatás sem jött össze. Pedig fürdés előtt már álmos volt, ásítozott, dörzsölte szemeit. Ezt meg kell oldanunk valahogy. Esti rituláénkon nem változtattunk (a pár perces ringatást leszámítva), ezért gondolom, hogy vagy a meleg, vagy még a fogára tippelek. Ami egyébként nem jön, és az ínyén sem látom a duzzanatot.
Mindenesetre András egyre erőlteti ezt a hagyjam, majd elfárad sírás közben, én viszont hallani sem akarok róla. Azonban síni már hagyom kicsit (kb. 1 perc a rekordom).

Most nagyjából ennyi minden jutott eszembe.

Ja, még talán annyi, hogy már tudok enni zöldborsót, az abszolút nem zavarja, és ettem majonézes kukoricát is. A hasa nem fájt, ettől viszont a széklete lett hígabb. Most az epres joghurton gondolkozom, (sok gyümölcs úgysem kerül beléjük).


2012. augusztus 16., csütörtök

Ádám "1 éves"

Bár a születésnapokat a születéstől számolják, mégis úgy gondolom, hogy az élet már a fogantatás pillanatától elkezdődik.

Pontosan 1 éve, olyan délután 2 óra körül pedig Ádám élete is elkezdődött. Pár napig egy kis petri csészében fejlődött, aztán kb. 3 napos korában beköltözött a pocakomba, ahol aztán nagyon ügyesen kapaszkodott. Nehéz hetek voltak, és akkor még aggodalommal teliek is.
De Ádám már akkor ragaszkodott hozzánk! Pont a lombik idején csöppentünk bele a költözésbe, ami a beültetést követő napon tetőzött. Míg András bátyja és párja pakolták a cuccokat, addig én az ágyon feküdtem, betartva a 2 napos előírt fekvést. Rá egy hétre négykézláb súroltam a parkettát, és a taposót és csak reménykedtem benne, hogy nem okozok ezzel semmi bajt a beültetett babóknak. Azért beszélek többesszámban, mert kettő kis embriót ültettek vissza, de csak Ádám tapadt meg. (Csak halkan jegyzem meg, hogy nem tudom mi lenne, ha mindketten megtapadtak volna, minden elismerésem az ikreket nevelő szülőké. Nem mellesleg egy babakocsi is csak okoskodva fér be a liftünkbe).
A lombikig hosszú út vezetett. Itt nem 5 és 10 évekről beszélek, ráadásul mi még a szerencsésebbek közé is tartozunk, de annak, aki már nagyon vágyik gyermekre, annak minden újabb menstruáció egy örökké valóságnak tűnik. 
2009 tavaszán döntöttünk úgy, hogy belevágunk a családalapításba. Teltek a hónapok, és bár én éreztem hogy ez már nem oké, az orvosok még türelemre intettek. Aztán amikor letelt az 1 év, megkezdődtek a vizsgálatok és fél év alatt eljutottunk a Kaáli Intézetig. Ez annyira nem is pontos, mert fél évig időpontot sem kaptunk. Így 4 hónapnyi telefonálás után jutottunk el az első konzultációig, amit annyira vártam, mint gyerekek a karácsonyt. Azt gondoltam innen már sínen vagyunk, bár azért be kell valljam, hogy amikor megtudtam, hogy rajtunk csak a lombik segíthet (pár százalék esélye azért van a természetes fogantatásnak) akkor 1-2 napra padlót fogtam. Sőt mi voltunk az a pár, akinek itthon a goggle-be beírva, hogy PICSI meg IVF tudatosult, hogy ez lombikot jelent. Ott a konzultáción csak bólogattunk mint a hülye gyerekek. Ez áprilisban volt, várt ránk jó pár vizsgálat, szűrés, hogy megkezdhessük a lombikot, illetve én kemény 2 hónapból ki is csúsztam, mert már nem volt államilag támogatott hely a beavatkozáshoz. Ugyanis az állam 5 beültetést finanszíroz, de azért megjegyzem ez csak a beültetésre vonatkozik. Az előzetes vizsgálatokért, a gyógyszerekért, szurikért keményen fizetni kell. Szóval vártunk és vártunk, végül augusztus 4-én megjött a menzeszem, felhívtam az intézetet és megkezdhettük a lombikot. Olyan boldog voltam, el nem tudom mondani, pedig ez még csak a kezdet volt. Jöttek a napi szurkálások, az egyre feszülő petefészek a sok pici tüszőtől, majd 16-án - pont egy éve - a petesejt leszívás és apa és anya sejtjeinek a "szerelmeskedése". 9 kis manó indult útnak, végül még egy csatlakozott hozzájuk. 2 csöppséget 3 nap múlva beültettek, 8 kistesót pedig lefagyasztattunk a későbbiekre. A beültetést követő két hétből az első hamar elment, még a második első fele is. Aztán a vérvétel előtti napon már tiszta ideg voltam. De nem kellett, mert a mi kis picurkánk nagyon erősen kapaszkodott és most itt szuszog mögöttem a kanapén.
Édes kicsi fiam! Te jelented minden boldogságom! Amikor közel egy hónapja elfújtam a születésnapi tortámon a gyertyákat, hirtelen nem is tudtam mit kívánjak, mert már nincsen több kívánságom az élettől (majd pár év múlva egy kistesó). Itt vagy velünk, és ez a legfontosabb! Egy éve ilyenkor úgy döntöttél, hogy erős leszel, és leszületsz hozzánk, hogy megmutasd nekük, milyen az igazi boldogság. Már akkor is egy igazi kis harcos voltál és megmutattad, mennyire szeretnéd velünk élni az életed! Nem fogsz csalódni ígérem! Mindennél jobban szeretünk Téged és mindig melletted leszünk! Köszönjük Neked, hogy megadtad nekünk azt, amire mindig is vágytunk! Köszönjük KicsiPacánk!

2011. augusztus 19. - A beültetés napja

.....és egy évvel később

2012. augusztus 15., szerda

Mese Ádámnak


Közérdekű infók

Ez leginkább a győri kismamiknak szól:

1.)
Újra lesz Bababörze szeptember elején Győrben:


2.)
A Tesco melletti Park Centerben az Eurós boltban 290 Ft a Gabi popsitörlő (általában 600 Ft körül van egy csomag) Mi múlt héten vettünk, lehet már elvitték őket. 2  hónapja  a Pampers popsi törlővel is így jártunk.


3.) 
Bóbitának köszönhetően új helyről rendeljük a kaját. Van "A" és "B" menü (550 és 650 Ft-ért). Leves + főétel. A hely neve: Két Fenyő Étterem (Liezen-Mayer utca). A kiszállítás ingyenes. Mi ma negyed 11 körül rendeltünk, és egy órán belül kihozták a kaját. Az adag még majdnem sok is volt és finom is! http://ketfenyo.hu/


2012. augusztus 14., kedd

Ujjszopi



Nem állandóan, de többször előfordult, hogy a cumi helyett a hüvelykujja került a kis szájába. András először kihúzkodta a kis kezét, félt rászokik, aztán elfogadta. 
A másik ilyen változás, hogy alváshoz, elalváshoz kell valami a kezébe, amit szoríthat. Ezt úgy vettük észre, hogy először a pelust szorongatta, ami alá volt helyezve, aztán a babakocsi oldalára felhelyezett puha, fürdéshez használható kiskönyvet, majd a babakocsinak is megtalálta azon részét amit lehet szorítani.... úgyhogy most már van alvó macija, ami eddig is volt, csak sok szerepet nem kapott. Ezt pedig úgy tudja magához ölelni, hogy totál el tudok tőle érzékenyülni. Nagyon aranyos! Amikor a kiságyba kerül, ott is mielőtt kihúznám a kezem a kiságyból, sokszor elkapja és szorítja az ujjaimat. 

Amikor pedig érzi, hogy már kivenném a  kezem, rászorít. Kis ragaszkodós tündérbogaram! Úgy szeretem, de úúúúúgy!!!!!!!




2012. augusztus 13., hétfő

Veszélyes rágóka

Eljött az az időszak, amikor már minden létező dolgot a szájába vesz Ádám. Előkerültek a rágókák is, ezeket - bár nem mindegyiket - könnyen meg tudja fogni. Igaz a szájába még nem mindig tudja úgy behelyezni, hogy az neki jó legyen, ilyenkor pedig reklamál.
Tegnap pedig megtörtént az, ami miatt többet nem adok Ádám szájába olyan rágókát, amit hűteni lehet. Kiszakadt a gumi (vagy szilikon) része és kifolyt belőle a folyadék a kanapéra. Legalábbis remélem, hogy nem rágás közben kezdett el szivárogni.... Nem tudom mivel töltik, vízzel, vagy valami más anyaggal, de tök jó, hogy egy baba rágókát - amit szájba lehet venni - nem csinálnak biztonságosra. Az sem érdekel már ha csak ez volt véletlenül selejtes, nem hiszem, hogy valaha még egyszer adok neki ilyet.




2012. augusztus 10., péntek

Mindjárt 4

Hamarosan (jövőhéten) 4 hónapos lesz Ádám! Személy szerint én imádom, hogy már ilyen "nagy", mert egyre több dolgot lehet vele csinálni. Épp a napokban nézegettük végig Andrással azt a közel 1000 fotót, mely eddig készült Ádámról és már most nosztalgiáztunk. Nagyon kis pici volt és mondhatni olyan kis gyámoltalan is. Csak aludt és evett, és küzdöttünk a hasfájással, a sárgasággal, a súlyával, de eltelt 4 hónap, és akarata lett és nagy tokája, mosolyog, kiabál, megfogja a játékokat, van kedvenc könyve, elkezdett fürdés közben a lábával pancsolni és ezáltal lassan a fél fürdőszoba úszik, evés közben már nem mindig csak az evésre koncentrál, hanem sokszor huncutkodik, vigyorog és várja hogy visszanevessek, már nem alszik el olyan könnyen, mert annyira érdekli a világ, hogy küzd az elalvás ellen - néha a kiságy ellen is. Mostanában sokszor ringatom 5-10 percet, mert úgy nagyon hamar megnyugszik, néha 1-2 perc után el is alszik. Ilyenkor közel hajolok az arcához és érzem ahogy szuszog és ez olyan csodálatos érzés! De van, hogy a 2 kis kezével piszkálja a számat, és várja, hogy újra és újra megpuszilgassam. Megtörtént az első felém nyúlása, amikor Andrásnál sírt és közelükbe mentem, és akkor ő elrúgta magát felém és dőlt hozzám. Lehet véletlen volt, de én úgy meghatódtam, hogy sírva fakadtam. A 4 hónap alatt tropára ment a hátam a "helyes" testtartástól, és hiába kaptam szülinapomra masszázs bérletet, eddig nem jutottam el, mert egyszerre 3 dolgot kellene összehangolnom (Ádám evése, András edzése, masszőr csaj ideje).
Ádám alvása éjszakánként egyre jobb. Este 8 körül szopizik, és legközelebb általában 3-4 körül. Napközben azonban van, hogy másfél - két óránként eszik, aminek egy része sokszor csak folyadékpótlás. Letettem mostanra a plusz folyadék erőltetéséről, ugyanis sok mindent és sokféleképpen kipróbáltam. Nem kell neki. De már nem is érdekel. Igazából a szakemberek mindig elmondják, hogy az anyatej pótolja a szükséges folyadék mennyiséget, csak a környezetem annyira mondogatta, hogy "inni kell"! Azt hiszem ebből is látszik, hogy minden gyerek máS és ezt kell tudni fogadni.

Hogy milyen hármasban az élet? Szerintem sokat sejtet, ha azt mondom, hogy naponta többször is hangoztatom, hogy boldog vagyok, nagyon boldog. Hogy Andrással nem veszekedtünk (de nagyon vitázni sem vitáztunk) 4 hónapja. Hogy úgy érzem révbe értem. Hogy tervezgetünk jelent, közeljövőt és távolabbit. És igen, vannak rosszabb pillanatok is, sokszor fáradt vagyok, és sokszor örülnék Ádámon egy on/off gombnak, hogy megnézhessünk együtt anélkül egy filmet, hogy meg kellene állítani egy visszaaltatás erejéig, vagy jó lenne, ha csak úgy megcsinálhatnék dolgokat, ha úgy ülhetnék a számítógép előtt, hogy nem azért állok fel előle, mert Ádám engem akar, hanem mert befejeztem a dolgomat. Azt hiszem még mindig kell egy kis idő, hogy már ezek se hiányozzanak. Hiszen Ádám érkezésével megváltozott az életünk, megváltoztak a mindennapok és egyelőre még valahol nekünk kell alkalmazkodni az ő kis igényeihez. Ekkor felteszem a kérdést magamban: "Ezt akartátok?"
1 éve ilyenkor már injekcióztam magam napi szinten, hogy a pici Ádám megszülethessen. (Erre szánok egy külön posztot is majd.) 1 éve még sírva fakadtam, ha valakinek kisgyereke volt, mert akkor nekünk még nem volt, csak a vágyakozás. 1 éve ilyenkor még csak álmaimban élt egy kép arról, hogy majd egyszer nekünk is lesz. 1 éve ilyenkor még csak elképzeltem, hogy majd utazunk haza Fehérvárra a kocsival és a kocsiban már ott lesz egyszer velünk a kisbabánk is, és az majd milyen csodás érzés lesz.
1 éve ilyenkor elindultunk CSALÁDDÁ válni. Most pedig van egy kb. 6 kilós kis csöppünk, aki miatt kimondhatjuk - már mi is egy család vagyunk! Szóval igen, azt hiszem NAGYON BOLDOG vagyok!

2012. augusztus 9., csütörtök

Hopp egy lábacska!

Ma Ádám észrevette a lábait. A kezeit még mindig nem nézi, de a lábai ma teljesen elvarázsolták. Olyan aranyos ahogy nagyon lassan nyúl feléjük, próbálja elérni őket - ezidáig még nem járt sikerrel, de próbálkozik. Kis tündérbogyóm!

Találkák

Ritkulnak ezek a bejegyzések, nagyon ritkulnak, de azért próbálok update maradni.

Múlt héten ugye hazatértünk a szabadságunkból és megpróbáltunk visszazökkenni a szorgos hétköznapokba. A múlthéten még András szabin volt, így még volt segítségem és együtt lehettünk napközben is. Megvolt a 3 hónapos oltás, volt fogzásos-evéses probléma - ezek mostanra javultak. Ádám szépen eszik, 2-3 óránként és most nem sír fel annyiszor. Gondolom majd jönnek szépen újra és újra ezek a sírós időszakok, ahogy a kis fogcsírák dolgoznak az ínyében.

Múlt héten találkoztunk belvárosban Alizzal és Dorkával. András vitt be minket kocsival, mert gyalog még sok lett volna - főleg ebben a melegben. Az a baj, hogy ha gyalog megyünk és Ádámnak elmegy a kedve a babakocsikázástól, vagy rájön, hogy éhes, gyalog még 3/4 óra lenne hazasietni. Na de nem volt ezzel gond, András hazaugrott edzésről és visszavitt minket.
A séta jó volt, csak rövid, szinte semmiről nem tudtunk beszélgetni. Amikor 2 ilyen pici van az emberrel, akarva akaratlanul ők lesznek/maradnak az elsők, minden más másodlagos szerepet kap. De majd idővel ez változik, vagy majd pár hónap múlva már én is le tudok "lépni" pár órára. Egyelőre amúgy igényem sincsen rá túlzottan, ahová lehet Ádámmal megyek.
Aztán sétáltunk a héten még Ritával és Nimróddal. Jó volt a séta, beszélgettünk egy jót, és gyönyörködtem kicsit a kis pingvinkébe! :) Végre betértem a Kodály úton található pelenka diszkontba is és vettem új cumit Ádámnak, mert nem akarom hogy egyet nyúzzon hosszú hónapokon keresztül. Végre megtudtam azt is, hogy mi a különbség az éjszakai és altató cumi között (semmi jóformán).
Aztán szombaton Juditék jöttek hozzánk egy esküvő után. Nagyon vártuk őket. Ádám és Hanna még azért nem barátkozott teljesen össze egymással, de  jó úton vagyunk. :) Először Ádám leste Hannát, de Hanna rá sem hederített, aztán Hanna mosolygott lelkesen, de Ádám ekkor már nem érdeklődött Hanna iránt. Majd szeptemberben lesz idejük jobban is megismerkedni egymással, amikor együtt elutazunk egy hétvégére Balcsira Juditék nyaralójába. Ezt nagyon várom már!
A hét eleje viszonylag eseménytelenül telt. Ma jött hozzánk Dia barátnőm. Először itthon voltunk, ittunk egy capuccino-t, beszélgettünk, majd elmentünk sétálni, sütizni. Nagyon nagyot beszélgettünk - Ádám végigaludta szinte a sétát - nagyon élveztem. Ma Dia is megfogta végre Ádámot, ami azért nagy dolog, mert egyrészt sosem volt oda a gyerekekért, meg a környezetében sem volt kisbaba soha, így nem is fogott még ilyen pici gyerkőcöt, és emiatt Ádámot sem merte ezidáig. Aztán ma szólt, hogy szívesen megfogná, amit aztán egy idő után már teljesen természetesnek tartott és még sütizés közben is vigyázott kicsit Ádámra, - aki persze kajálásra mindig felébred. Szóval úgy látom azóta nagy lett a szerelem, és ennek nagyon örülök.  

Alizzal és Dorkával

Hannával (kézfogós)

Diával

2012. augusztus 3., péntek

Problémák az evéssel

Pár napja Ádám nagyon sokszor és nagyon keveset eszik. Mindemellett sokat sír is. Foghatnám az oltásra is, de már előtte való nap is ez volt. Mondhatnám a meleget is, de már abból is jutott a nyárra. Kicsit be is paráztam, hogy már kevés a tejem, vagy nem elég tartalmas, de nem szokta az egészet kiszopizni, utána még tudok belőle "kifacsarni".  De azért leginkább erre gondoltam. El is szomorodtam, hogy nem fogom tudni ezentúl kizárólag anyatejjel táplálni, ahogy még szeretném egy darabig.
Aztán azt hiszem lassan összeáll a kép. 
- Ádám öklei - szinte egyszerre a mindkettő - állandóan a szájában vannak. Még cumi helyett is inkább ezt tolja a szájába.
- A nyála már nemcsak folyik hanem szinte csöpög - még az arcocskáját is kicsípte valamelyik nap.
- Az ínyei meg vannak duzzadva.
- Dörzsöli, sokszor üti a kis arcát.
- Egyfolytában olyan mintha rágna valamit és tologatja a nyelvét is.

Ehhez pedig társul a nyűgösség, a sírdogálás, és akkor ezekszerint azért szopizik ilyen keveset is és gyengén. Olvastam, hogy fájhat nekik ilyenkor az ínyük szopizás közben, ezért rövidebb ideig esznek. Viszont ugye éhesnek meg éhes marad, ezért szinte másfél óránként eszik. (Kivéve éjszaka, amiket meg szinte lassan végigalszik, már csak minden harmadik éjjel kel fel 3-4 körül).

Remélem, hogy ez a rövid de gyakori szopizás emiatt van, és  nem a tejem csökkenése miatt. És persze abban is bízom, hogy hamar túl lesz ezen az időszakon is....

A hasfájás szerencsére már a múlté!

3 hónapos oltás

Ezen is túl vagyunk - szerencsésen megúsztuk láz és bárminemű lábdagadás nélkül. Ádám megkapta az ismétlő oltást és a Meningitec oltást is. Ez utóbbinak lesz ismétlőoltása szintén az egyik 5 hónaposan a másik meg azt hiszem másfél éves kora körül (ebbe nem vagyok biztos).  Az oltások előtt megtörténtek a szokásos mérések, vizsgálatok. Kisfiam 6150 gramm és 62 cm volt aznap. Doktornő ismét nézte Ádám mellkasát és felhívta a figyelmem Ádám testén kialakult pigmentációra, amit figyelnünk kell majd, hogy nő-e a számuk. Az okát már nem árulta el, pedig kérdeztem. Elmondhatta volna, mert így csak megy a kombináció. Ez a pigmentáció amúgy 3 (én ötöt találtam itthon) pici májfolt jellegű foltocska, neten tejeskávé foltként emlegetik. Hát most figyeljük. Emellett sajna koszmónk is lett, most próbálkozom étolajjal, és fürdéskor próbálom dörzsölgetni, aztán majd kiderül használ-e, vagy be kell-e ruháznunk valami komolyabb szerre is. 
Az oltás következményeként Ádám elég kis nyűgös volt a nap további részében, többször is, csak úgy el kezdett sírni hirtelen, szinte csak kézben volt el. 
Amúgy az első oltást még olyan kis hősiesen tűrte, sőt még mosolygott is a játékvonatra, amit közben nyomogattam neki. Aztán a második után eltörött a mécses. Sajnáltam nagyon - de hát sajnos ezeken túl kell esni. Azért utána jól megpuszilgattam és megszeretgettem a kismanónkat, aki igazi kis hősként viselte ezt a napot. 

Egy pici kis kellemetlenségből azért jutott - nem mondta senki, én meg nem olvastam a rendelőben, hogy a nem kötelező, fizetős oltásoknak van beadási költségük is, 1200 Ft, nálam meg nem volt készpénz. Igen szarul éreztem magam, szabadkoztam, mondtam visszamegyek még aznap rendezni, de mondták, hogy majd a következő oltásnál ráérek.

2012. augusztus 2., csütörtök

Nyaralás III. – Zákány


Dombóvár után Zákánynak vettük az irányt, édesanyámék fele. Ez Nagykanizsától kb 25 km-re található, Gyékényes mellett, mely híres Kotró nevű bányataváról.
Anyuékhoz kedden délután indultunk, kb egy másfél – kétórás utunk volt, amit Ádám végigaludt.  Szinte pontosan akkor ébredt fel, amikor bekanyarodtunk anyáék házához. Már nagyon vártak minket és már én is nagyon vártam, hogy végre kicsit barnulhassak és fürödhessek. Mivel sajna ugyanolyan bálna vagyok mint szülés után, nyilvános helyen egyelőre nem tervezek fürdőruhában mutatkozni, tökéletesen megfelel nekem anyuék felfújható medencéje is, mely ráadásul körbe van ültetve tujákkal. Sajnos az első pár nap nem volt alkalmas fürdésre, de a hét második felétől naponta többször is megmártóztam 20-30 percre. Ádám továbbra is nagyokat aludt – amíg be nem köszöntött újra a kánikula és átállt a 2 óránként szopizásra is. (Nem állandó jelleggel, de gyakrabban evett mint szokott). Viszont többször is átaludta az éjszakát. Anyukám rengeteget unokázott, fürdetett, pelust cserélt, és rótta a köröket Ádámmal a faluban. 

Az első 2 nap jókat mosolyogtam, mert először kiállt az utcára, majd végig kocsikázta az utcákat, hogy dicsekedhessen Ádámmal. Első 2 alkalommal senkivel nem találkozott és itthon bosszankodott, hogy mindenki dolgozik. :) 


Ádám utazóágyába itt raktunk egy plusz matracot –mert amúgy az a szimpla matrac ami gyárilag van hozzá baromira zörög és arra ébredtünk mi is és Ádám is. Jókat is aludt, igaz volt olyan hogy megfordult éjjel és ellenkezőirányban feküdt reggelre. Egy ilyen alkalommal szegényen húztam egyet a matrac vége fele, mert teljesen a tetején volt, ráadásul megijedtem, mert a takarót is a fején láttam- aztán kiderült, hogy Ádám fordult csak meg, és az ágy másik végén van a feje. Amióta ilyen sokat mocorog, azóta gondban vagyok a takarókkal, mert mindig lerúgja magáról. Vannak hálózsákjaink, csak mind szinte hosszú ujjú, az ilyenkor meg meleg. Azonban olvastam egy blogban egy tök jó kis hálózsák fajtáról, ami a keze alatt ér végett, szerintem egy olyanra benevezünk mi is. 

28.-án volt a szülinapom, melyet egy kisebb baráti társasággal ünnepeltünk meg anyuméknál. Kaptam tortát, egy nagy turmix gépet, hogy majd könnyebben elkészíthessem Ádám kajáit, és kedvesem is meglepett egy masszázs bérlettel – istenem de mennyire vágyom már egy jó kis kényeztetésre. Szétmegy a derekam, sokszor a kádból is alig bírom kiemelni Ádámot. A grillezéses este nekem amúgy hamar véget ért, mert Ádámot miután leraktam aludni, és kimentem a kertbe, hatalmas nagy sírásra kellett visszamennem. Annyira sajnáltam (mostanában többször kijutott az ilyen krokodil könnyes sírásokból), szerintem megijedt, hogy nincs körülötte senki, és azért ez mégsem a szobája, amit megszokott. Szerencsére 90 %-ban fél perc alatt megnyugszik a kezemben. Vissza is aludt hamar, de én már nem mentem ki a többiekhez. Persze nem éreztem magam ettől szarul, mert én Ádám mellett akartam maradni, és ebben egy cseppnyi kényszer sem volt. 
Úgy volt, hogy Andrással vasárnap egy mozizásra is benevezünk, végül úgy jártunk, hogy a plázában mindössze 3 teremben 1 filmet játszottak, az is azt hiszem batman-es volt. Inkább kihagytuk, majd máskor. Bár jobban végig gondolva lehet meg kellene várnom amíg már nem szoptatok, mert a mozihoz hozzátartozik a pop corn, a pop corn-hoz meg a cola - ez utóbbit meg nem iszom amíg szoptatok. Vasárnap amúgy hatalmasat aludt Ádám. Este fél 9-től másnap fél 8-ig aludt, már reggel néztem, hogy minden oké-e vele, mert a légzésfigyelőt nem cipeltük magunkkal. Érdekes amúgy, hogy amikor nincs velünk akkor is teljesen nyugodtan tudom lerakni Ádámot, valahogy úgy érzem nem lehet semmi baj... itthon meg mindig bekapcsoljuk! (Kivéve amikor Ádám lefordul róla, és már únjuk hogy besípol, és felriasztja Ádámot is).

Jó volt anyuéknál, nagyon jó! Ádámnak nagyon jót tett a sok-sog gondoskodás és a folyamatos friss levegő. Rengeteget változott ezalatt a 10 nap alatt. Ugyebár 21-én megfordult, aztán elkezdte fogni a dolgokat, rengeteget mosolygott, figyelt, kommunikált az ő saját kis nyelvén. Megmutatta egy új arcát is, amin jó nevettünk - erről majd rakok fel videót is és úgy tűnik mindemellett elkezdett hozzám jobban ragaszkodni.




Nyaralás II. – Dombóvár


Eljött az idő, hogy Ádám találkozzon a dédipapájával. Mivel ő Dombóváron lakik, eddig nem tudtak találkozni, mert ilyen hosszú utat még nem akartunk korábban Ádámmal megjárni. Izgatottan vártam, hogy milyen lesz majd a találkozás, hiszen a Papa nagyon sokszor mondogatta anno nekünk, hogy nálunk mikor lesz már kisbaba, ő már meg se fogja élni… és hasonlók. Aztán amikor először kézhez kapta Ádám kéthetes fotóját, állítólag a könnyei is kijöttek, annyira elérzékenyült.
András anyukája már lement korábban Dombóvárra, előkészítette a terepet, mi pedig hétfőn fél 11 körül érkeztünk meg. Ádám aludt amikor a dédipapájával először találkozott, aludt Fehérvár óta. Közben megérkezett András nagybátyja és nagynénje is, és lassan Ádám is felébredt. Kipihente magát, jó kedve volt, és egyből szórta a mosolyokat mindenkinek. Persze ez kb 5 percig tartott, utána rájött, hogy éhes, úgyhogy nem volt apelláta, mennünk kellett szopizni, de utána minden ugyanolyan mosolygósan folytatódott. Közben kint az udvaron már megkezdődött a grillezés, ettünk, beszélgettünk, Ádám kézről kézre járt, egy hangja nem volt. Evett, aludt, mosolygott. A dédivel nagyokat incselkedett, aki amikor Ádám kint aludt a babakocsiban mellette, le sem vette róla a szemét. Mozgatta a kocsit, hajtotta a legyeket (aztán persze elővettük a szúnyoghálót is), és vigyázta Ádámot.
Az éjszaka is viszonylag jól alakult, az elalvás ment kicsit nehezebben. Persze nem csodálom, szegényem megint más helyen tért nyugovóra, és persze itt még nem volt vége a vándorlásnak. Reggel fél 8-ig aludt (fél 7-től már a mi ágyunkban). 
Azt hiszem ez a friss „falusi” levegő nagyon jót tett neki.

Málhás szamarak - útban Dombóvár felé

 A legidősebb és a legfiatalabb

 Incselkedés Dédivel

Apával

Nyaralás I. – Hétvége otthon


A nyaralás első napjait Ádámmal Fehérváron töltöttük, amíg András Szegeden evezett. Jó volt otthon lenni, és a családdal tölteni az időt. Pénteken András reggel indult, így ő már nem találkozott apukámmal, aki este ért haza Szarvasról – ő ugyanis ott dolgozik sok-sok év óta, és kéthetente jön haza. Szanaszét van a családunk az országban, ki itt, ki ott, így mindig nagyon nehéz, hogy hova menjünk, kivel mennyi időt töltsünk. Főleg mióta Ádám van, mindenki többet szeretne velünk lenni – de persze ez így van rendjén. Egy kisgyermek érkezése mindig összehozza jobban a családtagokat. 

A pénteki nap aránylag gyorsan telt. Kora délután sétáltam egyet Judittal és Hannával a lakótelepünkön (erről írtam az előző bejegyzésben). A sétát Ádám sírása szakította meg,mert nyűgösen kelt és egyre jobban kezdett sírni. Hazafelé már a kezemben vittem. Öcsém pont lent beszélgetett egy barátjával a ház előtt, így tudott segíteni, amíg elraktam a babakocsit az autóba. (lakásba már nem fért volna el, lépcsőházban meg nem hagynám). Ádám viszont egyre jobban sírt, és mikor felértünk egyből cicire raktam, de nem kellett neki. Csak sírt és sírt, és semmi nem volt jó neki. Fél óráig megállíthatatlanul jöttek a könnyek, már egy idő után nekem is, aztán végül a folyamatos fel-alá járkálás és ringatás megtette hatását és elaludt újra.
Később nekiálltam előkészíteni a kaját vacsorára, de a hús felaprítása kb. egy óráig tartott, mert Ádám  folyamatos figyelmet igényelt, ekkor már egy következő alvás ideje jött el. Végül tesóm feküdt be mellé az ágyra. Észrevettem, hogy Ádámnak vannak olyan periódusai amikor simán elalszik egyedül (ágyon, kanapén, kiságyban), viszont van olyan amikor a kezét is fogni kell, pontosabban ő szorítja az ujjamat, és ki-kinyitogatja a szemét, hogy ott vagyunk-e még mellette.
Amikor apa hazaért, Ádámot otthon hagytuk vele, mi pedig tesómmal elmentünk apa szülinapi tortájáért. Ekkor is rendezett egy nagy sírást Ádám, nagyon nem volt jó napja. Ez még folytatódott kicsit másnap is, aztán javult a helyzet.
A hétvégén még voltunk kint mamiéknál is, ahol ott voltak unokatesómék is. Nagyon szeretek kimenni, mindig olyan sokan vagyunk kint, együtt a család, mindenki kíváncsi a másikra és hát ugye Ádámon kívül még vannak dédunokák, akikkel szintén ilyenkor szoktunk találkozni. 

András vasárnap este 9 körül ért haza, már nagyon vártuk, hiányzott nagyon nekem is. Ádám pont ekkor kezdett elaludni, így még András jól meg tudta puszilgatni.