2012. szeptember 30., vasárnap

Ádám beteg :(

Már nagyon vártam a pénteket, hogy végre aludhassak egy nagyot, ne kelljen reggel felkelnem, hanem kicsit lustálkodhassak. Már este nehezebben ment Ádám lefektetése, de aztán elaludt nagy nehezen. Igaz már akkor köhécselt, de Andrással ellentétben én meg nem tulajdonítottam akkora jelentőséget neki, hiszen máskor is szokott köhögni. Igen, csak aztán ez sűrűsödött, és álmában sokat nyöszörgött is. Az egész odáig fajult, hogy már annyira nyűgös volt hajnali kettő körül, hogy odavettem közénk az ágyba. Felváltva emelgettük a fejünket Andrással egy-egy köhécselésnél. Közben egyre jobban szipogott is, míg már annyira durván taknyos volt, hogy villanyt kapcsoltunk és elővettük a porszívót és az orrszívót. Közben szegénykénk ásított és elkezdett sírni. Egyértelmű volt, hogy fáj a torka. Köhögött is, de most már csúnyábban. András már húzta a farmerját, hogy visszük az ügyeletre Ádámot - de aztán megmértem és hőemelkedése sem volt. Így meg tuti csak elhajtottak volna minket. Kiszívtuk kincsünk nóziját, főztem kamillát párásítani a levegőt, (by Bóbita) és adtunk neki calcimusc-ot. Semmit nem aludtunk jóformán az éjjel, nagyon rossz volt látni Ádámot ilyen kis betegen. Hajnali 2-től az orrszívások folyamatossá váltak, aminek biztos örültek a szomszédok - ment a porszívó is, és Ádám is üvöltött torkaszakadtából. De persze túlzottan nem érdekelt a dolog. Reggelre már hőemelkedése volt (37,3), nem adtam neki még lázcsillapítót, mert ez még elég alacsony volt. Aztán felhívtam a gyerekorvost is - sűrű "bocsánat, hogy hétvégén zavarom"-mal, aki elmondta, hogy mit adjunk Ádámnak és ha 38,5 fölé megy a láza, vigyük el az ügyeletre. Sajnos ő most nem tud kijönni, mert nincs Győrben. Viszont kérte, hogy ha nincs jól Ádám továbbra sem, rosszabbodna az állapota, hívjam, maradjunk kapcsolatban. András elment gyógyszertárba, vett sinupret cseppet és volt még itthon orrcseppünk is  - azt is kapta Ádám a calciumosc mellett. A hőemelkedése megmaradt egész nap, estére ment fel neki 37,8-ra, ekkor már adtam neki egy kúpot is. Úgy látszik ebben a lázasodásban - pontosabban nem lázasodásban rám ütött. Nagyon ritkán jár nálam is lázzal a betegség. Nagyon kis nyűgös volt egész nap, sokat sírdogált, bújt és aludt. Próbáltam nagyon sokszor mellre tenni és pluszban itatni is, de az annyira nem érdekelte - csak a cici. Este nagyon nehezen tudtuk lerakni aludni. Annak ellenére, hogy fél 7-kor fürdettünk (egy ideje már 7-kor fürdünk), és már 7-kor szopi volt, csak az X faktor utolsó reklám blokkjában aludt el. (Amúgy az utolsó szopi este már mindig a hálóban van, sötétben, nekem megy halkan a tévé, hogy azért mégis lássam azokat a műsorokat amiket szeretek.) Tartottunk az éjjeltől, végül Ádám először hajnali kettőkor kelt, majd 4 óra tájékán. Ekkor már magunk közé vettük és fél 9-ig aludt. Ő is és mi is. Végre mi is tudtunk pihenni - mostanában ebben nem nagyon volt részünk a sokszori éjszakai kelések miatt. Ma már kevésbé folyt Ádám orra - tegnap katasztrófa volt. 20 percenként (p)orrszívóztunk, mert a szájában lógott már mindig a kis taknya. Hihetetlen mennyire váladékozott. Ma már elvittük délután egy kicsit sétálni is, jól felöltözve - el is nyomta hamar a levegő. Holnap azért leviszem rendelésre, szeretném, ha doktornő ránézne.

Kis betegünk

Sétára készülve



2012. szeptember 28., péntek

Ugráló hinta

Tegnapelőtt megvettük Ádám első hintáját. Általában 6 hónapos kortól ajánlják ezeket, de ezt a fajtát már 5 hónapos kortól lehet használni. Először használtan néztem, de aztán András hirtelen annyira belelkesült, hogy elmentünk a Brendonba és vettünk neki egyet. Néztem puzzle szőnyeget is, de 5 db-os 3000 Ft volt, és ebből kellett volna így minimum még egy csomag. 
A hinta jól szuperál egyelőre. Beállítottuk úgy, hogy csak a lábujjhegye érjen le. Egyelőre az ugrálás lényegére még nem jött rá, de 5-10 percet elvan benne. 



Pocsék nap, pocsék éjszaka

Nem tudom mi van Ádámmal. Tegnap egész nap kb 4x fél órát aludt - ennél sokkal többet szokott. Nyűgös volt, nehéz volt lekötni egész nap. 2-kor már sétálni voltunk, hátha a friss levegő elnyomja. El is nyomta egy kis időre. kb. fél órára. Elvolt a babakocsiban. aztán a boltban már nem tetszését fejezte ki. Ekkor megemeltem a kocsit ülő pozícióba és így mentünk hazáig - azon a 400 méteren, ami még hazáig volt. Ekkor már az esővédő is rákerült a kocsira, mert eleredt az eső. Nagyon nem tudom hogy kell használni, így valahogy csak felhelyeztem. 
Aztán késő délutánra elérkeztünk a hisztihez. Sírt-sírt - könnyek nélkül. Na jó, egy kicsit nedves volt a szeme sarka, de csak épphogy. Nem értettem a sírás okát - vagyis a fáradtságra fogtam. András focizni volt este, így a fürdetésnek egyedül álltam neki. Szeretem ha segít, mert olyankor mindig ő készíti elő a vizet, addig én előkrémezem Ádámot és gördülékenyebben haladunk. (Fürdetni mostanában már nem fürdet, nem is pelenkáz...). A fürdésig még szépen, hang nélkül eljutottunk. Még a fürdés utáni törölközés, testápolózással sem volt probléma. Aztán az öltözködésre elfogyott a türelem. Ádám sírt torkaszakadtából. Szopi közben elaludt, majd kb fél óra múlva felébredt. Pont a kiságya mellett mentem el, észrevett. Én nem is akartam felvenni vele a kontaktot, hátha visszaalszik, de olyan rémült arcot vágott, hogy el nem merjek menni. Nem mentem. Újabb altatás következett, mert újra sírt. A Jóban rosszban végére aludt el :) - ezután már nem kelt. Legközelebb éjfélkor kelt. Ekkor megszoptattam, majd elhatároztam, hogy a további keléseknél megpróbálom szopi nélkül visszaaltatni. Kelt 1:40-kor - 10 perc kiságy melletti dekkolással, simogatással, cumi visszaadással, visszaaludt. Majd kelt megint egy kb 40 perc múlva, ekkor is visszaaltattam. A 3 órás kelésnél már nem ment, ekkor mellénk vettem, szopizott, mindketten elaludtunk. Innentől kezdve viszont folyamatosan nyekergett, csapdosta a fejét, kaparta a kis nyakát is (ez utóbbit csak hajnalban már). Most alszik, ki tudja meddig. Nem tudom mi van vele, miért ilyen nyűgös. Fogára vagy bőrére tippelek. Gondoltam arra is, hogy éhes, de ő hagyja abba az evést általában elég rövid idő után. A szájában én még nem látok semmit - gondolom látnom kellene has jönne a foga. 

Fáradt vagyok! Jó lenne ha Ádám el tudná mondani mi a baja, és segíteni tudnék.

A tejfehérje diétát tartok, viszont mosószert nem váltok addig amíg nem jár le a 3 hét, muszáj kizárni a tejfehérje allergiát ha nem az a gond. 

Még annyi, hogy Ádám bőre általánosságban pihe-puha, nagyon szép. Kivéve ott ahol néha előjön a bőrprobléma (hátán, vállain). Szóval még elő-előjön. Meglátjuk hogy alakul, hiszen a szervezetemből folyamatosan ürül ki a tejfehérje.

2012. szeptember 25., kedd

Tanácsadás + oltás

Szegény Ádám, szegény fiam.... majdnem elfelejtettem, hogy ma oltást fog kapni. Indulás előtt egy órával jutott eszembe. Még jó, hogy eszembe jutott, mert vinnem kellett az oltóanyagot és persze a beadás árát is. 
11:45-re mentünk, picit kellett csak várni - egy újszülött kisbabát elénk engedtünk. Nemrég még mi is bemehettünk mindenki előtt, ma-holnap meg már fél éves lesz Ádám.
Vetkőztetés közben észrevettem Ádám hasán és hátán, hogy újra bepirosodott a  bőre. Fasza - gondoltam magamban, most meg már miért??? Ez volt az első gondolat, amit megosztottam a doktor nénivel, és hozzátettem azt is, hogy lehet az előző napi joghurt a ludas? Kérdezte, hogy ki ette, Ádám vagy én? Megint elkerekedett szemmel válaszoltam, hogy naná, hogy én, Ádám nem kap semmit csak cicit. Ekkor megjegyeztem, hogy már gyümölcsöt sem, mert gyógyszer szedés óta nem eszi, én meg nem erőltetem. Mindenesetre most 3 hétig teljes tejmentes (tejfehérje mentes) diétán vagyok - figyelek az összetevőkre is, de borzalmas mennyire sok mindenben van tejfehérje, alig marad valami amit enni tudok. Ezenkívül nem ehetek csokit, tojást, halat, olajos magvakat.... a csokin kívül a többit nem is ettem mostanában. Csoki nagy gyengém, de ez van. 3 hét és ha nem múlnak a tünetek, akkor nem kell diétáznom - mert más a ludas. Amit észrevett még doktornő, hogy a pirosság csak a body résznél van, és pelenka fölött (pelenka alatt nem érintkezik a bőrével a ruha), tehát lehet mosószer. Pedig én Dreft-tel mosok jó ideje - igaz régebben használtam Persil-t is. Egyelőre megy a találgatás. Mire hazaértünk a pirosság el is tűnt. A nyakára meg kaptunk egy új készítményt. Mást sem csinálok az utóbbi időben, mint gyógyszertárba járok. 
Mértek is, Ádám 7 kiló (mint 4 nappal ezelőtt) és 67 centi. A védőnő először 66-ot mért, aztán mondtam neki, hogy akkor nem nőtt semmit 1 hónap alatt, mire újra mért, és közölte, hogy 67 centi, csak jobban ki kellett nyújtani a kis lábát.
A végére maradt a fekete leves, a szuri. Ügyesen, pikk-pakk beadták a szurit, persze volt sírás, de csak kis ideig. Összebújciztunk kicsit majd felöltöztettem Ádámot. Most már nem volt olyan mosolygós szegénykém mint az elején. Sétával folytattuk a tanácsadást, Ádám el is aludt egy fél órára. Ezt az oltást nem érezte meg úgy, mint az eddigieket. Este szopi után kicsit még bújtunk, majd szépen el is aludt. Bárcsak aludna reggelig, de mostanában 3 óránként eszik éjjel is. Kezdek kissé merülni.

Hívás Kaáliból

Pénteken hívtak a Kaáliból, hogy ugye volt egy sikeres beültetésünk, szeretnének érdeklődni, hogy mi újság a kisbabával, rendben megszületett-e. Majdnem lesült a képemről a bőr, hogy azóta sem jelentkeztünk, bocsánatot is kértem, de a hölgy kedvesen hozzátette, hogy ugyan már, ez természetes, hogy ilyenkor az ember nem ilyen dolgokkal foglalkozik. Megkérdezte Ádám születési súlyát, hosszát és hogy egészséges-e, majd elköszönéskor megbeszéltük, hogy valamikor Ádámmal meglátogatjuk őket.

Emlékszem amikor kezdtük anno a lombikot, és amíg a vényemre vártam, bejött egy pár a kisbabájukkal, hogy köszönetet mondjanak az intézetnek. Akkor könnyek folytak az arcomon a meghatódottságomtól és a vágyakozástól. De jó érzés töltött el, és megerősítette bennem, hogy jó kezekben vagyok. Remélem hogy ha esetleg majd minket is meglátnak hármasban a váróban, mi is ilyen erőt tudunk majd nyújtani másoknak, mint akkor nekem ott az a boldog kis család.

2012. szeptember 22., szombat

Gyümi nincs - véres nyak van

Ádám a gyógyszer szedés óta nem hajlandó gyümölcsöt enni. Ma is megpróbáltam, de összeszorította a száját. Így úgy döntöttem leállok vele egy időre és maradunk pár hétig még a csak szopinál, vagy esetleg rákérdezek a főzelékre. Bár szerintem most mindent ami nem cici a gyógyszerrel köt össze, így lehet egy darabig ( 1-2 hét) próbálkoznom sem kellene semmivel.

Délutáni nagy alvása után amikor bementem hozzá a szobába az ütő is megállt bennem. Egy véres nyakú, véres lepedőjű látvány fogadott. Kikaptam a kiságyból és jól megölelgettem. Szegény nem annyira értette az aggódásomat, mert rossz kedve nem volt. Alvás közben szétkaparta a nyakát. Ennyire. Járt az agyam, gondolkodtam most mi a szart csináljak. Hívtam Andrást - nem vette fel, kint volt vízen, hívtam anyát, apát. Mindketten megnyugtattak, hogy ne idegeskedjek, kezeljem le, adjak rá kesztyűt, kössem be... Elsőre lemostam neki anyatejjel, majd fürdés után bekentem krémmel. András felhozta a kocsiból az EÜ dobozt, abból vettem ki steril mülapot és leragasztottam neki. Hát sehol nem látszott, hogy valaha eü tanfolyamot végeztem, elég gázos kötést csináltam, úgy voltam vele, hogy első megmozdulásnál tuti leesik. Jobban meg már nem mertem zargatni szegény gyereket, mert már nagyon álmos volt és egyetlen dologra vágyott csak, egy altatós szopira. Most háromnegyed 9 van, a kötés (géz lap) még a nyakán. Kesztyűt végül nem adtam rá, ha a kötés nem válik be, az lesz a következő lépés.
Amúgy beütöttem google-be is, hogy mit dob ki a nedvedző, viszkető nyakra, és egyből az atópia szó párosult minden egyes találathoz.
Aztán össze is raktam a képet amikor bőrgyógyász azt mondta, hogy az ecsetelést felejtsem el, mert az csak arra jó, hogy kékre fesse a ruhákat (nem igazán értettem), kenjem azt is a felírt krémmel. Így most is azzal kentem be - ezidáig nem nagyon mertem. Kedden mindenesetre erről is beszámolok a tanácsadáson.

Jajj olyan jó lenne ha nem ilyenekről kellene írnom!!!

Pénteki kontroll

Pénteken visszamentünk kontrollra - reggel 8-ra. Sajnos annak ellenére, hogy időpontunk volt, nem hívtak be minket, így egy idő után odaálltam az ajtó elé, mert már kezdtem feszültté válni a körbeköhögő betegseregen. Ez jó ötletnek bizonyult, be is hívtak. Ádámot levetkőztettem, majd vártunk, hogy mehessünk a vizsgálóba. A vetkőzőben a pelenkázón keresztülfutó kábelt most még az elején elraktam, mert Ádám múltkor is elsőre megtalálta és vette volna már a szájába. Kicsit furcsa egy gyermekorvosi vetkőzőjében ilyennel találkozni a pelenkázó tetején, de lassan már semmin nem lepődik meg az ember. Aztán mehettünk a vizsgálóba és már vizsgálták is Ádámot. Mindig nagyon kedvesek velünk és Ádámmal. A doktornénink múltkor is jól körbepuszilgatta, most meg megállapították, hogy olyan kis pozitív energia jön ebből a gyerekből, hogy ránéznek és jó napjuk lesz. Tudják mivel kell hízelegni! :)) Volt egy gyors mérésünk is, Ádám kereken 7 kiló ( 2 napi kakamentesség után). A legnagyobb örömünkre úgy tűnik Ádám nem asztmás, hanem a vírusos fertőzés, azaz a sok-sok váladék okozta a furcsa légzést. Nagy kő esett le a szívemről és később Andrásnak és családomnak is amikor elmondtam. Rákérdeztem a szteroidos krémre - vasárnapig használjuk -, a mosakodó használatára (mi Ádámot bekenjük vele és nem a vízbe rakjuk) - mindegy, ha Ádám tűri, hogy bekenjük vele, akkor kenjük, ha nem, akkor mehet a fürdővízébe is. Aztán megkérdeztem még, hogy rakhatok-e a teába citromlevet (atópiás babáknál a citrus féléket kerülni kell), mire a drága doktor nénink elkerekedett, lesápadt arccal mondta, hogy hát ne, nem szabad, savat csinál, stb.... Aztán kapcsoltam, és mondtam, hogy "Jaaa, nem az Ádámnak, hanem nekem... csak ugye szoptatok, átmegy anyatejbe...". De én megkaptam az engedélyt. A mósószert elfelejtettem megkérdezni, hogy pl Tomi babásat használhatok-e, mert most Dreft-et használunk, a pici babáknak kifejlesztettet, és azt Doktornő is ajánlotta. Továbbá sok helyen olvastam, hogy öblítőt el kell felejteni, de ezek régi cikkek voltak és most már vannak hypoallergén öblítők is. Na majd kedden a tanácsadáson megkérdezem.

5 hónapos

A nagy ijedtségben kimaradt, hogy Ádám már 5 hónapos nagyfiú lett. Egyre fiúsabb és már nem látom annyira kisbabának. Ezt leginkább amiatt érzem így, mert egyre jobban megmutatja, hogy van akarata és már tud ellenkezni is. Például nagyon nem szereti amikor megpróbálom neki a gyógyszert beadni. Fecskendővel próbálom a szájába adagolni - a kiskanalat kiveri a kezemből - de elég hosszadalmas a művelet. Én korábban ilyet még nem tapasztaltam nála - igaz gyógyszert sem kapott ezidáig. Összeszorítja a száját és hümmög, közben pedig morcosan néz. Galád módon próbáltam összenyomni a kis arcát, hogy csücsörítsen, úgysem ment. Aztán röhögtettem is, de ekkor meg lelkiismeret furdalásom lett, hogy így akarom becsapni és a szájába csempészni a löttyöt. Ma már calciumusk-ot nem kap, csak orrcseppet és a C vitaminos szert. Mondtam Andrásnak, hogy nem értem miért ellenkezik így, hiszen se szaga, se íze. Aztán András megkóstolta.... marha savanyú a lötty. De már csak pár napig kapja és vége. 
Az is érdekes, hogy korábban mosolygott orrszívás közben. Ma már hadakozunk. Ki érti ezt? Hogy lehet egyik pillanatról a másikra így megutálni valamit? 
Képes begurulni is. Például ha a rágókát nem tudja úgy a szájába helyezni, ahogy szeretné. Ilyenkor megfogja és elhajítja. Persze úgy, ahogy egy 5 hónapos gyerek hajítani tud. Persze ezen tudása miatt a cumit sem találom sokszor éjjelente a kiságyban. 
2 napja emelgeti a fenekét. Olyannyira, hogy ha a kezével is megtudná magát tartani, akkor ez mára mászó pozícióra hasonlítana. Ülni még nem tud - nem is erőltetjük. Azonban néha már döntjük a babakocsit rövidebb időre. Nagyon élvezi, hogy így jobban kitárul előtte a világ.
Hogy az almát szereti-e vagy sem, nem tudom. Megeszi, de fintorog. Még mindig csak felet eszik meg egyszerre. Persze lehet menne több is, de ugyanúgy hümmög mint gyógyszer beadáskor. Ez a hümmögés amúgy csak azóta van, mióta gyógyszerezünk. Azóta a D vitamint sem szereti, pedig azt tejcivel kapja és azt szépen bevette eddig. Most csak a melleim érdeklik, viszont azért már tátott szájjal nyúl - nagyon édes. Apropó alma: amikor azt mondta nekem valaki, hogy nehezen jön ki a ruhából, nem értettem miről beszél. Most már értem. Az alma folton még a marhaepe szappanom is kifog. Van még narancsolajam, kipróbálom azt is, hátha az ügyesebb lesz. 

Ádám továbbra is sokszor kel éjjel, ebből 3x szopizik is, a többi alkalommal a cumi visszaadásával, vagy pár simivel vissza tudom altatni. Várom, hogy javuljon a helyzet, mert azt hiszem kezd kicsit fogyni az energiám. Nehéz így kipihenni magam. 

Lejárt a TGYÁS-om, be kell mennem OEP-hez megigényelni a GYED-et. Hogy nekem mennyire nincs ehhez kedvem!!! Kitöltöttem már a papírokat, de mivel kissé bonyolult a helyzetünk (TGYÁS alatt felszámolták a céget - tudtam, hogy így lesz), így kicsit más az ügyintézési mód.

Nem mellékes infó, bár jövőhéten megyünk tanácsadásra is, de Ádámot megmérték kontrollon és már 7 kiló. Érzem én, érzem - leszakad a derekam ha sokáig van kézben.

2012. Szeptember 20-i bejegyzés

A tegnap éjszakánk kissé depis volt, annak ellenére, hogy András még gondűző palacsintát is készített. Mind elfogyott! Ennek ellenére úgy feküdtünk le tegnap, hogy nagyokat sóhajtoztunk. András még azt is megjegyezte, hogy ő nem tudja mit csinál, ha az Ádámnak valami baja lesz. Igen, kissé negatívak voltunk. Próbáltunk pozitívak lenni, de mindig előbújt a félelem érzése. Szerencsére Ádám jól aludt - fent volt többször is, de nem fulladt. A mai nap is úgy telt, hogy fent volt, játszott, mesét olvastam neki, délután még sétáltunk is egy nagyot hármasban. Aludni nem sokat aludt napközben, csak fél órákat.
A gyógyszerek beszedésével küzdünk. Egy fecskendőbe szívom fel a mennyiséget és úgy próbálom a szájába adagolni, de nem tetszik neki. Morcosan néz rám, hümmög, és összezárja szorosan a száját. Szegényem, mindezt napi 3-szor. Emellett ugye 3-szor kenem is az egész kis testét, ami már klasszisokkal szebb. Holnap rákérdezek doktornőtől, hogy elhagyhatjuk-e már a szteroidos krémet és maradhatunk-e csak a testápolásnál. Az orrszívás is küzdés, pedig "kicsiként" még mosolygott is hozzá. Most meg alig tudom az orrlyukába helyezni a csövet. Kaptunk 1-2 jó tanácsot a hatékony orrszíváshoz is, holnap már így fogom csinálni.
Amúgy most hogy bejött az ősz, már jobban felöltöztettük Ádámot. Olyan édes volt! Kantáros naci, kötött fehér kiskabát, sapka, mindezt félig ülő pozícióban... nagyon tetszett neki, hogy végre nézelődhet séta közben. Ezek az ülő helyzetek még csak ritkák, majd ha már tud ülni egyedül is, más lesz.

Új kedvenc könyvünk lett. Ez is zenélős könyv, a címe: Jó barátom Micimackó
Továbbra is mindennap olvasok angolul is Ádámnak, és persze a Muzsika hangja jól ismert dala (Do egy domb...) is napi többször elhangzik. Ettől mindig mosolyog Ádám. 

Ma észrevettük, hogy egyfolytában felhúzza a lábait és kinyomja a fenekét. Eközben helyváltoztatásra is képes - hátrafelé. Hogy ebből mi lesz még.... :)

Nem szűnök meg...

Két átrágódott éjszaka és egy csomó nagyon kedves megjegyzés és e-mail után úgy döntöttem nem szűnök meg nyilvánosan létezni. Kissé betett Ádám iránti aggódásunk is, de úgy tűnik nem lesz gond, megnyugodtunk. Lehet kicsit egyszerűbb leszek, kicsit másabbak lesznek az írásaim. 
Gondolkodtam azon is, hogy megszüntetem a hozzászólásokat, de ezt sem teszem.
Ehelyett megkérek mindenkit, hogy fogadjátok el ha valamit így vagy úgy csinálunk. Kezdő anyuka vagyok és van mellettem egy kezdő apuka és nagyon szeretjük a csemeténket. Ő a legfontosabb számunkra a világon, mindent megteszünk érte, hogy úgy nőjön fel, hogy igaz legyen rá a mondás: "Ép testben ép lélek".

2012. szeptember 20., csütörtök

Döntés



Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy a blogot megszüntetem. Írni fogok továbbra is, de csak és kizárólag saját célra - magunknak és Ádámnak emlékül - ahogy eredetileg is terveztem. Ebben pedig nem kívánok belátást engedni már senkinek. Az az igazság, hogy egyre többen és többen váltak a mindennapjaink olvasóivá, és azon kaptam magam, hogy már másképp jegyzem az emlékeket. Nem úgy fogalmazok, nem merek mindent leírni, mert hátha olyan hozzászólást kapok. Mintha már másoknak akartam volna megfelelni, nem pedig csak úgy írni, írni ahogy jól esik. 
Ez az érzés főleg azóta van meg mióta anya lettem. Mindenkinek van véleménye, mindenkinek más és mindenki "nyomatja". Rengeteg család norma van, ki így, ki úgy neveli a gyermekét. Ki pár hónaposan, ki fél évesen kezdi a hozzátáplálást. Ki gyógyszert ad a gyermekének, ki homeo-párti. Valaki kúpot ad a gyereknek már oltás után rögtön, hogy a gyerek be se lázasodjon, valaki vár, hogy a pici szervezete maga gyűrje le a lázat. Ez csak pár kis példa.... de nem vagyunk egyformák és ez így van rendjén. 

Szóval ahhoz, hogy igazi emlékeket gyártsak, most elköszönök! 
Köszönöm mindenkinek aki olvasott, és a kedves hozzászólásokat (szerencsére bántót sosem kaptam). Kicsit furcsa is lesz eztán, hogy nem lesznek megjegyzések a posztok alatt, hiányozni is fog, de nekem csak így fog menni.
Aki meg kíváncsi ránk a továbbiakban is, szívesen váltok majd vele e-mailt (ziziman@gmail.com).

Köszönöm, hogy olvastatok!

Sziasztok! :)

2012. szeptember 19., szerda

Asztma gyanú - Újabb doki látogatás

Sajnos reggel újból mennünk kellett orvoshoz. Ádám reggel úgy ébredt, hogy amikor levegőt vett olyan volt mint aki fulladna. A hangon kívül rajta nem látszott ijedtség jele, rajtunk szülőnkön annál inkább. Gyorsan meg is néztem a rendelési időt és 8-kor már lent is voltunk a gyermekorvosi rendelőben. Sajnos marha sokan voltak, így Ádámmal megcéloztam a váró végét, ahol senki nem tartózkodott, hogy a köhögő, taknyos gyerekeket valamennyire kerüljük. Ádám aludt is még egyet, majd egy sikoltozó (csak mert ehhez volt kedve) kislány keltette. Ekkor kivettem a babakocsiból és csendben, nézelődve vártuk, hogy sorra kerüljünk. Erre kb. másfél óra múlva került sor az érkezésünktől számítva. A vizsgálóban illusztráltam, pontosabban imitáltam doktornéninek Ádám által adott hangot, melyet ásításkor, izgalomba jövéskor hallat leginkább. Elmondtam közben azt is, hogy voltunk bőrgyógyásznál, megállapították, hogy Ádám atópiás, és megmutattam a leletét és a felírt krémeket és összetevőit (ezek szerepeltek a blokkon).
Megvizsgálta Ádámot, vettek az orrából váladékot (ez nagyon nem tetszett neki), majd mondta doktornő, hogy valami vírusos izéval állunk szemben, erre írt fel 3 féle gyógyszert ( calciumusk, orrcsepp, meg még valamit). Mondta, hogy ő most nem látja, hogy lett volna Ádámnak hörgő görcse, de nem kizárt, hiszen az atópiás gyerekek felénél ez is kialakulhat sajnos. Akart adni olyan fújókát amit az asztmás betegek használnak. Ehhez a csecsemőknél van külön egy eszköz pluszban, mivel ők nem tudják úgy benntartani a befújt gyógyszert mint ahogy azt kellene. Aztán arra jutottunk, hogy ezt jó lenne ha a gyakorlatban meg tudná mutatni hogy kell használni, így erre majd jövőhéten sort kerítünk, akkor szán ránk több időt és átbeszélünk egy csomó mindent az atópiával kapcsolatban is. Pénteken reggel viszem vissza Ádámot kontrollra, illetve ha belázasodna, vagy fulladna, akkor hamarabb.

Találtam a csecsemőkori asztmáról a neten egy cikket, így most már jobban értem amit a doktornő mondott:
"Csecsemőknél és kisdedeknél (3 éves korig) a szűkebb hörgőrendszer, és a kevéssé rugalmas tüdő segíti a nehézlégzés kialakulását. A vírusos fertőzések hatása miatt a téli időszakban gyakoribbak a panaszok. Az orvosok helyzetét nehezíti, hogy az atópiás kóreredet ebben az életkorban nem, vagy alig mutatható ki, a tüdők feletti hallgatózási lelet gyakran nem egyértelmű, továbbá a betegek a légzésfunkciós vizsgálatokhoz fiatalok. Az előbbiek miatt sok esetben nem lehet egyértelműen megállapítani a betegség fennállását. Amennyiben sikerül is azt diagnosztizálni, a megfelelő kezelés ütközik komoly akadályokba, tekintve, hogy az ilyen korú gyermekek nehezen tudnak inhalációs gyógyszereket használni. Az újabban kifejlesztett, gyógyszerbelégzést segítő készülékek (babyhaler, nesspacer) jelentős előrelépést jelentettek ezen korosztály megfelelő kezelésének kialakításában."

Ádám amúgy amióta itthon vagyunk csak alszik. 11-kor raktam le aludni, 3-kor megébredt, szopizott, majd szopi közben vissza is aludt. 4 előtt nem sokkal felébredt, kihoztam, leraktam játszani a játszószőnyegre, de ott hasra fordult és csak nézett ki a fejéből. Ölembe vettem, ezután még kicsit fent volt, majd megint aludt egyet. Fürdésre felébredt, végigmentünk a szokásos procedúrán (kenegetés fürdés előtt és után), bevettük a gyógyszereket, D vitamin, szopi és már 8-kor újra aludt. Nagyon kis bágyadt volt egész nap - mi meg kissé el vagyunk kenődve, meg vagyunk ijedve és reménykedünk. Tán furcsa ilyet írni, de inkább remélem, hogy megfázott, bekapott valami vírust  az asztmát pedig elfelejthetjük.


2012. szeptember 18., kedd

Atópiás Dermatitisz

Mint ahogy már írtam az előző bejegyzésben, anyáéknál ki kellett hívni a védőnőt, hogy nézzen rá Ádámra, mert az egész kis teste száraz, érdes és piros foltos lett. Nagyon megijedtem és nem is értettem, hiszen a tejtermékeket azóta is kerültem. A védőnő a fürdetőre gyanakodott, így azt rögtön ki is iktattuk, helyette pedig újra gyógyszertárit kezdtünk el használni - annyi különbséggel, hogy nem a vízben oldottuk fel hanem fürdés előtt bekentem vele Ádám testét. Ekkor már említette a védőnő az atópiát és anya sógornője - akinek a kislánya szintén atópiás - is mondta, hogy szerinte is az lesz. Ekkor megbeszéltük Andrással, hogy visszaérünk Győrbe és elvisszük Ádámot egy maszek bőrgyógyászhoz. Addig is egy Halicar nevű készítménnyel kenegettem napi 2-3x.

A mai napra kértem és kaptunk időpontot a Kardirex-be, Dr. Döbrössy Andreához. Tegnap már úgy voltam, hogy ha mára nem kapunk időpontot, leviszem Ádámot a gyermekorvoshoz, mert kezdett a dolog súlyosbodni. Reggel már szegényemnek nagyon száraz és piros volt a bőre, ráadásul az egész éjjel azzal telt, hogy keltem hozzá a nyugtalan alvása miatt. Most már utólag kiderült, hogy emiatt nem alszik jól az utóbbi időben.

Ádámot levetkőztettem, doktornő pedig neki is állt átnézni a testét. Egy szót nem szólt, csak finoman forgatta Ádámot a vizsgáló ágyon - aki végigmosolyogta az egész vizsgálatot. Ezután a doktornő leült a számítógép elé, és gépelni kezdett. Már kezdtem morogni magamban, hogy nekem el sem mondja, hogy mi van, közben figyeltem mit gépel. egyből kiszúrtam az "atópiás dermatitis", az advantan és Babé sampon szavakat. Ja, merthogy a koszmónk csak súlyosbodott az utóbbi napokban.

Aztán amikor a doktornő befejezte a gépelését, nekikezdett kifejteni a diagnózist, mely szerint Ádám a gyermekkori atópiás dermatitis-ben szenved, mely egy veleszületett hajlamon alapuló krónikusan fennálló bőrgyulladás. Kiváltója pedig nem egy specifikus allergia. Elmondta, hogy miket írt fel, mit hogyan használjunk. Első körben Ádám kapott megint egy szteroidos krémet, ami leviszi a gyulladást a kis testéről, ezzel napi 2-3-szor kell bekennem, amíg a bőrpír, és szárazság fennáll. Megnyugtatott, hogy ez nem egy durva szterioid, viszont azt is hozzátette, hogy ha ez nem segít, akkor magasabb szteroid tartalmú krémet kell használni. Illetve kapott külön a fejére is egy gyulladás csökkentő kenőcsöt, amit 3-4 napig kell használnom, és miután megszüntette a gyulladást, utána kell csak a Babé-val mosnom Ádám haját/fejét. Állítólag addig felesleges, mert a gyulladás miatt úgyis visszajönne a koszmó. Most már tudom miért nem gyógyult ezidáig. Írt fel Döbrössy-féle mosakodót, ezentúl csak gyógyszertári mosakodóval fürdethetjük Ádámot és az élete későbbi szakaszában is (vagy speciálisan ilyen bőrre való fürdetőkkel). Kaptunk gyógyszertári testápolót is, mely szintén állandó szerepet fog játszani a továbbiakban, Krémeznünk kell mindig, akkor is, ha Ádám majd tünetmentes lesz.

A baba úszást elfelejthetjük, bár doktornő azt is hozzátette, hogy ő nem atópiás babáknak sem javasolná és nem a klór miatt, hanem mert minden embernek, csecsemőnek megvan a maga flórája, amely nagyon sérülékeny ebben az életszakaszban.
Rákérdeztem a tejtermékekre is, mert érdekelt volna, hogy laktóz mentes tejet szabad-e inni, de ehelyett engedélyt kaptam a tejtermékek újbóli fogyasztására, mivel az atópiát nem ezek okozzák.

Kaptam még egy 4 oldalas ismertető anyagot is a betegségről, mely kifejezetten atópiás gyermekek szüleinek szól. Nagyon hasznos - bár jobb lenne még jobban elmélyedni a témában. Doktornő még annyit hozzátett, hogy az elmélyülést ne az interneten tegyem, mert nagyon sok marhaság van a témával kapcsolatban és én mint laikus nem tudom kiszűrni melyik a helyes és melyik a helytelen információ.

Szóval ez van. Kicsit jobban oda kell figyelnünk Ádám bőrére és néhány környezeti tényezőre. Közben meg reméljük, hogy a kenőcsök mihamarabb segítenek neki, mert az éjszakai nem alvásának köszönhetően szegényem csak bólogatott jobbra-balra reggel is. Ráadásul éjjel is úgy volt fent, hogy közben csukva volt a szeme, csak pihenni nem tudott bőr feszüléstől és a viszketéstől. Most már tudjuk miért csapdosott a kis kezeivel, lábaival alvás közben. Nagyon sajnáltuk szegénykét. Reméljük most már javulni fog a helyzet!


Anyáéknál kettesben Ádámmal

Először töltöttünk Ádámmal hosszabb időt távol Andrástól. András már korábban is mondta, hogy hosszú lesz ez, de sajnos ilyen lesz még az életben.

Vártam már, hogy anyuéknál legyünk. Amikor terhes voltam, majd Ádám megszületett a korábbi ritka találkozásink anyuval besűrűsödtek, mára meg már igénylem is, hogy legalább havonta találkozzunk. Kár, hogy ilyen távol lakunk egymástól, de ezt hozta az élet, ehhez alkalmazkodunk.

Ádám az első délután és másnap délelőtt még kissé furcsának találta a helyzetet, és bár ébredéskor mosolyogva fogadta anyuék jelenlétét, amikor ráeszmélt, hogy vele szemben nem én vagyok, legörbült a szája és sírni kezdett. Aztán megszokta anyuékat és ez elmúlt. Anyával délelőttönként nagyokat sétáltak a faluban, postára és gyógyszertárba mentek, és persze megvolt a szokásos körmenet is, hogy minél többen lássák a nagyi gyönyörű unokáját. Voltunk focimeccsen is - igaz nem drukkolni, csak kilesni - mert ott sok ember van. :) Ez még vasárnap délután volt, amikor megérkeztünk. Ádám megint kapott egy csomó ajándékot. Nagyiéktól kapott névnapjára pihe-puha takarót, kapucnis kifogót, micimackós tányért és kanalat, hosszú ujjú bodykat és rugdalózót, kiskönyvet és bébi játékot is. Szebbnél-szebb kis holmikat! Ezenkívül anyu sógornője is összeszedett Ádámnak megint egy halom kisruhát, közte volt sok vadiúj új darab is. Nem győztem hálálkodni! Hát ezért nem kell nekünk vásárláson törni a fejünket, mert ilyen emberekkel (rokonokkal, barátokkal) vagyunk körülvéve.

Az éjszakák folytatódtak úgy ahogy az elmúlt időszakban zajlottak. Sajnos továbbra is nyugtalanul alszik Ádám, 3-szor etetem éjjel, mert máshogy nem nyugszik meg. Hanyatt vagdossa a fejét jobbra-balra, és nyüszög. Amikor kiveszem, megpuszilgatom, pillanatok alatt abbahagyja, és alszik tovább a kezemben, de amikor visszarakom az ágyba, egyből beindul. Ezért kell megszoptatnom, mert a szopitól teljesen lenyugszik és elalszik. Ilyenkor nem eszik sokat, csak épphogy valamit. Persze így is bennem van, hogy esetleg éhes, nem elég a tejem már neki, de igazság szerint napközben meg nincs ilyen probléma.

Azt hiszem a korábbi kijelentésemet - miszerint Ádámnak jó bőre van, úgy ahogy van visszaszívhatom. Küzdünk olyannyira, hogy a védőnőt is kihívtuk anyuékhoz, de erről egy külön bejegyzésben fogok írni.

Almázunk továbbra is, sőt már megkóstoltatom vele a barackot is. Nem jött be neki. Pedig azt gondoltam ez jobban fog csúszni, hiszen édesebb mint az alma. Hát nem - ment a fintor rendesen. Így visszatértünk az almára, a barackot meg majd megpróbálom később újra. Az almámól legutóbb jonagoldot vettem és ezt fintor nélkül ette. Egyelőre még nem mindig sikerül a szilárd táplálék gyomorba juttatása, előfordul, hogy kitolja a nyelvével, de lassan alakul a dolog. Kaptunk ajándékba a rohanós időkre 1-2 üveges gyümölcsöt is. Egyet viszont nem értek: hogy lehet egy 4 hós kortól adható üveges étel epres (+ még két féle gyümölcs) ha az epret nem lehet adni 1 éves korig mert allergizál?


Viszlát bimbó védő

Ádámot, amikor megszületett csak bimbóvédővel tudtam szoptatni. Később próbáltam anélkül is, de összesen 2-szer sikerült, rövid időre. Igazából nagyon nem érdekelt, hogy nem megy simán, hiszen az volt a fontos, hogy anyatejet kapjon. Igaz így mindig figyelnem kellett, hogy vigyük magunkkal bárhova megyünk, tisztán kellett tartani, és elég sokszor le is esett szopizás közben ha Ádám éppen nem akart rendesen szopizni.
Aztán amikor Balatonon voltunk eltűnt az egyik (a kettőből) pakolás közben. Hiába kerestem/kerestük, nem került elő. Végül elfogadtam, hogy be kell érnem a másikkal és ha nagyon szükséges veszek újabbat. Ám amikor vittem lemosni, észrevettem, hogy annak meg már berepedt a vége. Nem is tudom miért nem volt egyértelmű, hogy ha a cumit cserélni kell, akkor valószínű a bimbóvédőt sem árt néhány havonta lecserélni. Ekkor jött az újabb ötlet - megpróbálom újra a bimbóvédő nélküli szopiztatást. Hazaértünk anyuékhoz és a következő kaja időnél nagy izgalommal odakínáltam Ádámnak a cicimet a'la natur és láss csodát Ádám úgy cuppant rá, mintha mindig is így szopizott volna. Nagyon boldog voltam. Persze elkiabálni nem akartam, hiszen kétszer előfordult már, hogy egy szopi erejéig így evett, de a következőknél már nem akart. Azóta azonban eltelt másfél hét és megy minden továbbra is, mint a karikacsapás. Ráadásul végre olyan erővel kezdi az evéseket, hogy nem kezd el méltatlankodni az elején, hogy nem jön semmi. Bimbóvédőnél amíg nem indult be egy-egy szopinál a tejtermelés, olyan kis gyengén szopizott és folyamatosan méltatlankodott. Persze így kissé érzékenyebben is érint a dolog, néha nagyokat jajdulok, de boldog vagyok, hogy egy eszközzel kevesebbet kell cipelnünk magunkkal és az éjszakai szopik is egyszerűbbek lettek - mert abból mostanában 3-4 is kijut egy éjjelre.

2012. szeptember 13., csütörtök

Ádám és Hanna

Akárhányszor megnézem a videót, mindig mosolygok, nevetek, könnyek szöknek a szemembe... olyan édesek!!!


Ádám első névnapja képekben






Balatonmáriafürdőn

Már nagyon vártam ezt a hétvégét, jóformán nyár közepe óta készültem rá. Barátainkkal (gyermekkori barátnőmmel Judittal, férjével és kislányukkal) még július végén megbeszéltük, hogy szeptember elején egy hétvégét hatosban töltünk a nyaralójukban Nagyon örültünk a meghívásnak, főleg, hogy az idei nyár nem is a kirándulgatásokról szólt. Izgatott voltam, hogy végre egy csomót csacsoghatunk Judittal, és amiatt is, hogy jobban megismerkednek a gyerkőceink. Persze félelem is volt bennem Ádám utóbbi időben megváltozott rossz alvási szokásai miatt is, de aztán szerencsére nem okoztunk nagy zűrt az éjszakai 3-4-szeri szopizásainkkal.
Pénteken András végzett a munkával, én pedig már összepakolva vártam, hogy indulhassunk. Kb. a fél lakást összecsomagoltam megint - mint általában szoktuk mióta hármasban utazunk. Még tankoltunk, Mc' Drive-oztunk, majd megindultunk Balcsi irányába. Ádám pár napja egy új hangszínt fedezett fel - a mély hangját - így a 2 és fél órás utat végigdumálta. Édes volt ahogy csak nézett maga elé, formázta a száját. csücsörített, és adta a furábbnál - furább hangokat. Nekem meg jó hányingerem lett, mert nem volt elég, hogy kanayargós volt az út, folyton Ádámot bámultam - mindezt a hátsó ülésen. Alig vártam, hogy leérjünk.
Juditék nem sokkal előttünk érkeztek. Bepakoltunk és meg is etettük a két éhes bendőt. Ádám felavatta a Taz-os pizsamáját - ez volt az első ruha amit vettünk neki - és szomorúan tapasztaltam, hogy bizony csaknem kinőtte. Ezért nem jó előre vásárolni, de hát mégis csak Taz volt rajta. Ádám az alvását az utazóágyban kezdte, azonban annyira hideg volt a kis keze, tarkója mikor kivettem éjjel szopizni, hogy az éjszaka további részét a mi ágyunkban folytatta. Gondoltam, nekem lőttek a normális alvásnak, végül mégis sikerült jót pihennem. Szombaton délelőtt a nyaralóban voltunk, tettünk-vettünk, apukák sétáltak egyet a csöppökkel, majd elindultunk Szüreti felvonulást nézni pár km-re odébb (esküszöm elfelejtettem a település nevét... de közvetlenül Keszthely mellett volt). A felvonulás nem volt nagy eresztés, vagyis még el sem kezdődött, mi pedig már nem akartunk tovább - főleg, hogy éhesek is voltunk. Keszthelyen beültünk egy étterembe menüzni, amelynek wc-je bár nem volt túl tágas, de mindketten külön-külön megszoptattuk a csemetéinket, akik ekkorra már egyre nyűgösebbekké váltak. A kaja finom volt és bőséges. Hazafelé még Tesco-ztunk egyet, megvásároltunk vacsira a hamburger hozzávalóit, melyet a fiúk készítettek el, amíg mi beszélgettünk, szoptattunk, gyerekeket altattunk.
Vasárnap András 11-re tervezte az indulását, mert még volt dolga otthon, mi meg anyuékat vártuk, hogy jöjjenek értünk és elvigyenek magukhoz Zákányba. András kicsit tartott az első külön töltött 6 naptól, hiszen ennyi időt még nem töltött külön Ádámtól. A 11 órás indulásából nem lett persze semmi. 10 körül lesétáltunk a Balaton partjára hármasban, visszafelé Ádám elaludt. Mivel vasárnap ünnepeltük az első névnapját, így még hátra volt a köszöntése is, anélkül pedig Andás nem indulhatott el. Aztán még kitaláltuk azt is, hogy menjünk el ebédelni, ahová András szintúgy velünk tartott. Az ebédet végigaludta Ádám, még arra sem ébredt fel, hogy az étterem tulajdonos kislánya ott sikongatott, hogy felfújják neki a saját légvárát. A pincér meg is jegyezte amikor elvitte a levest, hogy neki ilyen gyerekkorában nem volt. A kislány amúgy megkérdezett, hogy "Ő (Ádámra mutatva) tud már játszani a légvárban?" Aztán amikor összeraktuk, hogy mennyire magányos a kislány, már baromira sajnáltam. Légvár - játszótársak nélkül....
Aztán elbúcsúztunk Andrástól, mert ő már nem jött vissza velünk a nyaralóba. Kicsit rossz volt a búcsúzás, sajnáltam, hogy nem fogja látni Ádámot majdnem egy hétig. Persze mondta, hogy én is hiányozni fogok neki, de azért nekünk már nem újdonság a távollét, többször előfordult 1-2 hét különlét a munkája során és volt idő, amikor én is jártam az országot hétfőtől péntekig.
Amikor visszaértünk a nyaralóba, Juditék is megköszöntötték Ádámot, és stílusosan az első alma evést követően Ádám egy alma alakú rágókát kapott egy arc és kéztörlő kíséretében. :)
Nem sokkal 3 után anyukámék is megérkeztek értünk. Mosolyogtunk Judittal, mert anyuéknak 3 és 4 között mondtam, hogy jöjjenek, de Juditnak megjegyeztem, hogy figyelje meg, már 3 után pár perccel itt lesznek. Így is történt! 
Nagyon jól éreztük magunkat, nagyon kellett már ez a találkozás és kikapcsolódás. Ádám és Hanna is érdeklődtek egymás iránt, nagyon édesek voltak. Sajnos a 2 napban Ádám a sok látnivalótól és környezet változástól elég keveset aludt, minden érdekelte, mindent meg akart nézni. De hát neki most még szinte minden új - főleg a panel után! :)









 Bennem van az X-faktor! :)

2012. szeptember 7., péntek

2012. szeptember 5., szerda

Utolsó csípőszűrés

Ma volt a napja, hogy visszavittem Ádámot az ortopédiára csípővizsgálatra. 
12 előtt nem sokkal odaértünk - ekkortól osztják a sorszámokat. Rengetegen voltak és vártak, már előre féltem a hosszú várakozástól. a 15-ös sorszámot kaptuk. A vizsgálatok gyorsan zajlottak, csak a kezdésig volt még 20 perc, ami lassan telt. Főleg Ádámnak, aki fent volt, és bár egy darabig elvolt a babakocsiban, egy idő után már nyújtózkodott, dobálta a kis hátát. Végül kivettem - ez nagyon tetszett neki. Egy hangos mosolygós sikítással jelezte is. Ez most az új, próbálgatja a kis hangját és nagyon tetszik neki - bevallom nekem is, imádom! Azért mondtam neki, hogy halkabban, mert megijednek a kisbabák. Istenem, milyen kis pindurkák voltak! Voltak ott 2-3 hetes babókák is. Nem értem miért teszik ki őket ekkora tömegnek, miért nem szűrik őket még ott a kórházban.
Végre sorra kerültünk, vittem Ádámot a kezemben és már vetkőztettem is ahogy kérték, aztán meg szóltak, hogy "ja, 4 hónapos, akkor nem vizsgálunk, menjenek a röngtenbe". Tudtam, hogy lesz röntgen, készültem rá, át is sétáltunk. Egyből szólítottak minket, egy nagyon kedves néni fogadta Ádámot. Alulról levetkőztettem - szabaddá tettem - majd lefogtam, ahogy a hölgy mutatta. Pikk-pakk megvolt a "fénykép". Öltözhettünk is, és mehettünk vissza sorszámos vizsgálóhoz. Szerencsére hamar szólítottak minket, és egy minden rendben, további teendő nincs papírral útnak is engedtek. 
Mivel szopiig még volt egy bő óránk, és Ádám sem volt nyűgös, elsétáltam vele a Plázába. Megvettem neki a névnapi ajándékát, egy csuda-szuper kis könyvet (a másik ajándékát András fogja kiválasztani), és persze ha már könyvesbolt, bevásároltam megint jó pár olvasnivalót. Régen vettem ennyi könyvet mint az elmúlt 1-2 hónapban. Úgy tervezem, hogy Ádámnak is mindig lesz az ajándékai között könyv, remélem ő is úgy fogja majd szeretni a könyveket, mint mi. Választék van bőven - szerencsére! 
Próbáltam még üvegreszelőt is beszerezni, de ma sem jártam sikerrel. Talán holnap.... 

2012. szeptember 4., kedd

Segítség egy anyukának

Van egy kedves ismerősöm, akinek sajnos nagyon csúnyán tejallergiás lett a pici fia (kb. másfél hónappal fiatalabb Ádámnál). A részleteket most nem írom meg, de anyatejről átállnak tápszerre és abban kér segítséget, hogy ha esetleg valakinek van tapasztalata, ötlete azzal kapcsolatban, hogy hogyan fogadtassa el a picivel a cumisüveget, nagyon megköszönné, mert egyelőre nagyon küzdenek vele.

Dokinál kontrollon

Ma visszavittem Ádámot ellenőrzésre, hogy lássák mennyit javult a kis bőre. Nos az arca már szombatra rendbe jött - vagy a krémnek, vagy a tejtermék mentes étkezésnek köszönhetően. Elhagytam a tejet, tejfölt, sajtot, krémsajtokat, joghurtot, de még csak tojást sem ettem. Ez egyelőre marad is így, aztán majd meglátjuk.
A kis nyakát folyamatosan ecseteltük - ezzel szépen lilára színezve a fél ruhatárát is. :) Az arcára a krémet csak nagyon vékonyan vittem fel -miután megtudtam, hogy szteroidos a krém volt egy álmatlan rágódós éjszakám.
Ádámot szokás szerint levetkőztettem, megmérték a súlyát. 5 nap alatt nem hízott, amit a védőnő ki is hangsúlyozott, én meg betudtam annak, hogy Ádám mostanában 2 naponta kakil. Amikor előzőleg lent voltunk, épp kaki előtt voltunk, most meg utána. 
Meggyógyult a nyaka is, szépen hámosodott rajta a bőr, úgyhogy az ecsetelést elhagyhatjuk, helyette kaptunk Tixozin-t még egy kis időre. 
Az arcát sem kell kenegetni már, az is rendbe jött. 
A doktornéni most is jól megpuszilgatta Ádámot, és megbeszélte vele, hogy milyen boldog kisbaba, és hogy látja rajta, hogy nagyon szeret itt a világban - nekem meg marha jól esett, hogy így látja a doktor néni. 
Amikor kérdezték, hogy kell-e valami recept, mondtam, hogy kifogytunk a konakion-ból, tudtommal pedig azt 6 hónapos korig kell adni kizárólagos szoptatás esetén. Erre a doktornő jól meglepett, ugyanis javasolta (pontosabban ukázba adta), hogy akkor kezdhetem a hozzátáplálást. Holnap! Az hagyján, hogy én meglepődtem, de látni kellett volna a védőnőm arcát... szó szerint leesett az álla, de persze szólni nem mert. :) Elmagyarázta doki néni, hogy üveg reszelő, bio alma, kis mennyiség, fokozatosság...stb. meg hogy 5 hónapos kortól a reszelékbe mindennap mehet egy háztartási keksz is a glutén allergia kiszűrése miatt is, vagyis hogy talán kevésbé lesz gluténra allergiás a gyerkőc, aztán adott a készletükből egy konakiont. Azt mondta, ha szeptember 29-ig eljutunk oda, hogy mindennap elfogy egy alma, akkor nem kell beadnom, és akkor megköszönné ha visszavinném, ha nem sikerül, akkor adjam be Ádámnak.
Hát itt tartunk most. Ma délután üveg reszelőért futkostunk, de egyelőre nem kaptam, bio almát meg nem is terveztem hogy veszek. A nagy tesco-ban volt fóliázva csomagba 4 gyönyörű alma, lédús, édes, úgyhogy almánk már van. Kicsit izgulok, kíváncsi vagyok Ádám mit fog szólni hozzá. :)
Holnap kiderül....