2012. október 29., hétfő

Az első hóesés

Reggel hóesésre ébredtünk, így október végén. Meglepődtünk nagyon. Ennek ellenére csodaszép volt ahogy óriás pelyhekben hullott a hó, rögtön az jutott eszembe, hogy ha Ádám felébredt és megreggelizett, leviszem kicsit levegőzni és megmutatni neki élete első havát. Aztán ez elmaradt, mivel a hóesés elállt és ami leesett is olvadni kezdett. Így maradt a délután séta. Nagyon lehűlt a levegő. Jól felöltöztettem Ádámot. Előkerült a 2 részes kis bundás dzseki és nadrág, és felraktam a babakocsi elejére a lábvédőt is. Szerintem ez utóbbit nem jól, mert elég furán nézett ki - mindenesetre a célnak megfelelt, védte Ádám lábacskáját.
Ma amúgy többször aludt mint szokott. Ne, többet, csak többször. Az éjszakáink hol jók, hol nem. Most éjjel például rengetegszer felsírt, csak úgy, minden ok nélkül, úgyhogy velem aludt, vagyis én aludtam vele. Így rögtön meg tudtad nyugtatni, hiszen azonnal megsimogattam és hozzábújtam. Hallottam ahogy fokozatosan lassul vissza a szapora kis szívverése. Előtte éjjel meg csak egyszer volt fent, úgyhogy már nem keresem az okokat.
Enni azóta is nagyon jól eszik, sőt sokkal többet mint eddig! A vas meghozta a hatását.
Tegnap vendégeink voltak -  a felső szomszéd pár (András munkatársai) jöttek hozzánk le a kislányukkal, aki 5 hónapos. Nagyon aranyos kislány, kicsit fura volt neki az idegen környezet és még Ádámmal is tartják egymással a tisztes távolságot. Sütöttem is: egy zöldcitromos fehércsokis muffint és pizzás tekercset is leveles tésztából. Ez utóbbi nem volt olyan jó. Kicsit száraz lett. Jó, hogy így elvagyunk a párral, aranyosak, jól kijövünk velük és csak egy szint választ el minket. Mi már többször voltunk fent náluk. Lehoztak egy Chicco tornáztatót is, ami Ádámnak nagyon bejött. Úgy tolta, mintha játék gépezne - kb. olyan is ahogy villog és amilyen hangokat ad. Csináltunk videóit, de András letörölte. Nem mondom mennyire vagyok mérges rá. Most lett elegem abból, hogy az ő telefonjával lehet csak normális videót készíteni. Szóval Ádámot először fektettük, majd ültettük elé - merthogy már rövidebb ideig ül a manó - és rettenetesen élvezte. Nagyival meg is beszéltük, hogy esetleg a Jézuskával beszélhetne a dologról. 
Ilyen amúgy a torznáztató:





2012. október 27., szombat

Videó - Ádám és Apa bohóckodik


Ügyeske

Határozottan kúszik Ádám és emeli a kis fenekét is és dolgozik a lábával is! Vastaps!!! :)))
Dédi mami és dédi papi jóvoltából pedig lesz Sütifaló Kincses bödönünk is. :)

Karácsonyi ajándék: 1 pipa

Nem tudom ki hogy van vele, de mi már törjük a fejünket a karácsonyi ajándékokon, sőt Ádámnak már vettünk is egyet. 
A Tesco-ban akciósak a játékok (sok Fisher Price is) november 8-ig. 30-50%-os árengedménnyel vannak játékok. Nagyon szeretem ezeket a készségfejlesztő interaktív játékokat, ezért jól végig is nyomkodtunk mindent - közben mutattuk Pacának, hogy melyikre hogy reagál. Édesemnek tátva maradt a szája végig.

http://www.toytango.com/static/img/cache/product/350x350_C1414.jpgVégül egy Fisher Price "mássz utánam" labda nyerte el a tetszésünket!

Találtam róla egy videót is a youtube-n. Itt látszik, hogy ha a baba hozzáér, elkezd gurulni előre, tesz pár métert, majd olyan mintha megvárná, hogy a baba utánamásszon é sha újra hozzáér, folytatja a bukfencezést.
http://www.youtube.com/watch?v=lTbS0o5TTo4 


Még szemeztünk a sütifaló kincses bödönnel is, ráadásul az most féláras, 10.000 Ft helyett 5000 Ft, meg volt egy csomó édes kis játék, nehéz volt a választás.

A Tesco végére elaludt szegény kisfiam a kenguruban. Arany szívem, még csak a fejét sem döntötte rám. Tartotta alvás közben is, aztán amikor észrevettük, hogy alszik (amúgy elég hamar), szépen a mellkasomra tettem a kis buksiját és tartottam is neki. Ekkor már fizetni indultunk. András volt a pénztáros - ez most új a Tesco-ban. Mi húztuk le a termékek vonalkódját, tényleg mindent úgy, mintha mi lennénk a pénztárosok. Itt még sorba sem kellett állnunk! Nagyon okos dolognak tartom! Egyelőre még nem merik annyian használni. De van ott 2 hölgy is és segítenek mindenben.

Eszik, kúszik, utánoz!!!

Kezdeném rögtön az elsővel:

Ádám mintha ráérzett volna, vagyis inkább megérezte volna, hogy a doktor néni milyen merénylettel élt volna ellene, így legnagyobb meglepetésemre - és elmondhatom, hogy örömömre is - nekiállt enni. Nemcsak ő tátotta a száját, hanem én is. Szegény biztos nem értette mit ujjongok és dicsérgetem halálra és vigyorgok mint a tejbetök... :D 
Tízóraira alma-banánt kapott. 2 falat után kezdte el, hogy nyitotta a száját. Minden egyes kanalazásom simán útban ért. Ezzel egyidejűleg megszűnt az is, hogy mindenhova jusson a bébiételből. Értsd: mindenhova. Mert kapott már a nagy kézlegyezésben a szőnyeg, a dohányzóasztal (amikor kivételesen ott ettünk a szobában). 
Szóval evett, betolta a kimért adagot, sőt ment volna több is, de nem akartam, hiszen a babán új íz volt, és ugye nem mellesleg székletfogó is.
Aztán jött az ebéd. Gondoltam itt majd már nehezebben fog menni a dolog. De NEM! Kiraktam egy nagyobb adagot a kistálba, és édesem mind betolta - tátott szájjal.
Végül uzsonnára kapott tejpépet, kicsivel többet mint szoktam csinálni... simán elfogyott! 
Ráadásul minden evést egy hatalmas szopi követett, mert még jutott hely az anyatejnek is. 

Na most nem tudom mi okozta ezt a hirtelen változást, megdöbbent, de nagyon boldog vagyok. András szerint a vas, amit tegnap este kapott másodszorra. Aztán kanalat is váltottunk. A szilikonos kanalat visszacseréltem a nagyobb méretű kemény műanyagra. Aztán ennyi. Lehet épp elég volt. Örülünk! 

A másik nagy attrakció az volt, amikor Ádám nekiállt a szétnyitott kanapén egy tárgyért kúszni. Ültünk mellette, beszélgettünk, közben vele is foglalkoztunk, aztán András szólt nevetve, hogy "Te, ez a gyerek kúszik!" :D :D Igazából főleg kézből dolgozik és még nem is tett meg olyan nagy távolságot - hiszen nem is volt olyan messze a tárgy amit el akart érni. Kis lábmozdulatok is vannak... szerintem 1-2 hét és menni fog ez mint a a karikacsapás. Sajna a videóval lekéstem, észrevette a kamerát (telefont) és már csak az érdekelte. Minden videózásunk ilyen kudarcba fullad mostanában. Túl nagy az érdeklődés.

Viszont a tegnapi mókázásukat Andrással sikerült levideóznom. Ezt este felrakom..... Ádám 2 napja felfedezett egy új dolgot, azt az ebphűűűű féle hang kiadást, amit odáig fejlesztett András segítségével, hogy fújja ki a levegőt kis hörcsögpofa arccal, mintha púzást imitálna. :D :DBohócok!

2012. október 25., csütörtök

Szuper éjszaka

Hát ez mesébe illő volt és nem is írok róla.... 4:50-kor kelt Ádám szopizni, aztán tovább aludt 8:30ig. Este meg 9 után nem sokkal aludt el. Persze, hogy megint este jött meg a kedve a beszélgetéshez. :)

Még egy gondolat....

Most ettünk... hát kapott cicit - annyira sírt érte édesem. Hát nem fogom egyik napról a másikra elhagyni a napközben szoptatást, majd fokozatosan. Vagy igyekszem inkább "erőltetni" a főzeléket, gyümit. Úgyis csak lusta enni szerintem és egyszerűen csak szívesebben eszi amit megszokott.
Az evést meg úgy csináltam, hogy kapott főzeléket (burgonya + csirkehús + kukorica) üvegeset és annak a kicsivel kevesebb mint felét melegítettem meg. Megette nagy duzzogva (szó szerint) a felét majd jött a sírás ciciért, kapott tejcit, majd újra főzelék. Így elfogyott kb. 90 gramm. Nem, sok, de majd alakul. 

Kicsit szomorú

Kicsit szomorú vagyok. Az úgy  volt, hogy ma vittem Ádámot 6 hós tanácsadásra. Státuszon már voltunk múlt héten, ahol a gyerekem megint "összement egy centit, a kutacsa pedig egy ujjnyival nagyobb lett." 
Mértek most is, 60 grammot hízott Ádám 10 nap alatt (előtte 10 nap alatt 360 grammot) és hát ugye megint csúnya a kis fejbőre, nyaka.... Én vagyok valószínű a ludas plusz a nátha. Hétvégén ettem a túrós sütiből és ettem más tejterméket is. Azt hiszem a 3az1-ben kávét továbbra is inni fogom, mást megint nem. Mert előtte már ittam azt, és ekkora mennyiség nem okozott gondot. Na mindegy is. Kértem fürdetőt, testápolót (ez utóbbit már nem írták fel, elmaradt és a gyógyszertárban vettem csak észre), tejpépet - amin a doktornő szeme elkerekedett... aztán kiderült amit mi eszünk nem igazán tejpép, csak én annak hívom. Szóval kértem olyat amit enni szoktunk (Milumil Sinemil-t), germicid kúpot, hogy legyen itthon, illetve szóltam, hogy nem kapok vasat sehol. Persze, mert már mást forgalmaznak mint amit kértem. Elmondtam a problémámat, miszerint Ádám utál mindent ami nem anyatej, és nagyon keveset eszik. A sütőtök és a "tejpép" még oké, de ez utóbbiból is 4 evőkanál lenne egy normális adag, Ádám meg jó, ha egy evőkanállal megeszik. Kérdezték, hogy a kanállal van a gond, vagy úgy az ízekkel. Nehéz, mert tény, hogy én tolom a szájába, ő meg nem igazán nyitja, de azért van hogy ügyes. Inkább magával az evéssel van gondja, hogy mást kell ennie. A színe sem jó Ádámnak, úgyhogy most az van - és emiatt vagyok szomorú - hogy el kell hagynom a napközbeni szopikat és csak reggel és este szoptathatok. Muszáj, hogy akarjon mást is enni. Értem és igazat adok a doktornőnek, hiszen ha nem eszik Ádám, abból előbb-utóbb egészségügyi gondjai lehetnek, már nem nyújt a tejem olyan tápanyagot, ami egy 6 hónapos gyereknek elég. Csak akkor is szar , főleg úgy, hogy nem akar enni mást. Ráadásul keresi a cicim. :(((
2 hét múlva megyünk vissza, vesznek tőle vért. Addig kap vasat (Robo Kid).

Pont amikor bent voltunk volt ott egy nő, amolyan orvoslátogató féle, hagyott termék mintákat és mivel elsősorban atópiás bőrű babáknak szóló termék minták voltak ezek, kaptunk is a doktornénitől, hogy próbáljuk ki és majd számoljak be a tapasztalatainkról.

Továbbá kértem egy beutalót a kórházba bőrgyógyászatra, ugyanis szeretnénk emelt családi pótlékot igényelni Ádám után, miután törvény írja elő, hogy jár az atópiás babáknak. Igaz az első bőrgyógyászati látogatástól számított 1 év múlva csak, hiszen ekkor állapítható meg az, hogy krónikus-e. Vagyis ha marad a bőre ilyen. Elég valószínű, mivel később szokták elnőni a gyerekek.

Ádám amúgy most 7620 grammot nyom és 67 centi. 


Ja, tegnap új hangot kezdett el kiadni.... ez annyira tetszik neki, hogy nemhogy így aludt el, de így is ébredt. Az orvosi rendelőt pedig egyenesen telekürtölte a ebphűűűűűűűűűűűű-vel.

2012. október 24., szerda

Egy kis szoli

Ádám egész nap kicsit dinka volt, semmi nem tetszett neki, egyfolytában morgolódott, hisztizett (a finomabbik változatát tette, de azt folyamatosan), úgyhogy az éjszakai alig alvás után kicsit besokalltam délutánra. Aztán Aliznál olvastam a szolit, és nem is kellett több. Eldöntöttem, hogy András hazajön és el is megyek egy kicsit. Már múlthéten kinéztem a helyet, csak egy kis löket hiányzott még. Aztán persze Andrásnak kissé tátva maradt szája, egyből azt kérdezte milyen messze és meddig megyek. :) Haha, pedig szerintem be fogok vezetni 1-2 csajos kávézós, forró csokizós pár órácskát is, mert KELL  mint egy falat kenyér!

A szoli nagyon-nagyon jó volt. Arcomat kihagytam a barnulásból a májfoltjaim miatt. Mintha nyár lett volna - imádtam! Szólt a pörgős disco zene, én meg élveztem a barnulást. Nagyon kellett a lelkemnek és még a pörgős zene ellenére is kikapcsoltam, lenyugodtam. Egy kis antidepresszáns. :D Simán elindultam volna bulizni is, pedig nem vagyok oda a disco-ért. Valószínű már minden nemű kikapcsolódást élveznék. 

Szerintem ezentúl elmegyek minden héten egyszer.

Nagyon nem jó éjszaka

Áhhhhh, mikor csinálja ezt Ádám? Amikor kezdődik a hét (szerdával). Szopizni csak 2x szopizott, elég volt neki annyiszor, viszont éjfél után eleinte óránként, majd hajnalban már negyed óránként járkáltam be hozzá. Felsírt! Én cumit adtam a szájába, megsemmisített a kubakját és ő aludt tovább. Gőzöm sincs mi okozta - kis ínyén nem látunk semmit. Egész nap tök nyűgös. Semmi nem jó neki, minden csak pár percig köti le, aztán mérgelődik, sírdogál. 

Este amúgy nem igazán akart aludni - de kitartottam, így 9-re hiszti nélkül elaludt. Közben próbálkozott a kópé. Először addig nézett vigyorogva a szemembe, amíg végül elröhögtem magam, elfordultam, hogy ne lássa- Szemem sarkából láttam, hogy les és vigyorogva várja, hogy újra megnevettesen. Visszanéztem rá komolyan, ekkor meg a cumival a szájában kezdett el fújkálni és közben a szemeivel nevetett. Kész voltam tőle, de ekkor már sikerült nem elnevetnem magam. Ja, és képtelen voltam hasra fordítani - úgy alszik el - kifordult a kezemből. Olyan erő van benne. Ezenkívül hason kinyomta magát és odadőlt a kezemhez a buksijával (kezemmel a kiságyban támaszkodtam, és néha simiztem). Nagyon bújós lett. 

2012. október 23., kedd

Sütögetés, karácsonyi hangulat és egyéb megosztandók

A ködös idő (és az isteni winter delight milford tea) meghozta a szokásos, mindjárt karácsony érzést. Ennek örömére felírtam szépen az ajándékozottak névsorát, a tervezett ajándékokat (még azért elég hiányos) és már neki is álltam böngészni a neten, illetve ötleteket gyártani.

Ezenkívül nagyon boldog vagyok, mert a 4 napos hosszú hétvégén sütni is volt időm - ez nem jellemző, nem vagyok egy konyhatündér - és csináltam túros rétes muffint. Ma pedig indián muffint fogok csinálni (köszönet tesóméknak a receptes könyvért), ami igazán különleges ízvilágúnak ígérkezik. 

Tegnap vettem sütőtököt is, Ádámnak és nekem is nagy kedvencem. De ma először megpróbálkozunk a céklával. Őszinte leszek: ezidáig még fogni sem fogtam, nemhogy ettem volna valaha. Kicsit tartottam is tőle, hogy olyat adok Ádámnak amit nem vagyok képes megkóstolni, de aztán annyira jó illata volt főzés közben, hogy megkóstoltam összeturmixolt állapotában (ami amúgy kissé érdekes látvány volt. Nem írom le mire emlékeztetett). Az íze pedig.... mint a csemege kukoricáé. Ha csukott szemmel kóstoltam volna, úgy, hogy nem mondják meg mit eszek, biztos rávágtam volna, hogy kukorica. Kíváncsi vagyok Ádám mit fog hozzá szólni. Az biztos, hogy leveszek róla minden ruhadarabot evés előtt. :)))

Ádám bár taknyos, de nincs rossz hangulata. Mára én is betaknyosodtam, de nem vészes. 

A kinti kanapé nem kényelmes. Tudtam én, hogy nincs 160 centi széles (hiába erősködött András), nem fértem el úgy, ahogy a másikon szoktam. Aztán reggel gondoltam egyet és lemértem.... 140 centi!!! András erre azt mondta, hogy "Na akkor elférünk a 140 széles kanapén is, vehetünk nyugodtan." Bárcsak lenne 1 szobával több és alhatnék  újra a kényelmes kis ágyunkban... :(


Ádámmal reggel jót szórakoztunk. Feküdtünk a kanapén, ő beszélgetett, "énekelt" és ekkor hirtelen ötlettől vezérelve, odatettem a tenyerem a szája elé, és mint az indiánok finoman "ütögetni" kezdtem. Először én kezdtem el úgy röhögni, hogy könnyes lett a szemem, aztán Ádám is kapcsolt és lévén, hogy ő egy bohóc, húzta oda a szájához a tenyerem és közben vigyorgott, nevetett.

Ezenkívül észrevette András, hogy a kiságyban előre mászott. Úgy látszik szuper titkos a dolog, hogy a szemünk előtt nem csinálja.



Éjszaka 2

Nem panaszkodhatom!

Este 3/4 8-kor fürödtünk - imádja Ádám mostanában a pancsit - aztán kenegetés, öltözés, villany le, ajtó becsuk és szopi. Elég sokáig szopizott majd nézelődött, nem aludt el szopizás közben. Néha kereste a tekintetem, látszott, hogy várja, hogy egy apró mosollyal beindítsam a banzájt, tán még próbálta ki is csalni belőlem, de nem szóltam, csak feküdtem mellette, néha megsimogatva. Volt 1-2 beszélgetés is részéről, majd kb. 8:20-kor beraktam a kiságyba. Még mindig nem akart aludni. Jött az a szokásos "do,re,mi" és 10 perc után aludt.
10 körül (épp walking dead sorozatunk legfrissebb részét néztük) hatalmas sírásra rohantam be. Édesem felriadt, rosszat álmodott, vagy beütötte valamijét a kiságyba, de elég zaklatott volt. Vigasztaltam, kapott cicit, kb 10 perc alatt visszaaludt.
Legközelebb 4:20kor, majd 6:30-kor szopizott újra.

Újabb pipa! :)

2012. október 22., hétfő

Éjszaka 1.

Tegnap délutánig 2 tanácsot olvastam (kaptam) és merengtem, hogy vajon, hogyan is álljunk neki, mit csináljunk másképp. Délután 4 körül sétálni mentünk hármasban. A séta közben Ádám elaludt, aludt egy fél órát és ha szerintem nem jövünk fel, akkor lehet még aludt volna egy kis ideig. Aztán jött a tejpép... hatalmas tátott szájjal kezdtük az evést, aztán kb. a negyedét elfogyasztva jelezte, hogy nem kell több. Azt hiszem elég türelemmel etetem, próbálom figyelni a kis ritmusát, hiszen az elsődleges cél, hogy megismerje a "szilárd" ételeket és azok ízét, és megtanuljon kanálból enni. Mivel jelezte, hogy hagyjam békén, adtam neki egy kis cicit (nem is célom még, hogy kiváltsam a szoptatást), aztán újra tejpép. Kb. 2-3 kanállal evett még, azt feladta. Nem értem miért eszik ennyire keveset... erőltetni nem akarom.
Fél 8-ig, 3/4 8-ig vártunk, aztán jött a fürdés. Előtte próbáltuk letenni, mert olyan álmos volt, hogy majd leragadt a szeme, majdnem el is aludt, de aztán rájött, hogy ő nem akar lemaradni semmiről, így kénytelenek voltunk valahogy lekötni a kis figyelmét, és megtartani a jókedvét, amit nem volt könnyű úgy, hogy már alig látott a fáradtságtól. 
A fürdés csodás volt, nagykádban, lubickolva, vigyorogva, Még az öltözködést is bírta utána. Aztán jött a szopi néma csöndben, épphogy fénnyel. Közben elaludt, én pedig próbáltam símogatni, hogy egyen még kicsit. De csak cumizott, nem szívta rendesen. Ekkor felemeltem, a kiságyba vittem, és úgy raktam be, hogy lássa, most kerül a kiságyba. 
Vártam, hogy keljen ahogy szokott mostanában, de nem kelt. András már kérdezgette, miért nem kell a Paca - azt hittem fejbe kólintom, hogy mit kíván. 11-kor ébredt meg, ekkor bementem hozzá, a cumit a szájába adtam, megsimogattam és vissza is aludt. Az éjszaka további része úgy alakult, hogy szopizott 12:20-kor, 4:20-kor, majd 6:40-kor. Marha boldog voltam. Messzemenő következtetéseket nem kívánok levonni, de remélem szépen javul majd a helyzet.
Reggel nyomtattam egy táblázatot, és írom Ádám mikor eszik, alszik.... 

Köszönöm szépen mindenki tanácsát, mindenhol olvastam valami hasznosat. Nyilván teljesen nem fogok átvenni semmit, mert nem akarok totál máshogy csinálni mindent, azért mégiscsak 6 hónap alatt megszokott valamit Ádám, de apró változásokat muszáj bevezetni. Aranyosak vagytok, hogy megosztottátok a Ti tapasztalataitokat! Köszönöm!


2012. október 21., vasárnap

HELP - Alvási problémák

Vannak, nem múlnak és kezdek kikészülni. 

Ott kezdődik, hogy Ádám mostanában minden este megcsinálja a fesztivált. Írtam róla, hogy fürdünk, szopizunk, általában elalszik cicin - alszik egy órát, majd felébred és onnantól nem akar aludni. Általában sírva ébred, majd megnyugszik, aztán ezzel egyidőben elkezd beszélgetni, sikongat, közben dörzsöli a szemét és amikor visszarakjuk kiságyba már néz is a fekete kétségbeesett szemekkel és már sírni is kezd. Többféleképpen próbáltuk már a 2 hónap alatt a megnyugtatást. Volt hogy kivettem, megszoptattam, volt hogy csak kézben volt, volt hogy kicsit foglalkoztunk vele, volt, hogy a kiságyban sírva vártuk, hogy visszaaludjunk. Ez utóbbi nem jó, én nem bírom, és nem is nagyon működik. Mindegyik leírt módszernél volt pozitív és negatív siker is.
András erőlteti, hogy hagyjuk ha álmos sírdogálni (ez nem sírdogálás, hanem üvölt mint aki bántanának), úgyis elalszik, álmos. Kétszer hagytam, hogy ezt csinálja. Én annyira nem bírtam, hogy sír a gyerekem, hogy közben elmentem zuhanyozni, hátha kevésbé hallom. Nem tudok mit csinálni, olyan mintha tőrt forgatnának  a szívemben. Megőrülök tőle. Ha 100 %-ra tudnám, hogy pár nap után megváltozna minden, lehet hagynám Andrásnak, de csak úgy, hogy én addig elmegyek otthonról, mert különben kikészülök. 
Amúgy azt is hozzá kell tennem, hogy egy idő után (kb. 9 után) Ádám lenyugszik és le tudom rakni aludni még ébren. Hasra rakom, ő 1-2x még kissé nyűgösen forgatja a fejét, majd elalszik. Most akkor húzzam az alvását este 9-ig? De ő alszik el szopi közben... és akkor a fürdést is későbbre kellene raknunk, 7 helyett mondjuk 8-ra. De akkor hol marad az én szabad 1-2 órám este, amit azt gondolom, hogy azért megérdemelnék. Vagy ne legyek ennyire önző?
Próbáltuk azt is, hogy kihagyjuk az utolsó alvást. Hát... a gyerek nem igazán bírja. Ha álmos, akkor elalszik. Persze volt olyan is, hogy nem aludt el, fent volt fürdés előtt 4-5 órát is - hát a problémánk ugyanúgy fennmaradt.

Aztán a másik probléma: az éjszakai ébredések! Arról írtam korábban, hogy nehezen bírom, mert 2-3x is szopizik éjjel. Visszasírom! Ádám óránként kel éjféltől. Nem minden esetben szoptatom meg, mert van amikor vissza tudom altatni a kiságyában simogatással, cumi szájba adásával. De van amikor sehogy nem megy. Összehúzza magát, fejét ide-oda forgatja....  Így most hogy kiköltöztünk a nappaliba, az éjszakáim felét a kisszobában, a másik felét a nappaliban töltöm.

Petra pár napja azt írta a blogjában, hogy egyedül érzi magát.... megmondom őszintén én is! Rohadtul! András alszik, én ugrálok a gyerekhez. Nem bántom, mert egyrészt tudom, hogy Ádámnak rám van szüksége, és az hogy kell-e neki cici, az csak pár perc múlva derül ki, és azért 3-4-esetben kell. Ráadásul ma hajnalban megjelent András a kisszobában és takarót rakott rám. Szóval nem bánthatom, mert segíteni nem igazán tud, mégis éjszaka, amikor tök álmosan óránként pattogok a gyerekszoba és a nappali között, a falat tudnám kaparni!

Vida Áginál olvastam, hogy ha óránként megébred a kisbaba, napközben pedig nyáladzik és tömi a kis száját, akkor a foga miatt kelhet éjjelente. De dentonixet nem rakhatok neki napi 3-nál többször a kis ínyére. Meg ha nem is ez a gond. Javasolta unokatesóm, hogy Suttogóban olvasta, és nála bevált, hogy nem kell megszoptatni a gyerkőcöt. Ott kell maradni, megnyugtatni, de cicit nem adni neki. Neki két nap alatt leszokott a kicsije az éjszakai evésről, és ezzel egyidejűleg utána fel sem ébredt, csak hajnalban. 

Gondoltam arra is hogy éhes. De kap tejpépet (most már gyümölcsöt is reszelek bele), délelőtt meg gyümit vagy főzeléket. Azt meg kell jegyeznem, hogy keveset eszik belőlük, és egy idő után mérgesen néz, hümmög, zárja a száját és néha el is fordítja a fejét másfele. A cicit természetesen elfogadja. Itt csináltam már olyat, hogy szopi előtt és után adtam neki kaját. Nincs jelentősége a mennyiséget illetően. A tejpépből ráadásul a 4 evőkanál helyett csak 1 evőkanálból készítek kaját, és azt sem eszi meg. Az elején pedig megörül amikor meglátja és tátja is a száját az első pár falatnál. Aztán nem kell neki. 

Nem tudom mit csináljak - és most szívesen vennék ötleteket. Azért próbáltam leírni mindent ilyen részletesen, hogy azért nagyjából képet adjak arról, mi az amit már próbáltunk. 

Tudom, hogy nem egyformák a gyerekek, és vannak akik sokáig ébrednek éjjelente - de ne 1-2 óránként! 

2012. október 19., péntek

Fél évesek lettünk!!!

KicsiPacánk... már nem is vagy olyan kicsi, mint amikor először találkoztunk. Eltelt 9 hónap, majd eltelt fél év! Fél éves nagyfiú lettél!
Elszaladtak a napok, a hetek, a hónapok. Néha úgy érzem elszaladtak, közben meg olyan, mintha ezer éve az életünk részese lennél. tartalmas volt ez az első 6 hónap!
Amikor megszülettél és kis mázasan a mellkasomra kerültél, apa odabújt hozzánk és akkor teljessé vált az életünk. Akkor még csak 50 centis és 3130 grammos kis manó voltál, enni sem nagyon akartál, most meg már olyan nagy vagy! Nőttél 17 centit és bőven megdupláztad a súlyodat. A hajad egy része közben kihullott, de már újra nő, sűrűsödik. Kis hurkáid lettek, amikbe anya, apa imád belepuszilni, Te pedig nagyon élvezed.
Szereted meghúzni anya haját, és apa orrát. Anyának sokszor nyomod az arcához  a kis szádat - én tudom, ez a szereteted jele. Amikor Apa hazaér a munkából hatalmas vigyorral fogadod, sokszor extázisba kerülsz és szinte repülnél hozzá.  Apa nagyon boldog tőle.
Apával már egyre többet huncutkodtok. Birkóztok, viccelődtök, bújtok egymáshoz.
Amikor mindketten melléd bújunk sokszor megkeresed mindkettőnk kezét és mindig összehúzod magad előtt. Mintha azt szeretnéd, fogjuk egymás kezét. Ez nagyon megható.
 Képes vagy a nevetésből hirtelen sírásba váltani, és fordítva is. Nagyon tudod már most, hogy mit akarsz, és az akaratodat próbálod érvényesíteni. Anya és Apa sokszor fogja a fejét azt gondolva: "Úristen, mi lesz később!"
Nagyon ügyesen pörögsz hátról hasra és hasról hátra.  Pár napja így tettél meg kb 2 - 2 és fél métert. A puzzle szőnyegről elpörögtél a tv állványig és már pakoltál volna. A virágokkal is már egyre többet szemezgetsz, anyának és apának résen kell lennie. Sokszor felhúzod a feneked hason fekve, de a mászás rejtelmeire még nem jöttél rá. Még nem ülsz egyedül, de alakul, egyre ügyesebb vagy. A lábaidat most találtad meg és ezzel együtt kedves elfoglaltságoddá vált a zoknid lehúzogatása.
Mindent a szádba veszel! A fogaid még nem nőttek ki, de a kis ujjaiddal egyfolytában dörzsölöd az ínyedet.
Az éjszakai alvásod katasztrofális. Nem tudom cici függő vagy, vagy valóban éhes, esetleg szomjas lehetsz. Elaludni sem nagyon akarsz mostanában. Apa és anya töri a fejét mit tegyen.
Imádsz szopizni - sokszor előfordul mostanában, hogy az ölemben ülve egyszer csak elkezded a pólómat húzogatni és a fejedet a melleim közé fújva pólón keresztül tátod a szádat.
A légzésfigyelőt továbbra is használjuk, és valószínűleg még sokáig használni is fogjuk. Megnyugvást ad apának és anyának.
Ha éppen nem zavar meg betegség, vagy időjárás, akkor általában hajnali 5-kor szopizol először, ekkor van hogy odaveszlek magunk közé az ágyban és itt alszol tovább.
Ezt követően 7-8 között kelsz és 8 körül fogyasztod el a reggelidet. Ilyenkor még nem tudsz sokat fent lenni egy huzamban, 9 - fél 10 körül visszaalszol.
11 körül anya elkészíti neked az ebédet. Ilyenkor vagy gyümölcsöt eszel, vagy főzeléket. Ismered már az alma, őszibarack, sárgarépa, krumpli, sütőtök ízét. Folyamatosan ismerkedünk új ízekkel. Remélem jobb evő leszel mint anyád! :) Egyelőre keveset ülsz az etetőszékedben és sokszor etetünk az ölünkben.
12 körül jön a következő alvás, ilyenkor van hogy délután 2-ig is elalszol. Ekkor szopizol egyet, majd elmegyünk sétálni. Van hogy csak 5 körül érünk haza. Ekkor már általában apa is itthon van és a tejpépet tőle kapod. A délelőtti gyümi és főzelék, illetve a délutáni tejpép mellett is ugyanúgy szopizol. A tejpépbe mindig belemorzsolunk neked egy háztartási kekszet, hogy ismerkedjen a szervezeted a gluténnal. Apa javasolta, hogy keverjünk a tejpépedbe már almát is, mert biztos unod már önmagában.
7-kor fürdünk. Fürdés előtt anya mindig a franciaágyon vetkőztet le, és ken be mosakodókrémmel. Közben jól megpuszilgat mindenhol. Apa addig elkészíti a vizet és kiabál ha mehetünk pancsizni. Már a nagykádban fürdesz - most már sokszor ülő pozícióban. Az érzékeny bőröd miatt csak rövid ideig pancsizunk. Amikor végeztünk, apa már vár minket a törölközővel. Rád teríti és visszasietünk a franciaágyra. Anya megtöröl, pelust ad rád, majd jön a testápolózás és ha éppen gyulladásban van a kis bőröd, akkor egy másik fajta krém is.
A body feladását még el-elviseled, de a rugdalózó feladásánál már jön a hiszti. Hiszen ekkor Te már csak szopizni szeretnél. Szopi közben mindig elalszol. Anya ilyenkor gyorsan lezuhanyzik, megvacsizik, mert tudja, ilyenkor csak egy órát alszol. Aztán felébredsz és jön a kínkeserves altatás. Nem akarsz aludni. Dörzsölöd a szemed, ásítozol, közben meg sikongatsz és gügyögsz. 9- fél 11 között szoktál elalduni. Majd kelsz szopizni 12-kor, és 3 körül is.
Ha sétálni megyünk, a séta első felében alszol, a második felében nézelődni szoktál. Ilyenkor anya felültet már a kocsiban.
Nagyon barátságos kisgyerek vagy, ha rád mosolyognak általában visszamosolyogsz.

Kedvenc dalod a Muzsika hangjából a "do, re, mi", amit már apa is megtanult. Ettől az esetek 90 %-ban abbahagyod a sírást. Nem tudom, hogy mitől lett ilyen hatással rád ez a dal. Szereted ha énekelünk Neked. Folyamatosan tanulgatja apa és anya az új dalokat. A mesék mostanában kevésbé kötnek le, sokkal jobban szeretnéd megfogni a mesekönyveket és aztán a szádba helyezni őket! De tudod, a könyvekre vigyázni kell! Azonban az elmúlt pár napban újra megpróbálkoztam az első kis könyveddel, és olvastam belőle. Rettenetesen élvezted és teljesen izgalomba jöttél. Vigyorogtál, rugdaltál a kis lábaddal, hadonásztál a kezeddel és néha még sikongattál is. Ráadásul amikor elolvastam egy sort, a tekinteted a gombok felé irányítottad, amiket meg szoktam nyomni egy-egy sor közben.

Tudsz Kukucsolni, Dusi Dusizni (egymás arcát összeillesztjük és mozgatjuk az orrunkat - olyan mint a pisze-pisze). Nem akartam elhinni, de tudod mit jelent a "kérem" szó. Azt hittem véletlen, de sokadszorra is odaadtad a cumidat a "kérem"-re. Ha Apa ezt nem mutatja meg, nekem eszembe sem jutott volna, hogy ilyet már tudhatsz. Nem tanítottuk Neked, erre magadtól jöttél rá.
Kb. 2 hete elkezdtem neked mondogatni, hogy melyik állat milyen hangot ad. A kedvenced a csacsi és a kisegér hangja, illetve imádod amikor a halacskát mutatjuk. Evés közben, ha éppen nem akarod kinyitni a szádat, mindig nagy segítség ez a játék. :)
Ha mérges vagy, vagy valamit nem akarsz, olyan mintha azt mondanád "nnnemm". Nyilván nem tudod, hogy ez a szó tényleg azt jelenti, hogy "nem". De érdekes, hogy rendeltetésszerűen használod.
A legjobb kedved általában reggel van. Ilyenkor édesen formázod a szádat és beszélgetünk. Nem mondasz szótagokat, csak hangokat adsz ki, de azt hangsúlyozva és tagolva. Ezt a nap többi szakaszában nem nagyon csinálod.

A reklámok már most tetszenek és a Duck Tv is nagy kedvenced. Ennek ellenére próbáljuk a direkt tévénézést kerülni.

Alapjában véve egy erős, életvidám kisfiú vagy. Sajnos 2 hónapja kiderült, hogy atópiás a kis bőröd és ez folyamatos odafigyelést és kezelést igényel. Emiatt gyakran vakarózol is. Próbálunk vigyázni rád, és elkerülni a kiváltó tényezőket - sajnos nem minden esetben lehet.
A fél éves fordulódat egy jó kis megfázással koronáztad, de anya most nem rohant veled rögtön az orvoshoz, tudja már mit kell neked adnia.

1 nappal a 6. hónapod betöltése előtt, apa és anya úgy döntött, elég nagyfiú vagy már - ezért kiköltöztünk a nappaliba aludni. Hát kisfiam, nekem az első estén majd megszakadta szívem. Olyan szorító érzést éreztem a mellkasomban, olyan volt mintha cserben hagytalak volna. Ugrásra készen feküdtem a kanapén, és egyfolytában rád gondoltam. Aztán második nap már nem volt ilyen gond, és megértettem, felfogtam, jobb ez így. Egyelőre persze az előnyöket nem tapasztalom, mert ugyanúgy meghallom minden rezdülésed, Te pedig ugyanúgy ébredsz éjjelente. De meg kell szokni, hosszútávon jobb lesz mindannyiunknak. Persze azért bevallom -  nekem nagyon hiányzik a kényelmes kis francia ágyunk.

6 hónapos kicsi Nagyfiam! Bearanyozod a mindennapjainkat, nagyon szeretünk Téged! Köszönjük, hogy minket választottál onnan föntről! 



2012. október 17., szerda

Nagyi Te Drága!

Ma elment anyukám haza. Nagyon jó volt, hogy itt volt. Azzal, hogy folyamatosan foglalkozott Ádámmal és velem is, rengeteget adott nekem. Tudtam kicsit mással tevékenykedni, ugye eljutottunk moziba is, ma végre a hajamat is befestettem. Mára eljutottunk odáig, hogy Ádám átkéretőzött anyum kezébe. Szerintem ez mindent elárul. 
Ráadásul anya nemcsak Ádámot imádta, hanem engem is sokszor megszeretgetett. El sem tudom mondani ez mennyire hiányzik. 
Hétfőn nagyot sétáltunk hármasban, szép idő volt, elmentünk az Erzsébet ligetbe. Vittem gépet is, csináltunk jó pár fotót ezen a gyönyörű napsütéses délutánon. Fagyiztunk a Plázában (lejárt a 3 hét, és most próbálkozom tejalapú kajákkal), ruhákat nézegettünk, és Ádám mindezt tök jól viselte. Tegnap szar idő volt, egész nap esett az eső, de anyu így is levitte Ádámot a ház mögé, ahol fedett a ház oldala, és ott sétálgatott vele, hogy kicsit levegőzzön a manó. 
Rengeteget játszottak, anyu ismertette meg Ádámot az új ízzel (sütőtök) és végig ő etette a kincsünket. A fürdést csak azért én csináltam, mert baromi mélyre kell hajolni a kádban és mindenkinek fáj a háta, dereka (csak mellékesen jegyzem meg - nekem is!).

Nagyon jó volt, hogy el tudott jönni pár napra - minden szempontból! Feltöltődött ő is, és én is!








2012. október 16., kedd

Végre kettesben

Most hogy anya eljött hozzánk, Andrással beterveztünk egy esti mozizást. Én már nagyon készültem a mozira és a kettesben eltöltött pár órára is. Keddre terveztük, de András tegnap munkából hazaérve javasolta, hogy menjünk még aznap - később kiderült ma foci van a tévében.... :)
Kiválasztottunk egy filmet, ami igazából mese lett (Hotel Transylvania) és lefoglaltunk két jegyet az este 8 órási előadásra. A fürdetést negyed órával előre hoztuk, Ádámot megszoptattam, elővettem a mélyhűtőből egy lefagyasztott tejet és úgy indultunk el otthonról, hogy Ádám nagyokat mosolygott. Nem volt bennem aggodalom, és bár mondtam anyunak, hogy nálam van a telefonom, tudtam, hogy nem fog hívni. Kézen fogva sétáltunk a moziba - ezer éve nem volt erre példa (sajnos) és beszélgettünk... mondhatnám, hogy mindenféle romantikus dologról, de Ádám volt a téma. 
A mese nagyon jó volt! Amikor beültünk és utoljára hátra néztem a kezdés előtt, hatan ültünk a teremben. Nagyon sokat nevettünk. Én csak az utolsó negyed órában kezdtem el a telefonomat nézegetni, de nem volt rajta sem boríték jel, sem nem fogadott hívás. Hazafelé már elég hűvös volt így siettünk hazáig. Amikor beléptünk az ajtón Ádám anya ölében ült és az új interaktív kiskönyvével játszottak. Anya mondta, hogy egy fél órát aludt, azonkívül végigsírta az estét. Akkor is nyűgös volt amikor megérkeztünk. Aztán átvettem anya kezéből és elkezdett mosolyogva sikongatni és az arcomat összenyálazni. Megérezte édesem, hogy nem voltunk otthon. Bevittem a szobába, lefeküdtem vele az ágyba, megszoptattam (kapaszkodott a pólómba mindkét kezével) és közben próbáltam elmagyarázni, hogy ehhez bizony hozz kell szokni, hogy lesz még olyan, amikor apa és anya kettesben elmennek valahova. Sőt, azt hiszem ezt gyakoribbá is szeretném tenni, mert szükségem van rá!



Újabb hétvége Fehérváron

A hétvégét - mint minden hónapban egyszer - Fehérváron töltöttük. Mivel a nagyszüleim bent aludtak az én régi otthonomban, most András anyukájához mentünk aludni. Megmondom őszintén, nem volt egy fáklyás menet. András anyukája kedvesen átengedte az ő hálóját, mert ott van egyedül franciaágy és Ádám utazóágya is elfért. A másik 2 (már nem lakott) szobában egy emeletes ágy és egy darabjára hullott 90 cm széles kihúzható ágy található. Nem nagyon akartam a hálóban aludni, nekem a háló elég intim terület, de beláttam, hogy jobb lesz úgy, és félő volt, hogy az emeletes ágy leszakadna András alatt (alattam is) és összelapítana a legszebb álmaim közepette. Tényleg aranyos volt, mert bevállalta a kényelmetlen fekhelyet, hogy mi tudjunk pihenni.
Megcsináltuk az ágyat, közben Ádámot is elaltattam, és beraktam a kiságyába. Először akkor ébredt meg, mikor András anyukája elkezdte a kislámpát állítgatni, hogy nekem legyen elég fényem éjszaka. András lecseszte. Aztán utána akkor, amikor eszébe jutott, hogy kell neki az ébresztő órája. Az utolsó pedig amikor gyógyszert vetetett velem ki a szekrényből, abból a szekrényből, aminek durván nyikorog az ajtaja. Nem szóltam - András megtette helyettem. Vagyis de, egyszer szóltam, amikor az általam széttőrt lámpát meg akarta szerelni még este - miközben Ádám próbált aludni. 
Éjszaka Ádám ezerszer ébredt, nyugtalan volt, és az ágy is baromira nyikorgott. Reggel persze édesen ébredt, száját formálgatva kommunikálgatott a mamijával, akit amúgy baromira imád. Ő tanította meg "dusi-dusizni" is.

Másnap reggel átmentünk hozzánk és a napot ott töltöttük. Ádám nagyon keveset aludt napközben, talán 3-szor fél órát. Szokatlan hely, zajok.... nem volt nyűgös, sokat sikongatott, nevetett, mindenkivel jól elvolt. Aztán fél 6-6 körül visszamentünk Andrásékhoz és 7-körül jött a fürdetés. Ádám álmos volt, így reménykedtem egy gyors elalvásban, és kellemes X faktoros estében. Minden simán ment addig, amíg szopi után András anyuja át nem vette Ádámot, hogy ő befejezi az altatást (idegen helyen rá kell segíteni az elalvásra). Nem szívesen de átadtam Ádámot, Ádám pedig beindult. A mami ugyanis nekiállt vele játszani és ezzel jól felpörgette a gyereket, aki ennek eredményeképpen nem akart elaludni. Az X- Faktor felét a kisszobában töltöttem és szoptatva próbáltam altatni. András anyukája elismerte, hogy elcseszte, de azért ezzel annyira nem voltam kisegítve. Nem biztos, hogy szeretnék rendszert csinálni az ott alvásból, így nem. Bár már azon is elgondolkoztam, hogy egyáltalán több napra hazamenjünk-e. Mert amíg Ádámot kiskorában nem keverte meg, most már kezdi megkeverni az idegen hely. Mert neki még idegen, nem emlékszik rájuk.
Ettől függetlenül jó volt otthon, Ádám is élvezte, mert nagyon sokat nevetett, mosolygott, sikongatott. Csak sajna elfáradt. Most már ráadásul egy idő után ha megunja, hogy más kezében legyen, el kezd sírni, és kéretőzik át hozzám, ahol általában azonnal abbahagyja a sírást, elkezd teli szájjal vigyorogni,  vagy megfogja az arcom, mosolyogva, édes hangot adva, nyitott szájacskáját az arcomhoz nyomja. Én olvadok, mert szerintem ezt a pillanatot nagyon várja minden szülő.
Vasárnap hazafelé Győrbe anyukám is velünk tartott, hogy kicsit nekem besegítsen. Nagyon vártam, hogy jöjjön!








2012. október 9., kedd

Dorka szülinap

Dorka egy éves lett és Alizék minket is meghívtak a születésnapi partira. Megmondom őszintén, hogy marha jól esett, mert ahogy kivettem, rajtunk kívül nem sok nem családtag volt. Készültünk is nagyon, így nagyon féltem, hogy Ádám betegeskedése majd megakadályoz minket a szülinapozásban. Végül Alizra bíztam a döntést, és Ő áment mondott. :) Fél 5kor kezdődött a buli, és mivel Ádám 5-kor szokta a tejpépet enni az egész napot kicsit meg kellett bontanunk, és mindent előrébb hozni. Nem volt belőle gond, Ádám hozzá van ezekhez szokva, csak pont elaludt 3-kor, ébreszteni meg nem akartam, mert egy nyűgös gyerekkel elindulna bárhová is nem túl szerencsés. Ádám végül 3/4 4-kor felébredt. Tejpépeztünk, szopizunk (mert az elengedhetetlen Ádámnál), gyógyszert vettünk be, öltöztünk és indultunk is. Útközben még megálltunk virágért Dorkának - ekko már írtam Aliznak egy sms-t, hogy már úton vagyunk - majd nem sokkal fél 5 után megérkeztünk. Jajj, olyan kedves volt mindenki. Ádám egyből átkerült valakinek a kezébe, akire már mosolygott is, és simi-simizte az arcát. Szegény Dorka kicsit álmos volt, és nyűgös, de egy idő után jobb kedve lett. Még András ölébe is beleült. Volt mindenféle husi, saláták, sütik. Halász Judit Boldog születésnapját jó párszor meghallgattuk, Dorka imádta. Amikor Aliz ölbe vette Ádámot, szegény Dorka le sem vette anyukájáról a szemét. Úgy sajnáltam amikor annyira nézte Alizt - aki mögötte játszott Ádámmal (Dorka az asztalnál ült, és evett), hogy addig-addig lesett hátra, míg hátraborult a székkel.
Egy idő után Ádám is nyűgös lett, így félrevonultam megetetni, majd az ölemben el is aludt. Aliz csinált neki helyet a kiságyban, ahol persze kinyílt a szeme és inkább nézelődött Dorka szobájában. 

Nagyon jól éreztük magunkat, és Ádám is kapott ajándékot névnapjára. Megkapta élete első autóját is, egy szuper kis pihe-puha Taxit, ami ráadásul szuperül gurul. Aliz még linzert is csomagolt nekem útravalóul, amiért külön hálás voltam - hiszen a tejfehérje diéta miatt nem sok édességet eszek mostanában.

Végül 1-2 kép:







Hétvégi szerzemények

Noha minden alkalommal úgy indulunk el vásárolni, hogy végre veszek magamnak valami ruhafélét, mindig üres kézzel jövök haza. Ennek egyik oka a semmi nem áll jól érzés, a másik pedig, hogy Ádámmal nem egyszerű nézelődni. Most például szegényem annyira nem bírta a strapát, hogy elaludt András ölében amíg én próbáltam. Most már mindig vinni szoktuk magunkkal a kengurut a bevásárlásához, de most a próba miatt le kellett vennem és addig András fogta meg Ádámot. 5 perc alatt dőlt ki aranyom - én meg nem vettem megint semmit.
Azért Ádámnak megint bevásároltunk. Kapott borostyán nyakláncot, aminek korábban ellene voltunk, de miután szemenként van csomózva és olyan mágneses kapocs van rajta, ami simán szétkapcsol ha Ádám húzogatná, így a félelmeink eloszlottak. Aztán vettünk a tökinek vastag zoknikat, és egy vagány kis belül bundás cipőcskét. Végre találtunk normális minőséget emberi árban. Én 4-5000 Forintot nem akartam kiadni érte, hiszen hónapról-hónapra nő a lába, ebből meg még nem is kell az a komoly minőség, hiszen nem járni tanul benne. 

A hétvégén meglett az etetőszékünk is. Nagyon szuper kis szék, állítható magassággal és dönthető háttámlával. Szerintem még Ádámnak nőnie kell bele, de 1-2 hónap és passzos lesz. A fa etetőszékről lemondtam végül, mert kicsinek találtam általában a tálca részüket.

Igaz már hétfő van, de végre megérkezett a puzzle szőnyeg is (számos) és várom hogy ideérjen Ádám mászást ösztönző Micimackója is. Mindkettőt használtan vettem, előbbit 1600 Ft-ért, ráadásul újonnan, utóbbit pedig 3500 Ft-ért. Már csak egy tanuló kutyust kell beszereznem.






Pénteki dokilátogatás, majd hétfői kontroll

Merthogy mostanában már állandó vendégek vagyunk az orvosi rendelőben.

Ádámot visszavittem péntek reggel, mert egész éjjel megállíthatatlanul köhögött szegény. Ő még talán annyiszor nem is ébredt meg rá, mi viszont minden egyes köhécselésre. Nem mertem így belemenni a hétvégébe, hogy nem látja orvos. A rendelőben hallottam egy beszélgetésből, hogy két gyereket ugyanezzel a problémával hoztak vissza - taknyosodás, majd erőteljes köhögés.
Mint mindig, doktor néni és asszisztense most is nagyon kedvesen fogadott minket és amikor elmondtam, hogy nem mertem nem lehozni az Ádámot - ezzel jelezve, hogy 1 héten belül 3x vagyunk lent, mondták kedvesen, hogy hozzam is le mindig, és ha hétvégén Ádám szarabbul lenne, telefonáljak nyugodtan. Ádámot meg is mérték, most 7160 grammot mutatott a mérleg - bár egyre jobban ficereg a mérlegen, ami ettől folyton ugrál. Vizsgálni is egyre nehezebb, mert most már komoly tekintettel és koncentrálással próbálja kikapni doktor nénink kezéből a sztetoszkópot, a torok vizsgálatnál meg egyenesen hadakozik és eltolná a szakértő kezeket. Most már kellett az én segítségem is, megfogni a kis kezeit - sőt a fülvizsgálatnál hárman tartottuk. Volt orrszívás és kenet vétel is - nos ezt végigüvöltötte. Szegényem, a sok orrszívástól és gyógyszer beadástól már utálja ha a szája, orra fele közelítünk.Valahogy megértem. Kaptunk még plusz kétféle gyógyszert (Homeogene9, Oscillococcinum) és egy biankó antibiotikum vényt is ha sárgássá válna Ádám orrváladéka vagy belázasodna. Szerencsére nem volt rá szükség, de a beadandó gyógyszerek száma napi 5-re nőtt és ebből valamiből 3-szor is kellett adnunk. Aztán hétvégén folyamatos javulás állt be, kissé csökkent az orrváladékozás is, és szép lassan a köhögés is enyhült. 

Hétfőn 13:30-ra rendelt vissza minket doktor néni, csak sajna ők maguknak nem írták fel, így másfél órát vártunk míg sorra kerültünk. Én nem vagyok az a tolakodós típus, nem is szóltam, csak amikor bejutottunk kérdeztem meg, hogy ez hogy működik, kiszólnak, vagy nekem kell jeleznem, hogy megjöttünk. Így derült ki, hogy nem voltunk felírva. Semmi gond, Ádám jól bírta és én is bírtam volna, ha a másfél órából egy órát nem az ölemben kell tartanom Ádámot. Ádám szépen javult, így a gyógyszerek egy részét elhagyhattuk a maradékot pedig csütörtökig kell szednünk. Doktor néni viccesen megjegyezte, hogy még két hónap és nem fogja tudni megvizsgálni Ádámot, olyan erő van benne - és olyan hevesen próbálja félretolni a vizsgáló kezeket.

Legközelebb október 25-én kell mennünk, akkor a 6 hónapos tanácsadásra. Ádám fél éves lesz.... húúúú!!!! 

Még egy kis megjegyzés, csak mert a védőnéninkről már régen írtam. Azzal együtt, hogy megkaptuk a 3. időpontot a találkozásra (nem volt másfél hónapja és folyton variál az időpontokkal) elmeséltem neki a váróban, hogy Ádám már kap tejpépet. Erre kihozott két milupa vaníliás tejberizs termék mintát, melyet 4 hónapos kortól lehet adni a babáknak. Mielőtt elfogadtam volna, mondtam neki, hogy Ádám atópiás és mellette tejfehérjére is érzékeny, nem tudom szabad-e neki ilyet adnom. De a védőnő megnyugtatott, hogy "ó, hát persze" mert mit tudom ki ajánlja. Elolvastam az összetevőket, csupán csak egy tejpor és egy tej szó szerepelt benne... Meg is mutattam a doktor nőnek, elmmondtam azt is, hogy most kaptam, és a félelmem is, mire ő ránézett és rögötn mondta is, hogy "Isten ments!!! Felejtsem el, majd egy éves kor után!" 
Hát ennyit erről. Szerintem a védőnő fel sem fogtam, hogy mit mondtam. 
Amúgy annak ellenére, hogy korábban azt gondoltam, jobb ha nem jön a védőnő majd hozzánk, most nagyon hiányolom a támogatását a hozzátáplálásban. Tök szar érzés, hogy másoktól, más anyukától kell kérdezgetnem, meg innen onnan csípem össze az infókat.

2012. október 6., szombat

Halálfélelem

Ilyet még soha nem éreztem. Ma egy pillanatra megállt a szívem és kicsit meg is haltam.... 
Már este volt. Ádám megébredt, ezért kihoztuk a nappaliba hogy kicsit még megszoptassam. Szopizott, közben altatta magát. Majd kb 10 perc múlva abbahagyta a szopizást és amikor ránéztünk Andrással, akkor csak nézett maga elé meredten. Első pillanatra mosolyogtunk, másodikra András legyintett a szeme előtt, de Ádám szeme meg sem rebbent. Harmadikra megint legyintett, de ekkor sem... Ekkor hirtelen megmozdítottam Ádámot, ő ijedten eszmélt fel az éber álomból, én meg úgy kezdtem el abban a pillanatban zokogni, mint még soha. Én ilyent még soha nem éreztem. Pillanatok alatt játszódott le bennem minden, hogy elveszítem a gyermekemet, hogy nem mozdul. Annyira sírtam, hogy Ádám is megijedt, és sírni kezdett - gyorsan átadtam Andrásnak és átrohantam a hálóba és ott zokogtam tovább. Remegett mindenem, kezem lábam. Nagyon nehezen nyugodtam meg. Aztán visszavettem Ádámot magamhoz, aki továbbra is ijedten nézett rám, szegényem nem értette miért sír a hülye anyja. Lassan megnyugodtam, Ádám is visszaaludt. András végig nyugodt maradt és azt mondta, hogy soha ne történjem ilyen, de ő tudná mit kell ilyenkor tenni, mert amíg én kétségbeestem, ő higgadtan végigzongorázott pillanatok alatt mindent a fejében. Most már minden rendben. Remélem soha többet nem kell így éreznem/éreznünk.

2012. október 4., csütörtök

Eddig jó

Ádám éjjel 2-kor kelt először, aztán legközelebb megint 5-kor! Hallelujaaa!!!!

2012. október 3., szerda

Egyedül a cumisüveggel

Délutáni sétánkból hazafelé még beugrottam a gyógyszertárba, mert András szólt, hogy szarul van, vegyek neki valamit. Ádám türelmetlen volt, sírt, hisztizett a babakocsiban. Valószínű már éhes is volt. Még szerencse, hogy volt nálam egy kis bébi gyümölcsital cumisüvegben, amit odakínáltam neki és most tök ügyesen egyből szívni kezdte (általában csak játszik vele). Aztán olyan ügyesen ráfogott, hogy el is engedtem és ő tartotta a továbbiakban. Mire hazaértünk, 50 ml elfogyott a gyümölcsléből. Hurrá!!! Persze még nagyobb hurrá lenne ha az víz lett volna, de egyelőre örülünk hogy iszik a manó!

Kukuccs

Ezt kihagytam! Apa ezt is kipróbálta és Ádám szintén nagyon szereti. 

András úgy kezdte, hogy Ádám fejére rakta a textil pelust, majd hirtelen lekapta és azt mondta "kukuccs" majd jól megpuszilgatta Ádám hasát. Ádám keze-lába pedig járt, kapálózott a pelus alatt. Ezt játszották tegnap, Ádám pedig ma folytatta. Feküdt a játszószőnyegen, én éppen mással foglalkoztam, amikor egyszer csak látom, hogy a fejére húzott egy rongyot, és úgy jár a keze lába, mint tegnap Andrásnál. Lekaptam róla, ő pedig vigyorgott mint a tejbe tök. Majd egy perc múlva megismételte a folyamatot és szinte várta, mikor megyek oda "Kukuccsolni". Este alvás helyett szintén ezzel szórakozott. Most a szopi párnát húzta a fejére, közben vigyorogva lesett ki alóla. Néha én is elcsodálkozom, hogy mennyit változik napról-napra, egyre ügyesebb lesz és egyre nagyobb kópé is!

12 - 5 Juhhéjj!!!!

Azaz Ádám egyszer kelt éjszaka szopizni!!!! 12-kor, majd a következő hajnali 5-kor volt.
Nem akarom elkiabálni, mert simán lehet hogy egyszeri alkalom volt, de bízom benne, hogy folytatódik.
(Tán mégis kellett a kis pocijának még a plusz kalória?)

2012. október 2., kedd

Tejpép és egyéb újdonságok

Tegnap levittem orvoshoz Ádámot, hogy azért nézze meg a doktor nénink is. Igazából hőemelkedése már nem volt és azóta sincs Ádámnak, az orra továbbra is brutál módon folyik. Állandó orrszívásnak van kitéve aranyom. Furcsa, de én az oltások miatt sosem sajnálom Ádámot - hülye hozzáállás, de mindig az van bennem, hogy sok gyerek azért hal meg Afrikában, mert nem kapnak oltóanyagot, és Ádám szerencsés gyerek, hogy megkap minden védőoltást amire csak szüksége van. Persze nem szeretem ha fájdalmat okoznak/okozunk neki, de szerencsére hamar meg szokott nyugodni. Azonban ez az orrszívás kikészít. Ádám olyannyira üvölt és ellenkezik. Soha nem éreztem még ezt az erőt a gyermekemben. Hiába fogom le, kiszabadítja magát (a pólyából is) és kitépi a kezemből az orrszívó eszközt. Üvölt, sír, nekem meg megszakad a szívem. Tegnap amikor már háromnegyed órán belül a 3. orrszívást eszközöltük, a könnyeim is kijöttek. De sajnos muszáj, mert ez még mindig kevésbé rossz, mint egy arcüreg gyulladás.
Visszatérve a tegnaphoz, szóltam a doktor nőnek, hogy korábban már Ádám csak egyszer kelt éjjelente szopizni, olyan is volt, hogy átaludta az éjszakát, most meg másfél hónapja 3-szor minimum szopizik egy éjjel. Nem mondtam neki, de már nagyon fáradt vagyok. Újra érzem azt a fura érzést szoptatások közben - most már tudom, nem a szomjúság érzése, hanem a fáradtságé. Sokszor ébred Ádám, sokszor meg sem szoptatom, várok, hátha visszaalszik, vagy odamegyek és megsimogatom, betakargatom, cumit adok a szájába. De van amikor semmi sem segít. Ilyenkor kiveszem a kiságyból, lerakom a mi ágyunkra, és a kis piszok, az oldalára fordul, előre nyújtja mindkét kezét és csukott szemmel, tátott szájjal jelzi, hogy szopizni szeretne. Behalok tőle! Nagyon édes - még így is, hogy a legszebb álmomból ébreszt.
Doktor nénink azt mondta, hogy valószínű a betegség miatt is bújósabb Ádám, de a kalóriaigénye is megnőtt nagy valószínűséggel. Ezért írt fel nekünk kétféle tejpépet, egy édeset (Milumil Sinemil) és egy natúrt (Sinlac). Mindkettő tejfehérje-, szója-, és gluténmentes. (2500 Ft volt a kettő vénnyel).
Ezenkívül mondta, hogy adhatok Ádámnak már burgonyát, sütőtököt, stb. Mondtam neki, hogy a gyümölcsért nincs oda, de úgy tűnik az üveges vilmoskörte jobban fogyott. Persze ebből is csak pár kanállal, de jobban. Nem akartam ezeket az üvegeseket erőltetni, de jelenleg örülök, hogy eszik Ádám mást is. Ettől függetlenül azt beszéltük Andrással, hogy újra próbáljuk az almát. 
Tegnap nagy elánnal kipróbáltuk a tejpépet is. Az édeset, hogy jobban csússzon. A natúrt meg megkapja majd sűríteni a főzelékeket, gyümölcsökhöz. Fele adagot csináltam csak neki - így is soknak tűnt - mert féltem a kukában fog landolni. A hordozó a kocsiban maradt, etetőszék még csak eztán fog érkezni, így András az ölébe vette Ádámot, és a konyhában nekiálltunk vacsizni. Először csak dugdosta a kis nyelvét, ízlelgette az új ízt, aztán egyik pillanatról a másikba úgy beindult, hogy nem győztünk nevetni. Járt keze, lába, ugrált András ölében és simán rákapott a kanálra. Kicsit még ügyetlen amúgy, sokszor kitolja a nyelvével a kaját, de majd megtanulja szépen fokozatosan. A végére úszott minden és mindenki a tejpépben. András alsónacija, combjai, én nadrágom, Ádám egész teste (kivéve ahol előke volt) és a padló is. De, a tejpép elfogyott. Vártam a csodát, vártam bizony éjszaka.... nem tudom megszámolni hányszor keltem Ádámhoz. Úgy látszik még nem hatott a tejpép... :) Persze a dolog nem ennyire vicces amikor Ádám ébreszt, de remélem, hogy lassan visszaállunk a régi rendre.

Ami újdonság a szarosunkál, hogy apukája megtanította "simi-simizni". Ádámnak megfogtuk a kezét és végighúztuk az arcunkon  a tenyerét, miközben mondtuk neki, hogy simi-simi. Ez annyira tetszett neki (jó mosolygott és nevetett), hogy aztán ő is odarakta a kezét. Igaz ő még nem mozgatja a kezét, de a simi-simire odateszi az arcunkhoz és már előre vigyorog.

Elég rendesen belehúzott a helyzetváltoztatásba. Ennek egyik módja, hogy hason felhúzza a kis lábait, kinyomja a fenekét, majd oldalra dőlés közben kinyomja magát előre. Elég vicces látvány, nagyon édes ahogy küzd.
Ezenkívül elkezdett pörögni. hát-has-hát-has-stb. Simán gurul bárhova - persze szakaszosan, de ügyesen tudja, hogy ezzel arrébb kerülhet. Engem meg jól megijesztett amikor bementem hozzá reggeli alvása után és nem találtam ott ahol leraktam. Még jó, hogy ennyire körbepakolom az ágy széleket. 

Most már képes magát hason annyira kinyomni, hogy kilát a kiságyból. Ehhez még jól megemeli a fejét is - nem lehet előle elbújni, észrevesz egyből. Azt hiszem 1-2 hónap és lejjebb kell eresztenünk a kiságyat.

A kiskádban - mert még valamiért (nem tudom miért) mindig ebben fürdünk amikor hasra fordítom kapaszkodik a kád szélében, próbálja odahúzni magát, sőt nem egyszer hirtelen maga alá húzta a térdét, és kinyomta magát állásba. Nagyon kell vigyázni ezekkel a akrobata mozdulatokkal. 

Mostanában amúgy nem beszélget, vagyis magának igen, de velünk nem. Minket csak figyel és vigyorog, vagy egyszerűen komoly képet vág. 

A bőre nagyon szép (nyaka még nem gyógyult meg, és a feje sem teljesen), a kis teste pihe-puha. Tartok tőle, hogy a tejfehérje okozta a problémát....