2012. december 31., hétfő

Ádám első karácsonya - December 25-26.

December 25. nem csak azért volt fontos ebben az évben, mert akkor van az évfordulónk Andrással (immár a 8.), hanem ez volt első közös karácsonyunk is - kettesben és hármasban is. Ezelőtt mindig hazautaztunk Fehérvárra és vissza sem jöttünk csak januárban. Így fánk sem volt ezidáig.  Vártam ezt a napot. 

25-én reggel átmentünk még apumékhoz, aztán Ádám ebédje után visszaindultunk Győrbe. Kb. 2 körül értünk vissza - felcipekedtünk, András pedig nekiállt főzni a vacsorát. Nagy szerencsém van egyébként vele, mert eszméletlen jól főz és szeret is (főzni, de persze engem is :) ). A menü sütőtök krémleves volt pirított tökmaggal és gesztenyével töltött baconba tekert pulyka (zab)tejszínes narancsmártással. Háááát, nem volt rossz, de azért nem enném meg minden héten. Igazából lehet jobban esett volna, ha közben nem próbáltuk volna Ádámot is lekötni kajálás közben, hogy együtt tudjunk enni. Máskor felváltva szoktunk, de karácsonykor nem akartunk. Így behoztuk az etetőszéket a konyhából és az étkezőasztal végéhez raktuk. Ádám kapott egy fél banánt, de sokat nem foglalkozott vele. Aztán 5-5 percre mindketten átvonultunk a hálóba külön-külön, mert még egyikőnk sem csomagolta be a másik ajándékát. Erre valahogy nem jutott idő, de végülis jobb később mint soha. Nem vittük túlzásba az ajándékozást, és valószínű eztán már tényleg inkább jelképes apróságokkal fogjuk meglepni egymást. Ajándékbontáshoz most karácsonyi zene is szólt, és András csillagszórót is gyújtott, na meg majdnem a lakást is fel. :D Persze azért ennyire nem volt vészes a dolog, csak éppen egy kézzel próbálta a gyufát meggyújtani, mert a másikkal meg kamerázott. Ezután András segített Ádámnak kibontani az ajándékot, akit legjobban a csomagolópapír evészete érdekelt. A játék szép fokozatosan kerítette hatalmába csak. de talán minden más játékkal így vagyunk és voltunk. Meg kell tanítani, hogy kell velük játszani.

Másnap 26-án anyukámékat vártuk tesómékkal. Most is András volt a szakács, tárkonyos ragulevest készített és sütőzacsiban sült malachusit. Anya hozta a sütiket, és azért itt meg kell jegyeznem, hogy nem semmi anyukám van. Csinált nekem olyan sütit, ami én is ehettem. Addig variált a recepttel, amíg megoldotta, hogy tej, tojás és vajmentes legyen (tojás egyébként nem is kellett volna bele). Nagyon örültem, hogy végre én is ehetek édességet a szaloncukron kívül is. 
Nagyon jó volt, hogy mi láttuk vendégül anyuékat, jó volt így nálunk együtt lenni kicsit. Ebéd után ajándékoztunk, kaptunk mi is és Ádám is sok szép ajándékot. Jót mosolyogtunk, mert Ádám kapott egyforma ruhákat karácsonyra. Mondjuk apukám vitte a pálmát, ő vett Ádámnak egy ugyanolyan kapucnis pulcsit, mint ősszel, és még a méret is stimmelt. Akkor direkt nagyobbat vett, most méretnek megfelelőt. Nem mondtuk neki, mert rengeteg gyereknek vásárolt, és el is hiszem, hogy már nem emlékezett rá. Az volt a jó, hogy anyu rajtahagyta a címkéket a ruhákon, így az azonos kis pulcsit blokk nélkül is kicserélték nekünk, pontosabban visszakaptuk az árát és vettünk helyett Ádámnak egy kabátot. Délután aludt Ádám, mi pedig anyuékkal bowlingoztunk egyet. Jókat nevettünk, feldobta a hangulatot. 

Mindent összevetve azért el kell mondanom, hogy közel sem éreztem azt karácsonykor, mint amire én vágytam. Talán túl sokat vártam, túlságosan akartam, hogy minden olyan meseszerű legyen. Nem lett. Nem azért mert nem tettünk érte, egyszerűen nem jött az érzés. Voltak pillanatok, de nem tudom azt írni, hogy életem legszebb karácsonya volt, mert hazudnék. Szép volt és csodás, hogy a gyermekünkkel ünnepelhettük, de ennyi. Az újévbe való belépés például sokkal emelkedettebb és meghatópillanat volt számomra, de erről majd egy másik bejegyzésben írok. 


Ez pedig az évfordulós ajándékom Andrásnak :)






2012. december 30., vasárnap

Ádám első karácsonya - December 24. - Szenteste

Reggel igyekeztem korán kelni, hogy mihamarabb átinduljak hozzánk, és segítsek mamámnak, aki már 80 éves és nem szerettem volna, hogy ő főzi meg a karácsonyi menüt. Ádámot ébreszteni kellett, pontosabban addig zörögtem a bőrönddel, míg végül felébredt magától. Ittunk egy kávét, felöltöztünk és átautókáztunk apumékhoz. Otthon első lépésként Ádámot megetettem, majd nekiálltam zöldséget pucolni. Olyan menüt találtunk ki, amivel nem sok dolog volt, így gyorsan haladtunk mamámmal.
Apa, öcsém és András a fát állították fel, még Ádám is segített a díszítésben. Megkérdeztem Andrást, hogy mi a véleménye, a későbbiekben ezt hogy csináljuk, és arra jutottunk, hogy a fát együtt fogjuk feldíszíteni majd később is, az ajándékokat pedig a Jézuska fogja hozni.
Ebédre már nem maradtunk, mert azt Andrásékhoz terveztük. András anyukája sütött kacsa-, liba- és csirkecombot, készített párolt káposztát és húslevest. Voltak sütik is, de én csak zselés szaloncukrot tudtam enni. A Szentestét (délutánt) András anyukájával, nővérével, párjával és kis (nagy)lányával töltöttük még. Ádám egyébként odavan az unokatestvéréért Fanniért. Egyfolytában vigyorgott neki, kereste a tekintetével, imádja. Ezt olyan jó látni és érezni. Ebéd után ajándékoztunk, Ádám szebbnél-szebb ajándékokat kapott. Hozzánk olyan 3-4 körül mentünk át, de ekkor már baba kocsiztunk, hogy András is tudjon alkoholt fogyasztani. Meg kell, hogy mondjam, ekkor még egyikőnknek sem volt karácsonyi hangulata, nem kapott minket el az áhitat. Otthon is csak akkor és annyira, hogy lekapcsoltuk a villanyokat és meggyújtották apuék a csillagszórókat. Ádámnak nagyon tetszett. Álltam vele a fa mellett és könnyek szöktek a szemembe. A gyerekemet tartom a kezembe.... ilyen gondolatok jártak a fejemben. Aztán leégett az utolsó csillagszóró is, felkapcsoltuk a villanyokat, boldog karácsonyt kívántunk egymásnak és jött az ajándékozás. Ádám rengeteg mindent kapott. Ruhákat, készségfejlesztő játékokat, könyveket.... mindennek nagyon örült, bár azt hiszem legjobban a mászás segítő mókás villogó labda tetszett neki, amit eredetileg tőlünk kapott volna, de végül dédimamiék Jézuskája hozta. Mi is kaptunk ajándékokat, tesóméktól kaptam egy óriás doboz gumicukrot, ha már csokit nem ehetek. Tök aranyosak, hogy erre is gondoltak. Sajna kimaradta a fincsi Milkás szaloncukrokból és a finom sütikből, de majd jövőre....Sokat fényképezkedtünk, mindenkinek lett közös fotója Ádámmal, aki azért a végére beálmosodott. Ekkor összeszedelődzködtünk és jól beöltöztetve és betakargatva babakocsival átsétáltunk Andrásékhoz. Itt még kicsit forralt boroztunk András anyukájával, Ádám fürdését kihagytuk kivételesen és aztán megpróbáltuk elaltatni. Nem sikerült. Mi már aludtunk volna, ő még berregett és röhögcsélt. Azt hiszem túlpörgött. 
Így telt az első karácsonyunk Szentestéje. Azt hiszem mindenki odatette magát nagyon, és elsősorban Ádámról szólt minden. Talán legtöbben miatta vártuk a karácsonyt is idén....






2012. december 29., szombat

Ádám első karácsonya - December 23.

Kezdeném azzal, hogy azt hiszem nekem egyáltalán nem sikerült szuper anyunak lennem. Nem sütöttem süteményt, nem suvickoltam ki a lakást átólcettig, és még a 2 hónapja megrendelt ajándékok egy része sem érkezett meg karácsonyig. Először szar érzés volt, aztán végig gondoltam - minek akarok olyat, ami nem is én vagyok. Soha nem voltam egy nagy sütögetős, és bár sütöttem már karácsonyra isteni túrótortát, de 1-szer! Most meg itt van Ádám is, kevesebb az időm. Ablakot sem pucoltam (ráfért volna) - annyi helyen tették ezt mások és irigykedtem is - de ez is elmaradt. Be kell vallanom, soha nem laktunk ilyen magasan, és ezek a hülye ablakok.... a gondolattól is kiráz a hideg, hogy felálljak a párkányra. Eddig anyum pucolta meg őket amikor itt volt nálunk - most koszosak. Persze azért kitakarítottunk szépen, és a nappalit is átrendeztük még 22-én, mert bár kicsi fát terveztünk, kicsit nagyobb lett és nem fért el ott ahová terveztük. András tervezett, gondolkodott, majd amíg Ádámmal játszottunk a kisszobában, átpakolta a bútorokat. Annyira megtetszett mindkettőnknek, hogy januárban még kicsit továbbvisszük a rendezést és még több helyünk lesz ebben a csöpp kis kuckóban.

December 23-án reggel hóesésre ébredtünk. Anya már korán reggel írt skype-n, hogy vigyázzunk az úton Fehérvárnak menet, mert ónos eső esik sok helyen. Én csomagoltam, pakoltam, András még pelenkát vett Müllerben, átnézte az autót és végül 2 óra körül útnak indultunk. A fát reggel feldíszítettük. András volt a díszítő. Egyszer én is közbeavatkoztam, de mégsem volt jó úgy, ahogy én akartam, így rábíztam az egészet végül. Be kellett látnunk, hogy még annak ellenére is kevés lett a karácsonyfa díszünk, hogy vettünk még 2 dobozzal pluszba. Majd jövőre veszünk még hozzá. A fánk egyébként egy 1,40-es ezüst fenyő lett, kölcsöntalppal - mert nekünk ilyenünk sem volt. Majd apránként évről évre megveszegetünk mindent. Amúgy az ezüst is hullatja a tüskéit.... Mondtam is barátnőmnek, hogy egyszer még nekünk is műfenyőnk lesz, erre nevetve megjegyezte, hogy az ő műfenyője is hullatja a tüskéit. :D
A hazautunk nem volt vészes. Alig voltak a 81-esen. Bár az út kicsit csúszott és voltak szembejövő barmok akiknek a mi sávunk is kellett volna, de azért egyben és épségben megérkeztünk szülővárosunkba. Ádám aludt az úton és csak akkor ébredt fel, amikor beértünk a városba. 
Először hozzánk mentünk, és vártuk, hogy apuék és mamiék megérkezzenek. Eszter (tesóm kedvese) még dolgozott, tesóm pedig nem sokkal utánunk ért haza. Nem sokáig voltunk, Ádám megette a rizspépjét és utána átmentünk Andrásékhoz, mert az otthon töltött idő alatt ott aludtunk náluk. Ment a morfondírozás, hogy hogy aludjunk. Mivel mostanában a kisfiam még rosszabb alvó mint volt, az utazóágy felállítását tök feleslegesnek találtam. András anyukája átengedte nekünk a szobáját és hármasban birtokba vettük a franciaágyát. Ádám hozta a formáját, 10-ig mászkált az ágyban, berregett, bohóckodott, nem akart aludni. András megállapította, hogy szerinte Ádám annyira boldog kisbaba, és olyan jól érzi magát, hogy emiatt nem akar elaludni. Nekem tetszett ez a megállapítás, jobb mint a "valamit nagyon elcsesztünk". :) 


2012. december 26., szerda

Csak egy kép erejéig...

... aztán majd ha időm többet is.

Boldog karácsonyt MINDENKINEK!
Köszönöm a kedves kis e-maileket és köszöntőket!!!


2012. december 21., péntek

Bio Gaia - avagy Tanácsadáson

Tegnap hármasban elbattyogtunk 8 hónapos tanácsadásra. Nem voltak sokan, kb. negyed órát kellett csak a váróban várnunk, meg egy 10 percet a vetkőzőben. András kissé türelmetlen volt már - ezek a férfiak el sem tudják képzelni, hogy mennyit kell várni mindig mindenhol - időpont ide vagy oda. :)

Ádámot megint megcsodálták a rendelőben - valljuk be, ez majdnem olyan jól esik, mintha minket nőket dicsérnének meg - és mérlegeltünk. Nem hízott sokat Ádám, de már nem is kell annyit mint kisebb korában, hiszen állandó mozgásban van.

Jelenleg 8440 gramm és 71 cm.

A váróban megkérdezte egy csaj, hogy mennyi idős Ádám, 4-5 hónapos? Szerintem azért annyira nem kicsi.... Lehet az én vonalam és nem lesz egy colos, de azért szerintem annyira nem mini.

Ádám feje valamiért begyulladt, nem az egész, csak 1-2 helyen és a hajlatokon is van egy kis ekcéma. A diétát szigorúan tartom, úgyhogy valami más a ludas. Doktor nénink mondta, hogy csak sudocrem-mel kenjem, nem kell a szteroidos krém most. Hála istennek, azért nem erőlteti ő sem ezeket a krémeket és a legtöbbször (szinte mindig) homeopátiás készítményeket kapunk mindenre.

Panaszkodtunk az alvására, vagyis a nem alvására, arra, hogy éjszaka sokszor sírdogál, úgyhogy közben valójában fel sem ébred.... Doktor nő megkérdezte, nem megy-e a hasa és javasolt egy Bio Gaia nevű készítményt. Ez amolyan probiotikum. Igazából nem értem az összefüggést, és már múltkor is mondtam neki, hogy Ádám széklete tök híg és sokszor is van - azóta meg javult a helyzet, hiszen székletfogó kajákat készítettem neki. Remélem nem csak azért kaptuk a készítményt, mert épp ott járt egy orvoslátogató ennek a reklámjával.... 
Mindenesetre januártól elkezdünk fokozatosan lazítani a diétámon. Ennek örülök, bár van egy olyan érzésem, hogy olyanokkal kezdünk, amit én ki sem zártam az étkezésemben (paradicsomos kaják, néha egy kis halkonzerv is becsúszott).

Aztán jól megsajnáltak, hogy szegény anyuka jön a karácsony, mit fog enni, én mosolyogva közöltem, hogy semmi gond, minden pótolható, majd elmentünk kiváltani (azaz megvenni, mert nem vényköteles) Bio Gaia-t potom 3500 Ft-ért. Most egy hónapig szedjük, mert kúraszerűen kell, aztán várjuk, hogy mi lesz jobb tőle.

2012. december 19., szerda

8 hónapos kiskópénk

A fiúk (apa és fia) bent durmolnak a hálóban, anya meg korai kelő... nem önszántából persze! Mikor kijöttem és ránéztem Ádámra - aki 2 után általában már kettőnk között alussza az igazak álmát - mosolygott álmában. Ilyet már olyan régen láttam!
Eltelt 8 hónap, a csecsemőnk egyre kisfiúsabb, akit nagyon is érdekel minden, és megkezdtük küzdésünket a szabad - nem szabad fejezettel.

Ádámmal holnap megyünk tanácsadásra, így pontos(abb) adatokat akkor fogunk tudni, itthoni mérlegelésünk 8,5 kiló körüli volt. Mivel András már szabin van, megkértem, hogy Ő is kísérjen el minket.
Nődögélünk az biztos, mert a már tornyosulnak a szekrényben a kinőtt gyermekruhák, lassan több lesz belőlük mint a még használatban lévőkből. Ez már az az időszak, hogy nekünk is vásárolgatnunk kell, mert 74-80-as méretből nem vagyunk úgy ellátva, és mi már inkább egy mérettel nagyobbakat veszünk.

Kicsipacánk igazi kis csibész lett! Imád minket megnevettetni, és jókat lehet vele nevetni. Például engem rég nem tudott úgy megnevettetni senki, ahogy ő szokott. Van, hogy egyikőnk elkezd nevetni, átragad a másikra, és nem bírjuk abbahagyni a nevetést. Már nem kell hozzá "dobálni", csikizni, hülye hangokat kiadni, már ezek nélkül is jókat nevetünk. Nem mellesleg egy bohóccal van dolgunk... nem tudom, honnan jön ez neki??? De tudja mikor mivel manipulálhat minket.
Vegyük például valamelyik estét. Alvás idő, Ádám a kiságyban, nem akar aludni, azt gondolja még játékidő van, ki akar jönni. Csúnya anyája mindig visszarakja fekvő pozícióba, aztán eltörik a mécses, hatalmas zokogásba tör ki. Apával állunk a kiságynál, próbáljuk megértetni vele, hogy aludni kell, de ő csak sír és sír. Anya nem hagyja, mert nem olyan, ezért elkezdem énekelni a Bóbitát. Hirtelen elvágják a sírást, Ádám csibészes mosolygásba kezd, kínai szem figura, széles mosoly, nyelv kidug és csak fokozza még jobban az idétlen képet - apa, anya nevessetek rajtam célzattal. Eredmény: két földön fetrengő szülő, mert nem bírjuk ki, elkap a röhögőgörcs! Aztán volt olyan mostanában olyan is, hogy éjjel jött rá a nem vagyok álmos szindróma. Odavettem szopizni, de ő leugrott ciciről, négykézláb vágta magát, rám nézett és az előbb leírt arccal nevetni kezdett. Egy órán keresztül berregett, vigyorgott, közben néha odabújt. Tele van energiával, csak tudnám honnan, amikor elég szar alvókája van.
Csibész akkor is amikor eszünk. Ha nem akar enni, akkor Mr. Joker-arc mélyen a szemünkbe néz tök komoly tekintettel, farkas szemet nézünk és a közeledő kanálra meg sem mozdul. Csukott szájjal néz ránk (épp aki eteti) és meg sem mozdul. Aztán hirtelen gondolattól vezérelve, amikor a kanál eltávolodik a szájától nekiáll fújni, berregni, bohóckodni.
Imádom, hogy ilyen vidám és mosolygós gyerekünk van. Nagyon jó kedélyű és általában két dolog van amit idegen emberek megjegyeznek: 1.) "Micsoda fekete szemek!!!" 2.) Milyen kedves, mosolygós kisgyerek, mindig ilyen?

Ádám egyre többet bújik. Játék közben sokszor odahajtja a fejét egy pillanatra a combunkra, aztán folytatja tevékenységét. Éjjel is (amikor már köztünk van) van hogy Andráshoz bújik, de az én kezemet fogja, vagy fordítva. Volt olyan, hogy altatáskor leültem a kiságy mellé, nekihajtottam a fejem a kiságyhoz, hogy könnyebben elaludjon, erre Ádám hasra vágta magát, kinyomta a kis felsőtestét és odahajtotta a fejét a kiságy rácsához. Furcsa egy pozíció volt, de tartotta magát egy hang nélkül.


Ádám mozgása....
Nagyon gyorsan tud kúszni, de csak ha akar, és érdemes, mert amúgy szerintem lusta. Nem mászik, de a kúszása során a lábait egyre jobban felhúzza és sokszor van négykézláb. Azonban 2 hete mindenhol feláll. Nem egy veszélytelen műfaj, mindig ott kellene lennünk mögötte, mert olyan helyeken kísérletezik.... áhhh, rémálom. Amúgy nem vagyunk mindig a seggében, hagyjuk elesni is, mert nem hiszem, hogy mindentől meg kellene védeni és persze nem is lehet. Nagy baja ne legyen, ez a fontos! A dohányzóasztal kikerült a nappali szélére, mert üveg és tele van sarkokkal, de mást nem nagyon pakoltunk el. "Nem szabad" van nálunk ezerrel és mindenféle stílusban és hangerővel.
Amúgy Ádám mostanában állva vár minket ébredéskor a kiságyban. Nagyon ügyes, az első ilyennél leesett az állam - ez kb. egy hete volt. Most már kezdem megszokni és persze roppant büszke vagyok a manóra.
Ül ügyesen, de néha elvágódik. Ezért nem is nagyon merem még magára hagyni ülő helyzetben. Van, hogy ügyesen tompít kezével, kifordul dőlés közben és tompít, de előfordul hogy eldől mint egy fa hátrafelé. Na hát ebből szoktak lenni a nagy sírások. Még szerencse, hogy eddig ilyen csak puha dolgon fordult elő.
Imád fürdés előtt a hálóban játszani. Mindig felmászik az ágy háttámlájához és még azt is élvezi ha visszaesik. Andrással sokszor nézik a függönyt, amit András lebegtet. Ez aztán nagyon jó móka!

Fürdés közben is mindig állna... ezt utálom, mert nagyon résen kell lenni. Emellett tök jól eljátszik a kis játékaival a fürdőkádban, imád fürdeni. Mivel atópiás a bőre, nem szabad sokáig, de hagyni szoktam azért egy 10 percet, mert ilyenkor annyira elvan. Sokat fürdünk együtt is, ezt is nagyon szereti. Ilyenkor még bátrabban mozog a kádban. Amitől kész vagyok, hogy iszik a vízből. Fogja a kis hajóját, belemeríti a vízbe és a szájához emeli és kortyol. Amióta ezt csinálja nem kenem be előre a fürdetővel, hanem fürdés végén mosdatom csak meg.
Fürdés után viszont elfogy az energia és a body-t már csak úgy tudom ráadni, hogy zokog. Csak cicin nyugszik meg, amin rendszerint el is alszik.

Mindent megeszik, minden olyat is amit mi készítünk. Hétvégén megint pároltunk neki husit, csirke és nyúl húst, illetve mostanáig székletfogó kajákat kapott elsősorban. Ezen most már majd lassan lazítok. Mindenesetre kb másfél után értük el, hogy ne legyen minden pelusban folyós kaki. Ma még zöldborsót is passzíroztam Pacusnak, szerencséje, hogy ezt is megette, mert elég pepecs munka volt! 
Bár foga még nincsen, ma kapott egy kiflit (tej és tojásmentes, nem sós) hogy megízlelje, Olyan édesen csócsálta, én meg figyeltem, tartottam neki nehogy lekapjon egy nagyobb darabot. De elsősorban nyálazás volt csak.

Napirendünk:
Általában reggel 8-9 körül ébred. (6-7 óra körül szopizik egyet)
9 körül gyümölcsöt tízóraizik kb. 90-100 grammot. Aztán ha igényli, utána szopizik. (Mostanában többször felkínálom neki).
10-11 körül alvás (1-3 óra, változó)
12 után ebéd, zöldség vagy gyümölcs, vagy rizs hússal. Egyelőre szépen pépesítve, de lassan fokozatosan már nem fogom neki teljesen pürésíteni.
Ezután séta, kb 2 óra. Séta közben 20-40 perc alvás.
Hazaérve (3-4 óra körül) uzsonna - cici, vagy ha annyi ebédet csináltam, hogy marad belőle, akkor kap maradékot cici mellé. Néha alszik fél órát 5-6 körül.
Fél 7 körül vacsora, rizspép gyümivel dúsítva.
7-kor kezdődik a hancúr a nagyágyon, fél 8 körül fürdünk, utána meg igyekszünk elaludni

Ezek nem kőbevésett időpontok, sok minden közbeszólhat, mint például időjárás, egyéb nyűg, stb...

Alvása továbbra is katasztrofális, nagyon sokat ébred éjjel sajnos.

Utál öltözködni egy ideje. Hisztizik, sír... ilyenkor vagy megnyugszik ha játékot adok a kezébe, vagy nem. 
Ha nem tetszik neki valami, kiabál. Rákiabál az emberre! Rászólunk, magyarázzuk neki, hogy nem kiabálunk anyára és apára (természetesen másra sem) és ez nem jópofa dolog. 
Már tud mérgesen nézni - ennek sem örülök, mert a kiabálással társul általában és a mérgesen nézés valamelyikőnknek szól legtöbbször.
Nem viseli el ha rászólunk. Vagy úgy tesz mintha nem értené, vagy ránk néz, sírni kezd - de legalább abbahagyja amit nem szabad. 
A lakást még nem, de a nappalit bejárja (kússza). Imád az asztal alá kúszni! Kezd egyre jobban kimerészkedni az előszobába is, sőt egyszer már átkúszott a kisszobába is. De lusta, így azt is sírással tette, mert nem mentem oda érte, hanem megvártam csücsülve a kisszoba küszöbén.

Rengeteget dumál. Tátátá, babababa, dededede, nenenene, és persze nekünk is szól. Mindketten "a" betűs hangokkal vagyunk illetve, csak kicsit mégis másképp, de érezhető a különbség.

Apa lett a mindene! Ha kimegy a szobából, akkor sír utána. Rengeteget vigyorog rá és mindig mászna Andráshoz vagy Andrásra. 
Persze én sem panaszkodhatok, de legalább már elmertem menni itthonról egy kis vásárlásra úgy másfél órát. 

Úgy tűnik kevesebb a tejem, ezért most teázom és megemeltem a folyadékfogyasztásom. Kicsit elhanyagoltam az ivást, alig 2 liter nem volt elég. Most a minimum 3 liter a napi cél. András azt mondta ne bánkódjak ha elmegyem a tejem, Ádám 8 hónapos. De nem tudom elfogadni, hogy ne tudjam tovább szoptatni! Neki kell még az anyatej. Tápszer nem kell neki, nem iszik (max napi 1-2 kortyot), és egyszerűen nem tudom mivel pótolnám a folyadékot számára. Nem beszélve arról, hogy meg is nyugszik cicin. Elsősorban ott nyugszik meg. De a folyadék emelése úgy tűnik kicsit javított a dolgon. 

Sajnos imád tévézni. Amikor reggel kijövünk a szobából, le sem veszi a szemét a kikapcsolt tévéről. Aztán közben rám néz, majd vissza a tévére, szinte jelzi, hogy "Anya, kapcsold be!" Persze nem megy állandóan, de ettől még szereti. Vannak kedvenc reklám blokkjai, és kedvenc meséi a Duck Tv-n. 
A Bogyó és Babóca Szivárvány című meséje töretlenül az első helyen van. Megvettem neki karácsonyra könyvben, és bár ilyen című rész nem volt, amikor elkezdtem lapozgatni itthon csomagolás közben, majdnem elájultam. Egy olyan részt választottam, amiben pont ez a mese van benne. Még majdnem a könnyeim is kijöttek örömömben,
Mindennap mesélek Ádámnak, többször is. Ölembe veszem és úgy olvasok neki. Ő lapoz és közben nagyokat mosolyog. A kedvencem, hogy mese közben 1-2 alkalommal felnéz rám, és odadugja az arcát vagy fejét egy puszira. Szereti ha megpusziljuk, olyan jó! Ilyenkor mindig nagyon édesen mosolyog. Általában 2-3 mesét bír egyszerre. Ezek rövid kis mesék és mindig más-más könyvek vannak porondon.

Egyre többet játszik egyedül (András szerint nem eleget) és már máshogy játszik a játékaival. Mindenből hangot akar kicsikarni. Van egy könyve ami ha lapozzuk beszél. a mániája újabban, hogy baromi gyorsan nyitogatja és csukogatja. Közben röhög. Belefojtja a szót a beszélőbe. :)
Jelenlegi kedvenc könyvek: Dózer (van egy piros gomb a könyvön és az autó hangját utánozza), 2 Micimackós zenélős könyv, Vidám mesék szokásos 2 meséje, Esti bújócska kukucskálós könyv.
Mesék, amiket szeret Duck Tv-n: Toy factory, Shapes és a cumizós kisbaba, illetve egy zene. Amúgy szerintem mindegyiket a hangok miatt szereti. 

Szereti, sőt imádja a zenét, ugrál, rugózik rá az ölünkben. Közben vigyorog mint a tejbetök!
Do-re-mi töretlen (csak én unom már énekelni), Bóbita újra sláger, új kedvenc pedig az Ekete-pekete cukota pék (Kolompos együttes).
Do-re-mi-ről van egy videó is youtube-n ( https://www.youtube.com/watch?v=cNqfN21Tyyc ) ez kb. másfél hónapja készült. A videón ő ugrálja végig a zenét, nem én rángatom. :)))

Nagyjából ennyi. A bejegyzést reggel kezdtem írni, most pedig este 10 óra van. Nem eddig írtam, csak most jutottam újra gépközelbe. :)
Holnap tanácsadás, jövök majd számokkal!

Most alvás, ki tudja mikor kezdjük az éjszakai műszakot.... 


2012. december 13., csütörtök

"Úristen mindjárt karácsony"

Baromira várom, tényleg, és azt gondolom időben el is kezdtük a készülődést, hiszen október végére már megvoltak a karácsonyi ajándékok. Ha nem is minden itthon, megrendelve biztosan. Ennek ellenére kezdek aggódni, mert az ajándékok egy része még nem ért ide és már csak 1 hete van, hogy megérkezzen. Aztán be is kellene őket csomagolni, amit nem szeretnék kapkodósra venni, mert amúgy sem vagyok egy nagy művész - úgy csomagolok mint a boltban az eladó a parizert - és szeretném egy kicsit átérezni ezt a részét is a készülődésnek. A lakást hétfőn - amikor a laptop még Fehérváron volt - Ádám alvásakor kicsit feldíszítettem. Vasárnap este pedig még a hűtőt is rendbe raktuk, így most már van hely az alapanyagoknak. Amúgy, hogy őszinte legyek, a hűtőnek nem önszántunkból estünk neki - már olyan hangokat adott, szinte beszélt, hogy már nem mertünk vele tovább várni. Így kerültek kidobásra a lefagyasztott anyatejek is - összesen 4 csomag volt még - mert lejárt az eltarthatóságuk.
Nagyjából összeállt már az útiterv is, így 24-én Fehérváron karácsonyozunk családdal (András és én családommal), 25-én koradélután meg visszajövünk Győrbe hármasban ünnepelni. Ekkor lesz a 8. évfordulónk is Andrással, mert mi karácsony első napján ismerkedtünk meg, és szerelem volt első látásra - legalábbis részemről tuti. (Bár a másnapi randin nem ismertem meg mikor jött értem... :D ).
Már kitaláltam a vacsit is, tejfehérje mentes recept alapján fog készülni (a kedvenc blogomról) zabtejszín segítségével, amiből betáraztam már és vettem 5 dobozzal ( 1 doboz, ami 2,5 dl 470 Ft). Amúgy gesztenyével töltött baconba tekert pulykahusi lesz narancsmártással. :) Jól hangzik igaz?
26-án jönnek anyukámék öcsémékkel. Megkértem anyuékat, hogy idén szakítsunk kicsit a hagyományokkal, és jöjjenek most ők hozzánk, mert a sok utazás elrontaná az ünnep hangulatát egy ekkora gyerekkel. Szerencsére anyu partner mindenben. A menü már ide is készül, de még csak körvonalakban van meg, itt ugyanis többféle igényt ki kell elégíteni. Jajj, remélem lesz olyan jó minden, mint ahogy most várom.
A fát is hamarosan megvesszük - nem terveztünk nagyot, csak egy 100-130 cm körülit, de élőfenyőt. Én nem vagyok műfenyő párti, soha nem is volt olyan fánk. Persze nekem is megszakad a szívem amikor sok 100 (mit száz, több ezer) fa marad gazdátlanul és megy tüzelőnek, meg ki tudja hol köt ki, de nekem az élő fa adja meg a varázst.  Amúgy gondoltunk élő, gyökeres fára is, de majd a pénztárcánk megmondja milyet válasszunk.
Díszeket már vettem, még csúcsdíszünk nincsen, vagyis van egy, de nem biztos jó lesz, így kell egy tartalék.
Próbáltam Napsugár mintájára én is karácsonyi filmeket nézni, de mindig csak elindítom őket, és a végén tök mást csinálok... meg hát Ádám csak a Duck Tv-ben  és Bogyó és Babóca mesékben partner. :)  Amikor alszik, akkor meg van ezer dolgom. Viszont hallgatok karácsonyi zenéket. No, ezek a jó kis magyar és angol nyelvű zenék tényleg jó kis hangulatot csinálnak. Még meg sem írtam, hogy amikor Mikulás ünnepségre mentünk, Ádámnak beraktam napközben többször a Hull pelyhes fehér hó című dalt, de nem tudtam elénekelni, mert mindig elcsuklott a hangom. Ilyenkor annyi minden lepereg előttem... egy csomó minden amit az ember megpróbál majd átadni a gyermekének. Érzések, amiket mi is kaptunk szüleinktől, egy kis varázslat a múltból. Újra gyerekké válni kicsit és elmerülni a csodák világában. Mostanában bevillan egy kép egy régi karácsonyról, talán 4 éves lehettem vagy 3. Emlékszem kijöttünk a nappaliból és vártuk, hogy megjöjjön a Jézuska. Én pedig annyira de annyira látni akartam a Jézuskát és ma is érzem azt az érzést, ami akkor bennem volt. Még a Jézuskát is látni véltem - anya vagy apa valószínű csillagszórót gyújtottak. Ezen a karácsonyon kaptam egy fehér, barna foltos ugató és járó kiskutyát. Biztos még sok szép dolgot, de erre emlékszem. Aztán emlékszem, hogy mindig be kellett mennünk a szobánkba, és vártuk, hogy csengessen a Jézuska. Ekkor levakarhatatlan vigyorral a szánkon kiballagtunk a szobából, kezünk a szánk előtt, és ott az a sok-sok ajándék. Mert gyerekként számunkra ez volt a legjobb dolog a karácsonyban. De emlékszem amikor együtt volt a család, anya vagy mami a konyhában készítették az ünnepi vacsorát. Az üveges Pepsi cola az asztalon, felnőtteknek bor, sör...sütemények, halászlé, sültek, - öcsém ekkortájt kakaós tésztát evett karácsonykor is -  szólt a karácsonyi zene. Néha anyukám nővéréék is velünk ünnepeltek - ők Amerikában élnek. Ezek voltak aztán a karácsonyok. Délelőttönként szaloncukrot kötöztem, apa és öcsém befaragták a fát, anyukám főzött. Együtt díszítettük a fát - ekkor már nagyobbak voltunk... A sok - akkor még nem agyon nézett - karácsonyi filmek, amiket évek óta  nem tudok megnézni a főzés miatt. Istenem, de szép is volt. Remélem ha majd Ádám felnő, ő is így tud majd visszaemlékezni, lesznek szép emlékei, és remélem azt a kis varázslatot, amit gyerekként mi átéltünk, majd mi is be tudjuk csempészni az ő kis világába.

Pénteken dokis, tegnap védőnős

Még nem írtam, de pénteken levittem Ádámot orvoshoz, mert úgy voltam vele, jobb ha megnézi doktornő a fülét, és nyugodtan megyünk bele a hétvégébe. Ezenkívül a széklete továbbra is híg és gyakori - bár azóta már nem annyira sűrűn kell pelust cserélnem mint múlt héten. 
Nem szeretek menni, mert nem akarok olyan anyuka lenni aki minden szarral fut a gyerekével az orvoshoz, de hanyag sem szeretnék lenni, és esetleg utólag bánkódni, hogy basszus ha elvittem volna orvoshoz ezt vagy azt a problémát megelőzhettük volna. Így inkább viszem!

Nos a széklet mennyiségileg még a normális kategóriába tartozik, annak ellenére, hogy nincs még áttörés, tehát nem biztos, hogy a foga okozza. Megbeszéltük, hogy most egy darabig széklet fogó kajákat adok neki. Kap banán-körtét, banán-almát, alma-körtét, répát husival, burgonyát husival. Esetleg ha valakinek van még ötlete mivel színesíthetem a repertoárt, megköszönöm.

A füle meg.... teljesen rendben van. Doktor nénink megnézte, megnyomkodta, nekem is megmutatta, hogy tudom finoman megnyomni. Azt mondta, hogy azért csinálja mert tetszik neki. Ez pedig így is van, mert rendszerint befogja a fülét ha megun valamit. Legyen ez egy hang a hangos/dalos könyvekből, de újabban már akkor is ha unja hogy beszélünk hozzá. Pl. tegnap a védőnővel beszélgettem, amikor egy idő után elfordult tőlünk és befogta a fülét. Amúgy elmondtam a védőnőnek hogy akkor csinál ilyet ha már nem kíváncsi a mondandókra... :)))) András jót nevetett itthon.

Tegnap 11-re volt megbeszélve a védőnő látogatása. Fél 1 körül ért ide... No comment, már megszoktam. Annyit mondtam neki, hogy szerencséje van, hogy még itthon vagyunk - bár a sétát igazából későbbre terveztem.
Kivételesen egyébként hasznos volt a látogatása, mert kérdezgettem a hozzátáplálásról, elegendőt adok-e vagy esetleg sokat, jól készítem-e el a főzelékeket, mit milyen arányban adjak. Mert ugye az üvegesnél nem kell ezzel foglalkozni, ott nem kell figyelni az arányokra. Aztán beszélgettünk Ádám éjszakai nyűglődéséiről - konkrétan 3 napja sírdogál álmában és nagyon nyugtalanul alszik, de előtte is gyakran volt fent. Nem tudjuk mi lehet, a fogat először elvetettem, este szopi közben meg betolta a kis ujját is a szájába még cicizés közben.
Mindenesetre védőnő javasolta, hogy mérjünk, hátha kevés a tejem, mert egy ekkra gyereknek még napi 500ml anyatejre (tápszeres babáknál tápszerre) szüksége van. Hogy ne kelljen mérleg után kajtatnunk még azt is felajánlotta, hogy pénteken 1-re menjek oda tanácsadásra és hétvégére elhozhatjuk. Kicsit tartok ettől a mérlegeléstől, mert Ádám cicin alszik el....félek minden alkalommal majd felébred - ez szinte millió százalék és ott van az éjszaka is, amikor vagy 4-5x kerül mellre. Persze ezek nem igazi szopizások, ő így nyugszik meg és szenderül újra álomba. Nem mondom, hogy nem fárasztó, de Ádámnak erre van szükséges, nekem meg arra, hogy kiegyensúlyozott baba legyen. Napközben egyébként az is, nincs vele semmi gond. A szokásos ekkora gyerekeknél már előforduló hisztik nálunk is megvannak, de hát ez természetes.
Úgyhogy holnap mérlegért megyek.... szombaton meg méredzkedünk. (Egyébként ha napközben mégis megszopizza az 500 ml-t, éjjel már nem fogok mérni.


2012. december 11., kedd

Szájtörlés

András azt mondta ne írjam le, meg ne is mondjuk senkinek, mert úgysem fogja elhinni senki, de igazából nem is érdekel, mert különben meg honnan emlékeznék arra, hogy mikor mit csinált a tökös, ha nem jegyzem fel/le magamnak. 
Pénteken ebéd után vettem észre, vagyis szembesültem először a dologgal. A pénteki ebéd amúgy rendhagyó módon rizspép volt, mert a gyerek nem ette meg a főztömet és a reggeli is elég gyér volt (az is az én kreálmányom volt). Kapott tehát rizspépet, hogy a Fehérvárra utazás ne üres gyomorral történjen majd, majd jött a szokásos a végén, megtöröltem Ádám száját. Aztán ő meg nyúlt a törlőkendőért. Először nem adtam, mert úgy voltam vele, hogy mindent szájba vesz, nem kell, hogy azt szopogassa, aztán annyira nyújtózkodott érte, hogy beadtam a derekam. Erre mit láttam - odatette a szája elé, megütögette vele finoman a száját, majd amikor végzett, letette a tálcára és nyújt a játékáért. Nem akartam hinni a szememnek. Aztán amikor András hazaért munkahelyéről, és peluscsere közben Ádám a popsitörlős csomaggal játszott, meséltem Andrásnak mi történt. Persze nézett hitetlenkedve, hogy ez csak véletlen... és amúgy bennem is bennem volt, hogy ez egy egyszeri (egyelőre) megismételhetetlen pillanat volt, de gondoltam tegyünk egy próbát. Kivettem egy kendőt - és bár nem evés után voltunk, mondtam Ádámnak, hogy törölje meg a száját. Ádám pedig megismételte az ebéd utáni mozdulatsort és vigyorgott. Ezt azóta is megteszi - persze nem minden evés után - de most már biztosak vagyunk benne, hogy tudatos a mozdulatsor. Úgy ahogy a fülbefogás is, mert azt sem mindig csinálja, csak ha valamit megunt. (Levittem egyébként dokihoz is biztos ami biztos alapon, de erről majd egy másik posztban írok. :) )


Mikulás itthon is

Bár Ádám még sokat nem ért az egészből - sőt mondhatni semmit, a Mikulás hozzánk is és a család többi tagjához is megérkezett. Itt Győrben csak 6-án este, és azt is majdnem elfelejtettük. :) Majd jövőre már jobban készülünk, akkor Ádám már jobban fogja érteni. Amúgy a "kis"könyv amit vettünk neki, elég gagyi, pontosabban nem neki való még. Ezt amikor megvettük még nem láttuk, mert le volt nejlon-ozva illetve az elem is védve volt, nem tudtuk bekapcsolni - ugyanis ez is egy hangos könyv. Aztán amikor András mesélni kezdett neki, akkor csak néztem az érdekesebbnél-érdekesebb szófordulatokon. De lévén, hogy szól, Ádám így is élvezte. 
Aztán Fehérváron amerre jártunk csomagot kaptunk. Volt ahol csak csoki volt benne (a "csak" kicsit sem azt jeleni, hogy az kevés lenne), volt ahol játék is. A csokit sajna nemhogy Ádám nem eheti meg, én sem. De András - aki nem is nagy édesszájú - majd megeszegeti. Anya kérdezte, hogy nem rossz-e... hát nem tudom. Ha nincs itthon, nem kívánom, elvagyok nélküle. De amikor ott van előttem a Kinder és a Milka csoki.... hajjjj,,, nagyon megenném. Azt hiszem érik egy újabb adag muffin elkészítése, az majd enyhít a csoki-hiányomon. 








2012. december 10., hétfő

Most csak röviden...egy kis köszönönet

Egész nap nem volt gépem - ugyanis a hétvégét Fehérváron töltöttük, a gép pedig ott maradt! Ez az átka annak, ha az ember sokat és sokszor hurcolkodik. Reggel 6-kor kissé le voltam döbbenve mikor mindezzel szembesültem. Egy szerencsém volt, hogy öcsém kedvese egyetlen szabadnapját feláldozva (egy végidolgozott hétvége után) elhozta nekünk Győrbe. Soha nem fogom tudni neki meghálálni. 

Bárcsak minden ember legalább fele ilyen jó ember lenne....

2012. december 6., csütörtök

Fülbefogós - videó

Napok óta csinálja, először azt hittem, hogy fáj a füle, de nem sír és nyomásra sem kapott oda. Viszont gyakran csinálja. Most már azt gondolom így jelzi, ha valamiből elege van... bár van hogy nem megy semmilyen zene, csend van és akkor is csinálja...

A minőség gyatra, de a telefonom csak ennyit tud....




2012. december 5., szerda

Vidám ebéd - videó


Mikulás ünnepségen

András munkahelyén ma jött a Mikulás, és én nagyon akartam, hogy ott legyünk Ádámmal. András tartott tőle, kicsinek gondolta hozzá Ádámot, végül mégis elintézte, hogy mehessünk. Napközben 1-2x meghallgattuk Ádámmal a Hull a pelyhes és a Télapó itt van dalokat, hogy ha ott meghallja ismerős legyen a dallam.
Ádám ma 10-ig aludt a következő alvása pedig déltől kb fél 3-ig tartott, de utána már nem aludt. Csak reméltem, hogy az ünnepség alatt nem romlik el a kedve és kibírja az 1 órás mókát.
A Vaskakas Színház darabjával kezdődött délután 5 órakor a műsor. Nem tudtam, nem sejtettem Ádám hogyan üli majd végig. Számomra kicsit hangos volt, főleg a zenés rész, féltem is, hogy sírás lesz a vége, de Ádám jól bírta. Nézte az előadást, néha Andrást bűvölte, csak a végére akart velem szembe fordulni és inkább nézelődött a nézőtér fele. Aztán megjött a Mikulás - mindez a darabba beépítve, az előadás végén. Egyesével felhívták a gyerekeket a színpadra. No itt volt a másik dolog ami nem tetszett. Egyáltalán nem figyeltek arra, hogy a kisbabákat előre vegyék. Ádám ekkor már majdnem elaludt a kezemben és csak a barátainktól kapott Mikulás csomag élénkítette fel. Mi amúgy a vége fele kerültünk sorra. Sajna képek nem lettek jók, mert bár hiába kértem Andrást, hogy legyen szíves automata üzemmódban fotózzon, hogy biztosan sikerüljön a képek, nem tette. Kicsit szomorú vagyok miatta, de mindegy, azért összességében elmondható, hogy igazán büszkék lehetünk a kis krapekünkre, aki tök ügyesen és türelmesen végigülte, végighallgatta a műsort, és egy rossz szava sem volt. Hiszti féle már csak az öltözésre jutott - mert a kabát ujjába beledugni a kezünket a világ legrosszabb dolga.
Holnap pedig tényleg Mikulás lesz... ennek ellenére nálunk nem fog megjönni reggel, mert Ádám alszik, Andrást meg nem szeretném kihagyni belőle. Majd jövőre jöhet reggel, akkor már többet is fog érteni ebből az egészből. Most pedig majd délután megkapja a kis könyvecskéjét és elvileg nagyi Mikulását is meghozza a postás.
Végül 1-2 kép Ádám első Mikulás ünnepségéről:








2012. december 3., hétfő

Dumagép

Úgy lászik ha valami egyszer beindul, akkor ott nincs megállás. Tegnap Ádám elkezdte azt a fajta gügyögést, amiről már írtam, este pedig ha lehet ilyet mondani be sem állt a szája - alvás helyett.
Befejezte a szopizást és mint aki jól végezte dolgát rám nézett, dobott egy nagy vigyort és rákezdett: "Tetete tetete, tetetetetete..." és ezt folyamatosan külünböző hanglejtésben mint aki valóban beszélgetne babanyelven. Aki látta a youtube-n a videót ahol egy ikerpár "beszélget" a hűtő előtt babanyelven, az jobban el tudja képzelni Ádám babanyelves tudományát - hasonlóan nyomja ő is.
Néha rászóltam, hogy most már alvás idő van, de ő olyan édesen mondta és közben füléig ért a vigyora, hogy én csak nevetni tudtam. Aztán amikor én is így beszéltem hozzá, édesen kacagni kezdett. Jajj... hosszú volt tegnap az elalvás - túlságosan tetszettős volt ez az új dolog. De remélem most már gyakran fogja mondani  (napközben), mert én csak ájuldozom és olvadozom.
 
 

2012. december 2., vasárnap

Te-Te-Te-Te(lefon)

Két dolog is adatott mára amit Ádám elkezdett csinálni. Az egyik, hogy a Tv távirányítót a füléhez vette és úgy csinált mint aki telefonálna, majd odarakta a mi fülünkhöz is, hogy mi is csináljuk. Mi hallóztunk is bele, ő csak vigyorgott amikor a fülénél volt.

Ezenkívül úgy tűnik talán lassan valami gügyögés-féle is megkezdődik. Reggel peluscsere közben, kezében a törlőkendős csomaggal édesen elkezdte mondani, hogy "te-te-te", aztán mintha már más kisbabanyelves kis töredék is jutna időnként, úgy mint "ezish", "ighe" - persze egyáltalán nem valamire mondja, hanem csak úgy játék közben és nyilván még nem tudja, hogy ezek majdnem jelentenek is valamit. 

Imádom, hogy ennyi újdonság van!


Adventi vásár Ádámmal

Pénteken megnyitott a győri adventi vásár is és mi többed magunkkal szombaton ki is néztünk rá. Ádám tegnap délelőtt aludt 3 órát egyben, és ezt még megfejelte a séta alatt egy jó 40 perces alvással - ugye-ugye, aki éjjel nem alszik..... Nagyon sokan voltak, a belváros díszpompába öltözött, mindenhol fények, bódék, karácsonyi zene. Első pillanatban fura volt meghallani a karácsonyi dallamot, de hamar átszellemültem. Sétánk a Széchenyi térig vezetett, ahol gyönyörűen énekelt egy együttes és legnagyobb meglepetésünkre - mert ilyet még nem csíptünk el - nem sokkal odaérkeztünk után kezdődött a lézeres fényjáték gyönyörű magyar karácsonyi dalokkal. A Széchenyi teret körülvevő 4 fal volt megvilágítva mindenféle karácsonyi motívummal, ahol néha mozogtak is ezek a képek. Leguggoltam Ádám mellé és olyan boldogság járta át a szívemet. A kisfiam tátott szájjal mosolygó szemekkel nézte a fényjátékot, közben oda-odanézett rám vigyorogva amolyan "Te is látod" arckifejezéssel és már kapta is vissza a fejét. Öröme annyira meghatott, hogy elkezdtek potyogni a könnyeim. Ádám 7 hónapja alatt már többször éreztem ezt az "igen, mi egy család vagyunk már" érzést, de most mégis más volt. Úgy éreztem, hogy igen, ezek azok a pillanatok, amiket mindig is át akartam érezni. Látni gyermekem örömét, és együtt megélni ezeket. Boldog voltam, hihetetlenül boldog. Aztán eszembe jutott a karácsony.... vajon milyen lesz, hogy fog tetszeni a feldíszített karácsonyfa, a csillagszórók mennyire fogják elvarázsolni az akkor már 8 hónapos Pacusunkat. Azt hiszem hosszú idő után ez lesz az első olyan karácsony, mint amilyet már gyerekkorom óta nem éreztem. Új értelmet nyer az ünnep életünkben....

2012. december 1., szombat

A gyerek szarik rám, pedig a tenyeremen hordozom...

Mostanában minden fürdés előtt egy fél órát hármasban hempergünk a kisszobában a nagyágyon. Ádámot megszabadítjuk a pelustól és hagyjuk hogy élvezze a meztelenkedést. Közben körbekúszik mindenhol, megmássza az összerakott ágyneműt, kapcsolgatja az elemes éjszakai fényt, amit az ágyra applikáltunk még 1-2 éve, felkapaszkodik ránk - mostanában az új, hogy állva kapaszkodik, nem térdelve. Szóval játék ez a javából. Aztán egy 20 perc után jön a varázsszó: "Pancsi" és a gyereke vadul ugrálni kezd a kezemben és sikongat, berreg (amit nem így hívnak, de nem találok rá semmilyen megfelelő szót), szóval örül. Ekkor lekerül a body (mert csak alul meztelen) ráfektetetem a pelusra - amiről mindig lefordulna és jön a krémezés. Tegnap még eme művelet előtt a kezembe vettem és úgy ültem az ágy szélén, Ádám a térdemen. Aztán ahogy így ült, egyszer csak éreztem.... Ádám lepisilt. Ááááá, kiabáltam és közben nevettem, ő meg csak nézett ártatlan arccal. 
- Lepisilt az Ádám!!!!! - kiabáltam ki Andrásnak, aki már a fürdőben engedte a vizet. Közben Ádám vadul rugózott a térdemen és pukizgatott. Én még röhögtem is, és mondtam is Andrásnak, hogy nem baj, csak kakilni ne kakiljon. Aztán észrevettem Ádámon azt a fura arckifejezést, amit akkor szokott produkálni, amikor a pelusba készül rakni valamit. Meg akartam nézni, hogy jön-e valami ki, ám amikor a kezemmel közelítettem, már landolt is az első adag kaki a tenyeremben. Kiabáltam Andrásnak, hogy jöjjön be, közben röhögtem és sipákoltam, hogy "még mindig jön" és Ádám nyugodtan kakilt tovább. András is beért közben, röhögtünk, elvette Ádámot én meg tenyeremen a szarral, elindultam a wc-be, hogy mint pótpelus ürítsem tenyerem tartalmát. 

Hát ezt is megértük! :))


Melegszendvicset ettem, "SAJTTAL"!!!!

Mostanában a séták során mindig betérek 1-1 bioboltba - amikre egyébként már általában az van kiírva, hogy reformélelmiszerek. Ilyenkor mindig alternatívák után érdeklődöm és szinte kivétel nélkül mindig nagyon segítőkészek. A héten vettem a rizstejpor mellé zabtejport is és rendeltem zabtejszínt - amiért elfelejtettem lemenni pénteken, de majd hétfőn. A zabtejszín árát még nem tudom, 4 dobozzal kértem, vagy 5-tel azt hiszem, olyan 2000 Ft körül számolok összesen. A zabtejpor 800 Ft fölött volt kicsivel, ebből is 4 liter készíthető. Kipróbáltam krumplifőzelékhez (a tejföl nekem azért hiányzott nagyon belőle) és jónak bizonyult. Ennek amúgy kicsit más íze van, mint a rizstejnek, inni ez utóbbit szívesebben iszom. 
Aztán egy másik boltban érdeklődtem tojáspótló por (vajahit) és növényi sajt (viofast) után. A hölgy kedvesen felírta, és azt mondta hívni fog. Aztán akkor hívott már, amikor megrendelte... Direkt hangsúlyoztam neki, hogy a sajtban semmilyen tejszármazék ne legyen, a tojás meg értelemszerűen helyettesítse a tojást. A tojáspótló por 500 Ft felett volt (20 db tojásnak felel meg), a sajt meg 800 Ft felett (200 gr). A hölgy gyógynövényes sajtot választott (hát nem mondom, hogy nem volt bennem félsz, hogy milyen lesz. Kifizettem és kaptam egy telefonszámot, hogy bármikor hívhatom, ha rendelni szeretnék. Azt már csak itthon vettem észre, és ezt is csak akkor amikor egy barátnőm rákérdezett, hogy miből vannak ezek, hogy a tojáspótló por tejsavóport tartalmaz. Pffff, remek, már "dobhatom" is ki. Ebből már nem ehetek így. Persze nem háríthatom át a felelősséget az eladóra, de azért bennem volt, hogy nem figyelt erre, pedig ugye kihangsúlyoztam mindegyiknél mit akarok helyettesíteni vele. Na mindegy. Azaz annyira nem, mert 500 Ft is pénz és ez most kidobott pénz... 
A sajtot kipróbáltam -  1 napig csak szemeztem vele a hűtőben - és nagyon elégedett vagyok. Nagyon finom, és szuper jól vizsgázott. Elég intenzív íze van, így kevés is elég a melegszendvicshez. -még szerencse, mert nem hiszem hogy minden héten meg fogom tudni venni. Vagyis megtudnám persze, mert ha belegondolok olyan sajtmennyiségeket faltam ezelőtt (imádom), hogy ennyit minimum elköltöttem sajtra egy héten, de mégis olyan soknak tűnik. Na mindegy, ez van, most nem költök csokira, sütire, tejfölre.....
Rita említett nekem egy boltot itt Győrben a Pláza környékén, amire ki van írva, hogy allergiásoknak (tejfehérje, glutén, tojás.... stb) árulnak élelmiszereket. Nagyon kíváncsi leszek, jövőhéten meglesem.
Aliz mondta, hogy most látott egy műsort (Megoldások Magazinja), amiben hasonló problémákkal küzdöttek (totál ledöbbent, hogy ennyi pénzbe kerülnek a dolgok) és hogy ott az anyuka Ausztriába jár ki vásárolni, mert olcsóbb sokkal. Elgondolkodtató, viszont azt számoltam, hogy olyan sok a benzin, hogy igazából akkor érné meg ha nagy tételben vásárolnánk, nagyon nagy tételben. Úgyhogy egyelőre inkább beérem azzal, hogy valamit tudok helyettesíteni, valamit nem, és lemondok dolgokról. Nem olyan vészes. Bár tegnap Andrásnak vettem pár tábla különleges csokoládét névnapjára, és megkértem, hogy úgy és akkor egye amikor én nem látom. :)