2013. március 30., szombat

Megharapott!!!

No nem direkt, vagyis nem akart fájdalmat okozni, de sikerült annyira, hogy vérzett az ujjam. Most is sebes és még mindig fáj, pedig már eltelt egy éjszaka azóta. Azt hiszem innentől András nézi meg hogy vajon jön-e a foga a tökinek. Mert szerintem elképzelhető - annyira tömi az öklét.

Megint szarok az éjszakáink, ráadásul Fehérváron vagyunk, ez még rátesz egy lapáttal, kiszakítva a megszokott környezetből. Már most félek attól, hogy hogy fogom majd Ádámot elválasztani, mert hihetetlen, hogy mennyire kötődik a cicimhez.

Hab-para

A héten valamelyik fürdéshez Ádámnak csináltam fürdőhabot. Volt egy Eucerin-es termékmintánk atópiás bőrre, amit már használgattunk, de így a vízbe még nem nyomtam bele. Gondoltam egyet, és habors fürdővizet készítettem Ádámnak, hadd élvezze! 

Sokszor fürdünk együtt, így amíg András levetkőztette és is beszálltam a kádba és úgy vártam Pacusunk érkezését. Nagy vigyorgással érkeztek a fürdőszobába, mindig ez van, nagyon szeret fürdeni. András berakta a kádba, Ádám észrevette a fürdőhabot és a nyakamba ugrott. Le sem tudtam magam hámozni addig, amíg el nem "olvadt" a hab... :D Azt hiszem nem jött be neki.

Egyébként kinéztem a neten egy szappancsomagot a www.mannaszappan.hu oldalról. Kifejezetten gyerekeknek lett összeállítva és ekcémás atópiás, bőrre is van benne szappan. Csupa természetes anyag, pont nekünk való! Jövőhéten megrendelem, ingyen ki is hozzák. Megpróbáljuk...


2013. március 27., szerda

Nehéz éjszaka - de talán tudom az okát

Ismét egy nehéz éjszakán vagyunk túl. Ádám elfogadta, hogy éjjel nincs cici, és nem is sírdogál érte. Elég ha mellékucorodok amikor megébred és ő odabújhat szorosan hozzám és megfoghatja az arcomat. Ráadásul meg kell várnom míg újra mély álomba szenderül, mert megérzi ha felkelek mellőle. 
Éjjel megint szinte megszámlálhatatlanul sokat kelt. Nyöszörgött, felsírt... melléfeküdtem, betakartam, megsimogattam. Volt, hogy 20 percenként jártam hozzá. Nehéz volt, fárasztó. Volt is időm agyalni amíg vártam, hogy újra aludjon és rájöttem. Ádám pár napja nem alszik túl jó.... Ádámnak pár napja újból előjöttek az atópiás tünetei. Ezelőtt majdnemhogy tünetmentesek voltunk, csak az arcán volt egy pontban ekcémás és a feje búbján, de most a kis combjai, háta, oldala is olyan.
A marha pedig én vagyok, mert én voltam aki a kis ruháit Domestos-os fehérítőben áztatta. Használhatok én baba mosószert és öblítőt ha előtte telenyomom vegyszerrel a kis ruháit. Erre éjjel jöttem rá, és tegnap megint mostam (előtte domestos) - így ma ismétlés következik, hogy nehogy megint irritálja a bőrét. Jó nagy hülye vagyok - néha nem tudom hol jár az eszem.

Egyébként tegnap Ádám rekordot döntött - délután 3 és fél órát aludt. Ma reggel pedig arra mentem be, hogy beszélget. Beszélgetett az ágyára felrakott kis plüssökkel. Ilyet sok-sok hónapja nem csinált. :) továbbá lassan 2 órája alszik.... nagyon örülök neki! Ritka az ilyen nálunk.

2013. március 26., kedd

Tanácsadáson, avagy fejlemények a diétáról

Mivel a következő hónapban Ádám már 1 éves lesz (ahjajj.... már 1 éves), rákérdeztem a diétára ma tanácsadáson. Igazából azt akartam tudni, hogy Ádám kezdi, vagy én. Bár ha ővele kezdenénk rögtön, evidens hogy az rám is vonatkozna, csak gondoltam kevésbé bántom a szervezetét ha még nincs kész a tejfehérje lebontására. Végül abban maradtunk doktornővel, hogy húsvét után, vagyis jövőhéten elkezdhetek fogyasztani savanyított tejtermékeket, esetleg belekóstolhatok a tojásba is ha már húsvét.... Igazából mindenre úgy válaszolt a doktornő, hogy "háááááát esetleg ezt is azt is".... így végül nem tudom pontosan hogy akkor mivel is kezdhetek. A lényeg, hogy direktbe tejet nem ihatok - nem is akarok - és igyekezzek laktózmentes cuccot fogyasztani - bár nem ugyanaz a két érzékenység. Mondtam Andrásnak, hogy nem fogok fejest ugrani, inkább először úgy kezdek, hogy eszek majd olyan felvágottat amiben található, meg mondjuk iszom 3 az 1-ben kávét, stb. Félek kissé, nem tudom mi lesz majd. Ráadásul kissé Ádám bőre most fel is lángolt, meg akarom várni azt is, hogy elmúljanak a kis foltok. Aztán áprilisban csinálunk újabb vérvételt, megnézik a..... nem tudom a nevét, talán eozifenilt vagy mit.

Ádám délelőtt nem aludt, nem tudtam elaltatni, ennek ellenére  tök jól bírta a tanácsadást. Érdekes módon senki nem volt - máskor meg nem lehet elférni. Volt ránk bőségesen idő, Ádám is nyugodt volt és még mosolygott is a doktornőre. Csak a fogait nem akarta megmutatni. 

Méredzkedtünk is, jelenleg Ádám 77 cm és 9080 gramm. Tényleg nyúlt - jól látta védőnő a múlt héten.

2013. március 24., vasárnap

Az "első" átaludt éjszaka

Azért idézőjelben, mert valójában nem az első. Ha jól emlékszem még nyáron volt talán kétszer ilyen, de azóta sem, sőt ugye szeptemberben az atópia beálltával fordult minden rosszra.

Tegnap Ádámnak sikerült 3-szor aludni, a harmadik pedig 4-től 5-ig volt délután. Éreztem, hogy nem lesz jó vége, nem is nagyon szeretem ha ilyenkor alszik, de úgy voltam vele, hogy szombat van, max nem alszik el 3/4 8-kor, hanem csak 9-kor. 
Hát így is történt, Ádám fél 10-ig nem akart aludni. Én meg már nagyon éhes voltam, mert előtte nem volt időm vacsizni. Na mindegy is... elaludt és fel sem ébredt reggel fél 7-ig. Egyszer fél 5-kor nyüszögött - én persze pattantam ki az ágyból, de aludt is tovább, anélkül, hogy bármit csináltam volna.
Fél 7-kor magunk közé vettem, megszoptattam, és továbbaludt. Továbbaludt 8-ig! Nagyon örültem neki - bár valószínűnek tartom, hogy ez egy kivételes alkalom lehetett.... :)


Reggeli ébredés után


2013. március 23., szombat

Találkozás Napsugárral

Délután Ádámmal tettem egy sétát ebben a zord időben, és egyúttal meglátogattam az újonnan nyíló Lidl-t is. Rengetegen voltak, mintha óriási akció lett volna, vagy ünnep előtt állnánk. Már a pénztárnál voltam, fizetni készültem, amikor valaki megkocogtatta a vállamat: "Szia Dóri!" - nem tudom mit olvasott le arcomról Virág, de hirtelen fogalmam sem volt ki szólít a nevemen... Nem tudom kinél hogy van ez, de nekem ilyenkor mint egy számítógépes kereső programnál elkezd futni az agyamban hogy hol, mikor mit csináltam.... aztán pár másodperc és összeállt a kép! Nagyon meglepődtem, mert fordított esetben én nem ismertem volna meg Virágot. Pedig gondolatban sokszor végigfutott már az agyamon, hogy valahol véletlenül találkozunk és majd jó ráköszönök.... :D 

Örültem ennek a röpke pár pillanatnak, és jobban megerősödött bennem a dolog, hogy kell egy blogos tali. 

Virág - Te életben is olyan kis pozitív, kedves kisugárzású emberke vagy, akit a blogodból is megismerhettünk! :)

2013. március 20., szerda

Védőnő suhintós...

Ma itt volt a védőnő. 11-re volt megbeszélve, 10:17-kor itt volt. Kissé korábban érkezett.... 
Beszélgettünk Ádámról, kajákról, közben Ádám az ölemben, vagy épp előttem tett-vett. Aztán egyszercsak alindult a védőnő felé, és ütni kezdte a térdét. Nem viccelek, határozottan ütötte és egy-egy suhintás után rá is nézett, hogy mit reagál. Egyrészt majd lesült a képemről a bőr, másrészt persze rászóltam, hogy nem szabad. Védőnő meg mondta, hogy "Simogatsz?" Hát nem tudom, de ha náluk ilyen a simogatás..... 
Aztán elmeséltem Andrásnak is, aki megállapította, hogy Ádám baromira féltékeny rám és "véd" mindenkitől. :D Persze valószínű nem így van, de most akkor is ez van bennem, és hogy a fiam ki akar sajátítani - és ehhez még Bóbita múltkori hozzászólása is tett egy kicsikét. :) Az én kismanóm, aki mostanában nagyon sokat bújik hozzám és ölelget meg. Imádom!!! De azért jó lenne néha ha hagyna is egy kicsit....


Új ágyat kapott a 11 hós

Tegnap megérkezett az új ágy, így András délután munkából hazaérve neki is állt szétszerelni a régit, a pelenkázóval egyetemben. Szegényem egész délután ezt csinálta, de estére állt Ádám nagyfiús ágya. Örült neki, tényleg örült - mármint Ádám! Körbemászkálta, vigyorgott, egyértelmű volt, hogy bejön neki az új ágya. Este aztán az altatás már ott zajlott. Ádám elaludt hamar, viszont 3-szor is megébredt viszonylag gyorsan. Először arra gondoltam, hogy az új hely az oka, de aztán végül rájöttem - a villany zavarta, ami közvetlen felette égett - még ha csak haloványan is. Lekapcsoltam és benyomtam a mi ágyunknál lévőt, hogy ha esetleg felébred, nehogy leessen. Ezután nem kelt már fel, bár éjszaka többször is nyűglődött, de nem kellett altatnom. Sokszor mellépattantam, az ágyból nem láttam el odáig, hogy mit csinál, alszik, vagy már esetleg ül... Hajnali fél 4-kor ébredt fel és kezdett sírni, és ekkor meg is szoptattam, mert annyira tele volt a cicim, hogy fájt is, és szivárgott is már a tej. Valahogy mindig a másikból szoptattam délután és este, ez meg telítődött. Ádám ezután reggel fél 7-ig továbbaludt, a saját ágyában! Azt hiszem az első nagyfiús éjszaka sikeresnek volt mondható. 
Azt azért hozzá kell tennem, hogy András este belém tette az ideget egy mondattal: "leesik és kitörik a nyaka", így nem aludtam túl mélyen és folyton azon aggódtam, nehogy átessen a leesésgátlón. 
Ádám egyelőre nem tud lejönni az ágyról, de szerencsére meg is vár mindig amíg beérek hozzá és felveszem. Remélem nem is lesz baj a későbbiekben sem - mindenesetre körbe van párnázva az ágy.

Ma este is folyton felkéretőzött az ágyára és altatáskor is sokszor felült, majd vigyorgott és örvendezett. Még integetett is, amivel a frászt hozta rám a sok megnézett szellemes műsor után...:D

Mi meg végre élvezhetjük az ágyunkat - de nem mondom, hogy nem hiányzik a tökös. 







2013. március 18., hétfő

Szopi helyett....

Hajnalban Ádám már egyre többször sírt fel rövidebb időkre, mert ugye a cici nem merült feledésbe részéről. Simogattam a kis mellkasát, hátát, majd hirtelen felém fordult, elkapta két kis kezével az arcomat, és nyitott szájjal közelített felém. Csak pilláztam, hogy ebből mi fog kisülni. Végül bekapta egy pillanatra az arcom, majd a száját arcomon megpihentetve, két kis tenyerével arcomat közrefogva tovább aludt. Szerintem nem kell ecsetelnem milyen édes élmény volt ez fáradtság ide vagy oda.

Az éjszakáink változóak. Van, hogy az esték jobbak. Például szombaton fél 8-tól hajnali 1-ig nem ébredt meg. Végre volt pár óra amit kettesben tölthettünk. Aztán van olyan, hogy hajnalban sokszor megébred, van olyan, hogy csak 1-szer vagy 2-szer. Még nem állt át, de kevesebb ideig sírdogál már.
Holnap viszont elviekben megjön az ágya és ezzel újabb lépést teszünk. Elvileg! András azt mondja, hogy biztos szeretni fogja. Szerintem meg minket szeret, és nem fogja holmi új ágy feledésbe meríttetni a velünk töltött csodálatos éjszakákat. :) De majd megtanuljuk szeretni az új ágyat is. :))))


2013. március 17., vasárnap

Féltékeny

Eddig nem is gondoltunk rá, de délután összeállt a kép. András hazaért edzésről, Ádám mint a villám mászott elébe. Olyan gyorsan akar sokszor mászni, hogy összeakadnak a lábai, és ilyenkor hasal egy nagyot. (Egyébként sétáltatva is néha baromira megindul). Szóval "rohant" apához, és már mászott is fel az ölébe és ölelte, majd a következő pillanatban nyújtotta felém a kezét, és sírdogálva jelezte, hogy hozzám akar jönni. Mintha nem ő örült volna pár másodperce a hazaérő apukájának olyannyira. Aztán leültünk játszani, és Ádám megint Andrásnál kötött ki. De abban a pillanatban, hogy bekattant neki valami, megint hozzám akart jönni. Mondtam Andrásnak, hogy ezt nem értem, mert amíg ő távolt volt, simán eljátszott, nem is lógott rajtam, és ennyire máskor sem szokott. András rám nézett, majd azt mondta: "Basszus, féltékeny!" "Az lenne?" - kérdeztem. Nekem sem kellett több, elkezdtem puszilgatni Andrást, meg megölelgettük egymást. A következő pillanatban a mi kis 11 hósunk meglátva a dolgot abbahagyta a könyve lapozgatását és hirtelen megindult felém, mászni kezdett rám, és az arcát az arcomhoz nyomta. Puszilgatni kezdett (értsd: tátott szájjal ette az arcom), és nem is akarta abbahagyni. Közben meg ölelt, aztán rám hajtotta a fejét. Nagyot lestem és András is. Ide is eljutottunk.... Féltékeny a kismanónk!


2013. március 16., szombat

Éjszakai cici projekt



Igen, eljött az idő, amikor nagyon belefáradtam, és úgy döntöttem lépek. Nem volt könnyű, de mégis könnyebb, mint amire számítottam. Nem gondoltam volna, hogy egy ekkora kisgyerek így képes alkalmazkodni az új helyzetekhez.

Az első éjszaka (2013.03.12-13.)
Este lefekvés után még kelt kétszer. Az első ébredésnél gondolkodás nélkül kapott cicit, a másodiknál már kivártam, hátha elfogadja, hogy nem. Sírt, kezdődött a hiszti, aztán adtam neki. Majd elaludtam, jött az éjjel. Hajnali 1 körül ébredt, várta a szokásos menetet. Ekkor vettem egy nagy levegőt és megkezdődött a harc. Egy örökkévalóságnak tűnt. András a legelején kiment a nappaliba, én minimum másfél órán keresztül szenvedtem Ádámmal. Sírt, sírdogált, üvöltött. Ez ment felváltva. Cicit akart, és nem tágított. Én majdnem feladtam, de kitartottam. Rohadt egy érzés volt. Ádám a testem minden porcikáján feküdt, forgott össze-vissza, ülve sírt, hason sírt, kérlelően nézett rám. Az csak rontott a helyzeten ha simogattam, vagy szóltam hozzá. Azt hittem megnyugtatja, de csak jobban rákezdett. Hát simi és has simi ütemese, közben „sssssssshhhh-sssshhhhh” – a végén már így próbáltam megnyugtatni. Egy időre lenyugodott, majd újra kezdte. De valamennyire használt. A végén a sírásban fáradt el és aludt el. Most fél 7 van, még alszik. Utána már nem kelt fel.

Második éjszaka (2013.03.13-14.)
A móka folytatódott. András azt mondta, hogy a nappaliban is felébredt Ádámra – nem csodálom. Este 8-kor leraktam Ádámot, kb. egy óra múlva megébredt. Adtam neki cicit, mert ezt még nem számolom éjszakának. Aztán én is nyugovóra tértem egy könyv társaságában. Következő ébredése kb., éjfél környékén volt, és 5 percig tartott. Ütemes poci és hát simogatással és „sssssshhhhh”-vel sikerült megnyugtatnom. Nagyon boldog voltam, de azért nem bíztam el magam. András is bejött lefeküdni – kis naiv… szerintem kezdhetett volna egyből a nappaliban.  A következő ébredés kb. 1 perces lett – no itt kicsit talán elbizakodtam magam, mert a 3. ébredésnél Ádám fél óráig sírt – nagyon sírt. Itt már újra kettesben voltunk, mert András ráérzett, kicuccolt a kanapéra. Az éjszaka még minimum 3-4 megébredés volt, általában 5-10 perces visszaaltatásokkal (simizés). Az első szopit 5:40-kor kapta kisfiam. Azt hittem majd, mint a vákuum kiszív teljesen, de nem volt ő olyan szomjas. Ez jó kis bizonyíték volt arra, hogy csak cumizik rajtam éjjel. Egyébként kínáltam vízzel éjjel, nagyon nem kellett neki.
Nehéz még mindig és egyelőre annyira fáradt vagyok, mintha végigszoptattam volna az éjszakát – de remélem nem eredménytelenül.

Harmadik éjszaka 2013.03.14-15.
Nem tudom, hogy ilyen hamar megtörtént a csoda, vagy ez csak véletlen volt, de nem ciciztünk éjszaka. Este ¾ 8 körül nyugovóra tért Ádám, majd egy 40 perc – 1 óra múlva megébredt. Megszoptattam, majd ezután nem sokkal fél 10 körül még egyszer. Aztán én is aludni tértem. Éjszaka sokat forgolódott, néha láttam, hogy kinyitja a szemét, de elfordult az oldalára és aludt tovább. Egyszer volt csak egy fél perces sírdogálás, az is akkor, amikor a keresztben fekvő gyereket egyenesbe hoztam, hogy egy csöpp kis helyünk nekünk is legyen. Persze aztán újra keresztbe feküdt. Reggel már kezdett világosodni mikor először szopizott.

Negyedik éjszaka 2013.03.15-16.
Ádám most későbben került ágyba, mert 5 óra környékén bealudt, és ilyenkor hiába alszik csak fél órát, nem lehet 8 órakor ágyba rakni. Tegnap is pörgött este fél 10-ig, és a pörgött szó gyenge kifejezés. Pedig nem ittam kávét (vagyis de, de koffeinmenteset), nem fogyasztottam cukrosat, és természetesen ő sem. Szóval, amikor végre ágyba került, onnantól már érvényben volt, hogy nincs több cici, csak reggel. Most nem voltunk olyan szerencsések, mint előző éjjel, egyszer megébredt, András ki is cuccolt, aztán Ádám 5 perc alatt visszaaludt és nem is kelt többet reggel 6-ig. Ekkor kapott cicit, és aludt tovább 7:45-ig. Nagyon örültem neki, mert én 2 napja beteg vagyok, és jól esik a pihenés. Működik ez!!! Azt nem mondom, hogy miért nem csináltam meg hamarabb, mert valószínű lelkileg most értem meg rá. Ő már lehet rég kész volt rá. Reméljük továbbra is minden ilyen szépen fog alakulni. Valószínű az új ágy érkezése kissé be fog kavarni, de folytatjuk, amit elkezdtünk. 



Egyébként egyelőre Ádám napközben többet kér cicit mint korábban, de a nappali nem zavar, mert az nem az alvásunkat zavarja.


2013. március 14., csütörtök

Összefoglaló a hétről

Múlt hétvégén ismét Fehérváron voltunk. Megünnepeltük Fanni unokatesó névnapját és Geri unokatesó születésnapját. Istenien kinéző torták is voltak, sajnos csak szemmel kóstolhattam, de sógornőm baconbe tekert mája kárpótolt. Ádámnak jót tett anyu itt léte, a hétvégén nagyon jó kedve volt és sokkal bátrabban ment mindenkihez. Mamáméknál is voltunk kint, ahol unokatesóm is ott volt két kislányával. Gitározott és a 2 mini táncolt és énekelt. Van róla videó, de nem tudom felrakni, mert túl sok szereplős és nem mindenki vágyik internetes ismertségre. :D Unokatesómnak gyönyörű hangja van, Ádám tátott szájjal hallgatta, vigyorgott tapsikolt. Villő, aki 2 éves pedig maga elé fogott egy kottát és illegett-billegett, énekelt. Olyan szívmelengetőek voltak így hárman, jó volt őket nézni. Hanna folyton produkáltatta volna Ádámot: "Ádámka kússzál!" "Ádámka még nem beszél?", "Ádámka már tud ülni?", "Ádámka gyere játszani".
A legnagyobb attrakció azonban mégis az volt, hogy a vasárnap délelőtti alvásából ébredve sírdogálva kelt, mire én rohantam, le ne essen az ágyról. Aztán mikor beértem, tátva maradt a szám - Ádám az ágy mellett állt, és úgy várt. Jajj de boldog voltam! 
Nagyon ügyesen leszáll egyébként mindenhonnan, és mondhatni villámgyorsan. Egyedül a mi ágyunkról nem próbálkozik, mindig megvár ágy közepén amíg beérek. Szerintem túl sokszor esett le szegényem.
Amúgy megrendeltük neki az ágyat hétfőn. Jövőhét kedden fog elvileg megérkezni. Hétvégén szét is szereljük a kiságyat - úgyis már csak dísznek van - aztán megy a netre a pelenkázóval együtt eladásra.
A héten megtörtént az első önálló étkezés is (videót rakok majd fel). Azóta is próbálkozik, persze minden egyes alkalom teljes ruhacserével jár, és a konyha is brutálisan néz ki. De Ádám egyedül akar enni, és csak így fog megtanulni, ha hagyom neki. Persze egy idő után fogok egy másik kanalat, és besegítek, mert a végére átmegy játékba az evészet. A legédesebb amikor én etetem őt, ő meg engem. :)))
A bulátát már nagyon profin eszi, használja a két kis fogát is, ami már egészen megnőtt neki, kb. a fele van kint. Nagyinak hála pedig iszik! Naponta többször is, és van, hogy ő kéri. Bulátát már viszünk magunkkal sétákhoz is, így a hisztit is gyorsan el tudom fojtani, ha épp ki akarna szállni babakocsiból. A bulátára pedig iszunk is, így a kis üvegét is visszük magunkkal mindig.

Amúgy mostanában több a hiszti, akaratosabb. Nagyon elkeseredetten tud sírni ha valamit nem kap meg. Emellett meg egy tündérkirályfi, aki olyan édesen mosolyog és huncutkodik, hogy mindig levesz minket a lábunkról. Lehet vele viccelődni, sokszor úgy nevet mint én. András fogja a kezében, én meg messziről közelítek feléjük amolyan "elkaplak" arckifejezéssel. Ahogy közeledek úgy nevet egyre jobban. 
Ügyesen lépeget, sokszor elég már csak az egyik kezét fogni. Néha megfeledkezik magáról és megáll pár másodpercre egyedül, de még nem olyan sokszor. 
Azt hiszi mindent lehet rúgni, így ha valami elénk kerül séta közben jó nagyot lendít és rúg - mint ahogy a labdával szoktunk. :)
A minap szomszédolás közben amikor jeleztem, hogy megyünk mert vacsora idő van, Ádám el kezdett integetni. Pedig akkor sem szokott, ha mondom neki, hogy intsen, mert megyünk. Nem hiába - majd mindent akkor és úgy, ahogy ő elképzelte. Mi tervezünk, Ádám meg újratervez....

2013. március 8., péntek

Anya jött, itt volt, de már sajna el is megy...

Egy hét a nagyival - már nagyon vártam! Vasárnap amikor jöttünk vissza Győrbe anya is jött velünk. Vasárnap estétől péntekig - azaz máig - tartott a jóvilág. Már vasárnap este úgy feküdtem el, hogy már egy este elment, és aztán egyre csak fogytak a napok. Becsülje meg mindenki akinek a közelben van a segítség, de inkább nem is segítségnek hívnám, mert azt bárkitől kaphat az ember, hanem egyszerűen az anyukája, családja.
Vasárnap amikor jöttünk vissza, Ádám az út felét végigaludta, a másik felét végigsírta. Már majdnem pattantak az idegszálak, mert oka nem volt, csupán annyi, hogy nem akart az ülésben lenni. Andrásnak sem volt túl jó így vezetni, én meg kifogytam az énekekből. meg egy idő után már nem segített az sem. Telefonom lemerült, így meg voltunk lőve. Aztán hazaértünk és már kiszállva a kocsiból egyfajta elégedettség költözött Ádám arcára, aztán amikor beértünk a lakásba már teljes volt a boldogsága. 
A napok gyorsan tovaszálltak. Mindennap együtt sétáltunk délután, csak ma ment anya egyedül Ádámmal - én addig takarítottam, pakoltam. Első nap Marcal 2-n sétáltunk, játszótereztünk. Gyönyörűen sütött a nap, Ádám élvezte a hintázást. Ráraktuk másik játékra is, de az nem tetszett neki. Csúszda tök koszos volt, így az megint nem jöhetett szóba. Egyébként a mai sétánál anyuval azt is kipróbálták, és nagyon élvezte. Irigykedve néztem a képeket, hogy erről lemaradtam - láthatóan imádta Ádám a mókát. 
Kedden Ádám megkapta élete első komolyabb kiscipőjét, amiben az első lépéséket is megteheti majd. A régit kinőtte, mindenképpen kellett neki már új, így megvettük neki ezt. Azaz megvette a nagyi húsvétra. 19-es, és még látszik, hogy fura neki, összeakadnak a kis lábai benne. :) Este spinningre mentem, immár negyedszer. Még mindig nagyon elfáradok és várom a végét, de mindig végigcsinálom. Az itthoni edzések kissé hanyagolva vannak, a technikai probléma kicsit kedvemet szegte, de remélem megoldjuk majd és akkor újult erővel állok neki megint. 
Szerdán besétáltunk a belvárosba. Előtte visszavittem egy könyvet a könyvtárba és elhoztam a két előjegyzett könyvemet. Most 3 könyv van nálam kint, meglátjuk végzek-e velük határidőig. Mindenesetre megint többet olvasok... de valahogy vágyom is rá. Belvárosban megkerestünk egy bútorboltot, és megint megnéztük a kiszemelt ágyat. Néztünk hozzá komoly matracot is, de nem valószínű hogy most egyből olyat fogunk venni. Jó lesz az, amit eleve ehhez az ágyhoz csinálnak. Egyébként valószínű végül neten vesszük meg, mert találtunk egy üzletet ahol most akciós és postaköltséggel is kedvezőbb mint itt Győrben a boltban. Ráadásul szebb és tömörebb fából készült. 
Hazafelé Ádámot többször ki kellett venni a kocsiból, marha nehéz már, majdnem leszakadt a derekam. Anyu is jól elfáradt magassarkúban, szidott is, hogy miért nem mondtam, hogy ilyen hosszú lesz az út. :) 
Tegnap csak rövidke sétát tettünk, meg vásároltunk 1-2 fehérneműt, én is kaptam 1-2 szép melltartót. Ennek nagyon örültem, mert csak a szoptatós melltartóim vannak amik nem éppen a legszebbek, a régieket meg kinőttem. Végre - nem tudom van-e még ember rajtam kívül, aki arra vágyott, hogy szüljön egy gyereket és megnőjön egy kicsit a melle. Persze Ádámot nem ezért akartuk! :)
Anya és Ádám jól kijöttek, és szerencsére Ádám a pár nap alatt megszokta anyut. Már másnap átment hozzá amikor hívta - igaz az, hogy anyás, nem változott semmit. Rettenetesen bújik, és most már ölel is, megölel, megszorít. Újra kaptam puszit is párszor. Örülök, hogy ilyen kis bújós, én is ilyen vagyok, kell is nekem ez! Anya nagy feladat volt, hogy itassa Ádámot folyamatosan, hátha javul a a dolog. Jelentem javult. Igaz még mindig kortyokról beszélünk, de egyre ügyesebben iszik. Csőrös pohárból (szelep nélkül), itató pohárból és most vettünk mini ásványvizet (Jana), aminek olyan a vége, amiből könnyű inni. 
Sétálgattak is sokat a lakásban, és Ádám előszeretettel rugdalja a labdát is. Tök ügyes, néha olyan erővel rúg bele, hogy csak lesünk. Persze nem kell, hogy labda legyen előtte, ha vezetve van és elé kerül más játék, vagy egy fél literes palack, abba is ugyanúgy belerúg. 
Az esték szokásosan zajlottak, én általában elég hamar aludni mentem, pontosabban olvasni, aztán aludni. 
Most várjuk haza Andrást a munkából és indulunk Fehérvárra, onnan anyu meg megy tovább Zákányba. Elment gyorsan a hét - sajnos. Most várom az áprilist, amikor anyu újra eljön egy hétre hozzánk.







2013. március 7., csütörtök

Hétvége Fehérváron

A hétvégét Fehérváron töltöttük, és most András anyukájánál aludtunk. Már este előkerültek a Teletubbie-k, amik még Fannié voltak. Nagy rajongó volt, állítólag vitte magával gyerekként mindenhova. Mármint amíg ez a korszaka volt - és persze még mindig gyerek, 13 éves, csak már kamasz... Amíg Ádám nem volt, nagyon egy együgyű mesének tartottam, aztán mégis mi mutattuk meg Ádámnak. Együgyű, mert pici gyerekeknek való. A reakciója óriási mosoly volt, és rögtön beleszeretett a babaarcú napocskába.
Szombaton András anyuja Dombóvárra ment a Papához, mi meg délelőtt ágyat néztünk Ádámnak. Rögtön meg is találtuk a megfelelőt. Fenyő, állítható hosszúsággal és ágyneműtartóval. A legkisebb méretet (100 cm hosszú) már nem fogjuk használni, az utánakövetkező 140 cm lesz először beállítva, majd lesz még egy 180 cm hosszúság is. 80 cm széles, így én is elférek majd altatásnál Ádám mellett.

Szombat délután ismét barátnőzött Ádám, Judit barátnőméknél voltunk vendégségben. Nagyon aranyosak voltak a gyerekek, olyan jól eljátszanak egymás mellett. Ádám szerette volna Hanna cipőjét (Hannáról) is megkaparintani - de hát olyan szép kis cipő, meg is értem, hogy tetszett neki is. 
A szombat éjszakánk már nem volt olyan nyugodtan alvós mint az előző. Ádám hamarabb elaludt, viszont többször fent volt éjjel. Most már egyre többet mondogatom a "ha majd új ágyunk lesz" mondatot, nagyon bízom benne, hogy javul majd a helyzet. Amúgy elég sokan panaszkodnak a környezetemben a gyermek nem alvásával kapcsolatban. Persze nem örülök senki problémájának, de azért jó, hogy nem vagyunk egyedül. Anyu egyébként azt mondta - mert most itt van nálunk, és látja ő is, hogy annyira keveset alszik Ádám, hogy ez már az idegrendszerére is káros lehet hosszútávon. Úgyhogy keresek egy dokit, természetgyógyászt, vagy nem tudom, de valakit aki jobban odafigyel ránk. Az ételallergiája miatt is jó lenne egy normális doki. Ha valaki Győrben ismer jó természetgyógyászt, vagy homeós dokit, szívesen veszem az ajánlásokat.








Céges buli

A hétvégén Fehérvárra utaztunk, mert pénteken céges buliba voltunk hivatalosak - Ádámostól. Nélküle nem is tudtam volna menni, mert ugyebár elég anyás, és hát nem is engedtek volna be nélküle. :) Már mindneki kíváncsi volt rá. 
András hazaért munkából, én addigra összepakoltam a bőröndünket, fontos dolgainkat, felöltöztem szépen - értsd nem volt a ruhám lyukas és babakajás - kisminkeltem magam, ékszert tettem fel, egyszóval kicsit nőnek érezhettem magam, nemcsak anyának. :) 
3/4 6 körül értünk Fehérvárra és egyből célirányosan a cég felé vettük az irányt. Ádám hamar felengedett, bár inkább a mi kezünkben volt el, illetve mászkált, álldogált a széklábaknál. 
Sokáig nem voltunk, vagyis így is többet mint eredetileg terveztem, de olyan jó volt kicsit társaságban lenni. Még Ádámmal a karunkon is - mert felváltva volt Andrásnál és nálam. 
Az iroda nagyon hangulatosan be lett rendezve, mindenhol gyertyák égtek, lufik voltak, és rengeteg mini szendvics és finomság kínálta magát a konyhában. Külön szendvicses tál készült nekem, amin csak olyan mini szendvicsek voltak, amiket én is ehettem. Az est fénypontja pedig számomra a külön részemre készített mini torta volt, merthogy én a nagyból nem ehettem. Fehérvár szinte összes cukrászdáját végigjárva sikerül Diának megtalálnia azt, amelyiknek odaadva a listát, hogy mit nem ehetek, elkészítette nekem a tej és tojásmentes sütimet. Nem okozott problémát, mert eleve készítenek ételallergiásoknak sütiket. Nagyon örülök, mert így az általam készített süti mellé Ádámnak lehet majd cukrászdában készített tortája is első születésnapjára. Ez egyébként - ha valakit érdekel - a Damniczky Cukrászda. 
Fél 8 után jöttünk el a buliból, pont a torta felvágásakor, de Ádám addig bírta. Szegényem, így is borult az este. Így a sütimet elcsomagolva hazavittük, vagyis azért egy szeletet még ott megkóstoltam. Aki látott volna biztos azt gondolja, hogy biztos éheztetnek.... :) Az étcsokiból Ádám is kapott pár nyalást - mostanában mindent meg akar kóstolni. :)
Este a fürdés kivételesen elmaradt, mert nagyon álmos volt. Vacsizott pár falatot, áttörölgettük és leraktam aludni. Szokás szerint alvásidőre felélénkült, így egy darabig még ment a játék. Viszont éjjel nagyon jól aludt, keveset mocorgott és csak 2-3x cicizett. Kár, hogy ez csak kivételes eset volt..


A SÜTIM!!!