2013. április 30., kedd

Megjött az Apa (videó)

Még tegnap reggel és nagyon örültünk neki!!!! Ádámnak persze kellett egy kis idő. Örült, de először tartózkodó volt. Azóta viszont nyúzza az apáját! :)




Terheléses vizsgálat

Kicsit megdöbbentő volt számomra, mert nem gondoltam volna, hogy így is kimutatható az allergia - mellékesen jegyzem meg, az asszisztens Brigi sem gondolta - de ma láthattuk, hogy igen, így is. Ezzel pedig szinte el is árulom az elején, hogy Ádám nem nőtte el a tejfehérje allergiát, nagyon nem. :( 
11-re mentünk és volt ott egy másik olyan anyuka-kisfiú páros, akik hozták a maguk kis joghurtját, túró rudiját. Aztán leültünk a gyerkőcökkel a rendelő ajtaja elé és doktornő kent. Kiskanállal, bal pofit. Elég szkeptikus voltam - nem is tudom miért, hiszen nem én tanultam éveket orvosin - de aztán megmutatta magát a dolog, hogy működik. A másik kisfiúnak nem volt semmi külső tünete, Ádámnál igen. András is velünk volt és az első kis piros foltnál, még az mondtuk egymásnak, hogy az a folt már ott volt előtte is, úgy emlékszünk. Szerintem csak akartuk, hogy így legyen. De aztán sajnos nem volt mese, mert a piros folt terjedni kezdett, és már olyan volt Ádám szeme alatt is, orra alatt... kb. 4-5 perc leforgása alatt a bőre lángolt, olyan piros volt. Doktornő be is hívott minket (András kint maradt, mert már így is voltak bent), egyből lemosta Ádám arcát és mondta, hogy "hűha, már elkezdett hólyagosodni is". Láttam én is, majdnem el is sírtam magam. Leültünk a rendelőben, kaptunk calciumot. Kérdezte doktornő, hogy iszik-e Ádám pohárból, mire rávágtam, hogy pálinkásból egész ügyesen. Kaptunk egy pici műanyag poharat, tele calciumos vízzel, néztem is, hogy hűha, ez kb a napi adagunk. Szerencsére itta Ádám, igaz a végén már játszott - butyborékosat. Közben nézte a doktornénit és várta mit szól a huncutságához. Utána bekenték neki eloconom-os krémmel is. Egy darabig üldögéltünk még bent, nem ment le olyan gyorsan a pirosság és a hólyagosodás, aztán utána kint várakoztunk. Kb. fél óra eltelt még kint is, és szépen lassan elmúlt az allergiás reakció. Próbáltunk fotót csinálni Andrással, de semennyire nem adja vissza a valóságot, szinte semmi nem látszik a fotón. Egy idő után szóltam, hogy elmennénk mert már nem látszik semmi Ádám arcán, de még behívtak minket még egy vizitre. Elmondtam, hogy igazából nem értem, mert 1-2 hete fogyasztok tejtermékeket finoman, és semmi nem jelentkezett a bőrén. Az a korábbi, amiről írtam, az mástól lehetett. Emiatt is voltam úgy megdöbbenve ma és kerülgetett a sírás, mert az előzmények miatt másra számítottam. Doktornő pedig erre, mert ő a vérvétel eredményéből ezt szűrte ki. Abban maradtunk, hogy én továbbra is egyek finoman tejtermékeket, addig amíg nem bántja Ádám bőrét. Sokáig nem fogyasztottam, és az én calcium készletem is biztosan kimerült már. Ez így is van, főleg, hogy mindig elfelejtem bevenni a vitamint. Továbbá kaptunk egy doboz tápszert kaja készítéshez és esetleges szopi kiváltáshoz, mert ama kérdésre, hogy meddig szándékozom szoptatni, elmondtam, hogy a tegnap éjszaka után most úgy érzem, nem sokáig már. Ez nem a neocate, ez Milumi Pepti Plus2. Ezt most gratiszba kaptuk, aztán ha jó, írnak fel majd. Továbbá kaptunk beutalót a gasztroenterológiára, hogy írjanak szakvéleményt, és olcsóbban juthassunk tápszerhez (és Sinlac-hoz), illetve az emelt családi pótlék miatt is. Bár mondtam doktornőnek, hogy az atópia miatt már igénybe vettük (majd októberben jár le az egy év, azután kaphatjuk meg), azt mondta indítsuk el itt is, mert szigorítani is fognak, "álljunk több lábon". 
Úgyhogy itt tartunk most. Nem jó, de majd alakul, kinőjük később. Ahogy említettem már, fejben érlelem a gondolatot az elválasztással kapcsolatban, csak nem tudom hogyan álljak neki egy érzelmileg, a cicihez lelkileg kötődő, igény szerint - "állandóan szopizna" Ádám leszoktatásához, aki csak cicin tud elaludni. Az a baj, hogy nem egy dolgot kell kiiktatnom az életéből, hanem többet is. Az éjszakák is visszatértek, és most kezdhetek mindent elölről. Lényegtelen, hogy miért volt gyenge, gyengeség volt-e ez egyáltalán, vagy olyan indok, ami miatt más is így tett volna, de így történt, és most megint éjszakázunk. 

Kb. fél órával a tesztelés után (már túl a calciumon)

Kicsimanó szeme is begyulladt



2013. április 27., szombat

A kuki-ügy

Nos ez a bejegyzés főleg kisfiús anyukákat érinthet...

Az van, hogy ugyebár Ádám kisfiú, és ugyebár kukija van. Amit jó lenne bejáratni, hogy ne kelljen később felrántani, vagy nem tudom még mit szoktak vele csinálni. A "mikortól" -ról megoszlanak a vélemények. Mi finoman mozgatjuk neki újszülött kora óta, de tényleg csak enyhe mozgatásról van szó. Most hogy már nagyobb, próbálnám kicsit jobban is, de nem merem. Lehet még mindig nem kell(ene). Dokinő nem mondta - igaz el is felejtettem megkérdezni.

A lényeg, hogy a sztori ott kezdődött, hogy egyszer - pár hónapja - András fürdette Ádámot, én mosogattam. Nagy kiabálás és nevetés: "Dóóóóriiiii, gyere ide!" - Odamentem, majd András mosolyogva és közben szörnyülködve mondja, hogy ő bizony többet nem huzogatja Ádám kukiját, ez az én dolgom a továbbiakban..... ugyanis felállt. :D :D Jót röhögtünk. Aztán ugye többször fürödtünk együtt, amikor is mindig, minden fürdésnél próbáltam a műveletet enyhén végrehajtani. Nos Ádám meg folyton lepisilt. Volt, hogy az arcomba kaptam. Igazából csak röhögni tudtam szintén. 
Aztán a napokban - pont tegnap meséltem Andrásnak skype-n, Ádám fürdött, szokásos húzogatás következett. Vigyorgott közben, majd amikor végeztem, rám nézett, megfogta a kezem és visszarakta a kukijához. Én meg térdeltem a kád mellett, néztem a gyerekemre, és persze mosolyogtam is, meg közben cikáztak a gondolatok - végül mosolyogva mondtam Ádámnak, hogy mára már végeztünk.

A kisfiús anyukákat kérdezném, hogy TI HOGY CSINÁLJÁTOK???? Nálatok is bekeményedik a gyerkőc kukija (mondjuk különben mozgatni sem tudnám a bőrt), mikortól csináltátok, vagy én nem tudom... 1-2 tapasztalatra kíváncsi lennék.



Egy kis OFF

Azaz nem kapcsolódik szorosan a blog témájához. Sokáig gondolkoztam rajta, hogy mit tegyek - én sem szeretem a továbbítós dolgokat, végül egy kompromisszumos megoldást választottam.

Az elmúlt napokban díjat kaptam - kettőt is -a blogomra. Nagyon jól esett, köszönöm Aliznak és Napsugárnak.

Aztán gondolkozni kezdtem, hogy én kiket is szeretek, kiket díjaznék szívesen. Nehéz ügy volt, mert mindenkit kedvelek akiket olvasok - persze tény, hogy vannak akik közelebb állnak hozzám. De mindenkit másért olvasok szívesen. Vannak akinek a stílusát szeretem, van akinek a humorát. Van akit nagyon szeretek és azért olvasom, van aki ugyanolyan mint én, ugyanolyan érzelmei vannak. Van, akinek imádom, hogy vele mindig történik valami, és tök izgalmas ezáltal a blogja... és vannak akiket ritkán olvasok, mert nincs időm sajnos. Pedig mennyire jó lenne több ember életét megismerni. 

Így nem fogok felsorolni neveket - és bocsánat, hogy megszakítom a láncot - azt a részét, ami tőlem ment volna tovább, de így érzem - nem akarok sorrendet felállítani. 

Örülök, hogy ismerlek titeket - így a blogon keresztül! Jó emberek vagytok egytől-egyig.

Néha jó lenne több olvasót is megismerni, mert azt látom a statisztikán a számokból, hogy sokan kíváncsiak ránk. Nektek köszönöm, hogy olvastok, jól esik! :)

Akinek van esetleg blogja, és nincs a listámon, de szívesen engedne betekintést az életébe, örülnék ha elküldené a blogja elérhetőségét e-mailben. (ziziman@gmail.com) vagy esetleg kommentben. :)


 



2013. április 26., péntek

Vérvizsgálat eredménye II.

Tegnap elfelejtettem felhívni az orvosi rendelőt - nem is értem, pedig úgy érdekelt - de ma reggel megtettem. Úgy kezdte a doktornő, hogy jók lettek az eredmények. Annyira megörültem, mert valahol erre számítottam, azután gyorsan hozzátette, hogy "de sajnos az eozinofilek száma még minig magas. Múltkor 11 volt, most 7 a referencia tartomány felső értéke pedig 4. Nekem anno azt mondta bőrgyógyász, hogy az az izé az atópiától magas, bár akkor szerintem még tuti a tej is ludas volt. Most meg ugye eddig a bőrén nem jött ki semmi - persze lehet csak később fog. 

Mindenesetre megbeszéltük, hogy kedden lemegyünk terhelésre. Vinnem kell egy natur joghurtot és egy túró rudit, a joghurttal bekenik az arcát, aztán várunk (ott a rendelőben).
Még mindig bizakodom a jobb eredménben....


Most meg reggel 9 óta fúrnak - ablakokat cserélnek szomszédban. Olyan ideges vagyok, ölni tudnék. Ádámot alig tudtam elaltatni, így is csak másfél órával később (közben elmentünk sétálni), ráadásul úgy fél a fúró hangjától, hogy sírva spurizik hozzám, majd szorítja a kezeit a nyakam köré.


2013. április 25., csütörtök

Játszótéren - videó

A 2. videónál az utolsó pár másodperces részt kell még szoknom.... :)







2013. április 24., szerda

Szerda

Az éjszakánk egy fokkal jobb volt mint 2 nappal ezelőtt, de így sem tudtam megszámolni az ébredéseket. Mindenesetre a fogzásos szerek valamennyicskét hatottak.
Délelőtt játszin voltunk Ádámmal. Vittük a triciklit, amibe szeretettel pakolgatta a homokot, füvet kavicsokat... Néha 1-1 kaviccsal közeledett a szája felé, de az a jó, hogy valahogy érzi, hogy nem szabad, mert ilyenkor mindig meredten figyel, szinte várja, hogy szólok-e. Olyan édes, mert amikor mondom hogy nem, ő a fejével szintén nemet int, mintha jelezné, hogy "Tudom, én Anya, nem szabad". Aztán ettől függetlenül mindig újra próbálkozik. Voltak lent többen is, sok Ádámmal közel egyidős kisgyerek volt. Nem vittünk homokozót, így másé kellett. Meg persze abból is pont azok, amikkel éppen játszott valaki. Hazaérve még ajtóban levetkőztettem nagyjából Ádámot, mert csak úgy ömlött belőle a homok. Azt hiszem elérkeztünk a napi minimum 2x-i öltözködéshez (és a seprű is az előszobában lelte új helyét.)

Ma Ádám egyszer aludt napközben. A délelőtti játszóterezés után rögtön leraktam, majd aludt 2-és fél órát. Ekkor volt fél 2 és már sejtettem, hogy nem lesz több alvás. Bírta is estig, sőt, nem is ment olyan könnyen az elalvás. 

A délutáni játszóterezésnél a gyerekem olyan hisztit lerendezett, hogy minden szempárt magamon éreztem... és sokan voltak lent. Indulni készültünk, ezért gondoltam összeszedem Ádámot. Igen ám, csak ő nem így gondolta.A homokozóból kiszedve üvölteni, sikítani kezdett, potyogtak a krokodilkönnyek és az istenért nem is akarta abbahagyni. A babakocsiba alig tudtam belerakni. Egy szerencsém volt - előtte voltunk pékségben és volt nálam a kifli. Szerencsére egyből kizökkent és majszolni kezdte. Akkora könnycseppek voltak az arcocskáján, hogy nem is haragudtam rá egy cseppet sem. Sajnáltam, puszilgattam. Úgy tűnik ez a homokozás nagyon bejön nekünk. 
 
Este küldtem Andrásnak egy sms-t, gondoltam hátha megkapja. Megkapta, válaszolt is. Olyan jó volt olvasni tőle pár sort. Örült ő is nagyon, hogy hallott felőlünk kicsit.
Ádám meg szokta puszilni a fényképen... biztos neki is hiányzik az apája...


Tanácsadás - vérvétel

Kedd reggel 8-ra mentünk doki nénihez, hogy vért vegyenek Ádámtól és megnézzék az euzinofilek (lehet nem is ez a neve, vagy nem így kell írni) számát, ami által képet kaphatunk arról is, hogy áll Ádám ételallergiája.
Eddig nem írtam, de szombaton újabb próbát tettem, és olyat ettem amit eddig kerültem. Ettem a hústortából (Recept közkívánatra: ITT ) amiben volt sajt és hozzá majonézes kukoricát (tejföl, és a majonézben tojás). Aztán vártam. Vártam az estét, a másnap reggelt, és eltelt azóta több nap is, és nem jött ki Ádám bőrén semmi. Csak annyi, amennyi volt a fogától (gyulladástól) már előtte, de az is elmúlt közben. Aztán ettem megint egy kevés tejfölt (mert nagyon elsóztam a bolognait, és egyedül 3 napig kell ennem, valamit kellett vele kezdenem), de egyelőre attól se. Csütörtökön lesz eredmény, kíváncsi leszek. Ha jó lesz az eredmény, azt mondta doktornő hogy tovább lazítunk a diétámon, aztán május végén Ádámnál is megkezdjük a próbát. Kérdezte azt is, hogy meddig tervezek szoptatni.... mondtam neki, hogy "háááát" - erre mosolygott - aztán mondtam, hogy olyan másfél éves koráig gondoltam, de majd meglátjuk hogyan alakul. Igazából már nem bánnám annyira ha lecsökkenne csak napi 1-re, mondjuk esténként. Remélem a jó idő, a sok szabadban töltött idő majd hozzásegít ehhez. Egyelőre maradjunk a "sokat szopizik" számnál.
A vérvétel nagy kínzás volt kincsemnek, annyira sírt, olyan keservesen. Velem ilyen még nem volt egyébként, hogy úgy menjek el tanácsadásra, hogy görcsben van a gyomrom. Sajnáltam Ádámot már előre. Utálom lefogni és közben belenézni a  rám meredő kérlelő könnyes szemeibe. Szerencsére hamar megnyugodott és kint a váróban már bohóckodott a várakozóknak. Mert ehhez nagyon ért. Ha nem figyelnek rá, akkor meg tesz róla, hogy mindenki őt nézze és röhögjön rajta. Ezt a gyógyszertárban is eljátszotta.
Váltottam ki Sinlac-ot, Vigantolt - bár olyan sokáig nem kell már adnom mert egyre több a napos órák száma. Aztán délután mentem még egy kört, mert a fogzásra elfelejtettem a 2 fogíny gélt.
Mert a fogacskával küzdünk. Olyannyira, hogy éjjel 20 percenként kelt Ádám sírva. Itthon meg nem volt semmi hirtelen ható. Egyik felső foga amúgy már teljesen áttört, a másik meg ott van a határán. Egyébként ma már adtam chamomilla-t is Ádámnak, remélem segíteni fog és jobb éjszakánk lesz. Így nehéz, hogy aztán egész nap, majd este is csak én vagyok Ádámmal. A lakás 2 napig olyan volt, mintha bombatámadás ért volna minket. De tegnapra már kimostam 4 adagot, porszívóztam, törölgettem, ágyneműt váltottam.... de még mindig nem értem a végére. Közben ugye megyünk szabadba is 2x egy nap - ebből egy mászkálós, egy játszóteres.

András hiányzik, sokat gondolok rá. Nemcsak úgy hiányzik, mint apa, hanem mint társ. Sokat nosztalgiázok régi szép emlékek törnek elő bulikról, rally-s kirándulásokról, az első randikról. Jó lenne ha már itthon lenne. Mi lesz velünk januártól.... fél évig nélküle... nehéz időszak lesz azt hiszem.

Amúgy megjött Petráék ajándéka postán és jót sírtam a képeslapján. Mostanában olyan szentimentális lettem. :) De tényleg megható volt. A ruci meg.... eszméletlen vagány. Alig várom, hogy felvegyük. Köszönjük ezúttal is.



2013. április 23., kedd

Védőnőnél - 1 éves státusz

9-re mentünk - egy hetet csúsztatva a fehérvári kiruccanás miatt. Csak minket vár a védőnő, mert tanácsadás ilyenkor nincs is. Behívott minket az orvosi rendelőbe, majd vetkőztettem is Ádámot, hogy megmérje. Ráültettem a mérlegre - 9430 gramm, majd következett a hossz vizsgálat. Nőtt megint 2 centit, most 79 centi volt. Nagyon sírt szegényem, nem bírja elviselni ha le kell feküdnie, és emellett még le is fogják. Aztán kitöltöttük az egy éves státuszos papírt. Olyan kérdések voltak, hogy iszik-e már egyedül pohárból, próbálkozik-e az evőeszköz használatával, rámutat-e dolgokra... Aztán hirtelen azt mondja a védőnő: "Ádika, mutasd meg, hol van a virág" Én meg álltam ott gyerekkel a szememben, kikerekedett szemekkel, magamban a gondolattal, hogy "azt se tudja mi az a virág", meg hogy "mi ilyeneket nem szoktunk játszani", aztán mondtam neki, hogy ez nem fog menni, nem szoktam neki a virágot mutogatni. Ekkor el kezdett gondolkodni a védőnő, és láttam ahogy vizslatja a rendelőt, hogy akkor mire kérdezzen rá. Aztán megelőztem és mondtam neki, hogy itt nincs olyan dolog amit meg fog találni. Jelenleg a kutyák és az autók állnak érdeklődésének központjában. Megyünk az utcán, meglát egy kutyust - én sokszor észre sem veszem, ő meg hangos "ba-va-ba" -ba kezd (hol b-vel, hol v-vel mondja). Az autók meg ...  a másik nagy szerelem lett. Egyfolytában berreg, sőt már ott tartunk, hogy a kocsiban teljesen komoly arccal figyeli az épp aktuális sofőr vezetését. 
Amúgy Ádám sikeresen lepisilta rendelőben, amíg tartottam a kezemben a pucér kis testét méretszkedés után. Mint mondjak, nagyon boldog voltam! Pedig még terveztem postát és Pratikert is a védőnő után. (Egyébként el is mentem :) ).
Még mindig kaptam következő időpontot... júniusra. Nem tudom meddig akarja még rajtunk tartani a szemét. Végülis kibírom, sokáig már úgysem lesz ránk energiája, születik annyi új kisbaba. :)

Egyébként Ádám egyre ügyesebben elindul egyedül - már nem nekem kell "noszogatnom". Néha jól meg is lepődök amikor tipeg felém 2 kezét a magasba emelve és úgy egyensúlyozva.
Folyamatosan berreg és ugat. Felismeri a kutyákat és az autókat. Igaz a berregést máskor is használja.
A brumm-brumm macinál pedig mondja, hogy "brm-brm".
Nekem már nem mondja, hogy anya, helyette egyfolytában mamázik - remélem ezt csak úgy és nem nekem. :D
Az integetés is nagyon megy. Integet ha kell, ha nem. Ez mondjuk néha elég jól jön. Pl. Fváron a szomszédot is így szerelte le. Így nem kellett még 10 percet beszélgetnem vele, azt hitte Ádám menne. Pedig igazából csak imád integetni. :)

Vasárnap (Hazatérés Győrbe)

Vasárnap véget ért a fehérvári kiruccanásunk. Megmondom őszintén, sajnáltam. Kedvem lett volna még maradni. Jó volt Juditékkal a mindennapi találkozás, öcsémék közelsége... kicsit mintha nyaraltunk volna. Vasárnap apa is visszament Szarvasra, minket meg ebéd után öcsém visszaszállított Győrbe. Egy rakat cuccunk volt.... szó volt róla, hogy Eszter is jön velünk, de végül ő inkább otthon maradt takarítani, pakolászni. Az az igazság, hogy amennyi holmink volt, nemhogy Eszter nem fért volna már el mellettünk, de így is nagyon okosan kellett pakolni, hogy minden beférjen. Az anyósülés dugig volt tömve szatyrokkal. Ádám az út második felére elaludt, így amikor megérkeztünk én 2 körben felvittem a táskák nagy részét, amíg Ádám aludt és a 3. körben vittük fel a maradékot már a megébredt Ádámmal együtt tesómmal. Belépve a lakásba jó büdös volt, egy darabig azt hittem csak szimpla állott szag, vagy a csatornát érzem, de rájöttem, hogy az ablakban lévő minivirágom nem bírta, hogy egy hétre előre jól meglocsoltam még indulásunkkor, és kirohadt.
Ádám jól elvolt, így tudtam pakolászni, mosni egy adagot. Persze még mindig úszik a lakás, de haladok.
Este szokásos ütemben mentünk fürdeni, gondoltam megpróbálom vele, de rá kellett jönnöm, nem volt jó ötlet. Egyrészt nem tudtam normálisan megmosakodni, mert ugye nem volt itt az Apa, hogy kivigye Ádámot és én befejezhessem a műveletet. Előtte nem tudtam lefürödni, mert addig ki figyel a gyerekre. Emellett azt hiszem Ádám már jobban eljátszik a kádban egyedül. Kell neki a tér, a mozgáslehetőség.
Az altatás könnyen ment, időben, igaz megébredt fél 10 magasságában. Éjszaka aztán többször is fent volt - sőt mondhatnám úgy hogy elég sokszor. Kínozza a fogacska - egyértelmű.





2013. április 21., vasárnap

Szöveges összefoglaló a szülinapozásról

Április 19-én, a napján Fehérváron öcsémmel és kedvesével együtt köszöntettük reggel az ünnepeltet. Amikor meghallottam, hogy felébredt, gyorsan kerestem is a telefonom, mert szerettem volna a nap egy részét videón megőrizni Andrásnak emlékül. Naná, hogy ilyenkor a legnehezebb bekapcsolni a kamerát - Ádám már sokadjára kiáltott és egyre türelmetlenebbé vált.... de beértünk és mosolyogva fogadta a reggeli kis énekünket.
Reggeli után játszótereztünk Juditékkal - még egy utolsót az itthon töltött idő alatt. Gyönyörű volt az idő. Ezt kövezően gyorsan megvettem a hústorta alapanyagait a Tesco-ban, és még egy baseball sapi - nyári kalap kettőst is a nagy melegre való tekintettel tökösünknek. Hazafelé már a kalap a fején volt, hogy védje a naptól a buksiját. Ekkor már aludt, és hazáig meg sem ébredt. Itthon aztán szegényem kelt, a babakocsit nem volt egyszerű felcipelnem a gyerekkel és 2 szatyor kajával együtt 2 lépcsőfordulót. Próbáltam Ádámot visszaaltatni, de nem aludt el és közben apukám is megérkezett Szarvasról. Délután mentünk még egy kört Ádámmal, most a Sparba - italokat, üdítőket venni. Ez nem volt hosszú séta, egyből jöttünk is haza, nem játszótereztünk. Ádám délutáni alvása alatt megcsináltam a hústortát, amit meg is sütöttem még aznap, hogy ne kelljen szombaton vele tökörésznem, így legalább még jobban összeállt az egész és az ízek is összeértek. Skypoltunk Andrással is egy csomót, pedig majdnem úgy volt, hogy nem tud jönni beszélni. De szerencsére jött és hallhattuk a hangját és még láttuk is néha pár másodpercre (a gyenge net kapcsolat miatt nem erőltettük a videó beszélgetést). Beszéltünk anyumékkal és Éva nénjével is. Anyuéktól még csomag is jött Ádámnak egy édes kis képeslappal és kiskönyvvel, amolyan igazi emlékféle. Jó, hogy Anyu ilyenre is gondolt.

Másnap reggel, 20-án, apa már reggel kiment nagyszüleimért Kápolnásnyékre, hogy behozza őket Fehérvárra ünnepelni.Nagyon vártam már őket. Addig Ádám megreggelizett, játszottunk és pikk-pakk már itt is voltak. Következett a délelőtti alvás, majd 11 körül apával, Ádámmal és mamival elmentünk a tortáért. Kicsit dobtam egy hátast az ára miatt - Ádám mindent megér, nem azért, no meg Apa nem is engedte kifizetni, egyszerűen csak ennyit jelent, hogy tej és tojásmentes. Ráadásul szinte csak nekem ízlett - ugye aki nem ehet süteményt annak minden jó - mindenki másnak édes volt, meg ugye a piskóta tészta sem volt piskótás. Hazafelé még vettünk pelust és italokat, majd siettünk haza ebédelni. Ádámot gyorsan megkajáltattam, majd ki is dőlt. A hústortámra nagyon sok dicséretet kaptam. Papám, aki nem nagy evő, kétszer is evett belőle. Öcsém is számtalanszor elmondta, hogy ez mennyire jó kaja, ez az egyik kedvence. Ádám nem aludt nagyon - pedig reménykedtem benne, hogy jobban bírja a délutánt. Ébredése után felöltöztettem, én is felöltöztem, közben fújtam fel 1-2 lufit, felaggattam a boldog szülinapos feliratot és vártunk. Nemsokára bátyámék is megérkeztek a lányokkal, akikkel ez volt Ádám első találkozása. Az ajtóban várta őket és egyből mindenkivel nagyon barátságos volt. Bátyám sokat volt körülötte, beszélt hozzá, és Maja is bújócskázott Ádámmal. Lili édesen meg sem mert mozdulni mikor Ádám hozzáért. 
A tortaevés Ádám részéről olyannyira sikeres volt, hogy egy merő csoki lett ő is és én is. Először csak ujjal kotorgálta, aztán később a krémet totálisan szétkente az üvegasztalon. Csak imádkoztam, hogy a szőnyegre ne essen belőle. Az ajándékoknak nagyon örült Ádám, kapott könyveket, homokozó szettet, fűnyírót (aminek kerreg a kereke), kislabdát, plüss oroszlánt, kis vonatot, barkácsasztalt (ez utóbbi kettőből így már duplán rendelkezünk) és édes kis rucikat. Nekem személy szerint az a póló tetszett a legjobban, amire angolul az van írva, hogy ha felnövök, olyan akarok lenni, mint az apukám! 
Jól sikerült a délután, jó volt hogy így együtt volt a család. András hiányzott csak, Vele tudtunk megint kicsit beszélni skype-n, illetve kár, hogy anyukámékkal nem jött össze.


Végül 1-2 kép:





2013. április 20., szombat

2 fogacska egyszerre

Hát édesemnek kijut jóból rosszból a napokban. Sírós éjjelünk volt és napközben is az egyébként vidám, mosolygós Ádám képes hirtelen sírni kezdeni - aztán ahogy múlik a fájdalom ugyanolyan jókedvű.
Reggel pedig észrevettem, hogy mindkét felső foga jön. Már látszik mindkettő fehérlő csúcsa. Gondolom ez még fájni fog amíg jobban ki nem bújik.

Éjjel volt, hogy felsírt, és ahogy bekentem neki dologen-nel, kettőt csámcsogott, az oldalára fordult és aludt tovább.


Ui.: A videón az Alma együttes énekel, tesóm csak a reggeli "Happy Birthday"-t énekli.  :D


2013. április 19., péntek

Még egy hír az 1 évesről

.... jön a felső foga.

Éjjel, hajnalban többször sírdogált, aztán reggel megláttam a felső ínyét. Ki van neki repedve, ott volt egy csík reggel, estére meg már fehérlett is. Szerintem holnap már bökni is fog kicsit.

Azt hiszem Ádám tud időzíteni.... :)




Videó Apának a Szülinaposunk napjáról




... és 1-2 kép




Szeretném itt megköszönni a sok-sok kedves üzenetet, jókívánságot. Olyan aranyosak vagytok - el sem tudom mondani, mennyire jól esik! Köszönöm Mindannyiatoknak!


Boldog Születésnapot Drága Kicsikénk

Ádám 1 éves lett! Nagyon furcsa kimondani. 1 éves nagyfiú! Meghatódtam - nem gondoltam, hogy fogok.... Azt sem gondoltam, hogy mikor a napjához érünk, fájni fog a szívem, hogy apukája most nincsen velünk.

Édes drága egyetlen kicsi PACUSKÁNK! Köszönjük, hogy minket választottál szerető családoddá és hogy boldoggá teszed a mindennapjainkat. Nagyon sok boldogságot kívánunk Neked, nagyon boldog ELSŐ SZÜLETÉSNAPOT Nagyfiúnk!


...és most folynak a könnyek szakadatlanul....




2013. április 18., csütörtök

Szerda - csütörtök

Azt hiszem ez a homokozás nem véletlenül annyira kedvelt a gyerekek körében. Azt hogy az anyukák körében mennyire, az már más kérdés, Ádám nem gyengén volt mocskos a játszóterezés végére. Végigmászták Hannával a teljes területet, közben egy-egy kréta rajzba belehemperegve.... szép látvány volt a nap végére. De végig elvoltak, jól érezték magukat. Igaz mindenki akarta az összes homokozó formát és lapátot, de erre valahol számítottam is. Nagyon sajnálom, hogy már nem sokáig játszizhatunk együtt Juditékkal, nagyon élveztük. Ráadásul annyi mindenben egyformán gondolkodunk a manókat illetően, simán, szívbaj nélkül merünk egymás gyerekére rászólni (erre persze annyira nem volt példa), de egyértelműen érződik, hogy gyerekkorunk óta ismerjük egymást és vagyunk barátnők. Szóval tegnap először "gazolással" kezdtek a gyerekek - édesen adogatták egymásnak a kitépett növényeket. Ezután beleültünk mindnyájan a homokozóba és ott játszottunk. Nagyon sokáig egyébként rajtunk kívül nem volt senki - köszönhetően, hogy ebéd előtt aludtak a kincseink. Ezt követően Ádámék felváltva bemászták a játszótér zeg-zugos részeit. Ádám még a csúszda alá is bemászott. :) Közben megérkezett egy másik anyuka (Judit barátnője a kisfiával) de nagyon egymással nem foglalkoztak a gyerekeke, sőt Dávidka talán annak örült inkább ha a közelébe sem mennek Ádámék. :) Az eső többször is majdnem eleredt, de így is elég sokáig bírtuk. A végére már nagyon fáradtak voltak a gyerekek, viszont elindulni nem tudtunk/akartunk, mert vártuk egy volt osztálytársunkat két kis gyerkőcével. Hazaérve - olyan fél 5 körül - Ádám egyből elaludt, és egy jó 50 percet pihent is. Tudtam, hogy ennek meglesz a következménye. Este fél 10-ig pörgött. Olyannyira volt jó kedve, hogy simám elmehettem lezuhanyozni és elvolt addig is tesómékkal. Fél 10-kor is elég nehéz volt elaltatni, végül a fejsimi+szopi kombináció által nyugodott le és aludt el végül.

Ma délelőtt kivételesen nem Juditékkal voltunk, hanem Dia barátnőmmel találkoztunk. Sétáltunk, beszélgettünk. Közben Ádám néha "sétált" mellettem, néha "tolta" a babakocsit, aztán 1-1 bulátával a babakocsiban is elüldögélt. 
Délután pedig találkozunk mamával és a nagynénikkel, Fanni unokatesóval. Erre most kicsit rágyúrva Ádám remélem alszik egy nagyot. 

Egyébként 1 évvel ilyenkor Ádám már tudta, hogy útra kész. Aznap anyukám hívott egy nagyon rossz hírrel. Sírtam, zokogtam, sajnáltam a hírt és anyukámat és kicsit magamat is (persze magamat legkevésbé). Andrással este sokat beszélgettünk erről, megint sírtam és a pocakomhoz beszéltünk. "Ádám, egy kicsit jöhetnél hamarabb, hogy a nagyi is velünk lehessen miután megszületsz!" Aznap, vagyis pont egy évvel ezelőtt, Ádám pedig úgy döntött elindul hozzánk. Sosem felejtem el... hogy is felejthetném.... 
Persze lehet rátettem én is egy lapáttal azzal, hogy aznap Ritával körbesétáltuk a várost és bevásárolva cipeltem a hátamon egy nehéz hátizsákot. Ki tudja.... de már nem is ez a fontos.

2013. április 17., szerda

Jó móka volt :)





Hétfő - Kedd

Sűrűn fogok írni amíg András távol lesz, legalábbis igyekszem. Remélem lesz lehetősége olvasni addig is amíg távol lesz tőlünk.
Vasárnap este elég könnyen elaludt Ádám és csak éjfél után ébredt először. Sajnos többször is fent volt éjjel, hajnalban, de aztán reggel fél 8-ig aludt. Mosolygósan ébredt. Pontosabban úgy kelt, hogy én a másik szobában telefonáltam és Eszter bekukucskált és rémült arcot vágott. Nem értettem. Kiderült, hogy ők (tesómmal) már hallották, hogy Ádám fent van, és csodálkozott, hogy én meg a másik szobában. Én nem hallottam. Mosolygott a manó már reggel is, incselkedett Eszterrel, öcsémmel. Integetett, nekik ha kellett, ha nem. Öltözködés előtt nézelődtünk régi szobám ablakán. A szobámból nagyon szép a kilátás. Egy nagy füves terület, mögötte tó. Mindez egy lakótelepen (igaz a lakótelep szélén). Ádám figyelte a madarakat és közben ugatást utánzott. Ez most nagyon tetszik neki, ha meglát egy kutyust, rögtön mondja, hogy "Vvva" vagy "Bbba" ismételgetve. A brumm-brumm macira utánozza, hogy brrrr (ennyi lesz csak belőle), a bárány meg ba-ba (angol dalocska után). Az autóknak berreg. Mostanában nagy sláger a "Ha jó a kedved, üsd a tenyered" dalocska, aminek elég csak az elejét megkezdeni (Ha jó....) és már tapsol is széles vigyorral. Úgy látom elég jó kedvű mostanában, kicsit csökkent a hisztik száma is - szerintem a jó idő, napocska, és hogy mindig van körülötte valaki, mindenki vele foglalkozik, sokat vagyunk levegőn, ezek mind jó hatással vannak rá.
Játszótereztünk Juditékkal hétfőn és kedden is. Ugyanoda járunk, meg vagyunk elégedve azzal a játszótérrel. Szépen gazolnak a gyerekek. :D A hinta most nem olyan nagy sláger. (Mivel tegnap nem írtam meg a bejegyzés második felét, összemosódott a hétfő és a kedd, így nem részletezem külön a két napot időrendben). A tegnapi játszóterezés extra hosszúra sikeredett. 3 és fél órát voltunk levegőn, ebből a végén aludtak is a manók fél órát. A játszóteres lét egy teljesen már közeg, más élet. :) Szoknom kell még azt hiszem - Judit azt mondta, neki is. Furcsa, hogy kiveszik a babakocsiból a labdát, hogy odajönnek vadidegen gyerekek, kérnek Ádám kajájából... Persze gyerekek, értem is, meg Ádám is rástartolt egy kismotorra, csak még furcsa. Amúgy kapott Ádám Juditéktól fosfovit kekszet és most már tudja szépen enni. Megkóstolta én is - olyan finom. Tuti én fogom megenni a felét ha veszek Ádámnak. :D
Tegnap Ádám ismét ajándékot kapott. Juditék lepték meg szülinapja alkalmából egy kismotorral ( :)))) ) és egy homokozó szettel. Nagyon ötletes ajándékok, ma fel is avatjuk a homokozó készletet. A motort is el akartam vinni, de nem ér még  le Ádám lába, és csak eldönti és a kerekeit forgatja. Mutattam apunak skype-n, hogy mit kapott Ádám, ő meg felemelte a Thomas-os vödröt a hozzátartozóival.... :D Így már 3 szettünk is van. Nem baj.... ahogy elnézem a játszótéri dolgokat, fogyóeszköz. Majd azért ráírom Ádám monogramját.
Megrendeltem tegnap Ádám tej- és tojásmentes tortáját is. Önző módon olyat rendeltem amit én is imádok, így dobos tortánk lesz. :) Nagyon képben volt a cukrász csaj, pontosan tudta mit jelent ez a fajta allergia és mit nem ehetnek az ilyen emberkék.
Valamelyik éjjel Ádám egyébként leesett az ágyról. De szinte fel sem ébredt rá. Beleesett a lavorba. Csak nyöszörgött. Visszaraktam ágyra (belülre) és aludt is tovább. Szopikor helyet cseréltünk, és bealudtam közben, így tudott leesni. 
Andrással tudunk beszélni egyelőre esténként skype-n. Nagyon hiányzik, de inkább este érzem a hiányát - napközben sok minden történik velünk. Folyton megyünk, mindig van valami dolgunk. Este aztán jó lenne odabújni.

Holnapután 19.-e. Furcsa, mintha most lett volna, hogy elindultunk a kórházba. Kettős érzés ez. Édes volt mininek Ádám és furcsa, hogy sosem lesz már olyan pici, az idő megállíthatatlanul megy előre, de jó is, mert egyre értelmesebb, bújósabb, ügyesebb és mindennap hoz valami újat. 




2013. április 15., hétfő

Az első önálló lépések

Hát megtörtént! Ma délután Ádám megtette az első lépéseit egyedül. Nagyon örültem és örülök most is. Tesóm még videóra is vette - igaz nem a legeslegelső lépést, de gyorsan előkerült a kamera. Azóta még ügyesedet - 1-2 óra leforgása alatt. Már 6-7 lépést is megtesz, és közben megáll, majd újra elindul. Nem gondoltam volna... tényleg nem. Azt azért sajnálom, hogy András nem élhette át ezeket a pillanatokat. Még szerencse, hogy András nem így fogja fel és így is ugyanolyan boldog, mintha élőben látta volna. Azt hiszem valahogy így van a szülinappal is. Nem baj, hogy lemarad az első szülinapról, hiszen ennél sokkal fontosabb a tény, Ádám van nekünk.




2013. április 14., vasárnap

Első nap Apa nélkül

Tegnap elment András és mi kettecskén töltöttük már az estét. Vagyis nem ketteskén, mert öcsém és kedvese társaságában. Nagyon aranyosak amúgy, mert olyan figyelmesek és segítőkészek. Próbálok azért nagyon figyelni, hogy a legkisebb mértékben se legyen teher a jelenlétünk. Segítenek, foglalkoznak Ádámmal - Ádám meg egyfolytában vigyorog nekik. Azt hiszem ő így hálálja meg. :)

Este 8 előtt már ágyban volt Ádám, de nem sokkal utána fel is ébredt és majd egy óra volt mire újra visszaaltattam. Egyszer még ugatni is elkezdett félálomban, mert meghallotta egy kutya ugatását. Éjjel többször megébredt, sajnos hajnalban is sokat szopizott. Aztán 7-kor végleg felébredt és hiába nem nyitottam ki a szemem csak résnyire, ő azért jelezte, hogy már fent van és keljek fel én is. Néha azért még rám hajtotta a fejét, kicsit megpihent, de már nem sokáig volt el, nem volt mese, fel kellett kelnünk. 9 körül megreggeliztünk, aztán jöttek értünk Judit barátnőmék a férjével Istvánnal. Kinéztünk a bababörzére. Judit elhozta nekem a hordozójukat, és abban cipeltem Ádámot. Hát igen - érdemes minőséget venni, és ez a kötözős megoldás is nagyon tetszett. Meg sem éreztem a derekam! Nem akartam nagyon venni semmit, van játékunk, ruhánk - de aztán mégiscsak sikerült. Megláttam és egyből megtetszett. Egy színes kis házikó, minden oldalán ajtóval, ami másképp nyílik, és az ajtók mögött különböző figurák vannak. 1300 Ft-ért árulta a hölgy, de végül egy ezresért elhozhattam. Nagyon megérte! Azóta is simán eljátszik vele Ádám, egyelőre leköti és érdekli. Mostanában a többi játéka nem nagyon. Hazafelé nagyon hamar bealudt az autóban, de gondoltam, hogy így is lesz. Azonban amikor kiszálltunk és feljöttünk, olyan lett, mint aki kb 2 órát aludt volna és teljesen kipihente magát. Judit mosolyogva meg is jegyezte, hogy tényleg jó ez az autósülés. :D
Mivel nem aludt vissza, hívtam is Juditékat, és lementünk velük sétálni. Már Hanna is velük volt. Elmentünk a Bátky Zs. játszótérre, ami nagyon tetszett. Eleinte alig voltak, de utánunk pillanatok alatt jött még egy csomó család. Hintáztunk, mászkáltunk, labdáztunk... Ádám még egy kavicsot is megkóstolt, amit észre sem vettem elsőre. A legjobban a fű tépkedése tetszett Ádámnak. Hannával most még nem foglalkoztak egymással túl sokat, majd talán a napok alatt jobban összebarátkoznak megint. 



12 után nem sokkal értünk haza, gyorsan megebédeltettem és raktam is le aludni. Egy bő órát sikerült csak pihennie. Elvoltunk fent, játszottunk, uzsonnázott, majd újra sétálni indultunk. Először a Sparba kajáért és bulátáért (sajna nem volt), majd hazafelé megálltunk játszóterezni. Szinte mindenhol megjegyzik, hogy milyen szép arcú és szemű kisfiú - eleinte azt gondoltam, hogy csak úgy mondanak valamit, de mindig mindenki ugyanazt mondja. :) 
Hazaérve fél 5 körül sikerült újra leraknom kicsit aludni, megint aludt egy órát. Ébredés után játék, skype-olás a nagyszülőkkel, nagynénémmel, majd vacsi. A fürdést nagyon élvezte, olyan jól el volt a kádban, nem is értette miért akarom kivenni. Újabban megtalálta a kukiját, és miután megtisztítom, kicsit finoman megmozgatom neki, játszani kezd vele. Közben meg néz rám vigyorogva..... 
Az altatás nem volt vészes. Nem sírt öltözködés közben, viselte a kenegetést is. Egy nappal beljebb vagyunk a 2 hétből.Szeretünk Apa!




Fehérváron - egy bő hétig (Szülinap első felvonás)

Pénteken ismét útra kerekedtünk és Fehérvárnak vettük az irányt. Hosszabb időre jöttünk, maradunk jövőhét vasárnapig. András 2 hétig távol lesz tőlünk (sajnos), annyi időt meg nem akartam egyedül maradni Ádámmal. Sok lenne, hiába megyek vele mindennap sétálni, hiába találkozok mindennap valakivel, kell, hogy legyenek körülöttem. Ezenkívül így végre többet találkozhatok Juditékkal is, és játszhatnak együtt a gyerekek.

Pénteken először András anyukájánál (mamánál) kezdtünk.  Mivel geri unokatesó beteg volt a héten, vele is találkozhattunk. Amikor beléptünk a lakásba, üdvözöltük egymást és legnagyobb meglepetésünkre Ádám kérés nélkül odanyomta a kis száját Geri unokatesó arcához. Olvadoztunk - nagy a szerelem, már ha lehet ilyet mondani 2 fiú között. :D Ádám imádja Gergőt, ez annyira szemmel látható. Leültünk a fotelre, Geri tőlünk kicsit arrébb. Ádám kimászott az ölemből, odamászott Gergőhöz, és leült szorosan mellé. Mamával is jól elvolt. Mentek kabalákat, autókat nézegetni, mi meg nyugodtan megebédelhettünk/uzsonnázhattunk Andrással.
Később aztán bementünk a városba, találkoztunk 1-2 ismerőssel, András bátyjáékkal. Pálinka fesztivál volt, így volt nagy tömeg. Mi Ádámmal sokáig nem tudtunk maradni, főleg, hogy elkapott minket az eső. Az új babakocsiban jól szétáztunk, pontosabban főleg én, mert levettem a mellényem, hogy Ádám védve legyen lábnál is. Aztán hazaérve a vacsit megelőzte a fürdés, és Cebion csepp, hogy a nátha a lehető legmesszebbről elkerüljön bennünket.

Mivel András Ádám szülinapján nem lesz itthon, így előrehoztuk az ünneplést egy héttel, és András családjával szombaton megünnepeltük a kópét. András anyukája sütötte a tortát, tej- és tojásmentesen. Úgy volt, hogy mi dekoráljuk ki, de végül ezt is megoldotta. Azt mondta sokat szenvedett a marcipánnal, és szerintem nem akarta, hogy lássuk hogy nem sikerült szépen elegyengetnie. Először kicsit mérges voltam, mert úgy terveztem András megírja és kidíszíti, de aztán belenyugodtam, és aztán tetszett is. Arról nem is beszélve, hogy nagyon finomra sikerült.
Ebéd után mentünk át, vagyis Ádám ebédje után, mert mi ott ebédeltünk mamánál. Jöttek András bátyjáék is, és úgy volt, hogy nővéréék is jönnek, csak sajnos Andi lebetegedett, így csak Fanni unokatesó jött el. Sajnáltam, de majd pótoljuk.
Ádám olyan jól elvolt mindenkivel, puszikat adott magától, ment mindenkivel, mindenkihez. Mintha nem is ugyanaz az Ádám lett volna, mint pár hete. Persze, ha elfárad, nyügi, még mindig csak én vagyok neki jó.
Ebéd után jött a torta és az ajándékozás. Bár pont előtte kicsit sikerült rájönnie, hogy hogy kell fújni, a gyertyát végül mi fújtuk el. Ő csak megfogni akarta. :) Az ajándékoknak is szemmel láthatóan örült. Tőlünk is most kapta meg, hiszen Apukája most volt itthon. Sokat gondolkoztam azon, hogy mit kapjon, mennyire legyen emlékezetes, végül nem egy nagy dolgot kapott, hanem 1-2 apróságot. Ha nagyobb lesz, úgyis inkább élményeket szeretnénk neki ajándékozni. Olyan egésznapos programokat, amire mindig szívesen fog visszagondolni.
Mamától pénzt kapott, és a finom tortát. Eni nénjééktől csudajó Verdás labdát és fürdőszobai játékot. Tőlünk szintén fürdőszobába játékot, Bogyó és Babócás mesekockát (9 db-os, aminek 6 oldalán kép van, és lehet forgatni, és mindig egy újabb képet kirakni), illetve olyan mesekönyvet, ami vonat hangot ad ki.
A tortából szépen evett - az én segítségemmel, kiskanállal. Kicsit bele is turkált, de annyira nem hagytuk, így is söpörte mindenhova a morzsákat. :)
Jövőhétre  úgy fogom megrendelni a tortáját, akkor (szombaton) pedig az én családommal fogunk ünnepelni. Jönnek be mamámék, itt lesznek öcsémék és bátyámék, apu.... már nagyon várom. Főleg azért is, mert bátyámékkal nagyon régen találkoztunk.

András tegnap délután visszament Győrbe. Láttam rajta, mikor visszament, hogy nehéz szívvel tette. Jó érzés, hogy így ragaszkodik Ádámhoz. Péntek éjjel azt mondta, hogy akár minden éjjelt végigvirrasztana, de Ádámot és ezt az érzést, hogy ő van, nem cserélné soha. Azért is, jó, hogy itt vagyunk Fehérváron, mert nem jut eszembe folyton András. Én elég ragaszkodó típus vagyok, és bár 8 és fél éve együtt vagyunk, sokszor még most is úgy érzem, mint anno, az elején. Persze mostanában nem sok idő jut romantikázni, de majd egyszer pótoljuk azt is.




2013. április 12., péntek

Ilyen még nem volt – alvás


Sajnos nem jó dologról fogok írni. Nem átaludta az éjszakát Ádám, hanem inkább átvirrasztotta. Nem egész éjjel, csakúgy hajnali 1-től hajnali 4-ig. Két órán keresztül próbáltam az ágyában elaltatni. Ő hol sírt, hogy felült és villanyt kapcsolt volna, hol rugózott, hol a hajamat tépte, hol az ágyat vagy falat kapirgálta, hol morgott mérgében, mert nem kelhetett fel. Kb. másfél óra múlva már rászóltam, szidtam, hogy elég legyen, aludjon, ekkor már András is közbeszólt, rászólt Ádámra.  Majd közölte, hogy felkel és kiviszi a gyereket játszani, mert ennél az is jobb. Nem tetszett ötlet, de amikor kiment wc-re, inni, és Ádám meg egyből felült és kiabált, majd sírt kifele nézve, mérges lettem és kivittem a gyereket és veszekedni kezdtem, hogy rohadt jó fej, hogy kiül tévézni, nem dolgozik másnap és hogy nem képes a gyereket kihozni. Khhhmmm…. most, hogy már ébren vagyok, mert nappal van, tudom, hogy nem volt igazam, mert én mondtam, hogy ne tegye, de akkor és ott már totál kimerülten mindenkivel csak kiabálni tudtam volna.
Kint hagytam Ádámot, bementem lefeküdni, de nem tudtam elaludni. Figyeltem a kinti hangokra, amik eleinte nem voltak, de aztán jött a nyüglődés. Ekkor kijöttem Ádámért, mert már fél 4 volt, hogy akkor most kap cicit. Előbb nem akartam, próbálom tartani magam a kiszabott időhöz. Amúgy Andrástól megkaptam, hogy szar vagyok (nem így), mert a gyerek vagy szomjas, vagy éhes, vagy fáj valamije, próbáltam-e valamelyiket csillapítani. (Mellékesen ha fájt volna valamije sírdogált volna végig, de csak azért sírt mert mindig visszafektettem vízszintesbe.)
Szóval megszoptattam, kb fél órán keresztül és utána sem volt hajlandó aludni. Ekkor felálltam vele, és az ölemben tartottam. A fejét a vállamra rakta, pihent rajta fél perceket, de aztán mindig forgolódott, sőt a végén mutogatott az ajtó fele. Végkimerülésnél tartottam, így fogtam és eldőltem az ágyunkon a hasamra fektetve. (András a nappaliban maradt az éjszaka további részében). Elvolt pár percig hasamon, majd lemászott, felült és rugózott, tapsikolt, vigyorgott. Kb. még 20 percig tartott, mire elfáradt annyira, hogy háttal nekem támaszkodva végül elaludt. Ekkor visszaraktam az ágyába, és aludtam még kemény 2 órát. Mert nekem 6-kor már kelnem kellett…. :(


2013. április 10., szerda

Torta

Tegnap felhívott András anyukája, és elmondta, hogy megvett mindent Ádám születésnapi tortájához. Hát ennyit a kísérletezgetésről, eldőlt -  nem én fogom csinálni. Annyira azért nem vagyok kétségbeesve, mert ő legalább tud sütni és amúgy is minden unokájának ő szokta sütni a tortát. Így úgy voltam vele, ám legyen, legalább finom lesz. Persze arra 3x rákérdeztem, hogy milyen növényi tejet vett, mert pár hete még azon vitatkoztunk, hogy hiába van növényi tejszín a boltokban, azokban van tejszármazék. Miután végigjárta az összes boltot, ő is belátta. Egyébként nagyon le a kalappal, mert rengeteget kísérletezget mindennel, hogy én is ehessek a legtöbb kajából. Így ettem múltkor vadast is, töpörtyűs pogit, nokedlit - és nem netről nézett receptekből, hanem kútfőből készíti ezeket el. Szóval mama ötösre vizsgázik, ami azért is jó, mert Ádám egy ideig még biztos nem ehet semmilyen tejszármazékos ételt.
Így tegnap már nem sütöttem újabb tortát, így is van még az előzőből, pedig a szomszédnak is vittem. Egyébként finom lett, ilyet fogok manómnak legközelebb is csinálni - ha kicsit nagyobb lesz, mert most még mindenbe csak belekóstol. 
A banán még mindig ne barnult meg a tetején, nem tudom milyen banán lehet, mert még csak meg sem áztattam citromlében, ahogy a recept írta. :) 


2013. április 8., hétfő

Szülinapi torta - próba 1

Mivel záros határidőn belül el kell döntenem, hogy rendelem, vagy csinálom-e Ádám szülinapjára a tortát, ma megsütöttem az első variációt. Ez egy banános gríz torta volt piskóta (jellegű) tésztával.
A tészta nagyon hamar kész lett, ízre még nem tudom milyen, de állagra piskótásnak tűnik.

A gríz rész hasonlít a tejbegrízhez. A piskóta tésztát meg kellett volna kenni lekvárral mielőtt a grízt ráegyengetem, elfelejtettem. Így a grízre kentem rá.... :)))  de legalább lett egy kis színe.

Van egy új ötletem - lehet nem kéne nulla tudománnyal -, ezért holnap újat csinálok. Ugyanez a tészta, csak kisebb tortaformában kisütve, 2-szer. A két tészta közé meg csinálok csokis pudingot (Dr. Oetker - tejmentes). Van itthon cukormáz is, amolyan tortabevonásra. Tudom nem a legegészségesebb, de attól olyan tortás lenne. Majd holnap még alakul.

Ja, a határidő azért záros, mert András sajnos nem lesz itthon Ádám születésnapján. Így a családjával egy héttel hamarabb tartjuk, most szombaton.

Egyébként azt mondta "megkóstolja a tortát" - mármint ezt. De ha nem ízlik neki, nem fog jópofiságból többet enni. Igaza van, de akkor is! Én nem ehetek meg ennyit! Ha meg tényleg szar, nem fogom kínálgatni másnak sem... Kidobni meg.... kaját?! Nem esne jól.

Ilyen lett egyébként (hihi :)) ):





Táncolós - kacagós videó

Apával kacagós - táncolós videó



Egyébként a gyerek annyira szereti a zenét, hogy tegnap a focimeccs előtt a Himnuszra is el kezdett csettintgetni. :D


Nem-nem....

Tegnap délelőtt ülünk Andrással a szőnyegen a nappaliban, Ádám körülöttünk tesz-vesz. Egyszer csak közeledni kezd az ominózus "Tilos hozzányúlni!!!" listán szereplő eszköz felé, hogy jól megnyomkodja a gombokat rajta.

Én (határozottan): Ádám, NEM
András: (még határozottabban): Ádám NEM

nem hallja, vagy nyilván nem akarja meghallani.....

Én: Nem szabad Ádám
András: Ádám NEM! 
Mindketten: NNNEEEMMM!!!!!

Ránk néz, elfordul, mutatóujja közeledik a gomb felé.

A kutya meg a macska!!! Nem szabad, gyere ide! - mondjuk neki szinte egyszerre.

Ádám felkapja a fejét, ránk néz és vadul rázni kezdi a fejét!
A gond csak, hogy nem a nem szabadra, hogy ő tudja, hogy nem, hanem a "gyere ide" felszólításra.

Mit tud csinálni ilyenkor a két szülő?! András a párnában röhög, nekem az államon folyik végig a könny miközben rázkódok a néma röhögéstől. Nevelés felsőfokon..... 





2013. április 5., péntek

Szomorú vagyok - atópia a köbön


Úgy tűnik nem kell tejterméket fogyasztanom. Mi lett volna ha tényleg eszek savanyított tejterméket, vagy tojást?! Bár ma a bolognai tetejére került délután egy kis sajt, mert azt gondoltam nem lesz gond....tévedtem....  és ahogy blog írása közben elkezdtem olvasni a netet, azt hiszem bizonyságot is nyert - a sajt kiütötte Ádámot. Több helyen láttam - és igazából erre voltam kíváncsi - hogy akár azonnal, de 1-2 órán belül szinte biztosan előjöhet a kiütés. Ennyire pedig nem volt a bőre már rég foltos. A kis hasa, háta, feneke alatt.... :(


Be is fejeztem, még a 3 az 1-bent is, mindent ami tejszármazékot tartalmaz. Kibírtam eddig is, eztán is ki fogom.

Este fürdésnél már az új szappannal fürdettem Ádámot, extra szűz olívaolaj szappannal. Utána pedig az állát organikus ghánai shea vajjal kentem be - mert ott is olyan volt a bőre. A teste többi részét András Elocom-os kenőccsel kente át - de ha hat a shea vaj, csak azt fogom innentől használni. Ezenkívül adtunk neki fél adag Fenistil cseppet, hogy tudjon éjszaka pihenni, mert ilyenkor a bőre rátesz a nem alvásra.

Próbálom azt is kideríteni, miért nem lehet kifejezetten a tejfehérje allergiára vizsgálatot csináltatni ennyi idős korban, miért csak később?

Bíztam a javulásban, úgy tűnik ez nem jött be. Várunk tovább, majd csak erősödik még ez a picike kis immunrendszer.


A mannaszappan csomag egyébként ma megérkezett. Tegnap rendeltem meg, ma itt is volt. Én még ilyen gördülékeny csapattal nem találkoztam, nem beszélve a csomagolásról és az igényességről. Még a számla is esztétikusan volt kiállítva, mintás környezetbarát papírra.

A gyermek csomagban volt egy mézes kecsketejes szappan, egy extra szűz olívaolajos szappan, egy cukorfalat fürdőgolyó és egy tégelyes kakaóvaj. A ghánai shea vajat külön rendeltem, azért nincs a képen.
Remélem tényleg olyan jó lesz, mint amiket olvastam róla!