2013. május 30., csütörtök

Borongós nap - bezárva a lakásba

Este hazaért András a 3 napos lő bajnokságról, ahol összesítettben hatodikak lettek. Szerintem tök jó eredmény, ő azt mondta jobb szokott lenni a győri csapat. De a lényeg az, hogy végre itthon van. 
Jól elvoltunk Ádámmal, de a mai cudar idő nem tett jót egyikőnknek sem. Nem tudtunk kimozdulni így kaptam egy nyűgös Ádámot. Ráadásul már 3. napja alszik megint csak napi egyszer - úgy tűnik átáll egy alvásra. Ezzel nem is lenne gondom, de azt nem bánnám ha ez az egy minimum 2 órás lenne az egy, másfél helyett.
Reggel mosolygósan indult a nap 7-kor. Csak neki 7-kor, én már 6-kor fent voltam és kávéztam. Szokásos tápszer (kb. 60 ml), ami már tényleg szokásos, mert szinte azonnal totyog ki a konyhába és ágaskodik a konyhapultnál, amikor meg meglátja a Jana-s üveget már sikít. M2-re kapcsoltam a tévét, megitta a tápszert, közben jól bekakilt, majd felöltöztünk. 9-kor reggelizett gyümölcsöt, majd utána gyorsan megfőztem, miközben ő az etetőszékben üldögélt és bulátát eszegetett. Nem volt nagy főzés, levest csináltam jó sok zöldségből és krumplipürét a husihoz. Ezután játszottunk. Most nagyon szereti a forma bedobós játékát, már nem adja fel egyből, elüldögél, próbálkozik. Érdekes,de mindig a körrel kezd, és azzal mindig ügyesen betalál, megtalálja a lyukat. A többinél még vannak gondok, van hogy az összeset ugyanoda akarja bedobni, sőt néha a kisautóját is megpróbálja betuszkolni. Aztán bébitaxizik a kölcsön járművel, amit tesztelésre kértem kölcsön, hogy lássam van-e értelme venni Ádámnak. Már nem akarok mindent összevásárolni. Olyan sok felesleges dolgunk van. Erről jut eszembe: a héten végre elvitték a régi babakocsit, de még Ádám kiskádját és pelenkázófeltétét is sikerült eladni. Muszáj volt, nincs helyünk a lakásban.
11-ig fent volt Ádám, aztán én hiába húztam volna ebédig, ő csak húzott be a kisszobába, hogy aludna. Hamar el is aludt és aludt másfél órát. Aztán ebédeltünk és próbáltuk értelmesen túlélni a napot a 4 fal között. Amióta sokat játszóterezünk, börtönnek érzem a lakást egész nap bezárva. Nehéz Ádámot lekötni. András csak este ért haza, fürdetés előtt. Ádám jól meg is lepődött, de aztán megörült az apukájának és bújt hozzá. 
Egyébként már nincsen gondom az egyedülléttel - persze jobb Andrással - de amióta lehet játszizni, minden könnyebb. Az ilyen napok, mint pedig a mai is volt.... enyhén kikészítenek és lezsibbasztanak.



Vida Ágnes a szoptatásról - egy kis alátámasztás a gondolataimhoz

Sokat törtem ezen a fejem mostanában, sokat olvasgattam is róla. Érdekes dolog, hogy mennyire megoszlik a dolog, valóban én is azt látom, hogy mennyire eltérőek a vélemények.
Az én gondolatom az elválasztásról pár hete fogalmazódott meg, főleg az éjszakák miatt. Meg amiatt is, hogy Ádám többször megharapott és nagyon fájt, és hogy nem akarja abbahagyni a szopizást szopizáskor. Aztán ahogy jött a gondolat, hogy lassan leválasztom, úgy érzem Ádám mintha mindezt megérezte volna, még jobban akart szopizni. Sokat gondolkodtam, teszem ezt folyamatosan. Nem titok, hogy sokszor megkapom a kérdést, hogy "Szoptatsz még? Hát lassan majd jó lenne leállni." András is azt mondta régen, hogy ne szoptassak túl sokáig. Igazából nem értem miért - nyilván nem akarom óvodás koráig. Sőt, ha azt érezném, hogy Ádámnak már nem fontos, már abbahagytam volna. 

De fontos. Hiszen képes miatta eljátszani, hogy álmos, bevezet az ágyához, odahajtja a fejét, vagy felmászik rá és elfekszik és nyöszörög, hogy menjek. A szopizást már az ágyához köti, mert csak elalvás előtt kap cicit. Emiatt lesz naponta többször is "baromi álmos", de azért nagyjából tartani tudom, hogy napközben kétszer alvás előtt, majd este alvás előtt kap cicit. 
Éjszakai nem szopizást elfogadta. Nem is kéri ha megébred, csak hajnali 3 után sír már miatta. előtte elég ha melléfekszem pár percre és ő megfoghatja az arcom, arcát az enyémhez érintheti. 
Ma éjjel este 8 órai elalvással hajnali 3-kor ébredt meg először. Most is próbáltam várni, hátha visszaalszik cici nélkül, de valahogy ilyenkor nem megy neki. Hát megszoptattam 40 perc sírdogálás - bújás után, és azóta alszik (mindjárt 7 óra). 
Szóval úgy tűnik nem fog menni olyan könnyen ez az elválasztás, és lehet nem is erőltetem egy darabig. Nem érett meg rá Ádám, érzelmileg kell neki. Az éjszakák maradnak szabályozva, mert pihennünk kell, de kap, amíg úgy érzem, hogy nem "bírja" nélküle. Hiszen még csak 13 hónapos - nem is értem miért kell "magyarázkodnom" emiatt (azoknak akik azt sulykolják, hogy minek ilyenkor). 

...és a cikk, ami alátámasztotta, amit én is gondoltam (kiemelve a magamnak érzett gondolatokkal):

"
Azt már mindenki tudja -hiszen az összes kismama-média ezt sulykolja-, hogy a WHO (leánykori nevén: Egészségügyi Világszervezet) a 6 hónapig való kizárólagos szoptatást és a 2 éves korig való szoptatást javasolja. Namost azok, akiknek már az első félévben elment a tejük ettől a mondattól sikítófrászt kapnak és lelkifurdalásuk támad, amiért nekik nem sikerült.

Némi klikkesedést érzek én ebben a témában: vannak ugye a szoptató anyák, akik mázlisták, mert nekik sikerült, és a tápszeres anyukák, akik pechesek voltak. Miközben a valóság az, hogy a szoptató anyák egy része keményen megküzdött érte, hogy szoptathasson, a tápszeres anyukák egy része pedig szintén küzdött és mégse sikerült neki.

Már az elején leszögezem: teljes mértékben megértem azokat az anyukákat, akiknek nem sikerült szoptatni, pedig ők küzdöttek, nem célom az ő lelkükbe taposni.

Amivel nem értek egyet, az az a szemléletmód, hogy "mi felnőttek okosak vagyunk, a baba még kicsi, nem tudja mi jó neki, de mi most jól jövünk és megneveljük." Miközben pontosan tudom, hogy a baba ösztönösen tudja, mi a jó neki és nekünk elég csak finoman terelgetnünk ahhoz, hogy azt csinálja, amit szeretnénk. A gyereknevelést nem lehet izomból végrehajtani, kölcsönös kompromisszumokon, megérzéseken, apró dolgokban lemondásokon, más dolgokban való következetességen múlik a siker. Vannak persze olyan gyerekek, akiket elég pár percig sírni hagyni, és soha többet nem kelnek fel éjszaka, vagy akiket nem tör meg, ha egyik napról a másikra elveszik tőlük a cumit, de sokkal többen vannak azok, akiket ez összezavar, akik sírnak, hisztiznek, akiknél alvási vagy viselkedési problémákat okoznak ezek a dolgok.

Nemrégiben írt nekem egy anyuka és azt kérdezte, hogy vajon tudna-e még szoptatni. A babája 6 hetes koráig szopott, azóta eltelt 4 hét, most 10 hetes, vajon, vissza tudnának-e még állni a szopira, van-e még ilyenkor tej. Mondtam neki, hogy igen, a szoptatás abbahagyása után még akár 1 évig is van tej, és rendszeres szoptatással bármikor visszaállítható. Megpróbálták, pár napig kínálgatta a babát: és sikerült nekik! Ő küzdöttek, és sikerrel jártak!

Megértem azokat az anyukákat, akiknek nem jön össze a szoptatás. Felnő a baba tápszeresen is, meg akkor is, ha már 3 hónapos kortól almát eszik. Talán még beteg sem lesz, bár vizsgálatok igazolták, hogy a fél éves kor alatt hozzátáplált vagy tápszerezett gyerekek 50%-kal többet voltak betegek, mint a kizárólagos anyatejesek. Vannak persze olyan tápszeres babák, akik sosem voltak még betegek, de én ismerek olyanokat is, akik folyton betegek, szóval ezen nincs mit vitázni. Sőt: tudok olyan anyatejes babákat, akik folyton elkapnak valamit, meg olyanokat, akik 3 éves korig egyszersem.

De térjünk vissza a szoptatás lelki oldalára. Az anyatej nemcsak étel: bizonyítottan fájdalomcsillapító és nyugtató hatással bír. Fél éves kor után a táplálék funkciója fokozatosan lelki szükségletté alakul. És amikor eljön az ideje, hogy a baba elválassza magát, mert már nincs szüksége erre a testközelségre, akkor magától elválasztja magát, nem kéri többet.

A szoptatás 1 éves koron túl biztonságot ad a babának. Ebben a korban, 1-3 évs kor között, különösen fontos a kicsik számára a biztonság. Most szakadnak el anyától, egyre önállóbbak lesznek, ez felcsigázza, de ugyanakkor meg is ijeszti őket. Igénylik a babusgatást, a testközelséget. Ezt a szoptatás és a cumi is megadhatja nekik.

Ha ebben a helyzetben azt mondod, hogy erőszakkal elválasztod a kicsit, vagy elveszed a cumiját, arra természetszerűleg sírás és hiszti lesz a válasz. Van, aki szerint a hiszti nevelési hiba eredménye: neki még nem volt dackorszakban levő gyereke :) A hisztivel a gyerek a benne levő hihetetlen akaraterőt és ellenállást fejezi ki. Még nem tudja a düét korlátok közé szorítani és másként levezetni - a szocializáció során ezeket a praktikákat is megtanulja és egyre kevesebbet fog majd hisztizni.

Ha hagyod sírni, hisztizni "majd abbahagyja" jelszóval, azt tanítod neki, hogy "Anya nem segít, hiába kérsz tőle segítséget", megtanulja, hogy már Anyában sem bízhat. Ha elveszed tőle a biztonságot jelentő tárgyakat, vagy a szoptatást, anélkül, hogy helyette mást kapna, ami a biztonságot jelenti neki, azzal a világba vetett bizalma rendül meg.

Szociológusok még vizsgálják, de elgondolkodtató, hogy az a generáció, akiket már hamar elválasztottak és hozzátápláltak, majd viszonylag hamar bölcsődébe kerültek, azok között jóval nagyobb a szakítások, válások aránya, később és nehezebben találnak párt, mint a korábbi generációkban. Nyilván ez globális probléma és a társadalom struktúrájának és az életmódnak az átalakulásából is fakad, de kimutatható az összefüggés.

Azoknak, akik keményen küzdöttek a szoptatásért, de nem jött össze: üzenem, hogy a baba pontosan érzi és tudja, hogy nem ment és hogy sok szeretettel, öleléssel, dédelgetéssel tudod pótolni a szoptatást!

Azoknak, akik hosszan szoptatnak és megvárják, amíg a pici elválasztja magát, gratulálni szeretnék a kitartásukhoz.

Mindegy, hogyan sikerültek a dolgok: a lényeg, hogy ne izomból, és akaratból hanem ösztönösen és szeretetből nevelgesd a csemetédet. Fokozatosan lépésről lépésre vezesd rá arra, amit a világban meg kéne tanulnia, és így ő is fokozatosan fog elszakadni tőled és válik egyre önállóbbá."


2013. május 29., szerda

Hétvége - Evezős verseny és gyereknap

Bár annyira nem vittük túlzásba ezt a gyereknapozást, azért mégiscsak most volt, így pár sort írok róla.
Egész hétvégén evezős verseny volt, a verseny helyszíne pedig közel volt a belvároshoz. A Radó szigete változott Bóbita szigetévé - legalábbis így hirdették. Gondoltam, hogy akkor oda nézzünk el, hátha lesz valami jó móka. Volt is, csak nem a mi korosztályunknak. Volt színpad, Ádám tátott szájjal figyelte az előadást - egészen addig amíg ki nem szúrta az erősítőpultot. A sok gomb ámulatba ejtette egyből. Nagy gomb varázsló - mindent megnyomkodna, amerre csak járunk. Szerettem volna valami szuvenírt is venni, de se csattogós lepke nem volt, sem olyan amit húzni kell, így maradt valami felfújható Donald kacsa 1500 Ft-ért, amit konkrétan Ádám le sem szar. 
Emlékszem gyerekként minket a fehérvári Vidámparkba vittek ki apukámék. Akkor még volt vidámpark... most már csak szimpla park, mely sokáig a szipusoknak és hajléktalanoknak adott otthont. De a vidámparkozás - amikor még akként üzemelt - beleivódott az emlékeimbe. Kedvencünk a dodgem volt tesómmal, de emlékszem az óriáskerékre és a bikára is, amit tök ügyesen megültünk mindketten. Emlékszem arra is, amikor tesóm célbalőtt, és kapott egy pici fehér kis nyíl készletet. Azóta tartjuk jó célzónak öcsémet, pedig köztudott, hogy el vannak ferdítve a puskák. :))) Gyereknapon mindig kaptunk vattacukrot, jégkrémet és persze elengedhetetlen volt a piros semmilyen ízű kakas formájú nyalóka is. Ma is kapni meg, de ma már igen "érdekes" formákat is árulnak. :) 
Ha nagyobb lesz Ádám majd vele is lehet jobban gyereknapozni. Állatkertbe most is elvihettük volna, biztos le is kötné, de nem akartam ebben a nagy tömegben, meg ugye verseny is volt.
Szombaton csak délutánra mentünk ki, vasárnap már 11-kor elindultunk. A kajálással nem volt gond, azt megoldottam, a délutáni alvások azonban elmaradtak. Alvásügyileg mi is alakulunk, valószínű lassan átállunk a napi egy alvásra, de most még nagyon semmilyen, és nehezen kiszámítható. Mindenesetre a délutáni altatások egyre nehezebbek, de a délelőttit még nem tudom annyira kihúzni, hogy estig kibírja. Így most van, hogy csak csendes pihenőzünk délután. Alvás nincs, csak szopizás és pihenés. 

Az előadást figyelve
Kilőtte a hangosító pultot






2013. május 28., kedd

Állathangok

Úgy tűnik Ádám kezd befogadóbb lenni. Például egyre több hangot utánoz. Ma valamiért nem azt mondtam neki, hogy a malac röfög, hanem horkantottam. Ez annyira tetszett, hogy azóta még a pillangókra mutogatva is ezt a hangot utánozza. :D
Az etetőszékére ráragasztottam 3 matricát. Egy sarki rókát, egy bárányt és egy delfint. Ezeket a matricákat sokszor etetjük - így gyorsabban eszik Ádám is, vagy sokszor így nagyobb hajlandóságot mutat az evés iránt. Ma végigkérdeztem, hogy melyik állat hol van, és végig ügyesen elmutogatta. Nem győzök lesni, és jegyzetelni, mert annyi új dologgal lep meg mostanság.


Felállt egyedül

Ma a játszótéren Ádám egyszer csak felállt négykézláb pozícióból mindenféle kapaszkodó nélkül. Ott ujjongtam örömömben, és persze egyből hívtam Andrást, aki sajnos ismét nélkülöz minket csütörtökig. Ügyes Pacuskám!

Eszegetünk ezt is azt is - végre!

Van egy bejegyzés, amit írogatok 1-2 napja a bennem dúló gondolatokról, de azt hiszem nem is fogom közzé tenni, mert így hogy kiírtam magamból már jobban lenyugodtam, azt meg nem kockáztatom, hogy esetleg megbánthatnék vele bárkit is.

Inkább arról írok, hogy rendületlenül próbálkozom Ádámnál az új ételek, ízek bevezetésével. Van amikor nagyon elutasító, van hogy sikeresebb vagyok. A lényeg - ahogy anya is tanácsolta - nem erőltetek semmit, inkább nekifutunk többször. Illetve eddig nem jól csináltam azt sem, hogy valami régi mellé adtam, ő pedig maradt a megszokott ízeknél, nem kellett neki az új.

Valamelyik nap csináltam brokkoli krémleveset és óriási örömömre evett. Amúgy is azt én mindig nagyon egyszerűen csinálom. Brokkoli vízben megfőz, kicsi só vagy húsleveskocka, majd turmix és kész (tálalásnál reszelt sajt). Mi így szeretjük. Most annyi volt, hogy nem sóztam, csak miután kivettem Ádám adagját. Neki raktam bele sinlacot, hogy kicsit sűrűbb legyen. Bevágta - mindet! Úgy örültem. Aztán kaptam Krixtától ötletet (többet is), így csináltam amerikai palacsintát. Az első próbálkozásomat elutasította, de aztán szombat reggel Andrással benyomott kettőt is. Liszt+víz+csipet só plusz én raktam bele kevés cukrot, de tényleg keveset és banánt. De cukrot mellőzni fogom - főleg, hogy szépen néz ki az edényem miatta. Krixta írta, hogy sok féle gyümit bele tudok csempészni és persze van ennek "sós" változata is, ahol mehet bele zöldség, sonka.... Krixta egyébként zabliszttel írta, de múltkor megtámadtak minket a lisztmolyok, és mindent ki kellett dobni, így most be kell szereznem újra egy csomó lisztfélét. Szóval reggelire Ádám banános palacsintát evett egy kevés kis sárgabarck lekvárral.
Tegnap meg paprikás krumplit vacsizott.Kész voltam tőle. Az a mi ízlésünk szerint lett elkészítve, vagyis inkább mondjuk úgy, hogy a mi szájízünk szerint. Nem volt annyira bababarát, de jóízűen ette. Aztán csináltam neki levest zöldségekből. Sárgarépa, Fehérrépa, zeller, karalábé, krumpli, borsó... Villával összenyomkodta a zöldségeket és mertem hozzá levet is. Mind megette! Ma pedig osztoznom kellett vele az ebédemen, úgy, hogy ő már előtte evett sajátot, plusz desszertként palacsintát. Sült csirkecombot ettünk krumplipürével. 
Nagyon örülök neki, hogy végre kicsit befogadóbb. Úgy tűnik ehhez is érnie kellett. Ma májat fogok készíteni sütőzacsiban, zsírral, majd azt összeturmixolva lesz belőle neki májkrém. (Köszi Krixta). Remélem ez is ízleni fog neki! :)



2013. május 24., péntek

"Be"

- "Be" - mondja és ránéz a tévére.
- "Kapcsoljam be a tévét?"- kérdezem
- "Be!" - ismétli.
- "Rendben, és hol a tévé kapcsoló?" - Ádám pedig keresni kezdi a kis szemeivel, forgolódik. Végül én találom meg, és bekapcsolom a Duck Tv-re. Ő rám mosolyog és rugózni kezd örömében. :))

Bandázások

A héten itt voltak Alizék megköszönteni Ádámot, mert korábban nem tudtunk találkozni. Vártuk már őket nagyon, hiszen nagyon ritkán találkozunk. Múlt héten elmaradt a randi, mert Dorka majdnem bárányhimlős lett, de szerencsére nem attól pöttyösödött ki, hanem a szúnyogriasztótól ( vagy csak hű akart lenni nevéhez? "Édes kis pöttyöm" :) ).
Dorka rögtön érkezéskor nagyon közvetlen volt, és bátran rögtön be is ment a nappaliba, nekiállt játszani. Ádám még puszit is adott Dorkának, és persze fordítva. Nagyon aranyosak voltak! Írta Aliz blogjában, hogy Dorka irigy volt Ádámmal. Hát szerintem meg szimplán szívatta. Nyújtotta felé a ropit, majd amikor Ádám már elérte volna, bekapta gyorsan. :))) Kaptunk popsitörlőket, egy rakat Kubut, és ami külön tetszett a játékok közül, az a repülő, amit játékcsavarhúzóval szét lehet szerelni. Ádám annyira fiú, és mindent szerelni akar. Nagyon találó volt. Kapott még egy kalapácsot is, aminek a vége olyan mint a duda a bicikliken.... így nem veszélyes. Csak amikor a gyerek apja azzal szórakozik, hogy leütteti magát, majd elájul játékból, utána a gyerek anyja ne csodálkozzon, hogy másnap a játszó gyermek fejbe kólintja eme játékkal miközben az puszit akar neki adni. Hmmm....

A héten találkoztunk még Ritáékkal is, Nimród és Ádám ádáz harcot vívott 1-2 játékért (mint ahogy az az előző videón is látható). Persze hiába pótoltuk Ritával a játékokat mindig, mindig az kellett mindkettőnek, amit a másik gyerkőc kézbe kapott. Jó kis időt töltöttünk el, hamár az időjárás nem engedte a játszóterezést. 

Az az igazság, hogy ha fúj a szél, vagy eső esett, nem tudom levinni Ádámot játszótérre, de még a közelébe sem, mert egyből menne a homokozóba. A homokot meg fújja a szél... Így is sokszor fogom a fejem, mert szórja a homokot, és sokszor másokat is eltalál. (Pont most olvastam ugyanerről egy másik blogban, úgyhogy totál átéreztem az anyuka félelmeit). Simán sétálni meg nem tudunk lemenni. A babakocsiban nincs el sokáig, sétálni már sétál, de ha meglát valamit a földön akkor egyből hajol érte, ha úgy tetszik le is ül(ne), hogy jobban szemügyre vegye. Egyébként nincs vele gondom nem zavar, a kosz kijön (ha nem, akkor meg úgyis hamar kinövi a ruhákat), csak azt nem akarom, hogy felfázzon.

A héten kapott Ádám USA-ból nagynénémtől 2 tanító dvd-t (Baby Einstein, és Baby Van Gogh). Nagyon jó kis dvd-k. Kedves kis képek, színek, és alattuk komolyzene szól. Ádámnak nagyon bejön.



Egyébként a tévénket nem lehetett megjavítani. Többe került volna a kijelző cseréje (mert az volt rossz), mint egy új tévé. Így kénytelenek voltunk beújítani.... Ezek a nem várt költségek. :(


2013. május 23., csütörtök

Szerelem és Háború :) - Videó


"Ana deje"

Az első és legszebb mondat amit valaha hallottam! :)

"Ana deje" vagy "Ana dee e" - és közben ül a szőnyegen, mutatja felém a kis könyvét (amit Alizéktól kapott) és jelzi, hogy nézzük meg együtt.


Tegnap is mondta már hogy "Dee e" - akkor éppen a szobaajtóhoz sétált, és visszanézve rám közölte, hogy tartsak vele, mert ő most kimegy a kisszobából.





2013. május 21., kedd

Újabb tanácsadás

Mi még járunk így 1 éves kor után is, hiszen Ádám tejallergiáját nyomon akarja követni doktor nő. Védőnő nem igazén értette mit keresünk ott, kérdezgette is, hogy de hát akkor mi most kontrollra jöttünk vagy miért. Mindenesetre kérte, hogy ha már ott vagyunk vetkőztessem le Ádámot és mérjük meg. Hosszra nem nőtt, maradt 79 centi, és 9700 gramm. A súlyméréssel még nem volt úgy gondja Ádámnak, de a hosszmérésnél már nagyon sírt. nem is akart kimenni a kezemből, kapaszkodott a nyakamba. Doktor nő is úgy nézte meg a kis hátát, hogy Ádám a kezemben volt. Rákérdeztem a kuki húzogatásra, és azt mondta, hogy ne bántsuk még. Így is lesz - eldöntöttem, hogy azt fogom csinálni amit most mondani fog, mert ez is olyan dolog, hogy valaki így csinálja és ezt javasolja, valaki meg másképp csinálja és mást javasol, szóval totális káosz, dönts helyesen.... 
Elmondtam, hogy nagyon rosszak az éjszakáink, 40 percenként kel Ádám, de cicivel (igen, cicivel :(( ) visszaalszik hamar, csak aztán újból kel. Szóval kérdeztem, hogy az allergia okozhatja-e (bár a bőrével nincs úgy gond most) mert, hogy fogyasztok tejterméket. Aztán megnézte doktor nő Ádám fogát, és mondta, hogy egyszerre több is jön most, aztán megkukucskálta torkát, fülét - mindegyik kissé gyulladt, de gyógyszert nem kaptunk rá. Aztán a beszélgetésből leszűrtem, hogy ne szoptassak éjjel. Nem mondták ki, mert nem fogják megmondani nyilván, de szerintem (így éreztem) ők ebben látják a probléma okát. Persze ehhez mindig jöhet valami más is, fog, betegség.... de első körben erről kéne leállni, mert se Ádámnak, se nekem nem jó. Én ezt tudom is, de olyan nehéz okosan szeretni. Amikor keservesen sír a gyermeked és húzkodja a pólódat és nyitja a kis száját.... akárki akármit mond, hogy csak átmeneti állapot, gyorsan alkalmazkodnak a gyerekek, akkor ott, abban a pillanatban nagyon nehéz. Pedig muszáj, tudom én magamtól is, mert ez így fárasztó nagyon. Azt mondta védőnő, hogy 220 ml tápszert adjak reggel este. Nevettem, mondtam, hogy most örülünk a 70 ml-nek is reggel, a másik, hogy nem éhes Ádám, hanem ennyire kötődik, ragaszkodik. Na mindegy, meg kell oldani a dolgot, újból neki fogunk rugaszkodni. Azt is tudom, hogy ez sem jó, hogy kap, nem kap, kap nem kap.... nehéz következetesnek lenni, ebben nehéz.
A gasztrora írt dokinő egy összefoglalót a dokinak, illetve odaadta a korábbi leleteket. Jó sok plusz jelünk van mindegyik labor papíron. Aztán - mivel június 6-ra van időpontunk már gasztroenterológiára - utána jövünk újra 11-én megint egy tanácsadásra.
Kérdeztem még a kajálást, mit adhatok Ádámnak... tejmentes pékárú mehet, "tiszta" felvágottal (azaz tej és tojásmentes). Májkrémet ne adjak. Mert kérdeztem azt is, mert olyan sokan esznek. Igazából legyen egészséges, kevés "E" betűvel és tartósítószerrel, és kerüljük az allergéneket (tej, tojás, mogyoró, méz, apró magvas....) Említettem a málnás italokat, vagyis amiben van az is (a bébiételt nem is mertem mondani), ő azt sem szereti. 
Amúgy aranyos volt, mert amikor bementünk egyből kérdezte, hogy hogy vagyok, mert múltkor nagyon el voltam kenődve a vizsgálatnál. Elmondta, hogy az elmúlt időszakban csak 3 gyerkőcüknél volt ilyen allergia (tudom is, hogy kiknél), és azóta se senkinél - náluk. De a gyerekek nagy százaléka elnövi, legtöbbjük 1 éves korára. "Ádám is el fogja nőni" - mondta ezt határozottan, de tudjuk mindketten, hogy a "reméljük" szócskát azért oda kell biggyeszteni. 
Kérdeztem még a bárányhimlő elleni oltást, mert több helyről hallottam, hogy beadatják, vagy már adatták, illetve arra voltam kíváncsi, hogy doktornő javasolja-e. Nem akart nagyon állást foglalni, de az érdemes beadatni felé hajlott azért. Azt mondta, azért nem említették eddig, mert később lenne csak aktualitása, 15 hós kora körül. Addig meg még kigondoljuk Andrással, hogy mi legyen.


Lépeget, okosodik... és amik motanában történnek...

Elérkeztünk talán ahhoz, hogy Ádám felbátorodva már jobban mer közlekedni. Valamelyik nap játszótéren azt játszottam vele, hogy szemben állva elengedtem és hátrafele lépkedtem, ő pedig jött utánam. Mindig hátrébb mentem, így olyan volt mintha kergetett volna. Csak akkor kaptam el, amikor más hasra akart épp vágódni. Nagyon élvezte, édesen nevetett, tetszett neki a játék. Úgy tűnik ezzel (bár lehet enélkül is ment volna) beindult egy új folyamat. Így a lakásban a mászást 80-90 % - ban valóban felváltotta a mászást a járás. Andrással leültünk egymással szembe - ő a nappali, én a háló küszöbére - és Ádám kettőnk között futkározott. Igen, futkározott, mert nem ér rá és mindig akkora lendülettel indul útra. Nos emiatt mindig úgy kell vetődni érte, utána, mert persze hogy elesik.

Tegnap elmaradt a délelőtti sétánk,mert Ádámnak sikerült 2 és fél órát aludnia (szerintem az éjszakát pihente ki), de délután mentünk, hármasban. Ebédre paradicsomlevest csináltam, direkt úgy, hogy Ádám is ehessen - de nem jött be neki. Bezzeg utána az íztelen krumplifőzelékét bevágta. Most vagy az a baj hogy megszokta az íztelen (és szerintem így jó, hogy csak a zöldség ízét lehet érezni) babakajákat, vagy nem tudom. De próbálkozom, mert úgy tűnik hozzátáplálás terén le vagyunk maradva. Gondban vagyok, mert azt se tudom mit merjek adni Ádámnak, így is múltkor doktor néni azt mondta (igaz ez kb. 2 hónapja volt), hogy pl. sertést, marhát, borjút kerüljem. Nem magyarázta el, hogy miért, így én sem tudom. De üvegesben szoktam Ádámnak adni. Szóval egyelőre csak sóvárogva hallgatom, hogy mit esznek más velünk egyidős gyerekek, én meg próbálom fejben összetenni, hogy hogy csináljuk.

Vége az orrszívásnak, szerencsére végre nem folyik Ádámnak az orra. Azért volt küzdés rendesen a szerkezettel. Valamelyik nap ült az ölemben, velem szemben, kezében az orrszívó csöve. Néztem nézte, aztán egyszer csak majdnemhogy feldugta az orromba (de résen voltam) és elkezdett ki-be fújkodni a levegőt. Közben olyan édes arcot vágott. Hirtelen annyira meglepődtem, meg olyan édes pofát vágott.

Tegnap este meg megetetett. Úgy ahogy tőlem látta. Először csak a morzsákat csípte össze a tálcámon és dugta a számba őket,majd kikapta a kezemből a szendvicsem és a számba tolta. Vicces volt, főleg, hogy nagyon komoly fejet vágott közben. A baj csak azzal volt, hogy még kettőt rágni sem volt időm, ő már dugta újra a szendvicset. 

Délután hármasban sétáltunk. Elmentünk a Plázába, ahol Ádám szabadon tolhatta a babakocsit. Néha megállt és a mellettünk elsétáló emberekre vigyorogva elkezdett segg rogyasztva táncikálni.Olyan édes volt. Hízik ilyenkor a májam rendesen. Boldog vagyok hogy ilyen helyes és tüneményes lurkónk van. Ezután visszasétáltunk a lakótelepre és egy újabb játszóteret próbáltunk ki. Ádám egyből megtalálta a homokozót - miért is ne! Aztán amikor kiszúrt magának egy homokozó kisfiút, az közölte egyből amikor még a közelében sem voltunk, hogy ne menjünk oda. :) Hát nehéz volt Ádámmal megértetni, de nem akartuk megzavarni a kisfiút a játékában. Anyja jól lehordta, úgy kiabált vele. Ettől szerintem nem lesz kevésbé irigy egy gyerek, szerintem ez életkori sajátosság. kinél jobban jelen van, kinél kevésbé. Aztán egy másik kisfiú csatlakozott hozzánk, olyan 3 év körüli. Folyamatosan beszélt, de hogy milyen nyelven???? :))) Valami halandzsa féle volt, de ő ezt teljesen komolyan használta. Ádám itt is ügyesen ment egy helyen, ráadásul dombnak felfele. Jó pár lépést megtett. Fotóztam, András meg ült egy játékon, és nekem kiabált, hogy vigyázzak, mert vissza fog esni Ádám. Nem igazán értettem, hogy akkor miért nem ugrik oda.... de nem esett vissza, egyszerűen seggre ült. 

Hazaérve a szokásos gyorsporszívózás következett - ugye a homok és a morzsás babakocsi - amiből Ádám is kivette a részét. Imád porszívózni. Apa akart neki venni játék porszívót, de lebeszéltem róla. Tuti nem érdekelné, hiszen a játék telefonokkal sem lehet megtéveszteni. 

Jaaaa, és mai modern gyerek.... aki ugye apa telefonját (anya nem adja oda, mert már egyet tönkre vágott) teljes biztonsággal kezeli és képes kioldani a billentyűzárat, majd a kis ujjaival lapozgatni a menüpontok között, ....  szóval ez a gyerek múltkor egy régi gyerek laptoppal játszott. Bekapcsolta, majd rárakta az ujját a kijelzőre és húzogatni kezdte, mint az érintőképernyős telefonoknál. :)))


2013. május 20., hétfő

Olvasás és egy jó film

Már már kezdtem azt gondolni, hogy most egy időre elég volt az olvasásból, aztán találtam egy jó könyvet, megszerettem az író stílusát, és most tervbe vettem az összes magyarul megjelenő könyvének (kivéve egyet, mert azt láttam filmen - A nővérem húga) elolvasását. 

Jodi Picoult Házirend című könyvével kezdtem, imádtam. Egy Asperger szindrómás (magasan funkcionált autista) fiúról szólt, aki mellesleg imádja a kriminalisztikát és bele is keveredik egy bűnténybe. Az írónő nagyon jó stílusban ír, nagyon izgalmasan és mindig más szemszögéből meséli a történetet. Így megismerhető minden szereplő gondolatmenete. Most az Elrabolt az apám című művét kezdtem el olvasni, ott is hasonlóan ír, mindig más a történet mesélője. Izgalmasnak ígérkezik ez is.

Többen kérdezték tőlem, hogy hogy van energiám olvasni. Hát.... ehhez nekem nem kell energia, hiszen totálisan kikapcsol. Ha nem jó a könyv, nem kapcsol ki, nem is szenvedek vele. Ráadásul a könyvet könnyebb letenni pár percre amikor vissza kell altatni este Ádámot, mit 20x megállítani egy filmet. 

Erről jut eszembe... tegnap nagyon jó filmet néztünk Andrással: The impossible. Végigsírtam! Kérdeztem is Andrást, hogy ő nem gondol ilyenkor Ádámra? Mert én csak rá tudtam gondolni. Érdemes megnézni a filmet, nagyon szép, és persze szomorú is. De olyan mégis "jó a lelkemnek" film. Sajna kb. a filmet 5x is meg kellett állítani, mert Ádám felébredt folyton. Valami nagyon nem oké, mert rengetegszer kel, és már nem várja meg az éjjel 1 órát, nem alszik addig pár órát, hanem ébred hamar fektetés után. Van egy olyan megérzésem, hogy bár a bőrén nem látszik (bár most az sem szép), de lehet továbbra sem kellene tejterméket fogyasztanom. 
Ráadásul tönkrement a tévénk este. Nagyon nem jó! :( Első körben megpróbáljuk megcsináltatni, de ha nagyon drága lenne, sajnos újat kell vennünk. 


2013. május 19., vasárnap

Csecsemős / Fogmosás

A két dolog persze egyáltalánnem függ össze, csak külön bejegyzést nem akartam mindkettőnek szánni.

Még kb. 1 hónapja történt, hogy az Erzsébet ligetben sétálva szembe jött velem egy idősebb hölgy. Ismerős volt az arca, végül nagyon hamar sikerült beazonosítanom. Ő volt az, aki Ádám születésénél a legtöbbet segített nekem Ádámmak kapcsolatban a kórházban. Segített a szoptatásban, bejött mindig megnézni, hogy hogy vagyunk, Ádám evett-e, jól van-e, és amikor megindult a tejem, akkor ő segített a "fejésben" is, mert annyira bedurrantak a melleim, hogy nagyon fájtak. 
Nagyot köszöntem rá, mosolyogva visszaköszönt és Ádámra nézett. Tudtam, hogy azt gondolja, hogy honnan az "ismerettség", de nekem nem volt elég. El akartam neki mondani, hogy Ádám 1 évvel született és ő volt a mi nagy segítségünk a kórházban. Ezt persze kissé érdekesen sikerült megfogalmaznom, hiszen láttam, hogy sietett, így futtában, gyorsan akartam a tudtára hozni, érzékeltetni, hogy mennyire jó szívvel emlékszem rá. Aztán rá egy hétre a lakótelepen sétálva megpillantottam újra - beszélgetett 2 másik emberrel. Ránéztem és most ő köszönt először, mosolyogva. Jól eset.....


A másik dolog, hogy kb. 1 hónapja Ádám megkapta élete első "fogkeféjét". Azért idézőjelben, mert hasonlítani azért annyira nem hasonlít rá. :) Egy szilikon szerű anyag, amit az ujjunkra kell húzni (lásd képen). A fogkrém lenyelhető, gyümölcsös ízű. 
Azt mondják/írják, hogy az első fogak kibújása után már ápolni kell a fogakat, mi egy kicsit később kezdtük - igaz az első fogacska is Ádám 10 hónapos korára bújt ki először. 
Ádám élvezi, ahogy mossuk a kis fogát (azt a kemény 4 darabot), s persze minden egyes fogmosáskor megragadja az alkalmat, hogy megharapdáljon. Még jó, hogy a szilikon tompít kissé a harapás okozta fájdalmon.



2013. május 18., szombat

Kérdezős díj...

..avagy mi volt a legkínosabb / legviccesebb szituáció, ami valaha velem történt.

A díjat Katitól kaptam - köszönöm szépen, nagyon jól esett. 
Talán furcsa lehet, hogy az előzőt nem továbbítottam, ezt most mégis megosztom. Ennek az oka csupán annyi, hogy olyan kérdést tett fel, amiről eszembe jutott pár emlék a múltból és csak mosolygok és mosolygok miközben felidézem őket magamban. Gondoltam megosztom veletek....

Akik ismernek közelebbről, vagy régóta, tudják, hogy baromi könnyen és gyorsan képes vagyok kínos helyzetbe hozni magam. Így olyan nehéz egy sztorit leírni. Gyerekkori barátnőmmel, Judittal rengeteg ilyen emlékünk van és a mai napig könnyesre tudjuk nevetni a szemünket. 
Pl. soha nem felejtem el, amikor 8. osztályos korunkban, egy délután a lakótelepen sétálva fagyizni indultunk. (Szerintem Judit már most mosolyogsz, mert tudod miről fogok írni). Pontosabban nem fagyizásnak indult, hanem fiúkat követtünk a suliból. Mert az 14 évesen olyan jó móka és izgalmas volt! A fagyizás gondolata csak akkor jött, amikor épp egy előtt elsétáltunk. Bementünk, és kiválasztottuk ki mit fog kérni. A baj itt kezdődött. Én sztracsatellát kértem.... volna. Csak nem tudtam kimondani. Egyrészt eszembe jutott az a szó, hogy "szar", és röhögőgörcsöm lett. Aztán  ezután képtelen voltam kimondani, hogy sztracsatella. Judittal fuldokolva röhögtünk - ismeritek azt a nevetést amikor nem akarsz hangosan nevetni és folyik a könnyed közben visítasz? Végül úgy kellett elmutogatnom mit akarok. Mikor kiértünk Judittal a fagyizóból, elmondtam neki, hogy annyira nevettem, hogy egy picit bepisiltem. Itt jött a következő röhögőgörcs, így sétáltunk hazafelé. De csak a hazafelő út felét sikerült megtennünk, mert Judit újra nagyon nevetni kezdett, és a sztracsatella szót ismételgette. Ekkor egy 10 emelete ház alatt voltunk, egy aluljáró szerűségben (Bátky) és ott ért aztán igazán nagy baj. Itt már annyira röhögtünk, hogy nem bírtam magam tartani... 14 évesen telepisiltem a gatyámat röhögés közben. Ott álltunk az aluljáróban és fogalmam sem volt, hogy most mit csináljak. Rövidnadrág, póló, és egy mellény. Közben az emberek közlekedtek, én meg az aluljáró közepénél lévő oszlopnál köröztem, hogy sose lásson meg senki, aki épp ott akart keresztülmenni. Ott álltam pisis gatyában, 14 évesen.... Bármikor szembe jöhetett volna ismerős, barát, osztálytárs, vagy épp egy jó pasi a suliból. Végül levettem a mellényem és a gatyámba tűrtem , hogy amennyire lehet takarjon. Elindultunk - mondanom sem kell sírva a röhögéstől. Végül kettéváltunk Judittal és amíg ő a járdán ment hazafelé, én lehúzódtam közel a palotavárosi tavakhoz. Láttunk egymást, láttam, hogy Judit egymagában röhög a messzeségben, én meg magamban. Máig ezt a szituációt érzem a legviccesebbnek, még akkor is, ha leírva nem tűnik annyira annak. Pedig estem le lépcsőről suliban (Judit szintén velem volt), ragadtam be wc-be a Kaáli intézetbe amikor vérvételre mentünk, hogy Ádámról tudomást szerezzünk, gyújtottam meg cigit fordítva irtó helyes pasi előtt... és még szívtam is annyira zavarban voltam, próbáltam leutánozni táncmozdulatot pár pohárka után egy pizzázó előtt Balcsin, mely hasra vágódással végződött - én meg nem mertem felállni ezért kúszva mentem pár métert, hogy ne lásson meg senki.....
Sok szép emlék.... De jó is volt kicsit felidézni őket. Köszönöm Kati  a kérdést - legszívesebben ezt adnám tovább, mert garantáltan mások is így mosolyognának magukban mikor felidézik emlékeiket. 

Az én kérdésem pedig - mert ugyanazt nem lehet feltenni - az lenne:

"Gyermekként álmodtam - avagy mire vágytál a leginkább kisgyermekként?" A kérdést nem szeretném konkretizálni, kinek mi jut eszébe.

A kérdést pedig a következő 4 személynek szeretném feltenni:

2013. május 16., csütörtök

Egyveleg Ádámról

Úgy tűnik ahogy Ádám nagyobbacska lesz, azért kialakulnak, alakulnak a szokásai és sok mindent megtanul egyedül is, kialakítja magának, anélkül, hogy erőltetnem kellene.

Például végre iszik. Igen, ezt már írtam, de most már mennyiséget is. Nem fél decit! Tegnap ivott először többet. Reggelre 70 ml tápszert, napközben kb. fél deci vizet, majd megivott majdnem 3 dl Kubut. Az első Kubunkat Alizéktól kaptuk, és megízlelése után már rögtön szívni is tudott Ádám, nemcsak úgy nyelni a lyukon átfolyó gyümölcsléből. Nem hiába, ízlett neki! Aztán vettem neki egy kisebb kiszerelésűt (sárgarépa - körte - alma), mert sokáig nem lehet ezeket tárolni, Ádám meg ugye azért nem iszik olyan sokat. Hát ez tegnap majdnem el is fogyott. :) Boldogság van! :D

Aztán egyre jobban eljátszik. Szintén tegnap történt, hogy az egyik kis készségfejlesztő játékkal fél órát játszott egyedül. Igaz épp aludni kellett volna, de nem igazán volt álmos. 
Az autókat tologatja, hozzá brümmög. Amikor meg nem gurul az autó, akkor eldobja, igaz nem magasan, hanem úgy, mintha gurítaná. Ennek nem örülök, de majd rájön hogy kell ügyesen gurítani.

Már nemcsak lemászik az ágyárólt, hanem fel is. Sőt, ma belemászott a rattan fotelba. Örülök is, meg nem. Jó, hogy ilyen ügyes, onnan viszont nagyot lehet esni - még jobban kell figyelni. 

Szerel! Minden ami a kezébe kerül. Ehhez ráadásul nagyon komoly, koncentrálós fejet vág. Imádja a porszívót, de csak akkor ha nincs a közelében az orrszívó is. Mert azt ha meglátja sírni kezd és menekülőre fogja. Tényleg menekül! 
Mindent aminek van kereke, felborít, és pörgeti a kerekét. 

Amikor jövünk haza, a lépcsőházban elkéri a kulcsomat, amikor pedig felérünk a lifttel, odanyújtja nekem - van amikor magától, kérés nélkül is. 

Pár napja egyfolytában mondja, hogy "Ana, Ana" (mint Bóbitáék Dorkája). Szólongat... nagyon jó érzés! 

Amikor altatni próbálom, és úgy teszek mint aki alszik, de ő még nem álmos, lehajol közel az arcomhoz - szinte érzem a szuszogását - és belevigyorog a képembe. Ilyenkor persze elkezdek röhögni, mire ő is nevetni kezd.
Nevetünk - nagyon sokat nevetünk. Olyan kis bohóc!

Újabban mindent a szájába vesz. Úgy látszik ezt nem ússzuk meg. Nagyon résen kell lennem. Igaz már többször volt, hogy más szólt, hogy van valami Ádám szájában. Elbambultam... 
Ádám is nagyon bambulós (anyja fia). Olyannyira, hogy múltkor már meg kellett ráznom (persze finoman), mert nem reagált sem hangomra, se a kéz rázásomra a szeme előtt. Megijedtem, de csak ennyire elmerült a saját kis gondolataiban.

Igazi vízicsibe. Alig várom a nyarat, hogy együtt pancsolhassunk! Egyelőre csak a fürdőkádban élvezheti a vizet, de azt is nagyon szereti. 

A játszótéren folyton megy valamerre. A legnagyobb öröm a homokozó, és a babakocsi tologatása. Mármint ő tolja, nem én. Ismerkedik is, mosolygós másokkal. Csak sajnos még elég kis durva, és a simi-simi nem megy olyan jól, így vigyáznom kell, nehogy sírás legyen belőle. 

Valamelyik nap egy 6 év körüli kislánynak egyszer csak megfogta a kezét, és sétált vele. Én meg csak lestem.... utána a kislány csak Ádámmal akart játszani. A lenyírt füvet köré hordta és fészket rakott Ádámnak. Közben hívta fogócskázni is.... :) Mondtam neki, hogy sajnos az még nem fog menni. A kislányt Annának hívták, de a végén közölte, hogy ő igazából Mia. Nekem meg égett a fejem, hogy végig rosszul szólongattam. Aztán persze kiderült, hogy marha jó színésznő, mert én elhittem neki, hogy valójában Mia, de anyukája nevetve mondta, hogy ez csak valami tündérneve. :)

Amúgy már 4 fogunk van! Kijött múlthéten a 4. is, és már egész jól látszik is. Valahogy ez a 2 felső gyorsabban nő neki mint az alsók. Nem tudom jöhet a következő, mert folyik a kis nyála, viszont látni semmit nem látok. Majd kiderül. Most taknyosak is vagyunk úgy egy hete.... Az orrszívás meg is keseríti az édes hétköznapokat. 

Alvás? Röviden: szar. Egyszer majd, talán....



2013. május 15., szerda

Újra itthon

Már egy ideje, pontosabban vasárnap óta, csak valahogy időm, energiám nincs írni. Ráadásul lógok a könyvtárnak egy könyvvel is - már büntit is kell majd fizetnem - de olyan jó a könyv, hogy végig akarom olvasni mielőtt visszaviszem. Szóval amikor egy kis időm van, olvasok. 

Pénteken jöttünk el anyuéktól, tesóm jött értünk. Pontosabban jött, mert volt egy családi ügyintézni való, és ha már jött és ment is, vele mentünk Fehérvárra. A hétvégét ott töltöttük, András szombat délután csatlakozott hozzánk. Most kicsit sűrű neki is, megint volt gyakorlaton 3 napot, szombaton meg nyílt nap volt, és ott is ott kellett lennie.

Ádám most jobban örült Andrásnak, mint a múltkori 2 hetes nem találkozás után. Most mindig hozzá akart menni, a kezében lenni, Apa volt a minden. 

Szombaton apukámmal mamámékat látogattuk meg, ahogy szoktuk. Amikor otthon vagyunk, kihagyhatatlan, hogy menjünk, mert szükségem van arra a pár órára, hogy velük legyek. Sokat köszönhetek mamámnak, nagyon összenőttünk, és persze Ádámot is viszem, hogy unokázhassanak az egy szem fiúval a 7 dédunokából. Ezenkívül ott a kert, jó idő van, lehet az udvaron garázdálkodni. Ádám meg is tette. Motort és bébi taxit tolt (nem ráült, csak tolt), illetve fűnyírózott. Neki is van, de itthon nem olyan érdekes tologatni, mint a szabadban. Ami tetszett, hogy a fűnyíró pille könnyű, és nem lehet ránehezedni, Ádám viszont így is tudta tolni és csak egyszer borult vele egy finomat. Természetesen berreg is ahogy tolja (szerintem Aliz nektek is ilyen lehet).







Aztán vasárnap Andráséknál gyűltünk össze, nagynénik, nagybácsi, unokatesók, mama.... Volt nyüzsi, Ádám jól elvolt. Régi játékokkal játszott, autókat tologatott és megtanulta azt is, hogy kell sípot fújni. Volt egy édes jelenet is. Gerivel játszottak a kisszobában, de Geri megunta és kijött. Ádám utána, keresztül mászva mindenkin, majd Gergőhöz érve nyújtotta a kezét és lekevert egyet. Persze nem durvulunk, és ilyet nem szabad, de nem bírtuk ki, hogy ne kezdjünk hahotázásba. 

Még szombat este történt - öcsém szerintem azóta sem tudja, és nem is reklámozzuk, nehogy kádat akarjon cserélni - hogy fürdéskor Ádám állt a kádba kapaszkodva, majd valamit láttam beleesni a vízbe. Nyúltam érte, hogy kivegyem - azt hittem szivacs - mikor potyogott a többi is. Ekkor már kezemben volt a szivacsnak csak látszó kaka. Kakát visszadobtam, Ádámot kikaptam, András jött, csendben röhögtünk Eszterrel, András meg kifertőtlenítette a kádat.Hát most már ilyen is történt velünk.


Végül egy kép, az első Mekizésről Nagykanizsán. Persze Ádám csak 2-3 sótalanított krumplit kapott, csak Anya és Nagyi nem bírta ki, hogy ne mérgezze magát egy kicsit. :))




2013. május 8., szerda

Falun - Nagyinál

Anyuéknál az élet kicsit más! Ádámnak pedig nagyon tetszik. Amikor megérkeztünk - szokásával ellentétben - már át is ment anyához és körbejárták a házat. Majd a szúnyoghálónál álldogálva nézték a va-va-t, azaz a kutyát. A kutya - Lady, és német juhász - kifejezetten az a szelíd fajta. Ádám nem is fél tőle - pedig olyan nagy. Olyannyira nem, hogy a homokot is az orrára szórta - Lady hagyta - és meg is tapicskolta. A cicák menekülnek amikor meglátják Ádámot. Ugyanis mindenáron meg akarja őket fogni, és megsimogatni, ami az ő esetében egyenlő a megtépéssel. Nem alakultak még ki a finom mozgások, no! :) Jó, mert itt van traktor, ló, vonat.... cserebogár, virágok, lehetőség ki-be mászkálni a házból, és két engedékeny nagyszülő. Olyan nagyszülők, akik pár évvel ezelőtt, arra a kérdésemre, hogy a patyolat tiszta lakásban majd hogy fogják elviselni ha az unoka szétpakol, azt válaszolták, hogy majd a kezére ütnek, nem engedik, megbüntetik, most mindenre azt válaszolják: Ádámnak szabad, az ő kisunokájuknak mindent lehet. Tényleg mást sem hallok, amikor Ádámra szólok, hogy "hagyjad, neki szabad!" :) Így nem gond, hogy szétszórja a kavicsot, ha megtépázza nagyi virágos kertjét, ha szétszórja a morzsát a lakásban, vagy eláztatja a fürdőszobát... :))))) Persze azért ez nem azt jelenti, hogy az eddig megszokott és tiltott dolgokat most lehet, mert anyuék máshogy nem akarják csinálni, mint ahogy Ádám megszokta, egyszerűen csak nem bánják ha a lakás kicsit a feje tetejére áll. A faluban mindenki megnézi Ádámot. Tegnap már mosolyogtam magamban, amikor a sokadik középkorú/idősebb nő mondta, hogy eddig csak a facebook-on látták. A modern világ... :D
Ádámot szétcsípkedték a fején szúnyogok, sajnos jól fel is dagadt neki. Piros lett és olyan kemény púpos mintha beütötte volna. Erről jut eszembe: lett egy szarvunk is. Egy olyan esésből, amiről azt gondoltam meg sem ütötte magát. Hát de sajnos. A szék lábába beleütötte a kis homlokát. 
Az első két éjszakánk majdnemhogy csodás volt, de aztán áttört a 4. foga (amiről már Fehérváron is írtam, de akkor még csak fehérlett), majd mára rendesen betaknyosodott. Így 3 éjszaka a gyerek mellett kell aludnom hajnaltól, mert nem hajlandó, nem tud aludni. Keresi, ellenőrzi, hogy mellette vagyok-e. Ma megyünk is Kanizsára porszívós orrszívót venni, mert otthon maradt - pont most. Ádám nem volt január eleje óta megfázva sem, azt hittem a siker-széria nem most fog megszakadni.

A tápszert reggelente próbálom adogatni. Tegnap már megivott 60-70 ml-t - Janas üvegből. Amúgy tök ügyesen iszik sportüveges üvegből. De csak ha tényleg szomjas!

Íny dörzsi uborkával

Séta Nagyival

Homokozás

Ezt nektek!

Így csinál a festékszóró (mert annak a hangját hallgattuk épp)

    







2013. május 6., hétfő

Anyák napja - kicsit másképp

Nem ez volt az első, de tavaly még nem kaptam semmit. András nem gondolt rá - még nem volt annyira evidens, hogy már én is anya vagyok. :D Aztán mondtam neki, hogy addig amíg nem lesz bölcsis, vagy ovis Ádám, erre neki kell gondolnia, mert Ádám még pici, viszont elég rossz érzés lenne addig kihagyni az Anyák napjákat. Úgyhogy idén nem feledkezett meg róla. Azonban nem is tartotta titokban, nem is volt meglepetés. Már előtte napon velem beszélte meg, hogy hol vesz majd virágot, másnap, azaz a napján meg tudtam, hogy most virágot megy menni. :))))
Ezen az anyák napján anyukáméknál voltunk - vagyunk most is. Így az én nagymamámnak, András anyukájának gyönyörű képeslapot küldtünk, anyumat meg együtt köszöntöttük Ádámmal. A virágot András vette. :D Merthogy együtt vette az enyémmel. 
Érdekes, de nekem nem volt még abból a szempontból olyan érdekes illetve megható ez az anyák napja, hogy én is anya vagyok. Sokkal fontosabb volt, hogy anyukámat és a nagymamámat köszönthessem. Nekem még mindig erről szólt. Később - főleg amikor már Ádám tudni fogja a nap lényegét, jelentését és nem hozzám vágja a csokrot :) (mint most) - akkor már valószínű jobban átérzem a lényegét, jobban tudok az ünneppel azonosulni mint "Anya". Lehet közhelyes leszek, de ha nem is mindennap, de sokszor szorul el a szívem, sokszor gondolom végig, hogy van egy kisfiam, egy gyerekem, anya lettem. Persze vannak olyan napok is - miért is tagadnám - amikor ezen az érzésen felülkerekedik egyfajta önzőség, mert esetleg fáradt vagyok, vagy magányosabb, vagy mert hiányzik valami a régi életemből. Nem cserélném soha, de néha van hiányérzetem. 

Mindenesetre nagyon boldog vagyok, hogy Ádám van nekünk, és ezt soha nem is fogom tudni elégszer elmondani. Szeretjük őt teljes szívünkből!

A csokor

Sajnos a legjobb kép lett a leghomályosabb....

Kisfiammal

és egy ismétlés, hogy legyen éles képünk is... :D



2013. május 3., péntek

Szemészeten

Mára volt időpontunk szemészetre a bandzsaság miatt. 9:25-re mentünk, kb. ekkor be is kerültünk. Nagyon reméltem, hogy nem fog esni az eső, mert hajnalban elég brutál idő volt. Andrással még beszélgetésbe is elegyedtünk, mert nem tudtunk aludni a hangos dörgéstől és esőtől. Bezzeg Ádám.... el sem akartuk hinni. András már meg akarta nézni mi van vele. Merthogy Ádám most egész jól aludt éjszaka. Kb. 2x volt fent, hamar visszaaludt. Én reggel 5-re ki is pihentem magam - ugye nem kellett éjszakázni. :D Először azt gondoltam, hogy a homeós bogyó hatott (sedatif pc - este úgy voltam vele, hogy nem bírok több éjszakázást), aztán András munkatársáéknál is jól aludt a kislány (ő is éjjeli bagoly). Akkor viszont az időjárás tett jót. Ebben az esetben több ilyet akarok! Eshetne minden éjjel. :))))
A szemészeten először cseppentettek Ádám szemébe (utólag kiderült, hogy annyira ellenszegült és sírt, hogy nem sok maradt meg a szemeiben a folyadékból) aztán 20 percet várnunk kellett. Sétáltunk, négykézláb autót tolt a földön, kekszezett, könyvet olvastunk - meg néha volt 1-2 hangos sikítás is, ha valami nem tetszett. Borzalmas ez a sikítós hisztizés....
Aztán jött a vizsgálat, és kiderült +1-es Ádám mindkét szeme és leegyszerűsítve este a fáradtság miatt bandzsít már be (az itt magyarázott pontos okot képtelen voltam megjegyezni). Szemüveg nem kell, majd fél év múlva jövünk kontrollra. Elméletileg kinövi majd/ kinőheti. Úgy legyen!


2013. május 2., csütörtök

Majális

A cím persze nem takarja a tartalmat, csak hát tegnap pont május 1. volt és néha hadilábon állok a címekkel. Főleg ha több mindenről akarok írni.
Tegnap Andrással a munka ünnepén takarítottunk délelőtt. Ráfért a lakásra...az az undok por! Délután pedig besétáltunk babakocsival a belvárosba. Rengetegen voltak, a Széchenyi teret ellepték a szökőkútban ugrándozó kisebb-nagyobb gyerekek. Nyáron biztos Ádám is kipróbálja majd - ha lesz hozzá kedve. :) András akart szerelni is valamit a hajón amivel ki szokott menni, így az evezőstelepen is eltöltöttünk egy bő órát. Hazafelé pedig kitaláltuk, hogy menjünk busszal, Ádám tutira élvezni fogja. András kivette a babakocsiból, hogy nézelődjön a manó, de sírni kezdett és hozzám akart jönni. Ekkor leültünk, de ott is csak nyújtotta felém a karjait. Átvettem, hozzám bújt és szorosan ölelt. Egyértelműen félt, idegen volt neki. Amúgy Ádám mostanában nagyon sok mindentől fél, megijed. A fúró hangját már írtam, de ugrott a nyakamba már a becsapódó ablak miatt, a szírénázó mentőautó hallatán is. Anya azt mondja, hogy már jobban felfogja a körülötte lévő dolgokat, azért. 

Az éjszakáink borzalmasak.... :( Cici nincs. Este 8-kor van az utolsó és 4 előtt nincsen. Kicsit jobban kitoltam az időt az előzőhöz képest,ott még 10-ig belefért egy szopi. Most már nem. Nagyon sokat kelünk. Néha hamar visszaalszik, néha megdolgozza a hangszálait. Éjjel András is üldögélt fél órát az ágy szálán. Nehéz - mármint fárasztó - de bízom a javulásban. Maximum majd az új (homeopátiás) dokinéni (akit Krixta ajánlott) segíteni fog ebben is. Még nem voltunk, de most megint elutazunk egy hétre. Most Nagyiékhoz. 



2013. május 1., szerda

Cici-szabályozás

Úgy látszik néhány szar éjszaka és az ember nagyobb slunggal tud nekiállni a terveinek. Este lefekvéskor megbeszéltük Andrással, hogy éjszaka nem lesz cici. Még kérdeztem is Andrást, hogy nem gond-e, mert nem fog tudni sokat pihenni. Egyébként emiatt csesztem el az egészet, mert mindenki más éjszakájával foglalkoztam, csak a sajátoméval (és persze Ádáméval) nem. Nem akartam senki ébreszteni éjjel, így inkább adtam Ádámnak cicit, amire jól rá is kapott a végén. Pont emiatt (pár nap 20 percenkénti kelés) adott egy újabb löketet és az érzést: elég volt! 
Így este Ádám ment is aludni olyan fél 9 körül - mivel pörgött, fél órával később mint szokott. Aztán elalvásnál szopizott, majd elaludt. 22:50-kor kelt először. Az először nem is jó szó... felkelt és nem nem tudott mélyen visszaaludni. Hisztizett - mert az volt - nyűglődött. Néha lerakta a kis fejét, elvolt 5 percet, majd újra sírt. Fel-felült - ilyenkor mindig visszafektettem. Frgolódott, dobálta magát, jelezte, hogy nem tetszik neki a rendszer. Aztán amikor már azt hittem alszik és visszasomfordáltam az ágyhoz, amint eldőltem, már éktelen sírásba is kezdett. "Oké, hogy nincs cici, de akkor el ne merj menni tőlem" címszóval. Tudtam, olvastam is, hogy a lelkileg erősen kötődő és emiatt cicifüggő gyerekeknél a leszoktatásnál meg kell adni nekik a közelséget, hogy odabújva lenyugodjanak. Ezt tapasztaltam korábban is, és írtam is, hogy Ádám néha a száját az arcomhoz érintve aludt el, közben kapaszkodva kis tenyerével az arcomba. Olvastam a rongyi, kabala bevezetését - nem kell neki. Az éjjel András is csatlakozott, leváltott kb 2 percre, majd közölte, hogy neki ez nem megy, Ádám úgy sír, hogy már félti baja lesz. Tény, hogy nagyon durván nyomta. Aztán újra megpróbáltam én altatni, melléfeküdtem... ő meg csöndben feküdt, be-becsukta a szemét s én újból azt hittem elaludt. De nem, mert megint nem jutottam el a vízszintes pozícióig a saját ágyunkban. Ádám mellett meg mindenem fájt, 140 cm nem rám lett méretezve. Végül András mondta, hozzam oda magunkhoz, mert senki nem fog aludni. Nem örültem neki, de igaza volt és már rohadt fáradt voltam. Kb. még negyed órát szenvedett Ádám (ekkor olyan negyed 2 körül lehetett), aztán elaludt. Hajnali fél 5 körül ébredt. Ekkor kapott cicit és aludtunk még tovább reggel 7-ig. (Aztán reggel addig vigyorgott felváltva a képünkbe, míg fel nem ébredtünk rá :) ). 
Napközben is folytattam a szabályozást, és csak alváshoz irányoztam elő a cicit. Napközben 2x alszik (most épp a délutáni alvása zajlik) plusz az esti lefekvés. Ez ha minden jól megy napi kb. 4-5 szopit jelent. Aztán pár hét múlva megtanulunk szopi nélkül, összebújva elaludni (saját ágyban természetesen).

Kipróbáltuk a tápszert is. András erőltette a cumisüveget, de én nem igazán akartam (Ádám is csak rágta). Minek rászoktatni, ha eddig megúsztuk. Azt mondta majd leszokik róla, de hátha könnyebb lesz éjjel visszaaltatni cici nélkül. De én egyáltalán nem akarom, hogy éjjel tápszert igyon. Vizet majd a nagy melegben (pohárból), oké, de elvileg kibírja már az éjszakát kaja nélkül. Na, a lényeg, hogy a cumisüvegből áttöltöttük pohárba és úgy megivott 30 ml-t. Én ennek örültem, mert egyrészt nem utasította el, másrészt tudom mennyit, milyen keveset iszik. :) Bár javulunk - gondolom köszönhetően a meleg időnek. Hjajj de nem egyszerű dolgok ezek....


Amúgy elég jól ment, hogy nem kapott napközben annyi cicit. Eddig! Remélem így is marad. Persze azt is tudom, hogy ez se kevés egy 1 éves gyereknél, de már ott tartottunk, hogy Ádám nem számítva az éjszakai szopikat napközben min. 6-7-szer (és ez a minimum) szopizott, vagyis én csak cicizésnek hívom, mert néha szerintem semmi nem is jött belőle. Szóval mostanra sok lett... nekem, mert valószínű neki jó volt így is. Hát.... majd alakulunk!