2013. június 29., szombat

Ádámtól


Ádám és András elmentek a Marcal Étterembe ebédért. Én addig fürdőt és Wc-t takarítottam, és porszívóztam. Aztán egyszer csak kopogtak és ott állt az ajtóban a kisfiam, kezében 
egy kisvirággal, amit felém nyújtott. 

(Persze a történet úgy kerek, ha megírom, hogy a következő pillanatban már hátat fordított nekem, és más dolga volt. :) De ettől függetlenül nagyon jól esett - leginkább András figyelmessége.)




2013. június 28., péntek

A hálás gyerek

Az elmúlt pár nap elég fárasztó volt, és kimerültem. Nem is fizikailag, inkább lelkileg. Türelmetlen voltam és feszült, ami persze Ádámmal való kapcsolatomban abszolút megnyilvánult. Ő is sokkal nyűgösebb a napokban, mert hiányzik neki a megszokott napi ritmus, mi szerint napi kétszer játszóterezünk. A le nem vezetett energiákat pedig "rosszaságokkal" tölti itthon. Leszedi a felragasztott sarokvédőket a szekrényről, nyomogatja a mosógépet, piszkálja a virág leveleit, kiszórja a virágföldet, csapkodja a szekrényajtókat, birizgálja a "tilos" kategóriás gáztűzhelyet, dobálja a kaját a földre, nyakig belekönyököl a kajájába, a kajás tálját a földre dobálja, csiszolgatja a dohányzóasztalon a játékokat és autósat játszik a távirányítóval. A tv-t be és kikapcsolja és hisztis. Szóval fárasztó, és nehéz higgadtnak maradni. Nem is sikerült. Tegnap reggel 10 percig kiabáltam vele. Nem tudtam abbahagyni. Az eszem tudta, hogy nem kéne, felesleges és meg sem érdemli, de csak úgy szaladtak belőlem ki a hangos, szidalmazó szavak. Olyan feszült voltam, hogy robbanni tudtam volna. Tudtam, hogy ez a fáradtság, és sajnáltam Ádámot. Mert bár a szidást megérdemelte, lehetett volna higgadtabban is. De én csak mondtam és mondtam, nem tudtam megálljt parancsolni magamnak. Már akkor lelkiismeret furdalásom volt, mégsem hagytam abba. Aztán tegnap fél órával hamarabb lefeküdtebb, volt egy fokkal jobb éjszakánk és reggel 6 helyett fél 8-kor keltem én is. Még fáradt vagyok mindig, de sokkal jobban éreztem magam. Emellett vettem egy nagy levegőt és máshogy, sokkal nyugodtabban indítottam a napot, sok-sok szeretettel és puszival, kedves és dicsérő szavakkal. Amikor éreztem, hogy Ádám kezd nyugtalanabbá válni, felöltöztettem és mondtam, hogy megyünk sétálni (babakocsi nélkül). Nos a gyerek, amíg vettem a cipőmet 2-szer is odajött, megfogta az arcomat és megpuszilt. A könnyem is kijött, mert olyan kis hálás volt, olyan kis boldog, hogy megyünk. Aztán délután is csak úgy többször odajött puszit adni. Együtt teregettünk, végre nem rugdalózott peluscsere közben. Anya lenyugodott, Ádám is lenyugodott. Furcsa, hogy ennyi múlik, és emellett egy ördögi kör. Ha ideges vagyok, feszült, a gyerek is azzá válik. Ha ő az, azt még nehezebben tolerálom, még feszültebbé válok én is. 
Az az igazság, hogy a napokban olyan voltam, amilyen soha nem akartam lenni, amit igazából elítélek. Hiába vagyunk emberekből, hiába lehet nekünk is rossz napunk, a gyerek nem érdemli meg. Ez a pici gyerek még nem. Mert bár már sokszor most feszegeti a határokat, mindezt csak azért teszi, hogy megtudja meddig mehet, és nem azért, hogy borsot törjön az orrunk alá. Nem másnak írom, és mondom, hanem magamnak - nem szabad, hogy eluralkodjon rajtam a méreg, a düh, nem szabad a gyereken levezetnem. Mert nem érti. És ez fáj. Hogy ő ezután is odajön é megpuszil és szeret, én meg gorombán viselkedtem vele. Erre vágytam mindig, egy ilyen feltétel nélküli szeretetre, megkaptam azt hiszem. Nem élhetek vele vissza! 
Azt hiszem jobban oda kell figyelnem, hogy eleget pihenjek, mert a nem alvás kihozza belőlem a rosszat, a türelmetlent. 


2013. június 27., csütörtök

Campillo bakter

Nos így hívják, ez volt nekünk.
12 körül csengett a kaputelefon. ANTSZ! No, ekkor már tudtam, hogy valami fertőző betegséget szedtünk össze, hiszen anno 16 évesen hozzánk is kijöttek, amikor szalmonellás voltam. 
Mondta is egyből a nagyon kedves hölgy, hogy Ádámnak Campillo bakter-ja van, ami olyan mint a szalmonella. Hústól, tojástól lehet elkapni - nálunk a tojás kapásból ki lett lőve. Aztán megbeszéltük hogy történhetett a dolog, és mire figyeljek ezentúl. Szarul éreztem kissé magam, de aztán megnyugtatott a hölgy, hogy ne csodálkozzak, főleg ne első gyermekes anyaként. A lényeg, hogy ezentúl nem a kész husit fogom lefagyasztani, hanem a nyers megy a hűtőbe kisebb adagokban és frissen készítem majd el belőle. Így jobb. Meg úgyis, ha a még több ideig párolom a húst és hűtőben engedem ki. Aztán hívtam is a doktornőnket és kérte, hogy menjünk le, mert ír fel antibiotikumot Ádámnak, hogy nyoma se maradjon a bacinak. Ezt amúgy az ANTSZ-es hölgy is mondta, hogy valószínű doktornénink fog felírni. Sőt, szóba jött a székletfogó is, bevallottam töredelmesen, hogy Ádám kb 2x kapott csak, mert annyira hülye állaga van, hogy nem itta meg. Aztán megnyugtatott, hogy nem is baj, legalább hamarabb távozott belőle a sok baci, nem kell egyből mindenre székletfogót beszedni, kissé erős a gyógyszeripar, azért is nyomatják ennyire. A diéta is megtette hatását. 
Szóval lementünk a rendelésre, vártunk egy órát - közben Ádám rosszalkodott kicsit, aztán sorra kerültünk. Most ügyesebben tűrte a vizsgálatot, nem is sírt, sőt a végén még puszit is adott a doktornéninek. Pedig én csak annyit mondtam, hogy küldjön neki puszit.
Lett egy kis felső légúti betegségünk - emiatt köhög és folyik az orra, és szóltam, hogy jön az egyik foga, mire doktornő közölte, hogy nemcsak egy. 
Elmondta még, hogy Ádám nagyon jól viselte az egész betegséget, vagy tán szerencsések voltunk, de ez a campillo bakter nagyon csúnya betegség és kegyetlen hasfájást tud okozni. Az is biztos, hogy fájdogált Ádám hasa és tán még most is néha. Lehet ezért nyűgös, csak ugye nem tudja mondani, hogy mi fáj és nem is szokott odanyúlni. 
Kaptunk antibiotikumot (ami kicsit segít a torkán is) és egyelőre (kb. 7 napig) még nem nagyon mehetünk gyerekek közé sem. Rákérdeztem, mert Ádám nagyon nincs el itthon. Valószínű inkább az ő immunrendszere miatt nem mehetünk, mert ez a campillo bakter emberről emberre nem terjed.
Szedjük a sinupret-et, nasivin-t továbbra is, és a normaflore-t is kapja. 

Megbeszéltük még a 15 hós oltás idejét is, és említettem, hogy kérni fogjuk a bárányhimlő elleni oltást is. Sőt ugye kapjuk majd a pneumococcus ismétlőjét is. Dr. nő azt mondta, hogy szegény Ádám nagyon meg fogja utálni - ennyi oltást kap majd pár hét leforgása alatt. Természetesen biztosítottam felőle, hogy nem így lesz, és ezt Ádám a búcsú puszival meg is erősítette. :)



Javulgatunk

Szépen fokozatosan javul a helyzet, de azért nagyon nem egyszerű most a gyerekkel. Hisztis, nyűgös, nagyon sokat sír és nem hallja meg ha valamit nem szabad. Borzalmasan alszik, nemcsak éjjel, nappal is. Tegnap olyan fáradt voltam, hogy sírni tudtam volna, de mára javult nálam is egy cseppet a helyzet. 
Azt hiszem a hisztik oka a mozgáshiány is, és hogy nem vagyunk lent játszani. Sétálni járunk, de az nem ugyanaz, mint a játszi. 
 
A hasmenést megszűnt, és bár még nem normalizálódott a széklete, de sokat javult. Láz, hőemelkedés továbbra sincsen szerencsére. Köhög és taknyos, sajnos ebben még javában benne vagyunk, de remélem ez is max 1-2 nap. Eredményért voltunk tegnap, de nem készült el, ma délutánra elvileg már tudni fogjuk mi volt a gond. Persze fokozni mindig lehet mindent... reggel láttam, hogy bújik ki az 5. foga - nem is a szemfoga - már meghasadt a kis ínye. Gondolom a kellemes éjszakákhoz ezek is hozzátesznek. A gyerek nem hülye, jól kihasználta a töménytelen cicit, és csinálná is folyamatosan. Ma már kezdem csökkenteni újra, és a hétvégén visszaállunk a régi rendszerre. Remélhetőleg! :)

Köszönjük a sok jókívánságot és a tanácsokat is - nem vettem okoskodásnak egyáltalán egyiket sem!

Ja, és úgy tűnik allergiásak vagyunk a kamillára. Ez lehetett a popsitörlőnél is a gond. Mert most nem volt túl nagy választék és narancssárga pampers pelust vettem és újra piros a feneke. Megnéztem, és kamillát tartalmaz. Hogy erre hogy jöttem rá? Bekentem magam kamillát tartalmazó krémmel. Aztán Ádámot a saját gyógyszertári krémjével. De a kezemen maradhatott valamennyi az enyémből és ki is pirosodott egyből Ádám arca. Ekkor állt össze a kép. De ahogy néztem, a Gabim és a Libero is tartalmaz kamillát. Lehet kisebb mennyiségben és az még azért nem bántja Ádám bőrét? Mindenesetre a végén házilag készített törlőkendőt kell majd használnom.


2013. június 25., kedd

Tovább is van! Mondjam még?

A hasmenések száma csökkent és az állaga sem olyan vizes már. Lázunk nincs, és hőemelkedésünk sem. Azonban volt egy elég szar éjszakánk egy csúnyán köhögő és taknyos gyerekkel. Mert úgy tűnik most végigmegyünk a betegségeken. Így reggel a beszámolóban ezt is megemlítettem a gyermekorvosunknak, aki Sinupret-et és Nasivin orrcseppet javasolt. A hasfogó por nagyon gáz! Nem tudom rendesen feloldani, tök gusztustalan színe van. De kapja Ádám - csak épp kisebb adagokban, többször. Délelőtt elmentünk pelusért is, mert 4 nap alatt elfogyott egy csomag - nem csodálkozom, most "esszük"! Szerencsére Ádám ügyesen iszik, ami nemcsak a mennyiséget jelenti, hanem azt is, hogy pl. tegnap megfogta az üvegpoharat és a szájához emelte, és ivott belőle. Igaz ment egy csomó a ruhájára is, de akkor is nagyon ügyes volt. Ráadásul a Jana-s üvegét is megtalálta a kanapén és azt kinyitotta és meghúzta. Szomjas volt, ivott. Nagy öröm ez egy olyan gyereknél aki eddig nem akart inni sem. 
Rengeteget cicizik egyébként, sokszor el is alszik közben. Most erre van szüksége. Én meg gyűjtöm az energiát, hogy a betegség után vissza tudjunk állni a korábbi rendre. 



Véres széklet (06.24.)

Itt tartunk most.

Az injekció megtette hatását, Ádám láza lement, és nem is jött vissza. Tegnap elég sokat aludt és sokszor cicizett. Délután főztünk neki főtt krumplit enyhén sós vízben, nagyon jóízűen ette. De emellett nyűgös volt és kissé hisztis. Szerencsére itatni is tudtuk - a legkönnyebben és a legtöbbet pohárból issza. Fél 7 fele aztán le kellett vele menni, mert nem találta a helyét, a bejárati ajtó előtt nyűgösködött, hozta utánam a konyhába a szandiját. Nem volt mese, megígértük neki, hogy lemegyünk. Ilyenkor látszik, hogy mennyire ért mindent. Azonnal abbahagyta a hisztit és az ajtóban magyarázott. Lent aztán kerülve az embertömeget, játszóteret, gyerekeket még a babakocsiból is ki kellett venni, és sétált. Egy darabig igaz, mert aztán elfáradt - amit nem is csodálok - és cipelnünk kellett a seggét. Amikor megkérdeztük hogy visszaül-e a babakocsiba, sikított. Amikor megkérdeztük, hogy menjünk-e már fel, sikított. Amikor azt kérdeztük, hogy átjön-e egyikőnktől a másikunk ölébe, egyből nyújtotta a kezét.
A fürdés rövid volt, az altatás gyorsan ment. Az éjszakánk szar volt, sokat volt fent és többször is kellett pelust cserélnem, mert újra és újra befosott. (Nem tudom szebben írni, sajnálom). Ami újdonság volt viszont, hogy végre elfogadta a a folyadékot éjjel. 2 pohár vizet is megivott - igaz a ciciről ezt követően sem mondott le. Aztán reggel csendesen nézte a tévét, ivott 100 ml tápszert, cicizett és közben 3-szor kellett pelust cserélnem, a harmadiknál pedig bizony már véres, nyákos volt a széklete. Kicsit megijedtem, de az volt a szerencse, hogy tudtam hamarosan látni fogja a doktornő és majd megoldja a gondunkat. Az orvosnál aztán elég sokan voltak, kb 1 óra alatt kerültünk sorra. Az elején türelmetlenebb volt Ádám, a végén meg már fáradtabb. A váróban is kellett pelust cserélnem, abban is véres volt Ádám széklete. Ideges voltam, szerettem volna ha már végre sorra kerülünk. Aztán végre mi jöttünk és elmeséltem mindent a gyermekorvosunknak. Ő már duzzadtnak látta Ádám torkát is - előző nap az ügyeletes doki még nem talált más tünetet a hasmenésen és a lázon kívül. Megbeszéltük, hogy továbbra is tartsuk a diétát (Sinlac répával vagy almával + sok-sok anyatej, és víz) és kaptunk dobozt székletmintának. Azt mondta a dr. nő, hogy a tünetek alapján rotára, kalici vírusra, vagy szalmonellára gondol. Kiszáradás jeleit nem látta Ádámon - ennek nagyon örültem, mert ezen is aggódtunk - hiszen Ádám nem az a nagy folyadék fogyasztó. Írt fel Tasectan port (székletfogó) és emellett a Normaflore-t javasolta ő is. Megbeszéltük, hogy kedden telefonálok, hogy hogy vagyunk és ha visszatérne a láz, hívjam azonnal a mobilján - bármikor! 
Szerencsére javult Ádám állapota, olyannyira, hogy csak 6 körül tudta András elvinni a székletmintát a Jósika utcába, mert addig nem volt Ádámnak hasmenése. Most várjuk az eredményt, szerda délután telefonálhatunk.

A nap folyamán egy jó dolog is történt. Végre kijöttek megnézni az ablakainkat és a hálóban és konyhában megítélték a cserét. Így 2 hónapon belül lesznek új ablakaink és nem kell több telet végigfagyoskodnunk, illetve attól rettegnünk, hogy kiesik a keretből az üveg. 


2013. június 23., vasárnap

Hasmenés, magas láz, ügyelet

Így szép sorjában. Úgy kezdődött, hogy tegnap Ádám reggel 2x is hígabb székletet produkált a pelusába. Nem gondoltam semmi rosszra, az volt bennem, hogy vagy a foga (mert arra mindent rá lehet fogni), vagy a tegnapi strandolás során nyelt a vízből. Aztán játszi előtt megint volt a pelusban, a játsziról meg már azért kellett hazaindulnunk, mert ott is rottyantott. 
A játszótéren - ahová 4 körül mentünk le - volt egy fiú ikerpár a nagymamájukkal és egy cigány kisfiú a szüleivel. Csak azért teszek erről említést, mert az ikrek közül az egyik felhúzta a pólóját, és a hasa tele volt kiütésekkel, piros pöttyökkel. Egyből kérdeztem a nagymamát, hogy az mi - ő is ekkor vette észre. Nem tudta, de azt mondta, hogy ez nem bárányhimló, igaz van valami járvány. Nagyszerű - gondoltam magamba - és próbáltam nem feltűnően másfele játszani Ádámmal. Igaz előtte már együtt homokoztak, közel egymáshoz. Remélem tényleg valami ártalmatlan kiütés volt. Aztán ott volt a másik kisfiú, akin azért dobtam egy hátast, mert kb. 3 évesen cumisüvegből itta a kólát. Ott töltötte neki folyamatosan az anyukája a cumisüvegbe az utánpótlást. Amikor pedig Ádám rámutatott, mondták neki, hogy ő még pici hozzá. Gondoltam magamban, hogy a kisfiú is, amikor apuka megszólalt, hogy "Brendon is, de ő nem iszik meg mást." Na hát ezért is gondolom, hogy nem kell kóstoltatni olyan dolgokat a gyerekekkel, ami nem nekik való. 
Hazaértünk Ádámmal, pelust cseréltünk, de aztán újabb fosi következett. Melegnek éreztem, ezért megmértem a hőjét, és hőemelkedése volt. Aztán este lefekvés előtt már 38.1 volt, ezért adtam neki 5 ml. Nurofen-t.Szopizott, közben éreztem, hogy megint peluscserére szorul. Tisztába raktam, majd elaludt. Ezután nekiálltunk Andrással filmet nézni, aminek a 3/4-nél olyan hasfájásom lett, hogy sehogyan nem volt jó. Fájt a gyomorszájam, nyomott, olyan volt, mintha felfújták volna levegővel. Szenvedtem, szakadt rólam a víz, majd mindent kihánytam. Kértem Andrást, hívja fel ügyeletet, mit csináljuk, mert nagyon nem vagyok jól. Görcsoldót javasoltak (nem volt itthon),  teázást. Aztán kicsit jobban lettem, és éjfél körül nyakig betakarózva (de teljesen lázmentesen) elaludtam. 
Hajnali kettőkor ébredt fel Ádám. Felvettem, forró volt a kis teste és be volt kakilva. Megmértem lázát: 39,1 volt. Gyorsan kicseréltem pelust, kapott nurofent, szopizott és próbáltam visszaaltatni. Nem igazán éreztem a változást, hajnali 4-kor pedig annyira forró volt, hogy újra mértem. 40 fokos láza volt ekkora már  Ádámnak. Szóltam Andrásnak, hogy hívjuk az ügyeletet, ahol folyamatos hűtőfürdőt javasoltak és Germicid kúpot - mert ez volt itthon Nurofen mellett. Megcsináltuk a vizet, Ádám végigsírta az egészet. Nagyon sajnáltam. Aztán kapott kúpot és megpróbáltunk aludni. Egy picikét mintha javult volna az állapota, de sokat nem. Reggel 7 után megint forró volt, ás a hőmérő megint 39 fokot mutatott. Közben annyit fosott, hogy minden olyan lett, így amíg András hűtőfürdőzött Ádámmal, addig én ágyneműt cseréltem. Kapott kúpot, majd vártunk. Nem sokat, mert nagyon gyorsan vert a kis szíve, és újra felhívtuk az ügyeletet, hogy nem tudjuk Ádám lázát levinni. Mondták, hogy vigyük el az ügyeletre és mi 20 percen belül ott is voltunk. Ádám kicsit élénkebb lett a várakozás közben, de még mindig nehezen tartotta a kis fejét. Aztán a rendelőben megvizsgálták - torkát, fülét; szívét és tüdejét meghallgatták, megnyomkodták a hasát, majd lázat mértek. Még mindig 39 fok volt. Semmit nem ment lejjebb. Jött a szuri és a hatalmas sírás, láttam Andráson is, hogy szinte elérzékenyült, és én is küzdöttem a könnyeimmel miközben lefogtam Ádám kezeit, hogy a fenekébe szúrhassák a gyógyszert. Teljes diétát javasoltak mára, csak folyadékkal, rengeteg szoptatással. Úgyhogy vedelem a folyadékot, hogy kicsivel több tejem legyen. Vettünk Normaflor-t az ügyeletes gyógyszertárban és Germicid kúpot még plusszba. A szuri hatott, Ádám láza lement, és élénkebb is lett - már mosolygott is. Most alszik. 
Reméljük ez a magas láz nem jön már vissza. Holnap pedig leviszem a doktor néninkhez is.
A szája még mindig "gombás" (aftás - ezt mondta a mi doktornőnk) belülről, most én is láttam. Veszek rá Borax-ot - bár nem tudom, hogy fogom a szájába kenegetni, mert elég nehéz a szájába nyúlni.


2013. június 22., szombat

A popsi - ügy

Úgy tűnik megoldódott, ráadásul miután rájöttem a sebes és piros, gyulladt popsi lehetséges okára, 2-3 nap alatt lett egy gyógyult popsink. 
Az a helyzet, hogy egy új törlőkendőt kezdtünk el használni. Mivel több atópiás gyereknél sem okozott problémát, minenki dicsérte, illetve rá volt írva, hogy hypoallergén és alkohol mentes, nem is gondoltam rá, hogy esetleg ez okozná a problémát. Egészen addig nem, amíg meg nem töröltem vele Ádám hasát és az nem lett egyből piros. Egyből visszaálltam a jól bevált Gabi-ra és tegnapra már szinte meggyógyult Ádám feneke. 
Úgy tűnik nekünk még a bőrbarát dolgokból sem jó minden. :(


Az első strandolás

Tegnap délután strandolni mentünk. Az első úticél Ikrény lett volna, de szomszédainknak a gyermekorvos inkább az Achilles parkot javasolta Gyirmóton, az árnyékot adó fák miatt. András 1 körül ért haza az éjszakai pecásásból, Ádám pedig nem sokkal előtte ébredt. Megebédelt, én pedig összepakoltam a strandra. Törölközők, úszógumi, sátor, homokozókészlet, naptej, Ádámnak nasik és víz. Még vennünk kellett úszópelust is - úgy tűnik mindenkinek ugyanaz a méret kell, mert András a Müllerben és meg a Rossmann-ban nem kaptam saját márkás pelust. Végül Libero-t vettem, ami nem is vizsgázott olyan rosszul. Mondjuk elég spur voltam, mert végig ugyanazt hagytam Ádámon, nem cserélgettem.
Rossmann-ban vettem még egy üveges gesztenyés bébiételt, Ádámnak és magunknak is vizet, majd indulhattunk. Nagyon hamar odaértünk, és parkolóhelyet is könnyen találtunk. Egy gond volt: a milliónyi szúnyog, amik kapásból betaláltak és agyon csípkedtek. Szerencsére Ádámot csak egy helyen csípték meg. 
Vikiék már ott voltak a felállított úszómedencével, amit mi is tervezünk venni neki, mert imádta Ádám. Többször is költöztettük a pakkjainkat az elején, mert a napon a gyerekekkel nem akartunk lenni, az árnyékban meg szúnyog invázió volt. 
Aztán jött a csobbanás ideje. Vittem az úszógumit, be is raktam Ádámot de legörbült szájjal jelezte, hogy azonnal vegyem ki belőle. Így a kezemben volt, szorosan átölelve a nyakamat. Aranyom még sosem volt ekkora vízben, főleg nem tóban, aminek le sem látni az aljára. Az első fürdés szoros öleléssel telt. Közben találkoztunk Kisnyuszkóékkal is. Sajna a közös pancsi elmaradt, mert Ádám akkor még tartott a víztől. Aztán valami hirtelen megváltozott, mert elindult a víz felé. Egyedül.... Aztán úszógumi nélkül bevittem a kezemben, és bár az elején szintén nyakszorítás volt, fokozatosan eljutottunk odáig, hogy már dobáltam a vízben. Amikor pedig megkérdeztem, hogy mehetünk-e ki, sikított. Tök vicces, hogy ha valamit megkérdezek amit nem akar, egyből sikít. Persze annyira nem vicces, de egyértelmű visszacsatolás, és akaratnyilvánítás. Legalább jelzi, hogy mit akar. :) 
Pancsi után bevágta a gesztenyés kajáját, majd evett egy baba müzli szeletet, aztán homokozni mentünk. Innen is magától indult meg a víz fele, hogy akkor most pancsizzunk! Persze azért néz rám, meg magyaráz közben, szinte mutatja, hogy menjünk. Nagyon örülök, hogy olyan lett mint én - imádom a vizet a mai napig, gyerekként is rengeteget strandoltunk. 
Hazafelé természetesen bealudt az autóban, pedig próbáltam fent tartani, de ő csak nézett maga elé, majd lecsukódott a szeme. Kiszívta a víz és a nap. 
Este aztán nagyon nehezen aludt el megint, semmit nem mozgott a levegő, dög meleg volt a lakásban.

Megyünk a strandra

Először a medencét próbáltuk ki

Majd pózoltunk apával...

... és anyával is.

Hazafelé elaludtam telefonálás közben

De otthon újra tele lettem energiával!




Videó: 
Pancsolás Apával a tóban




2013. június 21., péntek

Krumplistészta kanállal és villával :)




Gasztroenterológián

Mára volt időpontunk, 9:50-re. Ádám nem sokkal 7 után ébredt. Jó kedvű volt, de egy idő után mégis nyűgösködni kezdett. Nagy nehezen megreggelizett olyan fél 9 körül, előtte meg megivott 60 ml tápszert. Most kivételesen megitta. Nem igazán értem, hogy néha miért issza meg, néha meg miért nem. Nehezen tudtam készülődni, mert egyfolytában mellettem totyogott, fogta a lábam, és sokszor felvetette magát. Szokott ilyet, de most pont nem sok időnk volt bújni, időre mentünk. 
Igaz ez más részlegen van, de ugyanilyen a gasztrón is.
A felújított "C" épület 1. emeletére mentünk. Hát ez valami álom, nagyon szépen megcsinálták a kórház új szárnyát. Tágas, világos, kellemes színek, modern környezet. A gasztrón is gyönyörű kis játszósarok fogadott minket a Lurkó Alapítvány dolgozóival. Rengeteg játék - minden korosztálynak, szép berendezés, nagyon kedves "gondozók". Ádám végig ott játszott (két 16 év körüli önkéntes lánnyal), én meg hegyeztem a fülemet, hogy mikor szólítanak minket. Nézve a játszósarkot beindult a fantáziám, hogy milyen szobát képzelnék el Ádámnak... annyira tetszett a vár alakú szekrénysor. Olyan jó lenne ezt megadni neki...

Aztán negyed 11 körül szólítottak minket. Kimért, de kedves doktornővel (Dr. Ruszinkó Viktória) volt dolgunk. Ádámot le kellett vetkőztetnem, közben meséltem a történetünket. Természetesen Ádám sírt, mint minden vizsgálatnál. Úgy tűnik ez most egy darabig így lesz. 
Elmondtam, hogy kb. 5 hónapos korában jelentkezett Ádámnál az atópiás dermatitisz, majd vérvétel után teljes tej és tojásmentes diétára kerültem, Ádám pedig még nem kapott semmilyen tejterméket és tojást sem. Aztán csökkentek a tünetek, majd most 1 éves kora környékén újabb vérvizsgálat következett, és terheléses bőrvizsgálat, ahol felhólyagosodott a bőre. Sőt, múlt héten apukája fagyis szájjal megpuszilta és szintén kiütötte azonnal a nyakát a puszi helyén. 

Abban maradtunk, hogy egyem én a tejtermékeket, tejet és tojást is, írjam mikor mit eszek és jegyzeteljek mi mit okoz Ádámnak. Aztán július 25-én (13:15-re) menjünk vissza és megbeszéljük az eredményt, illetve egy időpontot terheléses vizsgálatra. Úgy tűnik a doktor nő eredményének nem hisznek, vagy inkább ez lehet a protokoll. Ugyanis ha a terhelés kimutatja a problémát, akkor azonnal megkapjuk az emelt családi pótlékra a javaslatot, illetve a szakorvosi javaslatot az emelt támogatású Sinlacra, illetve tápszerre. Gondolom emiatt kell, hogy ők végezzék el a vizsgálatot. Minek után András puszija igen durva nyomott hagyott Ádám nyakán (szerencsére 1 óra alatt elmúlt), nem gondolom, hogy bármiféle javulás következett volna be, de ez van, ki kell várnunk türelmesen az időpontokat. 

Egyébként az ambuláns lapra felírták, hogy nekem is van pollen allergiám így: "Mater pollen allergias" Nem értem miért kellett ezt is latinul.... :)

És még valami (mégha "és"-sel nem is kezdünk mondatot) - végre valaki azt mondta, hogy jó, hogy még szoptatok. Mert hogy a védőnő is ötleteket adogat már az elválasztásra.... komolyan mondom kicsit kezdett sok lenni. Most a főorvosnő azt mondta, hogy jó, hogy még szopizik Ádám. Jót tesz neki. 



2013. június 20., csütörtök

Nyár van

Rendesen megjött, nagyon meleg van. Főleg az alvásban, pontosabban nem alvásban érezzük ezt meg - no meg abban is, hogy naponta többször váltunk ruhát. Ádámot este 10-nél előbb nem tudjuk elaltatni, és szarul is alszik. Forgolódik, izzad és hajnalban már folyamatosan megébred. 2 napig reggel 5-kor kelt - ma szerencsére 9-ig elaludt Andrással. Reggel volt jó levegő a szobában. András egyébként itthon van, kaptak 2 napot az árvízi védekezés miatt - hiszen hétvégén is dolgoztak rendületlenül - és azt szerda-csütörtökre vette ki, illetve plusz egy pénteket. Jó, hogy itthon van, mert délelőtt ő viszi le Ádámot a játszótérre, én meg intézhetem a dolgomat, a lakást. Ma pl. ebben a melegben vasaltam - muszáj volt, mert Ádámnak már nem volt mit felvennie. Még jó egyébként, hogy a játszótéri homokozó 11-ig árnyékban van, Ádám amúgy is ott érzi jól magát. Minden délelőtti játszi után már fürdővízzel várom őket haza, amit Ádám nem nagyon díjaz. Valószínű ilyenkor már csak arra vágyik, hogy menjünk aludni.
Valamelyik nap bent voltam vele Széchenyi téren - felavattuk. Kaptunk egy szuper kis gumi klumpát (nem tudom a nevét ezeknek a könnyű kis klumpás-szandiknak) és abban totyogott a szökőkútban. Aztán egyre közelebb (fenékkel közelebb) került a vízhez, és bár eleinte próbáltam megakadályozni, hogy beleüljön, végül ő győzött. Úgyhogy ruhástól pancsizott. Sokan meztelenül szaladgáltak, ez valahogy tőlem olyan idegen volt, vagyis én vagyok szégyenlős Ádám helyett is, meg azért ez mégsem egy strand. Továbbá a feneke sem javul, így azt is védem amennyire lehet. Szóval rettenetesen élvezte a pancsit, a gyerekek társaságát és alig tudtam elhozni a térről. Hisztizett, sírt, maradni akart még. Még jó, hogy vittem váltóruhát, pelust és textilpelust törölközni, így a tér mellett lévő gimi melletti padon átöltöztettem. Rengetegen vannak amúgy a téren - és nemcsak a kisebbség. Volt olyan anyuka aki fürdőruhában nyomta - ez is fura volt nekem. A gyerekek bugyiban, pelusban, meztelenül, ruhástól élvezik a szökőkutat, és nagyon jó dolognak tartom, hogy van ilyen Győrben. Már alig várom, hogy menjünk újra - de akkor már Andrással és fényképezőgéppel. 

Amúgy a meleg velejárója még, hogy Ádámnak melegkiütése van, és persze kenem naptejjel, amitől aztán izzadt, ragacsos lesz a bőre, amire persze a homok is jobban tapad. Délután csak 4-5 fele megyünk le, de még akkor is nagyon meleg van. Persze ezt vátuk, örülök is neki, de jó lenne mindezt vízparton megélni. 
A közelben tud valaki gyerekbarát strandot? Állítólag Termál féláron van/lesz a győri lakosoknak a nyáron, csak nem tudom az árvíz miatt melyik része van nyitva, érdemes-e Ádámmal elmennünk. 
Úszógumink már van, már csak úszó pelust kell beszereznünk. :)


Újdonságok az evés területén

Kettő is van. Az egyik, hogy egyre többször és ügyesebben eszik egyedül (kanállal, esetleg villával), a másik, hogy egyre több dolgot eszik meg.
Az egyedül evészet a zöldséglevessel kezdődött. Nagyon szereti. Venni szoktam egy leveszöldség csomagot, kicsit még gazdagítom krumplival és borsóval, illetve az Ádámnak párolt lefagyasztott husikkal. Összenyomkodom neki a zöldségeket villával, de már egyre darabosabban eszi, meg kell rágnia, használja a kis állkapcsát, fogait (mind a négyet :) ). A husit is úgy tépkedem bele. 
A héten csináltam resztelt májat és azt is szépen megette. Az újdonság pedig a puding kókusztejből. Lehet olyan pudingport kapni, amiben nincsen tejszármazék, a kókusztej (ez porból van) új felfedezésem és isteni finom, veri a rizstejet rendesen. Ezt szokott kapni inni is (kakaónak elkészítve), pontosabban a gabonapehelyből kioldódó kakaó szokta megízesíteni a kókusztejet és azt issza meg. No nem sokat, de ízlelgeti. A gabonapelyhet meg magában eszi... Ízlik neki mindkettő külön-külön, de egybe még nem eszi. :)
Tegnap virslit akartam neki reggelire adni, de nem kellett neki. Sikítva tolta el szinte.Maradt pár harapásnyi banán, és ennyi volt a reggeli. Nyilván a meleg miatt nem kívánja úgy. 
Szerencsére többet iszik, bár mindig erőltetnem kell. De csak addig amíg elér a szájáig - lusta inni, vagy nincs ideje, nem tudom - de aztán amikor elkezd inni, szinte horpad a flakon. Vizet iszik - megissza, ezért nem is adok most neki Kubut.
Ma krumplis tésztát csinálok - remélem ez ízleni fog neki. :)


2013. június 17., hétfő

Apák Napja

"Az Apák kézen fogják
gyermekeiket
 és megmutatják nekik
 a nagyvilágot, 
megmutatják mindazt, 
amit szeretnek
a fákat, a lápokat,
a folyókat, a várakat,
a múzeumokat.

A gyerekek pedig
ezerszeresen viszonozzák
ezt az ajándékot
olyan dolgokat 
mutatnak nekik, 
amiket már rég elfelejtettek.

(Pam Browns)

Tegnap volt Apák Napja. Magyarországon nem igazán tartják, mi megtartottuk. Fontosnak tartottam, hogy tartsuk - igaz majdnem lemaradtam róla, mivel kutatnom kellett az időpontja után. Nem vittük túlzásba, csak megemlékeztünk róla. Hiszen nagyon szeretjük Apát és azt hiszem Andrásra méltán mondható, hogy jó Apa! Ádámmal vettünk egy tábla csokit és egy "Édesapámnak" szóló képeslapot a fenti kedves idézettel, majd a képeslapon körberajzoltam Ádám kezét és hagytam neki, hogy egy tollal jól összefirkálja (aláírja) az oldalakat. 









2013. június 14., péntek

Ádám napirendje

Talán ez annyira nem is jó szó, mert igazából arról szeretnék írni, hogy hogyan zajlik mostanában egy napunk - hiszen ez változik, ahogy nő Ádám, meg ugye sok a külső befolyásoló tényező is.

A reggeli ébredések nem egyformák. Előfordul, hogy velünk együtt ébred 6-kor, de ilyenkor kb. másfél óra múlva vissza is alszik. Aztán a jellemző a fél 7-7 körüli kelés, és néha elalszik fél 8- 8-ig is. Nos ennek azért is van jelentősége, hogy mikor kel, mert ettől függ, hányszor alszik napközben. Mert úgy tűnik, átálltunk napi 1 alvásra, és csak akkor alszik 2-szer, ha reggel 7 előtt ébred fel.
Az ébredések néha sírósra sikerednek - ez akkor van, ha valami felébresztette és még aludna, vagy néha csak kiált egyet, bemegyek, ő meg háton fekve magyaráz valamit.  

Ébredés után bekuporodik az ölembe és együtt nézzük a mesét, vagy én valami reggeli beszélgetős műsort (ez ritka), ő pedig csak bújik hozzám. Ha olyanja van, akkor kivezet a konyhába és mutogat a konyhapultra - ilyenkor csinálok neki kb. 60 ml tápszert, amiből általában max. a felét issza meg. A tápszert legtöbbször pici Jana-s üvegből issza, de néha csőrös poharat, sima poharat, vagy itató poharat is kap.
Amúgy jelzi ha éhes. Vagy húzkodja a pólómat - ez ritkább, és inkább lakáson kívül jellemző - vagy kivezet a konyhába és mutat az etetőszékére.
Általában 9-kor reggelizik, de mostanában már hamarabb kér. Ilyenkor vagy kap tápszert, kakaó-félét, vagy gyümölcsöt. Gyümit még mindig pép formájában, Sinlac-cal. Szendvicset, felvágottat nem eszik, max kóstolja, 1-2 falatot megeszik, de jól nem lakik vele, annyi nem kell neki. Nem erőltetem, mert biztos eljön majd ennek is az ideje. Néha megpróbálom újra, ennyit teszek az ügy érdekében.

Délelőtt változó időben (alszik vagy sem, attól függ) lemegyünk 1 - másfél órára a játszótérre. Ugyanoda járunk, szeretjük nagyon. Sok az ismerős gyerek, és anyuka, vannak nagyon aranyosak, akikkel jól el lehet beszélgetni. Általában szomszéd Vikivel és kislányával megyünk. De olyan is előfordul, hogy csak ketten vagyunk lett Ádámmal. Ilyenkor mienk az egész játszótér és végre nem aggódok, hogy 1.) elveszi más játékát 2) szétrombolja valaki homokvárát 3) valakire homokot szór 4) telerakja homokkal a csúszdát, miközben mások csúsznának.

11-12 körül Ádám (ha nem aludt vissza reggel) megy aludni, és ilyenkor egyet alszik  a nap folyamán. Van hogy ez csak 1 óra, másfél, de néha 2 - 2 és fél óra is lesz belőle.

Aztán ébredés után ebéd (ha nem evett előtte), majd játék, fél 4 körül uzsonna és újra játszótér este 6-ig.

Az estéink nagyon jól kialakultak. Általában fél 7 körül vacsizunk, aztán negyed 8-fél 8 körül kezdjük a fürdést. A vetkőzés a fürdőben van. Áll a kád mellett, fogja a kádat, közben minden végtagját nyújtja vetkőztetésnél. Nadrágnál felváltva felemeli a lábait, adja a kezeit a felső ruházat levételénél, és tudja, hogy levetkőzünk és utána csobbanunk. Szeret fürdeni, mindig talál valamit amivel játszhat. Elsősorban a kiürült gyógyszertári krémes dobozokkal játszik, valamint szeret mindent átdobálni a kádból a mosdóba. A hajmosást nem nagyon szereti. Nem hisztizik, csak nem tetszik neki, amikor leöblítem a fejét vízzel. Jelenleg mannaszappanos olívaolajos szappannal fürdünk, de a haját Babe (koszmó elleni) samponnal, vagy mosakodóval mosom meg (max. kétnaponta, de leginkább naponta a homokozó miatt). Fürdés végén jön a fogmosás - még a kádban - ami általában elég rövid, mert egyrészt szétharapdál, másrészt nem kér belőle túl sokat. Együtt pakoljuk ki a kádból a játékokat, majd a törölközővel kiveszem, hozzám bújik és megyünk a kisszobába. Ott lerakom a francia ágyra, Duck Tv bekapcs és kezdődik a kenegetés. Tűr mindent nyugodtan, a fültisztítást egyenesen élvezi. Pelus, body, pizsi naci, zokni, majd lekapcsoljuk tévét, villanyt és a kérdésemre, hogy "Megyünk aludni?" lemászik az ágyról, odabattyog a sajátjához, felmászik rá, hasra fekszik és várja, hogy melléfeküdjek. Szopizik - közben újabban vagy az orrlyukamat, vagy a köldökömet piszkálná, aztán kb 10-20 perc alatt elalszik. Kb. 8 - negyed 9 körül már alszik.
Ja, szopziás. Ez nálunk mindenféle pozícióban tud történni, de legtöbbször hason fekve szopizik, fejét kicsavarva. Néha gondol egyet és keresni kezdi a másik mellemet, ilyenkor fordulunk egyet. De olyan is van, hogy annyira álmos, hogy a hasamnál keresgél.

Öltözködésnél mindig nyújtja kis lábát, kezét. Ha a zokni, cipő kezembe kerül, a lába már előttem is van. Mostanában nincs hiszti se öltözködésnél, se pelus cserénél.

Egyre többet "segít" itthon. Segít teregetni. Amikor megrázom a ruhát, ő is megráz egy zokni, bugyit. Én teregetek a felső sorba, ő a legalsóra. Persze mindezt úgy, ahogy erre egy 1 éves képes, és természetesen van, hogy meggondolja magát és inkább lefele pakol, mint felfele, vagy a játékait is felpakolja.
Segít bepakolni a mosógépbe, de előtte hentereg kicsit a ruha kupacban. A bepakolás során általában egyet berak, kettőt kivesz a szennyes ruhákból. A gombot ilyenkor ő nyomhatja meg, elindítjuk a mosógépet, de sajnos ő máskor is szeret nyomkodni. Hiába van gyerekzár a gépen, a be/ki kapcsoló gomb működik, és naná, hogy ő azt szokta megnyomni.
Porszívózni is nagyon szeret, és ha épp nem ő csinálja (amikor csinálja, akkor is igazából én csinálom, csak ő is fogja pluszba a csövet), szóval ha épp nem porszívózik, tolja utánam a porszívót.

"Beszélni" nem igazán akar, vagyis mindent csak akkor és úgy, ha neki kedve van hozzá. Mostanában nem hajlandó megmutatni semmit sem a könyvekben, nem utánoz állathangot, és integetni is csak akkor integet, ha ő úgy gondolja. Néha mintha a falnak beszélnék. Totálisan öntörvényű néha, de azért szerencsére zömében szót fogad. Nem mondanám rossz gyereknek, sőt, nagyon nem lehet rá rossz szavam. Eleven, de kedves gyerkőc, aki megy fáradhatatlanul és szinte mindenkivel barátságos és mosolygós.

Emellett nagyon kis bújós, és egyre többször ad magától puszit, ölelget minket továbbra is. Néha féltékeny másokra, de nem vészesen.
Szeret nasizni, imádja a ropit és a kiflit, és zömében még mindig bébi kaját eszik. Valamit mindig próbálok vele kóstoltatni. Egyedül még csak kézzel eszik - a kanalat én nem erőltetem, és hagyom, mert játszik vele és nem evésre használja.

Sajnos az ágyunkról fel tud mászni a radiátorra, így már nem lehet egyedül a szobában, mert nagyon szarok a nyílászáróink és át is kell emiatt rendeznünk kicsit a szobát.

Az éjszakák a fogzást leszámítva nagyon sokat javultak. Ha szerencsénk van, hajnali 4-ig alszik, de legkésőbb 4-kor (és a legtöbbször pontosan akkor) ébred és olyankor szopiznia kell, úgy alszik vissza.

Az egyedüllétet jól megoldottunk, jól egymásra hangolódtunk Ádámmal, és partner volt sok mindenben. A lakásban nagyobb rend volt, mint most van, valahogy sikerült mindent megoldani ügyesen. Azért persze, jobb, hogy András itthon van. :)


2013. június 12., szerda

Hazajött APA - Ádám bágyadt

Már tegnap egy órára, aztán estére vissza kellett mennie, de reggel újra itthon volt velünk, és majd csak estére megy vissza megint - még készenlétben vannak.
Ádám nem dobott el mindent a kezéből és rohant fejt veszve hozzá mikor meglátta, de amint András odalépett hozzá, nyújtotta neki a kezét, Ádám egyből az ölébe mászott és percekig csak pihentette a fejét Andráson és bújt hozzá. Most engem tolt el tőle, most csak övé volt Apa. :)

Az éjszakánk egész jó volt, 4-ig aludt egy huzambna Ádám, aztán utána fél 7-ig. Mire kelt, már András itthon volt. Nagyon rosszul ébredt, szinte teljesen elment a hangja és nagyon rekedt. Bújik, nyűgös, bágyadt. Láza nincs, a nurofent imádja, a calciumusk-ot bele kell csempészni a kajájába, mert nem issza meg (gyümölcslében sem). A kis bőrén jól kijött az ekcéma - nem csodálom, gyulladásban van a kis teste. Most már egyre többet kap a szájához, és nem is úgy ahogy szokott, hogy dörzsölgeti, hanem közben néz rám és látszik, hogy fáj neki. Remélem 1-2 nap és kibújnak a fogacskák. 


2013. június 11., kedd

Fogzási szindróma

Ilyenünk van - hivatalosan is.
Ádám egész éjjel szarul aludt. Forgolódott, sírdogált, már 11-kor mellettem kötött ki, mert olyan sírva ébredt fel, hogy nem tudtam megnyugtatni a saját ágyában - és eleinte mellettem sem. Folyton felült, sírdogált, jobbara-balra vetette magát, a végén szinte a lábamnál kötött ki, és ott aludt. 
Reggelre aztán be is rekedt - nem is hallottam még rekedtnek, és nyűgös is volt. 12:20-ra volt időpontunk tanácsadásra, de megnéztem mikor van betegfogadás, és inkább levittem arra, nehogy a tanácsadáson kicsi babákat megfertőzzünk - ha esetleg beteg lenne. Tanácsadásra egyébként a gasztroenterológia miatt kellett mennünk, hogy megbeszéljük mi volt. De aztán felhívtak kórházból múlt hét elején, és eltolták az egészet június 21-re, mert a főorvosnő nem ért rá. Amúgy nagyon mérges voltam, mert direkt nem váltottam ki csak 1 doboz Sinlac-ot, mert ugye a 300 és az 1500 Ft között nem kicsi a különbség, mi meg heti egy dobozzal elfogyasztunk. Tápszerünk sem maradt, így azt még András teljes áron váltott ki a gyógyszertárból 2000 Ft-ért. Tápszer egyébként továbbra is csak finoman fogy, és sokszor a lefolyóban köt ki, de próbálkozunk. A vicc, hogy sokszor ő kéri - mutat a dobozra és már alig várja, hogy kézhez kapja a kész löttyöt, aztán mégsem iszik belőle csak pár kortyot. 
Visszakanyarodva a tanácsadáshoz, az időpontot mégsem mondtam le, mert időközben Ádám feneke nagyon csúnya lett, és nem vitte le neki a sudocrem sem. Vöröslő, hámló popsi, nem is értettem hogy nem sír fel, amikor törlőm neki peluscsere közben. 
Emellett ugye akartam felíratni Sinlacot is, meg még 1-2 dolgot. 
Aztán jött a reggeli rekedtség, a nyűgösség, és a betegrendelés végére levittem Ádámot. Mikor odaértünk senki nem volt, mégis ketten is bementek előttünk - pedig megkérdeztem tőlük, és nem időpontra jöttek. Ez van, én már csak ilyen kuka maradok. Bementünk utánuk. Elején Ádám még nyugodtan ült az asztalon, aztán a sztetoszkóp használatától kezdve végig sírt. Kapaszkodott a nyakamba, ölelt, sajnáltam nagyon. Pedig senki nem bántotta. 
A kis torka begyulladt, a szája aftás lett (ez csak most reggelre, de én először azt hittem kaja maradék), a fenek is ugyebár begyulladva... aztán Doktor nő közölte belenézve Ádám szájába - mindezt hatalmas harc árán, mert 3-an kellettünk, hogy Ádám szájába bele lehessen kukkantani - szóval doktor nő közölte, Ádámnak jönnek a szemfogai, az tud ilyen csúnya velejárókat okozni, és Ádámnak fogzási szindrómája van. Ebből még lehet hőemelkedés, láz is (nem is mértem neki), úgyhogy kaptunk Calciumusk-ot (3x1 ampulla 4 napig), Nasivin orrcseppet (3X1 csepp), Nurofent (3x5 ml 4 napig) és a popsira pasta jecoris-t. 
Remélem a Nurofen használni fog és enyhít a fogzási fájdalmakon, mert így nagyon szenvedős az éjszaka - nemcsak Ádámnak, nekem is.



"Az ortopédián javasolták?"

Tette fel a kérdést tegnap a védőnő, amikor öltöztettem fel Ádámot. Néztem rá tágra nyílt szemekkel, nem értettem miért kérdezi. 
- Mit javasoltak, hol? - kérdeztem.
- Az ortopédián, hogy fordítva kell Ádámkának a szandit hordania. 

Ekkor ránéztem a gyerek lábára - a nagy beszélgetés közepette erre nem volt időm, majd éreztem, hogy vörösödök. 

- Jajj, dehogy is, észre sem vettem. - közben meg nem értettem milyen hülye viccelődés ez. Aztán mondta, hogy van, akinek kifejezetten így kell hordania a cipőt... tehát akkor nem egy rossz ízű célozgatás volt, csak ilyet még nem is hallottam.

Ádám szépen gyarapodott, elérte a 10.070 grammot és a 80 centit. 

Kb. ennyiről szólt a látogatásunk, meg kaptunk egy papírt is a 15 hós oltásról is, amit alá kellett írnom. Nem tudom mit írtam alá, gondolom azt, hogy kérjük (vagyis kapjuk, mert ez kötelező), és így annyi vakcinát rendelnek. Mindenesetre még nincs konkrét időpontunk, mikorra kell mennünk, de mi úgyis állandó látogatói vagyunk az orvosi rendelőnek. 


2013. június 10., hétfő

Kuka-sztori

Tegnap lent voltunk játszótéren, leparkoltunk a padoknál, kiszálltak a gyerekek, és tettek-vettek a babakocsi és tricikli körül. Egyszer csak észrevettem, hogy Ádám felvett egy neylon-t a földről. Már épp rá akartam szólni, hogy ne vegyen fel mindent, szemét, stb... de nem jutottam el idáig. Ádám ugyanis a tőlünk 1 méterre lévő kuka felé indult kezében a neylon-nal, majd odaérve bedobta. Azt hittem leesek a padról. Nem akartam elhinni, mert ezidáig nem igazán tanítgattam ilyenre - eszembe sem jutott. No persze azóta annál inkább! Apum azt mondta, azért, mert ezt látja tőlünk, és leutánoz. Hát megmondom őszintén, hogy az oké, hogy a saját szemetet a kukába dobom, de másét nem szedegetem fel. Mindenesetre tényleg gyorsan tanulnak! 

A másik hasonló történet szintén tegnap történt. Porszívóztam  a nagyszobát, Ádám körülöttem sertepertélt, néha megfogta a porszívó csövét ő is és komoly arccal segített húzni-tolni. Aztán odament a rattan fotelhoz és a beledobált mindenféléből leszórt néhány újságot, amiket előtte a tartójából ő vett ki, csak még nem raktam vissza. Rászóltam, hogy ne dobálja le, rakja vissza - mármint a rattanba. De ezt nem mondtam, ő pedig az újságokat odavitte a tartóhoz és "szépen" belenyomkodta. Hjajj, én úgy összepuszilgattam az okos kis fejét!!! 

Már csak annak örülnék ha nem lenne ennyire fiatalon szelektív a hallása! :D



2013. június 8., szombat

Szombati időtöltés

Furcsa, hogy hétvége van és mi Ádámmal kettesben vagyunk. Azért a nap nem indult rosszkor, 8-ig nyomtuk az ágyat. Hajnali 2-től már mellettem durmolt Ádám. Egyszerűen hiába altattam vissza, mindig, megérezte ha elmentem mellőle. Pedig igyekeztem nagyon óvatosan lopakodni. De a parketta nyikorog, az ágy is... ilyenkor a nem hangos zajok is hangosak. :) 
Aztán kezdtük a napot - öltözködés, pici játék, reggeli, majd elmentünk plázázni Vikiékkel. Vettem magamnak egy szandit - mert megérdemlem! :) Aztán kicsit nézelődtünk még, hazafelé Mekiztünk (mi szülők), aztán amikor hazaértünk raktam is le Ádámot aludni, mert már nagyon kis álmos volt. Egyszer megébredt, de visszaaltattam, így végre aludt egy nagyot - 2 és fél órát. Az ebéddel kicsit megcsúsztunk, így a normál uzsi ki is maradt. Délután játsziztunk egy nagyon, ahol Ádám ráérzett a csúszdázás ízére. Ennek oka, a csúszás pozíciója. Hason, lábbal előre. Nagyon tetszik neki! Aztán hazaérve rögtön  fürdés. Egyrészt szerettem volna nézni az Ének iskoláját, másrészt volt mit lemosni. Fürdés után vacsiztunk, majd gondoltam még játszik kicsit Ádám, hiszen 8-kor szokott aludni menni. De nem akart játszani. Hiszen túl voltunk a fürdésen, így megfogta a kezem és behúzott a szobájába szopizni és aludni. 
Nemrég beszéltem Andrással - ma Koroncón voltak ( tegnap és tegnapelőtt Győrújfalun, előtte Győr belvárosában, kezdésnek meg Vének településén). Míg mi örültünk ennek a gyönyörű napsütésnek, ők szenvedtek a melegtől. Így nehezebb a fizikai munka. Felkészített rá, hogy a szerdába még ne éljem bele magam, mert lehet viszik őket az ország más területére is. Nem örülök, de mégsem bánkódom. Másképp fogom már fel - segítenek másokon.... én meg tök sokszor elbőgöm magam, vagy annak a határán vagyok. Pl. amikor a plázában csinálták a szendvicseket az árvízen dolgozóknak (még kisgyerekek is lelkesen segítettek), vagy amikor egy busznyi rendőrt hoztak a tanítóképző koleszába elszállásolni. Meghatott a társadalmi hirdetés, ami arra sarkall, hogy aki tud menjen és segítsen. Úgy érzem kezd a város igazi otthonommá válni. Szeretek itt...  







2013. június 7., péntek

Az idő végre napos...de a szívem borongós

Végre itt a jó idő! 2 napja egyfolytában játszóterezünk, ami időt a szabadban lehet tölteni, ott töltjük. Tegnap 3-szor is lent voltunk - jó volt mindkettőnknek. Ádám annyira élvezi hogy lent vagyunk, hogy újabban hason fekve "úszik" a homokban. Sőt ma egy vödörnyit még a fejére is öntött. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit csináljak, hogyan poroljam le. Emellett hintázott velem a nagy hintában. Beleültem, ő az ölemben, szorosan átfogta a nyakam, fejét a vállamra hajtotta és így hintáztunk vagy 10-15 percet. Néha felemelte a kis fejét, rám mosolygott, közben észrevett 1-2 madárkát az égen és mutatta hogy ott vannak és ugatott hozzá... mert minden állat "va-va". 
A játszótéren sikerült 2 olyan kisfiúval is összetalálkoznunk, akik kicsit durvábbak voltak, az egyik Ádámmal lett volna az, már épp rácsapott volna a kezére, de elkaptam a kezét és rászóltam. Olyan gyorsan bekapcsolat a "védelmezés" gomb, hogy azt el sem tudom mondani. "Ha megütöd, bizisten kitekerem a nyakadat" - kb. ezt gondoltam, de nem tenném, meg nem is mondtam, csak éreztem. 

Szomorú meg azért vagyok, mert elkeserít ami Győrben és persze máshol is van. Olyan sok embernek megy tönkre az otthona. András kérdezte, nem megyek-e be Ádámmal belvárosba, megnézem milyen nagy a Duna... hát nem szeretnék. Elég amit neten látok, és elszorul a szívem. Andrásék evezőstelepe pl. jóformán víz alatt van.... és ez még nem lakóotthon. Győrújfalut kitelepítették... de egy csomó település is veszélyben van. Szörnyű! :( 

Holnap már szombat... nemsokára pedig szerda. 

 


2013. június 5., szerda

Szerdáig kettesben...

... leszünk Ádámmal! Reggel hívott András, de akkor már tudtam a hírt, mert előtte két perce hívott a szomszéd csaj Viki, és mesélte idegesen, hogy nem látjuk a párjainkat még egy hétig. Úgy volt, vagyis volt róla szó, hogy mivel itt tevékenykednek és éjszaka, nappalra hazajöhetnek aludni, de aztán mégsem. :(((((( Nagyon szomorú vagyok, és a hülye idő sem segít. Ráadásul jól elkiabáltam az éjszakákat (tudtam, hogy ez lesz) és Ádám másfél órát randalírozott hajnalban (2-től fél 4-ig). Reggel sírósan kelt és egyfolytában menne valahová. Aztán szemerkélő eső ide vagy oda, lementünk. Kiszállt a babakocsiból és sétált. A fűbe nem nagyon engedtem, persze oda akarta menni, de így is sokszor elesik. De már kutatok a vízhatlan naci után.... (Köszi Evita). Egyszerűen nem érzi jól magát itt fent. Fél - 1 óra játék max, de utána semmi nem jó. Pedig aztán annyi mindent ráhagyok. Rámolhat még a zoknis fiókban is. 
Néha kicsit berezelek a januártól ... fél év egyedül Ádámmal. Bár a hangsúly nem jó... inkább: fél év András nélkül....ez inkább a meredek.



2013. június 4., kedd

Árvíz - kettesben újra

Ismét kettesben maradtunk Ádámmal pár napra, de lehet az is, hogy 1-2 hétre. András délelőtt hazajött alsóneműkért, majd elköszönt tőlünk egy időre. Remek lesz megint egyedül... úgy, hogy ilyen szar idő van és Ádám rengeteget nyüszög, hisztizik. Hiányzik neki a játszótér. Mert menni azért megyünk így is napi kétszer, de ugye babakocsiban és csak rövidebb időkre. Nincs homokozó, nincs csúszda... ez megviseli láthatóan. A babakocsink a lakásban van a bejárati ajtó mellé állítva. Nos az én gyerekem néha gondol egyet és elkezd belemászni. Mivel nem akarom, hogy nagyot zakózzon, belesegítem a babakocsiba, bekötöm és ott üldögél benne. De van hogy ez is kevés, és akkor az ajtó előtt sírdogál. Június 4.... neszeneked! Érzem én is a napfény, bezártság hiányát, feszült vagyok - nem beszélve a non-stop anya üzemmódról. Szomszédosnémmal együtt szenvedünk - egy hajóban evezünk, az ő párja is katona. De legalább a gyerekeink egyidősek és könnyebb "összerakni" őket.

Elég gáz a helyzet egyébként, nagyon rég volt ekkora árvíz. A győri rakpart már víz alatt van, nem  beszélve más településekről. Azt hiszem megint nagy összefogás lesz - ilyenkor szerencsére összetartanak az emberek.
Mi pedig Ádámmal valahogy átvészeljük ezt a szar időt. Csak lenne melegebb és szárazabb idő, hogy levihessem játszótérre...

Itthon most kockákat rakosgatunk, forma-bedobózunk és tévézünk. Baby Einstein részeket nézünk - ajánlom mindenkinek aki nem tiltja a tévét, nagyon jó, ilyen piciknek való, végig komolyzenei aláfestéssel, mindenféle okosító dologgal. Ádám tátott szájjal nézi, sőt észrevettem, hogy a Twinkle-twinkle little star-nal olyan mintha énekelne ő is. 

Alvásunk javult -  koppkoppkopp - hajnali 4-kor kel először (esetleg néha még lefektetés után megébred egyszer egy rövid időre, de nem mindig.