2013. december 30., hétfő

2. védőnő látogatás és terhesgondozás ultrahanggal :)

Délelőtt volt időpontom védőnőhöz. Bár korábban mondta is, hogy ő nem lesz, azért most mégis nagyon örültem neki, hogy helyettesítik, mert ő szabin van. Ezzel a védőnővel személyesen még nem találkoztam, bár nagyon sokszor láttam már, de ő még nem helyettesített soha. Elég karakán egy nő, de nagyon szimpatikus volt. Mondtam is Andrásnak, hogy hiába nem nyájaskodott, mégis simán lecserélném vele a sajátomat. Méretkeztem, kevesebbet mutatott 1 kg-mal a mérleg a múlt havihoz képest - ennek nagyon örültem. Főleg így karácsony után. A vérnyomásom már alacsonyabb volt, Ádámmal is végig alacsony volt. A vizeletem teljesen rendben volt csak annyit mondott a védőnő, hogy igyak többet. Most ez valahogy nehezebben megy, örülök ha a 2 liter megvan. Napközben nem vagyok szomjas, este meg tudnék inni, de így is kijárok pisilni éjszakánként. Aztán elmondtam egyelten panaszomként, hogy előfordul -egy hete szinte napi rendszerességű volt - hogy felébredek hajnal 2-3 körül és nem tudok visszaaludni. Fent vagyok olykor másfél - 2 órát is, nagyon rossz. Persze volt olyan, hogy a hasam feszült, valószínű olyat ettem, de van, hogy szimplán csak nem megy. Szerintem mostanra már pszichés, mert már amikor felébredek elkezdek ráparázni, hogy nem fogok tudni visszaaludni. Kérdezgetett pár dolgot, majd megkérdezte hogy állok a homeopátiával, mert ha vevő vagyok rá, akkor esetleg tud ajánlani rá. Ez is szimpi volt, hogy nem akarta rám erőltetni. Így aztán felírt 2 fajtát, amiből az egyiket kiváltottam délután. 

Délután pedig a második terhesgondozásra mentem. Jajj de vártam már! Megmondom őszintén, hogy volt egy kis félelem bennem, hogy vajon rendben van-e a pici, mert nem érzek semmit. Jó ha az embernek nincsenek terhességi tünetei, de ha nincsenek, nem is érez semmit, és amíg ilyen csöpp a pocaklakóm, addig a mozgolódását sem érzem. Szóval tudni akartam, hogy minden oké. Szerencsére megnézett a doki annak ellenére, hogy január 4-én megyünk 12 hetes ultrahangra a Kyncs Kft.-hez. A mi kis minikénk pedig ott volt, volt feje, két keze, H.Z. megmutatta, megszámolta az ujjait is, ott voltak a lábacskái és állandóan mozgolódott. Meg is jegyezte a doki, hogy milyen kis izgő-mozgó. :) Nagyon jó érzés volt látni. Ádámnál azért volt hihetetlen az egész, mert olyan sok időt vártunk rá, most meg azért fogom fel még mindig nehezen, mert csak úgy jött, lombik után, segítség nélkül. 
Aztán amikor végeztünk rákérdeztem a rákszűrésre is, és majdnem eldobtam az agyam. P1-es lett az eredményem - ilyen talán még soha nem is volt. :) 
András kint várt Ádámmal, jó volt neki elmesélni mit láttam, láttam rajta is a boldogságot. 4.-én már ő is látni fogja a picit Ádámmal együtt, aki remélem végig tudja majd ülni a mozit. :)



2013. december 29., vasárnap

Karácsony tours

A mi karácsonyunk mindig mászkálással telik leginkább - amivel nem is lenne gond, ha esténként otthon hajthatnánk fejünket nyugovóra. Annyi könnyebbség talán már van, hogy Anya utazik hozzánk, illetve eldöntöttük, hogy jövőre már Győrben ünnepeljük a 24-ét. 
Idén karácsonykor 23-án utaztunk haza. Reggel még Ádám megcsodálhatta a már feldíszített fát. Rettenetesen tetszett neki. Elé feküdt, megtapogatta a gömböket, vigyorgott, körbejárta - odavolt érte. 

Először Andrásékhoz mentünk, ott aludt egyet Ádám, majd kimentünk még az Auchan-ba szárított vargányát venni, mert az itthoni (győri) menünkhöz arra is szükség volt. Csizma is kellett volna nekem, de azt nem kaptunk olyat amit szerettem volna. Aztán hozzánk mentünk, apukám már otthon volt pár napja.

24-én délelőtt apuék fát díszítettek, Ádám tátott szájjal és áhítattal nézte. Tényleg nagyon tetszett neki. Eszti főzött és besegítettem neki 1-2 dologban. Aztán Ádám aludt, majd ébredése után átmentünk Andrásékhoz ünnepelni. Ebédre volt kacsa, liba, csirke, töltött káposzta, forralt bor, mi szem-szájnak ingere. Sajna a karácsonyi hangulat hiányzott, de ez már évek óta hiányzik. Nem tudom hó kellene-e hozzá, vagy este, hogy sötét legyen, esetleg teljesen más, de nem éreztem annyira, hogy karácsony van. Együtt voltunk, jól éreztük magunkat és ennyi. Az ajándékozás is örömteli volt, Ádám rengeteg ajándékot kapott (óriás buszt, legót, távirányítós autót..), de persze az unokatesók tablet-je még érdekesebbnek bizonyult. Olyan fél 6 körül mentünk át hozzánk. Babakocsival mentünk, jót is tett egy kis séta, levegőzés. Otthon aztán jött az újabb felvonás. Csillagszórót gyújtottunk, karácsonyi zenét kapcsoltunk - Ádám tátott szájjal nézte a fát. Az ajándékoknak nagyon örült (gyerek tablet, trambulin, fából készült állatgazdaság) és nagyon boldog volt. Miközben András szerelte össze a trambulint, egyfolytában puszival ostorozta, meg ölelgette, úgy örült. Én is csodálatos ajándékot kaptam tesóméktól, nagyon meghatott - Vekerdy-nek egy dedikált könyvét. Sosem kaptam még névre szóló dedikált könyvet. Este - miután Ádám elaludt - scrabble-t játszottunk, mint minden évben ilyenkor. 
Sajnos mamiékkal idén karácsonykor nem találkoztunk, mert mamámon kívül mindenki rota vírussal küzdött és nem kockáztattunk. 
25-én délelőtt jött anyukám Fehérvárra. Apu még ebédelt velünk, aztán ő visszaindult Szarvasra, mert másnap már dolgozott. Jó volt kicsit így is együtt lenni. Délután öcsémék Eszti családjához mentek, mi pedig átmentünk még kicsit András anyukájához. Amellett, hogy Andrással ma ünnepeltük a 9. évfordulónkat, Ádám is meglepett egy csodálatos ajándékkal. Odajött hozzám, megpuszilt (cuppanósat ad már) azt mondta "Szeret" és megölelt. Azt hiszem ennél szebbet nem is kaphattam volna. 
Este még öcsémékkel karácsonyoztunk, másnap reggel meg anyu kíséretében visszaindultunk Győrbe. A karácsonyi menüt estére készítettük készítette el András. Tésztában sütött vargánya gombával töltött csirkemellet ettünk, tejszínes vargánya gomba mártással. Isteni volt, anyum nagyon dicsérte. Ezután ajándékoztunk. Ádám megint egy halom ajándékot kapott (barkácsasztalt, könyveket, parkolóházat, fürdőjátékot, mágneses rajztáblát) és azt sem tudta melyikkel játsszon. Az biztos hogy az elmúlt napok nagyon lefárasztották, a mászkálás, a sok ember, a történések - hamar és könnyen elaludt este a saját kis ágyában. 
Anya 28.-án reggel ment haza, most már kettesben vagyunk. András szabin, próbáljuk kiélvezni még ezt a nagyon szűk két hetet. 


Maminál

Papánál

Papával és Árpiékkal 
Apával és Anyával

Kistesónak is jár puszi

Boldogság

Sziszi nagyi sütije nagyon finom

Trambulinon

Nagyival és Árpiékkal

Győrben

Sziszivel játszunk

Az isteni vacsink



2013. december 22., vasárnap

Boldog Karácsonyt!

Mivel mi holnap reggel elutazunk, ezért szeretnék minden kedves blog olvasómnak, blog ismerősömnek nagyon boldog karácsonyt kívánni!!!

Nálunk már áll a fa! :) (Elsőre nem is tetszett feldíszítve, mert mégsem igazi, de már tetszik. Csak kicsit szoknom kellett. Otthon igazi fenyő lesz! Azért ennek örülök! :) )







2013. december 21., szombat

Vigyázat! A gyerek mindent lát :D

Ma olyat nevettem, mint rég nem! Vagyis de! Valamelyik este András sk készített karácsonyi ajándéka kapcsán, de nem az ajándékon. Mert most is csináltunk 1-2 saját készítésű ajándékot és nem túlzok ha azt mondom, hogy egy óvodás szebbet csinált volna mint én. :)

Szóval ma az történt, hogy megpucoltam egy mandarint és adtam Ádámnak egy gerezdet. Elkezdte szopogatni, majd a mandarin felét odadobtam Andrásnak, aki a kanapén ült. 
Ádám mindezt végignézte, majd a nagy szopogatást félbehagyva lassan felemelte a fejét, vigyorogni kezdett, majd ránk nézett külön-külön  és egy hirtelen mozdulattal odavágta Andráshoz a mandarin gerezdjét. 

Olyan röhögésbe törtünk ki - ez ám a jó nevelés - hogy én a végén a székről már a földre ültem és folyt a könnyem. Ádám már majdnem sírva jött oda, mert azt hitte az ordenáré hahotázásomra, hogy sírok, de aztán jeleztem, hogy nem, nevetek, így ő is nevetni kezdett és már nyúlt a mandarinomhoz, hogy azt is Andráshoz vágja.

Aztán persze elmagyaráztuk, hogy nem szabad, anya buta volt, ilyet nem csinálunk.... Hááát, nagyon  meg kell gondolni, hogy mit teszünk. Sajna a legtöbbször utána jövünk rá, hogy hoppá ezt nem kellett volna. 


2013. december 18., szerda

Ádám újdonságok

Mert mindig van valami. Például újabban reggelente amikor felébred, akkor nem szól, hanem csak azt halljuk a nappaliból, hogy kopog. Az első ilyen kopogásnál feldúltan (mert 6:50 volt) mentem a bejárathoz ajtót nyitni, mert nem gondoltam volna, hogy Ádám jelzi így, hogy ki akar jönni a szobájából. 

Az apa és anya mostanában apu és anyu is. Hogy honnan nem tudom, mert bár András szokta mondani anyukájának (én nem hívom így a szüleimet), de ritkán beszélünk - ahhoz ritkán hogy eltanulja Ádám. Úgy tűnik elég egyszer-kétszer is.

Aztán vannak új szavak, mint csúszda, majom, Maja, hold (amit meg is mutat az égen - lehet ezt már írtam), enni, inni, épít. Ezeket mind szépen használja önállóan, és most már egyre többször lehet vele ismételtetni magunk után szavakat. A kedvencem a kutya, amit így mond továbbra is: "va-va". :) Továbbá a cica nem képes cica lenni, mert a cica az cici. 

Imád motorozni és kupit csinálni, és most a fürdés is habos vízben történik. Bio boltban találtam jó kis baba fürdetőt, elvileg érzékeny bőrre van. Még tesztelünk, mert most valami nagyon kiütötte Ádám hajlatait, de nem mondanám rá elsőre, hogy a fürdető volt.

Alakul már a cuppanós puszi is, de a legjobb, amikor esti mese közben hozzám bújik és simogatja az arcomat. Néha meg annyit puszilkodunk már altatáskor, hogy elgondolkozom vajon meddig helyes, vagy hogy is írjam. Nem szájról-szájra puszilunk - bár előfordult már, hogy pont úgy esett - de úgy puszilkodunk, hogy nem is akarjuk abbahagyni. A legjobb dolog, legszebb érzés....igazi szerelem. Ahogy átfonja a karjait a nyakamon és érzem, hogy mennyire szeret. :))))


Egyébként meg mindemellett kezdek szomorkodni, mert vészesen közeleg András indulása. 











Ó szép fenyő, ó műfenyő...

Na most olyan történt az életemben, amit sosem gondoltam, hogy történni fog. Ezért sem mondom már 1-2 éve, hogy soha, mert mostanra tudom, semmi nem állandó. 
Szóval én világéletemben elutasítottam a műfenyőt, gyűlöltem, nem tartottam karácsonyinak... Egyszerűen nem akartam, hogy nekünk valaha is olyan legyen. Mert látszik, hogy mű, mert nincs illata, stb. Aztán tavaly először vettünk Andrással karácsonyfát saját kis otthonunkban. Szép volt, normann, 1,5 méter körüli, kb. 4-5 napig állt a nappalinkban (az ünnepek egy részét Fehérváron töltöttük), és 8000 Ft volt (András emlékezete szerint). De nem volt illata, és erről is hullott a levél. Amikor pedig a 4.-ről lifttel levittük, mindenhol tűlevelek voltak a lépcsőházban. Az már egy külön elkeserítő része a történetnek, hogy mennyi kivágott fenyőt szoktak otthagyni a placcokon.
Idén pedig kezdte a gondolataimba befészkelni magát az a gondolat, hogy ha lenne egy szép, igazinak tűnő műfenyő, akkor lehet hajlandó lennék váltani. Az illatot megoldjuk illóolajjal, az ára pedig pár év alatt visszajön. Furcsa, hogy pont akkor amikor már gyerekünk van - és útban van a második akarunk műfenyőre váltani.
Aztán körbenéztünk 1-2 helyen és ami valóban tetszett nekünk, azok 45-50e Ft-ba kerültek. Ennyiért meg nem akartunk venni. Aztán pár nappal később András talált egyet az OBI-ban, elmentünk megnézni és meg is vettük. 25.000 Ft volt, 1,5 méteres és gyönyörű. Mondhatni megszólal. :) Remélem feldíszítve és a dobozból kivéve is ugyanez lesz majd a véleményünk.

Aki pedig dísz vásárlás előtt áll, ajánlom megnézni az OBI-t, mert a teljes kertészeti osztály karácsonyi hangulatban úszik, hatalmas választékkal!


2013. december 17., kedd

2013. december 9., hétfő

Nő a pocak

Szinte hihetetlen, és ha nem olvasom el egy velem egyidős terhes kismama blogos bejegyzését, le sem merem írni, de nőtt a hasam. András már rákérdezett múlt héten, hogy kinyomom a hasam, vagy híztam-e, de mondtam neki, hogy hízni nem híztam és a pocakom sem nyomom ki. Sőt behúzni sem tudom úgy. Hallottam már korábban, hogy a második terhességnél hamarabb nő a pocak, de nem gondoltam arra, hogy ez már a 8. héttől is igaz. Most meg találtam 1-2 fórumot, ahol szintén erről számoltak be. 
Émelygésem egyébként nem nagyon van már. Sőt néha furán érzem magam, mert eszembe sem jut, hogy pocaklakóm van. Emiatt meg persze lelkiismeret furdalásom van.

...és bár korai még, de azt hiszem gondjaink lesznek a nevekkel. Nem vagyunk közös nevezőn. Így lehet majd csak a legvégén lesz meg a megfelelő. Igaz rá is érünk még.


Vérvétel és védőnő

Megkezdődött, mindig menni kell valahova. Ma reggel vérvételre ment, egy rakat dologra vettek vért tőlem. 8-ra mentünk Ádámmal. Annyira nem voltunk időhöz kötve, így a fele távon sétált Ádám, mert azt mostanában nagyon élvezi, és ügyesen sétál is kézen fogva. Nos amikor megérkeztünk, nagyot nyeltem - millióan voltak. Volt hely, levetkőztünk, de Ádámot nem vettem ki a babakocsiból. Tudtam, ha megteszem, nem rakom vissza, és szaladgálni fog. Így először könyveztünk, aztán ropit evett, majd pudingot, majd telefonon nézett meséket, aztán ki akart szállni, majd elfogadta, hogy nem lehet, végül nézelődött. Nagyon büszke vagyok rá, de tényleg, mert majdnem 2 órát kellett várnunk mire sorra kerültünk. Én már türelmetlenebb voltam a végén. Amikor én következtem, szépen betoltam a babakocsit, és úgy vetettem le a vért. Ügyes volt ott is, bár elsőre nem tetszett neki, hogy tűt böknek belém. Miután végeztünk, kitoltam a kocsit, leültünk egy percre, ránéztem a kezemre, és még mindig nagyon vérzett. Ekkor jöttem rá, hogy még mindig ökölben van a kezem.... Elfelejtettem elengedni. :) Itt még nem volt vége a mai napnak, mert 10:20 volt időpontom Ádámmal a védőnőhöz. Rohantunk. Útközben vettem neki egy kiflit, magamnak is valamit pékárút, majd felrohantam a kiskönyvért, pisiltem és rohantunk tovább a védőnőhöz. Nem értem egyébként miért kell még mindig menni. Ádám egyébként 11,8 kg és 86 centi. Kb. ennyi volt a látogatás lényege. Állítólag januártól a védőnő költözik a Liezen M-be, aminek már megörültem, de sajna költözünk vele mi is. Ennek kevésbé örülök, mert messzebb van.

Mikulás

Mivel Ádám tejfehérje allegriás, részünkről egy étcsokis mikulást kapott és egy télapós könyvet. Aztán az innen-onnan kapott csomagokban már volt sok-sok tejcsoki is, ami így ránk, szüleire maradt. :) Nagy feneket egyébként nem kerekítettünk még mindig a dolognak, mert hiába próbáltam neki mondani, ő még nem fogta fel, hogy ki is az a mikulás. Majd jövőre.... 
Azért András munkahelyén is elmentünk a Mikulás ünnepségre, ami szerintem nagyon szar volt. Amíg tavaly játékot kaptak a gyerekek, addig most édességcsomagot. Így Ádám kapott egy olyan csomagot, amiből semmit nem ehetett meg, Ha pedig nem Ádámról van szó, voltak ott más kisgyerekek, 1 év alattiak, akiknek többsége szintén nem valószínű, hogy kap édességet. No mindegy. A műsor volt inkább gázosabb. 3 fiatal verseket mondott. A nézőtéren hangzavar volt, hiszen ismeretlen versek még 4-5 éves gyerekeket sem kötnek le, nemhogy kisebbeket. Sehol egy ének, egy dal, ami szerintem jó kis hangulatot csinált volna. A tavalyi Vaskakas Bábszínházhoz képest ez nagyon nem aratott sikert. Azonban Ádám végigülte, végigtapsolta és nevette az egészet. Döbbenet! Egyszerűen imád minden előadást, tapsol, tátott szájjal figyel. Nagyon büszke voltam rá, mert végig elült az ölembe, nem szaladgált, nem kéretőzött le, hanem ott ült és figyelt. Nem erre számítottam. Másnap amikor sétáltunk a Plázában és megálltunk zenés előadást nézni (gyerekek balettoztak, táncoltak), végignevette, tapsolta az egészet, amikor pedig vége lett, sírt és nem akart eljönni. Jó érzés, hogy így leköti minden. A belvárosi fényjáték is teljes áhítattal töltötte el. Mondjuk oda többet nem megyünk hétvégén, mert marha sokan voltak.




2013. december 3., kedd

Ádámról és Kyncs Kft.

Kezdem a tegnappal. Délután jelenésünk volt a plázába, mivel kedves telefonszolgáltatónktól a számla nem érkezett meg, de az sms-es felszólítás igen, hogy fizessünk, mert kikapcsolják a telefonokat. Mindegy, lerendeztem, közben Rossmann-oztunk, bevásároltam CBA-ban, kicsit szaladgált Ádám Mekk Elek-ben, aztán indultunk haza. Mivel utál beszállni a babakocsiba, gondoltam egy darabig sétáljon. Fogta okosan a kezem, néha akarta csak elengedni, de mondtam neki, hogy nem lehet, mert sok az autó és ő megértette. Aztán haladtunk szépen előre, zebráról zebrára, míg végül hazaértünk. Tök ügyesen sétált, végig fogva a kezem, a zebrán gyorsabban szedve a lábait - ügyes volt. Nagyon örültem neki! Kellett neki a mozgás is, illetve tanulni kell a közlekedést, azt hogy fogja a kezem, vagy a babakocsit, mert nyártól nem  ő fog benne ülni. :)

Egyébként tegnap odajött hozzám, rábökött a pocakomra, és közölte, hogy "baba". :) Mondogatom neki sokszor, nehogy odaüssön, vagy mert nem akarom annyiszor felvenni, cipelni.

Egyre több szót mond, és ismétel. Pl. újak: száj, ti_ _is (tigris), Árpi, Eszti, Sziszi (anyukám Szilvia), aama (alma), illetve elég sokat utánunk mond továbbra is, csak még magától nem használja. 

Ami nagy változás, hogy egyre több átaludt éjszakát tudhatunk magunk mögött, illetve egyre több általunk is fogyasztott főtt ételt is megeszik. 

Imád telefonálni - ez sajnos megmutatkozott egyik havi telefonszámlánkon is, amit azóta beállíttattunk - és minden elektromos kütyü érdekli. 

Végre motorozik, úgyhogy visszük magunkkal a sétákra. Most nőtt hozzá a születésnapjára kapott motorhoz is. :) Még jó, hogy ilyenkor is lehet motorozni, illetve ez jobban kifárasztja. Nagyon mozgékony, és eleven és folyton megbotlik mindenben, hatalmasakat szokott tanyálni.

Nagyon szeret mostanában az etetőszékben üldögélni, így könnyebben megy a mosogatás, egyszerűbb étkek elkészítése. Megint próbálkozunk az egyedül evéssel, de inkább játszik az evőeszközzel.  De legalább addig is én is reggelizek vele együtt. 

Minden este esti mesét olvasok neki - inkább versikéket. Ő addig issza a tápszerét és figyel. Aztán villanyoltás, nézzük a teknőst - vagyis a csillagjait a mennyezeten - próbál lecsillapodni, aztán kb. fél óra alatt alszik el. Közben van hogy hason ugrál, veri a lábát az ágyba, vagy lefejeli a párnát. De egyre könnyebben és ügyesebben alszik el.

Nem szeret fogat mosni. Most új fogkrémet kapott. Eddig Nenedent-et használtunk (fluorid mentes volt), de elfogyott. Most másikat vettem, ez is 0 éves kortól van, de erre ráírták hogy ne nagyon nyelje le a gyerek. Hát a mi másfél évesünk még nem tudja nem lenyelni. Eleve örülünk ha kicsit pár másodpercig moshatjuk a fogát. 

Amúgy nagyon huncut és szeretni való, IMÁDJUK!


Aztán voltunk ma Kyncs  Kft.-nél. Felhívtam őket délelőtt telefonon, először jövőhét hétfőre kaptam időpontot, de aztán mondta a hölgy, hogy igazából bemehetek ma is. Gondoltam, akkor megyek ma, András is hamarabb hazaér, tud vigyázni Ádámra. Aztán nem tudott hazaérni, így keltenem kellett Ádámot az alvásából. Persze ilyenkor alszik a legmélyebben, nagyon sajnáltam felébreszteni. Gyorsan felöltöztettem, beleültettem babakocsiba és indultunk a Corvin utcába. Közben András is hívott, hogy tud jönni, így egyből arra vette az irányt. Mi hamarabb odaértünk Ádámmal, a babakocsit az épület oldalánál leraktam és felsétáltunk a másodikra. Jó sokan voltak. Kaptam egy 2 oldalas papírt, ki kellett töltenem, Ádám addig mellettem telefonozott. Aztán szóltak, hogy mehetek is, megnézik a baba méretét. Kérdeztem Ádámmal mi lesz, mert András még nem ért oda. De bevihettem őt is. Feldobtam egy székre, én meg feküdtem is gyorsan, mert sietni kellett. Ádám majdnem sírni kezdett, hogy mit csinál velem az a néni (Maca volt), aztán mondtam, hogy ott a baba anya pocakjában, megnézi a néni, a néni meg mondta, hogy hát még csak 17 mm, jóindulattal 18mm. Ez gondolom a "baba" szó használatára mondta, mert méret szerint 8 hét 2 naposnak számoltak. Jövőhéten kell mennem hétfőn vérvételre, akkor csinálják a többit is.  Január 3-án pedig megyünk UH-ra, és akkor András is itthon lesz még! :)  Egyébként már kivehető volt Minibogyónk feje és ebihal alakú testecskéje. :)  A Down szűrés továbbra is 30.000 Ft (10.000 a vérvétel, 20.000 az UH).


2013. december 1., vasárnap

Ádámnak kistestvére lesz

Hosszú bejegyzés következik, melyet különböző okokból eddig nem akartam megírni. Most hogy már a családdal megosztottuk a nagy hírt, itt is elmesélem. :)

2013. november 14.
Hol is kezdjem, hol vágjak bele a közepébe? Szeptember 12-én elmentem végre rákszűrésre Dr. H.Z. magánrendelésére. Nagyon jó fej volt, sokat beszélgettünk vizsgálat közben, szóba jött a lombik is, mondta is, hogy tök jó, hogy vannak fagyasztott embrióink, mert nagyobb az esély a teherbeesésre velük. Nyilván el is magyarázta miért, most ezt nem részletezném. Aztán megbeszéltük, hogy hívni fog, ha valami gond lenne az eredményemmel, de nem hívott. Végül egy hónappal később aztán  ő volt a vonal másik végén, és elmondta, hogy P3-as lett az eredményem, de ne ijedjek meg, mert valószínű gyulladás van a szervezetemben, 3 hónap múlva megismételjük a vizsgálatot. Aztán telt az idő, a petefészkem sokszor szurkált, sokat gondolkodtam mitévő legyek, elmenjek-e hamarabb, írjak-e a dokinak, hogy szeretnék hamarabb menni. Aztán késett megint a menzeszem, úgyhogy úgy voltam már vele, hogy akkor tuti még mindig van valami, mert a rákszűréskor is majdnem 39 napos volt a ciklusom a 28 helyett. Gondoltam megvárom amíg megjön, aztán egyeztetek időpontot.
Aztán egyik napról a másikra érdekes gondolatok kezdték a fejembe fészkelni magukat. A hálót alakítgattam fejben, hogyan oldanánk meg 2 gyerek részére, milyen lenne az élet négyesben. Sokat morfondírozunk a lakás átalakításon, mert elég kicsi a lakásunk, jó lenne különkerülni Ádámtól. Gyermekkori barátnőm ismét babát vár, így gondoltam ezért jöttek ezek a gondolatok. Aztán valamelyik hétvégén a kezemben volt barátaink 2 éves kislánya, és olyan édes volt, olyan érzés szállt meg hirtelen, hogy azt mondtam Andrásnak: „Én akarok egy kislányt!” Aztán teltek a napok, már 6 napja késett a menzeszem (nov. 12.) és bár Viki barátnőm a helyemben még nem vett volna tesztet, én tudni akartam, hogy mi van. Délután csináltam meg 4 körül, és a teszten rövid időn belül 2 csíkocska jelent meg. Hogy mit éreztem? Sírtam, mert azt hittem velünk ilyen soha nem fog megtörténni, hiszen nekünk lombikos volt Ádám is. Aztán meg persze az volt bennem hogy nem jó a teszt. Biztos rosszul csináltam, vagy valami bajom van hiszen szurkál a petefészkem…hiszen Aliznak is pozitív volt a tesztje, mégsem volt terhes.
Soha nem vártam még annyira Andrást haza. Nem tudtam mit fog szólni, mert bár szerettünk volna Ádámnak kistestvért, de majd csak 4-5 év múlva. Hát ember tervez, isten végez…. A reakciója aztán Andrásnak olyan volt amire számítottam, amolyan „úristen, most mi lesz???” Meglátta a tesztet, és megkérdezte, hogy kié a teszt….
Furcsa érzés ám! Ádám még meg sem termékenyült, amikor már szerettük és vártuk, most meg történik velünk valami, amit nem terveztünk, és borít mindent, és közben tudjuk, hogy ez mekkora áldás, és szerencse és ajándék, de mégis a sok kérdés, félelem. Egyébként András leginkább attól tart, mi lesz velem, hiszen nem lesz itthon fél évet, és kb. pont szülésre fog hazaérni – ha nem érkezik hamarabb a kistestvér, mint ahogy Ádám is tette ezt.
Nekem első este lelkiismeret furdalásom volt, hogy cserbenhagyom Ádámot, hogy lecserélem, hogy én még nem tudok mást szeretni, hogy fogja a kis lelke viselni. Lehet baromság, de ezt éreztem.
Az egész olyan hihetetlen. November 25-re kaptam ultrahangra időpontot, még olyan távolinak tűnik (november 14. van). Közben olyan nehéz már magamban tartani. Horváth doki nagyon aranyos volt, mondta, hogy hívjam, ha bármi történne közben. Illetve megbeszéltük, hogy ismétel egy rákszűrést is.
Egyébként végre tudom az okát, hogy miért járok 2-3 hete újra pisilni éjjelente. Az alhasamat is folyamatosan érzem, gondolom nő a méhem. Volt már enyhe émelygésem is, de szerintem ez a terhesség sem lesz vészes. Remélem! A vérvételeket és a vizsgálatokat nehezebb lesz egyedül kivitelezni Ádámmal, de majd lesz valahogy. 


2013.11.16.
Ahogy telnek a napok, egyre türelmetlenebbül várom, hogy mehessek végre ultrahangra. Nagyon rossz ez a bizonytalanság. Jó helyen van a pocaklakónk, van-e egyáltalán tényleg (még a két teszt után is hihetetlen kissé), nincs-e más bajom?
A hasam folyamatosan fájdogál. Nem görcsölök, hanem itt-ott szurkál. Hol a petefészkek környékén, hol az alhasam, hol tök máshol. Sokat járok pisilni, és persze folyamatosan figyelem, hogy milyen színű a wc papír. A farmer nadrág is zavar begombolva, de nem azért persze mert nőtt volna a hasam :D, hanem ugye fájdogál a hasam. Kissé fáradtabbnak is érzem magam és nagyon enyhe émelygésem van, de közel nem hányinger. Azt hiszem a legjobb megfogalmazás, hogy amolyan másnapos érzés ez. Egyre jobban akarom a kistestvért (tudom gáz, hogy így érzek, és nem vagyok a fellegekben), de még mindig sok a félelem. Egy másfél – 2 éves gyerekkel nehéz lesz egyedül végigcsinálni egy terhességet. Egy csomó olyan dolog vár rám, amire még talán nem is számítok. András is emiatt feszült. Persze megbeszéltünk, hogy örülünk, csak hát ugye a majd lesz valahogy inkább rám jellemző, mint Andrásra.
Amit eldöntöttem, hogy most jobban oda fogok figyelni a kajálásra. Pl. csak graham kenyeret eszek és abból is keveset. Vettem barna rizst, vacsira hamlet, cukrot csak kávéhoz rakok (kávé nélkül nem élet az élet nekem, és a fejem is fáj ha nem iszom). Mindig veszek zöldséget köretnek (egész újakat (számomra újak csak) is megkóstolok, és próbálok nem szénhidrát gazdag kajákat főzni. Ha megkívánok valami nasi félét fogok enni, de csak mértékkel, keveset.
Egyébként még mindig bennem van, hogy hogyan tudom majd megosztani a szeretetem, hogy fogok tudni úgy szeretni, hogy se Ádám, se kistesó ne szenvedje hiányt. (Egyébként nagyon kislányt érzek).


2013. november. 24.
Vasárnap este van. Napok óta a holnapi nap jár a fejemben. Vajon minden rendben lesz az ultrahangon? Ott lesz a baba? Jó helyen lesz? Megfelelő lesz a mérete? Verni fog a szíve? Tényleg nem néztem el a terhességi tesztet? ( :D na jó, ez azért durva lenne).
Hiába vannak tüneteim, amíg a doki azt nem mondja, hogy „gratulálok, Ön kisbabát vár” – vagy valami hasonlót, addig mindig az van bennem, hogy lehet beképzelem.
Mert szoktam émelyegni, igaz én nem reggel, hanem délután és este. Érzékenyebb a cicim, és meg is nőtt egy kicsit. (Ádám meg megint piszkálni akarja.) Már most elérzékenyülök egy csomó mindenen. és ugye folyamatosan fájdogál az alhasam. Ha most azt mondaná a doki, hogy nem lát terhességet, akkor most már szomorú lennék. Mert már csak a négyes kis életünk jár az eszemben…


2014. november 25.
Annyira vártam már ezt a napot. Dél körül már nagyon izgatott voltam, olyasmit éreztem, mint a kaális HCG vérvétel előtt. András elkéretőzött munkahelyéről és hazajött értünk. Felöltöztettem Ádámot (jó melegen mert extra hideg volt) és én is felöltöztem majd elindultunk. Alig találtunk parkolóhelyet, de nem idegeskedtünk, mentünk egy nagy kört, aztán a rendelő előtt felszabadult egy. H.Z. magánrendelésére mentem, és hozzá is fogok járni. Talán érdekes, hogy lombik után nem, de most választottam saját dokit. A lombik elég sok pénzt leszívott anno tőlünk, igaz most meg nem állunk úgy, de azért mégsem lesz András fél évig, nem mindegy, hogy futószalagon vizsgálnak meg, vagy vigyáznak is rám közben. Mert H.Z.-nél ezt érzem.
Egy hölgy volt előttem, egy süket nő, akit elkísért egy ismerőse, ha tolmácsolásra lett volna szüksége. Nem volt. Aztán én következtem. Ádám pont egy szinttel feljebb kevergett Andrással, így nem volt hiszti, hogy hova tűntem.
Leültem aztán nézett rám a doki, hogy mondjam. Nem is tudom miért gondoltam, hogy beírta a naptárjába időpont egyeztetéskor, hogy miért is jöttem. Elmondtam, gratulált, én meg mondtam neki, hogy hát remélem tényleg van miért. Aztán vetkőztem és rögtön a citológiával kezdett. Ugye az előző P3-as volt, most levette újra. Meglepődtem, azt hittem ilyet csak 12. hét után csinálnak. Közben kérdezgetett, pl. hogy örülünk-e, vagy annyira nem akartuk, én meg mondtam, hogy nem terveztük, de örülünk igen, főleg, hogy Ádám lombikos volt. Aztán elmondtam, hogy emiatt nem is védekeztünk, és bár még pár évet vártunk volna, a lehetőséget nem vettük el. Érdekes az élet, Ádámnál mindig ovulációra időzítettünk, most meg…. persze tudtam most is ha kb. félidős voltam, de sosem mondtam Andrásnak, és igazából nem foglalkoztam vele a korábban már említett lombik miatt.
Aztán átfeküdtem a másik ágyra és megnézte hüvelyi ultrahanggal a babánkat. Mert ott volt, én is kiszúrtam elsőnek. Rögtön gratulált is. Elmondta mit látunk a képen, melyik a méhem, hol a méhszáj, és ott az a kis babszem, benne a 8mm-es embrióval, és aztán hangot kapcsolt és meghallhattam a szívhangot. Majdnem lefordultam az ágyról. „Azt hiszem elég egyértelmű” – mondta Hz. – „Gratulálok!”
Jajj de boldog voltam, el sem tudom mondani. Csak vigyorogtam és most már el mertem hinni tényleg, hogy egy kis élet fejlődik bennem. Ádám kistestvére. Ezzel pedig teljesül az álmom, és 2 gyerekes családdá válunk.
Aztán átbeszéltük mit szedek, van-e panaszom, igyak sokat, ne egyek nyers húst és nyers tojást. Aztán mondta, hogy azt kell még eldönteni, hogy Down szűrést akarunk-e, mire rávágtam, hogy persze, hiszen elmúltam 30, mire ő mosolygott, hogy hát nem is azért… végül mondtam, hogy Ádámmal is voltunk, ez a biztos. Ennek tudatában elmondta, hogy akkor a héten menjek védőnőhöz, vetessem magam terhesgondozásba, aztán vagy a héten vagy jövő héten legkésőbb hívjam a Kyncs Kft.-t. Ott csinálnak majd egy ultrahangot megint, hogy aszerint adjanak időpontot vérvételre és ultrahangra.
Kicsit kezdek parázni a dolgok lebonyolítása miatt, mert elég sűrű lesz az eleje, és most Ádámmal majd kezdenem kell valamit. Még egy vérvételre be is tolom, mert az pikk-pakk megvan, de uh-ra nem tudom bevinni.
December 30-án megyek legközelebb H.Z.-hez, azt mondta, ha meglesz az eredményem a citológiámról, és olyan, akkor hív, ha nem, akkor megbeszéljük majd, hogy hogyan tovább, és valószínű majd a szülés után a 6 hetes kontrollon lesz a következő rákszűrés. Remélem rendben lesz, és nem bonyolít tovább a dolgokon egy P3-as eredmény. Bár ahogy utána olvasgattam neten, annyira nem kell beparázni, általában mindenkinek visszaállt, és rendben volt később.


2013. 11.29.
Tegnap reggel lementem védőnőhöz gondozásba vétel céljából. Még végig sem gondoltam, hogy már megint mennyit kell majd vele találkoznom. Talán második terhességnél nem fog annyit okoskodni. Minden oké volt, levittem neki előző kiskönyvemet, hogy amit akar írjon ki belőle, mert sok adat változatlan maradt. A szülés várható időpontját sikeresen beírta az első magzatmozgás időpontjára. A mérleg szerintem most is mumus lesz, de igazából majd a saját mérlegünk lesz a mérvadó számomra. Az jó, hogy mínusz 5 kilóval kezdtem a terhességet az előzőhöz képest.
Ádám is lent volt velem, úgy próbáltam a figyelmét lekötni, hogy a telefonomat a kezébe adtam, és dalokat hallgatott rajta. De azért mindenáron csúszdázni is akart, ami úgy be volt rakva a sarokba, hogy lehetetlenség volt használni.
Hétfőn felhívom a Kyncs Kft.-t down szűrésre időpontot egyeztetni és gondolom kapok beutalót vérvételre is.
Egyébként kevesebbet fáj a hasam, pedig Ádámot is emelgetem, igaz minimálisra szorítva az eddigiekhez képest. Émelyegni szoktam, de mást nem érzek. Azt hiszem Ádámmal nem sokat fogok agyalni a pocakomon, de talán nem is baj – remélhetőleg így gyorsabban telik majd a babavárás.
Tegnap este fogmosáskor elképzeltem, ahogy pár év múlva a  gyerekek – a mi gyermekeink - egymás mellett mossák a fogukat és közben bohóckodnak. Olyan boldogság töltött el! Igazából most jövök rá, hogy teljesül az álmom! Nem is foglalkozom a nehézségekkel, csak a szép jövő van előttem. 2 gyerek, akik remélem jó testvérei lesznek egymásnak! Remélem mi is átvészeljük Andrással a nehezebb első időszakot és nem fogunk egymás agyára menni. :)

Nagyon boldog vagyok!