2014. március 28., péntek

Cukorterhelés

Ezen is túl vagyok, szerdán megejtettük Ádámmal. Igyekeztem korán, azaz 7-re odaérni, hogy mihamarabb végezzünk. Hiába kel Ádám sokszor 6-kor, olyankor mellém kucorodik és még lehet pihenni. Most viszont órára keltem, ki is kellett kelni az ágyból, és ahogy az lenni szokott, Ádámot alig tudtam felébreszteni annyira aludt. Pedig őt csak 6:20-kor keltettem. 
Mikor odaértünk, Macával mentünk fel lifttel, kicsit beszélgettünk - olyan jó érzés, hogy már nem vagyunk egymásnak ismeretlenek.
Aztán odaérve vártunk, hogy összeszedjék a kiskönyveket, majd behívjanak. Fél 8-kor  vették le a vért, megittam az édes löttyöt (minden nélkül), majd elmondta az egyik hölgy, hogy fél 10 körül fognak szólítani, addig kint üljek le. Kérdeztem is, hogy nem lehet hazamenni? Csak 5 percre lakunk. Aztán mondta hivatalosan nem, ő elmondta, én meg eldöntöm.... Végül nem mentünk. Kicsit féltem is, hogy Ádám hogy fogja bírni. 1 kiflit vittem neki, volt innivalója is, volt nálunk könyv, és megkapta kicsit a telefonom is, amin megnézett egy Mickey egér részt és 4-szer végighallgatta a Nád a házam tetejét, amit végig is mutogatott és énekelt.  Jól viselkedett, büszke is voltam rá. Még a vérvétel után kicsit szaladgál a folyosón - amúgy akkor kicsit éreztem is a cukros lötty hatását, kicsit elgyengültek a lábaim és enyhén émelyegtem - de aztán visszaült a babakocsiba és matricás könyveztünk. A második vérvétel előtt sétáltunk, de végig fogta a kezem és szót fogadott. Elég közreműködő (még) ezekben a szitukban, azt hiszem szerencsés vagyok vele, el lehet vele menni vizsgálatokra, vásárolni - általában jól viselkedik, nyugodtan. A második vérvétel után azt mondták, hogy már hétfőn mehetek az eredményért, aztán hazafelé még vettünk 1 kiflit Ádámnak, meg nekem egy pizzás csigát. Túl vagyunk ezen is!

Ja, még azért érdemes megemlíteni, hogy a védőnő a cukorterhelés mellé elfelejtett vércsoport meghatározást és ellenanyagszűrést kérni, amit azért megcsináltak, de megjegyezték. 



2014. március 27., csütörtök

Választottunk - Bálintunk lesz

Ma András pontot tett a név mizériánkra, és azt hiszem tényleg meglett a megfelelő nevünk. 

Picifiúnkat Bálintnak fogjuk hívni!!! 

A névlistámon szerepelt, és ő végül ezt választotta. Azt mondta megbarátkozott a névvel és már szereti a picivel együtt! (A picit eddig is szerette a távolból is. :) )

Azt hiszem tényleg jól választottunk, amióta megbeszéltük, csak mosolygok! 

2014. március 25., kedd

Védőnő, Gyermekorvos, Terhesgondozás és szar éjszaka

Sűrű volt a tegnapi nap, így a mai napra betervezett cukorterhelést még tegnap este elnapoltam 1 nappal későbbre. Az éjszakát követően nem is bánom...
Tegnap reggel elindultunk Ádámmal védőnőhöz és még az út felénél sem jártunk, amikor a zebrán állva vártuk, hogy megálljanak az autók. Aztán megállt a hozzám közelebb eső, de a túlsó sávban nem, sőt nagyon gyorsan jöttek az autók. Mire az "udvarias" 60 körüli sofőr olyan bunkó módon kiabálni kezdett velem, mindenféle csúnya kifejezéssel, hogy csak lestem. Persze egy "Te barom, nem látod, hogy nem állnak meg a túlsó sávban az autók, és nem fogok így elindulni kockára téve a gyermekem épségét?" én is odaböktem, de ő csak mondta a saját igazát. Mindenki minket nézett. Annyira felzaklatott, hogy végigbőgtem az utat a védőnőig. Ott aztán várni kellett, mert csúszás volt, és egy anyuka is bement előttem a gyerekével, pedig ő nem is várandós tanácsadásra várt, hanem a kisfiát hozta, aminek a rendelésre a várandós tanácsadás után kezdődött. De szoptatás idő volt, és nem igazán érdekelte, én meg inkább nem szóltam. Kibírtuk Ádámmal, aki addig is a Tv felé kiabált, hogy "ifi nem jó" (wifi), "kikapcsolt". Aztán sorra kerültünk, Ádám már rohant is a játékokhoz, én meg jeleztem, hogy nem hoztam pisit, de tudok "produkálni" ha úgy jó. Kaptam egy műanyagpoharat, de csak tébláboltam, hogy most akkor Ádámot vigyem-e, mert tuti sírógörcsöt kap ha otthagyom. Aztán elindultam nélküle, gondoltam majd megoldja valahogy a védőnő, én meg sietek. Ahogy mentem visszafelé, csend volt és döbbenten tapasztaltam hogy Ádám játszik. Mondtam is védőnőnek, hogy ez amolyan csoda, aki mondta, hogy nem volt gond, Ádám egyből ment a játékokhoz és valami tojást emlegetett. :D Mérlegeltünk, és meglepetésemre nem híztam, pedig számítottam egy 2 kiló pluszra minimum. Nagyon sok fagyit eszem mostanában.... Aztán jött a vérnyomás mérés, és a pulzusom még 3/4 órával az ominózus eset után 120-as volt. Elmeséltem védőnőnek mi történt, aki erre nem azt mondta, hogy hagyjam, ne foglalkozzak vele, stb.... hanem hogy hány büntetőpont jár azért ha nem áll meg a másik sávban az autó. :)
Megkaptam a cukorterheléses papírt, és megbeszéltük a következő időpontot, amit kérésemre igényem szerint módosított, ugyanis elutazunk azon a héten amikor mennem kellett volna. De nagyon rugalmas volt. Ádám 2 éves státuszát is akkor fogjuk megcsinálni.
Miután végeztünk, hazamentünk, majd Ádámnak pucoltam egy almát, megnézett egy Mickey egér játszótere részt (új favorit), majd indultunk tovább a gyermekorvoshoz, hogy megmutassam a kezét. Eleinte tök türelmesen tűrte a várakozást, aztán egyre elevenebb és szófogadatlanabb lett, ami annak volt köszönhető, hogy elmúlt dél, és álmos lett. ezt mutatta is a szokásos módon. Mikor beléptünk a doktornénihez Ádám rögtön sírni kezdett, megutálta az utóbbi időben. Alig tudtam megmutatni az ujjait, amik sajna csúnyábbak lettek, és az egyiken már ki os repedt a bőr (mára már egy másik is vérezni kezdett). Doktor nő megnézte a torkát (nem értem az összefüggést), majd írt fel krémet, és ha egy hét alatt nem javul, vissza kell mennünk vérvételre és torok kenetre... ha jól értettem ez utóbbit. Kérdezte a diétát, elmondtam a kinder tojásos esetet, ő meg írt fel kúpot vészhelyzetre, ha nagyon megdagadna Ádám arca, szeme - az gyorsan hat. Persze óvva intett a próbálkozásoktól, de tudja ő is - Ádám 2 éves, környezetünkben nasiznak a gyerekek, nála mér erősebb a kíváncsiság, ő még nem érti meg hogy nem szabad, simán ehet olyat, amit nem kéne mert én egy kicsit nem figyelek. És igen, nem tudok mindig figyelni, látom magamon, érzem... fáradtabb vagyok mostanában, ez van, elismerem. Itt is megbeszéltük a 2 éves státusz időpontját, majd hazaindultunk. Ádám a liftben már bebólintott, de aztán megébredt mikor levetkőztettem. Megkapta a "kakaóját" (tápszer, kókusz- és rizstej, kakaó - mindent kakaónak hív) és hamar el is aludt. 
Délután fél 5-re mentünk Dr. H. Z.-hez terhesgondozásra. Sétáltunk és elég hamar oda is értünk (20 perc) és vártak is páran előttünk. Ádám egyből ment játszani, elvolt, szórakoztatta a kismamákat. Néha megpróbált elbújni lehetetlen helyeken és a mutatóujját a szája elé helyezve "Ssssssss"-segett. Ez nála azt jelenti, hogy ő most elbújt és csöndben kell lenni, nehogy megtalálják. Nézegettünk szórólapot is, ahol volt egy baba. Ádám mondta, hogy pelusa van, majd rábökött a saját pelusára, végül hirtelen a 2 lábam közé, hogy ott is pelus, mire mondtam neki, hogy "Nem, anyának nincsen". Erre ő felkiáltott, hogy "Bugyi!!!"
Sorra kerültünk, betoltam Ádámot a babakocsiban, aki már mondta is a monitorra mutatva a dokinak, hogy "Nna! Baba!" H.Z. nevetni kezdett, és mondta, hogy jól van na, egy pillanat, mindjárt! Aztán szólt is, hogy menjek vetkőzni. Hüvelyi ultrahanggal megnézte a méhszájat, majd hasi ultrahanggal az öcsit. Szólt Ádámnak is, hogy figyeljen, ott a baba. Méhszáj tök zárt, magzat víz rendben, méhlepény rendben, öcsi rendben. :) Amíg felöltöztem H.Z. Ádámmal beszélgetett, sőt amíg még vizsgált, megbeszéltük, hogy kinek a gyereke mit szeret... nagyon csípem, hogy mindig ad magából is, mesél a gyerekeiről és kérdez Ádámról. Persze ezt mindig leírom, de tényleg olyan emberi! Megbeszéltük a következő találkozásunk időpontját és szerencsére ő is rugalmas volt, így már nincs akadálya az elutazásunknak. Kérdeztem a vitamint is, hogy szedjem - mert most össze-vissza szedem - és kiegészítettük omega 3-mal. 
Hazafelé bementünk a Kardirex Patikába Ádám kenőcsét kikevertetni, megvettük a kúpot és nekem kismama vitamint és Omega 3-at. Elég sokat vártunk itt is, de Ádám még mindig hősiesen tűrte. 
Aztán éjjel megint megébredt 2 körül és nem akart visszaaludni. Vagyis nem ezzel volt a gond, csak ott kellett volna feküdnöm mellette folyamatosan. Jött utánam az én ágyamba és hiába vittem vissza mikor elaludt, újra felébredt és visszajött mellém. Így megint cuccoltam a matracát az enyém mellé, és így már teljes volt a megnyugvás, aludt is szépen. Csak sajna nekem nem ment fél 4-ig szenvedtem. Már neteztem is kínomban - így jutottam oda, hogy Ádámnak is veszek Omega 3-at, amit egyébként ma meg is tettem (Eskimo Kid). Aztán persze reggel nagyon nehéz volt az ébredés, de Ádám nem nagyon hagyott, kelni kellett. Mostanra megint olyan vagyok mint a mosott szar, holnap pedig cukorterhelés.... Szuper lesz!

Megjött a szülinapi ajándéka is, amit meg is kapott, mert 19.-én nem leszünk itthon, és az ajándék nagy lett volna, hogy hazavigyük, így úgy voltam vele, hogy hadd használhassa ha már úgyis megvan. :)


Az ajándékkal:





2014. március 23., vasárnap

Sűrű napnak nézünk elébe

Holnap kora délelőtt védőnőhöz megyünk (miattam), majd délután H.Z.-hez terhesgondozásra. Aztán a kettő között valamikor 1 és 3 között (ha Ádám alvása engedi) le kellene vinnem manót a gyermekorvoshoz, mert csúnyábbak lettek az ujjai. Konkrétan kirepedt a bőr az egyik ujján, mintha megvágta volna késsel. Szerintem kezdi zavarni is, mert egyfolytában szívja az összes ujját, a szájában vannak, este pedig amikor bekentem neki mannaszappanos ghánai shea vajjal kb. 3-szor ismételtette meg velem mindkét kezén a kenegetést. Elalváskor meg az arcocskáját simizte, de szerintem inkább az ujjai miatt. Sajnálom nagyon, mert mindig van valami. :( 

András küldött haza (most voltak kint azok a családtagok, akik mentek látogatni) egy óriás kinder tojást, ami tele volt mini kinderekkel. Ugye múltkor amikor több napon keresztül is kapott kisebb darabokat Ádám, egy idő után telítődött a szervezete és egyszer csak kiütötte. Mivel mióta hazajöttünk Fvárról a kiflin kívül semmilyen tejfehérje nem jut a szervezetébe, gondoltam ha kap egy felet, nem lesz gond. Nem felet terveztem, de olyan hirtelen rákapott és falni kezdte, hogy még a sírhatnék is rám jött, hogy mennyire ki van rá "éhezve". Aztán nem telt el fél perc és András szeme láttára - merthogy skype előtt kapta meg a hatalmas kinder tojást, hogy apa is lássa az örömét - Ádám vakarózni kezdett, kivörösödött a szája körül, nyaka és hólyagocskák jelentek meg az arcán. Egyből kapott calciumusk-ot és fenistil cseppet, és egyben megbeszéltük azt is, hogy itt a vége, nincs több kinder semennyi időközönként sem. Ráadásul a játék nem is érdekli.... Nagyon sajnálom, de ahogy már sok minden másban is tapasztaltam, tudom hogy könnyen elfogadja és el tudja felejteni, mint ahogy elfelejtette a telefonomat és a tablet-et is. (Már nem is nyúl hozzá az előhagyott telefonomhoz sem). 

Úgyhogy nincs több tejcsoki, és  kértem a családtagokat is, hogy az étcsokiból is csak módján, mert nem nagyon kap mostanában Ádám azt sem. Örülök, hogy végre almát kér nasizni!


2014. március 22., szombat

Ekcéma féle




Ez a jó idő, játszóterezés ezt is magával hozta. Virágot szed, fát kapirgál, mindent megfog és összeszed.... Első körben sudocrem-mel kezdtem el neki kenni. 
Már észrevettem pár hete is, hogy mostanában pirosabb a tenyere folyton és nem is olyan szép, meg elég meleg a keze (míg a többi testrésze nem), de ez most így délelőttre jött ki. 

Egyébként az én bőröm sem szép a kezemen. Fájnak az én ujjaim is, majdnem hasonlóan néz ki mint Ádámé. de én a terhességnek tudom be, mert Ádámnál is volt problémám és csak amíg várandós voltam. 



2014. március 17., hétfő

"Apa, apa"

Még Fehérváron voltunk, amikor elmentünk bevásárolni Ádámmal. Álltunk az üzlet polcai között, járkáltak körülöttünk az emberek, elment mellettünk egy András típusú srác is, mire Ádám vadul kiabálni kezdett utána: "Apa, apa!" 
Még vagy háromszor szólongatta, miközben és próbáltam megmagyarázni, hogy nem az apát látja, hiszen apa dolgozik, nincs itthon. 

Azért mondanom sem kell, hogy akkor, ott, a könnyeimmel küzdöttem....


2014. március 14., péntek

Változtatások

Mikor hazajöttünk Fehérvárról két dolgot változtattam meg másnaptól. Megvontam minden elektronikai kütyüt (tablet, telefon, laptop) - a tévé nézést kivéve -  és a nasikat (édeset és sósat egyaránt - kivétel a rizspuding). Erre azért volt szükség, mert otthon létünk végén már tablet-tel és tojással (youtube - suprised eggs) keltünk és feküdtünk és napközben is többször kérte, illetve rengeteg étcsoki és nasi fogyott. Ezt pedig nem akartam, nem akarom. Az volt a rossz, hogy minden második szava csoki volt Ádámnak, és tojás és nehéz volt kizökkenteni ebből. 
Aztán hazajöttünk, és milyen érdekes, eszébe sem jutott még a tablet, a telefonra is csak párszor mondta, hogy kéri, vagy hogy kapcsoljuk be a laptop-ot. Az utóbbi csak akkor van bekapcsolva ébrenléte alatt, amikor a családtagokkal kívánunk skype-olni, vagyis kora este. A tévé nincs megvonva, de amióta ilyen jó idők vannak, csak ébredéskor és lefekvés előtt nézzük kicsit. Tényleg kicsit, mert mostanában új kedvenc elfoglaltsága lett Ádámnak. Ennek pedig nagyon örülök. Leginkább pedig azért, mert most jutottunk el oda először, hogy Ádámmal foglalkozni lehet, figyel és megcsinálja amit kérek. Történt ugyanis, hogy a napokban a postán vártunk hosszú sorunkra és megpillantottam a játékos-könyves állványos egy vékony kis füzetet, Okos kétévesek címmel. Matricás foglakoztató füzet kemény 490 Ft-ért.  :) Aztán hazaérve szépen elkezdtünk nézegetni és megkeresni a megfelelő matricákat a megfelelő helyekre. Közben tarkítottam saját kérdésekkel, de persze nagyon kis egyszerűkkel. Azonban Ádámot még sosem láttam ilyennek. Látszik, hogy gondolkodik, keresi a megfelelő képet, és ha véletlenül segíteni szeretnék neki, még idejében arrébb löki a kezemet, mert ő egyedül akarja. Amikor épp nem a szabadban vagyunk, akkor ezt és egy újabb hasonló szerzeményét bűvöli. Eme füzetek segítségével pedig még Ádám kajálása is javult, ami egyébként elkeserítő. Míg hallgatom, hogy a velünk egykorú és kisebb gyerekek miket esznek, Ádám nem változik, nem akarja az újdonságokat. Olyat sem, amit ehetne. A legrosszabb, hogy nem eszik kenyeret/kiflit, stb. szendvicsnek megcsinálva. Folynak a könnyei, megkóstolni sem hajlandó. Azt sem tudja milyen. Már az amerikai palacsintával is úgy próbálkozom, hogy sós tésztát csinálok és abba rejtem a felvágottat. Trükközök, mert  erőltetni nem szeretném, de próbálkozom, hogy bővüljön a repertoár. Most a matricás füzet annyira leköti, hogy ma pl. megette a röszti burgonyát hallal, amit egyébként élből kiköpött volna. Én egyébként ugyanilyen rossz evő voltam, de azért ez nem nyugtat meg. 
Amúgy nagyon örülök a jó időnek. Imádom a kint létet és Ádám is kiegyensúlyozottabb, hamarabb elalszik esténként (kopp-kopp-kopp).
Ma pedig mikor fürdés előtt kiborította a kockás tároló dobozt, és én mérgelődve közöltem vele, hogy ezt szépen össze kell pakolnia majd (nem jellemző, hogy megcsinálja), kimentem a szobából és hallottam, hogy énekelgeti: "Ide-ide, ide bele". Mire bementem a kockákkal teli dobozt próbálta visszarakni a helyére. Össze-vissza puszilgattam. Ezt is megértük, hogy nem könyörgés árán, vagy az én segítségemmel pakol el. 


2014. március 11., kedd

Egy kicsit magamról, vagyis a pocakos életemről

Az egyik leginkább nagy változás, hogy olyan mintha óriásit nőtt volna a pocakom 1-2 hét alatt. Nemcsak nagy, de olyan kemény is. A pici is rengeteget rugdos, mozgolódik, olyannyira, hogy ma reggel először láttam is a pocakomon egy hirtelen kis mozdulatot. Tegnap este pedig nem tudtam elaludni. Nem találtam a megfelelő pozíciót. Nem volt jó háton, sem a jobb, sem a bal oldalamon. Még a hason fekvést is megpróbáltam mindenféle párnával kitámasztva, de persze nem volt kényelmes úgy sem. Aztán közben a minike olyan parádét rendezett a pocakomban, hogy csak lestem. Egyébként nagyon érzékeny a cukros dolgokra, egyből bepörög tőle.
Azt hiszem megkezdtem a kilók felszedését is. Nem mondom, hogy csodálkozom, és nem is tulajdonítom csak a várandósságnak. 
Továbbra is sokat keményedek, vagy talán fogalmazzunk úgy, hogy sokszor érzem a hasamat. Bár alap állapotban a fizikai állapotom teljesen rendben van, a kimerítőbb dolgokat nem bírom annyira. Nehezen futok Ádám után, és bár azt gondoltam, hogy a játszótér majd megváltás lesz, mert csak leülök és nézem Ádámot ahogy játszik, ehelyett ott is rohanok utána egyfolytában. Közben küzdünk a fegyelmezéssel, és a szót fogadással. 
Esténként nem álmosodok el hamar, de reggel már rég nem kelek 6 órakor fel. Általában 7-ig alszunk Ádámmal, van hogy ő hamarabb kel, de mellém bújik és még szundizunk együtt kicsit. Napközben nem tudok pihenni, mindig van dolgom - ezt néha érzem is. 
Továbbra sem gondolom magam kívánósnak, bár édesszájúbb vagyok, mint amúgy szoktam. 
A bőröm elég ramaty és érzékeny. Néha ekcémás jellegű foltok jönnek elő. Főleg a kezemen (alkaromon és kézfejemen).
Nevünk még mindig nincs, és még a vásárlást sem kezdtem el. Valószínű még nem is fogom egy pár hétig. Ádám közelgő szülinapja most jobban érdekel és elkapkodni sem szeretnék semmit.
Bejelentkeztem 4D-re és jól megszívtam, mert április végére kaptam időpontot. Macát ezután sikerült elérnem, és azt mondta megpróbál utánanézni. Félek, hogy 28 hét 4 naposan már nem látnánk  jól a kistesót.


És végül egy pocakos kép... kicsit gyenge minőség, de pocakos... :)


2014. március 9., vasárnap

Székesfehérvár, 20 hetes UH, és minden más

Másfél hetes székesfehérvári kiruccanásunk a mai nappal véget ért. Jól telt és főképp hamar eltelt ez az idő. Azért jó lesz már hazamenni, de még el lennék itthon is (Fváron). Itthon-otthon..... mindkettő otthonom.

Múlt héten, február 26-án, szerdán jöttünk haza Diával, aki Győrben dolgozott és munka után felvett minket is. Így a hazautunkat nem is nagyon kellett szervezni, nagyon jól jött ki, hogy simán haza tudtunk menni. Sima utunk volt, Ádám jól bírta -  köszönhetően a szokásos tablet-ezésnek és telefon nyomogatásnak. Még jó, hogy tele van mindkettő mesékkel és dalokkal.
Mivel a babakocsink András anyukájánál volt, másnap délután át kellett érte sétálni. Először motorral gondoltam elindulni, de nem mertem bevállalni, hiszen Ádám úgy száguld vele, és végig út mentén kellett szinte haladnunk. A séta nagyon jól sikerült! 2 km, szépen, lassan, kézen fogva. Pont a mama háza előtt jutott eszébe hogy elfáradt, vegyem fel, de akkor már nem kellett. Egyébként sem bírnám cipelni. Aztán apu is itthon volt hétvégén, így január óta végre vele is találkoztunk. Ádám jól elvolt vele, lógott rajta, hívta magával. Sőt amikor mamiéknál kint voltunk, Ádám ébredésekor ő ment be hozzá és úgy jöttek ki, hogy Ádám a fejét apu vállára hajtotta. Gyorsan teltek a napok, azt se tudom nagyon miket csináltunk, de általában nem unatkoztunk. Sajnos a nátha azóta is tart, talán már köhögni nem köhög Ádám, de az orra szüntelenül folyik. Nem tudom érdemes-e ilyennel dokihoz fordulni, vagy várjak amíg elmúlik magától.
Kedden voltunk Győrben is tesómmal és Ádámmal, mert 20 hetes ultrahangra most kellett mennem. Kicsit bajban voltam hogy melyik gombot nyomjam meg, így nyomtam kettőt is. Aztán amikor sorra kerültem, nem tudtam bemenjek-e, mert nem a 4-esbe hívtak, hanem a 2-esbe.... Bementem és a dokim fogadott. Odaadtam neki a másik sorszámot is és már feküdtem is a vizsgáló ágyra. Ádám kint maradt tesómmal és eleinte nem is volt gond, de aztán meghallottam a sírást, és fel is ismertem, hogy Ádám az. Na, onnantól nem is tudtam figyelni semmire, folyamatosan összerezzentem. Sajnáltam tesómat is, és Ádámot is. H.Z.-nak is mondtam, hogy ez Ádám, és mivel ők is hallották a folyamatos sírást, 5 perc alatt készen is voltunk. Megkérdezte, hogy megbeszéltük-e már, hogy kisfiú, vagy kislány lesz, én meg mondtam, hogy nem. Megkérdezte, hogy szeretném-e tudni, és persze mondtam, hogy igen, mintha mit sem tudnánk. Így ő is megerősített abban, hogy a kistesó kisfiú, én meg próbáltam eljátszani a meglepettségemet. Egyébként most ott vagyunk Andrással, hogy nincs nevünk. Egyértelműen nincs meg az igazi név, mert már a régi kedvenceim sem tetszenek. András gondolkodik most, de az egy neve amit tegnap mondott, nagyon nem tetszik. :) Most alszunk még rá. Lehet a végén majd csak akkor lesz neve a picinek, amikor megszületik és meglátjuk. Csak sajna benne van, hogy András nem lesz ott. Na mindegy, törjük a fejünket és várjuk a sugallatot, mert szerintem még nem találtuk meg az igazit. Nekem egyébként volt egy új ötletem, de ezért sem lelkendezett András. Miért ilyen nehéz ez??? Annyi név van pedig! Mi pedig nem a több kiválasztottból nem tudunk dönteni, hanem nem érezzük egyiknél sem azt, hogy a szívünkből szólna.
Egyébként újra keményedek, valószínű nem kellett volna a magnéziumot abbahagynom. Ráadásul a vádlim is össze akar ugrani, érzem, hogy csak egy rossz mozdulat és mindjárt becsomósodik az izom.

Ádám allergiája megvan még mindig sajna. Próbálkoztam, és kapott kinder tojást. Mivel annyira odavan érte, apu hozott neki egy csomót és én is veszegettem neki. És bár 1 nap csak egyszer kapott és akkor is csak egy negyedet, egyik nap kb. a fogyasztás után pár perccel szépen kiütötte az arcát, ami szépen terjedni is kezdett. Kapott calciumot és megvontam a tejcsokit és az olyan termékeket aminek összetevőjében tej vagy tojás van. Valószínű toleránsabb lett egyébként, de még idő kell neki, talán 1-2 év. Sajna étcsokiból is kapott egy rakattal, ami annyit jelent, hogy van kb 5-6 táblánk, amit szerintem nem mostanában fog megenni, mert elszaladt a ló, és nagyon nem akarom, hogy a csoki mindennapi életünk részévé váljon. Már most félek a húsvéttól, szerintem meg is beszélem a családdal, hogy minimalizáljunk és inkább vegyenek Ádámnak egy színezőt, vagy valami nagyon apróságot jelképesen és max 1 étcsokis tojás és ennyi.

Szombaton voltunk András bátyjáéknál, ott ünnepeltük meg az unokatesókat. Fanninak névnapja volt, Geri pedig 10 éves lett. Nagyon jó volt, jól éreztem magam. Ettünk, ittunk, beszélgettünk. Ádám milliószor meghallgatta az "Ádám hol vagy" számot Fenyvesi Gabitól, mert most ez a nagy kedvenc. Ha nem a Fenyvesi G. énekelte, odament és rámutatott a Fenyvesi Gabi képére, hogy "Ezt!"

Közben Ádám megtanulta a nevét és ha nem makacs, akkor mondja, hogy úgy hívják, hogy "Baki Ádám". Továbbá számol egyfolytában (igaz nem tud olyan sok számot) és betűz. Tudja, hogy az ABC az betű, és úgy tűnik felismer 1-2 betűt is. Mielőtt bárki megkövezne, én nem tanítgatom erre, csak ha kérdez elmondom. Érdekli. Ez érdekli, a kirakó nem. Barátnőmék kislánya olyan gyönyörűen kirakózik, hogy a szavam is elakadt. Ádámmal egy idős. Ádám nem tud kirakózni. :) Neki ez nem megy, vagy inkább nincs hozzá türelme...nem tudom. A színeket is kezdjük felismerni, a zöld az lösz, de azt többségében felismeri. A többit még csak hében-hóban. Azonban a formákat is mondogatja, kör, kokka, eszikkö (háromszög)... Úgy veszem észre, hogy amikor új ingerek érik, sokan veszik körül, mindig több újdonsággal rukkol elő. 
Egyébként nagyon eleven, és néha szófogadatlan. Van hogy előrefut és nem áll meg ha kiabálok utána. Ha meg utolérem és rászólok röhög.... Emiatt a motort sem nagyon merem használni, mert egyre nehezebb utánaszaladni. A babakocsit próbálom egyre kevesebbet használni - a Fehérváron lévő már meg sincs, ma kivágtam a kukába, miután már annyira meggörnyedt, hogy a combom közepéig ért a tolókarja. Bertoni sport babakocsit ne vegyetek!!!! Nem is bántam, hogy totál kár lett, mert eladni nem akartam, senkinek nem akartam rosszat. A kuka mellől 1 óra alatt elvitték. :)

Mindent összevetve nagyon jó volt otthon és ha nem utálnék ennyire utazni és pakolni (előtte-utána) mennénk többször is rövidebb időkre. (De mostanában már hányingerem is van a kocsiban, ami rég nem volt). Öcsémék is tündériek voltak, olyan jól toleráltak mindent, és olyan nagyon szerették Ádámot, és Ádám is őket!