Sűrű volt a tegnapi nap, így a mai napra betervezett cukorterhelést még tegnap este elnapoltam 1 nappal későbbre. Az éjszakát követően nem is bánom...
Tegnap reggel elindultunk Ádámmal védőnőhöz és még az út felénél sem jártunk, amikor a zebrán állva vártuk, hogy megálljanak az autók. Aztán megállt a hozzám közelebb eső, de a túlsó sávban nem, sőt nagyon gyorsan jöttek az autók. Mire az "udvarias" 60 körüli sofőr olyan bunkó módon kiabálni kezdett velem, mindenféle csúnya kifejezéssel, hogy csak lestem. Persze egy "Te barom, nem látod, hogy nem állnak meg a túlsó sávban az autók, és nem fogok így elindulni kockára téve a gyermekem épségét?" én is odaböktem, de ő csak mondta a saját igazát. Mindenki minket nézett. Annyira felzaklatott, hogy végigbőgtem az utat a védőnőig. Ott aztán várni kellett, mert csúszás volt, és egy anyuka is bement előttem a gyerekével, pedig ő nem is várandós tanácsadásra várt, hanem a kisfiát hozta, aminek a rendelésre a várandós tanácsadás után kezdődött. De szoptatás idő volt, és nem igazán érdekelte, én meg inkább nem szóltam. Kibírtuk Ádámmal, aki addig is a Tv felé kiabált, hogy "ifi nem jó" (wifi), "kikapcsolt". Aztán sorra kerültünk, Ádám már rohant is a játékokhoz, én meg jeleztem, hogy nem hoztam pisit, de tudok "produkálni" ha úgy jó. Kaptam egy műanyagpoharat, de csak tébláboltam, hogy most akkor Ádámot vigyem-e, mert tuti sírógörcsöt kap ha otthagyom. Aztán elindultam nélküle, gondoltam majd megoldja valahogy a védőnő, én meg sietek. Ahogy mentem visszafelé, csend volt és döbbenten tapasztaltam hogy Ádám játszik. Mondtam is védőnőnek, hogy ez amolyan csoda, aki mondta, hogy nem volt gond, Ádám egyből ment a játékokhoz és valami tojást emlegetett. :D Mérlegeltünk, és meglepetésemre nem híztam, pedig számítottam egy 2 kiló pluszra minimum. Nagyon sok fagyit eszem mostanában.... Aztán jött a vérnyomás mérés, és a pulzusom még 3/4 órával az ominózus eset után 120-as volt. Elmeséltem védőnőnek mi történt, aki erre nem azt mondta, hogy hagyjam, ne foglalkozzak vele, stb.... hanem hogy hány büntetőpont jár azért ha nem áll meg a másik sávban az autó. :)
Megkaptam a cukorterheléses papírt, és megbeszéltük a következő időpontot, amit kérésemre igényem szerint módosított, ugyanis elutazunk azon a héten amikor mennem kellett volna. De nagyon rugalmas volt. Ádám 2 éves státuszát is akkor fogjuk megcsinálni.
Miután végeztünk, hazamentünk, majd Ádámnak pucoltam egy almát, megnézett egy Mickey egér játszótere részt (új favorit), majd indultunk tovább a gyermekorvoshoz, hogy megmutassam a kezét. Eleinte tök türelmesen tűrte a várakozást, aztán egyre elevenebb és szófogadatlanabb lett, ami annak volt köszönhető, hogy elmúlt dél, és álmos lett. ezt mutatta is a szokásos módon. Mikor beléptünk a doktornénihez Ádám rögtön sírni kezdett, megutálta az utóbbi időben. Alig tudtam megmutatni az ujjait, amik sajna csúnyábbak lettek, és az egyiken már ki os repedt a bőr (mára már egy másik is vérezni kezdett). Doktor nő megnézte a torkát (nem értem az összefüggést), majd írt fel krémet, és ha egy hét alatt nem javul, vissza kell mennünk vérvételre és torok kenetre... ha jól értettem ez utóbbit. Kérdezte a diétát, elmondtam a kinder tojásos esetet, ő meg írt fel kúpot vészhelyzetre, ha nagyon megdagadna Ádám arca, szeme - az gyorsan hat. Persze óvva intett a próbálkozásoktól, de tudja ő is - Ádám 2 éves, környezetünkben nasiznak a gyerekek, nála mér erősebb a kíváncsiság, ő még nem érti meg hogy nem szabad, simán ehet olyat, amit nem kéne mert én egy kicsit nem figyelek. És igen, nem tudok mindig figyelni, látom magamon, érzem... fáradtabb vagyok mostanában, ez van, elismerem. Itt is megbeszéltük a 2 éves státusz időpontját, majd hazaindultunk. Ádám a liftben már bebólintott, de aztán megébredt mikor levetkőztettem. Megkapta a "kakaóját" (tápszer, kókusz- és rizstej, kakaó - mindent kakaónak hív) és hamar el is aludt.
Délután fél 5-re mentünk Dr. H. Z.-hez terhesgondozásra. Sétáltunk és elég hamar oda is értünk (20 perc) és vártak is páran előttünk. Ádám egyből ment játszani, elvolt, szórakoztatta a kismamákat. Néha megpróbált elbújni lehetetlen helyeken és a mutatóujját a szája elé helyezve "Ssssssss"-segett. Ez nála azt jelenti, hogy ő most elbújt és csöndben kell lenni, nehogy megtalálják. Nézegettünk szórólapot is, ahol volt egy baba. Ádám mondta, hogy pelusa van, majd rábökött a saját pelusára, végül hirtelen a 2 lábam közé, hogy ott is pelus, mire mondtam neki, hogy "Nem, anyának nincsen". Erre ő felkiáltott, hogy "Bugyi!!!"
Sorra kerültünk, betoltam Ádámot a babakocsiban, aki már mondta is a monitorra mutatva a dokinak, hogy "Nna! Baba!" H.Z. nevetni kezdett, és mondta, hogy jól van na, egy pillanat, mindjárt! Aztán szólt is, hogy menjek vetkőzni. Hüvelyi ultrahanggal megnézte a méhszájat, majd hasi ultrahanggal az öcsit. Szólt Ádámnak is, hogy figyeljen, ott a baba. Méhszáj tök zárt, magzat víz rendben, méhlepény rendben, öcsi rendben. :) Amíg felöltöztem H.Z. Ádámmal beszélgetett, sőt amíg még vizsgált, megbeszéltük, hogy kinek a gyereke mit szeret... nagyon csípem, hogy mindig ad magából is, mesél a gyerekeiről és kérdez Ádámról. Persze ezt mindig leírom, de tényleg olyan emberi! Megbeszéltük a következő találkozásunk időpontját és szerencsére ő is rugalmas volt, így már nincs akadálya az elutazásunknak. Kérdeztem a vitamint is, hogy szedjem - mert most össze-vissza szedem - és kiegészítettük omega 3-mal.
Hazafelé bementünk a Kardirex Patikába Ádám kenőcsét kikevertetni, megvettük a kúpot és nekem kismama vitamint és Omega 3-at. Elég sokat vártunk itt is, de Ádám még mindig hősiesen tűrte.
Aztán éjjel megint megébredt 2 körül és nem akart visszaaludni. Vagyis nem ezzel volt a gond, csak ott kellett volna feküdnöm mellette folyamatosan. Jött utánam az én ágyamba és hiába vittem vissza mikor elaludt, újra felébredt és visszajött mellém. Így megint cuccoltam a matracát az enyém mellé, és így már teljes volt a megnyugvás, aludt is szépen. Csak sajna nekem nem ment fél 4-ig szenvedtem. Már neteztem is kínomban - így jutottam oda, hogy Ádámnak is veszek Omega 3-at, amit egyébként ma meg is tettem (Eskimo Kid). Aztán persze reggel nagyon nehéz volt az ébredés, de Ádám nem nagyon hagyott, kelni kellett. Mostanra megint olyan vagyok mint a mosott szar, holnap pedig cukorterhelés.... Szuper lesz!
Megjött a szülinapi ajándéka is, amit meg is kapott, mert 19.-én nem leszünk itthon, és az ajándék nagy lett volna, hogy hazavigyük, így úgy voltam vele, hogy hadd használhassa ha már úgyis megvan. :)
Az ajándékkal: