2014. június 29., vasárnap

Kicsit Ádámról

Azt hiszem Enikő mellett is nyugodtan mehetek már szülni, teljes a szerelem Ádám és közötte. :) Egész nap felejtős vagyok, csak alváshoz kellek (éjjel is) és ha valami sérülés történik, valamiért nyügi lesz Ádám.
Délután plázáztunk egyet, kellett vennünk pár dolgot, és persze ki kellett próbálni minden pénzbedobálós motort, autót, vonatot, kellett ajándék azokból a pénzbedobálós golyókból is. Tényleg tiszta gyereknap volt, Ádám jól lekenyerezte Enikőt. A végén már egyedül ült fel a sínen körbeközlekedő vonatra és dobta be a pénzt. Elég volt egy puszi Eni nénjének és már landolt is a 200-as Ádám kezében, aki miután mondtuk neki, hogy vége, megfogta a pénztárcám és gondolta kiszolgálja magát. Hazafelé Mekiztünk ("Anya M betű, kérek krumplit"), kapott Happy Meal-t, amiből igazából ő pár szem krumplit fogyasztott el, és az ajándék érdekelte, illetve óriási élmény volt a Meki előtt található csúszdás játszóvár. Ki sem lehetett robbantani, bandázott a gyerekekkel, már mindenki tudta, hogy ő az Ádám. Furcsa volt látni, hogy teljesen elvegyült az én kétéves kisfiam, aki egyre nagyobb és nem akart kijönni, inkább bent csücsült az összegyűlt vegyes korcsoportú - de inkább idősebb - lurkókkal. Sajna új szóval is gazdagodtunk rögtön, a "hülye" jelzővel. :( Ragad rá minden ilyen is, és bár tőlem a "basszust" tanulta el és sajna használja is, van olyan is, ami a "bassza meg" akar lenni, de ez nem tőlem, és szerencsére nem jól mondja, nem érthetően. Néha tényleg azt sem tudom mit csináljak, mert ha nem veszem észre, akkor is mondja, és zavar. Persze vannak cukiságok is, úgy mint az "Anya, bocsánat! Rosszat csináltam.", vagy amikor hisztizne, sír "Anya, mit csinááálsz????" de a legszebb az "Anya, szeretlek Téged!". Rengeteg dolgot mond, kifejezetten jót tesz neki, hogy sok inger éri, hogy itt volt Andi, most Eni, és mindenki rengeteget foglalkozik, beszélget vele. Sok az új szófordulat, új gondolat, nagyon jól lehet vele kommunikálni. Sok a hiszti is, van hogy ketten alig tudjuk a babakocsiba belerakni, néha szelektív a hallása és cseszik a kérésre, az "Állj meg!" felkiáltásra. Minap egy hapsi meg is szólt, hogy ne kiabáljak a gyerekkel amiért kifutott az útra és nem hallgatott rám, mert kicsi még és nem érti. Kérdem én - akkor ne jelezzem a gyereknek, hogy oltári nagy butaságot csinált és el is üthette volna egy kocsi, ne jelezzem a dühömmel hogy ez nagyon veszélyes? Ha nem kiabáltam volna, nem érezte volna a súlyát, hogy valóban nagyon megijedtem, mert egyébként tényleg a sírás kerülgetett.

Pelus-ügyről még mindig nem beszélhetek, mert olyan hogy pelus-ügy, még mindig nincs nálunk. :) A kakit is letagadja. :) Mert játszani fontosabb bizony és ne zavarja meg senki a tevékenységében. :)







2014. június 28., szombat

Helyzetjelentés - 37 hét 4 nap (és Ádám buszozott nélkülem)

Egyfelől jól vagyok, másfelől érzem a hetek / napok múlását. 

A fittségem nagyon hullámzó. Egyik pillanatban tele vagyok energiával, de lehet 5 perc múlva csak feküdni vágyok. Egyébként olyan gyengének érzem fizikailag magam, és sokszor el is gondolkozom azon, hogy hogyan fogok így megszülni, honnan lesz energiám. PEDIG pihenek, sokkal többet, mint idáig a terhességem alatt. A vádlim újra fájdogál, begörcsöl néha - magnézium már kilőve.
Valamelyik nap jött a postás - Ádám hatósági igazolványát hozta meg, amivel ingyen utazhatunk tartós betegsége miatt - és ő kérdezte, hogy most már bármikor jöhet a pici ugye, mert lent van a pocakom. Aztán néztem magam a tükörben, majd Andit is megkérdeztem, hogy igazat mondott, vagy csak mondott valamit a postás? Aztán mondta Andi, hogy igen, elkezdett a pocakom leszállni, és azóta is mondja, hogy megy lejjebb folyamatosan. Tegnap este már megint keményedtem sokat, sőt, szinte egész éjjel rövidebb kis szakaszokban éreztem a hasamat. Bálint már kevesebbet mozgott napközben, de este azért még rázendített. Lehet a keményedések is csak emiatt voltak. Most már nehezen alszom el. A szegycsontomat nagyon nyomja Bálint. Nagy, az már biztos, és biztos nagyobb már Ádám születési súlyánál, hosszánál is. A pisilések csak lefekvés előtt gyakoriak, éjjel max egyszer kelek fel, hogy kimenjek. Egyébként minden este izgalmas, mert egyfolytában azon agyalok, hogy a magzatvíz mikor fog vajon elfolyni és hogy jajj még kicsit ne tegye. :) 
Tegnap délután megérkezett Enikő is, másik sógornőm. Andi kiment elé a buszpályaudvarra és Ádám is vele tartott - BUSSZAL! Nagyon lelkes volt - egészen addig, míg rá nem jött, hogy én nem megyek. Sírva is kezdődött az út, de szerencsére csak addig tartott, amíg kiértek lépcsőházból és bementek a boltba még kukit venni. Lestem őket erkélyről, majd kimentem lépcsőházba, hogy a buszmegállóba is láthassam őket. De ott már láttam, hogy nyoma sincsen az anyahiánynak, a buszok izgalmasabbak voltak. Furcsa volt már megint, hogy nélkülem van, ez még mindig kicsit amolyan gyomorgörcsös érzés, pedig tudom, hogy jó kezekben van, egyszerűen csak még nem vagyok hozzászokva.

Felhívtam közben Andrást is, mondtam neki, hogy nagyon nagyon várom már, hogy itthon legyen, ő meg mondta, hogy furcsa lesz. Kicsit rosszul esett, pedig tudom hogy nem rosszból mondta, és nem hiányzunk kevésbé neki, mint ő nekünk, csak ott kint teljesen más forma szerint él, mindennek megvan a maga ideje, rutinja, itthon meg végülis a káoszba fog hazaérkezni, mert valljuk be, hogy amíg össze nem rázódunk, az lesz. Azért végiggondolva, nehezebb és fárasztóbb itthon a non-stop 24 óra Ádámmal (és hamarosan már Bálinttal is), mint kint 2-3 naponta szolgálatot adni. Egyébként most már minden skype-olásnál zavarba jövök ha rám mosolyog, ha puszit küldd, olyan ez, mint egy új szerelem. :) El sem tudom képzelni, hogy milyen jó lesz újra egy férfi karjaiban, odabújni, csókot váltani. <3 <3 <3

Egy közel 10 éves kép 


2014. június 24., kedd

Védőnő, doki és még egyben :) (37. hét)

Itt vagyok, itt vagyok!!! :) Még nem szültem meg.  Pedig Ádám ilyenkor már a karjaimban volt. Most nem bánom, hogy ez másképp van és bízom benne, hogy még így is lesz egy darabig.

Tegnap délelőtt voltam védőnőnél. Ádám itthon maradt Andival, így egyedül mentem. Minden rendben volt, a mérleg fél kilóval kevesebbet mutatott az 1 hónappal ezelőtti álláshoz képest. A 7 kiló eddigi plusszal nagyon elégedett volt a védőnő is, megdicsért és a fogaszati eredményemre is azt mondta, hogy ritka, hogy a negatív eredmény. Vizelet rendben volt, Bálint szívhangja is. Már épp mondta, hogy számoljam Bálint mozgolódását, de mondtam neki, hogy na neeee, hisz egész nap mozog, de tényleg, hadd ne kelljen. Mosolygott és mondta, hogy jó, de ha nem mozog huzamosabb ideig, menjek be kórházba. Egyelőre ilyen veszély nem fenyeget, mert még mindig örökmozgó a kisebbik tökösünk. Aztán megbeszéltünk egy újabb időpontot hétfőre - nem értem minek, de mindegy, legyen. Már úgyis egyszerűbb a családi segítséggel megoldani ezeket a dolgokat.

Délután H.Z.-hez mentem, oda jött velem Andi és Ádám is, igaz ők a játszin maradtak a rendelő mellett. Végre egyedül mehettem be a dokihoz. :) Kissé feszült volt az első pillanatokban, előttem viharzott ki egy nő feldúltan, és csak annyit hallottam a dokitól, hogy azt mondta neki, hogy NEM! Na mondom, szuper lesz így a terhesgondozásom, jól felidegesítette magát. Szerencsére kb 1 perc alatt látszódott hogy megnyugodott, közben én is beszéltem másról is neki, András hazatértéről, Ádámról, hogy ne az előző páciens járjon a fejében. Megvizsgált, és még teljesen zárt a méhszájam, így a kerek pocakommal és a méhszáj állapotával nem gondolná, hogy ebből szülés lesz a héten. Remélem igaza is lesz, mert hétfőig elutazott és én nagyon szeretném, hogy ott legyen szülésnél. Persze akkor se lenne semmi, ha nem nála szülök, de azért olyan bizalommal vagyok már felé. Ő is megdicsérte az eddigi eredményeimet és megbeszéltük, hogy kérjek időpontot jövőhét keddre NST-re. Ne lepődjek meg ha vissza fognak kérdezni, mert munkaszüneti nap lesz a közalkalmazottaknál, de ő ügyeletben lesz. Ma egyébként fel is hívtam őket, és 8:30-ra kaptam időpontot. Szeretném ha ott lehetnék, és az már július, és tök jó lenne ha Bálint júliusi baba lenne. Így kicsi Bálint, kérlek, július 1-ig maradj még bent mindenképpen, de túl nagyra azért ne nőj, hogy meg tudjalak szülni rendesen! :D


2014. június 23., hétfő

36 hét 6 nap

Ádámnál ilyenkor este kerültem kórházba, mert elfolyt a magzatvizem. 
Szerintem ez most csúszni fog. Valószínű, most hogy már megnyugodtam, így érzem. 

Ma voltam védőnőnél és délután dokihoz is megyek. Este beszámolok mi volt. 

Első segítségem megérkezett :)

Szombat délután András nővére, Andi megérkezett hozzánk. S bár Ádám kezdetben továbbra is a fenekemben volt, késő délutánra már nem volt gond. A dínós parkolópályával 3 napja játszanak non-stop. A homokozóba Andi beleülve, nyakig homokosan, de várat épít Ádámmal. Rengeteget játszanak, és mindeközben határozottan terelgeti, nem enged neki. Pl. peluscserénél hiába nyavalyog utánam Ádám, Andi kicseréli akkor is. Hiába nyavalyog, hogy én töröljek orrot, vagy én mossam fogát, haját, Andi nem tágít, közli Ádámmal, hogy márpedig most ő van ott, és ő fogja megcsinálni. Úgy tűnik beválik a dolog. :) Én is ott vagyok a háttérben, de hagyom a könnyek nélküli sírást, mert inkább hiszti, mint igazi probléma. A altatás az enyém továbbra is, mert ahhoz anya kell. Ez maradni is fog, és nyilván kórházból nem tudom majd kivitelezni, de max majd elalszik akkor ha kitikkad, és nem lesz altatva. 
Most éjjel még arra is eljutottunk, hogy Ádám nem jött ki hozzám a nappaliba. Egy csomószor megébredtem, mintha őt hallanám, de nem. Fent voltam hajnalban is, vártam, már kezdtem aggódni baja van, mert megint ezer éve nem volt átaludt éjszakánk (kivéve ha mellettem alszik). Aztán fél 8-kor nyílt a kisszoba ajtaja, hallottam a nyöszörgő anya-anyát, és jött Andival a kíséretében, akivel megbeszéltük, hogy ő aludjon bent Ádámmal, mert nekem már kényelmetlen a matracon. Aztán kiderült, hogy Ádám nem aludta végig most sem az éjszakát, csak Andi megsimizte amikor felébredt és visszaaludt. Aztán hajnalban melléköltözött a matracra, sőt egyszer még kinyitotta a szemét is, Andira mosolygott és aludt tovább. Nem fogta fel valószínű, hogy nem én vagyok, mert aztán reggel, amikor rendesen felkelt, elkerekedett a szeme, hogy Andi mellett fekszik és már spurizott is ki hozzám. :)
Tegnap voltam boltban egyedül - Ádámnak fel sem tűnt, hogy nem vagyok otthon, ma pedig a védőnőhöz mentem el délelőtt. Ez kb másfél óra volt. Hazafelé be akartam menni a kisboltba alánk, de hallottam egy ismerős sírdogálós "anyázást". Telefonáltam Andinak, hogy Ádámot hallom-e, és mondta, hogy igen, most jutottam eszébe. Jöttem is aztán fel, és már szinte vigyorogva várt az ajtóban. :)
Remélem továbbra is szépen halad majd minden, mert így nyugodt vagyok én is. 



2014. június 17., kedd

36. hét is betöltve

Egyrészt hú de gyorsan elment az idő, másrészt mindig olyan távolinak tűnik a terhesség elején, közepén ez a végső szakasz. Ez pedig tényleg a finis - érzem, tudom, hogy hamarosan Bálint a karjaimban lesz. Tegnap pl. úgy fájt a derekam és voltak mensi-szerű kis fájdalmaim, hogy azon imádkoztam, szombatig húzzam ki, amikor is megérkezik Andi sógornőm. Ma jobban vagyok, testileg nem érzem, de belül mégis. Sokan mondják, hogy ne beszéljem be magamnak, hogy Bálint is korábban jön, de ha egyszer ezt érzem, ezzel nem tudok mit csinálni. 1-2 hét... Nem akarok ezzel foglalkozni, mégis ezt teszem nap mint nap, mert oly sok mindent befolyásol. András most azt mondta, hogy az 5 nap szülési szabit, a hétvégéket és az utazás napját összevetve ő is hamarabb itthon tud lenni, így ha kopogtat az öcsi, akkor apa már intézi is a hazautat és ha nem is azonnal, de 6-7. körül itthon lesz. :) 
Egyébként Ádám érzi legjobban, hogy lassan itt az idő. Annyira látszik rajta. Rettenetesen anyás, nyavalygós, és mindenért "hisztizik". Nálunk a hiszti fájdalmakkal teli arcábrázatot jelent hosszú nyekergéssel, nyavalygással. Bújik, bújik, bújik, egyfolytában haza akar jönni mindenhonnan, fogni a kezem, mindent velem csinálni. 
Most már a bébihordó is tisztán várja gazdáját, és Rita segítségével a steril ruha is megvan a kórházi kísérőmnek. A Szigeth A. úti Wolf ugyanis zárva van pár hónapja és csak jövőhéten nyit újra - nem mertem addig várni, meg már sok az odáig való elsétálás. Eltudok, akkor nem is érzem, viszont utána nagyon fáj a farokcsontom/derekam vagy mim és egész este szenvedek, mert akárhogy fekszem fáj. Amúgy vasárnap a Park Centerből sétáltunk haza, nem volt olyan vészes, még jól is esett, de már nem szívesen vállalok be ekkora etapokat. 

Szóval kicsi Bálint szeretettel várunk, de azért maradj még egy kicsit - hidd el ott van a legjobb helyed egyelőre! :) 


2014. június 14., szombat

35 hetes 4 napos pocak



Kórházi csomag és Bálint birodalma - majdnem kész!



Kissé egyszerűbb, mint Ádámé volt, de ennyi tellett most tőlem. Majd időközben alakul még. A kórházi csomagom is nagyjából kész. Ami hiányzik még, az olyan ami csak akkor tud a csomagba kerülni ( víz, fényképező, töltők, hivatalos papírok... illetve a kispapa ruha, amit most nőnemű egyén fog viselni. Hogy ki, majd a helyzettől függ - szerencsére megvannak a jelöltek. :)).) amikor indulni kell. 



 

2014. június 13., péntek

Kicsit eltűntem, de történnek a dolgok

Észre sem vettem, hogy szinte 2 hét eltelt, hogy utoljára írtam. Pedig voltak történések, csak valahogy az írásig nem jutottam el. Már szinte arra sem emlékszem mi mikor volt, sőt lehet nem is emlékszem mindenre. egyébként is elég szivacs az agyam sokszor. 

Anyu jött 5.-én (csütörtökön) délután hozzánk. Nagyon vártuk, rengeteget segített. Ablakokat pucolt, erkélyt takarított, vasalt egy rakat ruhát és kitakarította alaposan a kisszobát is. Még csütörtökön elhoztuk Alizéktól a kiságyat, szombaton megjött a pelenkázó is - amiben kicsit csalódtam, így Bálint helye kb. 70 %-os készültségben. A kiságyba kell majd fúrnunk még lyukat feljebb, mert nekem elég mélyen van a rács, de ezt majd amikor András hazajött. A pelenkázó hatalmas, és minden elfér benne, azonban elfelejtettek néhány karcolást, lekopást megemlíteni, és mondjuk jó lett volna ha nem egy dohos pincében tárolják, és nem nekem kell szenvednem azzal, hogy a kellemetlen szagokat megszüntessem, illetve a csavarokat meghúzzam, szögeket visszakalapáljak. 

Amíg anya itt volt, voltunk Árkádban, ahol Ádám végre fagyizhatott, mert ott árulnak tejmentes fagyit is. 

Nagyon aranyos volt. Anyu kért először - addig mi foglaltunk asztalt, aztán vettem én Ádámnak és magamnak. Annyira édes volt Ádám, azt hitte anyu fagyija az övé és már mondta neki, hogy "Köszönöm Sziszi!!!!" Ízlelgette, nyaldosta, mindig csak egy pillanatra rakta oda a nyelvét. Sárgadinnyéset vettem neki. 1 gombócot kértem (200 Ft), és már megijedtem mert a csak a második gombócot rakta oda, de aztán mondta, hogy náluk 1 gombóc kettőből áll. :). Én mentásat ettem, és csak egyet, mert emlékeztem rá korábbról, hogy sokat adnak. Egyébként aranyos volt a csaj, mert nagyon figyelt arra, hogy mikor Ádámnak merített alaposan elmosta előtte a kanalat, nehogy tejes legyen. 
Sajnos Ádám nagyon anyás lett - sokan mondják, hogy valószínű érzi Bálint érkezését. Egyfolytában bújt, bújik, a fenekemből alig tudom kiszedni. Anyu levitte játszira, de fentről hallottam, hogy lent sír. De rossz érzés volt... Anyu mindent megpróbált, de csak krokodilkönnyekkel hajtogatta, hogy "Haza Anyához". Így anya haza is hozta. Sőt, mikor mondta neki, hogy oké, akkor jönnek haza, Ádám úgy elindult hazafelé, ő mutatta anyának az utat. 


Történt anya érkezte előtt egy nagy dolog is. Ádám belepisilt a bilibe. egyébként szerintem tök véletlenül. Most ült harmadjára a bilire meztelen fenékkel, előtte soha nem volt erre hajlandó. Szerinte nem értette miért ujjongok, és a pisijét is megsiratta, hogy kiöntöttem a wc-be. 


Egyébként azóta nem akart ráülni - igaz nem is erőltetem. Viszont most olyan csúnya a feneke, hogy vettem neki bugyikat, mert napok óta fájdalmas és keserves sírással kísért minden popsitörlés, fürdés. Valami nagyon kicseszte a popsiját, és dunsztom sincs mi. Nem változtattunk törlőkendőt, tök gyakran cserélek neki pelenkát... a melegre és/vagy esetleg valami kajára tudok gondolni. esetleg a pisije lett savasabb - lehet ez hülyeség - mert több gyümölcslevet iszik. 


Szintén még anya ittléte alatt volt itt a védőnő (6.-án pénteken) "családlátogatáson". Nem sok hasznossal szolgált, és természetesen nem hazudtolta meg magát. Késett egy órát. :) Ajánlott egy hüvelykúpot, mert kérdezte, én meg mondtam, hogy van folyásom, igaz nem viszketek, meg ilyenek, és erre említette a Protexin Gynophilos-t, ami visszaállítja a hüvely egyensúlyát. Azt mondta nyugodtan használhatom, kérdeztem nem kellene-e dokival megbeszélnem, de azt mondta ez ártani nem árt. Hát vettem egyet, használom...

Anya pünkösd hétfőn ment el, olyan 1 körül. Kb. rá egy órára szarul lettem, nagyon fájt a gyomrom, és kezdtem kavarogni. Ádámnak a kezébe nyomtam a tablet-et, hogy tudjak pihenni, és közben azon gondolkoztam, hogy milyen jó lenne ha itt lenne még anyu, vagy már András, vagy valamelyik sógornőm. Lelkiismeret furdalásom volt Ádám miatt. Este már hánytam, éjjel pedig ment a hasam is. Egész éjjel fájt a gyomrom, Bálint is kevesebbet, szinte alig mozgott és naná, hogy a szívhangfigyelő is bekrepált. remélem csak elemcserére szorul. Másnap még mindig fájt a gyomrom, és gyenge voltam, így az utolsó vérvételre nem tudtam elmenni, csak másnap (35. hetes 1 naposan). De a fogászatot már nem akartam lemondani, mert félek akkor sosem jutok el. Oda 11-kor elvánszorogtam Ádámmal (babakocsistól) a legnagyobb melegben. Ádám élvezte a liftezést és szerencsére hamar is végeztünk. Nagyon örültem, hogy legalább a fogaim rendben vannak továbbra is. Hazafelé vettem 2 nagy üveg ásványvizet és háztartási kekszet, hogy diétázhassak. Nem is kívántam semmit. Aztán késő délutánra jobban lettem, akkor pakolászni is tudtam, másnapra meg kutyabajom nem volt. 
Így másnap megejtettem a vérvételt, ahol megint találkoztunk Macával - pont vérvétel közben. Aranyos volt, érdeklődött, beszélgettünk Andrásékról pár szót és megint mondta, hogy ha valami van, tud esetleg segíteni valamiben szóljak nyugodtan. Aztán nem akartam időt húzni, más is várt vérvételre. 

Egyébként a 2 napos gyomorbajt leszámítva teljesen jól vagyok most. Nem fáj semmim, van energiám, nem keményedek, egész jól mozgok és alszok is. Most épp ez van, remélem nem is nagyon változik, mert vannak időszakok, amikor eléggé el tudok fáradni. A súlyom kb. 7-8 kilóval gyarapodott - Ádám tesz róla, hogy ne hízzak nagyon sokat. Meg gondolom ez szerencse is, hiszen nem is vizesedek. Annyi, hogy nagyon izzadok, reggel nagyon vizesen, csatakosan kelek mindig. 
Ádám lett nagyon anyás és bújós, és mindenben segítenem kell neki, mindenért nyafog, bújik. Fognom kell a kezét elalváskor, rengeteget ölel, emelteti magát. Nagyon imádom, és persze mindig eszembe jut, hogy Istenem mi lesz vele, hogyan fogja megélni Bálint érkezését. Féltem, féltem attól az időtől amikor a kórházban leszek, legszívesebben vinném magammal. Már megnyugodtam múltkor, de most újra nagyon én vagyok a középpontban számára. Andrást is elkezdte emlegetni úgy, hogy "Apa ott a  képen, Apa nincs itt!" Vagy "Apa hol van?" Érdekes, hogy eddig nem emlegette. Talán mostanában sokszor mondom neki, hogy jön haza nemsokára. 1 hónap (maximum) és itthon lesz. Ő is vágyik már haza hozzánk, én meg már nagyon érzem a hiányát. Főleg, hogy a nyár is itt van, és lehetne együtt menni, programokat csinálni. De már nem sok idő! 

Ádám szépen fejlődik, egyre szebben beszél, gyönyörűen ragoz és idéz a mesékből, énekekből. Vicces, hogy olyat is énekel, amit nem is ismer, de próbálja. :) Voltunk a minap a Marcal 1-2-t összekötő aluljáróban, ahol volt egy összejövetel, fiatalok zenéltek. Ott táncolt (többed magával) és tapsolt, és énekelt is. Csodálom, hogy az énesek nem röhögött bele a zenélésbe, mert nagyon vicces volt. Sokan nevettek körülöttünk. Olyan büszke voltam, hogy az a kis szaros az én fiam. :))))




A videó végéért bocsi, kissé belekeveredtem a REC/STOP gombokba. :)