2014. szeptember 18., csütörtök

Vétkeztünk

Mi szülők, mert rálegyintettünk egy összetevőre, úgy mint tejpor. Tegnap Alizéknál voltunk és sós ropogtatni valóval kínált bennünket. Nem volt benne allergén, Ádám ehette - tömte is két pofára. Aztán mikor már felfaltunk 1-2 zacskó ilyen sósat, bontott Aliz egy hagymás-tejfölöset. Megnéztük az összetevőket, s bár ott volt, hogy tejport is tartalmaz, mi engedtük, gondolván úgysem lesz semmi. Aztán kb. 10 perc múlva piros lett Ádám szája körül, de Aliz mondta, hogy Dorkának is ki szokott pirosodni. Bár én Ádámnál láttam egy-két csalánkiütést is, nem volt vészes. Aztán itthon estére tök taknyos lett és nem is gondoltuk először, hogy ez az allergia, inkább csak csodálkoztunk, hogy ilyen hirtelen megnáthásodott és hol hol fázott meg. Azonban amikor villanyt kapcsoltunk észrevettük, hogy bedurrant a szeme is, és aztán reggelre megvolt a híg széklet is. Úgyhogy azt hiszem nem szabad lazáskodnunk ennyire sem. Este adtam azért még neki fenistil cseppet, és volt egy kissé nyugtalanabb éjszakánk. 

Egyébként azt hozzá kell tennem, hogy azonfelül, hogy tök jól éreztük magunkat Alizéknál és Ádám is nagyon jól kijött Dorkával, Dorka legféltettebb kincsét adta kölcsön Bálintnak. Betakarta a híres takarójával. :) Nagyon kedves volt! 


Ma voltunk gasztrón, meg is írták a papírokat, így ismét kiemelt támogatással kapja Ádám a Sinlac-ot és a Milumil Pepti Plus 2 tápszert. Néztem mennyi a javasolt adag és érdemes lett volna megkérdeznem, hogy ennyit is kéne-e adni neki. Tápszerből 3X250 ml (eddig csak este kapott és mostanában adok neki néha a napközbeni alvása előtt is egyszer), Sinlac-ból meg 3X200 mg. Ezt azért majd megkérdezem doktornőtől, mert ugye itt figyelni kell a kalcium pótlásra is nekünk. 



2014. szeptember 16., kedd

2 hós oltás és súlystagnálás

Már napok óta bennem volt az ideg, hogy mit fognak mondani, mert Bálint nem igazán gyarapodott az utóbbi időben. Mivel tudtam, hogy menni fogunk oltásra, ráraktam mérlegre kb. egy hete, ami akkor 4500 grammot mutatott. Már akkor láttam, hogy ez nem sok, hiszen az augusztus 21-i mérésen volt 4260 gramm. Aztán pár napja megint nem mértem és a súlya megint csak 4500 gramm volt. Na ez már annyira sem tetszett nekem. Elkezdtem mérni mennyiket eszik és meglepve tapasztaltam, hogy 70 miliket szopizik. aztán meg kapkod a fejével. Megpróbáltam a kézi pár 100 forintos fejőmmel fejni még a cicimből, de 10-20 milinél nem tudtam többet. Ajjaj - gondoltam - ez nem túl jó, apad a tejem. Aztán átálltam arra, hogy 2 ciciből szoptatok, aminek meg az lett az eredménye, hogy Bálint tök nagyokat bukott. Elszomorodtam, pedig iszom rendesen, minimum napi 3 litert. Enni is eszem, ráadásul főzünk is mindennap. Szedek vitaminokat, nem vagyok stresszes és éjszaka alszom eleget. Persze bennem volt az is, hogy nem merem majd mondani, hogy Bálint nem kel éjszaka szopizini, pedig lehet emiatt nincs tejem. Féltem mit mondanak majd, majd cseszegetnek, hogy keltsem éjjel.
Aztán eljött a tanácsadás. Hárman mentünk, Ádám, Bálint és én. Ádámmal megbeszéltük, hogy jól viselkedik majd, ami nagyjából ment is. Aranyos volt, türelmes, csak párszor kellett megemelnem a hangom, amikor pl. épp a székek alatt akart végigkúszni. Bent a rendelőben halakat nézegetett, a kirakott fotókról beszélt, kérdezett a doktor néninktől. A kövér védőnő (kedvencem) volt bent, egyből mérte is Bálintot. A mérleget meglátva mégjobban lesápadtam, 4470 grammot mutatott. Mondtam is, hogy ez kevés. Hossza továbbra is 56 centi Bálintnak. Minden rendben volt vele, és aztán rá is tértünk a súlyára. Kellemes meglepetés volt, mert egyáltalán nem éreztem semmi ejnye-bejnyét. Sőt, amikor behazudtam, hogy éjjel egyszer kel Bálint hajnali 3 körül, akkor még tanácsot is kaptam, hogy inkább szoptassam meg 11-kor, hogy éjjel ne kelljen szoptatnom, tudjak pihenni. Mint aztán persze kiderült, teljesen rendben van, hogy alszik éjjel, nem azért nem gyarapodik - ez azért megnyugtatott. Mondtam, hogy ittam teát is, de fájt tőle Bálint hasa. Aztán mondott védőnő szoptatási technikákat, (most pont így kezdtem el csinálni) meg homeós és gyógynövényes tejserkentőket. A egyiket inkább csak megemlítette, mondván, hogy annak kb 12.000 Ft egy havi adagja. Mindenesetre megbeszéltük, hogy próbáljuk egyelőre tovább a szoptatást, jó lenne ha tudnék minél tovább, hiszen egy ételallergiás gyereknek a legjobb az anyatej. Márpedig valószínű, hogy az lesz, egy-egy kilengésnél tapasztaltuk azt a mérhetetlen sírást amit a hasfájása okozott. De nem csak emiatt, hanem egyébként is szeretném még sokáig szopiztatni, hiszen csak 2 hónapos. Most minél többször rakom mellre, sok folyadékot iszok, sörözöm is, és megveszem azt amit a védőnő ajánlott.

Megkapta a 2 oltást is a kincsem. Szegénykém nagyon sírt, rettenetesen elvörösödött a kis arca, és csak a kezemben lett volna el, úgy nyugodott volna meg, de ugye fel is kellett öltöztetni. Szerencsére nem viselte meg nagyon, nem lázasodott be estére, és a kis combja sem dagadt fel neki.

Ádámnak akartam felíratni a szokásosokat, de sajna lejárt a szakjavaslat a tápszerre és a Sinlacra, így most még lesz a gasztroenterológiára is egy köröm. Nem is értem miért nem évenként kell megújítani, amikor amúgy is megyünk felülvizsgálatra. Remélem kitart a tápszerünk addig. 





2014. szeptember 11., csütörtök

Ádám és Bálint mostanában


Borzalmas, hogy ennyire nem tudok gép elé ülni, és írni. Igazából csak a blogolás hiányzik, más nem. Jó kis leszoktató ez a netről. :D Bár hazudok, mert szoptatás közben olvasom a kedvenc blogjaimat és a facebook-ot is. Ez utóbbit jelenleg leginkább a 2 tejallergiás csoport miatt, ahol rengeteg hasznos infót kapok. Amúgy meg minden csöpp kis szabadidőm vagy főzéssel, vagy pakolással, takarítással telik. Ráadásul azért ritka az is, hogy a 2 gyerek egyszerre aludjon. Bár Bálintot próbálom nem ölben tartani, de akkor is oda kell hozzá ugrálni, mert sokszor mérgelődik.

Bálint továbbra is áldott jó gyerek. És bárki bármit mond, bár hasonlít Ádámra, hiszen a testvére, de mégis totál más kisfiú. Inkább András. Azért sem bánom, mert az ember így is könnyen hasonlítgat. 
Az alvással most végre nincs bajunk. Megkaptuk a jó alvó második babát - csak maradjon is így. Bálint végigalussza az éjszakákat. Van hogy este 8-tól, reggel 7-ig. Ez nem állandó, van hogy éjjel kel egyszer, de még azért is hálás vagyok. Sokszor kellett elmondani anyumnak, András anyukájának, hogy nem aggódjak, ébred ha éhes, ahhoz hogy ne legyen lelkiismeret furdalásom. Napközben általában 3 óránként eszik, de van hogy 2 és fél óránként. Van mérlegünk, nem szoktuk mérni, max 1-2 hetente egyszer. Nem hízik sokat, biztos majd mondják is, de gyarapodik, csak kisebb ütemben,
Jelenleg (másfél hetes adat) 56 cm hosszú (50 centivel született) és 4500 gramm. De van babahurkája, pici kis tokája és nyugodt, kiegyensúlyozott, nem sírós baba. Még azért sokat alukázik napközben, de már kevesebb ideig, és sokszor nézelődik, igényli, hogy ne legyen egyedül. Néha már kezd tiltakozni a kiságy ellen. A Fisher price-s macis forgóját nem szereti, sír ha elindítjuk neki, de a felhúzható lullaby zenét játszó holdat elhallgatja. Sőt, mostanában esténként azt húzogatom, mert Ádám is könnyebben elalszik. Csak az nyekergés amikor felhúzom úgy percenként... :D De most letöltöttem 2 óra hosszban, már csak rá kell raknom telefonomra. 
Nem írtam róla korábban, mert elfelejtettem, de hetek óta ügyesen emeli a fejét, kinyomja magát, hasról már többször fordult hátra is, igaz inkább eldőlt minthogy tudatos lett volna. Reggelre mindig a kiságy fejrészénél találjuk meg, odáig felkúszik, ahogy fészkelődik. Hason alvó baba. Ezt is jó, hogy mondta anyu anno, hogy mi nagyon szerettünk öcsémmel hason aludni, és Bálintot is úgy rakom le legtöbbször.
Nagyon sokat mosolyog, figyel. Szinte keresi a tekintetünket. Sokszor észreveszem ha a kezemben van és beszélek valakivel, majd ránézek egy pillanatra, hogy komolyan figyel, és van hogy mosolyog is. Szereti ha fütyülünk neki, beszélünk hozzá Mindig hálásan jutalmaz minket édes kis mosolyával.
Az éles hangoktól megijed. Többször sírta már el magát Ádám hangos sikításától, még akkor is ha nem egy szobában voltunk. Ilyenkor úgy sajnálom szegényemet. Pedig Ádám nagyon szereti ám, csakhát ugye 2 és fél éves. Még nem nagyon van tisztában azzal, hogy mit miért nem lehet. 
Fürdeni is nagyon szeret. Mindig megnyugszik a vízben. Általában én fürdetem este 7-kor a fürdőkádban. Kezdetben a nappaliban az étkezőasztalon fürdettük, de most már a fürdőben a kádban van a kiskád. Aztán fürdés után jön a D vitamin, és szopi. Fél 8 körül szokta András fürdeni vinni Ádámot, azon ő van jelen és amire végeznek, kb addigra én is megszoptatom Bálintot és ágyba rakom. Ekkor felöltöztetem Ádámot pizsibe, és megyek vele az ágyába. Olvasok neki egy mesét (ha nem akarok olvasni, akkor is fejből mondok neki verseket), anélkül nincs elalvás. Aztán összebújunk és amikor elaludt, akkor jön egy kis magánélet, úgy mint vacsora (végre egyedül, nyugodtan eszek), fürdés, tv és Bandizás. 

Közben már át is tértem Ádámra. Ádám a nagyfiú, aki még mindig csak 2 és fél éves és erről Bálint óta hajlamosak vagyunk megfeledkezni és többet várni el tőle, mint amit kellene. 
A pelussal jól haladunk. Egyre többször fordul elő, hogy száraz pelussal ébred napközben és ma éjjel is száraz maradt. Pelus nélkül (váltóruhával) járunk el itthonról. A kakinál mindig szól, az mindig a wc-be vagy bilibe megy, de a pisi néha még elcseppen a bugyiba. Akkor se teljesen pisil be, mert rögtön szól és a maradék már a wc-be megy. 

A kukiját egyedül húzza fel és mossa meg. Ez András érdeme, fogalmam sincs, hogy tanította meg neki, de nagyon örülök. Jó, hogy itthon van már ilyen szempontól is, mert sok pozitív változás neki köszönhető. Már nem gond a fogmosás és a hajmosás sem. Fogat már reggel is mosunk (igen, eddig nem erőltettem) sőt reggel az első pisi utáni kézmosáskor arcot is és fogat is mosunk. 

Az evés is nagyon pozitívan változott. Szinte minden héten próbálunk új dolgokat. Mindennap főzünk, mindig mást (van egy listánk a kajákról, hogy ne kelljen sokat törni a fejünket, és egy hétre előre megírjuk a menüt), és mindenből eszik Ádám amiből mi is. 
Én sokat olvasok, hogy minél több ételt elkészíthessek tej és tojásmentesen. Nem minden lesz olyan mint az eredeti, de szerencsére Andrást nem zavarja. Már többször sütöttem is, a tortára próbálok kitalálni variációkat. Hévégén pedig tökmagos krumplispogit szeretnék csinálni. Ádám egyébként annyira nem édesszájú, inkább sósakat nasizik, de nem jellemző az állandó nasizás. Az biztos, hogy késő délután édességet már nem ehet, mert vagy nagyon felpörög vagy nagyon szarul alszik tőle. És akkor el is érkeztünk az alváshoz. Mert sajna Ádámnak az továbbra sem megy olyan jól. Van hogy hajnalig bírja, van hogy már éjjel többször kel. Kiabál értem, néha zaklatott, néha egyből alszik tovább amint visszateszem (mert általában felül). De mostanában hajnalban már rendszerint köztünk van és nagyon nyugtalanul alszik. Egyfolytában mozgolódik, felül, vándorol az ágyban. Mindezt pedig úgy, hogy szüntelenül, egyfolytában mozgásban van. 

Nagyon szépen beszél. Azt nem mondanám, hogy tisztán, mert minél több szót ismer, annál többet akar mondani és sokszor csak sokadjára értjük meg mit akar mondani. A meseolvasás nagyon pozitívan hat a beszédfejlődésére mert nagyon sok mindent (szófordulatokat, jelzőket) a Bogyó és Babócából vesz. Érti a meséket, sokszor a meseolvasás után még elmondja a saját kis szavaival újra, hogy mi történt a mesében. Vagy ha nem a mesét beszélgetjük meg, akkor mesél arról, hogy mi történt vele aznap. Telefonál is. Ha odaadjuk neki a telefont, hogy beszéljen a mamával, papával, stb. akkor ő beszél, válaszol. Persze néha csak a saját kis mondandóját hajtja, függetlenül attól ki mit kérdez tőle. Sőt, galád módon András megtanította neki azt is, hogy "Szia! Kinyomlak!" A magán telefonszámos hívások miatt, amik rendszerint betalálnak minket valamiféle biztosítás, vagy eladandó termék miatt. Egyszer már oda is adtuk Ádámnak a telefont, és ő mondta is, hogy "Sziaaa! Kinyomlak!" és kinyomta. :))) Nagyon pofátlanul hívogatnak már, heti több ilyen hívásunk van és már nagyon sok. 
A kütyük, elektronika még mindig vezető helyen áll. Nem szeretem, mert a rendes játékok rovására megy. A laptop-ot magától bekapcsolja (engedélyünkhöz kötött), elindítja böngészőt, megnyomja az "y"-t, majd enter-t és már nézi is a youtube-t. Amikor pedig ki kell kapcsolni (néha keserves könnyek közepette) akkor kilép az oldalakról, és szabályosan kikapcsolja. Majd ad egy puszit a monitornak, elköszön ("Szia laptop!") és lecsukja. Amióta András dolgozik már kevesebbet ül gép előtt, mert valahogy visszajött neki az amikor ketten voltunk és akkor sem ülhetett a gép előtt, csak keveset. Egyébként semmi rosszat nem csinál, mert dalokat hallgat, amiket már kívülről fúj és innen ismeri a számokat is és a betűk egy részét is. 
Továbbra is szoktunk matricás füzeteket ragasztgatni, sőt legutóbb már megpróbáltuk a feladatokat is. Pl. volt egy olyan, ahol az egyik oldalon számok voltak (2, 3, 4, 6) a másik oldalon meg meg 2 labda, 6 lepke, 3 autó, stb. és össze kellett őket kötni. Ádám számolt, majd megkereste a 2-est, 6-ost.... és a durva, hogy felismerte őket. Na, ez is a youtube-nak köszönhető, mert nem mi tanítottuk neki. 
Egyébként meg továbbra is nehézkesen játszik egyedül. Mindig kellünk. A legóval a legönállóbb, de akkor is kell, hogy nézzük legózás közben és egy idő után részt vegyünk a játékában. Talán nem meglepő módon lefekvés előtt viszont szinte mindig tud játszani egyedül is. :D A gyurma még mindig jó móka, mondhatni ugyanazok a játékok tetszenek neki továbbra is. 
Ha András itthon van, akkor le sem szakad róla. Nyúzza, ugrál rajta - de hát vele lehet igazán mókázni. 
Hihetetlen (számomra az) zenei érzéke van. Nagyon jó a ritmus érzéke, tapsról felismer dalokat, és van amit ő is el tud tapsolni. A dalokban ha dúdol, énekel, a hangok a helyükön vannak. Nem rám ütött szerencsére. :D Nekem innom kell, hogy legyen ritmus érzékem, az éneklést meg inkább hagyjuk. :))) Ettől függetlenül rengeteget énekelek neki, vele, mert igényli. 
Imád autókázni. Most már elől van az ő ülése, András mellett ül. (Utánanéztünk a kressz-ben és előre lehet rakni). Felismeri apum autóját ha sétálunk és lát egy olyat. Sétálni továbbra sem szeret, pedig a babakocsiját már jó ideje nem használjuk, fellépőnk meg még mindig nincsen.
Voltunk dokinál, mert nem múlott a köhögése és az orrdugulása. Valószínű inkább allergia lehet(ett), és 3 éves korában az újabb tej és tojásterhelés mellett már allergia vizsgálatra is el fognak minket küldeni. 
Hisztik csökkentek, de továbbra is van, hogy süket, nem hallja meg ha valamit nem akarunk megengedni neki. Néha nagyon fel tud mérgesíteni és nagyon kell uralkodnom magamon, hogy ne csapjak oda. Csaptam már oda, és nem volt jó érzés. Anyum nem ért velem egyet, mert mi is felnőttünk úgy hogy mi kikaptunk ha rosszak voltunk, de én inkább a magam kudarcának érzem ha odaütök és nem akarom bántani Ádámot.

Bálintot nagyon szereti továbbra is, csak sajna elég durva, nagyon kell figyelnünk, mert nem tud finoman odanyúlni. Nem bántja, csak nem érzi még a finom mozdulatokat. 

Egyébként minden ok velünk, nekem negatív lett a citológiám, úgyhogy már csak ki kell váltanom a Mirenát. A derekammal orvoshoz kellett mennem, majd beutaltak rheumatológiára, de semmit nem tudnak csinálni, mert szoptatok. Így most kenem.




Elköszöntünk a fagyi babáinktól

Amikor Ádám megfogant a Kaáli Intézet jóvoltából, 10 kis embriónk lett. Kettőt ültettek be, a maradék 8 babót lefagyasztattuk, hogy majd ha kistesót szeretnénk, akkor beültetnek belőlük. Aztán az élet másképp hozta, megfogant Bálint és egészségesen meg is született. Így adva volt, hogy már nem megyünk vissza beültetésre. Végig kellett tehát gondolnunk, hogy mi legyen a Kaáliban hagyott kistestvérekkel. Három lehetőség volt: megsemmisíttetni, felajánlani másoknak, vagy orvosi kutatásokra.
Természetesen amellett döntöttünk, hogy segítsünk másoknak, olyan pároknak akiknek csak ez jöhet szóba. Igaz bennem bennem volt az is, hogy ők a mi gyerekeink és olyan mintha örökbe adnánk őket, és milyen rossz lenne egyszer "szembe menni" egy "Ádámmal", de természetesen ez nem változtatott a döntésünkön. Bementünk hát a Kaáliba a 2 és fél évessel és az akkor még 7 hetessel, és bár direkt később mentünk, nagyon sokan voltak. Furcsa volt, hogy mi már egy nagy megkönnyebbüléssel voltunk ott, és eszembe jutottak az akkori érzések, amikor odajártunk. Tudtam azt is, hogy ránk nézve sokan mikre gondolhattak, tán néhányan belül sírtak is - mint ahogy anno egyszer én is amikor vizsgálatra vártam és bejött egy kiscsalád. 
Felküldtek minket a biológushoz, elmondtuk mi járatban vagyunk és kaptunk egy lemondó papírt, amelyen jellemzést is kellett magunkról írni, Beleírtam a magasságunkat, súlyunkat, bőr, szem és hajszínt és hogy nincs betegségünk. Gondolkoztam azon is, hogy beírjam-e hogy Ádám ételallergiás, de persze ilyet nem kértek. Aztán szóltam, hogy rendeznénk a restanciánkat is ( egy év tárolással el voltunk maradva + az idei évben pár héttel), de miután felajánlottuk az embrióinkat, nem kellett fizetnünk, Kifele még találkoztunk azzal a hölggyel, aki anno elmondta a HCG szintem eredményét, és hogy sikerült a lombik. Most pedig odament Ádámhoz, lehajolt hozzá és beszélgetett vele. Hangyákat néztek a teraszon. :) Annyira akartam neki mondani, hogy ő közölte anno a jóhírt és hát ő az a fiúcska, de végül annyit mondtam, hogy ő a mi kaális babánk, a kicsi pedig a mi meglepetés spontán kisfiúnk. 



2014. szeptember 4., csütörtök

Először Fehérváron négyesben

Megtörtént az első hazalátogatás. Kicsit tartottam a hazaúttól, de nem is Bálint miatt, hanem úgy egyszerűen, hogy hogyan oldjuk meg majd 2 gyerekkel, meg Ádám milyen lesz, meg majd mennyire fogunk szétszakadni a családlátogatástól. A legnagyobb bajom egyébként, hogy ilyenkor nincs megállás, és egyik helyről megyünk a másikra. A barátokra meg általában semmi idő nem is marad. Meg a sok csomagolás, cuccolás, ne maradjon itthon semmi, vagy ott nem hagyjunk semmit. Egyébként azzal, hogy Ádám egyre több kaját megeszik és a család is ügyesen kezeli a tejfehérje és tojás allergiánkat és aszerint főznek, sokat javult a helyzet. Nem kell neki annyi mindent vinni és aggódni az étkezésén. Jóformán már velünk együtt ebédel és könnyű neki vacsit és reggelit is enni, mert már szóba jöhet a virsli, felvágott, lekvár, májkrém is.

Pénteken ebéd időben indultunk. Vettünk a Mekibe kaját - csak mert már tök régóta terveztünk egy ott kajálást és mert megnéztem az oldalukat és vannak tej és tojásmentes kajáik is. Így én hamburgert ettem krumplival, Ádámnak meg vettünk chicken mc' nuggets-et. Egyébként most kóstoltam először és nem is tudtam, hogy az tényleg ennyire jó. Aztán mindkét gyerkőc az út 3/4 részét alvással töltötte. Bálint sokat nézelődött is, aranyos volt. Hátul ültem közöttük, egész kényelmesen elfértem, csak a fejtámla hiányzott.

Elsőre mamámékhoz mentünk, mert ők még nem is látták Bálintot. Ádám jól elvolt, bár sokáig azzal volt elfoglalva, hogy hol van a papa, jöjjön. Várta, mert általában vele szoktunk kimenni mamimékhoz. Aztán elvolt, játszott, szépen beszélgetett, válaszolgatott mamámnak, Gabi nénjének. Bálint is kedvesen mosolygott mindenkire, jól éreztük magunkat. Aztán Andrásékhoz mentünk. A kocsiban még sírdogált Ádám, hogy menjünk haza anyához (ez Győr), meg ő nem megy sehova, de aztán amikor ismerős lett neki a lakótelep, már mosolyogva mondta, hogy "Itt lakik mami!" Anyum is felhívtam, mert most már újra fehérvári lakos lett ő is és kb. 5 percre lakik anyósomtól. Ádámnak nagy volt a boldogság, este csak mosolyogtam amikor fektettem le és mindkét nagymama elköszönt tőle. Ha most Fehérváron lennénk, többet lehetne a nagyszülőkkel. Jó lenne! Ilyenkor érzem.
Egyébként volt Ádámnak egy édes beszólása. Palacsintát evett, én adtam neki, mert nehéz volt villára tűzni (nem eszi meg feltekerve, csak félbehajtva villával). Egyedül akartam neki, de mondtam neki, hogy nem, én adom neki, mert nehéz. Erre édesen az asztalra könyökölve azt mondta: "Tudom bizony, mert én kicsi vagyok!" Azt hittem megzabálom. 
Mivel András is beteg lett (Ádám már az volt egy hete), ő kint aludt a nappaliban, mi meg a kisszobában a gyerekekkel. Ádám mellettem, Bálint meg a mózesben. Van utazóágyunk, de még kényelmesen elfér a mózesben is, így addig nem rakjuk össze. A fürdéshez akartunk venni babakádat Fehérvárra is, de nem volt már rá idő, így egy minikádban fürödtek a gyerekek. De muszáj lesz venni, mert még Ádám elül benne, de Bálintnak végigér a lába és ösztönösen elrúgja magát a kád falától, egyenesen lefejelve a kád másik végét.

Szombaton anyunál voltunk, András meg Dombóváron a testvéreivel füvet nyírni. Délután ért haza, ekkor elmentünk megnézni az új játszóteret, ami a Vidámpark helyén nyílt. Nagyon komoly lett, csak lestem! Sajna kismillióan voltak, de még így is volt helye játszani minden gyereknek. Andi is kijött kicsit unokaöcsizni, Ádám nagyon örült neki. Kint voltak barátaink is (Gáborék), akikkel ezer éve nem találkoztunk (kb. pont egy éve nem). Kisfiúk Lackó és kislányuk Liza nagyon édesen játszottak Ádámmal. Segítették, pártfogolták, olyan jó volt látni ezt. Ilyenkor mindig előjön bennem, hogy nem is rossz az, hogy egyre több a vegyes ovis csoport, mert a gyerekek megtanulják hogy kell a kisebbeknek segíteni. 
Este András lement kicsit sörözni a régi haverokkal. Leszámítva, hogy pont fürdetés időben ment, ráadásul nekem meg baromira fájt a hátam, és anyukája sem tud hajolni nem bántam. Iga ígérte, hogy 8-fél 9-re itthon van és akkor megfürdeti Ádámot, hagyjam, ellesz addig, de 9-re ért csak haza. Még jó, hogy nem vártam 8-ig sem, hanem megoldottam, és negyed 9-re már mindkét fiú aludt.

Vasárnap még kicsit lementünk a játszira, anya is lejött hozzánk, aztán ebéd után hazaindultunk. 

Összevetve mindent, nem volt vészes a hétvége, jól éreztük magunkat. Hazaérve egy óra alatt sikerült elpakolnom mindent, úgyhogy egy szavam sem lehet.