2014. november 28., péntek

Megkaptuk a kulcsokat

Már szerdán, csak még nem írtam róla. András neki is állt leszedni a tapétát, és egy kicsit mi is átmentünk a gyerekekkel. Jobban megnéztem a lakást. Biztos szép és jó lesz, de szegény Andrásnak piszkosul sok dolga lesz vele. Első körben glettelés, festés, majd parketták lerakása, fürdő csempézése, új kád.... A konyha okádék, és úgy volt , hogy csak az ajtókat és munkalapot cseréljük le, de most megcsillant a halvány remény, hogy esetleg mégis kapok új konyhabútort. (Minden vágyam egyébként, csak nem akarom Andrást ezzel nyaggatni, ő a pénzügyi irányító most.) A dobozolással nem vagyok előrébb, ott tartok ahol elkezdtem. András úgy leoltott kb másfél hete, hogy raktárt csinálok a lakásból idejekorán, hogy abba is hagytam. Nem sértődtem meg, - igaz rosszul esett, mert mellette még főztem és vasaltam is, plusz gyerekeket felügyeltem - csak nincs most meg a löket, hogy csináljam. 





Nappali


 












2014. november 27., csütörtök

Szoptatás vége :(

Vegyesek az érzelmeim, tegnap elég depis is voltam, de próbálom nem tragédiaként felfogni. Jó  ideje már kínszenvedés volt, fejtem a tejet, mert Bálintot hiába raktam mellre, csak kapálózott, hadonászott, forgolódott. Nem is feltétlenül azért mert kevesebb volt a tejem, mert volt, hogy 150 ml-t lefejtem a két mellből, egyszerűen csak nem jött úgy, ahogy akarta, várta volna. Egy hétig fejtem, és adtam neki cumisüvegből, de persze így is fokozatosan csökkent. Aztán most amikor beteg lett - mert sajna belázasodott hétfőn- és próbáltam mellre helyezni, elfordította a fejét, és minden próbálkozásom ellenére sem volt hajlandó cicire "cuppanni". Így úgy döntöttem (miután azt hiszem Ő is döntött), hogy akkor nem erőltetem tovább. Őt nem igazán viselte meg, ő lelkesen issza a tápszert a cumisüvegből, sőt néha Ádámtól is el akarja venni az övét. Bálint mohó, jól evő, a barackot is úgy tolja befelé, hogy sokszor csak lesek, alig van időm a kanállal a szájához érni, már reklamál, hogy hol van, majd élvezettel leszopogat minden falatot a kanálról. 
Szóval eddig tartott, Bálint alig 4 és fél hósan befejezte történetét az anyatejjel. Este ettem már sajtot és aztán egy kis fagyit is, majd lelkiismeret furdalásom volt, hogy biztos csak az egyszerűbb utat választom, és azért mondok le a szoptatásról én is, mert így ehetek már én is több mindent. Még fürdés közben el is határoztam, hogy akkor nekiállok újra fejni és akkor még azzal megpróbálom kihúzni 6 hós koráig, de mire odajutottam, már nagyon álmos voltam, és aztán lefeküdtem. 
Azért is rossz, mert Ádám másfél éves koráig szopizott, Ádámnak meg csak 4 és fél hónap jutott. Tény, hogy Ádám "nem tudott lejönni a szerről", míg Bálint nem akart szopizni. Az is igaz, hogy Ádám komfort szopizó is volt, míg Bálint csak enni akart. Nem utolsó sorban tény az is, hogy Bálintra bátyja miatt kevesebb idő is jutott, főleg hogy Ádám egyfolytában a nyakamon lógott, és sokszor hisztizett, hogy tegyem le Bálintot. Most már csak abban bízom, hogy akkor legalább Bálint ne legyen ételallergiás, és legyenek ebben is mások. 


2014. november 24., hétfő

Etessen meg a télapó

Ádámmal küzdök egy ideje, nem hajlandó egyedül enni. Van amit igen, de többségében nem. Még a szokásos sinlac-ját sem. Megelégeltem, és mondtam neki reggel, hogy már pedig mostantól egyedül kell ennie a sinlac-ot. Persze jöttek az "anya etessen!", "segíts!" mondatok, részemről pedig a fenyegetőzések, hogy ha nem eszi meg és nem egyedül, akkor nem kap pombear-t, gumicukrot, nyalókát... (persze egyszerre nem is kapna ennyi mindent), semmit. Közben eltelt már fél óra és a tányérja nem üresedett. Minden mást csinált, csak enni nem evett. Már ott tartottam, hogy előhozakodtam a télapóval, miszerint most is figyeli őt, és nem hiszem, hogy tetszik neki, hogy nem eszik egyedül. Ádám gondolkodóba esett, majd közölte: "Akkor etessen meg a télapó!" 


2014. november 23., vasárnap

Levél a télapónak

Bóbitáékon felbuzdulva és nem kicsit leutánozva is, gondoltam írjunk mi is levelet a télapónak. Mondtam is Ádámnak, hogy mit szól hozzá, mire ő odaült a laptop elé, hogy akkor "Írjunk!!" Jót nevettünk Andrással,  majd közöltük vele, hogy papírra, és tollal. Vettünk is tegnap délelőtt Mickey egeres képeslapot, és délután magam mellé is invitáltam Ádámot, hogy akkor jöjjön, írjuk meg azt a levelet. Még a youtube-ot is beüzemeltem és elindítottam az "Ember, ember, hóember" című számot, amit végül le kellett kapcsolnom, mert nem rám, hanem arra figyelt Ádám. Kérdezgettem tőle mit írjunk, de ő csak annyit mondott, hogy "hozni ajándékot télapó". Így kezembe vettem a megfogalmazást, és igazából megírtam egyedül a levelet. Ádám csak annyit mondogatott, hogy "Aha, igen, aha, ja! (A halálom ez az "aházás"). Aztán azt is a szájába adtam, hogy mit kérjen, pontosabban kérdeztem, irányítgattam. Ő már alig tudott a fenekén megmaradni, lökdöste a kezem, aminek következtében jól szétkenődött a tinta, és tök máshol jártak a gondolatai. Annyit azért még beleírtunk, és kivételesen ezt ő mondta, hogy mit - tehát beleírtuk-, hogy Bálintnak is hozzon egy pici(!) ajándékot. Aztán odaadtam a tollat neki, hogy valamit rajzoljon a télapónak, de "pont" nem akart az ő kezében fogni a toll. Megígérte, hogy jó kisfiú lesz ("Aha!), majd 2 perc múlva már rosszalkodott. 
Majd jövőre megpróbáljuk újra, ő még ennyire nem érett hozzá. :)) Számára ez az egész egyelőre az ajándékozásról szól.


2014. november 18., kedd

Az első betegség-féle

Aminek nagyon még nincs is tünete, de mindjárt leírom, hogy mi is a helyzet.

Szombaton ismételten csajos estét tartottunk, a szokásos csapattal. Szeretem ezeket az estéket, a mostanit is nagyon vártam már. Még jobb lenne, ha nem kellene az órát néznem, de egyelőre nem merem a két gyereket két óránál tovább Andrásra hagyni, főleg nem az esti órákban. Most végre ettem én is finomat - fejtem le előre tejet, másnap meg kétszer fejtem úgy, hogy kiborítottam a lefolyóba, nehogy baja legyen Bálintnak. Mérgelődtem is, hogy ilyenkor van annyi tejem, mint még soha, 250 ml-t sikerült lefejnem reggel. Vérzett a szívem, mikor láttam a lefolyóban távozni. Mondtam is Andrásnak, hogy kezdem azt hinni, hogy a mentes diéta miatt nem volt/nincs annyi tejem. Ettem egy jót és kapásból beindult. Ádámnál is 5 hónapos kora után kezdtem el diétázni. Nem is volt probléma. 
Szóval vacsiztunk, és Viki (Eszti anyukája) mondta, hogy Eszter beteg lett, elkapta azt a kéz-láb-száj (pöttyös) vírust. Voltak Mónikáéknál (Tamáska és Zselyke baba anyukája), és remélte, hogy ők nem kapták el. Aztán másnapra Tamáska már lázas volt, és aztán utána már Zselyke is. Kijöttek a pöttyök is. Így, mivel pénteken bandáztunk két helyen is, a gyerekek egy légtérben voltak, félő volt, hogy esetleg a többi gyerkőc is elkaphatta. 
Mivel Bálintnak a mai napon volt esedékes a 4 hós oltása, gondoltam szólok doktornőnek, hogy mi történt a környezetünkben, esetleg benne van a pakliban, hogy mi is elkaptuk, bár egyik gyereknek sincs semmi baja. Gyorsan bele is nézett először Bálint, majd Ádám torkába is. Bálintnál egyből mondta is, hogy piros a torka, és sajna hólyag is van benne, de Ádámnak még szerencsére nem volt piros. Szerettem volna még rákérdezni 1-2 dologra, beutaltatni Ádámot a fül-orr-gégészetre, mert hónapok óta horkol és nem kap levegőt az orrán éjjelente, de olyan feszültség volt a rendelőben. Meg voltak csúszva, sok volt a beteg, a hívás. Így is örültem, hogy ránéztek Ádám kukijára, mert felfedeztünk rajta egy fehér pöttyöt. Annyit mondott rá doktornő, hogy teljesen normális, nem kell vele foglalkozni. Baj volt az is, hogy kértem még külön tápszert, meg Sinlacot, Sietni kellett, mert doktornőnek mennie kellett valahova (továbbképzésre) 3-ra. Kaptunk gyógyszereket, Ádámnak is adnom kell, megelőzésképpen is. 
Azért volt súly és hosszmérés is, 5670 gramm és 61 cm hosszú Bálint. Elmondtam, hogy kap már almát és imádja. Mondta is doktornő, hogy elképzelhető, hogy ő nem lesz allergiás. Majd fél éves korában váltunk tápszert és meglátjuk. Végig mosolygott a doktornőre, forgolódott, leste mi hol van, Ádám eközben csúszdázott, nézte a halakat, meg kiszedegette a spatulákat a fertőtlenítő folyadékból. :/ Tiszta ciki volt. Hozta oda: "Anya, ez mi?" .... Próbált kommunikálni is a doktornővel, megszokta, hogy beszélget vele, kedves hozzá. Hát most ugye erre nem volt idő. 
Szerencsére Ádámnak azóta sincs láza, és nem is fájlalja semmijét, viszont nagyon rossz. Bálintnak "csak" hőemelkedése volt, de az is csak épphogy. Most alszanak, remélem holnap sem lesz rosszabb. 
Egyébként én is felfedeztem a torkomban hólyagokat. De még nem fáj, csak ég a szám,szájpadlásom, torkom. 

2014. november 15., szombat

Bálint 4 hónapos lett

Már tegnap, de akkor nem volt energiám írni, és mérni is csak ma mértem meg, mert ezt meg már régen tettem. 

A 4 hónapos csuda-mosolygós Bálintunk:
5550 gramm (vagyis sikerült a bő fél kilós gyarapodás szűk egy hó alatt).
Nem tudom még hány centi, majd kedden megyünk tanácsadásra. 62-es rucikat és 3-as pelust hord.
Rengeteget mosolyog, és várja mindig, hogy foglalkozzunk vele. Most már Ádámra is többet mosolyog - kezdi megszokni a terrort. :) Már nincs el egyedül, reklamál ha egyedül hagyom a kiságyban a játékaival. Egyre többször próbálkozom vele, hogy amíg leülök legózni Ádámmal, magunk mellé rakom a földre nézelődni. 
A napközbeni alvása változó, de mindenképpen csökkent. Van, hogy itthon csak 20 perceket alszik, de a babakocsiban meg simán alszik 2 órát is. Ha sikerül összehangolnom az ebéd utáni alvásukat, akkor még előfordul a 3-4 órás alvás is. Ebből simán azt a következtetést tudom levonni, hogy most már zavarják a hangos (hirtelen) hangok, és ugye Ádám simán beront az alvó Bálinthoz. Néha azért érzem a közös szoba hátrányát, de hát ez van. Az éjszakai alvása annyit változott, hogy korábban ébred. Fél 8-8 körül rakjuk le, és fél 6 körül kel. Sajna nem alszik már vissza csak kb. 2 óra múlva, így nekem is ilyenkor indul a nap. Próbáltuk kicsit később lerakni, nem kelt fel később. Amúgy amennyire mondhatnám, hogy ügyesen elalszik egyedül, néha annyira kell neki, hogy mellette legyünk. Egy kis fejsimi, puszilgatás és a telefonomról a Lullaby. 
Bálint hasról szépen hátára dől :) és szerintem lassan közeledünk a hátról hasra fordulásra is. Lehet még 1-2 hó, de félúton tart. Egyébként annyira szoktuk nevetni, mert amikor hason van a földön annyira látszik, hogy szeretne elmozdulni, előrébb jutni. Fent van keze-lába a levegőben, kapálózik és néz előre, mérgelődik, amikor meg a térdünkön fekszik velünk szemben, próbál(na) felülni. 
Sajna egyre több a tápszer. Az van, hogy Bálint nem akar szopizni. A lefejt anyatejet simán megissza, de szopizni már lusta. Így ha éhes, kínszenvedés, mert nyűglődik. Ő nem az a "csak úgy vagyok a cicin" típus. Pedig végre megy bimbóvédő nélkül is a szopi, sikerült elhagyni. Olyan mintha így erősebben is szívná, így reménykedtem benne, hogy majd jobban fog szopizni így, de nem úgy tűnik. Így most napi 2x lefejem és odaadom neki cumisüvegből, meg 1-2-szer rárakom mellre is, hogy azért ne apadjon el teljesen a tejem. Tápszerből 90 ml-ket kap. Többet nem nagyon merek, mert nagyon bukik tőle, inkább adom 2 óránként.
Megkezdtem a hozzátáplálást is. Sokáig gondolkoztam, hogy alma vagy sütőtök legyen-e. A sütőtök mellett a ritka székelés szólt, de végül az alma mellett maradtam. Ízlett neki, de így a 3. alkalom után is még mindig csak  ízlelgeti. Egyelőre még kilöki a nyelvével. Ádám szokta is mondani, hogy nem kell Bálintnak az alma. Na meg persze megy a hiszti, hogy az ő egyik tányérjából kapja Bálint a kaját. Így most Bálint kap új szettet, hogy megmaradjon a családi béke. (Ádám amellett hogy nagyon (durván!) anyás ismét, irigy is lett. Se a játékait se a tányérját, semmijét nem adhatjuk oda az öccsének. Szerintem a 2 összefügg. Most jön ki nála Bálint érkezése.)


Végül az első alma evésről a videó:







2014. november 11., kedd

Tervezgetés és közben bölcsi folytatás

Amennyire jó, hogy nagyobb lakásban lakhatunk (és több rezsit fizethetünk :) ), annyira érezzük a terhét is a költözésnek. Holnap nézhetjük meg a lakást, de akkor még nem kapjuk meg a kulcsokat. András beszélt a sráccal akié a lakás volt és állítólag minden alap. A konyha a fürdő, wc mind-mind ezer éves. Így nem csak szépítgetni kell, hanem pl. valószínű csöveket is cserélni. Sok pénz is lesz, és ugye versenyfutás lesz az idővel, mert innen meg majd költözni kell, ha elfogadjuk az újat. Kb. 15 napunk lesz. A színeket már nagyjából kiválasztottuk a szobákba és a padló és falburkolatokat is. András tesójáék jönnek majd segíteni, de ugye csak hétvégén tudnak ők is, hiszen mindenki dolgozik. Felajánlották a segítséget a játszóteres anyukák és apukák is - jól esett nagyon. Most dobozokat kell még hajkurászi (párat már vettünk OBI-ban, és vettünk vastag sittes zsákokat is).

Tegnap és ma is volt Ádám bölcsiben. Tegnap Andrással együtt vittük. Az első egy órában sírdogált, de amikor kimentek, az már tetszett neki. Mondta is a Judit néni (már tudom a nevét), hogy tök meglepődött amikor kimentek, hogy hát van még új hely ahová mennek? Amikor megérkeztünk láttuk őket kint. Csúszdáztak, Ádám csak rótta köröket, látszott, hogy jól érzi magát. (Enyhén tolakodott is - szokása. :) ) 
Ma reggel már itthon sírt, hogy nem akar bölcsibe menni és egész úton sírdogált. Sajnáltam, azt sem tudtam mit mondjak neki, amivel megnyugtathatnám. Hazudni sem akartam, és ugyanazt szajkózni sem állandóan. Amikor beértünk az átadóba, ügyesen átöltöztünk, helyére raktuk a ruháit, aztán még előre is ment amikor mentünk be a csoportba. Aztán amikor jött Judit néni, és nyújtotta a kezét, eltörött a mécses, indult kifelé, nem akart menni és csak azt hajtogatta, hogy "Nem akarok bölcsibe menni!" Kijöttem, az átadóban nem hallottam a hangját és nem tudtam, hogy azért mert nem hallatszik, vagy azért, mert abbahagyta a sírást. Mi Bálinttal hazajöttünk, főztem, próbáltam pakolni (de ez a kis piszok nem volt el sehol, csak kezemben), aztán 10:40-kor visszaindultunk Ádámért. Már összegyűltek a kiskapunál, készültek befele az udvarról. Judit néni mutatta az ujjával, hogy minden oké volt. Elfogadta már őt, beleült az ölébe és ott megnyugodott, majd játszott is a gyerekekkel. Ivott is gyümölcslevet és pisilt is. Holnap nem megyünk, mert ugye nézzük a lakást, de csütörtökön vihetem. Megkérdeztem Ádámtól még ott, hogy akar-e menni, rávágta, hogy igen! (Hazafelé már újból hajtogatta, hogy nem akar menni). 
Nagyon anyás lett újra, de tényleg nagyon az lett. Például megcsinál olyat, hogy elesik, felveszi/segíti más (apja, vagy más anyuka) ő meg visszafekszik, hogy "Anyaaaa!" Itthon ha beveri bármijét, már jön, hogy "Fáááj!" és tartja, hogy pusziljam meg. Ha felébred, csak én mehetek érte, és ha nem tudok menni, akkor addig sír az ajtóban állva, míg oda nem megyek. Hajtogatja, hogy rakjam le Bálintot, mert ő akar hozzám bújni. Én vihetem wc-re, fogni akarja a kezem... Eleinte mérgesek voltuk, de inkább már sajnálom. Szerintem most jobban érzi, hogy itt van már Bálint, és van még egy újdonság is, úgy mint bölcsi, ahol otthagyom, és ahol egyébként marha jól érzi magát, csak ugye nem vagyok vele. 

2014. november 6., csütörtök

Költözünk

Éééés IGEN! Kaptunk nagyobb szolgálati lakást! Ma felhívták Andrást a munkahelyéről, hogy lenne egy 63 nm-es 2 + fél szobás lakás két lépcsőházzal arrébb. Ha elfogadjuk pár hét és költözünk. Látatlanban is azt mondom/mondjuk, hogy nem kérdés. Maradhatunk a környéken, még autó sem kell a költözéshez (elég néhány erős kéz) és lesz újra hálószobánk! :) 
Azt nem mondom, hogy nem vagyok betojva a költözéstől, pakolástól 2 picivel, de majd lesz valahogy. Kezdjük a dobozgyűjtést... ha valakinek lenne felesleges, szívesen fogadjuk. :)

Innen már nem megyek sehová! Jó pár évig biztosan!

2014. november 5., szerda

Bölcsi: nevetés és sírás

Tegnap és mai is egy órát volt még Ádám. Tegnap már tovább merészkedtünk, és én kint maradtam az átadóban végig. Amikor megérkeztünk, megmutattam Ádámnak a szekrényét és rajta a bögrét, és elmagyaráztam, hogy ez lesz az ő szekrénye. Megmutattam a cipője és a kabátja helyét is. Átöltöztettem, majd bevittem pisilni (a kis szobájuk és az átadó között van egy rész, ott van a pelenkázó, wc-k, mosdók.), majd jött is a szimpibb bölcsis néni (a nevét ki kellene derítenem, mert nem figyeltem bemutatkozásnál) és mondta is, hogy "Anya, maradjon most kint, talál újságokat, megnézzük Ádám hogy bírja egyedül!" Aztán szólította volna Ádámot, hogy menjen be vele, de ő már be is szaladt addigra. :) Leültem kint, Bálint közben szépen aludt a babakocsiban. Olvasgattam és közben annyira meglestem volna, vagy jó lett volna egy kis tv szoba, ahonnan láttam volna, hallottam volna mit csinál. Egyszer, olyan 40 perc múlva azért bekukucskáltam kicsit. Egy asztal körül ültek a gyerekek, köztük Ádám is, és valamit csináltak. Ő épp felállt és ezzel együtt esett (dőlt) is le a székről - de hát az én fiam, meg sem lepődtem ezen. :) Aztán Bálint is felébredt, megitattam a tápszert vele (direkt így időzítettem, hogy a délelőttit kapja meg ekkor, ne kelljen ott szoptatnom). Meg is kérdezte egytől-egyig mindegyik bölcsődei dolgozó, hogy "Anyatej?" Aztán magyaráztam, hogy mi van. Egyébként miért érzi magát szarul az ember, ha tápszert ad a gyerekének és esetleg nem kizárólagosan szoptatja??? (Zárójelben jegyzem meg, hogy a tápszernek is megvannak az előnyei, és sajna Bálint egyre kevésbé lakik jól a tejemtől. Azért próbálom, hogy ne apadjon el, és jó lenne ha nagyobb százalékkal kapná, mint a tápszert, de Ádám mellett nehéz kiviteleznem).
Na, visszakanyarodva a bölcsihez, 10 előtt elkezdték a gyerekeket kettesével kihordani az átadóba és öltöztették fel őket, mert mentek ki az udvarra. Aztán hozták Ádámot is, aki jött mosolyogva. Megitta a gyümölcslevét, pisilt is, jól elvolt. Egyszer keresett, de elmondták neki, hogy kint alszik a Bálint és rá vigyázok. Nyugtázta és játszott tovább. 
Aztán azzal a lendülettel, hogy kijött, fordult vissza már hisztit kezdve, hogy vissza akar menni játszani. Jajj de jó volt ezt látni, hogy ilyen jól érzi magát. 

Aztán ma persze jött a fekete leves. Éreztem én, hogy lesz még itt megtorpanás. :) Megérkeztünk, ő egyből futott a szekrényéhez (milyen jó volt látni, hogy emlékezett rá), átöltöztettem, elköszöntünk és ment is be. Tudtam, hogy ma nem fogok ott maradni, említettem is neki odamenet. Persze ellenkezett, mondta, hogy "Nem kell elmenni", de simán bement amikor átöltözött. Én közben bementem a bölcsődevezetőhöz, vettem bérletet, és bemutattam Ádám oltási könyvét is. Utána elmentünk Bálinttal a Tesco-ba, bevásároltam és mire végeztünk, már mehettünk is vissza Ádámért. Vártam, hogy kihozzák, aztán hallottam is a zaklatott sírást, miközben azt skandálta, hogy "Anya". Mondták is, hogy hát ma nem volt olyan jól el. Eszébe jutottam, és amikor mondták, hogy nem vagyok, sétálok Bálinttal, jött a hiszti, sírás és semmi sem érdekelte, semmilyen kedveskedés, játék. Kb. 20 perccel történt ez a megérkezésem előtt. Kijőve is csak bújt, sírdogált, és azt hajtogatta, hogy "Nem kell anyának elmenni". Mondták, hogy ilyen még lesz, és lehet a következő alkalomnál meg bemenni sem akar már. Gyors búcsúzkodást javasoltak és hogy valamit vigyek neki, ami itthoni és szeret. Mondtam, hogy nincsen semmilyen kedvence, sem textil, sem autó, nem ez a típus. Azt meg mégsem mondhattam, hogy talán a telefonommal youtube-ra állítva megnyugodna, sőt, szerintem még puszit is adna nekik érte, egyből abbahagyva a sírást. :D :D
Hazafelé is nyűgi volt. Még az aluljáróban is megsiratta azt a sok levelet, amit a takarító autó sepert össze. Úgy sírt, hogy már bántam, hogy megálltuk nézni - gondoltam jó móka lesz. "Nem kell autónak leveleket seperni!" - hajtogatta krokodil könnyek közt. 

Hazaérve láttam, hogy sms-t kaptam a védőnőtől, miszerint egy órát késik. Én meg néztem bambán, mert nem is emlékeztem rá, hogy jönni fog. 


Bögrés szekrény
A tegnapi bölcsi után (a mait inkább nem fotóztam)

2014. november 3., hétfő

Az első játszóbölcsis nap

Jajj, nagyon várta már ezt Ádám, pedig talán pontosan nem is tudta mit jelent ez. Csak hogy ott játszani és festeni(!) lehet, és sok gyerek jár oda.

Kicsit tartottam a reggeltől, hogy fogunk haladni a reggelizéssel, öltözéssel, szopizással, mert hogy időre kellett odaérnünk. Ádámnak sikerült jól fel is bosszantania, amiből egy jó veszekedős, mérgelődős reggel kerekedett, és már komolyan mondom megijedtem magamtól, hogy egy pici kis hiszti milyen idegbeteg állatot hozott ki belőlem, Annyira ideges voltam, hogy úgy éreztem még a gyerekekre is veszélyes vagyok és meg sem érdemlem őket, mert ilyen szar ember vagyok. Nem viccelek, óriás feszültség volt bennem, és nagyon megijesztett, hogy a semmiből tört elő. Nem tudom ezzel mit kezdjek, mert ez az idegbeteg állapot nem jó, főleg nem a gyerekeknek. Mondom, a legrosszabb az, hogy egy jelentéktelen dolog elég volt, hogy hülyévé váljak. Aztán lenyugodtam, Ádám csak bújt, és egész úton azt hajtogatta a bölcsi felé, hogy "Anya, már nem vagy mérges, megnyugodtál." "Anya rossz volt". 
Hamar odaértünk, elég 15 perc a sétához. Ádám aztán közeledve a bölcsi felé már folyton azt kérdezgette, hogy "Hol van bölcsi, mit csinál bölcsi?" Ja, mert hogy nálunk nem 'miért" van, hanem helyette "mit csinál" ez és az. Bementünk, vártunk egy kicsit, majd a bölcsődevezető behívott. Én marha elfelejtettem az oltási kiskönyvet, pedig megbeszéltük, hogy viszem. Elmondta, hogy ma és holnap 1 órát leszünk, én is bemegyek Ádámmal, ennyi idő a beszoktatás. Bálintot is jól fogadták, de azért éreztem, hogy jobban örültek volna ha nem viszem. Hiszen kisbaba még nagyon, nem lenne jó, ha valamit elkapna a gyerekektől. Mondtam, hogy sajna nem tudom megoldani a felügyeletét. Aztán tök rendesek voltak, mert kerítettek nekünk egy kiságyat, és abba raktam Bálintot. (Kb. 5 percre, mert aztán inkább kézben volt). A gyerekek mind körbe is állták a kiságyat. 
Azt nem is figyeltem melyik csoportba kerültünk, de hátra kellett mennünk. 2 gondozó volt bent, az egyik Marika néni volt, ő amolyan határozottabb, kevésbé mosolygósabb típus, a másik meg egy nagyon aranyos hosszabb hajú hölgy volt, ő Ádámmal is többet foglalkozott. 
9 kisgyerek volt, kisebbek, nagyobbak. Ádám nem sokat vacakolt. Először leült legózni a többiekhez, majd egy vonattal és pályával  játszott. Egy hangja nem volt. Odament 2 kisfiúhoz, és közölte velük, hogy ő is játszik, majd egy kislánnyal meg a csúszda tetején, hogy márpedig ő is lecsúszik. (A kislány csak üldögélt fent, keresztben. Ádámot nem zavarta, szó nélkül mászott át rajta, minek után a kislány nem mozdult). Nem igazán tudtam mennyire szóljak rá, aztán úgy voltam, hogy minél kevesebbet. Egyszer mondtam neki, hogy finomabban, azonkívül hagytam, hogy megoldja amit akar. A legviccesebb az volt, amikor megkérdezték tőlem, hogy otthon is ilyen gyönyörűen eljátszik egyedül? Merthogy Ádám tényleg folyamatosan játszott, és még csak nem is csapongott a játékok között. 2-3 játék körül mozgott. Játszott a vonattal, a legóval és a sütővel. Na meg ugye közbeiktatott pár csúszást is a csúszdán. Egyszer jött oda hozzám, de akkor is csak odaszaladt vigyorogva, megállt kicsit, körbenézett, majd ment is játszani. Mielőtt eljöttünk (ma csak 9-től 10-ig voltunk) ő is leült a gyerekekkel az asztalhoz tízóraizni (megivott egy nagy pohár gyümölcslevet). Annyira jó volt látni. Én nem éreztem magam szomorúnak, hogy már ilyen nagy, engem boldoggá tett inkább. Büszke voltam rá, hogy már bölcsiben van, és jó volt, hogy nem csüngött rajtam, nem nyavalygott értem. Jól érezte magát másokkal, csinálta azt amit a többi gyerek és nem utánam kesergett. Amikor eljöttünk, én hamarabb kijöttem a szobából, elmentem felöltöztetni Bálintot, és kb 2-3 perc múlva hozta a gondozónő Ádámot. Akkor láttam, hogy be van pisilve (és itthon jöttem rá, hogy nem pisi volt, hanem leitta a nadrágját). Volt nálam váltóruha, átöltözött. Előtte még pisilt a kis wc-be, majd vissza akart menni játszani. Kaptunk kis szekrényt, bögre lett Ádám jele. :) Megmutatták hova tudom felakasztani a kabátját, és hova rakhatom a cipőjét. (Na azért már ez, hogy jelet is kapott, jobban meghatott). Nem volt hiszti mikor eljöttünk, de nem akart jönni. Várja a holnapot, menne már újra. :)
Heti 3 alkalmat beszéltünk meg elsőre. Az heti 6 órát jelent (mert 9-től 11-ig lehet ott). Ha nagyon menne, jól érezné magát, és lehetőség is lenne rá, akkor akár elviszem mindennap is. Az pont egy 10 alkalmas bérlet 3150 Ft-ért, ami igazán nem sok. Meg persze aztán ki tudja megunja-e, mikor lesz először beteg... majd alakul. Mindenesetre örülök, hogy végre meghoztuk ezt a döntést, és elvittük.