2014. december 28., vasárnap

Karácsony (Képekkel)

Az idei megint más volt, hiszen lett egy Bálintunk, új lakásba költöztünk, és a 24-ét először töltöttük a család nélkül, négyesben.
Előtte való nap 23-án, még bementünk egyet megnézni az adventi vásárt, ahová eddigi felújítási munkálatok miatt nem jutottunk el.







December 24-én még takarítással telt a délelőtt. Pörögtem, és csináltam, és egyszercsak megszédültem, és végül hánytam,ment a hasam és órákat feküdnöm kellett. (Most már tudom, hogy ezeket a 2-3 havonta jelentkező rosszulléteket valószínűleg a feszültség okozza. Rápörgök dolgokra, csinálnám, nem úgy alakul ahogy tervezem, és ez a vége). Így a fát András díszítette Ádámmal, és a megrendelt kajából sem ettem egy falatot sem. 4 óra fele lettem jobban, akkor lefürödtem, átöltöztettem a gyerekeket és megjött a Jézuska. Ádámmal és Bálinttal bementem a gyerekszobába játszani, addig András elindított egy karácsonyi CD-t, előkészítette a csillagszórókat, és kirakta az ajándékokat. Ádám meg volt illetődve, az ajándékokat elsőre észre sem vette, mintha a Jézuskát kereste volna. Volt öröm, a játékoknak örült, a könyvek még a fa alatt vannak. :) Egyébként is annyi mindent kapott (kaptak), hogy megszámolni sem tudom.




Az áhított "tappanccsal"

Apának is bejövős játék :)

Amikor a fénykép visszanézése közben veszi észre a hülye szülő, hogy a gyermek kezébe adott karácsonyfa dísz nem nyál kompatibilis, és össze-vissza fogja a száját.

Este még összeraktam a bőröndöket, majd másnap reggel indultunk Fehérvárra. Először apuékhoz mentünk, majd anyuhoz ebédre (isteni kajával várt minket), és ott is aludtunk.


Papával


Sziszi nagyival meghitt pillanat








Másnap, azaz 26.-án kimentünk nagymamámékhoz délelőtt. Bálint tündér volt mindenkivel, Ádám csak Hannával (unokatesóm nagyobbik kislánya) volt el. Jó volt kicsit kint lenni. Ádám csórt tojásos, sajtos sütit, szerencsére nem lett baka. Az ünnepek alatt többször hallhattuk tőle:"Ha nagy leszek, ehetek!" - majd kb fél óra múlva felkiáltott - "Nagy lettem! Ehetek!" Nehéz időszak van most, most nem nagyon akarja elfogadni, hogy sok mindent nem ehet.
Ebédre pedig András bátyáékhoz mentünk, ahol nagyon finomakat ettünk, jól elvoltunk András családjával.


Dédimamival



 
András bátyjáéknál

Ádám gyógyít


Mami (András anyukája)


Mivel Andrással idén karácsonykor ünnepeltük a 10 éves évfordulónkat, 26-án este visszatértünk megismerkedésünk helyszínére. A régi baráti társaságból sokan eljöttek, és András tesójáék is velünk ünnepeltek. Anya vigyázott a gyerekekre, és bár Ádám nehezen aludt el (érezhette, hogy elmegyünk) nem volt gond éjszaka. Hajnali fél 3-ig buliztunk, el sem tudom mondani milyen jól éreztem magam. Kb. 4 éve nem voltam sehol, csak szívtam magamba a csodás hangulatot, rengeteget táncoltam, sok pezsgőt megittem, és az járt a fejembe, remélem most már többször lesz ilyenre lehetőségünk. Nagyon jó volt kimozdulni.

Ma (dec. 28.) délelőtt még meglátogattuk Dia barátnőméket, és onnan egyenesen jöttünk is haza Győrbe. A hó esett, néhol nagyon szar volt az út, de itthon vagyunk! Jó itthon! :)


Ja, és sajna mára aza id kiderült, hogy Ádám a mogyoróra is allergiás! :/

2014. december 21., vasárnap

Átköltöztünk

Igaz már 19-én, ma már a harmadik éjszakánkat fogjuk új otthonunkban tölteni. András még mindig hordja át a cuccokat, és még mindig tele vagyunk zsákokkal, dobozokkal, de haladunk. Mára a gyerekszoba már teljesen rendbe lett téve, kipakoltam a játékokat, elraktam a gyerekruhák 90 %-át. Szerintem tök jó kis játszósarkot sikerült kialakítanunk (szenvedtünk Ádám ágyának elhelyezésével. Először ablak alá került, de aztán nem mertük otthagyni, mert régi középen nyílós ablakunk van, és nehogy..... A hálónk is úgy ahogy rendben, imádom! Igaz a szekrényben még zsákokban és dobozokban vannak a ruháink. Azt hiszem talán a sok apró lim-lom (de mégis fontos, kell valamiért) holmik elhelyezése a legnehezebb. 
Nagyon egy szar időszakon vagyunk túl. És bár az egyik legnagyobb öröm, hogy lett egy nagyobb lakásunk, ami szerintem tök szép is lett (számunkra), mégis olyan vegyesek az érzelmek. A régi lakásunk is hiányzik. Ott áll majdnem üresen, és mégis még mindig olyan otthonos. Azt a lakást az első pillanattól fogva szerettem, igazi otthon volt, a mi otthonunk, ahová mindkét fiút hazavittük. 
Nehéz volt ez a 3-4 hét, nagyon éreztük a család hiányát - még úgy is, hogy azért eljöttek András tesójáék, és jöttek barátok is. Én a két kisgyerekkel, próbáltam pakolni, rendet tartani, és főzni, András folyton távol az újban, szakadatlanul csinálta és csinálta. Ádámmal rengeteget veszekedtem, mert ő unatkozott, és rosszalkodott, és közben elhagyta a délutáni alvásokat is, amiket megpróbálok visszavezetni majd a délelőtt séták újboni beiktatásával. Türelmetlen voltam én is, és András is. Közben az új lépcsőházban rólunk beszél a fél ház, hogy milyen koszt hagytunk magunk után, meg zajjal jártunk, és persze azt senki nem tudja, (nem is érdekel senkit), hogy milyen nehéz is volt. Míg más már becsomagolta az ajándékokat, megsütötte a sütiket (nálunk idén gesztenye püré lesz), addig mi még a karácsonyi ajándékok hátramaradt részét holnap megyünk megvenni két takarítás között. A lakásban nincs karácsonyi hangulat, sehol egy szép dísz, örülünk ha keddre tisztaság lesz és a helyén lesznek a dolgok. Nemhogy sütni nem sütöttem idén, de még karácsonyi menünk sem lett. Szégyenszemre ma lerendeltük egy étteremből 24.-re a kaját. (Bár azt beszéltük már estre, hogy azért vacsorára lehet valami egyszerűt csinálunk.)
Na de persze nem szabad negatívnak lenni. Kaptunk karácsonyra egy szép új lakást, és megyünk 25.-én Fehérvárra is, ahol majd a családdal lesz dínom-dánom, 26.-án, ha minden jól megy pedig megünnepeljük megismerkedésünk helyszínén (Dodge City szórakozóhely) a 10 éves évfordulónkat (2004.12.25.). Nagyon várom azt ez estét, kb 4 éve nem voltam szórakozni. 

Végül pedig néhány nem a legfrissebb kép a lakásról:

Hálónk



Nappali félig berendezve

Gyerekszoba szintén félig berendezve
Az első ott ébredésünk (ekkor még a nappaliban aludtunk)

A konyha januári projekt lesz...


2014. december 16., kedd

Oltásos és káoszos

Úgy érzem megesz minket a káosz és a kosz, meg a rendetlenség. Egyre több dolog (szinte minden bútor) ott van már az új lakásban. Remélem 2 napon belül mi is ott leszünk, mert türelmetlenné és hisztissé tesz a jelenlegi állapot. Bőröndből öltözködünk, matracon alszunk, nem győzök seperni, mégis por van. Ádám játékainak nagy része elrakva és már a laptop sem érdekli. Ma elvileg megyek át este takarítani.
Bálint ma megkapta a 4 hós oltást. Azóta zaklatott, keservesen sír, alig lehetett a kezemből lerakni. Emiatt semmit nem tudtam csinálni. A jó hír, hogy doktornő 90 %-os támogatásra fel tudja írni Bálintnak a tápszert. Így a 4 doboz is kevesebbe kerül, mint eddig 1 dobozzal.


2014. december 15., hétfő

Helyzetjelentés - még a régiből

Még nem költöztünk át. Végül is év végéig ki van fizetve ez a lakás is, szóval miután ezt megtudtuk, már nem rohantunk úgy. Persze ez így annyira mégsem igaz, mert András belebetegedett, belefogyott, és kicsit összetört a felújításba. Rettenetesen sajnáltam - sajnálom most is. Nem láttam még ilyennek. A folyamatos munkálatok (reggeltől sokszor éjjelig), a felmerülő problémák (csőtörés, a hálónk falát 4-szer kellett átfesteni, mert nem fogta a festék), a fogyó bankszámla, és a sok-sok apróság... Szerdai nap volt, amikor András megrogyott, és akkor  nagyon-nagyon rossz volt őt látni. Szóltam is a bátyjának, aki természetesen a hétvégét itt is töltötte aztán, hogy segítsen Andrásnak, minket meg hazarepítettek azidőre Fehérvárra. Közben a gyerekek betegek voltak, elhúzódott teljesen a vírusos mizériájuk, és talán mostanra léptek a gyógyulás útjára. Szerencse, mert ezután mert antibiotikum jött volna. Így talán esélyes, hogy a 4 hós oltást holnap megkapja Bálint is végre - így 5 hósan. 

Tehát Bálint 5 hónapos lett. Egy igazi csibész, és mellette egy tündér jó baba. Tényleg egy szavam sem lehet!!! Átaludt éjszakák, jó étvágy, rengeteg mosolygás, és ő még egyedül is  elvan. Nem sokat van a kezünkben, és még az sem baj, ha egyedül van hagyva a szobájukban és ott játszik. Imádja a tornázóját, a kiságyra szerelt zenélő hernyóját, az összes csörgő és nem csörgő rágókáját. Nagyon mozgékony, hasról-hátra, hátról hasra, körbe-körbe. Pár napja hirtelen nagyon mozgékony lett, követi a számára tetsző tárgyakat, közben majd kiesik az ember kezéből, annyira. És igen, sajna pénteken le is esett a kanapéról a parkettára. Hiába volt körberakva. Most vagy Ádám szedte le a szopipárnát mellőle, vagy ő rugdalta le, de a végeredménye egy nagy sírás volt, amikor is berohantam a konyhából és ő nem volt a kanapén. Helyette a parkettán feküdt hanyatt fekve, sírva. Felkaptam, és persze "jó" anya módján, rögtön Ádámot szidtam, kiabáltam vele, hogy biztos ő vette el a párnát. Lehet. Nem tudom. De ha még ő is vette el sem lett volna szabad kiabálnom vele, mert nem egy 2 és fél éves gyerek felelőssége egy 5 hónapos. Meg is mondtam neki, hogy ne haragudjon, buta voltam, nem kellett volna vele kiabálnom. Mondta is utána az apjának, hogy anya buta volt. :) Mindenesetre Bálintnak semmi baja nem lett, nem hívtam se a gyerekorvost, se a védőnőt, és a kórházba sem vittem be. Kicsit kételkedtem a döntésemben, de igazából egy rövid erős sírás után már mosolygott, huncutkodott, és nem is volt semmi agyrázkódásra utaló jel. 
Ahogy írtam, Bálint nagyon szeret enni. Szinte transzba esik ha meglátja a cumisüveget, és úgy szívja, hogy majd behorpad az üveg. 120 ml-ket eszik. Próbáltam emelni, de eddig vagy ott maradt, vagy visszabukta. Most néha 150 ml-t kap (pl. reggelente), néha 120 ml-t. Eszik már almát, őszibarackot és szilvát is. Tömi, reklamál ha lassabb  vagyok mint ahogy ő enné. Általában én parancsolok álljt, ő jóval többet enne, viszont tapasztalat, hogy az általában vissza is jön neki. 
Ádámmal egyre jobban "elvan" Az is elszórakoztatja néha, ha csak nézheti. Apró jelei már vannak, hogy "bújik", odahajtja a fejét, "dusizik". Imád fürdeni, nagyon fröcsköl, rugdal a lábaival.A kezei a szájában vannak folyton, és nyálzik is, de Ádámnak is 10 hósan bújtak ki csak az első fogacskái, szóval nem vonok le messzemenő következtetéseket. Világos, érzékeny kis bőre van, és a kakilás továbbra is ritka, (heti 1-2)
Szeret még a babakocsiban lenni, elvan szerencsére a mózesban, még nem igényli, hogy lásson rajtam kívül mást is. Nem bánnám, ha ez még 1-2 hónapig így tudna maradni. 

Ádámról már nem tudok olyan sok szépet írni. Olvasom a blogokat és sok helyen látom, hogy hasonló problémákkal küzdünk, ami abból a szempontból megnyugtató csak, hogy valószínű ez egy életkori sajátosság is, na meg a kistesó érkezése....
Egyrészt marha szemtelen lett. Egyfolytában ellenkezik és hiába mondom valamire, hogy nem szabad, ő rávágja, hogy "De igen!" vagy "De nem!" Ismétlem magam szépen, határozottabban, mérgesen, kiabálva és aztán jön a sarok, vagy rosszabb esetben egy rántás, kézre csapás. Ez utóbbiak inkább fenyegetések maradnak, de rohadtul utálom magam emiatt. Ráadásul szerintem sok mindenért szidom le, de tény, hogy sok rosszat is csinál. Valahol tudom az okát is. Nagyon keveset foglalkozok vele, most a költözés miatt meg még annyit sem. Ő meg egyébként sem az az önálló fajta. Mondtam is múltkor Andrásnak pityerege, hogy félek tönkreteszem a gyereket, elrontom, megváltozik miattam. Sokszor már nem tudom, hogyan fékezzem meg, milyen eszközöket vessek be. Aki még nem olvasta egyébként, ajánlom Berg Judit: Hisztimesék című könyvét. Most ezt olvasom pár napja Ádámnak és egyrészt nagyon szereti (ahol kisfiú van a mesében, ott átnevezem Ádámnak), másrészt egy kicsit talán segít is. (Aki szeretné a könyvet elolvasni, jelezze egy e-mail címmel.) A kedvence a "Hiszti manó", amitől közben meg fél is. Szerintem jó nagy barom vagyok, mert most azt mondogatom neki, hogy ha hisztizik, nem fogad szót, jön a hiszti manó. Szegényem annyira fél tőle, hogy mindig abbahagyja a rosszalkodást. Mondtam neki azt is, hogy természetesen csak a mesében van hiszti manó, de szerintem feleslegesen, mert tart tőle továbbra is. 
Ráadásul fél a sötétben már. Nem mer bemenni sötét szobába. 
Az délutáni alvások lassan egy hete elmaradnak. Amit írtak nekem itt többen is, nem fárad el, keveset van levegőn (most aztán meg pláne), szerintem teljesen helytálló. Ha elmarad a napközbeni alvás, esélyes, hogy 8-fél 9 körül már elalszik, ha alszik napközben, akkor viszont este szenvedünk. Engem meg nem vigasztal, hogy elalszik fél 8-ig is, ha Bálint 6-kor meg felébred.
Emellett rettenetesen keveset eszik. Amiket eddig megevett, most elutasítja, ha erőltetem sír, kiköpi. Egyedül a hal és a sinlac ami továbbra is lecsúszik, illetve a nasik, amiket a nem evés miatt korlátozunk. 
Anyás, anyás, anyás. Ott tartunk mint fél évvel ezelőtt. Minden csak én csinálhatok, minden kicsi horzsolásnál fel kell vennem, meg kell vigasztalnom. Senki más csak "Anya" mindent!
Közben meg azért aranyos is természetesen. Okos, sokat énekel, továbbra is emlegeti napközben a mesében hallottakat, és ügyesen kombinál. Például valamelyik nap ment egy film a tévében, és amikor kezdődött a Földet mutatták. Megkérdezte mi az a golyó, mire mondtam, hogy a Föld. Erre ő mosolyogva mondta, hogy mi is a Földön lakunk. 
Sokat segít, sokat akar segíteni. Már panírozott velem húst, és megsütöttük az első mézeskalácsunkat is (nekem is az első volt). Mindent ő is csinálni akar, és mindenre azt mondja ha valami nem jó, hogy majd ő megcsinálja. :)
Szóval elvagyunk, igaz, most ez egy nagyon nehéz időszak, mind lelkileg, mind fizikailag megterhelő. De túl leszünk rajta, egyszer majd átköltözünk, kész lesz a lakás, és majd élvezhetjük a nyugis hétköznapokat megint. :) Vagy nem.... :) Mindig történik valami.


2014. december 10., szerda

Mikulás képekben

December 5.-én este baba törlőkendővel kipucolta Ádám a gumicsizmáját.

Majd kérésemre pózolt egyet a kirakott csizmák előtt. Természetesen Bálintnak is raktunk ki csizmát.


Az éjszaka leple alatt, a két szuszogó mellett Mikulás elhelyezte az ajándékokat. Bálint ajándéka inkább csak jelképes volt, a csomagba is mandarin került.

Aztán reggel Ádám köztünk ébredt, és mondtuk neki, hogy nézze meg mit hozott a Mikulás. Azt hittem majd rohan, de nem igazán akart az ágyból kikecmeregni. Végül rábeszéltük.

Átvittük a csomagokat a nagyszobába és indult a bontás.

Nem volt kérdés, a Mikulást ki is kellett bontani egyből!
Tömör boldogság! Csokoládé reggelire

A Mikulásnak (tőlünk csak egyet kapott) pár perc múlva már csak a lába volt meg.

Bálint imádta a csörgő zacskót.

Ádám élete első pattogó/robbanó cukorkája

Nem aratott nagy sikert... :D

Nagyi is meglátogatott minket és velünk töltötte a napot.

Még a belvárosba is belátogattunk. Busszal terveztük, de nem fértünk fel a babakocsival. Erre Ádám elkeseredve közölte, hogy a babakocsit hagyjuk itt (Bálinttal együtt). Végül autóval mentünk be, a mienkkel, anyu vezetett, Ádám itt is levágott egy hisztit, hogy nem apa vezet. De apa nem jött velünk, ő szüntelenül dolgozott az új lakáson.

Délután készült 1-2 fotó a fiúkról. Ez az egyik kedvencem, ahogy Bálint átkarolja a bátyját.  
Másnap össznépi Mikulást szerveztünk a játszótéri anyukákkal 
Ádám 2 lépés távolságot megtartva veszi át a csomagot. És ő még a bátrak közé tartozott. 

Bálint is kapott csomagot

Ádám itt is nekiesett a Mikulásnak

Majd Tamáskával ropták a táncot. :)