2015. december 31., csütörtök

Szilveszter

Szilveszter András nélkül. Nem is nagyon akartam sehová sem menni, el lettem volna itthon tévézgetve. De aztán Csilláékkal meghívtak magukhoz és végül elmentünk. 5-ből most 3 család volt együtt. Úgy voltam vele, ha Ádám és Emma nagyon marja egymást, akkor nem szenvedek a fiúkkal, hazajövünk, de meglepő módon nagyon jól eljátszottak. Bálint is bírta. Rajta is meglepődtem. 11 körül kezdett már lassulni, de még a himnuszt is végigállta. Hmmmm..... pontosítok, végigtáncolta. Ádám meg közölte, hogy szép ez a karácsonyi zene.  A tűzijáték nagy élmény volt a gyerekeknek. Itt a panelrengetegben mindig vannak tűzijátékozó emberek, családok, így látványban nem volt hiány. BÁlint közben nagyon álmos lett, de Ádám még nem akart indulni. Így Bálintot leraktam a kisszobában aludni, Ádám meg továbbjátszott. Én egyre álmosabb lettem, 2 után úgy kellett könyörögnöm, hogy induljunk már haza, mert én már szívesen vízszintesbe helyezném magam. Végül elindultunk, Bálint felébredt az öltöztetésre, az 5 perces hazautat (gyalog) végigüvöltötte. Már nem is a babakocsiban toltam, vittem a kezemben, de így is. Szegény Ádám meg ballagott mellettünk, én meg lestem hányan szidnak most, hogy ez a hülye nő hajnalban mászkál a pici gyerekeivel. A gyerekek jófejek voltak. Bálint másnap 9-ig, Ádám fél 10-ig aludt. 


A kedvenc pillanatom, amikor az apukák beálltak a gyerekekhez körtáncot járni, 
és közben énekelték a gyermekdalokat. 

2015. december 30., szerda

Ádám első rajza (dec.25.)


Karácsony

24-én reggel András elment a fáért. A garázsba.
Hazahozta és a gyerekekkel együtt feldíszítettük. Bár Bálint a gömböket labdának nézte.
Ebédre székelykáposztát ettünk, előző este megcsinálta András.
Ádám hisztizett, mert nem tetszett neki a kaja. Aztán Bálint is, szerintem neki sem.
Ádám türelmetlenül várta, hogy jöjjön a Jézuska. Délután mesét néztünk közösen, amíg Bálint aludt. (Csocsó -sztori). Aztán kezdett sötétedni. Átöltöztünk csinibe, András bevitte a gyerekeket a szobájukba és az ablakban lesték a Jézuskát. Addig a karácsonyfa alá kerültek az ajándékok, beraktam egy karácsonyi cd-t és aztán hívtam a gyerekeket.





Az ajándékoknak örültek. Ádám kapott egy szentjánosbogár fújó elefántos társasjátékot, Bálint pedig egy V-tech go go tűzoltó állomást. Kaptak még mellé könyveket is.

25-én reggel elindultunk Fehérvárra. Először András anyukájánál karácsonyoztunk, Eniékkel, Andiékkal, és anyummal. Ádám elég türelmetlenül várta a Jézuskát, nagyon várta az ajándékokat. Sok mindent kapta a fiúk és itt láttam először azt, hogy Ádám szinte meg sem nézte mit kibontott, csak kereste a következő kibontandót és közben kérdezte, hogy és még melyik az övé.... Bőség zavara volt, egyszerűen hiába kapott olyanokat amikre vágyott (Digi pingvint pl. vagy sapiento társast, Bálint meg Digi dínót, Thomas mozdonyt, motort), nem is tudott neki örülni.

Anyu hamarabb hazament, kb 1 óra múlva mi is átmentünk hozzá. Ott aludtunk, illetve ő vigyázott a gyerekekre este, mert mi mentünk szülinapozni és ünnepelni az évfordulónkat. Anyuhoz jöttek öcsémék is, pizzát sütött és ott is karácsonyoztunk. Amikor megérkeztünk, csukva volt a nappali ajtaja, Ádámot még sosem láttam ilyen gyorsan levetkőzni. Tudta, hogy a Jézuska most hozhatta meg az ajándékokat. Aztán amikor mind levetkőztünk és kinyitottuk az ajtót szerintem én lepődtem meg legjobban - ott volt apukám is (elváltak szüleim gyerekkoromban). Sírtam örömömben, hogy karácsonykor így együtt lehetünk. Most is szuper kis ajándékok várták a fiúkat. A legjobb egy krokodilos társas volt, amivel mindketten tudtak játszani. A fogait kell egyesével lenyomni és ha sikerüll épp a "rossz" fogat lenyomni, a krokodil bekapja a kezünket. (kaptak még rugó focit, gyurmát, flippert, guruló lovacskát, ruhát...).
Ádám ezen a napon rajzolt először felismerhetőt. De le is esett az állunk, hogy a kriksz-krakszból egyszer csak lett egy ember.

Aztán mi elmentünk Andrással a Dodge-ba, ahol 11 éve megismerkedtünk. Iszogattunk, beszélgettünk, a végén kicsit táncoltunk is, olyan fél 3 körül feküdtünk le.

26-án mentünk át apuhoz, bejöttek nagymamámék is. Bár aput kértem, hogy ne azonnal "jöjjön meg a Jézuska", úgy kellett hirtelen leállíttatni mindent, mert nem hallgatott rám. Kicsit akartam, hogy levetkőzzünk, köszönjünk, de leginkább az volt a gond, hogy a játékok nagy részét mi vittük, mert mi szereztük be apu és mamámék nevében, és azokat még be kellett rakni ajándéktasakba is.
De aztán volt öröm itt is. Sok szép ajándékkal lettek gazdagabbak a gyerekek (Jancsi és Juliska társas, távirányítós autó, autó kilövő, projektoros rajzoló tanító, filctoll, pötyi készlet, plüssök, és sok szép könyv.)
Este mi is ott aludtunk, társasoztunk, aztán másnap elindultunk vissza Győrbe, mert Andrást hívta ismét a kötelesség, megint egy hosszabb időre. Szomorú is voltam, de volt időm felkészülni rá és legalább a karácsonyt együtt tölthettük.

A fiúk szobája átrendezésre szorult jóformán a sok új játéktól. De örültek mindennek, mi is. Most már vannak amiket együtt is tudunk játszani. Minap egész sokat rugós fociztam Ádámmal.
Újdonság, hogy Bálint kezdi végigülni a meseolvasásokat vagy hozza a kis könyveket, hogy mondjam neki mi micsoda benne.

A Jézuska rólunk sem feledkezett meg. Én kedvenc íróimtól kaptam 1-1 könyvet pl. illetve lett egy szuper új kapszulás kávéfőzőnk is. Végre itthon is ihatunk isteni kávékat. András meglepett pár körömlakkal is, most hogy ünnepek előtt ki lett festve a körmöm pirosra és nagyon tetszett. Vicc, de ezelőtt sosem volt még színtelen körömlakkon kívül mással kifestve a körmöm. :D

Andrást megleptem egy okos karpánttal, de sajna nem tudta beállítani azóta sem a hozzátartozó applikációt hozzá. Remélem majd azért sikerülni fog.

Nagyival

Andráséknál

Szüleinkkel

Dédimami a fiúkkal



Ja, és még egy kis szösszenet. Dec 19-én Ádám, 20-án Bálint, 21-én András szenvedett a hányás-hasmenéses vírustól. Bálinttal ügyeleten is voltunk olyan sokat hányt egy óra alatt, illetve kifogyunk a kúpból is. Én 2 napos hasfájással megúsztam, bár én Ádám első hányásánál szedni kezdtem a probiotikumot hátha megúszom alapon.
26-án aztán anyukám, öcsém kedvese és András bátyjának a nagyfia, majd 27-én apum és 28-án öcsém lett beteg. Mind hányás hasmenéssel. Szerintem nem tőlünk, mert mi már tünetmentesen mentünk haza, bár nem tudom meddig fertőz egy ilyen megbetegedés. Fehérváron is sok ilyen megbetegedés volt állítólag.


2015. december 18., péntek

Angyalváró - Ovis karácsony

A hét elején még nem vittem Ádámot, pontosabban hétfőn, de aztán keddtől újból ment oviba, Hétfőn délután azért a talléros vásárba bementünk, ahol az ovi által készített portékákból és a gyerekek (szülők) által bevitt portékákból lehetett válogatni. Nos Ádám egy úszószemüveget választott így tél idején, és persze kiszúrt egy-két játékot is, amit én vittem be, de szerencsére csak annyit mondott, hogy neki is van ilyen. Csak olyanokat vittem be, amikkel már nem játszik, vagy nem is nagyon játszott, viszont megkérdezni, megbeszélni tudatosan nem beszéltem meg vele, mert nem igazán mond le még a dolgairól, függetlenül attól, hogy érdekelte-e valaha az adott játék vagy sem. Vásároltunk még egy-két ajándékot is, amit majd a fiúktól fognak kapni a nagyszülők. 
Csütörtökön volt a karácsonyi Angyalváró délelőtt, amikor a szülőknek is be lehetett menni. Nagyon örültem, hogy András is itthon volt, így mind ott lehettünk. Ez volt Ádám első ovis "műsora" amit láthattunk. Nekik 9-kor volt egy zenés előadásuk, mi 9:30-ra mentünk. 

Erről egy kis videó:



Kb másfél órát voltunk, Bálint is feltalálta magát, mászkált, konyházott, mézeskalácsot eszegetett, Ádám egy fűzős játékkal és egy új piramisépítővel játszott. Amikor eljöttünk persze sírt, szeretett volna hazajönni ő is, mint még jó pár kisgyerek. 
Ma pedig busszal voltak a Diótörőn a belvárosban, Már nagyon várta ezt is, bár a kérdésre, hogy miről szólt annyit mondott, hogy volt tűz, meg robbanás és megijedt, de közben mosolygott. Tetszett neki, óvónéni szerint végigülte, igaz az ölében, hogy lásson is valamit. :)
Véget ért az ovi az idei évre, most már itthon készülődünk az ünnepekre. 








2015. december 14., hétfő

17 hós lókötő és az okos érzékeny nagytesó

És a címmel kb minent el is mondtam.
Ádám olyan nagyfiú már sokszor, néha olyanokat mond, hogy csak lesünk hogy akkor ezt most honnan. Emellett nagyon érzékeny, és anyaragacs. Altaltni kell, és ha megébred sírva jön ki, hogy miért nem fekszem mellette, miért csinálám ezt vele, ne hagyjam ott egyedül. Ha leszidjuk, és tesszük ezt közösen Andrással, sírni kezd, hogy akkor őt most senki sem szereti és sír keservesen. Az első ilyennél a nyakába borultunk, hogy ne butáskodjon, de mióta ezt többször elismétli már tudjuk van benne egy kis rafkó is. Arról azért mindig biztosítjuk hogy szeretjük, de ha rosszat csinál azért haragszunk. Továbbra is rengeteget rajzol, és várja a karácsonyt. Jézuskától számtalan ajándékot szeretne, bár ma már mondta hogy a Jézuska nem tud annyi ajándékot hozni, mert nehéz lenne neki. Van adventi naptára, és nagyon ügyesen elfogadta hogy mindennap csak egy zsebet kukucskálunk meg. Bálintnak is van, de neki idén még nem töltöttük meg. Egyébként Ádám jobban tudja sokszor hogy hányadika van, mint én.
A diétát ismét szigorúbban tartjuk, mert éjszakánként egyáltalán nem kap levegőt az orrán, és doktornő erre gondolt. Sajnos az orrdugulás megmaradt a szigorúbb diéta mellett is. Emellett folyamatosan ömlik is az orrából a sárga takony napközben. Nem javul, nem értem.
Egyébként továbbra is olyan kis vékony, lecsúsznak róla a gatyák, kb. 14 és fél kiló, 103 cm. Egyre többször elfoglalja magát egyedül, sokat rajzol, "ír". Nagyon sok betűt felismer, és vannak amiket le is tud írni. Nem erőltetünk semmit, csak az ő kíváncsiságát elégítjük ki. Többször előfordult, hogy rámondta játék közben egy bábura, hogy "meghalt". Kérdeztük, hogy az mit jelent, de nem vitte tovább a dolgot. Éjszakára még mindig kell a pelus, de már nem is foglalkozom vele. Majd megérik rá, ha itt lesz az ideje. Az egyik óvónénije hatására elkezdett csókolomot köszönni. Eleinte csak neki volt hajlandó, most már magától teszi ezt mindenkinek. Igaz sokszor még nem tudja kinek köszönjön sziát és kinek csókolomot.
Bálint meg.... egy hatalmas energiabomba, tele huncutsággal. Akit ha megszidunk édesen kinevet minket, mi meg sokszor alig bírunk komolyak maradni. Vakmerő, veszélyes, sokszor húzza az idegeinket a mutatványaival. Az biztos, hogy esni megtanul. :)
Nem beszél, mondd még nagyon semmit a régi dolgokon kívül (anya, aka, Ádám, vava, mama). Bólogat igent és nemet, és mindent megmutat, megértet. Megért ő is mindent, és ez olyan jó. Enni nem eszik olyan jól, és evőeszköz helyett sokszor kézzel teszi ezt (még a levest is). Tápszert már csak este iszik, reggel és délben rizstejet (kakaót) adok neki mint Ádámnak. Tejtermékeket kap, de a tejet nem fogom erőltetni később sem. Kedvence a húsleves és a rántott hús, sült krumplival. Jó kis vasárnapi menü. Szeret sétálni, babakocsit alig használunk, hacsak nem megyünk valahova. Sétálni már nem igazán visszük. Többet is sétálna mint a bátyja, aki mindig nyavalyog ha elindulunk, hogy mikor megyünk már haza. Most hogy itthon van András, sokszor teszünk esténként közös sétákat. A gyerekek megcsodálják a világító díszeket az ablakokon, Bálint is kiabál mindegyiknél, és mutatja nekünk, hogy ott van, figyeljük mi is.
Egyébként nagyon szereti a zenét, és mi sem akartuk elhinni, de a hull a pelyhes fehét felismerhetően dúdolja el.



Mikulás

December 6. vasárnapra eset és mi ezen a hétvégén Fehérváron voltunk. Persze a Mikulás járt az oviban is, amit Ádám nagyon várt már. Kb. azóta, mióta az első télapó váró dalt tanulni kezdték, és onnantól kezdve nem akart hazajönni délutánonként, mondván, ő várja a télapót. Nagyon boldog volt hogy találkozott a télapóval és örömmel mesélte, hogy azt mondta neki és Emmának, hogy ők ketten jó barátok, ne veszekedjenek annyit. A csomagot nem bonthatták ki ott, aminek én nagyon örülök (és annak is, hogy őt a Mikulással való találkozás jobban lázba hozta), mert a csomagjában volt 1 db narancs és az a kicsi étcsokis télapó amit én vittem be neki. Ja, még egy promóciós hűtőmágnest is. Mivel tudom hogy a többi gyermek mennyi mindent kapott, nekem szarul esett, de ugye ez megint én vagyok és szerencse, hogy Ádám ebből még semmit nem érzékelt.
Pénteken indultunk Fehérvárra, ovi és munka után. Én még visszaszaladtam és kipakoltam az ablakba az ajándékokat, hogy amikor vasárnap hazaérkezünk, legyen meglepetés.
Szombaton voltunk András bátyjáéknál is, ahol a ház előtt találkoztunk egy/a Mikulással és a krampuszával, akiktől kapott Ádám és Bálint is egy-egy szaloncukrot. "A" Mikulást 2 perc múlva már a város másik felében láttuk, így meg is beszéltük, hogy milyen jó is, hogy a Mikulásnak vannak rénszarvasai is és szánja. Azért tud ilyen gyorsan az egyik helyről a másikon teremni.
Fehérváron aztán szombat este Ádám kipucolta a csizmákat. Édesen szaladt a Bálintéért is, nehogy őt kihagyja a Mikulás. Vasárnap reggel aztán megérkezett először mamihoz, később meg a nagyihoz a Mikulás. Papa Mikulását pedig öcsémék hozták át anyuhoz, mert apum ezen a hétvégén nem tudott Szarvasról hazautazni. Vasárnap mikor hazaértünk akkor hozzánk is. Bár én is így gondolom, mint sokan mások, hogy mikuláskor nem hoz játékot a Mikulás, mert a Jézuska hoz eleget, azért a fiúk kaptak így is 1-2 dolgot. Persze édesség még úgy is lett bőven, hogy senki nem vitte túlzásba, szerintem még húsvétkor is enni fogjuk.


Adventi naptárunk

Nagy munkában
Mikulás Maminál
Nagyinál






Mikulás itthon




2015. december 1., kedd

Duplázott

Mármint Bálint és a fogainak számát. Míg kb. 6 hete még az 5. és 6. fogacskája bújt ki éppen, most fogainak száma elére a 12-t. És ha azt mondom, hogy észre sem vettem, azt hiszem megegyezhetünk abban, hogy nagyon szerencsések vagyunk. Ő is, és én is. :)))

2015. november 28., szombat

A baj nem jár egyedül

Amikor megírtam az előző bejegyzést, szerda volt. Éjjel már megvolt az ugató köhögés, de nem fulladt Bálint. Aztán aznap anya is hazament. Csütörtök reggel hívott, hogy nem ment dolgozni, olyan beteg. Szegény aztán egy hétig feküdt is, és most sem gyógyult meg. Csütörtökön aztán jött az ebéd utáni alvás. Bálintot leraktam, Ádámmal mesét néztünk, és aztán mire nagynehezen elaludt, rá nemsokra Bálint köhögni kezdett és sírni. Berohantam, ugatott, fulladt, tudtam újra itt a krupp. Becsavartam takaróba, kirohantam vele erkélyre, próbáltam calciumot beadni - kúpot akkor még nem akart magamtól. Közben majdnem hányt a köhögéstől, hívtam doktornőt, asszisztenssel beszéltünk, mondta menjünk. Ádámot alig bírtam felkelteni annyira aludt, Bálintot nem tudtam lerakni, mert sírva fakadt, a sírás meg nem jó a kruppnak. Leértünk, kicsit hamarabb be is hívtak minket, bár a hideg levegő, amíg átértünk orvoshoz, jót tett. Adtak kalciumot Bálintnak és mondták sétáljunk lent egy darabig, húzzuk az időt és 5 körül adjak kúpot Bálintnak, a 12 órán keresztül hatni fog. Lent voltunk egy másfél órát, aztán hazajöttünk. Közben kaptunk porlasztót kölcsön, azzal inhaláltam Bálintnak, de aztán 3/4 4-kor már semmi nem használt kellett a kúp. Nem is hatott azonnal, vagy másfél óra tel el, mire jelentősen csökkent a krupp. 3 nap alatt kellett a 3 kúp, aztán hirtelen alábbhagyott és jött az orrfolyás és a hurutos köhögés. Azonban mindennap lázas volt. Lement, aztán visszajött estére. Sírdogált, és a tenyerébe temette a kis arcát számtalanszor. Hétfőn visszavittem és kiderült, felülfertőzödött, fülgyulladása lett. Kapott antibiotikumot (augusztus óta negyedjére, aminek nagyon nem örülök, de sajna mindig muszáj volt), gyógyszereket. Ádámot sem vittem még oviba, mert nem volt még teljesen egészséges. Aztán szerdára én is szarul lettem, nem bírtam nyelni, belázasodtam. Lázas voltam másnap is, anya nem hagyott, így elmentem orvoshoz, illetve én nem szoktam lázas lenni, gondoltam, hogy nem lesz elég a szopogatós torokfertőtlenítő és a neo citran. Odatelefonáltam, elmondtam, hogy egyedül vagyok a gyerekekkel, tudnak-e soronkívül fogadni, mondták kopogjak be ha ott vagyok. Mandula és torokgyulladásomra kaptam én is antibiotikumot. Este még lázas voltam. Pénteken már egy fokkal jobban voltak, a fiúkkal reggeliztünk, amikor arra lettem figyelmes, hogy folyik a víz. Odarohantam a hanghoz, a közlekedőnél lévő vízóra - csöves - szelőzőrendszeres szekrényből jött, belenéztem, láttam folyik a víz. Megijedtem, mert tudtam, hogy ebből pillanatokon belül ömleni fog. Az összes törölközőt kivettem a szekrényből és széterítettem, cipőt húztam, és rohantam a harmadikra, ott még nem észleltek semmit. Vissza a mi szintünkre, kopogtam a szomszédhoz, szerencsére itthon volt. Kétségbeesetten elhadartam, hogy csőtörés van, kérem segítsen. Hívta is a közös képviselőt, ők a szerelőt, illetve az illetőt akinél a kulcs volt a főcsap tárolójához, hogy el tudják zárni a főcsapot. Nem tudom menniy idő telt el, közben jöttek a szomszédok akik szintén áztak, megérkezett a közös képviselő, a szerelők. Kiderült, hogy nálunk tört el a csap, és ilyet még nem láttak, mert felettünk is áztak, tőlünk, úgy spriccelt felfele a víz. A hibát nem mi okoztuk, rosszul volt a cső rögzítve, egy nagyobb nyomástól szétcsúszott. A gyerekeket közben átvitte magához a szomszéd, ő vigyázott rájuk. A lakásunk átjáróház volt. Ezidáig ühyesen megakadályoztam í vaz szétterjedését, de így is nagyon zaklatott voltam. A szerelők nekiálltak dolgozni, majd amikor végeztek és megnyitották a főcsapot, szétdurrant a cső, és a víz zúdult kifele. A fölöttünk lévő kért egy lapátot, ő segített merni, én törölközővel szedtem összes, de a végén már alig volt erő a karomban. A szerelő fogtam az ajtót, próbálta visszaszorítani a vizet. Az elsőről felfutott a szomszéd, velem ordibált, én sírva kiabáltam vissza, hogy értse már meg, hogy nem én tehetek róla, közben küdöttem, hogy ne ázzon el az egész lakás. (Most is síva fakadok, hogy írom, aki nem élt át ilyet, kívánom ne is éljen, amikor küzdesz a lakásodért, hogy ne menjen minden tönkre). Folyott a víz már a falon is, és egy örökkévalóságnak tűnt míg újra el tudták zárni a csapot. A szerelők közben elmentek anyagért, mert így ki kellett cserélni a teljes csövet nálunk, én meg takarítottam, aztán áthívott a szomszéd, hogy kicsit üljek le. Ádám azzal fogadott, hogy evett tejszínhabot - na ekkor ültem le majdnem megint. A szomszédnak tény, hogy nem mondtam, hogy allergiás a gyerek, ezelőtt mindig csak köszöntünk egymásnak, meg leveleket vettünk át a postástól, de sokat nem tudtunk a másik családjáról. Ez a kis lüke meg nem mondta, pedig olyan okosan szokta. A gond az lehetett, hogy pudingot is szokott enni és ugye már tudunk tejmentes szuper finom tejszínhabot is enni (Meggle termék), szerintem ez zavarhatta meg. Visszaértek szerelők, szinte kértem őket, hogy ugye nem fog már folyni a víz többet. Berakták, közben Bálintot leraktam aludni, mert ekkorra már visszahoztam a fiúkat a szomszédból. Aztán újra elmentek a szerelők, a ragasztásnak kellett 1 óra. Ők vagy 2 óra múlva jöttek vissza, biztosra akartak menni. Megcsinálták, elmentek, de a srác elmondta, hogy számítanunk kell még pár ilyenre, mert a csövek szarok minden lakásban, újra és újra szét fognak menni. Nem lettem tőle nyugodt. Közben bejelentettem a biztosítónál a kárt, a kárfelmérő ki is jött késő délutánra. Elmondtam, hogy szerintem nekünk a falunk nem fog csúnya maradni, de a parketta alá ment a víz, az biztos kicsit megázott. Ő meg mondta, hogy nem kicsit, mert az összeillesztéseknél már kezd látszani. Megírtuk a kárpapírt, megállapította kárt - szerintem nagyon korrekt volt. Aztán pakoltam még, mert volt mint, a gyerekeket leraktam aludni, én viszont nem sokat aludtam éjjel. Féltem, feszült voltam, az járt a fejemben, hogy mi lett volna ha nem vagyunk itthon, mi lesz ha megint folyni fog a víz, én nem akarom ezt újra átélni. Ma reggel jött ki rajtam minden (az izomláz is), végighívtam a családot, 1-2 barátot, kicsit sírtam mindenkinek, kicsit ki kellett adnom a sok rosszat.

Be kell valljam, mostanra elfárdtam, de nagyon. András 5 hete távol. Mindkét fiú beteg volt két hétig, aztán én is az lettem. Aztán a csőtörés, és amit nem írtam, 5 hete dolgoztam minden éjjel éjfélekig, hajnali 1-ig., mert beválltaltam egy fotósnak retusálást. Most érzem, hogy elég, és hogy nem megy tovább egyedül. Remélhetőleg ne jön semmi közbe és 2 nap múlva újra együtt lesz a családunk, és remélem nemcsak 1-2 hétig, hanem sok-sok hétig.

konyha

Konyha  állt a víz a parkettánál (itt nem volt szegőléc)

közlekedő feletti rész, balra a vízóra "szekrény"

Wc

Ezt a szerelő csinálta, folyik a falon is a víz, ő meg próbálta az ajtót fogni, hogy kevesebb víz zúduljon ki.

Állt a víz a parkettán, a szomszéddal mertük a vödörbe.


2015. november 18., szerda

Napjaink

Csapongó leszek és rövid, de muszáj most már életjelet adnom a fiúkról, családról.

Továbbra is sokat nélkülözzük Andrást, most kb. egy teljes hónapra van távolt tőlünk. Mindig máshol van és mindig nagyon hiányzik. Ádámot érezhetően megkavarta a dolog, sok negatívumot véltünk felfedezni. Visszafejlődtünk az alvásban is, és most újra altatni kell, sír ha felébred és nem vagyok mellette és természetesen mellettem alszik. Próbálkoztunk mindennel, de feladtuk, mert kínzás volt már, nem értünk célt. Most betudom apa távollétének, és bízom benne ha egyszer visszaáll a rend újra (mikor....,???) akkor majd ő is újra tud egyedül (el)aludni a saját kis fekhelyén.
Az ovit továbbra is szereti, és most van először úgy itthon, hogy tényleg beteg. Heveny gégegyulladás, láz, kruppos köhögés, ügyelet, kúp.... nem jó. Izgulok Bálint miatt, ma már megy a párásító nála mert már hallottam tőle a csúnya köhögést. Tőle jobban tartok, mert nála alapból is hallható a krupp síráskor.
Közben voltak nálunk többen is 1-2 napra látogatóban, öcsémék, apukám, anyum. Nagyon jó volt, kell is most, hogy egyedül vagyok a gyerekekkel. Apum először aludt nálunk, 4 napot töltött itt, de nagyon jól érezte magát, tervezi újra. :)
Egyszer mi is voltunk Fehérváron 2 napra, halottak napján. Igaz nem sok fele mentünk, csak nagyszüleimet látogattuk meg, mert velük sem találkoztunk már augusztus óta. Ádám aranyos volt, nyitott, sokat beszélgetett mamimmal. András anyukája is örült nekünk, vele sem találkoztunk augusztus óta. Bálintra ráesett a tv a tv állvánnyal, szerencsénk volt, hogy nem lett semmi baja, az ágy megfogta (no meg az őrangyalok :) ).
Ádám nagyon várja a mikulást és karácsonyt. Hangolódunk, rajzolok neki, dalokat hallgatunk, mesét nézünk. Amikor az oviban először énekeltek a Mikulásról, sírva fogadott, és elkeseredett, hogy mentem érte, mert ő várni akarta a Mikulást. És utána minden nap így várta, és szerintem mér őrületbe kergette az óvónőket is, mert aranyszívem nem érzi még ezt az idő dolgot és türelem az nincs.
Egyébként nagyon rákapott a rajzolásra, és nagyon ügyes is. Még nem önállóan, hanem én rajzolok neki halványan és ő átrajzolja az egészet. De akkor is ügyes, mert eddig abszolút nem érdekelte a rajzolás, most meg hirtelen olyan jól megy neki. Tuti az óvoda....
Bálintnak meg lett egy csomó foga, Volt 5 vagy 6, aztán belenéztem a szájába egyszer véletlenül és volt neki vagy 3-mal több. Lemaradtam, de már tudtam  sok büdös kakinak az okát.
Egyébként ő meg "énekel" velünk, olyan aranyos ahogy dúdolászik.
Amikor itthon volt András, és anyum is pont itt volt, volt egy szép vasárnapunk. Gyönyörű napos idő volt és mi Pannonhalmán kirándultunk. Élveztük mindannyian, csodás nap volt. András találta ki, hirtelen ötlet volt, nem gondoltam volna, hogy így el lehet ott tölteni egy délelőttöt. Ádám örömére még étteremben is voltunk utána, mert ő mindig azt hajtogatta, hogy vigyük el (hogy ehessen sült krumpli.... no komment).
 
Nagyon hiányzik már András, és tudom, hogy neki is mi. Hiába rázódtam már bele a gyerekekkel, nem jó. Nem a segítsége, hanem az ölelése hiányzik.
 
 
 

2015. október 15., csütörtök

15 hós Bálint

A 15 hónapos nagyon zsivány nagyfiúnk ma megkapta az MMR oltást és ha már ott voltunk, gyorsan kiszámolta doktornénink, hogy mehetne a Menningococcus elleni is, így gyorsan átrohantunk a gyógyszertárba, kiváltottam majd visszarohantunk vele egy újabb körre szegény Bálint bánatára.
Végre tudom a súlyát és hosszát is, 11,25 kg, és 78 cm. A lába 19-20-as, most váltunk 20-as cipőre át. Végre kint van a 5. és 6. fogának a csücske, már érzem az ujjammal. Nem kapkodja el a fognövesztést. 80-86-os ruhákat hord, van egy-két 92-es is. Kis husika. Még mindig egy kilóval több mint ilyenkor Ádám volt és 3 centivel alacsonyabb.
 
Pár napja lekötik a mesék a tévében, tátott szájjal figyeli őket. Ha zenét hall, táncolni kezd és énekel is hozzá a maga nyelvén. Ha a közelében vagyok felveteti magát és rgózik, hogy úgy táncoljunk.
Bújós lett és hízelgős. Jajj de vártam istenem, olyan jó! :) Sokat rohan oda hozzám, bújik bele a combomba és nyom egy-egy puszit csak úgy.
 
Hihetetlen huncut és rossz, de valahogy nem lehet rá haragudni, mert mindent azért csinál, mert játszik velünk közben.
 
Szeretem ezt a kis szaros, nagyon szeretem!
 

2015. október 6., kedd

Emma megvédte

Ma Emma megvédte Ádámot az udvaron az oviban. Egy kisfiú ráncigálta a kapucnijánál fogva, mire Emma odament, arrébb lökte a kisfiút, kiosztotta, hogy hagyja békén Ádámot, majd kézenfogva arrébb ballagtak. Nem láttam, de szívesen meglestem volna őket! :)

Az első gyógyszerbevétel

Ádám új immunerősítőt kapott (buccalin), és ez tablettás. 3 napig kell szedni, első nap 1, második nap is, harmadik nap 2 tablettát kell bevenni. Első nap még szétnyomtam neki, de nagyon macerás volt. Ma elmagyaráztam neki, hogy kell bevenni egyben, és nagyon ügyesen lenyelte egy pohár víz segítségével. Nagyon örülök, hogy már ezzel is előrébb vagyunk (no azért remélem sok gyógyszert nem kell szednie majd).

2015. október 4., vasárnap

Emma nálunk

Szombaton Emma nálunk töltötte az estét, amíg a szülők Ákos koncerten voltak. Kicsit féltem az estétől, mert elég elevenek tudnak lenni együtt, illetve Emma sem nagyon volt még sehol szülők nélkül este. De szerencsére semmi gond nem volt, nagyon okosak voltak, és nagyon fegyelmezni sem kellett. Persze 1-2 összezörrenés előfordult, de szinte említésre sem méltó.
Viszont kitalálták, hogy ők fürdenének. Belementem és próbáltam egy kicsit videózni is:

Kerítést építesz? - Ádámszáj

Ez a beszélgetés a hétvégén zajlott le Ádám és Eni nagynénje között, aki itt volt Andival nálunk egész hétvégén. A párbeszéd azért tükrözi, hogy Apa katona és most nincs itthon velünk....

Ádám: Nem mész haza?
Eni: De haza kell mennem, mert hétfőn dolgozom.
Á: És Te mit dolgozol? Te is kerítést építesz?
E: Nem, nem építek kerítést.
Á: Akkor mit csinálsz? Csavarogsz????


2015. október 1., csütörtök

Teljes nap oviban - ebéd nélkül

Ma ment először oviba Ádám teljes napot, mától volt neki rendelve ebéd is. Erre délben hívtak, hogy gond van - tök megijedtem, hogy baleset érte - mert elcseszték a rendelét, és most ott tanakodnak mit adhatnának Ádámnak. Nagyon készségesek  voltak (nem az ő hibájuk volt) és sorolták a lehetőségeket,  és kérdeztek, végül megbeszéltük, hogy a gulyásleves mehet és szerintem az ízleni is fog neki. De szóltak, hogy készüljek otthon, biztos éhes lesz délután Ádám. Aztán mentem érte, és mesélte Erika néni, hogy szépen megette a levest és telerakta neki sűrűjével, répával, krumplival. Nem is volt éhes Ádám délután. Holnapra meg már rendben lesz a kaja.
Nagyon szeretem ezt az ovit, annyira látszik, hogy a gyerekekért vannak. Volt a héten lehetőség a nagyszülőknek bemenni a gyerekekhez játszani, láttam ról fotókat is, fajt is a szívm, hogy nekünk nincsen a közelben egy nagyszülő sem. Illetve a népmese világnapja alkalmából meglepetés műsorral készültek az óvónők a gyerekeknek. Beöltözve adták elő nekik a Kacor királyt.
Nem csodálkozom, hogy Ádám ennyire szeret járni.
Lett mára egy sérülésünk is, kicsit hevesen játszottak Emmával:

2015. szeptember 30., szerda

"Anya ha nagy leszek" II.

- "Anya, ha nagy leszek, tűzoltó leszek!" - mondta valamelyik délután Ádám séta közben. Mindezt egy előző heti tűzoltós gyakorlat után, amit láttunk az ablakunkból.
- "De kisfiam, az nagyon veszélyes ám!" - mondtam neki aggódva.
- "De Anyaaaa!!!! Én nem holnap leszek tűzoltó, hanem majd ha nagy leszek!"

2015. szeptember 29., kedd

Van még hova...

Van még hova fejlődni, és még nem kóstolta Ádám sem, most este készült el. Csak remélem, hogy ízleni fog neki, és akkor ilyet is tudok neki oviba csomagolni. Egyébként briós recept.... :D


Ez pedig a szombati torta:

2015. szeptember 28., hétfő

Változás

Augusztus 1.
Amikor rádöbbentem, hogy én nem akarok így kinézni!
Augusztus 3.-án a kaloriabazis.hu oldal segítségével kalóriaszámlálós diétába kezdtem.

Jelenleg itt tartok, pár hete sok bűnözéssel, de közel 8 kiló minusszal, egy olyan diétával, ami egyáltalán nem volt megerőltető.
Még kb. 6-7 kiló minusz a cél.

 


Most kicsit meginogtam. András távolléte és a többszöri idegeskedés nem kezdvez annyira a diétának, de remélem, hogy meglesz még az erőm, hogy a vágyott és kitűzött célt elérjem. Nagyon jó érzés, hogy már eddig is eljutottam. 

"Anya ha nagy leszek..."

Sokszor hangzik el ez Ádám szájából. Anya ha nagy leszek, ehetek én is.... ihatok én is.... csinálhatom én is.... Ezek az alapok. A megmosolyogtatók azok, amikor megkérdezi, hogy sminkelheti-e magát majd ő is,  vagy például a tegnapi eset, amikor pisilés közben ránézett a tisztasági betétemre és azt mondta:
 
"Anya, ha nagy leszek, rakhatok én is olyat a bugyimba?"
 
Nos igen, erre mit is mondhatnék.... magyarázom hogy vannak amiket a fiúk csinálnak és vannak amiket a lányok. Mindezt úgy, hogy ne vigyek bele többet amit megérthet és amit meg tudnia kell, és persze közben arra gondolok, mikor mesél valami érdekeset el az oviban.
 
 

András nélkül a napok

Azért ez az elmúlt hét elég nehéz volt és elég sokszor akadtam ki, görcsölt a gyomrom az idegtől. Ma újra ovi van, csütörtöktől meg Ádám már egész nap oviban lesz, amit nemcsak én, de ő is nagyon vár. Bálintra úgy juthat több időm, hogy közben magamra is. Hiányzik András, és még egy hét minimum nélküle fog telni. Azt meg hogy meddig marad így, nem tudjuk. Terveztem, hogy januártól - tavasztól újra visszaállok a munkavállalók sorába, de nem tudjuk meddig marad ez a helyzet, meddig lesz tőlünk hetekre távol. Egyedül meg új munkahelyen, folyton beteg két kisgyerekkel sehol nem tudnék helytállni, legalábbis nem hagynák sokáig azt hiszem.
Egyébként mindig kérdezi András, hogy és én hogy vagyok, hogy bírom. Elmondom neki mindig. Tudja, hogy az első két hét teljesen zökkenőmentes volt, a múlt hét nagyon nehéz. Meséltem hogy mennyiszer voltam ideges, és hogy sokszor nem is a gyerekek miatt, hanem a saját ideggyengeségem miatt robbantam. Aztán persze amikor aludtak vagy elvoltak, akkor meg mennyire imádtam őket, és sajnáltam a viselkedésem. Erre azt mondta és igen szíven is ütött, hogy ilyenkor amikor mérges vagyok, gondoljak arra, hogy én legalább velük lehetek és mindig láthatom és megölelhetem őket. Nagyon sajnáltam, tudom hogy mennyire szereti a fiúkat és hiányoznak neki.
A hétvége a legrosszabb, mert olyankor tudom, hogy a legtöbb helyen együtt vannak a családok. De szerencsére most hétvégén voltunk szülinapozni (Patrik 3 éves lett), így a szombat délután hamar és jól eltelt. Iszogattunk is kicsit, persze csak módjával. :D Ádámnak sütöttem megint külön tortát, amire tök büszke voltam, mert egész torta formája volt már. :) Majd rakok fel róla képet is, csak a fényképezőm ott maradt Virgiéknél. Mindenesetre így hogy mindig csinálok Ádám számára is ehető tortát, amit a szülinapos kap, de Ádám is fogyaszthatja, jó kis gyakorlás, hogy egyre több dolgot kipróbáljak.
 
 

2015. szeptember 24., csütörtök

Bálint segít

Észrevettem édes kis manómon, hogy ő is úgy működik mint Ádám (és valószínű mint sok más kigyerek, gyerek), és amint egy picivel jobban odafigyel rá az ember máris olyan kis hálássá válik. Nem bújós típus, de ilyenkor azért kicsivel több dusizás jut és még 1-1 puszit is kapok tőle, ami ugye inkább Ádám kiváltsága. Lévén, hogy próbálnak önállóan étkezni a fiúk, általában naponta 3-4x kell söpörnöm, vagy porszívóznom kajálások után. Ezenkívül ugye minden játszizás után porszívoztam, söpörtem, szóval ezen eszközök gyakran kerülnek a kezembe. Ezen eszközök Bálintnak is tetszenek és cipelné is a lakásban végig folyamatosan, de ugye egyik sem az ő mérete. Van egy kicsi fanyelű seprünk, még anno Ádámnak vettük, de nem értük el vele a kívánt hatást. Neki a nagy kellett továbbra is. Azonban Bálintnak bejön. Így gyakran látjuk a kezében, ahogy a földön lévő morzsákat, vagy egyéb nem odavaló dolgokat próbál összeseperni. Most már ott tartunk, hogy amikor én nekiállok söpörni, ő hozza az övét és csinálja ő is. Délután pedig nyitotta nekem a kuka tetejét (magától), hogy oda beledobjam a lapátról a szemetet. (Egyébként a kukában gyakran találok játékokat, mert ő azokat is bedobálja).
És hogy még fokozzam, a földre ledobott (általa ledobott) újságot mutatta nekem. Mondtam neki, hogy vegye fel és rakja a szobában az asztalra. Nem számítottam rá, hogy ezen kérés bármelyik részét értené vagy megtenné, de a kis szaros felvette a földről, betotyogott vele a szobába és az asztalra rakta. Én meg csak örültem és dicsértem jó hangosan. Ő pedig felém fordult, nyújtotta a kezét és egy nagy puszit nyomott az arcomra! Azért az eheti kínlódásom ilyenkor mini méretre vált, és boldogsággal tölt el, hogy ilyen édes fiaim vannak. De a történet úgy kerek, hogy elmondom azt is, hogy ezen a héten inkább a kiborulás szélére sodortak, mert Ádám itthon, de már nem annyira beteg és sok az energiája amit rosszalkodással tölt és imád nem szót fogadni, és persze nyúzzák is egymást, és bizony estére kivagyok rendesen. András meg hogy mikor jön haza legközelebb..... nem tudni.
 

2015. szeptember 23., szerda

Megvédi a nagytesót

Tegnap azt hittem lehidalok!
 
Átugrottak Csilláék valamiért, és bár a fiúk betegsége miatt nem maradtak, a kis idő alatt Ádám és Emma sikeresen össze is kapott (vagy imádják egymást, vagy veszekednek) és kezdődött is a lökdösődés, egymás suhintása. Aztán a következő pillanatban mit láttunk Csillával??? Bálint ott termett Emma előtt, enyhén előrhajolva, kezével mutogatva kiabálni kezdett Emmára, majd amikor elmondta babanyelven a mondandóját, a végén még odaütött egyet a levegőben és mint aki jól végezte dolgát beállt Ádám mellé.
Csillával csak néztünk egymásra hitetlenkedve és vigyorogva, hogy ez a kis szaros mit csinál.
 
Ilyenkor pedig mindig előrevetítődik bennem egy jövőkép és sokszor ajjajj, fogom ám a fejem rendesen.

2015. szeptember 21., hétfő

Ismét egyedül a fiúkkal

Igaz, már 2 hete, és most újabb 2 hét következik.
2 héttel ezelőtt András még hétfőn mondta, hogy készüljek fel, hogy bármikor elvihetik kerítést építeni, s bár korábban volt már róla szó, de akkor még októberi időpontról beszéltek. Csak aztán a helyzet ahogy romlott és próbálták gyorsítani a munkálatokat, úgy jött a hír is, hogy akkor most itt az idő, visznek akit cak tudnak. Úgyhogy kedden már ment is András. Még aznap megköszöntöttük Ádámot névnapja alkalmából, egy nappal előrébb hoztuk, hogy az apa is itthon legyen az ajándékozásnál. Könyvet kapott Hermann Marika - Malac Karcsika és a kisibák csodálatos mesekönyvétm és Franklin a teknős sorozatból kettőt (Fanklin segít és Franklin ígérete). Nagyon jó kis könyvek, tanulságosak, izgalmasak, Ádám imádja. Szerdán meg Meki lett neki megígérve, ahová Csilláék jöttek velünk. Hazafelé megnéztük a cirkusz állatait, és olyannyira tetszett a kiszűrődő zene és a látott állatok, hogy megbeszéltük, hogy elmegyünk szombaton együtt a nagyokkal. Anyum jött hétvégén, így Bálintra tudott vigyázni. A Magyar Nemzeti Cirkusz Afrika műsora fantasztikus volt, és bár féltem tőle, zuper jól bírták a gyerekek is. Igaz szándékosan a szélére ültünk, így néha fel tudtak állni, mert azért ekkora gyereknek sok még a 2 és fél óra. Legalábbis Emmánk és Ádámnak sok volt. Kb. másfél órát szépen elültek, aztán a vége már nem nagyon kötötte le őket, elfogyott a türelem. De azért szuper jó program volt. Amikor pedig megkérdeztem Ádámtól, hogy mi tetszett neki a legjobban, akkor azt válaszotla, hogy a gorilla (beöltözött ember) aki ugrált a ketrecben. :D

Visszatérve a hármas mindennapokhoz, elég jól ment, és elég jól bírtuk is. Bár volt, hogy Ádám nem tudott beszélgetni Andrással a telefonba, mert elsírta magát, hogy hiányzik az apukája. De egyébként jól működtünk, egyelőre nekem sem voltak idegösszeroppanáshoz közeli állapotaim. :)

Múlt hét vége fele volt rossz, amikor egyre bizonytalanabbá vált, hogy András mikor jön haza (volt szó arról is hónapokra távol lesz megint), de aztán végül hazajöhetett hétvégére. Hogy meddig fog ez tartani, hogy hetekre távol lesz tőlünk, nem tudom. Nem olyan vészes egyelőre, bár hiányzik, de a gyerekekkel azért egész jól bírok.
Egyet kérek a fentiektől, hogy ne legyek beteg, addig nincs gond, illetve egyikőjük se legyen olyan beteg, hogy kórházba kerüljön, mert akkor a másikukra nem tudom ki vigyázna.
Egyébként elég beteg Ádám, amit most Bálinttól kapott el. Bálint múlt heti orráladékából Streptococcus pneumoniae-t tenyésztettek ki, ami eléggé nem jó, és valószínű most Ádám is attól köhög annyira, hogy jóformán végigsírja vagy alussza a napot. Nem lázas, nincs hőemelkedése, de nagyon szenved. Olyannyira, hogy reggel 8 óta kérte, hogy vigyel le a doktornénihez (déltől volt rendelés) és gyógyítsa meg. Kaptak mindketten antibiotikumot, meg Ádámnak lett felírva egy újabb immunerősítő (másikat nem tudtuk végigszedni betegség miatt), amit ha meggyógyul kell adnom, és remélhetőleg a 3 nap alatt kibírja, hogy nem betegszik meg, mert 3 napos a kúra.
 
 

2015. szeptember 15., kedd

"Anya mikor alhatok ott végre az oviban?"

Ezt kérdezi két napja, szóval azt hiszem ez mindent elárul. Sokszor elmondja, hogy szereti, sőt ma reggel azt mondta, hogy a régi ovijába nem akar menni, mert ott szomorú. Emmával rengeteget játszanak, sőt állítólag elég "rosszak" elevenek. Eladják az udvart, de végigfutkározzák játsszák az egész kint töltött időt. Bent még csendesebbek, tevékenykednek, nem is feltétlenül együtt játszanak, kint viszont bepörögnek. Múlthéten volt Ádámra többször panasz, homokot szórt, Emmát megütötte, ha rászólt az óvónéni kiröhögte. Beszélgettem vele itthon sokat, egyszer még sarokba is állítottam, a héten már nincs rá panasz úgy. Nem hiszem hogy miattam, szerintem jobb hete van, illetve remélhetőleg kezd aklimtazálódni. Ez a nevetés amikor leszidjuk sajnos most gáz. Nem is nevet, röhögő görcse lesz. Egyszer valamin nevetett, leszidtuk, hogy hogy gondolja, hogy kiröhög minket, és azóta ez folyton eszébe jut, tudja hogy nem lehet és kirobban belőle. Egyébként ismerem az érzést, gyerekként hányszor átéltem, hogy valamin nem szabadptt nevetni és annál jobban kellett.
Alkotott is már Ádám, festett sünit. Reggelente úgy megy be, hogy már lesi mit csinálnak a gyerekek az óvónénivel és már csücsül is oda, el sem köszön tőlem. De ez jó, mert olyan jó így otthagyni. Szereti az ovit, az óvó néniket és ezt többször el is mondja itthon.
Amit még tapasztaltam, hogy most már egyre több dolgot kezd elmesélni, amit mindig úgy kezd, hogy "Anya képzeld....".

14 hós Bálint

Már szinte szalad, egyedül feláll kapaszkodó nélkül. Már nem annyira szeret a babakocsiban maradni, inkűbb sétál - persze soha nem arra amerre mennénk. Még mindig csak 4 fogú, múltkor megint benéztem azt az 5. fogacskát. Az étvágya már nem olyan jó, viszont babakocsiban állandóan enne. Reggel, délben, este tápszert iszik (a rendes étkezésen felül), adtam már neki Junior italt is. Hogy attól ment-e a hasa, nem tudom, most nem kap, majd ha újra próbáljuk kiderül. Nem kap nagyon tejterméket, valahogy Ádám miatt totálisan kimarad sokszor, de nincs is érte oda. A krémtúrót szereti, illetve pl. sajtot szoktam neki reszelni ebédre ha olyat eszünk. Tojás eddig egyszer kóstolt, ennyi.
Még mindig 2-szer alszik napközben. Reggel 9 körül egy- másfél órát, aztán 1-2 körül másfél - 2 órát. Este 8 körül alszik el, reggel 6-kor kel. Éjszaka többször kelek hozzá, mert kiesik a cumi a szájából és nem keresi meg, sírni kezd egyből. Tv, mesélés könyvből nem köti le. Játszani eljátszik, de nem tologat egésznap autót mint régen. Sokat jön utánam, igényli hogy mellettem legyen.
Rossz, hétszentséges egy kölök. Tudja mit nem szabad és már csak azért is röhögve.... A virágok hosszú idő után felkerültek magasabbra, amit nem tudtam felrakni, annak lefóliáztam a tetejét, mert semmi nem vált be. A mosógépen jó hogy van gyerekzár, de azért így is alkot vele. A wc ajtót zárni (csukni) kell, mert belenyúlkál(na), ma a cumiját dobta bele. A kaját a földre dobálja, a kivasalt ruhákat is azonnal el kell rakni, mert különben a földre szórja. Mintha tetszene neki ha mérges leszek, mert mindent úgy és akkor csinál, ha látja hogy figyeljük és jól kinevet minket. A virágföld kivétel, mert azzal "homokozni" szeretett. Ha Ádám alszik megy, iszkol (meg ne tudjuk állítani), hogy felkeltse. Futunk utána, hogy nem szabad, ő meg csak kacarászva rohan Ádámhoz, és kiabálja, hogy "Ádám!" és már próbálja piszkálni a kis kezeivel.
Ha megyünk Ádámért az oviba és már messziről észreveszi, hogy hova megyünk és kiabálja, hogy Ádám.
Egyedül eszik, nem engedi, hogy etessük, így van mit takarítanom minden evés után. :)
Nemrég óta mossuk a fogát, amit nagyon ügyesen hagy és utána még egyedül is használja, leginkább rágás és íny masszírozás céljából.
 
Egyébként meg persze édes, és kedves. Sokat mosolyog és sokat bújik hozzám. Karattyol babanyelven, magyaráz, bólogat igent és nemet. Imádja az apját, sír ha elmegy dolgozni. Szereti Ádámot is, ő az egyedüli aki mindig kap szinte puszit.




2015. szeptember 4., péntek

Ovis napló 2. - Amikor rosszalkodik

Ebben a hónapban fél 12-re megyek Ádámért. Mindig 1-2 perccel előtte érkezem és ilyekor még meg tudom lesni az udvaron. Ma sokáig kellett keresnem, mire meglett. Nem hazudtolta meg magát. Ült egy homokozóban egymagában és szórta a homokot. Szórta előre, oldalra, feje fölé. Legszívesebben odakiabáltam volna, hogy "Ádám ne szórd a homokot!" - mintahogy általában teszem ezt minden alkalommal a játszin. Hihetetlen, hogy erről nem tudom leszoktatni. Aztán a következő pillanatban összeröppent egy gyereksereg, mintha fogócskáztak volna és az én kis törpém már ott is volt a nagyobbak között, és két kislányt is hátba vágott. Na ekkor már nagyon felment bennem a pumpa. Nem egy verekedős típus, így azt feltételeztem, hogy ő a fogócskánál amikor egymáshoz érnek, egymás hátához, akkor azt úgy értelmezte, hogy odavágnak egyet, de ugye én elég jóhiszemű vagyok. Mindenesetre hazefelé mondtam neki, hogy nem örültem annak amit láttam, és majd apjával együtt is számonkérjük a látottakat.
Egyébként azzal fogadtak, hogy azt az óriás kiflit mind megette amit reggelire raktam neki (cukros kifli, nem csodálom. Egy héten egyszer ilyet vihet). Meg is kérdeztem, hogy törekedjek-e arra, hogy olyat (hasonlót) csomagoljak neki amit a többiek is esznek, vagy mindegy. Erika néni mondta, hogy ha Ádámot zavarja, hogy mást eszik a többi gyerek, akkor igen. De nem zavarja, én az ellenkezője miatt kérdeztem csak. Még annyit mondott Ádám, hogy volt kakaó, de ő nem kapott (mert mindig adnak neki teát és gyümölcslevet amikor az van), és hát sérelmezte. Majd nézni fogom a heti menüt és amikor tejet írnak, vagy kakaót, fogok neki csomagolni tejmenteset.
 
Egyébként már szinte mindenki beteg lett a környezetünkben, én még imádkozom, hogy Ádám ne legyen 1 hét után, de a biztonság kedvéért kapott ocsillococsinumot és kicsit több C vitamint. :)

2015. szeptember 3., csütörtök

Ovis napló 1.

Ádám vidáman jár reggelente, bár az ajtóban rendszerint kicsit megtorpan a csoportszoba előtt. De magabiztosan lépi át az ovi kapuját, mosolyogva, nagyfiúsan. Leül a kis helyére, és átvesszük a cipőjét benti szandira. Még sok dologgal kapcsolatban van kérdésem, de még nem volt alkalmam beszélni az óvónővel. Egyelőre 1 szett váltóruhát raktam, abban van zokni, bugyi, rövid és hoszúnadrág, póló és vékony pulcsi. Ovis zsákot nekünk nem mondták, tornazsákot sem még, de az van. Csillától tudok sok mindent, de nem mindent. A szülőiről a váltás miatt lemaradtam sajnos.
Ma kérésemre megmutatta Ádám a mosdóban a poharát és a törölközőjét, és hogy hol szoktak pisilni. :D . Aranyosak az óvónénik, a dadus már tegnap óta név szerint köszönti Bálintot is, mert hogy Ádám mesélt róla. Ádám sokat mesél, mégha nem is egyszerre, de a nap folyamán elő-előjönnek az emlékek a napról. Pl. már az első nap egy dalt emlegetett, de az első nap csak annyit mondott, hogy pirosak a lámpák, meg dízel mozdony, aztán tegnap megint említette, de nem tudtam összerakni. Aztán este felhívott Csilla és kérdezte ez lehet-e amit Ádám emleget, és ekkor Emma elénekelt. Mert ő már megjegyezte, hihetetlen kis agya van. Aztán megtaláltam google-be beírva és most tanulom én is. Ez Gryllus - Sorompó című dala. Persze Ádám el is újságolta az óvónéninek, hogy megkerestem neki. Érdekes módon most szépen megette a reggelijét és tegnap is. Igaz itt leültetik őket, míg a régi oviban nem volt olyan, hogy akkor most mindenki üljön le reggelizni. Közben pedig Erika néni énekel nekik, táncol vagy mesél. Úgy tűnik rengeteget foglalkozik a gyerekekkel. Ádám kint az udvaron is feltalálja magát. Keres magának játszópajtásokat. Csúszdázik, homokozik, labdázik. Hol Emmával, hol másokkal játszik. Mesélt olyat is, hogy rászóltak nagyobbak, mert olyat csinált, vagy, hogy Emma megütötte és ő szólt az óvónéniek, ő meg mondta, hogy nem szabad. Amikor megyek érte, mindig lesem kicsit, hogy mit csinál, és ő mindig csinál valamit, mindig játszik valakivel. Csilla szokott rájuk nézni az ablakukból, és ő is meséli, hogy mindig mozgásban van Ádám.
 
Úgy érzem a lehető legjobb döntést hoztam meg a váltással, nyugodt vagyok és boldog. Szeretem, hogy Ádám jól érzi magát és hogy tanítgatják szépre-jóra.
 
 
A tulipén a hóember mellett pedig Emma jele. :)
 

2015. szeptember 2., szerda

Dédi(PAPI) 90 éves lett

Drága Papim, papink augusztus 19-én betöltötte a 90. életévét. Ez alkalomból meglepetés "bulit" szerveztünk neki, melynek kiötlője Virág unokatesóm volt. Náluk jöttünk össze Velencén, kerti bográcsos partira készülődve. Mindenki hozzátett valamit, mindenki részt vett a szervezésben. Az ajándék volt az én reszortom, melyet el is csesztem (sajnos nagyon rossz időszakom van, és mintha vonzanám a rossz dolgokat). Papám születésekor megjelenő újságot rendeltünk gólyahírrel, aminél nem figyeltem eléggé és 5 évvel későbbi dátumú újságot "rendeltem". Tudtam a dátumot, mégis elcsesztem. Most ezt azóta megoldottam, előfizettem egy adatbázisra és onnan sikerült a jó újságot leszednem. A másik ajándék egy fotókollázs volt. Unokatesók, öcsém, és én szedegettünk össze fotókat és azokat montázsoltam össze. Felül voltak a megkopott fotók papi szüleiről, mamámról és róla fiatalkori fotók és az ő gyermekeikről (apumról, Gabi nénjéről) képek, majd középen jöttek a 6 unoka, azaz a mi színes, de már megkopott baba és gyerekkori képeink, általában csoportos képekkel. Majd alul színesben a gazdag színvilágú képek a dédunokákról, akik már nyolcan vannak.
Az idő nem kedvezett túlzottan, bórús volt, néhányszor esett is, de megtartottuk, és kint voltunk a kertben, jól éreztük magunkat. Mi délelőtt mentünk, András főzte a pörköltöt. Ádámnak csináltam külön tortát és muffinokat is készítettem. Unokatesóim, sógornőm is sütött sütit, volt kenyérlángos, az udvaron trambulin, tollas és labdázás, bent festés, rajzolás, társas és egyéb játék a kicsiknek.
A meglepetés hatalmas volt. Amikor megérkeztek a nagyszüleink, mamám csak azt mondogatta, hogy "hülyék" és csak sírt. Papink szeme is könnyes volt, nagyon boldogok voltak. Nekik mindennél többet ér a család, a békesség és ha együtt vagyunk. Az együttlétet mindenki nagyon élvezte, mert sajnos nagyon ritkán találkozunk, főleg, hogy mi Győrben vagyunk. A létszám így sem volt teljes, sajnos apum nem tudott ott lenni, mert dolgoznia kellett, és hát ő messze van azért, Szarvason. Illetve fiú unokatesómék nem jöttek még el.





Isten éltessen Papikám még nagyon sokáig!!!

2015. szeptember 1., kedd

Új ovi, új kezdet

A cím alapján sejthető, hogy aztán végül mégis a váltás mellett döntöttem. Rengeteget agyaltam, próbáltam elfogadni, pozítívan hozzáállni, de a gyomrom újra és újra görcsbe rándult amikor arra gondoltam, hogy mi történt, vagy amikor azokkal beszéltem, akiknek a gyerkőceivel együtt voltunk nyílt napon és ők most kiscsoportban kezdték az ovit, mi meg.... De lépjünk ezen túl. A váltás aztán úgy történt, hogy kiderült, hogy Emmácska a kedves óvónénije mellé egy újat kapott, a nem kedvelt elment, és ráadásul az új óvónénink a mi ovinkból került át. Aztán közben Csilla rákérdezett Erika néninél (Emma óvónénije), hogy ha úgy döntenénk, lenne-e lehetőség és hely Emma csoportjában. A válasz igen volt. Közben az is felmerült, hogy Emma régi, nem kedvelt óvónénije, meg átkerült a régi ovinkba és talán pont ő lenne Ádám másik óvónénije. A lényeg, hogy elkezdtem agyalni, mit csináljak, érveket ellenérveket felhozni, megkérdeztem 1-2 embert, akitől tudtam, hogy olyan véleményt fogok kapni, amit ő gondol és nem amit én akarok hallani, beszélgettünk róla Andrással és végül már nem volt maradásunk (maradásom) és elindítottam az átiratást. Még pénteken rákérdeztem az új oviban, majd az ő kérésükre bementem a régi oviba, volt egy számomra kellemetlen beszélgetésem a vezetővel, ő hétfőre ígérte a kilépő papírokat. Hétfőn még nem volt készen a papír, még azt is mondta a vezető, hogy majd meglátjuk, hogy mehet-e Ádám vagy marad (???? ezt nem értettem, hogy érti), majd már délután hívott mobilon, hogy oké, rendben van, engedélyezték Ádám átiratását (3 ovi van, egy a vezető ovi és 2 tagovi és mi az egyik tagoviból a másikba megyünk át), reggel 8-ra mehetünk a papírokért, és vihetem is Ádámot az új oviba. Örültem nagyon!
 
Ma reggel összekészítettem mindent, bár benne volt a pakliban, hogy még nem kezdhet Ádám, de azért csináltam neki tízórait, raktam váltás ruhát és elindultunk. Megkaptuk a papírokat és átsétáltunk a tőlünk pár száz méterre lévő másik oviba. Ott az óvodavezetővel találkoztunk először, be is mentünk papírokat kitölteni. Először azt mondta októberben kezdhetünk, de kérdeztem a fél napot, és végül megegyeztünk, hogy szeptemberben a fél napban. (Le kellett mondanom egész szeptemberre Ádám kajáját és így ebéd előtt el kell hoznom, nem tudták megoldani). Bekísért minket Ádám új csoportjába, átadott minket Erika néninek, hogy a továbbiakat vele beszéljük meg. Ádám először belém kapaszkodott, majd mondtam neki, hogy bent van Emma is, nézzen be. Aztán meglátott egy játékot és már rohant is be játszani. Közben jelet választottunk Ádámnak, 3 jel közül én a hóembert választottam, Ádámot akkor meg sem tudtam kérdezni, annyira benne volt a játékban. Közben azt is megbeszéltük, hogy maradhat is Ádám, és ebéd előtt fél 12-kor meg megyek érte. Kihívtam még elköszönni, akkor rákérdeztem azért, hogy ő melyik jelet szeretné, de ő is a hóember mellett döntött.
Elköszöntünk és én mosolyogva, nyugodtan, tudva, hogy szuper jó kezekben lesz Ádám, elhagytam az óvoda épületét.
 
Így lett Ádám a Mesevár Óvoda Süni vegyes csoport kis óvodása. Jele a hóember lett. Óvó nénije Erika és Mirella néni, Dajka nénije Timi néni. Csoportjában 70 %-ban fiúk vannak, és nagyon jó a társaság (elmondás alapján), a nagyok odafigyelnek a kicsikre, összetartanak. Ismerjük Emmát és Bencét és a játsziról még 1-2 gyerkőcöt látásból.
 
Ádám boldogan jött haza, rengeteget mesélt, próbálta felidézni a dalt, amit játék közben énekelt nekik "Amerika" néni, mesélt arról, hogy evett szőlőt, és hogy miket játszott bent és kint.
Öröm őt hallgatni!
 
 
 

2015. augusztus 18., kedd

Dokinál

Voltunk tegnap a gyerekorvosnál, már szerencsére jobban vannak a fiúk (ami a bőrüket illeti). Valóban ótvarról van szó. Barátaink gyerkőce is bekapta, ők elmentek ügyeletre, ott azt mondták nekik, hogy aznap már a sokadikak voltak és tele van Győr! Úgyhogy aki győri és olvas.... hát nem tudom hogyan, de vigyázzon a gyermekére.
Antibiotikumot nem kaptunk, bár felírta doktonő arra az esetre ha újabb sebek jönnének ki, de Ádámnál például már egész jól gyógyulnak. Még dicséretet is kaptam, hogy mennyire szakszerűen lekezeltem a gyerekeket, nagyon szépen gyógyulnak (Ádám egyébként okosan tűrte a napi 3-szori ."kezelést", Bálintnak kevesebb volt a türelme, talán ő azért is gyógyul lasabban.) Bálintnak 3 volt, abból egy már szinte leszáradt, a másik kettőnek még gyógyulnia kell. Ő kapott Ciloxan-t is az orrába, illetve a Bepanthen plust leváltottuk antibiotikumos kenőcsre mindkettőjüknél.
 
Aztán sajna estére Ádám lázas lett, és fájt a hasa. A hasa megy, de már 1-2 napja hígabb volt a széklete. Gondoltunk diéta hibára is, de Bálintnak is hígabb a széklete, és több is mint szokott. Ma már nem volt lázas, hőemelkedése volt csak, és a hasa sem megy úgy mint rotánál, de azért 1-2 óránként produkál 1-1 vizs székletet. Felhívtam doktornőt, hogy kiváltsam-e az antibiotikumot, bár gondoltam, hogy nincs összefüggésben az ótvarral a hasmenés. Diétában és probiotikumban maradtunk.
 
Még el sem kezdődött élesben az ovi..... :(
Egyébként kaptunk egy újabb immunerősítőt is.

2015. augusztus 17., hétfő

2015. augusztus 14., péntek

Ótvar

Úgy tűnik ilyene van a fiúknak.... csakhogy minden jó legyen. Orvos még nem diagnosztizálta, és én sem tudtam volna, hogy ez az, ha Virgi meg nem nézte volna a fiúk sebeit.
Napok óta voltak sebek Ádámon. Először a sípcsontján, ami nem akart gyógyulni. De az rendes seb volt, olyan amit eséskor szerezhetett. Vettem rá Curiosát, és elég hamar gyógyulni is kezdett. Igen ám, csak ekkor meg a combja hátsó részén lettek sebei, meg egy a vádlin. Rovarcsípésre gondoltam, valami olyan szúnyogra, vagy pókra, ami így csíp. Andrásnak nem tetszett, javasolta vigyem le dokihoz Ádámot, de "rovarcsípéssel" nem akartam lemenni. Gondoltam kenegetem azt is Curiosával. Nem gyógyult, gondoltam a homokozás miatt, meg hogy folyton koszolódik. Közben Ádámnak lett egy a fenekén, és Bálinti is szerzett egyet. A kis térdén volt először, de azt hittem lehorzsolta. Aztán a karján, de azt gondoltam szúnyogcsípés. Igen ám, csak a karján lévő aztán olyan lett, mintha cigit nyomtak el volna rajta. Lent voltunk délután játszin és meséltem Virginek. Még mondta is, hogy Patrikot is megcsíphette valami, rajta is vannak. Még meg is nyugodtam, hogy akkor ez tuti valami rovar. Míg nem Virgi kb. 10 perc múlva meg nem kérdezte, hogy nem kráteres-e a seb, illetve pörkös-e a seb széle. Válaszom az volt, hogy de igen, és meg is mutattam a sebeket. Erre mondta, hogy bakker ez az, ótvar, nekik volt a családban, felismeri. Jól megijedtem! Mérges voltam, mert hallgathattam volna Andrásra és levihettem volna már rég doktornőhöz Ádámot, hogy megmutassam. Ráadásul péntek késő délután volt ekkor. András elszalad gyógyszertárba és váltott ki neomagnolt, hogy leáztassuk ezeket a pörköket, mert ezek a pörkök azok, amik fertőznek, és bepanthen pluszt hámosítani. És akkor persze ez fertőz, nagyon játszira sem kellett volna mennünk, nagyon nem. Remélem senkinek nem adtuk tovább. Most csak reménykedem, hogy időben elkaptuk és nem durvul el a helyzet, mert neten nagyon kemény képeket láttam. Hétfőn leviszem a fiúkat orvoshoz, lehet ad majd antbiotikumot is, ha esetleg úgy látja doktornő, hogy szükséges.
 
Tényleg mindig van valami....
 
Egyébként, hogy hol kaphatta el Ádám? (mert Bálint ugye Ádámtól). Vagy oviban, vagy a homokozóban.... Ott volt a seb a lábán, lehet ott fertőzödött el. Szokott ez náthával is kezdődni, de olyan mostanában nem volt fiúknak.
 
Íme egy kép az ótvarról, Ádámnak és Bálintnak is ilyen. A google-be beírva ennél sokkal dúrvább képeket dob ki.
 

Egy fokkal lehiggadva

Először is köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat/tanácsokat, és a privát leveleket. Nagyon jól estek és igazság szerint nagyon vártam is ezeket jótanácsokat.
 
Sokat gondolkodtam, nem is tudtam volna mást tenni, hiszen egy gombócban volt tegnap a gyomrom. Olyannyira el voltam keseredve, hogy semmihez sem volt kedvem, este 9kor elmentem aludni, de előtte szóltam Ádámnak, hogy nem akar-e odabújni hozzám. (Igen, ma meg remélem, hogy megértette, amit tegnap mondtam, hogy ebből nem lesz rendszer). Nagyon sokat beszélgettünk, mindenről, amiről ő szeretett volna.
 
Az éjszaka kissé lehiggadtam és átgondoltam sok mindent.
 
Az ovira, a vezetőségre nagyon haragszom. Azért, mert a csali az volt, hogy indítanak kiscsoportot, gyertek ide. Rossz híre volt az ovinak pár éve, pont a tegnap is megtörtént dolog miatt. Rengeteg óvónő cserélődött. De, azt mondták, ez már a múlt. És én beírattam a kiscsoportba Ádámot. Kaptunk egy óvónőt, megszerettük, és most vége. Leírtam mi történt, nem írom le újra. A lényeg, hogy az óvoda becsapott. Emiatt haragszom!
 
DE! Azt is végig gondoltam - és ezt írtátok többen is - hogy nem valószínű, hogy ez Ádámnak is akkora érvágás lesz. Lehet szeretni fogja az új óvónénit és igazából jelenleg összevont csoportok vannak, tehát együtt az összes gyerek, így nem lesz teljesen ismeretlen neki az új csoport.
 
Úgy döntöttem, adok az új óvónőnek is esélyt, és tiszta lappal indítunk. Fiatal, egy éve van az ovinál, a nyílt napon és a Lurkó kuckón is valószínűleg nagyon izgult, és emiatt nem volt annyira szimpi. De lelkes (még) és az udvaron mindig foglalkozik a gyerekekkel. Olyannyira fiatal, hogy talán szülni sem megy el pár évig még, tehát még esélyes is lehet, hogy végigvigye Ádámot. 
Ádámot próbálom felkészíteni, mondogatom neki, hogy új óvónénije lesz, és kérdezgetem, remélem szeptemberig megérti.
Próbálok pozitív lenni és keresni a jó oldalát, és megtalálni ebben a változásban is a pozitívumokat. (Egyébként működik, minél inkább akarom, hogy jó legyen, annál inkább el is hiszem, hogy jó lesz így.)
 
Azt viszont eldöntöttem, ha Ádámnak nem lesz jó, akkor nem fogok hezitálni, és lépést tenni. De amíg ő jól érzi magát, addig én sem foglalkozok a sérelmemmel (persze el nem felejtem).
 
 
Köszönöm mégegyszer azoknak akik tanácsokkal láttak el, vagy csak szimplán biztosítottak együttérzésükről! :) 
 
 
 

2015. augusztus 13., csütörtök

Ovi váltás???

Ezen töröm most a fejem. És hogy miért? Mert rohadt becsapottnak érzem most magunkat. Áprilisban beírattuk Ádámot az oviba. A kiscsoportba került egy kedves (mára kedvenc) óvónőhöz, minden szuper jó volt, örültünk! Aztán ma reggel közölték, hogy szeptembertől Ádám nyuszi csoportos lesz és XY lesz az óvónője. No, pont ő az akiről anno írtam, hogy csak őt ne! Mert sok lett az új, Gabi néninél megmaradtak a nagyobb kiscsoportosok, ők lettek a középsősök. Ezenfelül, Ádámot nem az újonnan induló kiscsoportba rakták - tiszta kiscsoportba - hanem egy vegyes csoportba. Szóval mi választottunk egy óvodát, ahol kicsoportot ígértek, és lett egy olyan óvónőnk akihez Ádám ragaszkodott, erre most elvették az óvónőt és a kiscsoportot is. Bementünk Andrással a vezetőhöz még ma, de nem jutottunk előrébb. Max. átrakták volna a másik vegyes csoportba. Sokat beszélgettünk, de mind Gabi néni csoportja, mind az új kiscsoport televan. 15 főben maximalizálták a csoportokat. Nem fér több gyerek.
Nem tudom mit csináljak. Most legszívesebben átíratnám Ádámot másik oviba, ha lenne hely, oda ahova Emma jár, az ő csoportjába. Ott is van egy nagyon patent óvónő. De ott is vegyes csoportok vannak. Teljesen új óvónőket és környezetet kellene megszoknia Ádámnak. Viszont ott lenne a fél játszótér, akiket meg ismer. És mi van akkor, ha neki ez jó lesz? Mármint az új csoport. Mi van ha én lihegem túl, és ugyanolyan jól fogja érezni magát. Mi van ha ő másképp látja az óvónőt, és ő szeretni fogja? Hozhatok-e én döntést - mert bár természetesen a felnőtt én vagyok, de én most dühös vagyok és becsapottnak érzem magunkat és lehet a dühöm olyan nagy, hogy nem tudok reálisan gondolkozni.
Rohadt egy érzés! A gyerekednek a legjobbat szeretnéd, és már azt hiszed, hogy sínen van a dolog (mert nekünk az ovi az első lépcsőfok ami már döntést igényelt), és akkor jön az első pofon.

Rohadt nehéz.....és eszméletlenül taccsra tett ez a mai dolog.

2015. augusztus 12., szerda

2015. augusztus 11., kedd

Tejmentes vaníliás jégkrém a Tesco-ból

Nem gondoltam, hogy mostanában ilyen lesz! Ádám tejmentes vaníliás-epres jégkrémet eszik, amit a Tesco-ban vettük. (Ugyanilyet az Aldiban is árulnak) A gyümisek eddig is elérhetőek voltak a fagyizóban, de egy alapjában "tejes" jégkrém.... Nagyon boldog Ő is, és mi is!





Újra OVI

Bár még összevont csoportok vannak, de megkezdtük az ovit augusztus 3-mal. Jó lenne ha Ádám még a bacik megjelenése előtt be tudna szokni.
Úgy tűnik ezzel annyira nincs is gond, csak legyen ott Gabi néni! Most is az első nap amikor újra mentünk, mondtam neki, hogy Gabi néni még nem biztos hogy lesz, lehet még vakációzik, de érte megyek ebéd után és hazahozom, és csak délelőtt kell ott lennie. Aztán persze alkudozott, hogy beszélgessek, maradjak kicsit. Közben odaértünk, és észrevettem, hogy megjött az ÓVÓnéni, és mutattam is Ádámnak. Ha én ezt le tudtam volna videózni.... Olyan boldog volt, egy helyben topogott, vigyorgott, azt se tudta hogy örüljön. Még az sem érdekelte, hogy háromszor köszöntem el tőle. Ott maradt. Felötlött így természetesen hogy akkor maradhat akár egész nap is, de Gabi néni jelezte hogy ő is lelép délben, így a szeptemberi tanév kezdésig ebéd után haza fogom hozni Ádámot.
Nagyon jól érzi magát, örömmel jön haza, mesélni is szokott- bár a "Van már barátod?" kérdésre még mindig "Gabi néni" a válasza. Közben meg reggel messziről köszönnek neki a gyerekek, van kisfiú aki elé szalad, örül neki. Amikor beviszem a kis cuccait (mert az udvaron gyülekeznek) simán elvan kint. Múltkor is amikor jöttem ki, már egy kisfiúval fütyülést immitálva játszottak. A nagy melegben mindennap fürdenek is, minden reggel viszem neki a törölközőjét, papucsát és fürdőnaciját. A reggelit amit csomagolok neki általában megeszi, azonban az ebédet nem nagyon. Amikor hazaérünk eszik az általam főzött ebédből is, így továbbra is figyelek, hogy neki mindig legyen tej- tojásmentes verzió.
Ma már egyébként bepróbálkozott egy "Anya, képzeld vége van az ovinak" kijelentéssel. Persze, biztos anya hiányzik neki, és lehet lesz ez még rosszabb is. Mondtam neki, hogy muszáj oviba járni, mert ott sok szép dologra megtanítják, mire a két kis keze közé vette az arcom és azt mondta: "De Anya! Ti is megtanítotok engem mindenre!" Aztán mondtam neki, hogy mindenre nem tudjuk, és egyébként is, lassan eljön az idő, és nemcsak Apa megy majd dolgozni, hanem Anya is, és akkor Bálint is menni fog a bölcsibe, ő meg az oviba. Ezt aztán egy "Jó"-val elintézte és játszott tovább.
 
Várom már, hogy rendesen is megkezdődjön az ovi, amikor már lesz nekik foglalkozás is, és tematikusan felépített napok lesznek. Várom, hogy új ismeretekkel gazdagodjon, a süni csoport kis óvodásaival jobban összeszokjon.
az egyik óvónőt megkérdeztem, hogy jól érzi-e magát Ádám, mire ő mondta, hogy "Nagyon jól!" - aztán mosolygott és folytatta - "Dehogy miért van az, hogy ha Gabi néni itt van, akkor minden szuper?"
Hát azért, mert Ádám ennyire tud ragaszkodni azokhoz az emberekhez, akikben meglát valamit, ami neki fontos. Gabi nénije is ilyen. És én boldog vagyok, mert amikor őt látom reggel, nyugodt szívvel hagyom ott a nagyfiamat. Amikor nem látom Gabi nénit reggelente, akkor viszont mindig késztetést érzek arra, hogy a reggeli Bálintos séta után, odalessek, hogy mit csinál Ádám az udvaron, játszik-e már, vagy még ott álldogál az óvónők 2 méteres körzetében.
 

2015. augusztus 6., csütörtök

Elindult Bálint!




Augusztus 3-án Bálint elindult. Előtte napokban már tett 1-2 lépést, de még nem vitte túlzásba.
Aztán réárzett és most már édesen megyeget ügyesen egyensúlyozva a lakásban, és az utcán is.

Nyári programok, szülinapok

Pár hete Fehérvárom voltunk egy szűk hetet. Ez idő alatt többször voltunk Balatonkenesén is a honvéd üdülő strandján. Nagyon tetszett a hely, és bár volt külön medence a gyerekeknek, szuper kis játszótér, mégis amolyan retro hangulat volt. Az árakról nem is beszélve, amik meg sem közelítették más strandok árait (kávé 50 Ft, 1 dl üdítő  35 Ft...). Tele volt fával, volt program a gyerekeknek, felnőtteknek, jó volt. Jövőre szeretnén ott nyaralni egy hetet. Bálint nagyon élvezte a Balaton vizét és a medencét is, de Ádám csak a medencébe mert belemenni.
Az egyik ilyen stanrdolásra apukám is velünk tartott öcsémékkel, ami azért nagy szó, mert Apa kb. 15 éve volt utoljára strandon. (Hazudok, egyszer pár éve bátyámékkal is).

Bálint egyszercsak hátravágta magát és tempózni kezdett a lábával.
 




Aztán apukám 60. születésnapját is megünnepeltük öcsémékkel és nagyszüleimmel. András készített hidegtálat és főzőtt finom hústortához hasonló ebédet. Volt zserbó torta, Halász Judit Boldog születésnapja, ajándékozás, együtt voltunk, jól éreztük magunkat.

 
 
Győrben is voltunk strandon, oda csak én mentem Ádámmal és Emmácskáékkal. Nam tudta, hogy menni fogunk, csak a buszmegállóban árultam el neki, amikor találkoztunk Emmáékkal. Nagyon boldog volt.

 
 
Volt nekem is szülinapom, amikor is András meglepett és hazajött a munkából hamarabb egy gyönyörű rózsával, és nagyon jó kis ajándékot is kaptam, anélkül, hogy megkérdezte volna, mit szeretnék. Csilláéktól (Emmácskáék) pedig tortával leptek meg, ami meg külön jól esett. :) A tortából még Ádám is evett ("csak" tojáslé volt benne), és meglepő módon semmi baja nem lett tőle.
 
Voltunk vonatozni Pannonhalmán (Panna Alma Ádám szerint), és ezennel túlestünk az első vonatos élményünkön Ádámmal és Bálinttal. A kirándulásra a játszis baráti társasággal mentünk. Jó kis program volt ez is.

 
 
 
És még egy említésre méltó esemény történt! Július 26-án kissé kalandos módon, de keresztanya lettem. Gyermekkori barátnőm Judit kisfiának, Leventének a keresztanyukája! Most már "3" kisfiam van! :)

2015. július 26., vasárnap

Bálintról és születésnapjáról

14.-én négyesben ünnepeltük meg a kis tökösünket. Az ajándékát még előtte nap sikerült megvennem az 1 éves státuszról hazafelé jövet az Anyukák boltocskájában. Sokat hallottam már a boltról, de csak most voltam először, és bánom is, hogy eddig nem.
14.-én délelőtt sütöttem meg a tortát, amit Ádám miatt tej- és tojás mentesre csináltam. "piskóta" tészta, belül epres krémmel, kívül vaníliás krémmel borítva. Egyre bátrabb vagyok, minden alkalommal eszembe jut valami, amit legközelebb másképp képzelek már el. Ádám nagyon várta Bálint szülinapját, a tortáját, a délutáni alvási is elég nyögve nyelős lett. Annyira izgatott tud lenni.
András hamarabb hazajött a munkából, így délután - alvás után - meg is köszöntöttük a kis ünnepeltet. A tortával, és magával az ünneppel nem sokat tudott kezdeni, nem érti ő még, de a torta ízlett neki, és az ajándékoknak is örült. Figyeltünk Ádámra is, és egy kis apróságot ő is kapott, de sokkal jobban tetszett neki Bálinté.

 

 
A járás segítőt (Ádám szerint "időjárás segítő") délután le is vittük kipróbálni. Egyébként kifejezetten kintre vettük, mert a lakás kicsi ahhoz a tempóhoz amit Bálint diktál vele, és pillanatok alatt eljut vele A-ból B-be.



Aztán csütörtökön Fehérvárra utaztunk egy szűk hétre, így ott is volt ünneplés a nagyszülők és nagynénik, nagybácsik körében is. Sok szép ruhával, autókkal, babás dolgokkal gazdagodott a Bálint és kapott még egy tortát, ami nagyon finom lett.


Elvették  tortáját :)))




Dédiéktől

 

Bálintról is egy kicsit....
Az 1 éves státuszon 10660 gramm és 75 cm volt. A kis szandija 18-as, de szerintem le kell cserélnünk, most már 19-es a lába. Kibújt a 3. fogacskája a napokban, a 4. pedig szintén bármelyik pillanatban áttörhet. Kis husi még mindig, sok kis hurkával, amiből győzőm kimosni az összegyűlt piszkot. Szegényem nagyon izzadékony, folyton nyirkos a kis bőre és többször lesz meleg kiütéses is. (Ezekben a nyári melegekben annyira nem is csodálom). 4-es pelust hord, bár a vastag combocskája lassan igényelni fogja a nagyobbat. 80-86-os ruhákat hord, és bár a hossza nem indokolja, de a teste felveszi.
Mosolygós, mozgékony kiskrapek, aki hirtelen olyan kis kommunikatív lett. Megmutat mindent amit szeretne, rázza a fejét, ha valamit nem akar, és szépen mondja, hogy anya, Ádám, gyere, de. Most egy kicsit anyásabb lett, többször jön utánam és veteti fel magát. Az étvágya nem a régi, de lehet köszönhető ez a melegnek is. Szépen iszik, jobban iszik folyadékot mint Ádám. Szépen eszik darabos kaját, de mennyiséget inkább pépesből eszik - kivétel a pékáru. Eddig nem jött ki semmi a tejtermékektől, igaz nagyon nem viszem túlzásba, nem is kap mindennap. Viszont már engedem a kóstolást az olyan ételekből, amikben tejtemék van.
Nagyon jól eljátszik egyedül. Vannak napok, amikor egésznap az autóját tologatja, bejárva a lakás minden egyes zugát. Szereti a könyveket is lapozgatni. Tévét nem néz, de amikor Ádám valamelyik kedveltebb meséje kezdődik, nagyon boldog lesz, és végigtáncizza a főcím zenét. A játszin is elvan, leginkább a homokozóban. De egyre többször indul felfedező útnak, egyelőre inkább még csak négykézláb. Azonban itthon már többször lépeget, mint mászik. A falba kapaszkodva halad, néha már olyan gyorsan, hogy csak lesünk. A virágaink nagy veszélyben vannak, rendszerint kiszórja a földet és volt már olyan is, hogy a virágcserépbe pakolgatta vissza a földet, mintha homokozna, a virág meg valahol a földön árválkodott. Idegőrlő pillanatok ezek, főleg, hogy vannak reggelek, amikor többször megismétli eme csínytevéseit. Bálint imádja a vizet. Egyszerűen hihetetlen mennyire szeret pancsizni. A füdőkádban, a medencében, a Balatonban.... mindegy csak víz legyen. Itthon ha vége a fürdésidőnek és meglátja a kezemben a törölközőt, hasra vágja magát a kádban és csaknem még a fejét a víz alá dugja, menekül, hogy ne vegyem ki. Ha hagynánk, folyton folyatná a vizet, simán nyitja - zárja a csapot. Barátságos, és bár van hogy elsőre megijed a rég nem látott rokonoktól, vagy idegenektől, egy kis idő után felenged és már huncutkodik. Egyre többször nevet ha mi is nevetünk, és szeret zsiványkodni. Sokszor azt veszem észre, hogy figyel, és amikor ránézek, elvigyorogja magát és már csinálja is a rosszaságot, de lassan, hogy nekem legyen időm rászólni, amin ő jót mosolyog. A legtöbb puszit még mindig Ádám kapja, pedig a legtöbb "bántást" is. Egyre többet látom őket együtt, néha már alvásidőben is együtt zsiványkodnak. Ilyenkor csak hallom, hogy nevetgélnek, szórakoztatják egymást.
Még mindig 2-szer alszik napközben (délelőtt fél 9 - 9körül és ebéd után), összesen 3-4 órát, este fél 8-8 körül megy aludni és reggel 6-ig alszik. Éjszaka 1-2-szer kell cumit visszarakni a szájába, illetve szomja mostanában, 4-5 óra fele szokott vizet kapni. Reggel olyan fél 6 és 7 között szokott ébredni, változó.
 
Én imádom ezt az időszakot, egyre ügyesebb, értelmesebb, és olyan jó érzés, amikor már nemcsak a fáradtság miatt hajtja rám a fejét, hanem azért is, hogy tényleg odabújjon hozzám.