2015. május 28., csütörtök

Képes - videós

Ülést váltottunk. Ádám régi ülését megkapta Bálint

Ádám pedig újat kapott

Ádám hazaért a kórházból

De még hamar elfáradt

Egyik nap egyszer csak odahozta ezt: "Nézd, rajzoltam egy almát!"

Bálint is jobban lett, és sétáltunk egyet egy gyönyörű napsütéses délutánon

Ádám szobrot mászott

Bejön az eperfagyi. Szerencsére a közelünkben is van egy fagyizó, ahol a gyümölcsfagyik tejmentesek

Próbálkozom. Ez egy tej és tojásmentes dörmi maci vanilia pudinggal töltve.

Kismanó

Gofrizós

Bálint már vissza is nyerte versenysúlyát :D

Ádám is jól eszik, de ő még nem a régi.
 
Ma ráérzett a futóbiciklire és egyszer csak azt vettem észre, hogy tud egyensúlyozni.
 
Itt pedig közösen elfogyasztják a gofrit. :)
 
 
Minek nekünk járás-segítő :D

Folyt. Kórház - mindkét gyerekkel (II.)

Lassan megkopnak az emlékek, így már nem leszek annyira részletgazdag.
 
Szóval Bálintnál először az antibiotikum mellékhatására gondoltunk, de azért hétfőn felhívtam doktornőt délelőtt, hogy egyre többet fosik Bálint, sőt a reggeli tápszer egy az egyben kijött neki és ezt okozhatja-e az antibiotikum. Azt mondta menjünk le rendelés előtt fél órával, inkább ránéz Bálintra, mert nem jellemző az ilyenfokú hasmenés, max hígabb széklet. Reggel 9 körül hívtam, és utána hirtelen felgyorsultak a dolgok. Bálintnak 20 percenként ment a hasa, totál vizes széklettel, amiből a pelus semmit nem fogott fel, így 20 percenként zuhanyoztunk és ruhát váltottunk. Közben kétszer hányt is, de nem viselte meg, ahogy a fosi sem. Nem volt nyűgösebb - eleinte. Aztán azt vettem észre, hogy mászik párat, és vagy a nappali közepén, vagy az előszoba közepén mászásból hasrafekszik és csak néz maga elé. Ijesztő látvány volt, és bár próbáltam itatni, kihányta. Megijedtem, én már a kiszáradásra gondoltam, már szürkének láttam a gyereket, így szerencsére az idő is odaért már, hogy mehessünk  rendelésre és mentünk is. Sírtam útközben, elegem volt, hogy már megint mi a nyavalya van, és mi lesz Bálinttal. Én már a kórházra is felkészültem kiszáradás végett és mielőtt lementünk a gyermekorvoshoz, összepakoltam egy bőröndöt... hátha.
Amint megérkezett a doktornő, be is hívott. Kapott Bálint pisizacskót és vettek tőle vért, amit be is küldtek egy teljes vérképre. Azért fél 4 körül kellett volna telefonálnom. Csak hát közben úgy alakult, hogy Bálint nem pisilt. Nem is akart inni sokáig, aztán végre megszomjazott és akkor megivott kb. 2,5 dl-t, amiből sokat vissza is hányt. A pisi sokára jött csak, aludt is közben - így 3 órát ültünk a rendelőbe és végignéztük jóformán a teljes repertoárt. Látthattam - amit egyébként is sejtettem, hogy Szilágyi doktornő mennyire kedves mindenkivel, mennyire alaposak, és bár eddig is tudtam, sejtettem, de most már tényleg megértettem, hogy miért akarnak ennyien hozzájárni. Most is épp átkérte valaki magát, amire szívta a fogát mosolyogva, hogy hát marha sokan vannak már, de ha elfogadja, hogy nála nagyon sokat kell várni, akkor ám legyen.
Közben Andrással is egyeztettem, hogy valószínű neki kell Ádámért mennie az oviba, mert nem biztos odeérek Bálinttal. A pisi negatív lett és közben a vérvételi eredmény is elkészült, ahol szintén semmi árulkodó dolog nem volt. Hányásos-hasmenéses vírus - állapította meg a doktornő és közben reménykedett, hogy nem rota lesz. Megbeszéltük, hogy hívom telefonon 5 körül, hogy mi újság Bálinttal, nem lett-e lázas, iszik-e. Ádámért is odaértünk oviba, ott találkoztunk Andrással is. Hazajöttünk, és próbáltuk Bálintot itatni. Ivott, de pisi nem volt. Így doktornő kérte, hogy 8 körül is hívjam fel, mert pisinek kellene lennie, és addig is itassuk Bálintot.
Este gyors mosakodás, aztán Ádám is elment fürdeni, akinél pont bent voltam fürdőben, amikor hirtelen elokádta magát. Nem tudok rá jobb szót mondani. Hatalmasat hányt, és mivel ez volt az első, annyira magijedt, hogy sikítva kiugrott a kádból és sírva kiabált, hogy nem akar köpni, de már jött is a következő. András átvette a kezébe, és akkor is tovább hányt, mindent és mindenkit összehányva. Sírt, remegett. Leengedtem a vizet gyorsan és Andrással együtt visszamásztak lezuhanyozni. 8-kor hívtam doktornőt, mondtam neki, hogy hát pisi még nincs Bálintnál, de iszogat, azonban Ádám nagyon sokat hányt egyszerre. Nem örült neki, mondta, hogy Ádámnak éjszakára deadalonetta, Bálintnak meg éjfélig kellene hogy legyen pisi. Ha rosszabbodik a helyzet, hívjam és ügyelet. Gyógyszerünk nem volt itthon, körbeüzentem a közelben lakó ismerősöknek barátoknak, hogy van-e valakinek - szerencsére volt. Közben Ádám sírt, hogy adjuk neki azt a gyógyszert amitől nem fog köpni, majd 2 perc alatt elaludt ölemben. 1 óra múlva ébredt sírva, telehányta az ágyat - azaz a mi ágyunkat. Közben visszajeleztek Virgiék, hogy nekik van gyógyszerük, így András gyorsan átment érte. Ádámot lezuhanyoztuk, új pizsi, új ágynemű, kúp és leraktuk aludni. Gondoltuk ez segíteni fog, de egész éjszaka óránként hányt. Hiába volt ott lavor, törölköző. mindig sikerült mindent összehánynia. Bálintnak hajnalra lett pisije, mert ugye ő meg fosizott még éjszaka kellett pelust cserélni is. Nem sokat aludtunk, állandó készenlétben voltunk. Reggel hívtam 7 után doktornőt de nem értem el. Felöltöztünk és mentünk is le rendelésre. Bálintot András tolta a babakocsiban, Ádámot én vittem az ölembe. Ja, merthogy reggelre már nem hányt, viszont fosni kezdett. Enni - inni nem akart, és egyre szarabbul nézett ki. Csak feküdt, elaludt ahol épp volt, nem volt jól. Bementem vele a váróba, András sétált Bálinttal a rendelő környékén, majd később a másik váróba - ahol nem voltak-, bejöttek ők is. Közben pisinek kaptunk poharat, Ádám belepisilt, és 2x volt kakilni is. A kezünkben volt, elaludt, és kezdett a hője is emelkedni. Mikor beértünk, már mondta a doktornő, hogy "Ejj Ádám, de rosszul nézel Te ki!" és a pisijét is megnézték, ami elég rossz volt (két keresztes acetát szint - ha jól írom) és mondta doktornő, hogy nem sok választ el a kórháztól minket. De egyelőre nem akarja, próbáljuk itatni, és írt fel olyan szert, amit az infúziókba is raknak, illetve adtak pisicsíkokat, hogy nézzük otthon is és maradjunk telefonos kapcsolatban. Otthon próbáltuk itatni, nem nagyon ment és csináltunk pisitesztet, ami elég sötét lett. Közben belázasodott, és aztán amikor másodjára hívtam a rendelőt, hogy Ádám kihányt mindent, akkor mondták, hogy akkor sajnos ezt nem szabad tovább húzni és menjünk a kórházba. Összeszedtem a ruhákat - hiába csomagoltam én, így is kimaradt sok dolog, és András bevitt minket. Bálinttal egy darabig jöttek, de aztán haza is mentek, nehogy a javulásnak indult Bálint rosszabbodjon újra. Vártuk a sürgősségin, hogy bejussunk, kb másfél órát kellett várni. Közben pisilt Ádám, inni nem akart, csak 1-2 kortyot sikerült és próbáltam a száját nedvesíteni. Nem volt partner a vizsgálatnál, hárman kellettek a vérvételhez, branül bekötéséhez. Lázat is mértek, ami hónaaljban 39.5 volt, így vénásan kapott algopirynt is. A pisije már 3 keresztes volt ekkor. A manduláit nagyon nagynak találta a doktornő, de ezzel aztán nem foglalkoztak. Ádám kiabált vele, hogy hagyja békén, ne nyomkodja a hasát. Amikor kérdezte Ádámtól, hogy fáj esetleg amikor nyomja neki, akkor azt válaszolta Ádám, hogy "Nem! Csak ne nyomkodd!!!!" Felvettek minket a csecsemőosztály fertőző részlegére, ahol amikor megjelentünk azt kérdezték, hogy Bálint zárójelentéséért mentünk-e. Így megismerhették második gyermekemet, így egy héttel Bálinttal való ottlétünk után. Volt szobatársunk is, egy kedves egészségügyis anyuka a 3 és fél éves kislányával, ugyanilyen problémával. Ádám egész délután és este sírdogált, hogy menjünk haza az otthonunkba, és ezt hajtogatta szüntelenül könnnyek között. Alig tudtam elmenni wc-re, zuhanyozni tőle, és aludni is mellettem akart az én ágyamban, nem pedig az ő rácsos ágyába. Végül azt egészen közel húztam magamhoz, és fogtam a kezét elalváskor. Reggel miután levették infúzióról, már mellém bújt. Kakit kellett volna székletmintára bocsátanunk, de nagyon vizes volt még. Aztán hirtelen elkezdtem furán érezni magam és egy óra múlva már én is hánytam és ment a hasam is. Rosszul voltam, szóltam a nővérnek aki azt javasolta, cseréljünk apával, mert ez rosszabb is lehet és otthon esetleg gyorsabban gyógyulnék én is. De aztán ugye ott volt Bálint is. Hívtam Andrást, és már sírtam, hogy nem tud jönni senki segíteni, hogy fogom Bálintot ellátni, mit csináljunk. Végül cseréltünk. Ádám elaludt, és akkor gyorsan lementem a parkolóba, András hazavitt kocsival (Bálint is ott volt természetesen), kirakott minket és ment vissza Ádámhoz. Szerencsére végigaludta az egészet, féltem mi lesz ha felébred és nem talál ott. Én itthon már nem hánytam és a hasam sem ment. A játszis társaságból Mónika volt nekem boltban gyümölcsért és főzött nekem egy gyógyteát is, azt iszogattam. Bálint jó fej volt, sokat aludt és este én is hamar le tudtam pihenni. Andrásnak másnap már készültem bevinni a kaját, utánpótlást, de mire beértem, épp a vizit volt, ahol az akkor már eleven Ádámot útjára is bocsátották. Így már együtt jöttünk haza csütörtökön, bár papíron még bent volt Ádám továbbra is. Itthon voltak elevenebb és szarabb időszakai is, 2x hányt, a hasa ment folyamatosan, és péntek este még 2-szer a kórházat is hívtuk, mert Ádám nem ivott rendesen, és ugye voltak pisitesztes csíkjaink, ami továbbra is sötét volt. Nem sok hiányzott, hogy visszavigyük kórházba. Nehezen akaródzott az ivás, de aztán vasárnapra kezdett jobban lenni. Már éhes is volt, eszegetett, iszogatott is kevesett, de inkább enni kért. Kb. másfél kilót fogyott, 12,9 kg volt, nagyon meg is látszott rajta. Zárónjelentésünk csak köv. hét csütörtökre lett, így pénteken vittem le a gyermekorvoshoz. Mondta, hogy jól megviselte Ádámot a betegség (valószínű rota volt, de székletminta hiányában ez nem bizonyítható), nem is engedte továbbra sem óvodába. Vért is vesz tőle újra, erre holnap kerül sor - jó nagy hisztire számítok. Remélhetőleg túl vagyunk a sok betegésgen egy jó időre. Egyébként András sem úszta meg, de rajta szerencsére nem jött ki úgy. Ádám étvágya azóta is töretlen, állandóan éhes, evés után 10 perccel már mondja, hogy enne valamit. Bálintról nem is beszélve, aki mindent megeszik szinte, és hát ugye a kis pofija ismét nagyon kis kerek lett.

2015. május 17., vasárnap

Kórház - mindkét gyerekkel (I.)

Nehéz időszakon vagyunk túl - pontosabban remélem túl vagyunk már rajta.
 
Az  utóbbi hetek másról sem szóltak, minthogy betegek a gyerekek, ráadásul mindketten kórházba is kerültek más-más betegséggel és időben.
 
Bálintnál sajnos bejött amire a doktornő megpróbált felkészíteni. Miután lent voltunk a rendelőben, Bálint egyre csúnyábban köhögött, hiába a gyógyszereknek. Április hó utolsó napján, délután már úgy kelt, hogy köhögött és alig kapott levegőt. Felvettem, és kint álldogáltam vele az erkélyen, ahol javult a helyzet. Ekkor már volt hidegpárásítónk is, amit szintén használtunk. Aztán éjjel kezdődött a kálvária - hiszen a krupp amolyan éjszakai betegség. Már este 11 körül volt egy olyan ébredése Bálintnak, ahol sírva, nehézkes levegővétellel kelt, szinte sipolva (kórházi nyelven stridolosan) vette a levegőt. Adtunk neki calciumuskot, álldogáltunk vele erkélyen, és a kezünkben tartotuk sokáig. Egyébként a szobában ahol aludt, nyitva volt ablak, kb. 19 fok volt, Bálint jól fel volt öltöztetve, sapkát is adtunk rá.
Aztán sikerült lerakni újra aludni, de hajnalban folytatódott a kálvária. Hangosan, szinte sipolva vette a levegőt, nem lehetett vízszintesbe helyezni. Ment a párásító ezerrel, kb 18-19 fok volt a szobában, de már a kezünkben is sipolt szinte. Nagy nehezen eljött a reggel, mi az állatkertbe mentünk volna, de felhívtam az ügyeletet és a gyermekorvost is, és azt mondták, vigyük be Bálintot, megnézik. Akik győriek, talán egyetértenek velem, hogy ha valahova nem szívesen megy az ember, az a győri ügyelet. Igazából mindegy mit csinálsz, de mindig a földig döngölnek. Általában a legnagyobb baj, hogy minek viszi az ember be a gyerekét mondjuk órák óta tartó 40 fokos lázzal.... A lényeg, hogy most is úgy kérdeztek, és néztek, hogy azt se tudtam fiú vagyok-e vagy lány, ráadásul Ádám is beteg volt előtte, kevertem mikor ki volt lázas, kinél mikor kezdődött. Most nem az volt a baj, hogy bevittem Bálintot, hanem hogy miért nem már éjjel, ha már akkor is így vette a levegőt. Máskor ne várjak eddig. Megmondom őszintén, nem éreztem, hogy ilyen nagy a baj, mert bár a gyerek nehezen vette a levegőt, de nem fulladt, igazából azt sem tudtam, hol az a határ, ahol már baj lehet. Most már tudom. Kúpunk is volt, de nem adtam be, legközelebb már bemerem. A lényeg, hogy kicsi gyereknél minden bizonytalanságnál krupp esetén irány az ügyelet. Itt elmondták, hogy Bálint már kórházi kezelést igényel, mert nagyon stridolos a légzése, nagyon rossz helyen van beszűkülve a gégéje és fulladás veszélye áll fent. Kapott egy szteroidos kúpot, megírták a beutalót a kórházba, majd András átfurikázott minket. Kértem, hogy Ádámot vigye el az állatkertbe ahogy meg volt beszélve, Ádámnak úgy sincs helye a kórházban, és elég vagyok oda én is. Ők elmentek, én meg vagy 20 percen keresztül kerestem hova kell mennem, mert ezt nem mondták el rendesen. Végre megtaláltuk a sürgősségit, ott megvizsgálták Bálintot, megint elmondták, hogy máskor korábban vigyük be, és felvettek minket a csecsemőosztályra. Ekkor még nem volt szobatársunk a 2+2 férőhelyes (1-1 szülő, 1-1 beteg gyermek) szobába, ami nagyon normálisan, barátságosan volt berendezve. Bár a kórházi kiságyak nem túl gyerekbarátok, hiszen Bálint az első 2 napban egyfolytában beütötte a fémrácsokba a fejét, arcát, aztán megtanult rendesen leülni, mozogni benne. Emellett nyikorgott is, ő pedig folyton felébredt a saját mozgására. Megérkezésünket követően rögtön kapott Bálint gyógyszeres porlasztást és beüzemelték a hidegpárásítót, ami szinte folyamatosan ment az első 2 napban. Kaját az első nap nem adtak, így éheztünk amíg András be nem jött az összepakolt bőrönddel. Bunkóség fikázni, hogy miket pakolt be nekem, mert egyébként egy szavam nem lehet rá, de sikerült a legrövidebb pólókat becsomagolni nekem és teljesen különböző pizsama alsót és felsőt. Hozattam kaját Bálintnak be tápszert, sinlac-ot és bébiételt is, amit a 3. nap kaptunk előszöt, mikor végre mertem szólni, hogy adjanak, mert felvilágosítottak, hogy jár és van, csak nem adnak maguktól. De ezt leszámítva minden tiszteletem a csecsemőosztályért, mert 1 csecsemőst leszámítva mindenki tüdér volt, segítőkész és szívvel-lélekkel végezte a munkáját.
Bálint lassan javult, próbálták a szteroidos kúpot kerülni, de kétszer így is kapott, mert nem akart változni a légzése. Pénteken, azaz május elsején délelőtt feküdtünk be, és kedden délelőtt engedtek minket ki. Ádámot nem lehetett behozni, vele a folyosón találkoztam többször is az osztályon kívül. Nagyon hiányzott, és bár semmi baj nem volt vele otthon, mindig beleugrott a nyakamba és erősen ölelt. Amikor nem hozta be András, akkor a barátaink vigyáztak rá, illetve András nővére jött el 3 napra, mert András szolgálatban volt hétfőn és nehéz lett volna elcserélnie. Az anyák napja kicsit háttérbe szorult idén mind felém, mind az én anyukám, nagyszülők felé, sajnos ez most így alakult. Azért vasárnap a kis fonott kosárban tündöklő ibolyával felém szaladó vigyorgó kisfiam képe belém vésődött örökre, mégha azt hogy boldog anyáknapját nem is volt hajlandó mondani ("Nem mondom, hogy boldog").
 
Kedden hazaengedtek minket - bár ha a fiatalabbik orvoson múlt volna, még maradtunk volna kicsit, mert Bálint síráskor még nem vette tisztán a levegőt, de az idősebb orvos azt mondta, sokat voltunk már bent, gyógyuljon a kis legény otthoni környezetben, hamarabb fog ott gyógyulni. Nem volt már olyan veszélyhelyzet, ami maradást indokolt volna.
Szerdán lementünk a gyermekorvoshoz, aki örült, hogy megúsztuk szövődmények nélkül, hiszen mikor mentünk be és felhívtam, hogy mi a helyzet, figyelmeztetett, hogy figyeljünk, fertőtlenítsünk, mert rota vírus van.
 
Aztán csütörtökön Bálint belázasodott délutánra, és remegő, görcsöbe rándult gyomorrral hívtam Andrást, hogy jöjjön haza munkahelyéről, vigyázzon Ádámra, mert mehetünk újra doktornőhöz, Bálint lázas. Jött a vizsgálat, Bálint torka nagyon piros volt, sajna mégsem úsztuk meg a szövődményt, antbiotikumot kaptunk. Közben elmondtam, hogy szombaton utaznánk Fehérvárra, mert osztálytalálkozóm lesz, és kérdeztem hogy mehetünk-e, vagy inkább maradjunk. Azt mondta doktornő, hogy elvileg addigra hatnia kell az antibiotikumnak, és ha valami gond lenne akkor pénteken még le tudom vinni. Még pénteken is volt láza Bálintnak, szombat reggel is enyhébb, de mivel jól nézett ki, jó volt a közérzete, végül elindultunk. Az osztálytalálkozó nagyon jó volt, jó volt kimozdulni, kikapcsolódni, és a gyerekek is jól voltak. Egy dolog zavart csak, hogy Bálintnak kezdett a széklete híg lenni, amit az antibiotikumnak tulajdonítottunk. Csak később derült ki, hogy itt valami egészen más áll a háttérben...
 
Amikor megérkeztünk

Nagyon sokat aludt

Legtöbbször porlasztás közben is bealudt, de mindig nagyon okosan viselte - pedig berregett rendesen.

Egy kis játék

Majd újra alvás

Apa is volt bent

Betegen mosolygós

A legtöbbször így aludt csak el.

Étvágya is visszajött

A fürdetés helyszíne - körülötte minden vizes volt általában

Kórházi játékokkal a kórteremben

Szobához tartozó fürdő -wc