2015. június 30., kedd

"Kaka"

Nem mondhatnám, hogy Bálint nagyon előre haladott lenne a fejlődését illetően, tök átlagos kisgyerek. Sőt, "drága" védőnénink beharangozta már előre a majd egy éves státusz kérdéseit, amelyek között meg fogja kérdezni, hogy hol az okos feje a Bálintnak, vagy hol a lámpa, és meg kell, hogy mutassa. Meg fogunk bukni a teszten.... pedig még kérdezgettem is tőle, hogy "Hol a lámpa Bálint?" De nem érdekli. :) Mozgása is átlagos, lépeget bútor mellett, kézen fogva, de nem hinném, hogy elindulna hamarosan egyedül is, de nem baj, ráér. Szókincse is az anya, Ádám és a napokban amikor nézegettük az állatokat, a kakas-t utánunk mondta, de úgy, hogy kaka.
 
 
Ma reggel pedig az történt, hogy épp mosogattam, a fiúk persze nem a szobájukban, hanem a konyhában játszottak az asztal alatt. Aztán egyszer csak Bálint azt mondta "kaka". Ádám pedig utána, hogy bekakilt a Bálint. Én meg kíváncsiságból odamentem szagmintát venni és bizony tényleg bekakilt Bálint. Örömujjongtam a kis szarosnak, akkor is, ha lehet tök véletlen egybeesés volt, és megismételhetetlen is. :)
 
 

2015. június 24., szerda

Terrible 3 (Nem, nem 2)

Nem tudom mi történt, hol rontottuk el, hova tűnt Ádám, mi van vele, miért csinálja, de kezelhetetlen egy ideje. Olyannyira, hogy  egész nap harcolunk, dacolunk, sarokban áll, kikap, ő bőg, én bőgök, idegroncs vagyok. Ez utóbbi persze nem annyira teljesen igaz, de tény, hogy gyomoridegem van a saját fiamtól. Aki bántja Bálintot, visszabeszél, és semmibe veszi a szavamat, kérésemet, a szabályokat. Amiket tud, mert amikor visszakérdezem, elmondja - vigyorogva. A sarokban sír, amikor kijöhet és megbeszéljük miért volt ott, már vigyorogva meséli. Aztán folytatja ott, ahol abbahagyta. Hisztizik az utcán, a boltban, és mindemellett mindent csak nekem enged csinálni. Senki semmit. Amikor elesik az utcán, a legkisebb botlásból sem hajlandó felállni, felsegíteni nem segítheti senki, csak anya, anya és anya. Most ott tartok, hogy 2-3-szor azt mondtam neki, hogy gyorsan kelljen fel, mert belemászik a bogár a nadrágjába, és ez használ, és felpattam és meg is feledkezik a "balesetéről", folytatja is a játékot. Ezzel beljebb vagyok, de a többi. Anyu itt van velük, mert András gyakorlaton van, és ő  is azt mondja, hogy durva Ádám viselkedése, és ne hagyjam őket magukra Bálinttal, mert kileste és látta, hogy bántja akkor is, amikor nem látjuk. Löködi, odasuhint, rángatja. De teszi ezt a szemünk előtt is, amikor mellette vagyunk. Lent a gyerekekkel is előfordul, hogy nekimegy a biciklijüknek a biciklijével.
Többen mondják, hogy lehet a testvérféltékenység. Lehet. Lehet kevés időt foglalkozunk vele. Lehet, hiszen tényleg néha versenytfutok az idővel. Amit írtam már korábbn is, hogy esténként próbálok úgy lefeküdni, hogy másnap türelmesebb leszek Ádámmal. Megy - kb reggel 9-ig, amikor is már annyi mindenen nyavalyog, semmi nem jó neki, és már reggel olyanokért visít, amit akkor még nem lehet, mert mindennek megvan a maga ideje. Ma délután 5-ig megálltam, hogy nem ütöttem a fenekére. De akkor már nem bírtam tovább. Mert 20-szor rászóltam, hogy ne dobálja a kavicsokat az orvosi rendelő mellett, jöjjön velem, menjünk vissza a többiekhez. Ő pedig röhögve folytatta tovább, és cseszett rám hallgatni, szófogadni, visszabeszélt, hogy nem jön, és azért is dobált tovább. 
 
Nem tudom hova tűnt az a bájos kisfiú, aki volt. Félek, nem kapom vissza, nem lesz már olyan mint volt. Nem mintagyereket akarok, nem baj, ha néha rossz, csak ezt az állapotot nem bírom már és nagyon elkeserít. Nem tudom mot csináljak. Nem túlélni akarom ezt az időszakot, hanem megélni a kisgyermekkor örömeit. Szeretném a mindennapokat élvezni és nem az estét várni már délután 2-kor.
 
 
 
 

2015. június 19., péntek

Szarvasi nyaralás

Idén kissé korai lett a nyaralásunk, de olyan hirtelen jött az egész. Terveztük, hogy megyünk apukámhoz a nyár folyamán, de amikor mondták öcsémék, hogy ők is jönnének és jó lenne egyszerre menni, továbbvittük a dolgot, hogy egyrészt el sem férünk apunál, másrészt meg társasházban lakik, azaz nincs egy udvara, kertje, ahol jól érezhetnénk magunkat. Gyors keresgélésbe kezdtünk aztán, de ugye ilyenkor már minden lefoglalva, és az ár sem volt azért mindegy. Végül találtunk egyet a jófogáson, szép is volt, olcsó is, és volt még hely is... de már csak június első hetére. Gyorsan körbetelefonáltuk aput, öcséméket, András is intézett szabit és lefoglaltuk a helyet.

Fehérvárról mentünk, a hétvégét ott töltöttük, akkor volt a gyereknap is. Hétfőn reggel indultunk, az út elég hosszú volt. Békésszentandráson a Csücsök Csárdánál találkoztunk apuval, kb. egyszerre érkeztünk oda. Nagyon jó az a hely, van egy hatalmas játszóház is a gyerekeknek egy külön kis részen. Gyerekeknek egy gazdag húslevest rendeltem, és sült krumplit, így ők is jól lakhattak. Andrással mi annyira nem voltunk éhesek, így mi pizzáztunk, a többiek pedig rendes kaját ettek.

A szállást 5 után tudtuk elfoglalni, előtte apunál voltunk és bevásárolni. A nyaraló csudajó volt. A ház, az udvar, a vízpart a stéggel, a homokozó a csúszdával.... és hogy a környezetünkben senki nem volt, és hogy kilométereket mentünk egy szinte földes úton, amíg ezt a nyaralóövezetet elértük és semmi nem volt a közelben, ami a nyugalmat zavarhatta volna.

Hétfőtől péntekig voltunk a nyaralóban, egy napot aludtunk apunál és szombaton jöttünk vissza. Ottlétünk alatt csak bevásárolni jártunk ki, egyébként végig a nyaralóban voltunk. Egész nap az udvaron, napközben Bálint is kint aludt az utazóágyban a szabadban. Ádám is, ő is 2-3 órákat aludtak ebéd után (Bálint délelőttönként is aludt 2 órát). Szerencsénk volt az időjárással, meleg volt, nagyon meleg. Fürdőruhában, a gyerekek bugyiban és meztelenül rohangáltak az udvaron. Volt kismedencéjük is, Bálint élvezte jobban. Ki-be járkált a medencéből, és volt, hogy a medencéből a homokozóba vezetett az útja. Ádám kicsit pecázott is, a többiek pedig szinte folyamatosan. Nagyon sok halat fogtak. Főztünk bográcsban paprikás krumplit, volt lángos és palacsinta, grilleztünk is. Öcsémmel mi a vízben is megmártóztunk párszor, bár Ádám végigsírta az elsőt, hogy jöjjek ki rögtön. Utána már csak akkor mentem bele amikor ő nem látta, aludt. Bálint rengeteget evett, reggelente már együtt falatozott velem az én szendvicsemből. Bálint rengeteget nevetett, mosolygott. Sokat mehetett, mászhatott, szabad volt és tudtuk a mosoly, nevetés ennek szól, hálás volt. Ádám is jókedvű volt, de azért el kell, hogy mondjam, hogy itt is képes volt unatkozni. Volt tévé, de talán egyszer ült előtte fél órát, és a tablet se nagyon került elő, amikor aztán mégis, leesett és tönkre is ment.

Nagyon jó volt így együtt, jó volt a szabadban lenni, a teraszon étkezni, mezítlábazni, fürdőruhában lenni úgy hogy nem kellett szégyenlősködni, és pihenni. Nem a szó szoros értelmében pihenni, de mégis!















2015. június 16., kedd

Június 16.

Még lógok a szarvasi nyaralással, mert voltunk ott is... majd írok arról is.
 
Ádám sokáig nem volt oviban a betegségek miatt. Nyaralás után újra vittem. Első két nap sírt (sőt hisztizett), aztán második nap már nem is evett, nem találta a  helyét. Kérdezgették, hogy biztos akarom kínozni? Mindjárt szünet, aztán kezdhetem a beszoktatást elölről. Nem kínozni akartam, hanem megkímélni őt és magam attól az unalomtól amit otthon produkál, illetve nem titkolom, hogy ilyenkor jobban tudok otthon tevékenykedni is. De ez másodlagos. Szerdán már úgy vittem, hogy kicsit ottmaradtam vele az udvaron pár percet - végre nem sírt - és megbeszéltük, hogy ebéd előtt elhozom. Hiszen az ő kajája amúgy is elhozható, külön van dobozolva. Jobb is volt a kedve. Csütörtökön viszont már nem vittem, mert taknyos lett, és azóta is az. Köhög is, hurutosan. Annyira csodálatos, hogy mindig van valami. De a kedve jó, nem is tartom a lakásban, megyünk játszira is, próbálok figyelni ne köhögjön le senkit. Bár az nem is egész napos.
 
Játszin élvezik a homokozást, Bálint is. Este, amikor hazaérünk, rögtön engedem a fürdővizet és az az első utunk. A víz, amit leengedek, általában sárga és vastag homokréteg marad a kád aljában. A ruhák is tele vannak homokkal, és minden esti program a söprés, felmosás. :)
 
Ádám sokszor akar egyedül csinálni dolgokat. Például wc-re menni. Csak villanyt kapcsolok, majd magára csukatja az ajtót és csinál mindent, a kézmosást is. Szólnom sem kell. Elkezdtük az önálló öltözködést is tanulni, mert oviban sem fogják örökké öltöztetni. Mindenben segíteni akar.
 
Sok dolgot nem ért, nem képes összerakni. Például azt sem, hogy ha forró az étel, akkor nem rakjuk a mikróba, hogy lehűljön. Meg akarja melegíteni, hogy ne legyen forró.
 
Minden ami régebben történt "tegnap". Az lehetett 2 hete és tegnap is.
 
Újra szívesen hallgat mesét, és már Bálintot is odavettem többször az ölembe. Azt hittem majd kikapdossa a kezemből a könyvet, de nem, csendben végighallgatta.
 
Az elavás még mindig mumus. Ádámnak altató zene kell, Bálintnak csend. Viszont közös szobában alszanak. Végre sikerült Ádámot visszahelyezni, úgyhogy ezen nem tudok változtatni. Néha szerencsénk van és Bálint hamarabb elalszik, ilyenkor mehet halkan a zene. Illetve ott kell állnom az ajtóban, csak így nem mászkál ki Ádám hozzánk. Nem mondom, hogy ugyanaz mintha ott kellene feküdnöm, de majdnem. :(
 
Andrást sokszor semmibe veszi Ádám. Nem fogad neki szót, és nem enged meg neki semmit. Se egy orrfújást, se egy wc utáni fenék törlést, etetést, öltözést, semmit. Hiszti van. Valamelyik nap megtörölte Ádám kakaós kezét, aki erre hisztizni kezdett és újra bekoszolta a kezés és krokodil könnyekkel jött oda, hogy én töröljem meg. És ezt megcsinálja mindennel. Ismétel ha nem úgy van ahogy ő kigondolta. Én a "kényszeres"-t használom rá. Nem jó ez így, nekem sem könnyű, neki sem.
 
Valamelyik nap sütöttem neki csokis kiflit, mert a játszin az egyik apuka hozott és ettek belőle a gyerekek, Ádám nem ehetett és szomorú volt. Az apuka is, mert sajnálta a helyzetet. De nem kell, mert ez ilyen. Mindenesetre Ádám megkért, hogy süssek neki ilyet. 2 napig hallgattam, hogy "Anya, csinálsz nekem olyat amit evett a Mákos (Ákos)? Hát csináltam. Kerestem receptet, és bár végigszidtam mindenféle istent miközben összeállítottam a tésztát, megcsináltam a kifliket, Ádám nagyon boldog volt. Most azt lenne jó tudni, hogy kész kelt tésztát (már kész, de sütés előtti kifliket) le lehet-e fagyasztani és utána sütni... Mert akkor tudnék Ádámnak gyakrabban adni, anélkül, hogy tésztát kellene kelesztenem és töltenem. Valaki, aki gyakorlott sütő? :)
 
Imádom a fiúkat, de az idegrendszerem... nagyon nincs türelmem, és sokszor este úgy fekszem le, hogy holnap türelmesebb leszek Ádámmal, nem kiabálok vele annyit, nem csapok oda annyit (vagy egyszer sem), de aztán érzem, hogy szakad a cérna. Sokszor kívánom, hogy bárcsak egyedül lehetnék 2 napot, vagy néha egy-egy délutánt. Nagyon hiányzik ez. Persze nem cserélnék (csak néha, pár órára) :)
 
A Mirena október óta van fent, és sajna legutoljára már 2 hétig tartott a vérzésem. Amint elmúlt, már éreztem a peteérést. A hasam azóta is görcsölget, már tervezem a dokit, mert valószínű azért ez így nem oké. Még azt csak-csak elfogadnám, hogy nekem nem szűnik meg a Mirenától a vérzésem, de a 10-14 nap sok, úgy, hogy régen 5-7 napos volt a menzeszem.
 
Szombaton András megy gyakorlatra egy hétre, anyu jön addig hozzánk. Nagyon várom már, hogy itt legyen, jó, hogy ennyit együtt leszünk.
 
Fogorvoshoz kellene mennem, mert a hidegre érzékeny a fogam, fáj utána 10 percig. :( Rettegek a fogorvosoktól.
 
Bálint egyre többször eszik a mi kajánkból, és egyre kevesebb babakaját hajlandó megenni. Csak sajna menniység még abból fogy igazán, és azért abban van a sok vitamin is. A két kis fogacskájával nagyon ügyesen harap, rág és eszik mindent. Már András sem annyira stresszes ilyenkor. :)
 
 
 

2015. június 11., csütörtök

Gyereknap Fehérváron

Az idei gyereknapot Fehérváron töltöttük. Már szombaton bementünk anyukámmal és a fiúkkal a belvárosba, ami hasonló módon mint Győrben a GYŐRKÖC idején kicsit átalakult a gyermekek birodalmává.

A városba érve egyből egy mobil játszóház fogadott minket, amit meglátva Ádámnak felcsillant a szeme, így azzal kezdtünk.

 



Aztán néztünk neki napszemüveget, de olyan pici feje van, hogy minden szemüveg nagy volt rá. Sikerült fagyiznunk is, egy helyen a narancs fagyiban semmilyen tejszármazékot nem tettek és Ádám be is falt egy hatalmas gombóccal. Bálint is kóstolt belőle, nincs olyan amit ne kóstolna meg.

 
 
 
 Aztán beljebb sétáltunk, kipróbáltunk 1-2 dolgot. Azért már több dolog lekötötte mint tavaly Győrköcön, így arra most még nagyobb lelkesedéssel készülök. Most már biztos jobban fog neki tetszeni, élménytelibb lesz, és nemcsak a légvárat fogja élvezni.
 



Sok kirakós játék volt, lehetett "királyi" táncot tanulni, repülőről madarat lőni, voltak előadások, ügyességi játékok. Ádámnak tetszett nagyon a "vár", ahol egyensúlyozva kellett végigmenni, de például a képen látható labirintuson fél perc alatt keresztülmentünk annyira nem mozgatta az útkeresés. Mindenhova bátran odaült, és szívesen kipróbálta az újdonságokat.



Meleg volt, nagyon meleg volt, mi enyhén túl voltunk öltözve, ráadásul a legnagyobb melegben voltunk kint. Ádám ennek ellenére sem szívesen indult haza.
 
 
Másnap délután (vasárnap) újra kimentünk. Ekkor András is velünk tartott. Először csak végigsétáltunk a városon. Ádám már akkor nyavalygot a légvár-ért, de olyan meredek volt, hogy nem mertük felengedni - nem beszélve a kilométeres sorról. Aztán találkoztunk Eniékkal és Andival, akik koncertezni jöttek ki. Szegény Bálint meg is ijedt a hangos zenétől, annyira bújt belém, és sírt, hogy arrébb sétáltam vele.

 
 
Ádámmal újra "játszóházaztunk", majd ismét nyalt egy fagyit. András elvitte Bálintot kicsit (elmentek sörért), én meg visszamentem Ádámmal kicsit megint koncertezni. Közben megbeszéltük, hogy Geri (unokatesó) felmegy vele a légvárba így már csak a fél órás sorbaállást kellett kibírni. Nagyon helyes volt, ahogy vigyázott rá, olyan jó érzés volt látni.

 
Közben Juditékkal is találkoztunk, majd együtt átmentünk egy másik helyszínre, ahol amolyan búcsú játékok voltak, mint például körhinta. Erre Ádám is felült (kicsiknek való volt), de az amint elindult, Ádám visítani kezdett és kiugrott belőle, csak a lánc tartotta. Merő szerencse, hogy rögtön elinduláskor tette ezt, nem 1 perc múlva. Kivettük, András mérges volt rá, én meg kicsit Andrásra, mert hát honnan tudta volna Ádám, hogy félni fog, nem értettem miért szidja le. Ádám ilyen. A kipróbált dolgokban vakmerő, az újdonságoktól meg fél.

 
 Légvár (ugrálóvár inkább) itt is volt, ez pedig kihagyhatatlan Ádám részéről. Be is fizettük az 500 Ft-ot az 5 percért, és amikor már 10 perce fent voltak a gyerekek, gondoltuk ha a csaj még mindig nem is szól, azért már inkább leszedjük őket, mert így is dupláztunk. Ezután Ádám elfogyasztotta élete első vattacukrát is, amit lelkesen falatozott, de szerencsére a végére feladta, mert szülőként én csak a brutális cukor mennyiséget láttam és a várható esti pörgést.
 
Összességében jól sikerült ez a gyereknapozás és megúsztuk mindenféle hülyeség megvásárlása nélkül is, a minion-os lufit leszámítva, amit szinte azóta sem fogott a kezébe, csupán dísznek szolgál.