2015. november 28., szombat

A baj nem jár egyedül

Amikor megírtam az előző bejegyzést, szerda volt. Éjjel már megvolt az ugató köhögés, de nem fulladt Bálint. Aztán aznap anya is hazament. Csütörtök reggel hívott, hogy nem ment dolgozni, olyan beteg. Szegény aztán egy hétig feküdt is, és most sem gyógyult meg. Csütörtökön aztán jött az ebéd utáni alvás. Bálintot leraktam, Ádámmal mesét néztünk, és aztán mire nagynehezen elaludt, rá nemsokra Bálint köhögni kezdett és sírni. Berohantam, ugatott, fulladt, tudtam újra itt a krupp. Becsavartam takaróba, kirohantam vele erkélyre, próbáltam calciumot beadni - kúpot akkor még nem akart magamtól. Közben majdnem hányt a köhögéstől, hívtam doktornőt, asszisztenssel beszéltünk, mondta menjünk. Ádámot alig bírtam felkelteni annyira aludt, Bálintot nem tudtam lerakni, mert sírva fakadt, a sírás meg nem jó a kruppnak. Leértünk, kicsit hamarabb be is hívtak minket, bár a hideg levegő, amíg átértünk orvoshoz, jót tett. Adtak kalciumot Bálintnak és mondták sétáljunk lent egy darabig, húzzuk az időt és 5 körül adjak kúpot Bálintnak, a 12 órán keresztül hatni fog. Lent voltunk egy másfél órát, aztán hazajöttünk. Közben kaptunk porlasztót kölcsön, azzal inhaláltam Bálintnak, de aztán 3/4 4-kor már semmi nem használt kellett a kúp. Nem is hatott azonnal, vagy másfél óra tel el, mire jelentősen csökkent a krupp. 3 nap alatt kellett a 3 kúp, aztán hirtelen alábbhagyott és jött az orrfolyás és a hurutos köhögés. Azonban mindennap lázas volt. Lement, aztán visszajött estére. Sírdogált, és a tenyerébe temette a kis arcát számtalanszor. Hétfőn visszavittem és kiderült, felülfertőzödött, fülgyulladása lett. Kapott antibiotikumot (augusztus óta negyedjére, aminek nagyon nem örülök, de sajna mindig muszáj volt), gyógyszereket. Ádámot sem vittem még oviba, mert nem volt még teljesen egészséges. Aztán szerdára én is szarul lettem, nem bírtam nyelni, belázasodtam. Lázas voltam másnap is, anya nem hagyott, így elmentem orvoshoz, illetve én nem szoktam lázas lenni, gondoltam, hogy nem lesz elég a szopogatós torokfertőtlenítő és a neo citran. Odatelefonáltam, elmondtam, hogy egyedül vagyok a gyerekekkel, tudnak-e soronkívül fogadni, mondták kopogjak be ha ott vagyok. Mandula és torokgyulladásomra kaptam én is antibiotikumot. Este még lázas voltam. Pénteken már egy fokkal jobban voltak, a fiúkkal reggeliztünk, amikor arra lettem figyelmes, hogy folyik a víz. Odarohantam a hanghoz, a közlekedőnél lévő vízóra - csöves - szelőzőrendszeres szekrényből jött, belenéztem, láttam folyik a víz. Megijedtem, mert tudtam, hogy ebből pillanatokon belül ömleni fog. Az összes törölközőt kivettem a szekrényből és széterítettem, cipőt húztam, és rohantam a harmadikra, ott még nem észleltek semmit. Vissza a mi szintünkre, kopogtam a szomszédhoz, szerencsére itthon volt. Kétségbeesetten elhadartam, hogy csőtörés van, kérem segítsen. Hívta is a közös képviselőt, ők a szerelőt, illetve az illetőt akinél a kulcs volt a főcsap tárolójához, hogy el tudják zárni a főcsapot. Nem tudom menniy idő telt el, közben jöttek a szomszédok akik szintén áztak, megérkezett a közös képviselő, a szerelők. Kiderült, hogy nálunk tört el a csap, és ilyet még nem láttak, mert felettünk is áztak, tőlünk, úgy spriccelt felfele a víz. A hibát nem mi okoztuk, rosszul volt a cső rögzítve, egy nagyobb nyomástól szétcsúszott. A gyerekeket közben átvitte magához a szomszéd, ő vigyázott rájuk. A lakásunk átjáróház volt. Ezidáig ühyesen megakadályoztam í vaz szétterjedését, de így is nagyon zaklatott voltam. A szerelők nekiálltak dolgozni, majd amikor végeztek és megnyitották a főcsapot, szétdurrant a cső, és a víz zúdult kifele. A fölöttünk lévő kért egy lapátot, ő segített merni, én törölközővel szedtem összes, de a végén már alig volt erő a karomban. A szerelő fogtam az ajtót, próbálta visszaszorítani a vizet. Az elsőről felfutott a szomszéd, velem ordibált, én sírva kiabáltam vissza, hogy értse már meg, hogy nem én tehetek róla, közben küdöttem, hogy ne ázzon el az egész lakás. (Most is síva fakadok, hogy írom, aki nem élt át ilyet, kívánom ne is éljen, amikor küzdesz a lakásodért, hogy ne menjen minden tönkre). Folyott a víz már a falon is, és egy örökkévalóságnak tűnt míg újra el tudták zárni a csapot. A szerelők közben elmentek anyagért, mert így ki kellett cserélni a teljes csövet nálunk, én meg takarítottam, aztán áthívott a szomszéd, hogy kicsit üljek le. Ádám azzal fogadott, hogy evett tejszínhabot - na ekkor ültem le majdnem megint. A szomszédnak tény, hogy nem mondtam, hogy allergiás a gyerek, ezelőtt mindig csak köszöntünk egymásnak, meg leveleket vettünk át a postástól, de sokat nem tudtunk a másik családjáról. Ez a kis lüke meg nem mondta, pedig olyan okosan szokta. A gond az lehetett, hogy pudingot is szokott enni és ugye már tudunk tejmentes szuper finom tejszínhabot is enni (Meggle termék), szerintem ez zavarhatta meg. Visszaértek szerelők, szinte kértem őket, hogy ugye nem fog már folyni a víz többet. Berakták, közben Bálintot leraktam aludni, mert ekkorra már visszahoztam a fiúkat a szomszédból. Aztán újra elmentek a szerelők, a ragasztásnak kellett 1 óra. Ők vagy 2 óra múlva jöttek vissza, biztosra akartak menni. Megcsinálták, elmentek, de a srác elmondta, hogy számítanunk kell még pár ilyenre, mert a csövek szarok minden lakásban, újra és újra szét fognak menni. Nem lettem tőle nyugodt. Közben bejelentettem a biztosítónál a kárt, a kárfelmérő ki is jött késő délutánra. Elmondtam, hogy szerintem nekünk a falunk nem fog csúnya maradni, de a parketta alá ment a víz, az biztos kicsit megázott. Ő meg mondta, hogy nem kicsit, mert az összeillesztéseknél már kezd látszani. Megírtuk a kárpapírt, megállapította kárt - szerintem nagyon korrekt volt. Aztán pakoltam még, mert volt mint, a gyerekeket leraktam aludni, én viszont nem sokat aludtam éjjel. Féltem, feszült voltam, az járt a fejemben, hogy mi lett volna ha nem vagyunk itthon, mi lesz ha megint folyni fog a víz, én nem akarom ezt újra átélni. Ma reggel jött ki rajtam minden (az izomláz is), végighívtam a családot, 1-2 barátot, kicsit sírtam mindenkinek, kicsit ki kellett adnom a sok rosszat.

Be kell valljam, mostanra elfárdtam, de nagyon. András 5 hete távol. Mindkét fiú beteg volt két hétig, aztán én is az lettem. Aztán a csőtörés, és amit nem írtam, 5 hete dolgoztam minden éjjel éjfélekig, hajnali 1-ig., mert beválltaltam egy fotósnak retusálást. Most érzem, hogy elég, és hogy nem megy tovább egyedül. Remélhetőleg ne jön semmi közbe és 2 nap múlva újra együtt lesz a családunk, és remélem nemcsak 1-2 hétig, hanem sok-sok hétig.

konyha

Konyha  állt a víz a parkettánál (itt nem volt szegőléc)

közlekedő feletti rész, balra a vízóra "szekrény"

Wc

Ezt a szerelő csinálta, folyik a falon is a víz, ő meg próbálta az ajtót fogni, hogy kevesebb víz zúduljon ki.

Állt a víz a parkettán, a szomszéddal mertük a vödörbe.


2015. november 18., szerda

Napjaink

Csapongó leszek és rövid, de muszáj most már életjelet adnom a fiúkról, családról.

Továbbra is sokat nélkülözzük Andrást, most kb. egy teljes hónapra van távolt tőlünk. Mindig máshol van és mindig nagyon hiányzik. Ádámot érezhetően megkavarta a dolog, sok negatívumot véltünk felfedezni. Visszafejlődtünk az alvásban is, és most újra altatni kell, sír ha felébred és nem vagyok mellette és természetesen mellettem alszik. Próbálkoztunk mindennel, de feladtuk, mert kínzás volt már, nem értünk célt. Most betudom apa távollétének, és bízom benne ha egyszer visszaáll a rend újra (mikor....,???) akkor majd ő is újra tud egyedül (el)aludni a saját kis fekhelyén.
Az ovit továbbra is szereti, és most van először úgy itthon, hogy tényleg beteg. Heveny gégegyulladás, láz, kruppos köhögés, ügyelet, kúp.... nem jó. Izgulok Bálint miatt, ma már megy a párásító nála mert már hallottam tőle a csúnya köhögést. Tőle jobban tartok, mert nála alapból is hallható a krupp síráskor.
Közben voltak nálunk többen is 1-2 napra látogatóban, öcsémék, apukám, anyum. Nagyon jó volt, kell is most, hogy egyedül vagyok a gyerekekkel. Apum először aludt nálunk, 4 napot töltött itt, de nagyon jól érezte magát, tervezi újra. :)
Egyszer mi is voltunk Fehérváron 2 napra, halottak napján. Igaz nem sok fele mentünk, csak nagyszüleimet látogattuk meg, mert velük sem találkoztunk már augusztus óta. Ádám aranyos volt, nyitott, sokat beszélgetett mamimmal. András anyukája is örült nekünk, vele sem találkoztunk augusztus óta. Bálintra ráesett a tv a tv állvánnyal, szerencsénk volt, hogy nem lett semmi baja, az ágy megfogta (no meg az őrangyalok :) ).
Ádám nagyon várja a mikulást és karácsonyt. Hangolódunk, rajzolok neki, dalokat hallgatunk, mesét nézünk. Amikor az oviban először énekeltek a Mikulásról, sírva fogadott, és elkeseredett, hogy mentem érte, mert ő várni akarta a Mikulást. És utána minden nap így várta, és szerintem mér őrületbe kergette az óvónőket is, mert aranyszívem nem érzi még ezt az idő dolgot és türelem az nincs.
Egyébként nagyon rákapott a rajzolásra, és nagyon ügyes is. Még nem önállóan, hanem én rajzolok neki halványan és ő átrajzolja az egészet. De akkor is ügyes, mert eddig abszolút nem érdekelte a rajzolás, most meg hirtelen olyan jól megy neki. Tuti az óvoda....
Bálintnak meg lett egy csomó foga, Volt 5 vagy 6, aztán belenéztem a szájába egyszer véletlenül és volt neki vagy 3-mal több. Lemaradtam, de már tudtam  sok büdös kakinak az okát.
Egyébként ő meg "énekel" velünk, olyan aranyos ahogy dúdolászik.
Amikor itthon volt András, és anyum is pont itt volt, volt egy szép vasárnapunk. Gyönyörű napos idő volt és mi Pannonhalmán kirándultunk. Élveztük mindannyian, csodás nap volt. András találta ki, hirtelen ötlet volt, nem gondoltam volna, hogy így el lehet ott tölteni egy délelőttöt. Ádám örömére még étteremben is voltunk utána, mert ő mindig azt hajtogatta, hogy vigyük el (hogy ehessen sült krumpli.... no komment).
 
Nagyon hiányzik már András, és tudom, hogy neki is mi. Hiába rázódtam már bele a gyerekekkel, nem jó. Nem a segítsége, hanem az ölelése hiányzik.