2015. december 31., csütörtök

Szilveszter

Szilveszter András nélkül. Nem is nagyon akartam sehová sem menni, el lettem volna itthon tévézgetve. De aztán Csilláékkal meghívtak magukhoz és végül elmentünk. 5-ből most 3 család volt együtt. Úgy voltam vele, ha Ádám és Emma nagyon marja egymást, akkor nem szenvedek a fiúkkal, hazajövünk, de meglepő módon nagyon jól eljátszottak. Bálint is bírta. Rajta is meglepődtem. 11 körül kezdett már lassulni, de még a himnuszt is végigállta. Hmmmm..... pontosítok, végigtáncolta. Ádám meg közölte, hogy szép ez a karácsonyi zene.  A tűzijáték nagy élmény volt a gyerekeknek. Itt a panelrengetegben mindig vannak tűzijátékozó emberek, családok, így látványban nem volt hiány. BÁlint közben nagyon álmos lett, de Ádám még nem akart indulni. Így Bálintot leraktam a kisszobában aludni, Ádám meg továbbjátszott. Én egyre álmosabb lettem, 2 után úgy kellett könyörögnöm, hogy induljunk már haza, mert én már szívesen vízszintesbe helyezném magam. Végül elindultunk, Bálint felébredt az öltöztetésre, az 5 perces hazautat (gyalog) végigüvöltötte. Már nem is a babakocsiban toltam, vittem a kezemben, de így is. Szegény Ádám meg ballagott mellettünk, én meg lestem hányan szidnak most, hogy ez a hülye nő hajnalban mászkál a pici gyerekeivel. A gyerekek jófejek voltak. Bálint másnap 9-ig, Ádám fél 10-ig aludt. 


A kedvenc pillanatom, amikor az apukák beálltak a gyerekekhez körtáncot járni, 
és közben énekelték a gyermekdalokat. 

2015. december 30., szerda

Ádám első rajza (dec.25.)


Karácsony

24-én reggel András elment a fáért. A garázsba.
Hazahozta és a gyerekekkel együtt feldíszítettük. Bár Bálint a gömböket labdának nézte.
Ebédre székelykáposztát ettünk, előző este megcsinálta András.
Ádám hisztizett, mert nem tetszett neki a kaja. Aztán Bálint is, szerintem neki sem.
Ádám türelmetlenül várta, hogy jöjjön a Jézuska. Délután mesét néztünk közösen, amíg Bálint aludt. (Csocsó -sztori). Aztán kezdett sötétedni. Átöltöztünk csinibe, András bevitte a gyerekeket a szobájukba és az ablakban lesték a Jézuskát. Addig a karácsonyfa alá kerültek az ajándékok, beraktam egy karácsonyi cd-t és aztán hívtam a gyerekeket.





Az ajándékoknak örültek. Ádám kapott egy szentjánosbogár fújó elefántos társasjátékot, Bálint pedig egy V-tech go go tűzoltó állomást. Kaptak még mellé könyveket is.

25-én reggel elindultunk Fehérvárra. Először András anyukájánál karácsonyoztunk, Eniékkel, Andiékkal, és anyummal. Ádám elég türelmetlenül várta a Jézuskát, nagyon várta az ajándékokat. Sok mindent kapta a fiúk és itt láttam először azt, hogy Ádám szinte meg sem nézte mit kibontott, csak kereste a következő kibontandót és közben kérdezte, hogy és még melyik az övé.... Bőség zavara volt, egyszerűen hiába kapott olyanokat amikre vágyott (Digi pingvint pl. vagy sapiento társast, Bálint meg Digi dínót, Thomas mozdonyt, motort), nem is tudott neki örülni.

Anyu hamarabb hazament, kb 1 óra múlva mi is átmentünk hozzá. Ott aludtunk, illetve ő vigyázott a gyerekekre este, mert mi mentünk szülinapozni és ünnepelni az évfordulónkat. Anyuhoz jöttek öcsémék is, pizzát sütött és ott is karácsonyoztunk. Amikor megérkeztünk, csukva volt a nappali ajtaja, Ádámot még sosem láttam ilyen gyorsan levetkőzni. Tudta, hogy a Jézuska most hozhatta meg az ajándékokat. Aztán amikor mind levetkőztünk és kinyitottuk az ajtót szerintem én lepődtem meg legjobban - ott volt apukám is (elváltak szüleim gyerekkoromban). Sírtam örömömben, hogy karácsonykor így együtt lehetünk. Most is szuper kis ajándékok várták a fiúkat. A legjobb egy krokodilos társas volt, amivel mindketten tudtak játszani. A fogait kell egyesével lenyomni és ha sikerüll épp a "rossz" fogat lenyomni, a krokodil bekapja a kezünket. (kaptak még rugó focit, gyurmát, flippert, guruló lovacskát, ruhát...).
Ádám ezen a napon rajzolt először felismerhetőt. De le is esett az állunk, hogy a kriksz-krakszból egyszer csak lett egy ember.

Aztán mi elmentünk Andrással a Dodge-ba, ahol 11 éve megismerkedtünk. Iszogattunk, beszélgettünk, a végén kicsit táncoltunk is, olyan fél 3 körül feküdtünk le.

26-án mentünk át apuhoz, bejöttek nagymamámék is. Bár aput kértem, hogy ne azonnal "jöjjön meg a Jézuska", úgy kellett hirtelen leállíttatni mindent, mert nem hallgatott rám. Kicsit akartam, hogy levetkőzzünk, köszönjünk, de leginkább az volt a gond, hogy a játékok nagy részét mi vittük, mert mi szereztük be apu és mamámék nevében, és azokat még be kellett rakni ajándéktasakba is.
De aztán volt öröm itt is. Sok szép ajándékkal lettek gazdagabbak a gyerekek (Jancsi és Juliska társas, távirányítós autó, autó kilövő, projektoros rajzoló tanító, filctoll, pötyi készlet, plüssök, és sok szép könyv.)
Este mi is ott aludtunk, társasoztunk, aztán másnap elindultunk vissza Győrbe, mert Andrást hívta ismét a kötelesség, megint egy hosszabb időre. Szomorú is voltam, de volt időm felkészülni rá és legalább a karácsonyt együtt tölthettük.

A fiúk szobája átrendezésre szorult jóformán a sok új játéktól. De örültek mindennek, mi is. Most már vannak amiket együtt is tudunk játszani. Minap egész sokat rugós fociztam Ádámmal.
Újdonság, hogy Bálint kezdi végigülni a meseolvasásokat vagy hozza a kis könyveket, hogy mondjam neki mi micsoda benne.

A Jézuska rólunk sem feledkezett meg. Én kedvenc íróimtól kaptam 1-1 könyvet pl. illetve lett egy szuper új kapszulás kávéfőzőnk is. Végre itthon is ihatunk isteni kávékat. András meglepett pár körömlakkal is, most hogy ünnepek előtt ki lett festve a körmöm pirosra és nagyon tetszett. Vicc, de ezelőtt sosem volt még színtelen körömlakkon kívül mással kifestve a körmöm. :D

Andrást megleptem egy okos karpánttal, de sajna nem tudta beállítani azóta sem a hozzátartozó applikációt hozzá. Remélem majd azért sikerülni fog.

Nagyival

Andráséknál

Szüleinkkel

Dédimami a fiúkkal



Ja, és még egy kis szösszenet. Dec 19-én Ádám, 20-án Bálint, 21-én András szenvedett a hányás-hasmenéses vírustól. Bálinttal ügyeleten is voltunk olyan sokat hányt egy óra alatt, illetve kifogyunk a kúpból is. Én 2 napos hasfájással megúsztam, bár én Ádám első hányásánál szedni kezdtem a probiotikumot hátha megúszom alapon.
26-án aztán anyukám, öcsém kedvese és András bátyjának a nagyfia, majd 27-én apum és 28-án öcsém lett beteg. Mind hányás hasmenéssel. Szerintem nem tőlünk, mert mi már tünetmentesen mentünk haza, bár nem tudom meddig fertőz egy ilyen megbetegedés. Fehérváron is sok ilyen megbetegedés volt állítólag.


2015. december 18., péntek

Angyalváró - Ovis karácsony

A hét elején még nem vittem Ádámot, pontosabban hétfőn, de aztán keddtől újból ment oviba, Hétfőn délután azért a talléros vásárba bementünk, ahol az ovi által készített portékákból és a gyerekek (szülők) által bevitt portékákból lehetett válogatni. Nos Ádám egy úszószemüveget választott így tél idején, és persze kiszúrt egy-két játékot is, amit én vittem be, de szerencsére csak annyit mondott, hogy neki is van ilyen. Csak olyanokat vittem be, amikkel már nem játszik, vagy nem is nagyon játszott, viszont megkérdezni, megbeszélni tudatosan nem beszéltem meg vele, mert nem igazán mond le még a dolgairól, függetlenül attól, hogy érdekelte-e valaha az adott játék vagy sem. Vásároltunk még egy-két ajándékot is, amit majd a fiúktól fognak kapni a nagyszülők. 
Csütörtökön volt a karácsonyi Angyalváró délelőtt, amikor a szülőknek is be lehetett menni. Nagyon örültem, hogy András is itthon volt, így mind ott lehettünk. Ez volt Ádám első ovis "műsora" amit láthattunk. Nekik 9-kor volt egy zenés előadásuk, mi 9:30-ra mentünk. 

Erről egy kis videó:



Kb másfél órát voltunk, Bálint is feltalálta magát, mászkált, konyházott, mézeskalácsot eszegetett, Ádám egy fűzős játékkal és egy új piramisépítővel játszott. Amikor eljöttünk persze sírt, szeretett volna hazajönni ő is, mint még jó pár kisgyerek. 
Ma pedig busszal voltak a Diótörőn a belvárosban, Már nagyon várta ezt is, bár a kérdésre, hogy miről szólt annyit mondott, hogy volt tűz, meg robbanás és megijedt, de közben mosolygott. Tetszett neki, óvónéni szerint végigülte, igaz az ölében, hogy lásson is valamit. :)
Véget ért az ovi az idei évre, most már itthon készülődünk az ünnepekre. 








2015. december 14., hétfő

17 hós lókötő és az okos érzékeny nagytesó

És a címmel kb minent el is mondtam.
Ádám olyan nagyfiú már sokszor, néha olyanokat mond, hogy csak lesünk hogy akkor ezt most honnan. Emellett nagyon érzékeny, és anyaragacs. Altaltni kell, és ha megébred sírva jön ki, hogy miért nem fekszem mellette, miért csinálám ezt vele, ne hagyjam ott egyedül. Ha leszidjuk, és tesszük ezt közösen Andrással, sírni kezd, hogy akkor őt most senki sem szereti és sír keservesen. Az első ilyennél a nyakába borultunk, hogy ne butáskodjon, de mióta ezt többször elismétli már tudjuk van benne egy kis rafkó is. Arról azért mindig biztosítjuk hogy szeretjük, de ha rosszat csinál azért haragszunk. Továbbra is rengeteget rajzol, és várja a karácsonyt. Jézuskától számtalan ajándékot szeretne, bár ma már mondta hogy a Jézuska nem tud annyi ajándékot hozni, mert nehéz lenne neki. Van adventi naptára, és nagyon ügyesen elfogadta hogy mindennap csak egy zsebet kukucskálunk meg. Bálintnak is van, de neki idén még nem töltöttük meg. Egyébként Ádám jobban tudja sokszor hogy hányadika van, mint én.
A diétát ismét szigorúbban tartjuk, mert éjszakánként egyáltalán nem kap levegőt az orrán, és doktornő erre gondolt. Sajnos az orrdugulás megmaradt a szigorúbb diéta mellett is. Emellett folyamatosan ömlik is az orrából a sárga takony napközben. Nem javul, nem értem.
Egyébként továbbra is olyan kis vékony, lecsúsznak róla a gatyák, kb. 14 és fél kiló, 103 cm. Egyre többször elfoglalja magát egyedül, sokat rajzol, "ír". Nagyon sok betűt felismer, és vannak amiket le is tud írni. Nem erőltetünk semmit, csak az ő kíváncsiságát elégítjük ki. Többször előfordult, hogy rámondta játék közben egy bábura, hogy "meghalt". Kérdeztük, hogy az mit jelent, de nem vitte tovább a dolgot. Éjszakára még mindig kell a pelus, de már nem is foglalkozom vele. Majd megérik rá, ha itt lesz az ideje. Az egyik óvónénije hatására elkezdett csókolomot köszönni. Eleinte csak neki volt hajlandó, most már magától teszi ezt mindenkinek. Igaz sokszor még nem tudja kinek köszönjön sziát és kinek csókolomot.
Bálint meg.... egy hatalmas energiabomba, tele huncutsággal. Akit ha megszidunk édesen kinevet minket, mi meg sokszor alig bírunk komolyak maradni. Vakmerő, veszélyes, sokszor húzza az idegeinket a mutatványaival. Az biztos, hogy esni megtanul. :)
Nem beszél, mondd még nagyon semmit a régi dolgokon kívül (anya, aka, Ádám, vava, mama). Bólogat igent és nemet, és mindent megmutat, megértet. Megért ő is mindent, és ez olyan jó. Enni nem eszik olyan jól, és evőeszköz helyett sokszor kézzel teszi ezt (még a levest is). Tápszert már csak este iszik, reggel és délben rizstejet (kakaót) adok neki mint Ádámnak. Tejtermékeket kap, de a tejet nem fogom erőltetni később sem. Kedvence a húsleves és a rántott hús, sült krumplival. Jó kis vasárnapi menü. Szeret sétálni, babakocsit alig használunk, hacsak nem megyünk valahova. Sétálni már nem igazán visszük. Többet is sétálna mint a bátyja, aki mindig nyavalyog ha elindulunk, hogy mikor megyünk már haza. Most hogy itthon van András, sokszor teszünk esténként közös sétákat. A gyerekek megcsodálják a világító díszeket az ablakokon, Bálint is kiabál mindegyiknél, és mutatja nekünk, hogy ott van, figyeljük mi is.
Egyébként nagyon szereti a zenét, és mi sem akartuk elhinni, de a hull a pelyhes fehét felismerhetően dúdolja el.



Mikulás

December 6. vasárnapra eset és mi ezen a hétvégén Fehérváron voltunk. Persze a Mikulás járt az oviban is, amit Ádám nagyon várt már. Kb. azóta, mióta az első télapó váró dalt tanulni kezdték, és onnantól kezdve nem akart hazajönni délutánonként, mondván, ő várja a télapót. Nagyon boldog volt hogy találkozott a télapóval és örömmel mesélte, hogy azt mondta neki és Emmának, hogy ők ketten jó barátok, ne veszekedjenek annyit. A csomagot nem bonthatták ki ott, aminek én nagyon örülök (és annak is, hogy őt a Mikulással való találkozás jobban lázba hozta), mert a csomagjában volt 1 db narancs és az a kicsi étcsokis télapó amit én vittem be neki. Ja, még egy promóciós hűtőmágnest is. Mivel tudom hogy a többi gyermek mennyi mindent kapott, nekem szarul esett, de ugye ez megint én vagyok és szerencse, hogy Ádám ebből még semmit nem érzékelt.
Pénteken indultunk Fehérvárra, ovi és munka után. Én még visszaszaladtam és kipakoltam az ablakba az ajándékokat, hogy amikor vasárnap hazaérkezünk, legyen meglepetés.
Szombaton voltunk András bátyjáéknál is, ahol a ház előtt találkoztunk egy/a Mikulással és a krampuszával, akiktől kapott Ádám és Bálint is egy-egy szaloncukrot. "A" Mikulást 2 perc múlva már a város másik felében láttuk, így meg is beszéltük, hogy milyen jó is, hogy a Mikulásnak vannak rénszarvasai is és szánja. Azért tud ilyen gyorsan az egyik helyről a másikon teremni.
Fehérváron aztán szombat este Ádám kipucolta a csizmákat. Édesen szaladt a Bálintéért is, nehogy őt kihagyja a Mikulás. Vasárnap reggel aztán megérkezett először mamihoz, később meg a nagyihoz a Mikulás. Papa Mikulását pedig öcsémék hozták át anyuhoz, mert apum ezen a hétvégén nem tudott Szarvasról hazautazni. Vasárnap mikor hazaértünk akkor hozzánk is. Bár én is így gondolom, mint sokan mások, hogy mikuláskor nem hoz játékot a Mikulás, mert a Jézuska hoz eleget, azért a fiúk kaptak így is 1-2 dolgot. Persze édesség még úgy is lett bőven, hogy senki nem vitte túlzásba, szerintem még húsvétkor is enni fogjuk.


Adventi naptárunk

Nagy munkában
Mikulás Maminál
Nagyinál






Mikulás itthon




2015. december 1., kedd

Duplázott

Mármint Bálint és a fogainak számát. Míg kb. 6 hete még az 5. és 6. fogacskája bújt ki éppen, most fogainak száma elére a 12-t. És ha azt mondom, hogy észre sem vettem, azt hiszem megegyezhetünk abban, hogy nagyon szerencsések vagyunk. Ő is, és én is. :)))