2016. december 12., hétfő

Munkába visszatérés

Sokáig ment a huza-vona, hogy mikor és hogyan menjek vissza dolgozni, amiből a vissza inkább arra vonatkozik, hogy egyáltalán dolgozni, és nem arra, hogy valahová vissza. Féltem az egész munkakereséstől és a sok elutasítástól, és ámblokk mindentől, hogy fog menni, milyen lesz az életünk ezután. Aztán közben Bálint bölcsis lett, én itthonról dolgozgattam, retusálgattam, majd egy nap jött egy telefon és egy hét múlva dolgozni kezdtem. Persze ennél cifrább volt a helyzet. Mert a telefon nem csak úgy jött, hanem baráti társaságból ajánlottak be egy vállalkozóhoz aki irodai alkalmazottat keresett. Aztán ez először nyáron volt, de akkor nem jött össze. Én sem akartam igazán, és nem is én lettem a befutó. De aztán októberben ugyanettől a cégtől újra megkerestek és bár megint jött a nem akarom, a félelem érzése, a mi lesz ha sokat lesznek betegek a gyerekek kérdéskörrel, de végül mivel a cégvezető már szinte unszolt, hogy legalább nézzem meg, hallgassam meg, és hogy akár 6 órában is dolgozhatok, hogy ezt már én sem tudtam kihagyni. Egy bökkenő volt, hogy ez volt október közepén, és azonnal kezdeni kellett volna, de én bevállaltam már egy nagyon nagy retus munkát novemberre, és nem akartam cserbenhagyni azt akinek csináltam. De közben ugye kezdeni is kellett volna. Így megegyeztünk hogy november végéig heti kétszer megyek, és december egytől kezdek rendesen. Nagyon szerencsésnek éreztem magam, hiszen a legtöbb kisgyermekes anyuka 4-6 órás munkáról álmodik, sokan pedig hónapokig sem találnak munkát, nekem meg az ölembe pottyant. És ismét nem kellett állásinterjúkra járnom, ahogy ez eddig sem volt jellemző az életemre. Most egy hete már dolgozom rendesen,de most épp táppénzen vagyok, mert persze Bálint sokat beteg. Eddig valahogy sikerült a heti két munkanapokat a betegmentes napokra igazítani, illetve anyósom is volt vigyázni a fiúkra, és remélem majd tud is jönni még, mert biztos nem lesz könnyű még 1-2 évig. A munka nagyon tetszik, élvezem a teendőket, és a feladatok sokrétűségét. Aranyosak a munkatársak, főleg akivel az irodában dolgozom. Szeretek ott lenni, egyáltalán nem fáradok el, csak a reggelek kemények, az időre elkészülés. Este igyekszem mindent összerakni, szendvicset csinálok, ruhát készítek elő, kakaókat előre a hűtőbe berakva.... így is marha gyorsan elmennek a reggelek. Mentünk Andrással autóval is, mert egy irányban dolgozunk, de most már buszozunk, Én át is szállok egyszer. Hazafelé bár kettőig dolgozom, de csak fél 3kor van buszom, így 3 körül érek Bálintért. Előtte hazarohanok a babakocsiért, mert persze néha nem akar gyalogolni és akkor inkább tolom, mint cipelem, utána megyünk Ádámért. A délutánok is piszok gyorsan telnek, sokszor érzem, hogy úszik a lakás, de azért majd csak belerázódom ebbe az új életbe is. :)

Ádámszáj - Dínóláb

Vasárnapi ebéd itthon, húsleves az asztalon. Merünk a gyerekeknek répát, tésztát a tányérba, majd előkerül a húsos tál, amiból kikandikál egy csirkeláb is. Ádám a legnagyobb komolysággal kérdezi:

"Ez dínó láb??????"

2016. október 16., vasárnap

Bálint bölcsis lett

Sok rágódás utána (én rágódtam) döntöttünk úgy tavasszal, hogy Bálintot beíratjuk bölcsődébe. Aztán még mindig ott volt az a verzió is, hogy esetleg mégsem kezdünk szeptemberben. Aztán teltek a hónapok, és közben vissza is kellett jelezni, és végül augusztus 31-én már ott voltam a bölcsis szülői értekezleten. Ott aztán kiderült, hogy Bálint ugyanúgy süni csoportba került mint Ádám az oviban. Tök véletlen egyébként. Ádám az első ovijában és a jelenlegiben is sünibe került szintén. Kisgyermeknevelői (mert nem ám gondozó, vagy dadus, vagy egyéb megnevezés) Ani néni és Zsuzsa néni lettek, Ani néni szoktatta is be aztán. A mi csoportunkban már összeszokott társaság volt, csupán két kisgyermek kezdett szeptemberben, egy kislány, és Bálint. Bálint lett a 12. kisgyermek és így lett teljes a létszám is. 
A beszoktatás szeptember 19-én, hétfőn kezdődött meg. Az első 2 nap 1-1 órát voltunk, ott voltam én is, és kint játszottunk az udvaron. Szerdán már ott hagytam fél órára, minden simán is ment. Aztán nagyon lassan szint negyed óránként nyújtottuk az ottléteket. A második héten ebédelt már ott Bálint, de ott aludni csak a 3. héten aludt ott először. Nem jellemző ez a hosszú beszokás, én meg tudtam oldani, a bölcsi meg kihasználta (de Bálintnak is jobb volt így). Az első ebédelések sem teltek még étkezéssel, konkrétan volt, hogy Bálint közölte az elé rakott főzelékre, hogy "fúúj". De aztán megtört a jég, és elkezdett szépen enni. Az első rendes evészet spenót volt halrudacskával. Mind megette. Aztán mesélték, hogy a gyümölcsöt is tömi, rárabol rendesen. Itthon miért nem eszi, nem értem. Valószínű ez is amolyan közösségi varázs. Állítólag a csoportja is elég jó evő gyerekekből áll. 
Egyébként Ani néni imádja Bálintot. Az első ott alvásánál amikor kijött mondani, hogy Bálint elaludt, úgy fogadott, hogy: "Imádom ezt a gyereket! Olyan tüneményes, és olyan ritka az ilyen kisfiú. Annyira aranyos, úgy szeretem!" Jó érzés volt ezt hallani. 
Egyébként 2 olyan reggelünk volt, amikor úgy kellett rólam leszedni Bálintot, annyira sírt. Aztán elmúlt. Igaz gumicukrot kapott útközben ha nem sír, és az édesszájú nagyfiamnál ez bevált. Nem lett rendszeres, 2-szer alkalmaztam ezt a "trükköt" nála. 
A harmadik héten kezdtünk el reggel 3/4 8-ra járni. Ekkor először elvittem Bálintot, majd Ádámmal átsétáltunk az oviba. Édes szíve hogy mondogatta, hogy milyen jó, hogy csak ketten megyünk. :)
Aztán a negyedik héten már nem mentünk. Jött a betegség. Bálint péntek éjjel fulladt be (krupp), Ádám szombat éjjel. Úgyhogy egy hétig gyógyultak itthon, hétfőn kezdjük meg újra. Egyébként még mindig taknyosak, pedig kapnak mindent becsülettel. 
Múlthéten már megvolt az újabb szülői is Bálintéknál. Elmondták a közeledő programokat (Népmese napja, Márton nap, fényképezkedés, bábszínház), illetve hogy miben és mivel tudunk segíteni a bölcsinek. Gyorsan összedobtunk egy (komolyabb) kiskonyhára valót is, mert nem sok játékuk van, és ez sem volt sajnos, pedig ebben a korban ez nagyon jól leköti őket. Egyébként én is vittem be 2 nagy szatyor játékot és könyvet, aminek nagyon-nagyon örültek is. 

A tapasztalatom eddig pozitív. A legfontosabb visszajelzés, hogy Bálint szívesen megy. Persze van amikor mondogatja, hogy "nem bölcsi", de hamar beilleszkedett. Amikor beérünk és átvesszük a cipőjét, már int, hogy "Szia Anya!", és magabiztosan megy be Ani nénihez ("Ani néni a barátom!") és a többi kisgyermekhez. Büszke vagyok Bálintomra, aki okosan Ádám után megtanulva csókolomot köszön a felnőtteknek és szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen okosan elfogadta ezt az új helyzetet. Ő egy ilyen típusú kisgyerek. Azért persze itthon ragaszkodóbb lett, és bizony igényelni kezdte hogy fogjam kicsit a kezét elalváskor, reggelente pedig csakis én vagyok neki jó. Ölelget, szeretget, bújik.... Imádom!


Első nap a bölcsiben - indulás otthonról

2016. szeptember 20., kedd

Úszás

És most nem a gyerekekről szóló poszt következik. Nem bizony, sokkal inkább rólam. Én úszok. Újra, úgy 22 év után.
Anno amikor kicsi voltam, úgy második osztályos, vittek minket az iskolából úszni. Aztán pár gyerkőcöt kiválasztottak, akiknek javasolták a rendszeres úszást. Köztük voltam. Megtanultam úszni, majd egy öttusa egyesületben úszni és futni jártunk (a többihez akkor még fiatal voltam), de mivel utáltam futni, más egyesülethez mentem, ahol ismét csak úszás volt. A lényeg a lényeg, hogy 13 éves koromig úsztam, abból 2 és fél évig versenyszerűen. Edzés reggelente, délutánonként, hétvégéken versenyek. Aztán abbahagytam és utána nem is folytattam  már semmilyen formában. 
Eltelt egy csomó év, jött a 2016-os olimpia, ahol az úszást végigkövettem. András pont a határon volt, de messengeren keresztül együtt izgultunk hajnalban a sportolóinkért. Hosszú Katinka fan lettem, elkezdtem a youtube-s videóit is nézni. Közben egy kedvelt blogomban is arról írt a 3 gyermekes anyuka, hogy elindult egy senior úszóversenyen (25 év felett lehet ilyen versenyeken indulni). Szóval olyan sok felől jött az inger, hogy elkezdtem utánanézni, hogy nincs-e Győrben olyan felnőtt úszóegyesület, akikkel lehetne úszni, edzeni. Mert kiindulva magamból, a nem kötelező dolgokat hamar abbahagyom. Viszont ha egyesületi tag leszek, akkor az elköteleződés, azt nem lehet csak úgy abbahagyni (persze lehet, de az már hogy veszi ki magát). Szóval keresgélni kezdtem, és találtam. Kérdeztem Andrástól, hogy mi a véleménye, ezt találtam ki, és örömmel támogatott. Írtam az egyesületnek, és elég hamar kaptam is az infót az edzések gyakoriságáról és időpontjairól. Aztán telefonáltam és még aznap (aug. 23.) le is mentem próbaedzésre. Hát itt majdnem meghaltam. Az úszást nem lehet elfelejteni, de a karjaimban semmi erő nem volt. Edzés végére már nagyon fájtak, már akkor izomlázam volt. De élveztem, tetszett, hogy újra vízben vagyok. 1200 métert sikerült leúsznom, én erre is büszke voltam. Úgy beszéltem meg az egyesület vezetőjével, hogy heti kétszer járok, kedden és csütörtökön esténként (8-9 között vannak az edzések), a reggelieket nem tudom megoldani a gyerekek mellett, na meg a 6 órai úszás nem az én világom. Gyerekkoromban sem volt az. Egyébként edző nincsen, edzésterv van, mindig aszerint zajlanak az edzések. Én egyelőre nem aszerint úszok, bár az első alkalommal ráböktem a sok közül arra, ami 3100 m volt egy órára. Tök égő volt. :) Én csak azt néztem milyen távok és úszásnemek vannak benne. Na mindegy.
Most kezdem az 5. hetemet, és múlt héten éreztem először, hogy kezd könnyebben menni. Többet is úsztam  mint korábban, majdnem megvolt a 2000 méter, és ha lett volna még idő, úsztam volna tovább is. Imádom! Boldog vagyok, hogy mehetek, alig várom a következő edzéseket. Olyan érzésem van, mintha egy szerelem kezdetén lennék, és majd megőrülök a következő randiig. És nem azért mert gyerekmentes az ott töltött idő. Jó valahova tartozni, jó érezni a munka gyümölcsét, hogy mindig egy kicsit jobban és könnyebben megy. Bár a többiekhez képest még nagyon lassú vagyok. Nem vagyunk olyan sokan, és inkább több a férfi. A korosztály vegyes. Amitől múlthéten nagyon hízott a májam, az az volt amikor elmondtam mikori születésű vagyok, és láttam hogy valóban leesett az álluk. 10-11 évvel tippeltek kevesebbnek, nem is értették mit keresek a senior-ok között. Azt is mondták, hogy jó tempóban úszok (csak még nem tudok 100 métert végigúszni megállás nélkül, mert még mindig meghalok :) ). Célom egyébként, hogy ha majd sikerül fejlődnöm, javítanom az állóképességemen, versenyekre is eljárjak velük. Az nagyon motiváló tud lenni. 
Úgyhogy most nagyon boldog vagyok és motivált. Végre találtam egy olyan sportot, ami örömet okoz, és ma este ismét megyek. 


2016. augusztus 31., szerda

A meghiúsult nyaralás

Mentünk volna apuval is Akarattyára, a szallas.hu oldalon keresztül foglaltunk le egy házikót 4 napra. De már amikor Badacsonylábdin voltunk kaptam egy e-mailt a szallas.hu-tól, hogy gondok vannak a szállásadóval, több panasz is érkezett rá. Ha gondoljuk akkor segítenek másik szállást keresni. Igen ám, de mi meg már kifizettük a nyaralás 90%-át előre, így féltük bukjuk azt a pénzt. Így inkább próbáltuk elérni a hapsit, se sajnos sikertelenül. Aztán írt egy sms-t, hogy ne aggódjunk, rendben lesz a szállásunk. Megnyugodtunk. Azonban ezt úgy értette, hogy szerez nekünk másik helyet. Szerzett is, de nem Akarattyán, hanem a Balaton másik végében, ami jóval több kilométert jelentett volna, és mi egyébként is a kenesei katonai üdülő miatt akartunk Akarattyára menni, hogy onnan járhassunk át strandra. Nem fogadtuk el, így aztán keresett nekünk tovább és talált is, egy szuper kis apartmant Almádiban. Az tényleg nagyon jól nézett ki, de azzal meg az volt a gond, hogy nagyon pici volt, még apu nélkül is az lett volna. Oda viszont elmentünk és ott szembesültünk mindezzel. Szomorúak voltunk, én elkeseredettek is, mert szerettem volna apuval is egy nyaralást közösen. A pénzt egyébként aztán szerencsére visszakaptuk, de azért is noszogatni kellett a pasit. Így aztán maradtunk Fehérváron és onnan csináltunk programokat. Na, nem olyan nagy programokat, de elmentünk Szabadisóstóra családostul (Apu, tesómék, anyu és mi), voltunk egy teljes napot nagymamáméknál, ahonnan elmentünk a Korzóra fürdeni és volt Andrással is egy esténk, amikor Ádám apuéknál, Bálint anyunál aludt. Mi meg sétáltunk egyet a belvárosban, ettünk egy fagyit, néztünk egy jó koncertet, majd beültünk egy borozóba, ahol András kézműves sört ivott, én pedig limonádét. Jó volt kicsit kettesben lenni, aztán nyugodtan aludni, reggel magunktól ébredni. Ez az amit havonta egyszer jó lenne elviselni amikor Fehérváron vagyunk. :)




2016. augusztus 23., kedd

Vége az éjszakai pelusozásnak...

Ja, Ádámnál, nem Bálintál! Óóóó, Bálint még nagyon mesze van a nappalitól is. Ő kérem szépen sztrájkol. Ádámnál meg ugye elhúzódott. A nappali szobatisztaság Bálint születése után megtörtént, de az éjszakaival nem haladtunk. Aztán amikor megvolt a kuki-művelet, vettem Ádámnak egy matracvédő lepedőt és elhagytuk a pelust. Féltettem a frissen felszedett kukiját, hogy a pelus alatt bemelegszik, elszaporodnak a bacik. Jelentem azóta egyetlen egyszer volt baleset, az sem volt vészes. Reméljük most már így marad. Éjszaka ha megébred azért elviszem pisilni, de nem keltem külön ezért.

Letapadt kuki

Ez volt Ádámnak - igaz részlegesen, de volt, és már túl kétszeri szteroidos krémezésen, nagyon érett a dolog. Volt már beutalónk is (hónapokról korábban), és még csak időpontot sem kellett kérni. Aztán amikor elvittem Bálintot a gasztróra, megtörtént, Ádámnak megcsinálták a kukiját. Ezt nem tudom normálisabban megfogalmazni. :) A gasztró ajtajával szemben volt a gyermeksebészet. Épp vártam hogy leadjam Bálint papírját, amikor kijött egy hölcs, kérdezte vár-e valaki a sebészerte. Nem várt senki. Akkor odafordultam, és kérdeztem, hogy feltehetek-e pár kérdést. Olyanokat, hogy hogy működik az egész, kell-e időpont. Aztán mondta a hölgy, hogy ma valamiért nagyon kevesen vannak, én meg mondtam, hogy ó hát most kellett volna hoznunk a beutalót. Végül marha rendes volt és felajánlotta, hogy ránéznek Ádámra szívesen így is. Hmmm, nem így terveztem, gondoltam majd András lerendezi ezt, viszont  nem akartam az időt sem tovább húzni, így is annyi helyre megyünk folyamatosan.
Bevittem Ádámot, letolta az alsónadrágját, felfeküdt, megnézték és mondták, hogy ezt meg kell csinálni, de csak akkor vágjunk bele, ha 2-3 hétig nem terveztünk strandolást. Így a nyár közepe fele simán rávágtam hogy nem, persze nem gondoltam én ezt végig, de tényleg ez a most vagy soha érzés volt bennem. Bekenték lidocainos krémmel, majd kimentünk fél órára. Rohadtul izgulni kezdtem, görcsben volt a gyomrom teljesen. Csilláékkel voltunk ott, még ő is totál ideges lett. Fél óra múlva bementünk, és én rögtön próbáltam a figyelmét elterelni. A csempére ragasztott számtalan képet nézegettük, számoltattam, beszéltettem, majd egyszer csak közölték, hogy készen vannak. Semmit nem vett észre Ádám. Nagyon ügyesek voltak! 1 hét zuhanyzást, és kamillázást, és 2-3 hét strandmentességet irányoztak elő. Amikor kiértünk utána nagyon sírni kezdett Ádám, csípte neki. Tartott ez pár percig majd elmúlt. Aztán otthon is volt egy ilyen, akkor is sírt keservesen, de megint csak pár percig tartott. Aztán mondtam neki, hogy ne várjon a pisiléssel, inkább menjen el többször, mert akkor kezdett el mindig csípni neki, amikor nőtt neki. A kamillázás az első este szörnyű volt, utána könnyebb lett az is. Igazából 2-3 napig csípett neki időközönként, aztán elmúlt az egyik reggelre teljesen. Azóta húzzuk neki becsületesen, véletlenül se tapadjon le úja. Ezen is túl vagyunk!

Bálint tej- és tojásterhelése

Amikor Bálint közel került a második évéhez, elmentünk a gasztróra, hogy megkezdjük Bálint visszaterhelése. Ugye január óta diétáztattuk, mivel akkor test szerte ekcémás volt, és a diéta hatására tűntek csak el az ekcémás foltok, bőrszárazság.
Ott kezdődött hogy a terhelés napjára elfelejtettem beutalót vinni, mert valahogy Ádám miatt  - akivel már visszajárunk évek óta ez eszembe sem jutott. Vele ambuláns lappal szoktunk menni. Úgyhogy András ment el a gyermekorvoshoz kérni egy beutalót, a kórházban meg rendesek voltak, mert addig is megkezdtük a terhelést. Először bőrteszt volt, de nem volt tünete Bálintnak. Aztán jött az evés. Laktózmentes tejet, joghurtot és túró rudit vittem neki. Egy túró rudit és kb. 2 dl tejet megivott a délelőtt folyamán. Nem volt gond, ízlett neki. Mivel aztán nem volt ettől sem tünete, maradnunk kellett 72 órára a kórházban. Itt kb napi 4-5 dl tejet ivott meg egy nap és néha egy kis túró rudit is evett, de aztán már unta. A kórház sem volt egyszerű egy ekkora egészséges gyerekkel. Még jó, hogy mászkálhattunk, kimehettünk sétálni. Aztán vasárnap végre hazaengedtek minket és otthon kellett folytatni a terhelést, mert ott tünete nem alakult ki. 1 hónapig terheltük csak tejjel, de a mennyiséget visszavettük napi 2 dl-re. Aztán egy hónap múlva mentünk tojásfehérje terhelésre. No, én ügyesen teljes tojásos dolgokat vittem, így aztán úgy kaptunk egy anyukától tojásfehérjés piskótát. A bőr teszt (külön sárgája és külön fehérje) negatív lett ismét, úgyhogy szintén evés következett. Ezzel megküzdöttünk rendesen. Nem akart enni Bálint. 1 kis szelet piskótát megevett, aztán croassanért hisztizett, mert Ádám azt evett.Úgy nyomkodtam bele titokba a croassanba a piskóta darabokat, hogy egyen még. Utána meg már nem is volt hajlandó enni. Nem egy nagy evő egyébként sem. Elvileg most is be kellett volna feküdni a kórházba 72 órára, de kértem hogy neeee. Úgy egyeztünk meg, hogy nem kell, de ha esetleg lesz tünet és szeretnénk az emelt családit, akkor kell a kórházi terhelés. Itthon folytattuk a terhelés, 1-2 naponta kellett egy tojásfehérjét elfogyasztani. Ezt vagy gofriba, vagy rántott hús panírjába raktam bele. Csináltam habcsókot is, de nagyon idegenkedett tőle Bálint, sőt a négercsók sem jött be neki. Persze annyira nem is bánom, mert mindkettő nagyon cukros, és az én fiaim nagyon felpörögnek a cukortól. Bálint pl. tök rosszul alszik (ébred, éber lesz) ha sok édes dolgot eszik. Az egy hónapnyi terhelés sem okozott gondot. A múlt héten pedig megejtettük a tojássárgája terhelést is. Gofriba raktam bele a tojást, de túl sok lett az egy tojásból, így kb fél tojásnyit evett meg Bálint. De legalább ette. Mondjuk már annyira nem is akartam tömni, mert szerintem ezzel sem lesz gond, és így nem is vártam hogy ott legyen tünete. Inkább már vártam hogy leteljen az idő, mert ilyenkor 4 órát ott vagyunk és hiába van hiper-szuper játszóház/sarok a gyerekeknek, annyit mentünk az elmúlt időben, hogy már megunták a gyerekek. Most itthon folytatjuk a terhelést. 2 hétig korlátozva, utána korlátozás nélkül eheti Bálint. A szójával vigyázni fogok továbbra is, a többi meg remélem nem fog gondot okozni. Szerintem gondot is azért okoztak, mert előtte már 4 antibiotikum kúrán voltunk túl Bálinttal 4 hónap alatt. Az biztos,hogy ezentúl ha elkap majd valami komolyabb betegséget, vagy hányás-hasmenéses vírust, majd kicsit jobban diétázunk. Tej mellé továbbra is issza a növényi tejet is, szerencsére szereti. :) És még nem szoktam meg, hogy ehet már tejes dolgokat, mert sokszor még tejmentes fagyit veszek neki is. 

2016. augusztus 13., szombat

Oviztunk kicsit

Megkezdődött az ovi július végén, és amikor Ádám meglátta a gyerekeket az udvaron, könyörögni kezdett, hogy mehessen ő is. Próbáltam lebeszélni, hiszen itthon vagyok még, és bár nyár elején még féltem a sok itthon töltött időtől, nem volt semmi gond, semmi olyan amitől azt kívántam, hogy kezdődhetne már az ovi. Persze az is benne lehet, hogy terveink szerint hamarosan dolgozni fogok én is, és teljesen le fog csökkenni a gyerekekkel együtt töltött idő. Szóval próbáltam Ádámot lebeszélni, de hajthatatlan volt. Mivel úgy voltam vele, hogy bármi lehet, így "befizettem" az augusztusi kaját, és gondoltam inkább lemondom majd a heteket, napokat. Egy hetet ment is lelkesen Ádám, aztán a következő hétfőn már elég sokáig ölelt és azt mondta, hiányozni fogok neki. Gondoltam, hogy nem tart majd sokáig a lelkesedés. Mondtam neki, hogy most még nem muszáj oviba járni, ha akar maradhat otthon, szeptembertől úgy is menni kell megint majd. Döntött! Újból itthon van velünk. :) Legalább még egy kicsit tovább lustálkodhatunk reggelente. :)

2016. július 30., szombat

Nyaralás Balcsin

Idén először, sikerült eljutnunk honvédségi üdülőbe. Én Kenesére szerettem volna inkább menni, de örültünk ennek is (Badacsonylábdihegy), főleg, hogy mint regeneráló üdülésért még nagyon fizetni sem kellett négyünknek. Anyut csaltuk még el pluszba magunkkal, sokáig kérdéses is volt, hogy tud-e jönni, de végül összejött ez is. Egy valami nem jött össze, mégpedig a jó idő. Sajna ezt nem sikerült kifogni. Így a balatoni strandolás elmaradt.

Július 15-én indultunk, mi Győrből, anyu Fehérvárról. Időben indultunk, mert ebédet már kaptunk. Ezen a napon bár ha igazán meleg nem is volt, még aránylag sokat sütött a nap. Anyu hamarabb odaért mint mi, de nem sokkal csak negyed órával kb. Mikor mi is megérkeztünk odaadtuk a beutalónkat, és megkaptuk a kis kártyánkat és házikó kulcsunkat (19-es). Jeleztük, vagyis kérdeztük, hogy ugye akkor megkapták, tudnak-e róla, hogy a két gyereknek tej és tojásmentes étkeztetést kértünk, hát nem tudtak. Gondoltam én, hogy nem volt elég másfél hónappal korábban egyszer elfaxolni nekik, de most már mindegy, majd jövőre okosabbak leszünk. Az ebédből nem is nagyon ehettek Ádámék, Bálint evett pár kanál levest, Ádám semmit. Az étlapon elkezdtem aláhúzogatni és odaírni mit ehetnek és mit nem, vagy esetleg ha mód van rá, egy szelet natúr hús rizzsal vagy krumplival tökéletes a fiúknak. Volt amikor egész jól sikerült kivitelezni a dolgokat, volt amikor semmit nem tudtak enni a gyerekek - vagyis azt amit mi az asztalhoz vittünk, mert megvettük boltban.
Maga a nyaralóhely tetszett. A környezete és a házikók szépek voltak, a lehetőségek is jók voltak (tenisz, ping-pong, röplabda, kosár, foci, még flabélossal is felszerelt konditerem, vizibicikli, bicikli gyereküléssel, darts, billiárd) és mindez szintén ingyen. Annyi, hogy csendesebb volt, strandolni nem igazán lehetett ott, és a büfében sem olyanok voltak az árak, mint Kenesén.
A házikó 2 szobából és egy franciaágyas nappaliból állt. Anyu aludt Bálinttal egy 2 egyágyas szobában, Ádám egy egyágyas szobában, mi meg a nappaliban. Volt tévé és hűtő is, szóval tényleg jól fel volt szerelve.





Ebéd után - mivel a fiúk aludtak már útközben - elmentünk Tapolcára venni 1-2 dolgot, hogy a fiúk is tudjanak enni, ha nem olyan kaját kapunk, illetve vettünk laktózmentes tejet Bálintnak, és rizstejet Ádámnak. Jóformán a vacsira értünk vissza, utána pedig még játszottunk az üdülőben.

Másnapra elég rossz időt mondtak, és már reggel arra keltünk, hogy szakad az eső. Emiatt Kehidakustánynak vettük az irányt, a fürdőbe. Számítottunk rá, hogy sokan lesznek, hiszen mi mást csinálhatna ilyenkor egy egy nyaraló család ( sok más programhoz még kicsik a fiúk). De azért ez délutánra igencsak csúcsosodott, és aztán inkább már nem is maradtunk tovább, 3 körül eljöttünk. Amúgy a fürdőzés jól sikerült, Ádám valóban bátorodik alkalomról-alkalomra, András egész sok új dolgot megmutatott neki. Így már volt medencébe ugrálás úszógumival, víz alá bukás pár másodpercre, és lábtempó gyakorlás. Voltunk a forgó medencében is, oda először Ádám nem volt hajlandó bejönni, pedig tudtuk, hogy élvezné. Végül merészek voltunk és akarata ellenére belevitte András. És láss csodát! Az első 10 mp-es sikítozás után egy széles vigyor ült ki az arcára. Naná, hogy élvezte Ádám. Bálint rengeteget csúszdázott a kiscsúszdán, fáradhatatlanul rótta a köröket. Mi anyuval voltunk a kinti termál medencében is, és amilyen hideg volt, ki sem akartunk szállni belőle.
Aztán egyre többen lettek, és inkább elindultunk vissza az üdülőbe.

Másnap délelőttre vonatozást terveztünk. Badacsonyba akartunk átmenni, de oda csak 4 perc lett volna a vonatút, így a vonatozást toltuk délutánra. Délelőtt még elég zord volt az idő, délutánra már kellemesebb lett. 

Ádám fázott és lusta volt sétálni

Ez nagyon tetszett a fiúknak. Bár inkább Ádám nézelődött



Mielőtt visszaindultunk ebédelni, még egy kicsit játszottak a parkoló melletti parkban.
Alvás után aztán sor került a vonatozásra is. Révfülöpre mentünk. Itt aztán végre ehettem lángost, a gyerekek meg fagyiztak. Sokat nem voltunk, csak sétáltunk egyet.




Visszaérve vacsi után, András még pecázott egyet a gyerekekkel. Volt ott több család is, Ádám nagyon produkálta magát, be sem állt a szája. Én is fogtam 1-2 kishalat. Először Ádám rám szólt, hogy miért nyúlok a horgászbothoz, én nem is tudok pecázni, aztán tátva maradt a szája amikor fél percen belül fogtam egy naphalat. 

Másnap Szigligetre mentünk a várba. Én nem is gondoltam volna, hogy az ilyen nagy. Nagyon tetszett mindannyiunknak. Gyerekek is élvezték, Ádám elég bátran mászkált. Szerencsénk volt, mert pont volt bemutató is, ahol nyíllal lőttek, és puskát is töltöttet, és lőttek vele. Amikor Ádám mesélt erről, a várkapitány helyett polgármestert mondott, rosszul emlékezett. :D 






A vár aljában isteni fagyit ettünk. A gyümölcsösek tejmentesek voltak, így a fiúk is ehettek. Én levendulás fehércsokisat, András mézes gorgonzolást evett, aminek tényleg sajtíze volt! Ebédre visszamentünk az üdülőbe, majd amíg Bálint aludt, elmentünk hármasban biciklizni. András vitte Ádámot, én egymagamban mentem. Volt egy biciklit a "hegyen", a Római úton. Autós forgalom nem nagyon volt, és élveztem is, hiszem millió éve nem bicikliztem, de az emelkedők néha bizony jól kifárasztottak. Volt hogy csak feltolni tudtam a biciklit, mert a tekerés már nem ment. Ádám meg visszafelé bealudt a biciklisülésben. :) Egyébként húsért mentünk, mert grillezni akartunk, de mire odaértünk zárva voltak a húsboltok. Pontosabban Badacsonyban nem árultak húst az élelmiszer boltban, így átbicikliztünk Révfülöpre, ahol meg már zárva voltak déltől a hentesek. Hétfőn csak eddig szoktak nyitva lenni. Visszaérve az üdülőbe már Bálint is fent volt. Gondoltuk, hogy mivel már eléggé égetett a nap, megnézzük a Balaton vizét, de nagyon hideg volt. Anyu és András fürödtek, én csak megmártóztam, de túl hideg volt. Bálint meg nyügi volt, ordított még ha csak vizes kézzel hozzá értünk is. Melegnek is éreztem, de napon voltunk, nem tudtam nem amiatt-e. Aztán bevittem a házba, és csak feküdt az ágyon. Természetesen a rendes lázmérőnk otthon maradt, a fül- homlok lázmérőben meg miért is ne most merült le az elem. Szerzett András egyet, mértünk, 39 fokos láza volt Bálintnak. Adtam neki lázcsillapítót, ami fél óra alatt levitte a lázát, és utána megint olyan volt, mintha semmi baja nem lett volna korábban sem. Így kimentünk mi is, és grilleztünk. Ádám kint maradt egész sokéig Andrással, én azért Bálintot hamarabb behoztam. 




Másnap reggel véget ért a nyaralásunk. Reggel (meg még előző este) összepakoltunk, megreggeliztünk és elindultunk Fehérvárra, hogy másnap apuval folytassuk tovább a nyaralást Akarattyán. Az már egy másik történet, sajna a nyaralás nem jött össze, tanulságos volt, írni fogok erről is. 

2016. július 29., péntek

Bálint 2 éves lett

2016. július 14. Bálint 2 éves


Bálint betöltötte a kettőt, és ezzel együtt automatikusan benyomódott nála a "Terrible Two" dackorszakos gomb is. Nem viccelek, szinte pár nap eltolódással. Azt hiszem őt látva elmondhatom, hogy Ádám nem is volt sosem hisztis. Kis hisztik oké voltak, de őt legalább pillanatok alatt le tudtuk nyugtatni és egy ölelés mindent megoldott. Bálintnál? Áhhh dehogy ölelhetünk. Annál mérgesebb lesz. Ütlegel, kiabál, földre veti magát, stb. Makacs, makacs, makacs!!! De, ezen túllépve elmondható, hogy egy igazán huncut, vagány és szerethető két éves kisfiú lett belőle, aki bizony egyre több dolgot mond már magától, és már nem félünk attól, hogy nem fog beszélni. Mondatokat még nem mond, de az első kis szerkezetek között volt a "Nem akarom!", és a "Nem adom oda!" A "totor" (motor) a mindene, él-hal minden kétkerekű járműért. Ámulatba ejti a hangja, a látványa, a youtube-os crossmotorok világa. A saját kis műanyag motorjával pedig úgy hasít mint a nagyok. Néha kikapja az első kerekét, néha ráhasal és úgy száguld vele. Van egy kis barátunk, a 4 éves Tamáska, aki szintén zenész, és bizony ők nagyon jól meg is értik egymást a motorozás terén. Együtt róják a köröket, Bálint próbál mindent leutánozni. 

2 évesünk a védőnőnél tett látogatásunk során meg is méretszkedett, így végre a magasságára is fény derült, miszerint 88.5 cm és 12,1 kg. Súlyban már kevesebb a 2 éves Ádámnál, és magasságban is már csak 1 cm-rel van elmaradva. 21-es és 22-es cipői vannak, ruhából pedig 86-92-es méretet hord. Szereti a baseball sapikat és a Thomas-os szandiját. 
Az étvágya nem jó, nagyon válogatós lett, a hidegkajánk kimerül a gofriban, gabonapehelyben, üres kifliben és croassant-ban, Főtt kajának szereti a halrudat, panírozott husit, sült krumplit, rizst, a bolognait, tarhonyás husit és nagy kedvenc a tök és a brokkoli főzelék is. Szereti a fagyit is, és a gumicukrot, ezenkívül nem sok édességet eszik, és ezeket is ritkán. (Igazság szerint mivel sokszor eszik édes reggeliket és uzsikat, ezenkívül már nem is szívesen adok neki más édes nasit). 
Bilit kerüli, nem hajlandó ráülni túlzottan, pedig 1-2-szer már sikerült bele pár csepp pisit produkálni. De nem különösen mozgatja, hogy például Ádám már a wc-be végzi a a dolgát. Így előzetes terveimet hanyagoljuk, miszerint nyáron megpróbálkozunk a pelusmentes nappalokkal. 

Ádámmal néha már nagyon jól elvannak, de a legtöbb játék a bohóckodásról, rohangálásról szól, illetve Ádám néha próbál Bálinttal szerepjátékozni, kiadva a "Mondjuk azt, hogy Te leszel a...." ,mire Bálint nagy bőszen rávágja, hogy "Jóóó!", de persze végül tök mást szokott csinálni, abból persze kialakul egyfajta testvér konfliktus. Elég más érdeklődési köre van a fiúknak (például Ádámot hidegen hagyják az autók, és motorok), ennek ellenére remélem, hogy sokat fognak majd ők együtt játszani. 

Nincs már Bálintnak kb egy hónapja kiságya sem. Átkerült Ádám ágyába, Ádámnak meg rendeltünk egy 105 cm magas emelt ágyat, alatta (akár eltüntethető) íróasztallal, szekrényekkel. Ez még nem érkezett meg, de a matracot már megvettük, így most azon alszik Bálinttal, a szobájukban és törekszik is arra, hogy ott is maradjon éjszakánként. Igaz előfordul, hogy háromszor viszem vissza éjjel a helyére, reggel mégis arra ébredek, hogy a mi ágyunkban van.... 
Bálint továbbra is egyedül alszik el, bár néha igényli, hogy kicsit fogjam a kezét, de ritka, megszokta,eltud aludni egyedül is. (Mostanra egyébként Ádám is.) Éjszaka ha ébred, akkor is általában a cumiját keresi, és természetesen nem találja, így menni kell. Egy időben nagyon korai kelő volt, most kicsit jobb a helyzet, most már 6 után kel (néha 7 után).
Megkezdtük a tejterhelést, jelenleg már a tojásfehérjét is, eddig nincsenek tünetei. A tejtermékekért nincs oda, tejet szereti, és a túró rudit mértékkel. 
Szeptembertől bölcsis lesz, ettől kicsit félek. Nem is attól, hogy bekerül, hanem hogy hogyan fogjuk megoldani a mindennapokat. De erről majd egy másik posztban fogok írni. 

Végül 1-2 szülinapos kép:








Bálint ajándékai elsősorban járművek voltak, Motorok, rendőrautó, busz, nagy mezőgazdasági és elektromos munkagépek, fúró, csupa fiús mókaságok. :) A tortát én készítettem, de ízre most nem lett az igazi. De a motor a tetején aratott Bálintnál így is. :)


2016. július 20., szerda

2016. július 12., kedd

Győrköc évről-évre kollázs


Idei Győrköc

Idén már negyedszerre voltunk Ádámmal, másodjára Bálinttal, ismét András nélkül, mert sajnos ő a határon van továbbra is. Először úgy volt nem is viszem ki őket, azért egyedül a tömegben nem sok kedvem volt 2 eleven fiúval lavírozni, és az idő is elég zord volt vasárnap. Szombaton a melegben inkább a győri termált választottuk Csilláékkal és Virgiékkel, ők segítettek a gyerekeket felügyelni, így mertem kimenni. A Győrköc-re viszont végül egyedül mentem ki a fiúkkal. Busszal, babakocsival, és persze a mosolygós fotó nélkül, amit megint itthon felejtettem a nagy sietségben. De a gyerekek nagyon jó fejek voltak. Semmi gondom nem volt velük, édesek és szófogadóak voltak, nem volt hiszti, szelektív hallás. A Széchenyi téren kezdtünk, ahol kipróbálták a lábbal hajtható autókat és beült Ádám a repülőbe is. A vizes játékokat nem engedtem, mert ahhoz szerintem nem volt elég jó idő. Ezután a Rába kettős hídon mentünk keresztül, és megnéztük a Radó szigetet. Bálint a babakocsiban ült, és minden játéknál kivettem. Így könnyebb volt közlekedni, és szerencsére nem is ágált érte. Aztán voltunk még a Várfalnál is, ott végigszaladtak Ádámék a Rippel tesók féle szőnyegen és láttuk Ungár Anikót is, épp falatozott. Mondtam Ádámnak, hogy ő egy igazi varázsló. :) De az előadását nem láttuk. 12 körül én kellőképpen elfáradtam, mert hiába voltak jók a gyerekek, azért figyeltem őket rendesen nehogy elkeveredjenek. Vasárnapi ebédünk a Mekiben zajlott, ahol sikeresen levertem az italautomatánál a teli tálcánkat. A pult mögül egyből kiszóltak, hogy hagyjam, kicserélik az egészet. És ki is cserélték, mindent ami a földre esett megkaptunk újra, aztán még ki is hozták az asztalunkhoz. Jófejek voltak nagyon. Szerencsénk volt, hazafelé pont elcsíptük a buszunkat, és az eső is azután szakadt le, hogy leszakadt az ég. 








2016. július 9., szombat

Ha nagy leszek.... (Ádám száj)

Ádám az ölemben ült, beszélgettünk, majd jött a már jól megszokott téma, a majd ha nagy leszek, akkor mit ehetek dolog.

"Anya, ha nagy leszek, én is fogok tojást enni! Vagy tudod mit? Vegyél nekem növényi tojást! Vagy kitaláltam valamit. Csináld úgy, hogy csinálj növényi tejből egy fehér gombócot, és tegyél a közepébe sárga színt!"



2016. július 1., péntek

András újra távol

Szerda reggel ismét elvitték a határra. Nem számítottunk rá, hirtelen jött, konkrétan éjjel 1-kor derült ki, hogy másnap mennie kell neki is. Reméljük nyaralásra hazaengedi! Az még 2 hét. :(
Gyerekek nem fogadták olyan vészesen, mintha fel sem fogták volna még.

Sarazás

Tegnap délelőtt a játszin, sikerült a fiúknak jól összekoszolni magukat. Nem mondom, hogy örömmel néztem végig, de nem felejtettem el, hogy mennyire élveztem ezt én is gyerekkoromban. :) Hazaindulás előtt a játszi melletti csapból hoztam vizet, a nagyját még lent lemostam róluk, otthon meg ruhástól szállítottam őket a bejárati ajtótól a kádig.




2016. június 26., vasárnap

Több mint 4 év után egyedül

Volt egy kérésem András felé, mert kissé elfáradtam. Annyira feszült voltam az utóbbi időben, hogy sokszor már reggel görcs voltam, és ugrottam mindenért. Felvetettem Andrásnak, hogy nem menne-e majd haza a gyerekekkel egy hétvégére úgy, hogy én Győrben maradnék. Aztán amint felvetettem, mondta is, hogy akkor most maradjak nyugodtan, szombat reggel hazaviszi őket. Meg is beszéltük a nagyszülőkkel, hogy a Bálint anyummal, Ádám apummal és öcsémékkel alszik majd, így Andrásnak is szabad lehetett a szombat estéje. Én meg szépen megcsináltam minden olyan házimunkát, amit gyerekek mellett nem nagyon lehet (szőnyeg, kanapé, székek kárpitjának tisztítása, lomtalanítás szekrényekből, átpakolás...). Szombat estére átjöttek a csajok, és bár volt róla szó, hogy elmegyünk dizsibe is egyet, de végül csak beszélgettünk, iszogattunk itthon. A tánc marad a szülinapomkor pár hét múlva. Virgi maradt a legtovább, vele negyed kettőig beszélgettünk, reggel pedig jó sokáig aludtam, majdnem fél 10-ig. Ez isteni volt a fél 6-os kelésekhez képest. Andrásék este fél 7-kor értek haza vasárnap. A gyerekek jól érezték magukat, anyósom azt mondta nyugodtan csináljak ilyet máskor is. Hát az az igazság, hogy rajtam nem fog múlni! :)


Bálint anyumnál vacsorázik


Ádám fürdik apuméknál

Én pedig... :) Jól érzem magam a csajokkal!

Júniusi programok

Több helyen is voltunk gyermekeinkkel júniusban. Itt Győrben, és távolabb, egy délelőttöt és 3 napot is. 

Voltunk június elején a Püspök erdőben Győrben. Mentünk egy kört, megnéztük a játszit, de nagyon meleg volt. Fiúk bicikliztek, mászókáztak. Az Aranyparton a strandot is megnéztük, pontosabban a játszit. Ádám belemerészkedett a vízbe is mezítláb. 






Másnap Sopronnak vettük egy irányt. Sajna számítunk egy jó nagy büntetésre is, mert véletlenül ráhajtottuk az M85-ös autóútra, és bár az első lehajtónál lehajtottunk, valószínű nem ússzuk meg a magas büntetést. 
Sopron nagyon szép hely. Most inkább csak sétáltunk a városban, nem mentünk fel a tűztoronyba sem, majd legközelebb. Mire odaértünk, a gyerekek nagyon éhesek voltak, így kerestünk egy pizzázót, ahol ők roston sült csirkét ettek héjában sült krumplival. Mindig ezt veszünk nekik, ez általában ami tej és tojásmentes és így ők is ehetnek. Ha nincs az étlapon, úgyis szoktuk kérni, és eddig mindig elkészítették. Fagyiztunk is,mert ki volt írva, hogy tejmentes, de a csaj utánanézett és volt benne valamennyi (1-2%) sovány tejpor. Bevállaltuk és semmi baja nem volt Ádámnak, úgyhogy tényleg kis százalékban volt benne. Illetve szerintem pl. a tejsavó jobban bántja mint mondjuk a tejpor. Hazafelé Fertődnek mentünk, gondoltuk megnézzük a Fertő tavat, de nem tudtuk merről lehetett volna odajutni. Aztán pont szálltunk volna ki, hogy akkor bemegyünk a Fertődi kastélyba, de akkor zuhé lett, hogy hazaindultunk. 








Most a héten pedig Sárvárra mentünk. Vasárnap este jött az ötlet, hogy menjünk el fürdeni, de úgy hogy aludjunk is ott. Beütöttük egy szálláskeresőbe és kidobott egy jó kis apartmant, jó áron. 2 éjszakára lefoglaltuk, szerdától péntekig. Szerdán már fürödtünk, délután 4-től este 8-ig ott voltunk. András ott nézte végig a magyar-portugál meccset, volt kivetítő. A fürdő eszméletlen jó. Rengeteg medence, csúszda, még mi is csúsztunk Andrással felváltva. Ádám ezen a napon még bátortalan volt, aztán fokozatosan egyre több dolgot mert kipróbálni. Másnap délutánra eljutott odáig, hogy csúszdázni is mert. Mit össze könyörögtünk neki, de hát fél az újdonságoktól. Aztán ha rájön, hogy nem lesz semmi baja és megtetszik neki, alig lehet utána elrángatni onnan. Bálint meg.... hát ő benne még semmi félelemérzet nincsen. Hol karúszóval, hol úszógumival, hol ezek nélkül. Néha alámerült, de csak köhögött párat és vigyorgott. Jajj de élvezte! Csütörtökön egész napra mentünk, napközben aludtak egyet a fiúk, igaz Ádámnak csak zsarolással ment, mondván ha nem alszik, akkor pakolunk és indulunk haza. Aztán aludt másfél órát. Pénteken indultunk haza 10 körül, Ádám sírt, nem akart eljönni. Nagyon szeret máshol lenni, ha történik valami, vagyunk valahol, mindegy hol, csak máshol, ne otthon. A szállás (Hold Apartman) is rendben volt. Egy szobában voltunk a fiúkkal. A mi ágyunkkal szemben volt egy kihúzható kanapé, ott aludtak a manók. Ádám alkudozott, hogy átjönne hozzánk (itthon ugye velünk alszik, a mi ágyunkban alszik is el), de mondtuk neki, hogy ez most nem fog menni, mert 2 ágy volt egymás mellé rakva, nem értek össze a matracok, szóval kényelmetlen lett volna. Elfogadta. 1-2-szer éjszaka megébredt, de nem próbálkozott átjönni hozzánk. 










Ádám itt már belejött a csúszdázásba: