2016. június 26., vasárnap

Több mint 4 év után egyedül

Volt egy kérésem András felé, mert kissé elfáradtam. Annyira feszült voltam az utóbbi időben, hogy sokszor már reggel görcs voltam, és ugrottam mindenért. Felvetettem Andrásnak, hogy nem menne-e majd haza a gyerekekkel egy hétvégére úgy, hogy én Győrben maradnék. Aztán amint felvetettem, mondta is, hogy akkor most maradjak nyugodtan, szombat reggel hazaviszi őket. Meg is beszéltük a nagyszülőkkel, hogy a Bálint anyummal, Ádám apummal és öcsémékkel alszik majd, így Andrásnak is szabad lehetett a szombat estéje. Én meg szépen megcsináltam minden olyan házimunkát, amit gyerekek mellett nem nagyon lehet (szőnyeg, kanapé, székek kárpitjának tisztítása, lomtalanítás szekrényekből, átpakolás...). Szombat estére átjöttek a csajok, és bár volt róla szó, hogy elmegyünk dizsibe is egyet, de végül csak beszélgettünk, iszogattunk itthon. A tánc marad a szülinapomkor pár hét múlva. Virgi maradt a legtovább, vele negyed kettőig beszélgettünk, reggel pedig jó sokáig aludtam, majdnem fél 10-ig. Ez isteni volt a fél 6-os kelésekhez képest. Andrásék este fél 7-kor értek haza vasárnap. A gyerekek jól érezték magukat, anyósom azt mondta nyugodtan csináljak ilyet máskor is. Hát az az igazság, hogy rajtam nem fog múlni! :)


Bálint anyumnál vacsorázik


Ádám fürdik apuméknál

Én pedig... :) Jól érzem magam a csajokkal!

Júniusi programok

Több helyen is voltunk gyermekeinkkel júniusban. Itt Győrben, és távolabb, egy délelőttöt és 3 napot is. 

Voltunk június elején a Püspök erdőben Győrben. Mentünk egy kört, megnéztük a játszit, de nagyon meleg volt. Fiúk bicikliztek, mászókáztak. Az Aranyparton a strandot is megnéztük, pontosabban a játszit. Ádám belemerészkedett a vízbe is mezítláb. 






Másnap Sopronnak vettük egy irányt. Sajna számítunk egy jó nagy büntetésre is, mert véletlenül ráhajtottuk az M85-ös autóútra, és bár az első lehajtónál lehajtottunk, valószínű nem ússzuk meg a magas büntetést. 
Sopron nagyon szép hely. Most inkább csak sétáltunk a városban, nem mentünk fel a tűztoronyba sem, majd legközelebb. Mire odaértünk, a gyerekek nagyon éhesek voltak, így kerestünk egy pizzázót, ahol ők roston sült csirkét ettek héjában sült krumplival. Mindig ezt veszünk nekik, ez általában ami tej és tojásmentes és így ők is ehetnek. Ha nincs az étlapon, úgyis szoktuk kérni, és eddig mindig elkészítették. Fagyiztunk is,mert ki volt írva, hogy tejmentes, de a csaj utánanézett és volt benne valamennyi (1-2%) sovány tejpor. Bevállaltuk és semmi baja nem volt Ádámnak, úgyhogy tényleg kis százalékban volt benne. Illetve szerintem pl. a tejsavó jobban bántja mint mondjuk a tejpor. Hazafelé Fertődnek mentünk, gondoltuk megnézzük a Fertő tavat, de nem tudtuk merről lehetett volna odajutni. Aztán pont szálltunk volna ki, hogy akkor bemegyünk a Fertődi kastélyba, de akkor zuhé lett, hogy hazaindultunk. 








Most a héten pedig Sárvárra mentünk. Vasárnap este jött az ötlet, hogy menjünk el fürdeni, de úgy hogy aludjunk is ott. Beütöttük egy szálláskeresőbe és kidobott egy jó kis apartmant, jó áron. 2 éjszakára lefoglaltuk, szerdától péntekig. Szerdán már fürödtünk, délután 4-től este 8-ig ott voltunk. András ott nézte végig a magyar-portugál meccset, volt kivetítő. A fürdő eszméletlen jó. Rengeteg medence, csúszda, még mi is csúsztunk Andrással felváltva. Ádám ezen a napon még bátortalan volt, aztán fokozatosan egyre több dolgot mert kipróbálni. Másnap délutánra eljutott odáig, hogy csúszdázni is mert. Mit össze könyörögtünk neki, de hát fél az újdonságoktól. Aztán ha rájön, hogy nem lesz semmi baja és megtetszik neki, alig lehet utána elrángatni onnan. Bálint meg.... hát ő benne még semmi félelemérzet nincsen. Hol karúszóval, hol úszógumival, hol ezek nélkül. Néha alámerült, de csak köhögött párat és vigyorgott. Jajj de élvezte! Csütörtökön egész napra mentünk, napközben aludtak egyet a fiúk, igaz Ádámnak csak zsarolással ment, mondván ha nem alszik, akkor pakolunk és indulunk haza. Aztán aludt másfél órát. Pénteken indultunk haza 10 körül, Ádám sírt, nem akart eljönni. Nagyon szeret máshol lenni, ha történik valami, vagyunk valahol, mindegy hol, csak máshol, ne otthon. A szállás (Hold Apartman) is rendben volt. Egy szobában voltunk a fiúkkal. A mi ágyunkkal szemben volt egy kihúzható kanapé, ott aludtak a manók. Ádám alkudozott, hogy átjönne hozzánk (itthon ugye velünk alszik, a mi ágyunkban alszik is el), de mondtuk neki, hogy ez most nem fog menni, mert 2 ágy volt egymás mellé rakva, nem értek össze a matracok, szóval kényelmetlen lett volna. Elfogadta. 1-2-szer éjszaka megébredt, de nem próbálkozott átjönni hozzánk. 










Ádám itt már belejött a csúszdázásba:


2016. június 13., hétfő

Rohadt rák

Egy csomóban van a gyomrom. Dühöt érzek és elkeseredettséget. Talán nem is gyermekeim blogja lenne a legalkalmasabb hely arra, hogy dühöngjek, de mégis úgy érzem, hogy meg kell osztanom, hiszen velünk történik, velünk történt. 
2012-ben, amikor Ádám született, anyukám élettársánál rosszindulatú daganatot találtak. Rá pár hétre öcsémnél is. Akkor még eszembe sem jutott, hogy rossz vége is lehet, mind bizakodóak voltunk. Hiába mondták az orvosok, hogy sajnos édesanyám párjának olyan rákja van, amit nem szoktak tudni gyógyítani, de ezt az ember nem tudja elfogadni, és ő is harcolt sokáig. 2 évet mondtak kb., szegényt másfél év alatt elvitte a rák. Öcsém viszont meggyógyult és ezért hálásak is vagyunk! 
Aztán januárban egy vasárnap hívott apukám, hogy meghalt Ivett unokatesóm, rákos volt. Mondtam neki, hogy biztos rosszul tudja, Ivettnek semmi baja, és a másik unokatesóm a beteg, Szandra. De a hír igaz volt. Ivettet 3 hónap alatt vitte el a rák. Köhögött, egyre csúnyábban, elment orvoshoz, kiderült hogy tele van már a teste rákos sejtekkel, haza sem engedték már a kórházból. 3 hónap alatt meghalt. 32 évesen, egy 4 éves kisfiút maga után hagyva. Nem volt stresszes, egészségesen étkezett, sportolt, jól éltek. Döbbenet. Egy csupaszív, önzetlen nő volt! 

Ma reggel meghalt Szandra is. A másik unokatestvérem. 34 évesen, most lesz 1 éves a kislánya. Amikor terhes volt, agydaganatot találtak nála, még terhesen megműtötték, kemót kapott, kislánya egészségesen megszületett. Szandra küzdött folyamatosan, a daganat kiújult. 2-3 hónapja közösen gyűjtöttünk neki egy kezelésre, de sajnos a rák megint legyőzött egy fiatal szervezetet. 1-2 hete már tudtuk, hogy rosszabbodott, és sajnos már nagyon nincs jól, mégis megviselt reggel amikor testvére, édesanyja és férje is megosztotta facebook oldalán a hírt. 

Félelemmel tölt el, hogy ilyen sokan halnak meg a környezetemben, Félelemmel, mert nem olyan emberekről van szó, akik nem vigyáztak volna az egészségükre. Félelemmel, mert mindkét unokatestvérem maga után hagyott egy kisgyermeket. Félelemmel, mert túl sokan haltak meg a családomban rákban. 
Mit tehet az ember? Megelőzheti-e? Élhet-e úgy, hogy ki/elkerülje ezt a halálos betegséget? Miért kell halálosnak lennie?

Szomorú vagyok, elkeseredett, féltem a szeretteimet, féltem magamat.... 

Isten veled Szandra! :(

2016. június 9., csütörtök

Pollenallergia

Merthogy már ilyenünk is van. Nekem volt is, de vizsgálatokkal alátámasztották, hogy sajnos Ádámnak is van. Levittem még április végén a háziorvoshoz, hogy Ádámnak már hónapok óta totálisan el van dugulva az orra, semennyire nem kap éjszakánként levegőt rajta és emiatt nagyon nyugtalanul is alszik, emellett köhécsel is, de egyéb baja nincsen. Első körben elvittem fül-orr-gégészetre, ott is azt mondta a doktor nő, hogy meg van nagyobbodva az orrmandulája, valószínű allergiás eredetű, de ez majd az allergia teszt után fog kiderülni. Kaptunk beutalót Pannonhalmára (Győrben hónapok mire sorra kerül az ember), ahová 4 napon belül kaptunk is időpontot Dr. Dobra Gergelyhez. Ádámnak egy youtube-s videón megmutattam milyen egy allergia vizsgálat, amit nagyon jól is tettem, mert tudta mi vár rám, fel volt rá készülve, és nagyon okosan tűrte is a vizsgálatot. Első alkalommal csak a teszt felét csinálták meg, mert egy ekkora gyereknek ennyi fért rá a kezére. Nem kereszteket kapott, hanem számokkal jelölték hogy mennyire allergiás az adott dologra.
Poratka:3, tár.atka:4 (tudja esetleg vki, hogy ez minek a rövidítése?), mogyorófa:6!!!, nyírfa:4, Fű:3, parlagfű:6!!!, üröm:3, utifű:4, libatop:2

Kapott Ádám az orrmandulájára egy szteroidos orrspray-t (Flutirin) amit 3-4 hétig kellett használni, és már az 5. napon megszüntette az orrdugulást, ami azért hatalmas változás volt. Úgy beszéltük meg, hogy antihisztamint még nem kap, majd csak a következő teszt után, nehogy befolyásolja az eredményt. 

A héten (jún. 7.-én voltunk) anyuval vissza. András gyakorlaton van, én viszont már nem akartam tovább várni, mert Ádám folyamatosan taknyos és orrhangon beszél, sokszor köhécsel, túl akartam hogy essünk a második felén is a vizsgálatnak, hogy esetleg megkezdhesse antihisztamin szedését. Most is nagyon okosan tűrt mindent, nagyon büszke voltam rá, csak a viszketés zavarta nagyon, folyamatosan fújkodtam a kis karjait. Amikor letelt a 15-20 és visszamentünk, az első kérdése az volta dokinak, hogy vakarta-e Ádám a kezét, mert a teljes ételsor kivörösödött, és feldagadt. Mondtam, hogy abszolút nem, de erre számítottam, főleg amikor visszaolvastam a papíron, hogy miket néztek.
Ételsor:Tej:4, Tojásfehérje:4, Tojássárgája:4, Mogyoró:3, Földimogyoró:5, , Szója:5
Gombák: gombakev:2, alternária:5, cladospor:3

Ami érdekes volt, hogy a szója magasabb lett mint a tej és tojás, pedig a vértesztnél anno nem lett olyan magas és tünetet sem okoz annyira. 

Írt fel a doktor úr Lordestin oldatot szükség esetén, amit azért nem értek, mert szerintem az sem normális ha a gyereknek folyamatosan folyik az orra, és orrhangból beszél, továbbá köhécsel. Emiatt még felhívom a gyerekorvost és megkérdezem, hogy akkor most adhatok-e antihisztamint vagy sem.


Az első allergia tesztnél:





Bölcsis lesz

Beírattam Bálintot bölcsibe, pontosabban beadtam a jelentkezésünket szeptemberi kezdéssel. A jelentkezési lapon felírtam, hogy szeptembertől szeretnék újra dolgozni, remélem sikerül is majd elhelyezkednem valahol. Tegnap megkaptam az e-mailes értesítőt, hogy Bálintot felvették a Cuha Utcai Bölcsődébe, így ha minden jól megy, megkezdi ősszel. Nem mondom, hogy legnagyobb örömömre, és azért jó lett volna még egy évet itthon vele, de osztottunk szoroztunk, és számoltunk azzal is, hogy lehet beletelik majd egy kis időbe hogy megfelelő állást találjak. Vannak félelmeim, főleg azzal kapcsolatosan, hogy sokat betegek, és tudom, hogy nem igazán díjazzák sehol a táppénzt sem, úgyhogy nem tudom hogy lesz, mint lesz, de valahogy csak lesz majd, és mások is csinálják valahogy. :)

Ovis élmények májusban (Anyák napja, gyermeknap, kirándulás)

Annyi minden történt az elmúlt időszakban...

Volt az oviban évzáró és Anyák napja is egyben, mindez május 18-án. Nagyon vártam, zakatolt a szívem, de sajnos Ádám nem volt elemében. Olyannyira nem, hogy egyáltalán nem részesülhettem semmilyen produkcióban tőle. Már nyűgös volt amikor megérkeztünk. Anyukák helyet foglalhattak a teremben az első sorban, mindenkinek meg kellett keresnie a helyét. A székünkön egy kis szívecske volt, beleírva a gyerekek által megfogalmazott "Azért szeretem az anyukámat" gondolatokkal. Hátrébb pedig nagyszülők, apukák, tesók tudtak leülni. András hátraállt, Bálint a játékokkal játszott. Ádámék az öltözőből jöttek be, de láttam rajta, hogy mérges, nem akarja. Kb. 2-3 percig ment körbe a gyerekekkel, aztán zokogni kezdett és Erika néni az ölembe ültette. Nekem nem tetszett Ádám, a homlokát fogdoztam, hihetetlen mennyire érzi egy szülő, ha a gyermeke nincs jól. Hát nem volt, mire hazaértünk, 38,5 fokos láza volt. Kapott nurofent és utána semmi. Szerintem - bár lehet rosszul gondolom - mindez amolyan lámpaláz féle lehetett. Nem tetszett neki a tömeg, hogy én ott vagyok és mégsem lehet mellettem. A műsor nagyon szép volt szerintem, a szülők többségéről no komment, elég vegyes összetétel, a gyerekek is ügyesek voltak.








Aztán május 25-én az oviban gyereknapot tartottak. Mentem Bálinttal 3-ra, András fél 5 körül jött utánunk. Szuper kis színházi produkciót láthattunk (Mazsola és Tádé)k, nagyon élvezték a gyerekek, még Bálint is tátott szájjal figyelte. Ezután volt minden, de a fiúk leginkább a légvárat élvezték.
Ebéd után kaptak a gyerekek jégkrémet, úgyhogy Erika néni fel is hívott telefonon, hogy felolvassa a vizes jégkrém összetevőit, hogy Ádámnak adhatnak-e belőle. Szerencsére Ádám is ehette és nagyon jól esett az ovitól, hogy ennyire figyelnek erre is. Azt hiszem nagyon jó döntés volt ovit váltani, ennél jobb ovit, óvónéniket nem is kívánhattam volna Ádámnak.






Aztán május 31-én Kunszigetre mentek kirándulni Ádámék. A legnagyobb öröm Ádám számára a buszozás volt. Imád buszozni! Egy tanyára mentek, s bár sokat nem mesélt, azt mondta nagyon jó volt.