2016. július 30., szombat

Nyaralás Balcsin

Idén először, sikerült eljutnunk honvédségi üdülőbe. Én Kenesére szerettem volna inkább menni, de örültünk ennek is (Badacsonylábdihegy), főleg, hogy mint regeneráló üdülésért még nagyon fizetni sem kellett négyünknek. Anyut csaltuk még el pluszba magunkkal, sokáig kérdéses is volt, hogy tud-e jönni, de végül összejött ez is. Egy valami nem jött össze, mégpedig a jó idő. Sajna ezt nem sikerült kifogni. Így a balatoni strandolás elmaradt.

Július 15-én indultunk, mi Győrből, anyu Fehérvárról. Időben indultunk, mert ebédet már kaptunk. Ezen a napon bár ha igazán meleg nem is volt, még aránylag sokat sütött a nap. Anyu hamarabb odaért mint mi, de nem sokkal csak negyed órával kb. Mikor mi is megérkeztünk odaadtuk a beutalónkat, és megkaptuk a kis kártyánkat és házikó kulcsunkat (19-es). Jeleztük, vagyis kérdeztük, hogy ugye akkor megkapták, tudnak-e róla, hogy a két gyereknek tej és tojásmentes étkeztetést kértünk, hát nem tudtak. Gondoltam én, hogy nem volt elég másfél hónappal korábban egyszer elfaxolni nekik, de most már mindegy, majd jövőre okosabbak leszünk. Az ebédből nem is nagyon ehettek Ádámék, Bálint evett pár kanál levest, Ádám semmit. Az étlapon elkezdtem aláhúzogatni és odaírni mit ehetnek és mit nem, vagy esetleg ha mód van rá, egy szelet natúr hús rizzsal vagy krumplival tökéletes a fiúknak. Volt amikor egész jól sikerült kivitelezni a dolgokat, volt amikor semmit nem tudtak enni a gyerekek - vagyis azt amit mi az asztalhoz vittünk, mert megvettük boltban.
Maga a nyaralóhely tetszett. A környezete és a házikók szépek voltak, a lehetőségek is jók voltak (tenisz, ping-pong, röplabda, kosár, foci, még flabélossal is felszerelt konditerem, vizibicikli, bicikli gyereküléssel, darts, billiárd) és mindez szintén ingyen. Annyi, hogy csendesebb volt, strandolni nem igazán lehetett ott, és a büfében sem olyanok voltak az árak, mint Kenesén.
A házikó 2 szobából és egy franciaágyas nappaliból állt. Anyu aludt Bálinttal egy 2 egyágyas szobában, Ádám egy egyágyas szobában, mi meg a nappaliban. Volt tévé és hűtő is, szóval tényleg jól fel volt szerelve.





Ebéd után - mivel a fiúk aludtak már útközben - elmentünk Tapolcára venni 1-2 dolgot, hogy a fiúk is tudjanak enni, ha nem olyan kaját kapunk, illetve vettünk laktózmentes tejet Bálintnak, és rizstejet Ádámnak. Jóformán a vacsira értünk vissza, utána pedig még játszottunk az üdülőben.

Másnapra elég rossz időt mondtak, és már reggel arra keltünk, hogy szakad az eső. Emiatt Kehidakustánynak vettük az irányt, a fürdőbe. Számítottunk rá, hogy sokan lesznek, hiszen mi mást csinálhatna ilyenkor egy egy nyaraló család ( sok más programhoz még kicsik a fiúk). De azért ez délutánra igencsak csúcsosodott, és aztán inkább már nem is maradtunk tovább, 3 körül eljöttünk. Amúgy a fürdőzés jól sikerült, Ádám valóban bátorodik alkalomról-alkalomra, András egész sok új dolgot megmutatott neki. Így már volt medencébe ugrálás úszógumival, víz alá bukás pár másodpercre, és lábtempó gyakorlás. Voltunk a forgó medencében is, oda először Ádám nem volt hajlandó bejönni, pedig tudtuk, hogy élvezné. Végül merészek voltunk és akarata ellenére belevitte András. És láss csodát! Az első 10 mp-es sikítozás után egy széles vigyor ült ki az arcára. Naná, hogy élvezte Ádám. Bálint rengeteget csúszdázott a kiscsúszdán, fáradhatatlanul rótta a köröket. Mi anyuval voltunk a kinti termál medencében is, és amilyen hideg volt, ki sem akartunk szállni belőle.
Aztán egyre többen lettek, és inkább elindultunk vissza az üdülőbe.

Másnap délelőttre vonatozást terveztünk. Badacsonyba akartunk átmenni, de oda csak 4 perc lett volna a vonatút, így a vonatozást toltuk délutánra. Délelőtt még elég zord volt az idő, délutánra már kellemesebb lett. 

Ádám fázott és lusta volt sétálni

Ez nagyon tetszett a fiúknak. Bár inkább Ádám nézelődött



Mielőtt visszaindultunk ebédelni, még egy kicsit játszottak a parkoló melletti parkban.
Alvás után aztán sor került a vonatozásra is. Révfülöpre mentünk. Itt aztán végre ehettem lángost, a gyerekek meg fagyiztak. Sokat nem voltunk, csak sétáltunk egyet.




Visszaérve vacsi után, András még pecázott egyet a gyerekekkel. Volt ott több család is, Ádám nagyon produkálta magát, be sem állt a szája. Én is fogtam 1-2 kishalat. Először Ádám rám szólt, hogy miért nyúlok a horgászbothoz, én nem is tudok pecázni, aztán tátva maradt a szája amikor fél percen belül fogtam egy naphalat. 

Másnap Szigligetre mentünk a várba. Én nem is gondoltam volna, hogy az ilyen nagy. Nagyon tetszett mindannyiunknak. Gyerekek is élvezték, Ádám elég bátran mászkált. Szerencsénk volt, mert pont volt bemutató is, ahol nyíllal lőttek, és puskát is töltöttet, és lőttek vele. Amikor Ádám mesélt erről, a várkapitány helyett polgármestert mondott, rosszul emlékezett. :D 






A vár aljában isteni fagyit ettünk. A gyümölcsösek tejmentesek voltak, így a fiúk is ehettek. Én levendulás fehércsokisat, András mézes gorgonzolást evett, aminek tényleg sajtíze volt! Ebédre visszamentünk az üdülőbe, majd amíg Bálint aludt, elmentünk hármasban biciklizni. András vitte Ádámot, én egymagamban mentem. Volt egy biciklit a "hegyen", a Római úton. Autós forgalom nem nagyon volt, és élveztem is, hiszem millió éve nem bicikliztem, de az emelkedők néha bizony jól kifárasztottak. Volt hogy csak feltolni tudtam a biciklit, mert a tekerés már nem ment. Ádám meg visszafelé bealudt a biciklisülésben. :) Egyébként húsért mentünk, mert grillezni akartunk, de mire odaértünk zárva voltak a húsboltok. Pontosabban Badacsonyban nem árultak húst az élelmiszer boltban, így átbicikliztünk Révfülöpre, ahol meg már zárva voltak déltől a hentesek. Hétfőn csak eddig szoktak nyitva lenni. Visszaérve az üdülőbe már Bálint is fent volt. Gondoltuk, hogy mivel már eléggé égetett a nap, megnézzük a Balaton vizét, de nagyon hideg volt. Anyu és András fürödtek, én csak megmártóztam, de túl hideg volt. Bálint meg nyügi volt, ordított még ha csak vizes kézzel hozzá értünk is. Melegnek is éreztem, de napon voltunk, nem tudtam nem amiatt-e. Aztán bevittem a házba, és csak feküdt az ágyon. Természetesen a rendes lázmérőnk otthon maradt, a fül- homlok lázmérőben meg miért is ne most merült le az elem. Szerzett András egyet, mértünk, 39 fokos láza volt Bálintnak. Adtam neki lázcsillapítót, ami fél óra alatt levitte a lázát, és utána megint olyan volt, mintha semmi baja nem lett volna korábban sem. Így kimentünk mi is, és grilleztünk. Ádám kint maradt egész sokéig Andrással, én azért Bálintot hamarabb behoztam. 




Másnap reggel véget ért a nyaralásunk. Reggel (meg még előző este) összepakoltunk, megreggeliztünk és elindultunk Fehérvárra, hogy másnap apuval folytassuk tovább a nyaralást Akarattyán. Az már egy másik történet, sajna a nyaralás nem jött össze, tanulságos volt, írni fogok erről is. 

2016. július 29., péntek

Bálint 2 éves lett

2016. július 14. Bálint 2 éves


Bálint betöltötte a kettőt, és ezzel együtt automatikusan benyomódott nála a "Terrible Two" dackorszakos gomb is. Nem viccelek, szinte pár nap eltolódással. Azt hiszem őt látva elmondhatom, hogy Ádám nem is volt sosem hisztis. Kis hisztik oké voltak, de őt legalább pillanatok alatt le tudtuk nyugtatni és egy ölelés mindent megoldott. Bálintnál? Áhhh dehogy ölelhetünk. Annál mérgesebb lesz. Ütlegel, kiabál, földre veti magát, stb. Makacs, makacs, makacs!!! De, ezen túllépve elmondható, hogy egy igazán huncut, vagány és szerethető két éves kisfiú lett belőle, aki bizony egyre több dolgot mond már magától, és már nem félünk attól, hogy nem fog beszélni. Mondatokat még nem mond, de az első kis szerkezetek között volt a "Nem akarom!", és a "Nem adom oda!" A "totor" (motor) a mindene, él-hal minden kétkerekű járműért. Ámulatba ejti a hangja, a látványa, a youtube-os crossmotorok világa. A saját kis műanyag motorjával pedig úgy hasít mint a nagyok. Néha kikapja az első kerekét, néha ráhasal és úgy száguld vele. Van egy kis barátunk, a 4 éves Tamáska, aki szintén zenész, és bizony ők nagyon jól meg is értik egymást a motorozás terén. Együtt róják a köröket, Bálint próbál mindent leutánozni. 

2 évesünk a védőnőnél tett látogatásunk során meg is méretszkedett, így végre a magasságára is fény derült, miszerint 88.5 cm és 12,1 kg. Súlyban már kevesebb a 2 éves Ádámnál, és magasságban is már csak 1 cm-rel van elmaradva. 21-es és 22-es cipői vannak, ruhából pedig 86-92-es méretet hord. Szereti a baseball sapikat és a Thomas-os szandiját. 
Az étvágya nem jó, nagyon válogatós lett, a hidegkajánk kimerül a gofriban, gabonapehelyben, üres kifliben és croassant-ban, Főtt kajának szereti a halrudat, panírozott husit, sült krumplit, rizst, a bolognait, tarhonyás husit és nagy kedvenc a tök és a brokkoli főzelék is. Szereti a fagyit is, és a gumicukrot, ezenkívül nem sok édességet eszik, és ezeket is ritkán. (Igazság szerint mivel sokszor eszik édes reggeliket és uzsikat, ezenkívül már nem is szívesen adok neki más édes nasit). 
Bilit kerüli, nem hajlandó ráülni túlzottan, pedig 1-2-szer már sikerült bele pár csepp pisit produkálni. De nem különösen mozgatja, hogy például Ádám már a wc-be végzi a a dolgát. Így előzetes terveimet hanyagoljuk, miszerint nyáron megpróbálkozunk a pelusmentes nappalokkal. 

Ádámmal néha már nagyon jól elvannak, de a legtöbb játék a bohóckodásról, rohangálásról szól, illetve Ádám néha próbál Bálinttal szerepjátékozni, kiadva a "Mondjuk azt, hogy Te leszel a...." ,mire Bálint nagy bőszen rávágja, hogy "Jóóó!", de persze végül tök mást szokott csinálni, abból persze kialakul egyfajta testvér konfliktus. Elég más érdeklődési köre van a fiúknak (például Ádámot hidegen hagyják az autók, és motorok), ennek ellenére remélem, hogy sokat fognak majd ők együtt játszani. 

Nincs már Bálintnak kb egy hónapja kiságya sem. Átkerült Ádám ágyába, Ádámnak meg rendeltünk egy 105 cm magas emelt ágyat, alatta (akár eltüntethető) íróasztallal, szekrényekkel. Ez még nem érkezett meg, de a matracot már megvettük, így most azon alszik Bálinttal, a szobájukban és törekszik is arra, hogy ott is maradjon éjszakánként. Igaz előfordul, hogy háromszor viszem vissza éjjel a helyére, reggel mégis arra ébredek, hogy a mi ágyunkban van.... 
Bálint továbbra is egyedül alszik el, bár néha igényli, hogy kicsit fogjam a kezét, de ritka, megszokta,eltud aludni egyedül is. (Mostanra egyébként Ádám is.) Éjszaka ha ébred, akkor is általában a cumiját keresi, és természetesen nem találja, így menni kell. Egy időben nagyon korai kelő volt, most kicsit jobb a helyzet, most már 6 után kel (néha 7 után).
Megkezdtük a tejterhelést, jelenleg már a tojásfehérjét is, eddig nincsenek tünetei. A tejtermékekért nincs oda, tejet szereti, és a túró rudit mértékkel. 
Szeptembertől bölcsis lesz, ettől kicsit félek. Nem is attól, hogy bekerül, hanem hogy hogyan fogjuk megoldani a mindennapokat. De erről majd egy másik posztban fogok írni. 

Végül 1-2 szülinapos kép:








Bálint ajándékai elsősorban járművek voltak, Motorok, rendőrautó, busz, nagy mezőgazdasági és elektromos munkagépek, fúró, csupa fiús mókaságok. :) A tortát én készítettem, de ízre most nem lett az igazi. De a motor a tetején aratott Bálintnál így is. :)


2016. július 20., szerda

2016. július 12., kedd

Győrköc évről-évre kollázs


Idei Győrköc

Idén már negyedszerre voltunk Ádámmal, másodjára Bálinttal, ismét András nélkül, mert sajnos ő a határon van továbbra is. Először úgy volt nem is viszem ki őket, azért egyedül a tömegben nem sok kedvem volt 2 eleven fiúval lavírozni, és az idő is elég zord volt vasárnap. Szombaton a melegben inkább a győri termált választottuk Csilláékkal és Virgiékkel, ők segítettek a gyerekeket felügyelni, így mertem kimenni. A Győrköc-re viszont végül egyedül mentem ki a fiúkkal. Busszal, babakocsival, és persze a mosolygós fotó nélkül, amit megint itthon felejtettem a nagy sietségben. De a gyerekek nagyon jó fejek voltak. Semmi gondom nem volt velük, édesek és szófogadóak voltak, nem volt hiszti, szelektív hallás. A Széchenyi téren kezdtünk, ahol kipróbálták a lábbal hajtható autókat és beült Ádám a repülőbe is. A vizes játékokat nem engedtem, mert ahhoz szerintem nem volt elég jó idő. Ezután a Rába kettős hídon mentünk keresztül, és megnéztük a Radó szigetet. Bálint a babakocsiban ült, és minden játéknál kivettem. Így könnyebb volt közlekedni, és szerencsére nem is ágált érte. Aztán voltunk még a Várfalnál is, ott végigszaladtak Ádámék a Rippel tesók féle szőnyegen és láttuk Ungár Anikót is, épp falatozott. Mondtam Ádámnak, hogy ő egy igazi varázsló. :) De az előadását nem láttuk. 12 körül én kellőképpen elfáradtam, mert hiába voltak jók a gyerekek, azért figyeltem őket rendesen nehogy elkeveredjenek. Vasárnapi ebédünk a Mekiben zajlott, ahol sikeresen levertem az italautomatánál a teli tálcánkat. A pult mögül egyből kiszóltak, hogy hagyjam, kicserélik az egészet. És ki is cserélték, mindent ami a földre esett megkaptunk újra, aztán még ki is hozták az asztalunkhoz. Jófejek voltak nagyon. Szerencsénk volt, hazafelé pont elcsíptük a buszunkat, és az eső is azután szakadt le, hogy leszakadt az ég. 








2016. július 9., szombat

Ha nagy leszek.... (Ádám száj)

Ádám az ölemben ült, beszélgettünk, majd jött a már jól megszokott téma, a majd ha nagy leszek, akkor mit ehetek dolog.

"Anya, ha nagy leszek, én is fogok tojást enni! Vagy tudod mit? Vegyél nekem növényi tojást! Vagy kitaláltam valamit. Csináld úgy, hogy csinálj növényi tejből egy fehér gombócot, és tegyél a közepébe sárga színt!"



2016. július 1., péntek

András újra távol

Szerda reggel ismét elvitték a határra. Nem számítottunk rá, hirtelen jött, konkrétan éjjel 1-kor derült ki, hogy másnap mennie kell neki is. Reméljük nyaralásra hazaengedi! Az még 2 hét. :(
Gyerekek nem fogadták olyan vészesen, mintha fel sem fogták volna még.

Sarazás

Tegnap délelőtt a játszin, sikerült a fiúknak jól összekoszolni magukat. Nem mondom, hogy örömmel néztem végig, de nem felejtettem el, hogy mennyire élveztem ezt én is gyerekkoromban. :) Hazaindulás előtt a játszi melletti csapból hoztam vizet, a nagyját még lent lemostam róluk, otthon meg ruhástól szállítottam őket a bejárati ajtótól a kádig.