2016. október 16., vasárnap

Bálint bölcsis lett

Sok rágódás utána (én rágódtam) döntöttünk úgy tavasszal, hogy Bálintot beíratjuk bölcsődébe. Aztán még mindig ott volt az a verzió is, hogy esetleg mégsem kezdünk szeptemberben. Aztán teltek a hónapok, és közben vissza is kellett jelezni, és végül augusztus 31-én már ott voltam a bölcsis szülői értekezleten. Ott aztán kiderült, hogy Bálint ugyanúgy süni csoportba került mint Ádám az oviban. Tök véletlen egyébként. Ádám az első ovijában és a jelenlegiben is sünibe került szintén. Kisgyermeknevelői (mert nem ám gondozó, vagy dadus, vagy egyéb megnevezés) Ani néni és Zsuzsa néni lettek, Ani néni szoktatta is be aztán. A mi csoportunkban már összeszokott társaság volt, csupán két kisgyermek kezdett szeptemberben, egy kislány, és Bálint. Bálint lett a 12. kisgyermek és így lett teljes a létszám is. 
A beszoktatás szeptember 19-én, hétfőn kezdődött meg. Az első 2 nap 1-1 órát voltunk, ott voltam én is, és kint játszottunk az udvaron. Szerdán már ott hagytam fél órára, minden simán is ment. Aztán nagyon lassan szint negyed óránként nyújtottuk az ottléteket. A második héten ebédelt már ott Bálint, de ott aludni csak a 3. héten aludt ott először. Nem jellemző ez a hosszú beszokás, én meg tudtam oldani, a bölcsi meg kihasználta (de Bálintnak is jobb volt így). Az első ebédelések sem teltek még étkezéssel, konkrétan volt, hogy Bálint közölte az elé rakott főzelékre, hogy "fúúj". De aztán megtört a jég, és elkezdett szépen enni. Az első rendes evészet spenót volt halrudacskával. Mind megette. Aztán mesélték, hogy a gyümölcsöt is tömi, rárabol rendesen. Itthon miért nem eszi, nem értem. Valószínű ez is amolyan közösségi varázs. Állítólag a csoportja is elég jó evő gyerekekből áll. 
Egyébként Ani néni imádja Bálintot. Az első ott alvásánál amikor kijött mondani, hogy Bálint elaludt, úgy fogadott, hogy: "Imádom ezt a gyereket! Olyan tüneményes, és olyan ritka az ilyen kisfiú. Annyira aranyos, úgy szeretem!" Jó érzés volt ezt hallani. 
Egyébként 2 olyan reggelünk volt, amikor úgy kellett rólam leszedni Bálintot, annyira sírt. Aztán elmúlt. Igaz gumicukrot kapott útközben ha nem sír, és az édesszájú nagyfiamnál ez bevált. Nem lett rendszeres, 2-szer alkalmaztam ezt a "trükköt" nála. 
A harmadik héten kezdtünk el reggel 3/4 8-ra járni. Ekkor először elvittem Bálintot, majd Ádámmal átsétáltunk az oviba. Édes szíve hogy mondogatta, hogy milyen jó, hogy csak ketten megyünk. :)
Aztán a negyedik héten már nem mentünk. Jött a betegség. Bálint péntek éjjel fulladt be (krupp), Ádám szombat éjjel. Úgyhogy egy hétig gyógyultak itthon, hétfőn kezdjük meg újra. Egyébként még mindig taknyosak, pedig kapnak mindent becsülettel. 
Múlthéten már megvolt az újabb szülői is Bálintéknál. Elmondták a közeledő programokat (Népmese napja, Márton nap, fényképezkedés, bábszínház), illetve hogy miben és mivel tudunk segíteni a bölcsinek. Gyorsan összedobtunk egy (komolyabb) kiskonyhára valót is, mert nem sok játékuk van, és ez sem volt sajnos, pedig ebben a korban ez nagyon jól leköti őket. Egyébként én is vittem be 2 nagy szatyor játékot és könyvet, aminek nagyon-nagyon örültek is. 

A tapasztalatom eddig pozitív. A legfontosabb visszajelzés, hogy Bálint szívesen megy. Persze van amikor mondogatja, hogy "nem bölcsi", de hamar beilleszkedett. Amikor beérünk és átvesszük a cipőjét, már int, hogy "Szia Anya!", és magabiztosan megy be Ani nénihez ("Ani néni a barátom!") és a többi kisgyermekhez. Büszke vagyok Bálintomra, aki okosan Ádám után megtanulva csókolomot köszön a felnőtteknek és szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen okosan elfogadta ezt az új helyzetet. Ő egy ilyen típusú kisgyerek. Azért persze itthon ragaszkodóbb lett, és bizony igényelni kezdte hogy fogjam kicsit a kezét elalváskor, reggelente pedig csakis én vagyok neki jó. Ölelget, szeretget, bújik.... Imádom!


Első nap a bölcsiben - indulás otthonról

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése