2016. december 12., hétfő

Munkába visszatérés

Sokáig ment a huza-vona, hogy mikor és hogyan menjek vissza dolgozni, amiből a vissza inkább arra vonatkozik, hogy egyáltalán dolgozni, és nem arra, hogy valahová vissza. Féltem az egész munkakereséstől és a sok elutasítástól, és ámblokk mindentől, hogy fog menni, milyen lesz az életünk ezután. Aztán közben Bálint bölcsis lett, én itthonról dolgozgattam, retusálgattam, majd egy nap jött egy telefon és egy hét múlva dolgozni kezdtem. Persze ennél cifrább volt a helyzet. Mert a telefon nem csak úgy jött, hanem baráti társaságból ajánlottak be egy vállalkozóhoz aki irodai alkalmazottat keresett. Aztán ez először nyáron volt, de akkor nem jött össze. Én sem akartam igazán, és nem is én lettem a befutó. De aztán októberben ugyanettől a cégtől újra megkerestek és bár megint jött a nem akarom, a félelem érzése, a mi lesz ha sokat lesznek betegek a gyerekek kérdéskörrel, de végül mivel a cégvezető már szinte unszolt, hogy legalább nézzem meg, hallgassam meg, és hogy akár 6 órában is dolgozhatok, hogy ezt már én sem tudtam kihagyni. Egy bökkenő volt, hogy ez volt október közepén, és azonnal kezdeni kellett volna, de én bevállaltam már egy nagyon nagy retus munkát novemberre, és nem akartam cserbenhagyni azt akinek csináltam. De közben ugye kezdeni is kellett volna. Így megegyeztünk hogy november végéig heti kétszer megyek, és december egytől kezdek rendesen. Nagyon szerencsésnek éreztem magam, hiszen a legtöbb kisgyermekes anyuka 4-6 órás munkáról álmodik, sokan pedig hónapokig sem találnak munkát, nekem meg az ölembe pottyant. És ismét nem kellett állásinterjúkra járnom, ahogy ez eddig sem volt jellemző az életemre. Most egy hete már dolgozom rendesen,de most épp táppénzen vagyok, mert persze Bálint sokat beteg. Eddig valahogy sikerült a heti két munkanapokat a betegmentes napokra igazítani, illetve anyósom is volt vigyázni a fiúkra, és remélem majd tud is jönni még, mert biztos nem lesz könnyű még 1-2 évig. A munka nagyon tetszik, élvezem a teendőket, és a feladatok sokrétűségét. Aranyosak a munkatársak, főleg akivel az irodában dolgozom. Szeretek ott lenni, egyáltalán nem fáradok el, csak a reggelek kemények, az időre elkészülés. Este igyekszem mindent összerakni, szendvicset csinálok, ruhát készítek elő, kakaókat előre a hűtőbe berakva.... így is marha gyorsan elmennek a reggelek. Mentünk Andrással autóval is, mert egy irányban dolgozunk, de most már buszozunk, Én át is szállok egyszer. Hazafelé bár kettőig dolgozom, de csak fél 3kor van buszom, így 3 körül érek Bálintért. Előtte hazarohanok a babakocsiért, mert persze néha nem akar gyalogolni és akkor inkább tolom, mint cipelem, utána megyünk Ádámért. A délutánok is piszok gyorsan telnek, sokszor érzem, hogy úszik a lakás, de azért majd csak belerázódom ebbe az új életbe is. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése