Kicsi Pacáinkkal az ÉLET

 Nem is tudom mikor voltak utoljára itthon nagynénémék Amerikából. Talán 2016-2017 környékén nyár elején. Akkor még kisebbek voltak a fiúk, talán még én sem dolgoztam (nem is emlékszem már), így több időt tudtunk együtt tölteni. Sajnos most már ez kivitelezhetetlen volt, hiszen a munka mellett az iskola sem olyan hely már ahonnan bármikor lehet hiányozni. Viszont épp tavaszi szünet volt, meg húsvét is, így könnyebb volt az időt beosztani. Bár ők már 5-én megérkeztek - szegényeknek az is kalandos volt, mert lekésték a csatlakozási gépüket, ami aztán szintén késett - mi szombaton, 8-án utaztunk Fehérvárra. Rögtön András anyukája felé, Nagyvelegre vettük az irányt, hogy előhúsvétoljunk. Jöttek Gyuriék is, ott volt Gábor kislánya és kisfia, illetve apukája és testvére is. Gyerekek megkapták a húsvéti csomagjaikat, voltak finom húsok, sonka, tojás, nagyon finom húsleves, illetve bögrés mákos süti is. Elég sokáig ott voltunk, utána mentünk apumhoz, mert ott aludtunk most mindannyian. Na ...

 Letelt az idő, András április 6-án hazajött Szentendréről, végzett a tanfolyammal, levizsgázott. Apu egészen április 3-ig volt itt nálunk. Sajnos a március 26-i (vasárnapi) Bozsik kupa betett neki, megbetegedett. Eljött megnézni a fiúkat a DAC pályára. Bálintnak délelőtt, Ádámnak délután volt meccse. S bár le tudott ülni, de mégis elfáradt. Volt hogy a meccsek helyszínei pályán belül változtak (Stadionban voltak), és kellett kicsit gyalogolni. Ilyenkor megizzadt, aztán megfújta a szél. Hétfőre be is lázasodott, 2 napig lázasan feküdt. Szerdára aztán már Bálintot is hazaküldték a suliból,mert volt egy kis hőemelkedése. Persze azt gondolta hogy így is mehet foci edzésre délután, úgyhogy mire hazaértem már edzőfelszerelésben várt otthon, felüléseket csinálva, hogy bizonyítsa, hogy ő jól van, tud menni edzésre. Persze nem engedtem, volt is sírás, meg "Rossz anya vagy". Nagyon lelkessé vált, főleg hogy az edző bizalmat helyezett belé, és megtette kapusnak, kapus mezt is kapott. A...

Tavaly (pont tegnap volt egy éve) hogy a fiúk focizni kezdtek. Bálint kezdte március 21-én, kb. rá egy hétre pedig Ádám is. Eleinte Bálint nagyon kis sete-suta volt. Sokszor csak állt a pályán, rágta a körmét, általában mindig szabadult a labdától ha hozzájutott. Ádámnak egy fokkal jobban ment, elég erősen tudott már akkor is rúgni, meg nagyon gyorsan futott, viszont esetlen volt a mozgása. Sokszor mosolyogtunk hogy kb úgy ugrál a pályán mint egy bakkecske. De aztán nyilván ügyesedtek, és bár idő kellett, de Bálint is megtáltosodott nyár végére és már bátran ügyesen küzd, és imád kapuban lenni. Vetődik, nem fél a labdától. A pályán is ha játszik mer futni, ügyesen passzol. Tetszik, hogy nem önzőzik, észreveszi a szabad embert, és nem a gólszerzés a célja. Ő örül a másik góljának is, hisz egy csapatban vannak, de persze nagyon el is tud keseredni ha vesztésre áll a csapata. Ádám ő más. Ő szeret gólt rúgni, próbálkozik is, és bár azért még mindig többet passzol mint a társai többsége, az...

 Vasárnap Sopronban volt meccse Ádámnak. Ilyenkor családilag szoktunk utazni, de minek után most András hétköznaponként Szentendrére jár, és csak hétvégén van itthon, ez most nagyon sok lett volna neki. Így végül Virgi vitt minket (Patrikkal és Márkkal), pontosabban Ádámot és engem. 13 órára volt megbeszélve a soproni érkezés, 14-kor kezdődtek a meccsek. Néztük Virgivel, hogy ráérünk fél 12-kor elindulni, kényelmesen odaérünk. Csak éppen nem számoltunk azzal, hogy a kocsiból pont most fogy ki a motorolaj, hogy annak a megvétele sem olyan egyszerű, mert nem lehet akármilyet a kocsiba tölteni. Virgi nekiállt telefonálgatni hogy melyiket vegye bele, csak elsőre pont senki nem vette fel. Amikor túljutottunk az izgalmakon s újra nekiindultunk, egy idő után feltűnt, hogy a GPS nem kevesebb km-t mutat, hanem kb. ugyanannyit mint amikor elindultunk Győrből. Valahol nagyon benéztünk egy kanyart és teljesen más irányba indultunk el, mert lassan már 14 órára sem volt biztos hogy odaérünk. A v...

Március 14-én, kedden 16:38-kor megcsörrent a telefonom. Öcsém hívott Messengeren, videóüzenetben. Elsőre nem is gondoltam rá - mert inkább simán telefonon szokott keresni - hogy ez a hívás most kicsit más lesz. Aztán pár mondat után felmutatta azt a kis képet, amit az ember nem tudott egyből nem kilőni, hogy bizony ott azon a fotó egy új kis élet látható. Kimondhatatlan örömöt éreztem, és a gyerekek is mellettem. Ádám egyből halkan megjegyezte magának, hogy reméli kislány. :D Egyébként a gyerekek azóta is sokszor szóba hozzák. Elmondják, hogy mennyire örülnek neki, és Bálint azt is hozzáteszi, hogy végre nem ő lesz a legkisebb a családban. Ádám már társast is kinézett a játékaik közül, amit gondolta odaadhatnánk a picinek. Azt látom, hogy tényleg várják, még ha nem is fogunk majd gyakran találkozni, hiszen Árpiék Fehérváron, mi Győrben. Árpi és Enikő egyébként tavaly ismerkedtek meg, de már akkor látszott hogy megtalálták a másikban azt a "nagybetűs Ő-t" akire az ember vár, ...

 4 év után újra elmentünk az evezős bálba. Nem indultam neki hű de nagy kedvvel, nem vártam, de nem is éreztem tehernek. Egyszerűen csak nem éreztem azt az izgalmat, mint régebben ha mentünk valahová. Ruhával sem nagyon vacakoltam. Úgy voltam vele, hogy van két ruhám, egy fekete és egy kék (ez utóbbit az esküvőnkre vettük), valamelyik csak jó lesz. András a feketét nem akarta, a kékhez viszont kellett kiegészítőket vennünk. Így szombat délelőtt még táskát, nyakláncot és a ruha fölé egy kiskabát/blézer szerűséget kerestünk. Lett is minden, András is vett egy cipőt magának.  Gyerekekre anyu vigyázott, egyébként is itt volt egy szűk hetet, hogy segítsen amíg András távol van. Hozzáteszem tényleg hatalmas segítség volt. Indította fiúkat reggelente, ment értük, főzött, takarított. Nagyon hálás voltam. Mivel az időjárás elég zordra fordult szombatra, szóba sem jöhetett buszozás, vagy séta. Kocsival mentünk, amit otthagytunk, haza pedig taxival jöttünk. Odafele megálltunk pénzt felve...