2017. október 3., kedd

Viszlát bölcsi, helló ovi

Szeptember 1.-jén Bálint is megkezdte az ovit. Csütörtökön még ment bölcsibe, pénteken meg ovis nagyfiú lett. Bölcsiből elköszöntünk, de semmi meghatódás nem volt részemről, mert nekem annyira nem nőttek a szívemhez. Igaz csak egy évet járt Bálint, de azt hiszem egy év alatt megkedvelhettem volna ha akartam volna. Na de vége lett, hallelujja. Még az ajándékon is gondolkoztam, hogy vigyek-e, mert mikor Bálint a szobatisztaság útjára lépett, bizony nem egyszer volt, hogy a gyerek bekakilt a bölcsiben és nemhogy nem öblítették ki a gyerek alsónadrágját, de még a szart is benne hagyták.... No komment. Nem beszélve Bálint kakis fenekéről, amit illet volna szerintem kitörölni. De neeeem gond, hadd szenvedjen a gyerek a kipirosodott fenéktől. Túl léptem rajta, de még mindig ott volt, hogy akkor mit vigyek a két gondozónőnek. Túlzásba semmi esetre sem szerettem volna esni, de egy doboz desszert mellé még éreztem hogy illene valamit. Végül csütörtök délután volt már, és még nem volt otthon semmi ajándékféle. Aztán csak kiagyaltam, így készült el ez, Bálint jele után (öntözőkanna). Egyszerű, látszik, hogy én csináltam, de mégis egy emlék.


Másnap reggel aztán nagy napra virradtunk. Bálint is hivatalosan lépte át az óvoda kapuit. Szintén Süni csoportos lett, és maci lett a jele. Hála a vegyes csoportnak, Ádámmal egy csoportba került, így éreztem, hogy könnyebb lesz így. Ádám nagyon izgatott volt, ő talán - sőt biztosan mondhatom - jobban várta ezt a napot, mint Bálint. Ezt még Bálint is gondolta, érezte, mert mikor az Óvó nénink (Erika néni) megkérdezte, hogy:
- És Bálint, vártad már, hogy gyere az óvodába? - a gyerek nemes egyszerűséggel közölte, hogy:
- Az Ádám várta. 
De persze várta ő is, és bár milliószor elmondta, hogy "Anya maradj ott te is velem!", 1-2 perc után leléphettünk Andrással, mert már futott Ádámmal játszani. 
Napközben kaptunk még egy képet, ahol éppen rajzoltak a fiúk, a mosolygós fiaink. :)

Azóta eltelt egy hónap, az oviba járás gond nélkül zajlik. Reggelente és este azért megvan a nyöszörgés, hogy nem akarok óvodába menni, de ez csak a felkelésnek szól, mert amint felöltöztünk, már nincs gond, sőt mindig mosolygósan megy. Szerencsére nagyon szereti az óvónőket, és őt is szeretik. Bálint egy hihetetlenül zsivány kisfiú, aki baromira képes levenni a lábáról mindenkit. Rosszat csinál, rászólsz, leszidod, ő meg rád mosolyog a zsivány kis nézéssel, odaugrik, megölel, és azt mondja "Szeretlek Anya!". Hát így legyen az ember szigorú....
Eszik, alszik és ovi kezdete óta nem volt balesetünk. Sőt, azóta rendben van a kakilás is. 

Ádámnál vannak visszaesések, pontosabban fegyelmezési gondok. Ezt itthon is tapasztaljuk. Emellett továbbra is lassú az evésben, öltözésben, elkalandozik. Az eszével nincs gond, nagyon kis szivacs, de majd erről egy másik posztban fogok írni. 




2017. augusztus 31., csütörtök

A nyár

Az idei nyár marha gyorsan elment. De tényleg. Még fel sem fogtam, és már vége is lett. 
Most, hogy már dolgozok én is, először is meg kellett oldanunk a nyári szünetet a fiúknál. Természetesen a bölcsiben és az oviban is eltérő időben volt, így 4 + 3 hetet voltak itthon a gyerekek. Szerencsére a nagyszülők segítettek nekünk, így volt itt anyukám két hetet, apukám egyet, a többit meg felosztottuk, illetve akkor voltunk nyaralni is.
A nyári szünet legfontosabb feladata Bálint pelenkamentesítése volt, hogy szeptemberben ténylegesen ovit kezdhessen. Ez az első nap még mission impossible-nek tűnt, aztán egyre ügyesebb lett. A kakival viszont sokáig gondunk volt, talán most, így másfél hónap után jutottunk el odáig, hogy itthon már  wc-ben kakil,de például udvaron, bölcsiben nem szólt, bekakilt inkább. Úgy gondolom, most már ez is rendben lesz, de tényleg láthatóan nála ez egy lassabb és hosszasabb folyamat. Éjszaka sem kerül a legtöbbször pisi a pelusba, de egyelőre azt még hagyom rajta. 

A nyár.... 
Első emlékem a nyárról, hogy idén is voltunk Sárváron fürdeni. Imádták a fiúk és mindketten bátran csúszdáztak. A legjobb fürdőhely - azok közül ahol eddig voltunk, nagyon szeretek odajárni. Igaz, ahogy idősödnek és töltik be a 3., ill. majd a 6. életévüket, úgy a belépőket is egyre jobban megérezzük, de hát ez van. Mi lenne ha többen lennénk.
Voltunk kirándulni a Bakonyban. Szuper kis helyet találtunk, elsősorban Ádám élvezte igazán, de Bálintnak is tetszett. Volt egy kis baleset is, Ádámot véletlenül fejen találta Emmácska egy nagyobb kővel, mert ész nélkül hajigálták a vízbe. Hiába voltak ott kontrollálni őket az apák, ilyenkor is látszik, hogy pillanatok alatt megtörténhet a baj. Nem lett nagyobb baj szerencsére. Voltunk libegőzni is Eplényben, és mivel pont apák napjára esett a kirándulás, így nekik ingyenes volt a kör. Csak 3-an mentünk a 2 apa és én, Csilla vigyázott a gyerekekre. Bár voltak szülők akik vitték a gyerekeket is, mi nem mertük Andrással a fiúkat.




Aztán július elején ott volt az elmaradhatatlan Győrköc fesztivál is. Idén jöttek fehérvári barátaink a gyerekeikkel, és anyum is itt volt velünk. A nyitónapot még mindig hanyagoljuk, az ilyenfajta tömeghez még mindig nincs türelme a fiúknak. De szombaton kint voltunk, és ahogy nőnek úgy tudnak egyre több dolgot kipróbálni. Sajnos vannak helyek ahol egyre hosszabb a sorban állás, hiszen egyre többen jönnek az ország különböző pontjairól, egyre nagyobb az érdeklődés. De azért a Radó szigeten mindig tudnak játszani a fiúk.





Júliusban még megünnepeltük Bálint szülinapját, augusztusban meg nyaralni voltunk. Fürödtünk idén is Lipóton, ahonnan hatalmas vihar kergetett minket haza, voltunk szalonnát sütni András evezőstársaival lent a csónakházban, aminek következtében teljesült Ádám nagy vágya, hogy estig bent maradjunk a városban. Így esett, hogy este 10-kor még fagyiztunk, és láttuk az úszó zenélő kivetítős szökőkutat is.
Idén nyáron sokat fagyiztunk, sokat játsziztunk - még mindig az én fiaim a legkoszosabbak az udvaron - volt strandolás, kirándulás, próbáltuk kihasználni a jó időt.
Sajnálom, hogy vége a nyárnak, mi nagyon szeretjük ezt az időszakot, még a reggeli ébredés is sokkal könnyebb volt.


2017. augusztus 14., hétfő

Mátraháza

Az idén Mátraházára mentünk nyaralni, a Honvédségi Üdülőbe. Nagyon vártam már, főleg a hely miatt. Ahogy idősödök, úgy vágyom jobban a hegyekbe, az erdős, csendes, nyugalmat árasztó helyekre, míg korábban nekem a nyaralás egyet jelentett a vízzel. Kikapcsol, megnyugtat. Ádám családi házra vágyik, én meg olyan családi házra, ami fenyők, fák között bújik meg, -egy kis kuckó, ahová az ember pihenni tér haza.
Visszakanyarodva az idei nyaraláshoz...
Augusztus 7-én hétfőn indultunk, egészen pontosan 7:15-kor. Korán terveztünk menni, mert tudtuk hosszú lesz az út, megállókat kell közbeiktatnunk. Az autópályát kerültük, félve a dugótól, balesettől, így András szépen megtervezte, hogy milyen utakon fogunk utazni, milyen megállóhelyeket érintve. Az idő nem volt túl barátságos, vasárnap már visszahűlt, és a hétfő is hűvöskésen indult. De utazáshoz pont jó volt, ha már a klíma tönkrement a kocsiban.

Az első megálló a Meki volt Tatabányán. De a Mekibe ilyenkor még nem volt happy meal, így átmentünk a mellette lévő Burger Kingbe. Igaz, itt meg nem mentes a nuggets, de gondoltuk nem lesz gond - nem lett szerencsére. Közben Bálintot már itt át kellett öltöztetni, mert bepisilt, úgyhogy miután valahogy pisimentesítettem a gyermekülést, pelenkával együtt indultunk újra útra. Hosszú volt az út, nekem is hosszú. Pesten lassan haladtunk, bár én nagyon szeretem a gyönyörű épületeket. Lelkesen mutattam Ádáméknak a Szabadság szobrot, Lánchidat, Budai várat, és persze emlékeztettem őket az Anna Peti Gergő mesére, ahol már olvastunk ezekről.
Időközben Ádám bealudt, Bálint csak kb 15-20 percet pihent, sajnos megébredt mikor megálltunk egy benzinkútnál, hogy kávét vegyek magunknak.
12 körül érkeztünk meg Mátraházára, ahol megkaptuk a szobánk (212-es) kulcsát, de mielőtt felcuccoltunk volna, beültünk ebédelni. Rögtön ki is választottuk a menüt az 5 napra, mikor mit kérünk majd, illetve Ádám tej és tojásmentes menüjét is összeállítottuk.




 

A délutánt a szálláson töltöttük. Felfedeztük a presszót, ahol fillérekért kávéztunk, üdítőztünk, és fagyiztunk, illetve ahol Ádám imádott léghokizni és csocsózni. Sokat játszottunk együtt, sokszor négyesben is, élveztem nagyon. Volt az üdülőben játszótér trambulinnal, hintával, csúszdával, mászókával és homokozóval. A játszótér mellett műfüves focipálya, és teniszpálya, amit egyszer biztos ki is fogunk használni ha a gyerekek nagyobbak lesznek. Estére kölcsönöztünk ki Gazdálkodj okosan társasjátékot, amivel este 11-ig játszottunk Ádámmal. Jajj de élveztem, és milyen jó lesz ha már valóban tudunk majd úgy együtt játszani, hogy mindkét fiúval, és amikor már ténylegesen érteni fogják a szabályait a komolyabb társasoknak is.

Másnap (aug.8.) vonatozást terveztünk, így elmentünk autóval a közeli Mátrafüred településre,és onnan kisvasutaztunk egyet Gyöngyösig. Jó volt, de mégsem az az igazi erdei vasút volt, amit én annyira szerettem Lillafüreden sok évvel ezelőtt. Gyöngyösön sétáltunk egyet, és megbeszéltük, hogy visszajövünk a Folk fesztiválra, ami hasonlít a Fehérvári Királyi napokra. csak kicsiben. Míg odafele szinte csak  mi voltunk a vonaton, addig visszafele tele volt, sőt egy plusz kocsit is hozzá kellett csatolni.
























A képen még nem látszik, de Bálint álmában bepisilt, s míg  András próbálta a kezével feltartani a pisit, hogy ne legyen minden olyan, én rázkódtam a nevetéstől, belegondolva, hogy valószínű szegény András nadrágja is olyan lett.
Délután még visszamentünk  fagyizni Gyöngyösre, illetve hogy megnézzük a táncosokat, de sajnos nem sok mindent láttunk. Az esti szabadtéri fellépés belépős volt, arra meg nem adtunk ki már pénzt, mert nem volt biztos, hogy a gyerekek akár fél óránál többet bírnának, tudván, hogy már 8 óra volt, és a levegő is rendesen elnyomott mindannyiunkat.

Szerdára (aug.9.) már elég meleg volt, így fürdést terveztünk. Mezőkövesdre mentünk a Zsóry fürdőbe. Nem volt rossz, bár Sárvár olyan magasra rakta a mércét, hogy elájulva sem voltunk. A hullámmedence volt mindannyiunk kedvence, Ádám hatalmasakat kacagott, élvezte nagyon, és Bálint is szerette, igaz ő kicsit visszafogottabban. A csúszdázás csúszdák hiányában elmaradt, egy családi csúszdán mentünk 2-szer Ádámmal, de olyan tömeg volt, hogy aztán nem erőltettük. Menü tekintetében igazán strandolós napunk volt, lángosoztunk, volt vattacukor, fagyi, stb.




Augusztus 10-én, csütörtökön reggeli után először tettünk egy kirándulást az üdülő környékén. András mondta, hogy vannak túraútvonalak, menjünk egyet. Igen ám, csak Bálint kb. 100 m után hisztizni kezdett, hogy valaki vigye, illetve bár a fákon ott volt a túraútvonal jelzés, de a susnyás benőtt mindent. :D Azért mi kicsit túráztunk, és láttunk mókust is, meg szarvasbogarat. Bálint persze egy idő után már semminek nem örült, cipeltette magát, nem élvezte a túrázást.



Ebéd után pedig Sástóra kirándultunk. Ez is közel volt az üdülőhöz, igaz autóval mentünk, úgy volt olyan 10 perc kocsikázás. Először jégkrémeztünk egyet, majd csónakot béreltünk. A tó kicsi volt, így 20 perc után már kezdett unalmassá válni. Kikötöttünk, és megnéztük a kilátót. A kilátó egy régi fúrótoronyból lett kilátóvá kialakítva. Magas volt, és kezdek rájönni, hogy annyira nem szeretem a magasságot. A messzeségbe elnézve semmi bajom nem volt, de kihajolva, úgy lenézve a mélybe,  megborzongtam kicsit. Ádám persze nyugtatott: "Ne félj Anya, gyere mögöttem!" Bálintot András vitte fel és le, Ádám önállóan közlekedett. Egyébként a látvány csodaszép volt.

 


Sástó után ismét Gyöngyösre mentünk, most sikerült elcsípnünk 1-2 táncegyüttest is, sőt egy gyermek előadást is megnéztünk a Kuttyomfitty társulat jóvoltából. Volt benne ének, néptánc, nagyon tetszett a gyerekeknek. Tátott szájjal hallgatták, nézték. 





Utolsó teljes napunkon (aug, 11, péntek) először egy rövidet túráztunk. Nos itt volt rendes ösvény, és a gyerekek botoztak végig, így jóformán egy nyikkanás nélkül tettük meg a 2 km-es (oda-vissza) szakaszt.




A túra után megebédeltünk, majd elindultunk Bükkszékre strandolni. Erre a napra már esőt és lehűlést mondtak, nos mi ezt nem tapasztaltuk. Sőt, kifejezetten meleg volt. Bár egy kisebb strand volt a bükkszéki, de nagyon szép környezetben volt. Csúszdázni itt sem tudtunk, viszont volt egy szuper gyerekmedence, ahol még Bálint is mert karúszó és úszógumi nélkül pancsolni. Ádám meg az úszás alapjait kezdte elsajátítani, úgy mint lent tartotta a fejét több másodpercig a víz alatt, próbált siklani és a karjával is haladni. Volt egy nagyobb medence, oda mi is bemehettünk, ott meg dobáltuk őket és ugráltak a medence széléről.



Másnap, aug. 12-én szombaton hazaindultunk. Véget ért a nyaralás sajnos, letelt az 5 nap. Hazafelé Székesfehérvárnak vettük az irányt, és ott töltöttünk még egy napot. András anyukája vigyázott este a fiúkra, mi pedig elmentünk András testvéreivel egyet Bebe és Király Viktor koncertre a belvárosba, aztán egy jó kis klubba, majd hazafelé még a LeBaron disco-ba is betértünk (millió éve megvan, de sosem voltam korábban), ahol 90-es évek retro zenéit játszották. Csak emiatt és teljesen hirtelen ötlettől vezérelve mentünk be. De összességében jó kis este volt. Mert bár tényleg szuper és tartalmas hetet töltöttünk a fiúkkal, ez az este gyerekmentesen nagyon jól esett mindkettőnknek. 




2017. július 17., hétfő

5 éves és 3 éves

Ádám tavasszal betöltötte az 5. életévét, Bálint pedig pár napja a 3-at. Nagyfiúk már, összecsiszolódtak, sokat játszanak együtt. Egyre több a fiús vonás, mostanában folyton harcolnak,  ami amolyan verekedés-féle. Ritkán van sírás, bár előfordul, de nagyon szeretnek így játszani. Elhiszem.... én is szerettem anno így játszani az öcsémmel.

Ádám szeptembertől nagycsoportos lett. Értelmes, kedves kisfiú, sok-sok kérdéssel. Sok minden érdekli, könnyen megjegyez dolgokat, és ami nagyon jó, könnyen meg is érti a dolgokat. Az oviban év végén volt felmérés, és nagyon megdicsérték. Valószínű nem lesz plusz egy évünk, így már jó ideje erősen törjük a fejünket az iskolaválasztáson. Sokat fejlődött a mozgása is, egyre ügyesebb, erősebb. A hintázás  persze még néha kifog rajta, szinte érthetetlen hogy ne tudjon valaki hintázni. :D Szeret apával focizni, biciklizni, homokozni (a homokszórás sajnos még mindig megvan), x-boxozni, és társasozni. Oviban is inkább társasozni szokott. Már nem fél a víztől, magabiztos a medence és a Balaton vizében is. Nemsokára megkezdi az ovin belül az úszást, ha élvezni fogja, tervezem, hogy külön is eljáratjuk. Az okos kisfiú persze sokszor szemtelen és alkalmi süket, úgyhogy van vele dolgunk rendesen.
Az allergiája javult is meg nem is. Jobban tolerál, például olyan pékárútól, kenyértől ami tartalmaz tejszármazékot, tejet, már nincs baja, de az allergének köre szélesedik. Sokféle pollenre allergiás, a parlagfű kereszt allergénjei szoktak problémát okozni. A tünetek is változóak. Van, ami csalánkiütést okoz, van ami hasmenést, van ami orrdugulást. Néha vannak kitörései, igazságtalannak tartja, hogy még nem nőtte ki az allergiáját, pedig már elmúlt 5 éves, és nagy fájdalma, hogy nem ehet mogyorót (erre jobban allergiás mint a tejre). Pedig de szereti a magvakat.
A kilók nehezen mennek rá fel, jelenleg olyan 17 kg körül van és 112 cm. A lába 27-28-as. Tejfogacskái még mind megvannak, még nem kezdődött meg nála a fogváltás - ezt nem is bánom.
Ha olyan cipő van rajta, akkor szeret segíteni, általában szépen összepakol, persze csak ritkán magától. Már szégyenlős, tavasszal pl. zavarba jött az egyik ovistársának a nővére előtt, nem mert előtte átöltözni, nem akarta, hogy a kislány lássa az alsónadrágját.
A családját nagyon szereti, szeret Fehérváron lenni, utál hazajönni. Mindig várja, hogy valaki jöjjön hozzánk, és van egy hatalmas vágya: családi házban szeretne élni. (A másik vágya, hogy menjünk Amerikába repülővel nagynénémékhez - csupa pénztárcabarát, könnyen megvalósítható vágy) :)

Bálintunk, ő most lett 3 éves múlt héten. Ő egy nagyon erős akarattal rendelkező kis pasi. Annyira más a két fiú. Ő könnyen megsértődik, és nem olyan egyszerű kiengesztelni, nem az a típus. Igazi fiú, könnyen barátkozós, szerintem az oviban már az első héten meglesznek a kis barátai, míg Ádám a mai napig sokszor játszik egyedül, ha nincsenek körülötte a megszokott barátai. Bálint is egy csupa báj, kedves kisfiú, nagyon tud hízelegni. Sokszor fut mostanában oda hozzám és mondja hogy szeret és csakúgy lenyom egy puszit. Van, amikor újra úgy viselkedik mint egy kisbaba, nem beszél, csak gügyög, mintha ettől több babusgatást kaphatna.
A bölcsiben nagyon jól eszik, itthon nagyon nem. Ezt egyébként ésszel fel nem foghatom. A főzelékeket szereti, azt itthon is megeszi, kedvence a tökfőzelék. Édesszájú, mindig nasiért epekedik. :)
Szeret motorozni (továbbra is szerelem minden ami motor), autókkal játszani, gyerekekkel játszani - hihetetlen társasági ember tud lenni. Persze ennek ellenkezője is előfordul, ha szégyenlős valaki előtt, vagy olyan kedve van éppen. Sok mindenben önálló, de a pelust nagyon a végére hagyta. Most hogy szünet lett az oviban, és ő is itthon maradt, tudtuk csak megkezdeni vele a leszokást. Nem igazán mutatott hajlandóságot. Aztán levettük róla a pelust és belevágtunk a közepébe. Az első nap milliószor pisilt be, el is voltam keseredve. Aztán a 3. nap már szólt, hogy pisilni kell. Így 3 hét után még mindig nem mondanám, hogy sikerült, sínen vagyunk, de ha odafigyelünk akkor nincs baleset. Most már egyre többször szól ő is, de ha nem,akkor igyekszünk mi többször wc-re vinni. Nem bilizik - kinőtte mire használatba vettük - így marad a szűkítő. Talán jobb is így. A kaki még problémás, az még simán megy a bugyiba, nem szól sajnos. Remélem ez is csak idő kérdése és rendben lesz.
Aztán ugye nagyfiúknak a cumit sem szabad állandóan a szájukban tartani, azt is sikerült az alvásokra leredukálni.
Bálint alacsonyabb továbbra is mint Ádám ekkor volt, 94 cm és kb. 13 kg. A testfelépítése is másabb, zömökebb, erősebb testalkatú, míg Ádám vékony, magas. Bálint cipőmérete 23-24-es, sokat nem nőtt a lába. Viszont sajnos nem mindegy milyen cipőt veszünk neki, mert egy nem jó talpkiképzésű cipőben fáj a lába, és volt már hogy sántított is emiatt.

Ádám és Bálint jó testvérek. Szeretik egymást, és ezt jó látni. Szoktak marakodni, mindenből versenyt csinálnak, ki nyomja meg a lift gombját, vagy ki kapcsolja le a tévét, de sokszor megölelik egymást, és jó elvannak együtt.
Nem mondom hogy nincsenek félelmeim a jövőt tekintve, hogy fogok bírni két fiúgyermekkel. Vannak dolgok amikben szigorúak vagyunk, de nem vagyunk azok a vaskalapos szülők, sokat jár a fejemben, hogy mit hogy kellene, hogy később ne legyen gond. Sokat vagyunk mi is türelmetlenebben, inkább én, ezen elég nehezen tudok változtatni. De rajta vagyok az ügyön. :)



2016. december 12., hétfő

Munkába visszatérés

Sokáig ment a huza-vona, hogy mikor és hogyan menjek vissza dolgozni, amiből a vissza inkább arra vonatkozik, hogy egyáltalán dolgozni, és nem arra, hogy valahová vissza. Féltem az egész munkakereséstől és a sok elutasítástól, és ámblokk mindentől, hogy fog menni, milyen lesz az életünk ezután. Aztán közben Bálint bölcsis lett, én itthonról dolgozgattam, retusálgattam, majd egy nap jött egy telefon és egy hét múlva dolgozni kezdtem. Persze ennél cifrább volt a helyzet. Mert a telefon nem csak úgy jött, hanem baráti társaságból ajánlottak be egy vállalkozóhoz aki irodai alkalmazottat keresett. Aztán ez először nyáron volt, de akkor nem jött össze. Én sem akartam igazán, és nem is én lettem a befutó. De aztán októberben ugyanettől a cégtől újra megkerestek és bár megint jött a nem akarom, a félelem érzése, a mi lesz ha sokat lesznek betegek a gyerekek kérdéskörrel, de végül mivel a cégvezető már szinte unszolt, hogy legalább nézzem meg, hallgassam meg, és hogy akár 6 órában is dolgozhatok, hogy ezt már én sem tudtam kihagyni. Egy bökkenő volt, hogy ez volt október közepén, és azonnal kezdeni kellett volna, de én bevállaltam már egy nagyon nagy retus munkát novemberre, és nem akartam cserbenhagyni azt akinek csináltam. De közben ugye kezdeni is kellett volna. Így megegyeztünk hogy november végéig heti kétszer megyek, és december egytől kezdek rendesen. Nagyon szerencsésnek éreztem magam, hiszen a legtöbb kisgyermekes anyuka 4-6 órás munkáról álmodik, sokan pedig hónapokig sem találnak munkát, nekem meg az ölembe pottyant. És ismét nem kellett állásinterjúkra járnom, ahogy ez eddig sem volt jellemző az életemre. Most egy hete már dolgozom rendesen,de most épp táppénzen vagyok, mert persze Bálint sokat beteg. Eddig valahogy sikerült a heti két munkanapokat a betegmentes napokra igazítani, illetve anyósom is volt vigyázni a fiúkra, és remélem majd tud is jönni még, mert biztos nem lesz könnyű még 1-2 évig. A munka nagyon tetszik, élvezem a teendőket, és a feladatok sokrétűségét. Aranyosak a munkatársak, főleg akivel az irodában dolgozom. Szeretek ott lenni, egyáltalán nem fáradok el, csak a reggelek kemények, az időre elkészülés. Este igyekszem mindent összerakni, szendvicset csinálok, ruhát készítek elő, kakaókat előre a hűtőbe berakva.... így is marha gyorsan elmennek a reggelek. Mentünk Andrással autóval is, mert egy irányban dolgozunk, de most már buszozunk, Én át is szállok egyszer. Hazafelé bár kettőig dolgozom, de csak fél 3kor van buszom, így 3 körül érek Bálintért. Előtte hazarohanok a babakocsiért, mert persze néha nem akar gyalogolni és akkor inkább tolom, mint cipelem, utána megyünk Ádámért. A délutánok is piszok gyorsan telnek, sokszor érzem, hogy úszik a lakás, de azért majd csak belerázódom ebbe az új életbe is. :)

Ádámszáj - Dínóláb

Vasárnapi ebéd itthon, húsleves az asztalon. Merünk a gyerekeknek répát, tésztát a tányérba, majd előkerül a húsos tál, amiból kikandikál egy csirkeláb is. Ádám a legnagyobb komolysággal kérdezi:

"Ez dínó láb??????"

2016. október 16., vasárnap

Bálint bölcsis lett

Sok rágódás utána (én rágódtam) döntöttünk úgy tavasszal, hogy Bálintot beíratjuk bölcsődébe. Aztán még mindig ott volt az a verzió is, hogy esetleg mégsem kezdünk szeptemberben. Aztán teltek a hónapok, és közben vissza is kellett jelezni, és végül augusztus 31-én már ott voltam a bölcsis szülői értekezleten. Ott aztán kiderült, hogy Bálint ugyanúgy süni csoportba került mint Ádám az oviban. Tök véletlen egyébként. Ádám az első ovijában és a jelenlegiben is sünibe került szintén. Kisgyermeknevelői (mert nem ám gondozó, vagy dadus, vagy egyéb megnevezés) Ani néni és Zsuzsa néni lettek, Ani néni szoktatta is be aztán. A mi csoportunkban már összeszokott társaság volt, csupán két kisgyermek kezdett szeptemberben, egy kislány, és Bálint. Bálint lett a 12. kisgyermek és így lett teljes a létszám is. 
A beszoktatás szeptember 19-én, hétfőn kezdődött meg. Az első 2 nap 1-1 órát voltunk, ott voltam én is, és kint játszottunk az udvaron. Szerdán már ott hagytam fél órára, minden simán is ment. Aztán nagyon lassan szint negyed óránként nyújtottuk az ottléteket. A második héten ebédelt már ott Bálint, de ott aludni csak a 3. héten aludt ott először. Nem jellemző ez a hosszú beszokás, én meg tudtam oldani, a bölcsi meg kihasználta (de Bálintnak is jobb volt így). Az első ebédelések sem teltek még étkezéssel, konkrétan volt, hogy Bálint közölte az elé rakott főzelékre, hogy "fúúj". De aztán megtört a jég, és elkezdett szépen enni. Az első rendes evészet spenót volt halrudacskával. Mind megette. Aztán mesélték, hogy a gyümölcsöt is tömi, rárabol rendesen. Itthon miért nem eszi, nem értem. Valószínű ez is amolyan közösségi varázs. Állítólag a csoportja is elég jó evő gyerekekből áll. 
Egyébként Ani néni imádja Bálintot. Az első ott alvásánál amikor kijött mondani, hogy Bálint elaludt, úgy fogadott, hogy: "Imádom ezt a gyereket! Olyan tüneményes, és olyan ritka az ilyen kisfiú. Annyira aranyos, úgy szeretem!" Jó érzés volt ezt hallani. 
Egyébként 2 olyan reggelünk volt, amikor úgy kellett rólam leszedni Bálintot, annyira sírt. Aztán elmúlt. Igaz gumicukrot kapott útközben ha nem sír, és az édesszájú nagyfiamnál ez bevált. Nem lett rendszeres, 2-szer alkalmaztam ezt a "trükköt" nála. 
A harmadik héten kezdtünk el reggel 3/4 8-ra járni. Ekkor először elvittem Bálintot, majd Ádámmal átsétáltunk az oviba. Édes szíve hogy mondogatta, hogy milyen jó, hogy csak ketten megyünk. :)
Aztán a negyedik héten már nem mentünk. Jött a betegség. Bálint péntek éjjel fulladt be (krupp), Ádám szombat éjjel. Úgyhogy egy hétig gyógyultak itthon, hétfőn kezdjük meg újra. Egyébként még mindig taknyosak, pedig kapnak mindent becsülettel. 
Múlthéten már megvolt az újabb szülői is Bálintéknál. Elmondták a közeledő programokat (Népmese napja, Márton nap, fényképezkedés, bábszínház), illetve hogy miben és mivel tudunk segíteni a bölcsinek. Gyorsan összedobtunk egy (komolyabb) kiskonyhára valót is, mert nem sok játékuk van, és ez sem volt sajnos, pedig ebben a korban ez nagyon jól leköti őket. Egyébként én is vittem be 2 nagy szatyor játékot és könyvet, aminek nagyon-nagyon örültek is. 

A tapasztalatom eddig pozitív. A legfontosabb visszajelzés, hogy Bálint szívesen megy. Persze van amikor mondogatja, hogy "nem bölcsi", de hamar beilleszkedett. Amikor beérünk és átvesszük a cipőjét, már int, hogy "Szia Anya!", és magabiztosan megy be Ani nénihez ("Ani néni a barátom!") és a többi kisgyermekhez. Büszke vagyok Bálintomra, aki okosan Ádám után megtanulva csókolomot köszön a felnőtteknek és szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen okosan elfogadta ezt az új helyzetet. Ő egy ilyen típusú kisgyerek. Azért persze itthon ragaszkodóbb lett, és bizony igényelni kezdte hogy fogjam kicsit a kezét elalváskor, reggelente pedig csakis én vagyok neki jó. Ölelget, szeretget, bújik.... Imádom!


Első nap a bölcsiben - indulás otthonról