2018. március 19., hétfő

Futura Élényközpont - Mosonmagyaróvár

Már nagyon vártuk ezt a 4 napot, bár az időjárás sajnos teljesen téliesre fordult. Csütörtökön András szolgálatban volt, de péntekre kitaláltuk, hogy elmegyünk egyet kirándulni. A zord időjárás szabadtéri programot nem engedett, így választottuk Mosonmagyaróváron a Futura Élményközpontot. Volt tervben, hogy idén elmegyünk Pestre a Csodák palotájába, akkor még nem tudtunk a mosonmagyaróvári lehetőségről, így most ennek nagyon megörültünk. A belépő 7500 Ft volt négyünknek (családi belépő) mely a planetáriumi csillagászati előadás, a Tesla villám generálás és a Science Show árát is tartalmazta. Lett volna lehetőség egyéb programokon is részt venni, de az időnket az alapcsomag is teljesen kitöltötte. Egyébként a fiúk nagyon élvezték, annak ellenére, hogy Bálint még 3 és fél éves csak. Talán annyi, hogy ő máshogy fogta fel, ő a játékos részét, míg egy nagyobb már tanulhat is belőle. A Science show annyira nem kötötte le őket, de a planetáriumi előadást imádták. 

Az interaktív kiállítás 4 szinten volt megtekinthető. A fiúk egyik helyről rohantak a másikhoz, mindent ki akartak próbálni. Ha az ember valóban mindenhol elidőz, elolvasgat kicsit, akkor valószínű egy nap alatt nemigen lehet végigjárni a kiállítást. A rohangáló gyerekekkel is közel 4 órás program volt. Mi felnőttek is kipróbáltunk több mindent, és valóban élveztük. (Még András is a 24 órás szolgálat után :) ). 












Gyerekszáj - Ádám

"Anya! Egyszer majd elmegyünk a világ végére?"

2018. március 15., csütörtök

Ádám elkezdett úszni

Nemrég a lépcsőház hirdetőfalán felfedeztem egy szórólapot miszerint március elején úszásoktatást indítanak gyerekeknek. Andrással voltak beiratkozni a fiúk február végén - én épp SZM gyűlése voltam az oviban. Kiderült, hogy hétfőn és szerdán van úszás, este 6 és 7 óra között. Befizették az első hónapot, ami 14.400,- Ft volt. Kicsit sokalltam, főleg, hogy már az is lejátszódott a fejemben, hogy ez majd duplázódik, ha ketten is járni fognak....
Március 5-én megvolt az első úszás. Ádám nagyon izgatott volt, rettenetesen várta. Oviban is csak erről tudott beszélni. András most el tudott vinni minket autóval, így elsőre könnyebb volt, meg nem is nagyon tudtam, hogy hol van  Fekete István "Vuk"  Iskola. Majdnem elkéstünk, mert parkolóhely nem volt. Ádámmal én ki is szálltam hamarabb, még mielőtt András leparkolt, és besiettünk. Névsorolvasással kezdett a vezető hölgy, Jutka néni, majd akinek olvasta nevét, az a gyerek be is mehetett. Nekünk szülőknek még várnunk kellett kicsit kint, csak később mehettünk be. Ekkor már bemelegítettek egy férfi oktatóval. Körbeállták a medencét, hajolgattak, karkörzéseket csináltak, nagyon helyesek voltak. Aztán kettészedték a társaságot, a nagyobbak mentek a férfi oktatóval, a kicsik, kezdők meg Jutka nénivel és két fiatal oktatóval maradtak. Ádám nagyon élvezte, ügyes volt, imádta. Azóta már négyszer volt, és nagyon büszke vagyok rá. Eddig bemehettünk velük, sajnos a továbbiakban már majd kint kell megvárni az edzést. A 4 alkalom alatt megtanultak már buborékot fújni, gyakorolgatják a lábtempót. Ádám a játékot szereti a legjobban, ami az utolsó 5 percben van. Ilyenkor vihetnek be magukkal játékokat. Ő az elsüllyedő kis karikákat szereti a legjobban. Imád a víz alatt lenni, sokszor azt veszem észre, hogy az úszóedző már kezébe veszi, mert Ádám csak újra és újra bukik a víz alá, és gondolom egy idő után már félti. :) 

A videó minősége nem a legjobb, mert már kicsinyítve van, de nagyjából kivehető. Ádám kék sapiban van.



Itt pedig kb 20 mp-nél engedi el az oktató és ő már megy is a víz alá. :)


2018. február 15., csütörtök

Farsang és Bálint névnap

Az úgy volt, hogy már próbáltam időben megbeszélni a fiúkkal, hogy minek szeretnének farsangon öltözni. Ádám első nekifutásra igen banális ötletekkel állt elő, úgy mint Miffy nyúl a meséből, aztán érdeklődési körnek megfelelően (és egy kis terelgetéssel, mert nem volt kedvem kreatívkodni) megleltük mindkét fiú számára az áhított jelmezt. Így választott Ádám Star Wars-os jelmezt, úgy mint klón katona, és Bálint pókembert. Meg is rendeltem Kínából egész jó áron és reméltem, hogy 1 hónap alatt rendben meg is érkezik. Ádámé két hét után meg is érkezett, de Bálinté sajnos nem. A bajom az volt, hogy itthon ilyen jelmezeket horror áron árulnak, így el kellett kezdeni alternatív jelmezen gondolkodni. Volt itthon egy lovagi páncélos jelmez is, gondoltam megmutatom neki, hátha jó rá és esetleg tetszik is neki. Tetszett! Annyira tetszett, hogy utána azt hajtogatta, hogy "Anya, biztosan nem jön meg a pókember jelmez!". Már csak kiegészítő kellett hozzá, úgy mint kard és pajzs. A pajzsot én készítettem kartonból, a kardot meg megvettem a Régióban. Ádám jelmeze sajnos kissé nagy lett, így valamit kellett kezdeni vele. Az ujjánál felvarrtam, de alulról már nem tudtam és bő is volt, így amolyan Dórisan megoldva, egy cipőfűzővel kötöttem fel/meg a derékrésznél. 😂
Reggel nagyon izgatottak voltak, ezt sejtettem is, hogy így lesz, ezért 10 perccel hamarabb indultunk el otthonról. Nem tévedtem sokat, lassan ment az öltözés, mert a gyerekek egymást lesték, már ment a csevej, szervezkedés, nagyon fel voltak dobódva. Felvették a jelmezeket, még csináltam pár fotót, és elköszöntem tőlük. Délután amikor mentem értük, jelezték az óvónők, hogy nem aludtak a fiúk, sőt Ádám  nem is ebédelt, mert annyira elfáradt délelőtt, hogy aztán ebédidőben már hulla volt, nem evett, és amikor következett az alvásidő, túlesett a holtponton, és csak forgolódott. Egyébként jól érezték magukat nagyon. 
Persze a nap másik fő pontja volt Bálint névnapja volt, ami számára csak a farsang után vált érdekessé, addig nem is nagyon érdekelte. 😊 Hazaértünk, és még le sem vetkőztünk, amikor már nyújtogatta a fejét, hogy hová dugtam az ajándékát, mire felvilágosítottam, hogy nem karácsony és mikulás van, az ajándékot most tőlem kapja, illetve Ádámtól, mert Ádám nevében is vettem egy kis apróságot. Sőt, Ádámnak is kellett valami apróság, mert ugye gyerek, ha Bálint kap, akkor neki is kell kapnia. 😏 Aztán jöttek a telefonok is, köszöntötték Bálintot, a telefon pedig kb. két órán keresztül volt a fülemen, ami már kissé fárasztó volt, de hát ez van, így a jó, hogy hívják. Andrással is beszélt többször is, mert ugye ő most távol van tőlünk egy hete, ismét a határon. Már várjuk, hogy itthon legyen, főleg én, mert igen lefárasztanak a fiúk! 



Ja! Természetesen a farsang után egy nappal, a pókember jelmez is megérkezett. Murphy.....

2018. február 7., szerda

Mindenhol, mindenki beteg

Amerre csak nézünk, betegek körülöttünk a gyerekek, felnőttek egyaránt. Tombol az influenza járvány, ráadásul idén elég rendesen támad. Mi még eddig megúsztuk (kopp-kopp-kopp), de felső-légúti betegségből már kaptunk pár hete mi is. Bálintnak a krupp jött elő így másfél év után újra, és még kúpunk sem volt itthon. Szegény annyira megijedt, hogy nem kapott levegőt, hiába nyugtattuk, kértük, hogy ne sírjon, mert csak rosszabb lesz, nem használt. Annyira köhögött, sírt egyszerre, hogy még le is hányt szegényem. Egész éjjel nyitott ablaknál aludtam vele, 2 takaróval betakarózva. Szerencsére kúp aztán utána meg már nem is kellett, másnapra már nem fulladt, igaz a köhögés nehezen kopott ki. Ádám "csak" hurutosan köhögött, ami persze rá is ment a fülére. 2 napot én voltam itthon velük, 3 napot András. 
Tegnap meg én voltam szarul. Éjjel fázni kezdtem, két takaró is kevés volt. Mértem hőt, de csak 37,8 volt. Ennek ellenére ramatyul éreztem magam, émelyegtem, nem is mentem aznap dolgozni. Végigaludtam a napot. Ma már mentem, mert próbálom tartalékolni a táppénzt a gyerekekre, mert félek nincs még vége. Az oviban már szóltak, hogy mintha Bálint megint krupposan kezdett volna el köhögni, úgyhogy gyorsan neki is álltunk inhalálni, meg adtam neki calciumsk-ot, torokfertőtlenítőt, este meg majd kap antihisztamint. Jó lenne megúszni. András holnap megint megy a határra.
Munkahelyemen ráadásul most nagyon sok a munka, hamarosan ISO felülvizsgálat lesz, és rendbe kellene vágni minden papírt addigra. Hjajj, nehéz ez a kisgyermekes lét munka szempontjából.

2018. február 4., vasárnap

Bele a közepébe

Sokat kihagytam, de érzem, hogy jó lenne néha 1-2 dolgot lejegyezni - főleg, hogy most elkezdtem visszaolvasgatni, és olyan nagyon jó volt nosztalgiázni. 

Nem tudom honnan kezdjem, miről írjak, nagyon vissza már nincs kedvem nyúlni.

Ádám marad ovis még egy évet - így döntöttünk. Ő ment volna, és az esze teljesen meg is van hozzá, de a kis lelke még nincs felkészülve rá, és hát kell még erősödnie, önállósodnia. Gondban voltak oviban is, hogy mit javasoljanak, mert attól tartanak kicsit, hogy mennyire fog unatkozni jövőre, viszont kell még neki egy év más tekintetben. Így ránk bízták mit szeretnénk, és így döntöttünk amellett, hogy nem sietünk - annak ellenére, hogy én nagyon vártam, hogy kezdjen ősszel.

Én pedig munkahelyet váltottam. Elegem lett a korábbi helyemből, lelkileg megviselt sok minden, és bár a munkát és a munkatársaimat igen szerettem, a főnököm nem volt egy egyszerű ember. Én pedig úgy döntöttem, hogy nem fogok olyan helyen dolgozni, ahonnan gyomorgörccsel jövök haza, és aztán a családomon meg csattan az egész. Szeptember közepén mondtam fel, az egy hónap felmondási időmet nagyjából letöltöttem, betanítottam a helyettem felvett lányt (szegény), majd másfél hónap után sikerült találnom másik munkát. Nem sok helyre adtam be a jelentkezésem, sajnos nagyon leszűkültek a lehetőségek avégett, hogy számolnom kellett azzal, hogy ha nincs András itthon, nekem akkor is el kell hoznom a fiúkat az oviból legkésőbb fél 5-kor. Nálunk sokszor már 4 előtt is alig van gyerek az oviban. Így eleve kiestek azok a helyet, ahol fél 5-ig volt a munkaidő, és kiesett az a hely is ahol bár csak 4-ig, de a város másik végén volt. Irodai munkát kerestem - adminisztratív, gazdasági ügyintéző, és persze azért abból sem akadt millió a neten. Aztán egyszer csak találtam a munkaügyi oldalán egy olyan hirdetést, ahová gazdasági ügyintézőt kerestek számítástechnikai céghez, délelőtti műszakban. Így volt megadva. Megpróbáltam, behívtak és végül engem választottak. Persze az állásinterjún kiderült, hogy csak 5 órában kell nekik valaki, ami nyilván így pénzben sem számottevő, de aztán osztottam szoroztam, és úgy voltam vele, hogy:
1.) Találtam munkát.
2.) Tetszik amit csinálni kell.
3.) Részmunkaidős, tehát a gyerekeket könnyen tudom rendezni amíg kicsik.
4.) 10 percre sincs gyalog tőlünk. 
November végén kezdtem, és bár belekerültem a sűrűjébe és nagyon elfáradtam az elején, még most is elmondhatom, hogy tényleg tetszik. Sokáig nem is mertem kimondani, nehogy forduljanak a dolgok. Remélem továbbra is rendben lesz, most így két hónap után is még sok újat tanulok, amit külön élvezek, mert a megszerzett tudást már nem veszi el tőlem senki. :) A kolléganőmet is csípem, a többi kollégám meg itt is férfi mint az előző helyen. Azért Olgi kolléganőm hiányzik nagyon, ő nagyon a szívembe lopta magát. 

Végül egy kedvenc kép  fiúkról még szilveszterről:





Ja, és még valami!
Apukámat megműtötték, csípő protézist kapott. Még augusztusban indult a történet, amikor is öcsém titokban bejelentette egy maszek dokihoz, ahol aztán szépen diagnosztizálva lettek a problémák. Ott feltették apunak a kérdést, hogy mit szeretne, mert másfél év a nyugdíjig még nagyon sok idő, hogy sántán és örökös fájdalommal élje a mindennapjait. A válasza az volt könnyes szemmel, hogy: "Egészséges szeretnék lenni!" Így elkezdődött rögtön minden ami a műtéthez kellett, sok-sok kivizsgálás, és október 20-án végül sor került a műtétre is. Nagyon rendes volt a doki, hogy így előretette apumat, és nagyon büszke vagyok apukámra, hogy ilyen ügyesen és becsülettel végigcsinált mindent. Azóta aput kicserélték. Rengeteget változott. Több mint 15 kilót leadott, kimozdul újra a lakásból, sétál, mosolyog, ismét falja a könyveket (kórházi unalmas hetek hozták magukkal), röviden összefoglalva, újra él. Volt azóta nálunk is, és többször lejött velünk sétálni. Tervei vannak nyárra, a jövőt tekintve, úgyhogy azt hiszem mérhetetlenül hálás vagyok az öcsémnek, hogy megtette ezt a lépést, és bejelentette aput akkor augusztusban orvoshoz. 

2017. október 3., kedd

Viszlát bölcsi, helló ovi

Szeptember 1.-jén Bálint is megkezdte az ovit. Csütörtökön még ment bölcsibe, pénteken meg ovis nagyfiú lett. Bölcsiből elköszöntünk, de semmi meghatódás nem volt részemről, mert nekem annyira nem nőttek a szívemhez. Igaz csak egy évet járt Bálint, de azt hiszem egy év alatt megkedvelhettem volna ha akartam volna. Na de vége lett, hallelujja. Még az ajándékon is gondolkoztam, hogy vigyek-e, mert mikor Bálint a szobatisztaság útjára lépett, bizony nem egyszer volt, hogy a gyerek bekakilt a bölcsiben és nemhogy nem öblítették ki a gyerek alsónadrágját, de még a szart is benne hagyták.... No komment. Nem beszélve Bálint kakis fenekéről, amit illet volna szerintem kitörölni. De neeeem gond, hadd szenvedjen a gyerek a kipirosodott fenéktől. Túl léptem rajta, de még mindig ott volt, hogy akkor mit vigyek a két gondozónőnek. Túlzásba semmi esetre sem szerettem volna esni, de egy doboz desszert mellé még éreztem hogy illene valamit. Végül csütörtök délután volt már, és még nem volt otthon semmi ajándékféle. Aztán csak kiagyaltam, így készült el ez, Bálint jele után (öntözőkanna). Egyszerű, látszik, hogy én csináltam, de mégis egy emlék.


Másnap reggel aztán nagy napra virradtunk. Bálint is hivatalosan lépte át az óvoda kapuit. Szintén Süni csoportos lett, és maci lett a jele. Hála a vegyes csoportnak, Ádámmal egy csoportba került, így éreztem, hogy könnyebb lesz így. Ádám nagyon izgatott volt, ő talán - sőt biztosan mondhatom - jobban várta ezt a napot, mint Bálint. Ezt még Bálint is gondolta, érezte, mert mikor az Óvó nénink (Erika néni) megkérdezte, hogy:
- És Bálint, vártad már, hogy gyere az óvodába? - a gyerek nemes egyszerűséggel közölte, hogy:
- Az Ádám várta. 
De persze várta ő is, és bár milliószor elmondta, hogy "Anya maradj ott te is velem!", 1-2 perc után leléphettünk Andrással, mert már futott Ádámmal játszani. 
Napközben kaptunk még egy képet, ahol éppen rajzoltak a fiúk, a mosolygós fiaink. :)

Azóta eltelt egy hónap, az oviba járás gond nélkül zajlik. Reggelente és este azért megvan a nyöszörgés, hogy nem akarok óvodába menni, de ez csak a felkelésnek szól, mert amint felöltöztünk, már nincs gond, sőt mindig mosolygósan megy. Szerencsére nagyon szereti az óvónőket, és őt is szeretik. Bálint egy hihetetlenül zsivány kisfiú, aki baromira képes levenni a lábáról mindenkit. Rosszat csinál, rászólsz, leszidod, ő meg rád mosolyog a zsivány kis nézéssel, odaugrik, megölel, és azt mondja "Szeretlek Anya!". Hát így legyen az ember szigorú....
Eszik, alszik és ovi kezdete óta nem volt balesetünk. Sőt, azóta rendben van a kakilás is. 

Ádámnál vannak visszaesések, pontosabban fegyelmezési gondok. Ezt itthon is tapasztaljuk. Emellett továbbra is lassú az evésben, öltözésben, elkalandozik. Az eszével nincs gond, nagyon kis szivacs, de majd erről egy másik posztban fogok írni.