2014. május 27., kedd

Újabb védőnő és terhesgondozás

Délelőtt védőnőhöz voltunk hivatalosak Ádámmal, délután dokihoz. 

10.20-ra mentünk a Liezen-M utcába, és viszonylag hamar be is kerültünk. Pisit nem vittem, azt mondtam nem volt itthon miben vinnem, de igazság szerint én ilyen melegben már nem szívesen cipelem. A bacik is jobban szaporodnak.... pisiltem inkább helyszínen . Addig Ádámot megint bent hagytam a védőnővel és egy hang nélkül el is volt. Amikor visszaértem (kb 2 perc múlva) egy nagy mosollyal és öleléssel fogadott és már ment is vissza játszani. Leült egy asztalhoz, és lefoglalta magát végig. Le voltam nyűgözve. Pisim, vérnyomásom rendben volt, a súlyom is aránylag - jelenleg 7-8 kiló plusznál járok. Kaptam beutalókat vérvételre, és megnézte Bálint szívhangját is. Ezt már Ádám is megnézte, nagyon tetszik neki a szívhang. Itthon is hallgattuk már többször is - igaz mióta erősek Bálint mozgásai nem veszem elő. A védőnő megdicsért, hogy minden eredményem folyamatosan milyen jó.... milyen érdekes, Ádámnál meg folyton cseszegetett mindenért. 
Dicsérte Ádámot is, hogy milyen okosan eljátszik. Kérdezte a bilizést, mire mondtam neki, hogy egyszer már hajlandó volt pelus nélkül ráülni (lásd a képen). Sőt ma is kihozta a WC-ből és kérte vegyük le a pelust és ráült kb 1 percre. Persze egyelőre semmi, de ez így tök jó, mert nem erőltetek semmit, annyira haladunk előre amennyire ő szeretné. :)
Aztán megbeszéltünk egy időpontot június 6.-ra, amikor is kijön hozzánk. Mondtam neki, hogy lehet addigra már bútorunk is lesz Bálintnak, mert most még  a pocakomon kívül nem sok nyoma van annak, hogy jön a kistestvér. Csak mosolygott. Legközelebb június 23-án megyek hozzá, akkor leszek 36. hét 6 napos. Ádámmal ilyenkor folyt el a magzatvizem. :) 


Délután aztán mentünk terhesgondozásra H.Z.-hoz is. Naná hogy indulásunk előtt 20 perccel kezdett el az ég dörögni és kb. félúton jártunk, amikor ránk szakadt az ég. Készültem, Ádámnak felszereltem a napernyőt, én meg vittem magamnak esernyőt. Szerencsére nem áztunk szét, de azért volt, hogy egy fa alatt álldogáltunk pár percet, annyira szakadt. 
Megérkeztünk, pisiltem gyorsan, aztán mehettünk is be. Ádám szokásához híven közölte a dokival, hogy "baba, nézzük!", majd, hogy "Nem jó!" - mutatván a kikapcsolt monitorra. Aztán meg is néztük Bálintot és megmondom őszintén, hogy talán most először éreztem azt ultrahang közben, hogy úristen, az ott Bálint, milyen nagy, milyen szép, mennyire jól látszik. Komolyan mondom a 4D sem okozott ilyen boldog érzést. Már csak a feje látszott a monitoron, de az valami eszméletlen módon.
Kerek kis feje van, nyitogatta a szemeit, száját. Dugdosta ki a nyelvét és eszméletlen édes volt a kis pofija. a szája totálisan olyan mint Andrásé, szép formás. Hatalmas érzés volt. Csak áradoztam a dokinak folyamatosan, hogy milyen jó! :) Megmérte az adatait, mondta, hogy 2000 - 2150 gramm körül van, szépen fejlődik, rendben van. Megbeszéltük, hogy kb. 2 hét múlva menjek vérvételre, magához pedig 23.-ra rendelt vissza. Aztán mondta azt is, hogy nem lesz 5 napot június végén, de akkor még úgysem szülök. Én meg néztem rá, hogy dehát Ádám is..... nem emlékszem a pontos dátumra mit mondott mikor nem lesz, de tán nem is baj. Úgy döntöttem mára, hogy nem foglalkozok többet a vajon mikor érkezik Bálint kérdéssel, nem fogok időpontokat belőni, mert úgyis a természet és Bálint fogja eldönteni. Ha András nem lesz itt, nem lesz itt. Fogja a kezem más. Ha a dokim nem lesz itt, akkor megszülök másnál. Doki nélkül sem volt problémám. Max megspórolom a dokinak szánt összeget. :D Szóval felesleges magam stresszelni, mert úgysem tudom befolyásolni a dolgokat. A lényeg, hogy Bálint rendben megszülessen, egészségesen és Ádám is rendben legyen itthon. 
Kérdeztem dokit, hogy a kórházi ultrahangra mikor kell mennem, de aztán mondta, hogy nem kell mennem, mert ezt most megcsinálta. A kórházban is ő csinálta volna. Az adatokat összehasonlítottam Ádáméval, és kb. azonos időben készült a 2 felvétel és Bálint pár mm-rel kisebb az akkori Ádámnál, de nagyjából azonos eredményeik lettek. 
Hazafelé még szakadt az eső, egy darabig vártunk is az elindulással, de aztán nekiindultam. Kb. félúton jártunk amikor elállt az eső, kisütött a nap, és újra dög meleg lett. Kerestem a szivárványt is Ádámnak, de sajna nem sikerült megtalálnom a "gyögyörű szivárványt" - ahogy ő szokta mondani.



2014. május 25., vasárnap

Gyereknap

Na ez az ami ma nálunk annyira nem volt. Hiába voltak programok több helyen is. Állatkertezni nem akartam, azt majd együtt Andrással. A Radó sziget jónak tűnt, de nem mertem egyedül kimenni Ádámmal. Így maradt a közelben lévő Pláza, ahol megmondom őszintén, lószar sem volt. Persze volt, de olyan kis semmilyen, nem Ádám korosztályának való. Gondoltam, akkor veszek neki egy új Bogyó és Babóca könyvet, de a melyiket szeretnéd kérdésre közölte, hogy nem kell most neki. A lufi jobban lekötötte, amit osztogattak és amit addig lóbált, dobált, ütött neki mindennek (pálcán volt), míg lerepült a pálcáról és a könyvesbolt közepén elszállt a polcok felett miközben leeresztett. Aztán ha már ott voltunk, betértem a Rossmann-ba és vettem megint pár dolgot Bálintnak és magamnak a kórházi napokra. Turiztam a Hádában, közben Ádám felült 1-2 érmebedobós autóba/motorba. Aztán még betértünk a játszóházba kicsit, mert ki volt írva, hogy 20 perc ingyenes - persze mire mi mentünk már nem volt az, de ez nem változtatott a tényen, hogy be fogunk menni. Ádám eltökélt volt. :) Tök szépen eljátszott, simán végigülhettem volna az időt egy kisszéken, de volt ott egy kisfiú a szüleivel (22 hós) aki kiszemelte Ádámot és egyfolytában bántalmazni akarta. Ment utána, követte, aztán végül úgy fejbe vágta egy játékkal, hogy a szívem szakadt meg annyira sírt Ádám. A szülők egyébként normálisak voltak és próbáltak odafigyelni, de ez egy amolyan óvatlan pillanat volt. Egyébként meg persze rohadt mérges voltam, de nyilván  nem mutattam, mert Ádám is üthetett volna és akkor én is szarul éreztem volna magam. Aztán el is indultunk hazafelé, és persze rohanósra is kellett venni, mert már jött az eső, ami szerencsére még megvárta míg hazaértünk. 
A nagy rohanás aztán egyszer megállásra is kényszerített félúton, mert jól bekeményedett és szúrt a hasam... még most is sokszor elfelejtem hogy nem megy ez úgy mint pocaklakó nélkül....
Ádám egy tündér jó gyerkőc volt ma. Kivéve hogy nem aludt napközben. :) De olyan jól lehet már vele "beszélgetni", idéz a mesékből, összeköti a mindennapi dolgokkal, általánosságban véve szót is fogad. Ha rosszat csinál, előfordul, hogy bocsánatot kér és mondja, hogy "Anya mérges". Segíteni akar sok mindenben, néha olyanban is amiben nem kéne. :) Azt hiszem az elmúlt napok jól teltek, megkönnyítette a már nehezedő állapotomat. Lehet holnap már másképp lesz, de most még csak mosolygok, és imádom a mindennapokat a 2 évesemmel. 


 




2014. május 24., szombat

Kismama fotózás

Hirtelen jött az ötlet, hogy ha már András nem lát pocakosan,  jó lenne neki megörökíteni. Ádámnál ő csinált rólam fotókat, és Dia barátnőm, de most ugye András nincs itthon, Dia meg nagyon elfoglalt és keveset találkozunk és Ádám mellett egyébként is minden nehezebb.
Aztán a facebook-os baba-mama fórumon érdeklődni kezdtem, és végül Nóri felajánlotta, hogy készít rólam szívesen ingyen fotókat. Nagyon megörültem, és persze egyből kaptam is az alkalmon, főleg, hogy láttam 1-2 képét is.
Tegnap volt a fotózás. Nagyon készültem, izgultam. Amíg Ádám aludt próbáltam kicsit szépítkezni, és aztán vártuk Nóri érkezését. Rögtön amikor megláttam, olyan barátságos volt, hogy teljesen elszállt az izgalmam. Olyan kis kedves, bizalomgerjesztő, mosolygós szintén anyuka állt előttem, hogy egy percig nem éreztem magam feszélyezve. Oké, azért fehérneműben előtte is szégyenlős voltam, de mindenki előtt (kivéve a fiam - még) az vagyok. Hozott kellékeket is, én fehérneműre vetkőztem és kaptam egy kis szoknyafélét, hogy ne látszódjon a bugyim és a csodaszép combom, fenekem. :) Ádám közben mesét nézett, néha odanevetett, a kellékekkel játszott. Nóri őt is próbálta elkapni, de annyira nem akart velem fotózkodni.

 


 





Aztán felöltöztem, és elindultunk a közelünkben lévő Erzsébet ligetbe. Ide Viki barátnőmék is elkísértek Biussal, hogy Ádámot lekössék, amíg Nóri fotóz. Kerestük a megfelelő zöld területet, szép hátteret.



 








Nagyon kellemes délután volt, olyan hálát éreztem Nóri felé, pedig akkor még nem is láttam a fotókat. Abban biztos vagyok, hogy a későbbiek során is keresni fogom, és szívből fogom ajánlani mindenkinek (http://norabfoto.blogspot.hu/2014/05/kismamafotozas-dori.html#more ).

Andrásnak még este küldtem át fotókat fb-on, nagyon tetszettek neki is! Beszélni csak holnap reggel fogunk először, mert szolgálatban van, és most fogja látni csak a többi képet is. :) Kíváncsi leszek nagyon! :)))


2014. május 22., csütörtök

Mostanság

Végre itt a jó idő! Imádjuk!
Ádám pocsolyába lépett, és nem sáros, hanem vizes lett a cipője, átázott.... Két nap múlva taknyos lett és köhögni kezdett. Rögtön homeós bogyót adtam neki, úgy tűnik hat! 
Mára én is taknyos lettem és érzem a torkom. Pedig én is szedtem be direkt megelőzésképpen homeós bogyót (azt az oscilo.... izét) és citromot mézzel. Nem jött be. És persze trüsszögök.... egyéb problémák is felmerülnek miatta. 
1 délután elfelejtettem bekenni naptejjel az arcom, rá 2 órára felerősödtek a májfoltjaim az arcomon. 
Ádám jobban eszik - sokkal! Valamelyik nap már 4 halrudacskát megevett. Igaz köret nélkül, de az a legkevesebb. Sőt, megkóstolta az epret és ízlik neki. Ráadásul nem allergiás rá!!!! Éljen! Tartottam tőle, hogy erre is az lesz. Cseresznyét is vettünk, mert Bogyó és Babóca "Barátság" c. meséje után rendkívül izgatta a fantáziáját. Nem kell neki. Megnyalta, de még nem szánta rá magát az evésre.
A leggyakoribb válasz a "Mit kérsz enni?"kérdésre: "Halacskát!.... Sokat!" 
Kapott gumicukrot. Nem jött be neki. Így továbbra is maradnak a szirupos/kanalas vitaminok. András tud hozni kintről és ott lett volna olyan ami gumicukorhoz hasonló állagú. András néha nagyon hiányzik és már sokszor simogatom a monitoron keresztül az arcát, mikor beszélünk skype-n. 
Ádám sokat számol, és imádja a háromszög formát. A palacsintát és a kaják nagy részét ilyenre kell neki felvágnom. :) Jó lenne ha ez az érdeklődés azt jelentené, hogy jó lesz matekból. :D De nem valószínű, hogy egyenes út vezetne odáig. 
Ádám néha durva. valamelyik nap lelökte Biust a székről, hogy odaülhessen ő. Sőt arrébb lök másokat szívbaj nélkül. Csodálatos! :(
Egyre szebb mondatokat alkot. Mert nekem az egy gyönyörű mondat volt mikor kijött utánam a konyhába és közölte, hogy "Anya, vége a mesének!" Olyan furcsa, hogy egyik napról a másikra elkezdenek ragozni. 
Két dolog esetén úgy mondja "kettők".
Valamelyik nap rámutatott Bálint 4D-s képére és azt mondta "Baki Bálint". Soha nem mondtam neki így.  Egyébként Bálint nagyon sokat nőhetett, mert szétnyomja a hasam....és nagyon nehéz is. 
Ádám kezd tisztába lenni a szabályokkal. ez nem azt jelenti hogy be is kívánja tartani. De ma közölte velem, mikor cipővel befutottam a nappaliba, hogy "Anyaaaa! Cipő! Nem!" Aztán amikor portalanítottam az állólámpát, szintén: "Anyaa! Lámpa szamanta! Forró!" (szamanta= nem szabad)
Nagyon sokat dalolászik. Pillanatok alatt felismeri kevés kis dallamból is az általa már hallott, szeretett dalokat. Andrásra ütött ebben, nagyon örülök neki! Most már egyre több mondókát együtt mond velem. Leginkább csak a sorok végét, de ez is olyan jó.

Én fáradok! Pontosítok: Elfáradtam! Nagyon sokat nőtt pocakom és hirtelen minden nehezebb lett. A játszin egyfolytában arra vágyom hogy leülhessek, mert fáj derekam, keményedik hasam, de persze Ádám mostanában pont nem szeret homokozni. Mindenki megjegyzi egyébként, hogy mennyire kikerekedtem hirtelen. Hétfőn megyek dokihoz, és védőnőhöz is. Szerintem a súlyom is nagyot ugrott. Kedden betöltöttem a 32. hetet. Papíron még 8 hét. Valójában... ??? Lehet csak 5. Nagyon kíváncsi vagyok. Már gondoltam indítok egy szavazást, ki mit tippel. Aztán majd meglátjuk ki lesz hozzá a legközelebb. :) 


2014. május 14., szerda

Nagyon elfáradtam...

Mióta hazajöttünk egyfolytában pakolok. Nem muszájból, hanem mert megvan a löket hozzá. Talán fészekrakó ösztön? Szortírozok, átrendezek - no nem bútorokat pakolok, mozgatok, hanem próbálok mindennek helyet találni. Újra és újra rádöbbenek mennyire kicsi ez a 49 nm. Néha kivágnám a dolgok felét a kukába, de tudom, hogy hiányozna. Meg van amit nincs szívem, mert úgy kaptuk, vagy egy vagyont fizettünk érte. Ilyenkor látom azt, mi az amire tényleg szükség volt, és mi az ami baromi fölösleges. Az biztos, hogy ma már kétszer meggondolom mit veszek meg, mire van valóban szükségünk. A mai pakolás után fáj mindenem. A létrát már vissza sem tudtam rakni a helyére, mert nem bírtam megemelni. Fáj a derekam.

Azonban megkezdtem a vásárlást. Mindennap veszek valamit. Megvan a pelenkázó is, amit majd június elején el is hoznak nekünk. Olx-en találtam,  Péren volt, írtam is Andrásnak, hogy végre egy ami a közelben van és még megfelelő is, aztán nevetve írt vissza, hogy a gazdája pedig 2 szobával arrébb van tőle. Útban van már a légzésfigyelő, és 1-2 dolog unokatesóméktól is. Alizéktól kapunk kiságyat, szomszédtól matracot. Már vettem 2 új szoptatós melltartót is a régi 4 mellé, amik csak itthon lesznek használatba véve olyan szürkék, aztán vettem pamut tundra bugyikat  a kórházba (még eldobhatót is akarok), szoptatós hálóinget, ami mellé még kellene még egy, plusz van még kettő régebbről. Szerettem volna egy vékony köntöst is, de sehol nem találok (jó áron), így lehet a végén az nem lesz - vagy az gáz? Nem akarok hülyeségeket venni, tényleg csak azt ami muszáj. Viszont tudom, hogy akkor leszek nyugodt, ha 1-2 héten belül már a kórházi csomagom is készen lesz, és persze bepakolva megvárja míg András hazaér. :D





2014. május 13., kedd

Újabb kiruccanás - és egyben az utolsó is

.... egy időre legalábbis. Nagyon fárasztó már megtenni ezeket a távolságokat és persze be- illetve kipakolni, bőröndből öltözködni, alkalmazkodni.

Még április 30.-án jött hozzánk András nővére Andi és kisnagylánya Fanni. Este érkeztek, másnap délután pedig együtt utaztuk vissza Fehérvára. Andi vitte haza a kocsinkat, aminek 11-én lejárt a műszakija és eladásra vár majd. András kint léte remélhetőleg Bálint mellett egy másik családtagot is hozni fog magával - muszáj lesz, mert így hogy bővülünk, a család meg szerteszét az országban, utaznunk kell, kell a nagyobb autó. Andiékkel délelőtt még lementünk a játszinkra, hogy lássa ő is, hogy majd hova kell vinni Ádámot nyáron. :) Ugyanis a 36. héttől felváltva lesz velünk valaki folyamatosan. András anyukája kezd pár nappal. Mivel ő elég nehezen mozog, Ádámot nem tudja kivenni kádból, nem tud utána futni játszin, ezért ő kezd és csak pár napra hívtam. Majd Bálint érkezése után várjuk újra, és akkor majd unokázhat is már és András is itthon lesz. Aztán jön Andi, majd Eni és végül július 5-től anyukám. Már fejben rakom össze a listát (leírást) Ádám szokásairól, étrendjéről, mit ehet, mit nem. Attól már egyre kevésbé félek, hogy trauma lesz neki ha nem leszek - bár nem tudhatom - mindenesetre nagyon szeret már mindenkivel. Olyan aranyos volt egyébként, Andit és Fannit együttesen Gerizte, mindkettőjüket ugyanígy szólította. És persze már mindenhova menniük/jönniük kellett nekik is, különben sírás volt. 

Aztán április 30-án még egy örömhír is fogadott. Drága barátnőm, Judit kisfia megszületett! Judittal gyerekkorunk óta barátnők vagyunk, és kislányával ugyanúgy május 10-re volt kiírva, mint én Ádámmal. Aztán Ádám jött 37. hétre, és rá 5 napra Hanna is megérkezett. Aztán Juditéknél újra kopogtatott a gólya, és bár mondogatta, hogy milyen jó lenne megint együtt babát várni, mi még nem terveztünk tesót pár évig. De aztán pár nappal, miután bejelentette, hogy 12. hetes kismama, én is elárulhattam neki az akkor még nagyon friss hírt. 

Szóval hazaértünk május 1-jén délután. Másnap délelőtt játszitam Ádámmal, délután pedig átmentünk András anyukájához. Előtte Judit párjával megbeszéltük, hogy meglepem Juditot, és bemegyek vele a kórházba. Ádámot pedig otthagytam maminál, mindezt úgy, hogy ilyet azóta még nem tettem, mióta már nem csecsemő. Csodák csodájára pedig elvolt, és csak egyszer sírt utánam, és akkor is sikerült könnyen megnyugtatni. Na, ekkor nyugodtam meg én is, hogy nem lesz talán olyan nagy gond amíg kórházban leszek. 

Vasárnap indultunk apuval Szarvasra. Jajj, hát apu mennyire várta már, hogy menjünk. Vett ki szabit is. Én a lombik évében voltam nála utoljára, akkor Andrással, így már jó volt Ádámmal is eljutni hozzá. Az út hosszú volt (3 órás), de Ádám oda és vissza is aludt másfél órákat, és a maradékot is nézelődéssel töltötte. Jól elvoltunk, Apa egyfolytában azt emlegette, hogy mennyire jó, hogy ott vagyunk, és milyen rossz lesz majd ha elmegyünk, kiürül a lakás, hiányozni fog neki Ádám. Sokat játszott vele, esténként mesét olvasott neki. Apu is elég nehezen mozog, így általában csak ülve játszott Ádámmal és a nagy séták és az ígért peca is elmaradt, de voltunk Poroszlón a Tisza-tavi Ökocentrumban. No, ez sem volt rövidebb út, (kb. 135 km) de szuper volt. Én navigáltam térképről, és egyszer sem mentünk rossz irányba. :D Ezen a helyen található Magyarország legnagyobb édesvizi akváriuma, hatalmas élmény volt. Nekem a vizák nagyon tetszettek, úgy néztek ki mint a cápák (a neten nézve még azt is hittem azok... de hát édesvizi akvárium....szóval no komment). Lifttel közlekedtünk, a látnivalók más-más szinten voltak, és mindig Ádám nyomta a gombokat. A durva, hogy néha elég volt csak a számot mondani, és ő azt nyomta. Fel volt dobódva, az akváriumhoz még kétszer vissza kellett vele mennem és egész úton azt hajtogatta, hogy "Méceccer!" 
Apunál éreztem először Bálintot úgy mozogni, hogy annyira kidugta a lábát, hogy meg tudtam fogni a kezemmel. Nem tudom elmondani az érzést, földöntúli volt, különleges élmény, annyira közel éreztem akkor magamhoz őt! Egyébként már a hasam minden területén érzem a testrészeit, van hogy egyszerre. Fogy a helye, nő, és egyre inkább közeledik, hogy kibújjon a pocakomból. Még 9 hét papíron, és várom a szorításokat, hogy egy 8 hétig bent is maradjon. Így akkor András is ott lehet a születésénél. Bááár.... nagyon érzem, hogy hamarabb fog jönni, de nem akarok ezt bebeszélni magamnak, és hát András annyira vágyik rá, hogy ott legyen. 

Szombaton hazaértünk Győrbe, Apa hozott vissza minket. Jó végre itthon! Persze jó volt otthon és apunál is, de az itthon az itthon. Azóta is egyfolytában jár az agyam, szedem össze a gondolataimat mit kell még venni, beszerezni, megcsinálni. Kapkodni nem akarok, de már folyamatosan veszegetem Bálint érkezéséhez szükséges holmikat. Szortírozok, pakolok itthon, próbálok helyet csinálni.

Végül 1-2 kép:
Reggeli papánál

Játszin is voltunk

A szokásos reggeli kakaó

"Gyere Papa, majd mutatom az utat!"

Hármasban

A liftben

Az Ökocentrumban is volt játszótér

Papával



2014. május 6., kedd

30. hét betöltve

El sem hiszem!!!!! 
Papíron 71 nap van vissza szülésig, szerintem kb. 2 hónap.

Emlékszem ez a 30-as szám Ádámnál is elég mágikusan hatott rám.

Most egyébként azon aggódom épp, hogy egyelőre a babakocsit és a kisruhákat kivéve szinte semmink nincs még. Hazautazunk aputól Szarvasról (mert épp itt vagyunk) és szerintem nekiállok Bálint birodalmának és a hiányzó dolgok beszerzésének. Pfff..... előre félek Ádám mellett hogy fogok haladni. 



2014. május 5., hétfő

Eleven

Ádám nagyon eleven. De nagyon-nagyon az! Ami persze jó, de az már kevésbé, hogy a félelemérzete egyenlő a nullával, és emellett vakmerő is. Így, ennek következtében tele van sérülésekkel- Jelen pillanatban NÉGY is található a fején.
Az elsőt és másodikat úgy szerezte, hogy leesett a kanapéról, és esés közben az üvegasztal szélébe bevágta a fejét. Nem esett magasról, nem esett nagyot, de hangja volt, és nagyon sírt. Igaz nem olyan sokáig, de azért orvosnál kötöttünk ki, mert a bal szeme sarka vérzett. Nem nagyon, de biztos ami biztos alapon megmutattam doki néninknek, akihez amúgy is épp hivatalosak voltunk 2 éves státusz miatt. Elküldött minket szemészetre rögtön, de szerencsére semmi olyan nem történt, nem sérült a szeme, csak felszíni sérülés volt, az is a bőrén. 
Aztán a másik két sérülést is egy azon helyszínen és napon szerezte. Először a hinta lökött vissza, majd leesett a padról. Egy horzsolás és egy újabb kék folttal gazdagodott az arcocskája. 
Hihetetlen egyébként. Pedig folyton figyelmeztetem, figyelem, de nem tudom ennél jobban. Ez most egy ilyen korszak/időszak. Kissé félelmetes, de úgy tűnik egy darabig még elfog tartani. 

Ja, a doktor néninél ott volt egy védőnő is. Nem a mienk, hanem egy sokkal jobb fej, így kérdeztem. Elmondtam Ádám nem / szar evését, mind mennyiséget, mind választékát illetően. Kaptam tanácsokat, és megnyugtatást, hogy két évesen nem a legfontosabb dolguk a gyerekeknek az evés - nyilván ez nem a jó étvágyú gyerekekre vonatkozik :D - ne aggódjak, hiszen a súlya rendben van, nem beteges. Az sem baj, hogy nem eszik felvágottakat, lehet ő teszi jól, de a húst főétkezéskor mindenképpen próbálgassam. 
Úgyhogy próbálkozom, kutatok új kaják után. Most végre találtam olyan macis formájú panírozott csirkemellett, amiben se tojás, se tej nincsen. Ráadásul ESZI!!!!! Ízlett neki, és ettől nagyon boldog vagyok. Igaz, halacskának hívja, de eszi! :)


2014. május 2., péntek

Terhesgondozás

Hétfőn voltam Dr. H.Z.-nál. Ismét kettesben Ádámmal, ismét a szokásos módon. A váróban ügyesen eljátszott, egyből ment a játékos sarokba. Autózott, labdázott. Néha kicsit elevenebb volt, és hangosabb, de fegyelmezhető. 
Ismét azzal indított, hogy nézzük a babát, de én elárultam H.Z.-nak, hogy voltunk 4D-n, és így ez most elmaradt. Megvizsgálni megvizsgált természetesen, és a méhszájam tökéletesen zárt továbbra is, azonban mondtam neki, hogy erősebb lett a folyásom, amit tapasztalt is - mármint hogy valami nincs teljesen rendben - és írt fel rá Klion-t. 
Megkérdeztem tőle, hogy vállalná-e a szülést, és hogy mennyi az esélye, hogy Bálint is előbb fog érkezni, mint ahogy Ádám is tette ezt, és ahogy anyumnál is mindketten hamarabb jöttünk tesómmal. Azt mondta, hogy elvileg a szülés oké, csak augusztus elején nem lesz, addig meg úgysem húzom ki. :) Továbbá sajnos elképzelhető, hogy Bálint is hamarabb fog jönni, mert tendencia felmutatható, de persze nem 100 %. A 40. hetet szerinte tuti nem fogja megvárni. Aztán persze naivan megkérdeztem nem lehet-e valahogy, mondjuk fekvéssel a szülést késleltetni, de mondta, hogy nem, és nem is érdemes visszatartatni, hiszen 36-37 hetesen már egészséges/kifejlett teljesen a baba, értelme nincsen, főleg ha elfolyik a magzatvíz. Úgyhogy marad a Bálinttal való egyezkedés. :)


4D Ultrahang

Igaz lassan már egy hete, hogy voltunk, nem jutottam gép elé. :)
Nagyon izgatott voltam, enni sem tudtam nagyon előtte. Pedig volt otthon fagyi, csoki, édes ital - nem nagyon kívántam semmit.
Odaértünk és egy kb. 10 perces várakozást követően be is mehettünk. Ádám már a váróban tudta, hogy ez egy babanézős hely, mert már ment volna be a vizsgálóba egyből.

Felfeküdtem ágyra, Ádám anyu ölében a mellettem lévő széken, aztán indult a mozizás.

Első reakciónk az volt, hogy úristen, mintha csak Ádámot látnánk. Ugyanaz az apukájukra hasonlító száj, és homlok. Mert hogy mindenki szerint tiszta anyja Ádám is, azért ez elsősorban azért van, mert a szeme az enyém.
Bálintnak van haja, ugyanúgy ráncolja a homlokát mint András, és ugyanolyan a szája. Maca szerint gyönyörű lába van (remélem nem engem örököl) és hát láttuk, igazán helyes kis pofija.
Bálint nem volt annyira aktív, de szépen láttuk. Minden értéke korának megfelelő, súlya 1273 gramm volt egy hete.

Ádám nagyon izgő-mozgó volt, emiatt kicsit veszített értékéből a mozizás, fegyelmezni kellett - bár Maca nagyon jó fej volt vele is. Egy idő után már mellettem térdelt Ádám, sőt egyszer még a vizsgálófejet is megfoghatta - míg rángatni ne kezdte.... A végén edig befeküdt a helyemre és kérte, hogy az ő babáját is nézzük meg. Mikor pedig mondtuk neki, hogy de nem tudjuk, meg anyának van a pocakjában baba, elkeseredett, és sírni kezdett. Még a váróban is sírdogált, hogy "baba, még egyszer". Otthon pedig persze egy órán keresztül a dvd-t néztük, és ott is azt a részt, ahol a szívhangot lehetett hallani. Ádámnak a kedvenc része, és mutatja is, hogy ver a baba szíve. :)

És akkor néhány kép: