2015. szeptember 30., szerda

"Anya ha nagy leszek" II.

- "Anya, ha nagy leszek, tűzoltó leszek!" - mondta valamelyik délután Ádám séta közben. Mindezt egy előző heti tűzoltós gyakorlat után, amit láttunk az ablakunkból.
- "De kisfiam, az nagyon veszélyes ám!" - mondtam neki aggódva.
- "De Anyaaaa!!!! Én nem holnap leszek tűzoltó, hanem majd ha nagy leszek!"

2015. szeptember 29., kedd

Van még hova...

Van még hova fejlődni, és még nem kóstolta Ádám sem, most este készült el. Csak remélem, hogy ízleni fog neki, és akkor ilyet is tudok neki oviba csomagolni. Egyébként briós recept.... :D


Ez pedig a szombati torta:

2015. szeptember 28., hétfő

Változás

Augusztus 1.
Amikor rádöbbentem, hogy én nem akarok így kinézni!
Augusztus 3.-án a kaloriabazis.hu oldal segítségével kalóriaszámlálós diétába kezdtem.

Jelenleg itt tartok, pár hete sok bűnözéssel, de közel 8 kiló minusszal, egy olyan diétával, ami egyáltalán nem volt megerőltető.
Még kb. 6-7 kiló minusz a cél.

 


Most kicsit meginogtam. András távolléte és a többszöri idegeskedés nem kezdvez annyira a diétának, de remélem, hogy meglesz még az erőm, hogy a vágyott és kitűzött célt elérjem. Nagyon jó érzés, hogy már eddig is eljutottam. 

"Anya ha nagy leszek..."

Sokszor hangzik el ez Ádám szájából. Anya ha nagy leszek, ehetek én is.... ihatok én is.... csinálhatom én is.... Ezek az alapok. A megmosolyogtatók azok, amikor megkérdezi, hogy sminkelheti-e magát majd ő is,  vagy például a tegnapi eset, amikor pisilés közben ránézett a tisztasági betétemre és azt mondta:
 
"Anya, ha nagy leszek, rakhatok én is olyat a bugyimba?"
 
Nos igen, erre mit is mondhatnék.... magyarázom hogy vannak amiket a fiúk csinálnak és vannak amiket a lányok. Mindezt úgy, hogy ne vigyek bele többet amit megérthet és amit meg tudnia kell, és persze közben arra gondolok, mikor mesél valami érdekeset el az oviban.
 
 

András nélkül a napok

Azért ez az elmúlt hét elég nehéz volt és elég sokszor akadtam ki, görcsölt a gyomrom az idegtől. Ma újra ovi van, csütörtöktől meg Ádám már egész nap oviban lesz, amit nemcsak én, de ő is nagyon vár. Bálintra úgy juthat több időm, hogy közben magamra is. Hiányzik András, és még egy hét minimum nélküle fog telni. Azt meg hogy meddig marad így, nem tudjuk. Terveztem, hogy januártól - tavasztól újra visszaállok a munkavállalók sorába, de nem tudjuk meddig marad ez a helyzet, meddig lesz tőlünk hetekre távol. Egyedül meg új munkahelyen, folyton beteg két kisgyerekkel sehol nem tudnék helytállni, legalábbis nem hagynák sokáig azt hiszem.
Egyébként mindig kérdezi András, hogy és én hogy vagyok, hogy bírom. Elmondom neki mindig. Tudja, hogy az első két hét teljesen zökkenőmentes volt, a múlt hét nagyon nehéz. Meséltem hogy mennyiszer voltam ideges, és hogy sokszor nem is a gyerekek miatt, hanem a saját ideggyengeségem miatt robbantam. Aztán persze amikor aludtak vagy elvoltak, akkor meg mennyire imádtam őket, és sajnáltam a viselkedésem. Erre azt mondta és igen szíven is ütött, hogy ilyenkor amikor mérges vagyok, gondoljak arra, hogy én legalább velük lehetek és mindig láthatom és megölelhetem őket. Nagyon sajnáltam, tudom hogy mennyire szereti a fiúkat és hiányoznak neki.
A hétvége a legrosszabb, mert olyankor tudom, hogy a legtöbb helyen együtt vannak a családok. De szerencsére most hétvégén voltunk szülinapozni (Patrik 3 éves lett), így a szombat délután hamar és jól eltelt. Iszogattunk is kicsit, persze csak módjával. :D Ádámnak sütöttem megint külön tortát, amire tök büszke voltam, mert egész torta formája volt már. :) Majd rakok fel róla képet is, csak a fényképezőm ott maradt Virgiéknél. Mindenesetre így hogy mindig csinálok Ádám számára is ehető tortát, amit a szülinapos kap, de Ádám is fogyaszthatja, jó kis gyakorlás, hogy egyre több dolgot kipróbáljak.
 
 

2015. szeptember 24., csütörtök

Bálint segít

Észrevettem édes kis manómon, hogy ő is úgy működik mint Ádám (és valószínű mint sok más kigyerek, gyerek), és amint egy picivel jobban odafigyel rá az ember máris olyan kis hálássá válik. Nem bújós típus, de ilyenkor azért kicsivel több dusizás jut és még 1-1 puszit is kapok tőle, ami ugye inkább Ádám kiváltsága. Lévén, hogy próbálnak önállóan étkezni a fiúk, általában naponta 3-4x kell söpörnöm, vagy porszívóznom kajálások után. Ezenkívül ugye minden játszizás után porszívoztam, söpörtem, szóval ezen eszközök gyakran kerülnek a kezembe. Ezen eszközök Bálintnak is tetszenek és cipelné is a lakásban végig folyamatosan, de ugye egyik sem az ő mérete. Van egy kicsi fanyelű seprünk, még anno Ádámnak vettük, de nem értük el vele a kívánt hatást. Neki a nagy kellett továbbra is. Azonban Bálintnak bejön. Így gyakran látjuk a kezében, ahogy a földön lévő morzsákat, vagy egyéb nem odavaló dolgokat próbál összeseperni. Most már ott tartunk, hogy amikor én nekiállok söpörni, ő hozza az övét és csinálja ő is. Délután pedig nyitotta nekem a kuka tetejét (magától), hogy oda beledobjam a lapátról a szemetet. (Egyébként a kukában gyakran találok játékokat, mert ő azokat is bedobálja).
És hogy még fokozzam, a földre ledobott (általa ledobott) újságot mutatta nekem. Mondtam neki, hogy vegye fel és rakja a szobában az asztalra. Nem számítottam rá, hogy ezen kérés bármelyik részét értené vagy megtenné, de a kis szaros felvette a földről, betotyogott vele a szobába és az asztalra rakta. Én meg csak örültem és dicsértem jó hangosan. Ő pedig felém fordult, nyújtotta a kezét és egy nagy puszit nyomott az arcomra! Azért az eheti kínlódásom ilyenkor mini méretre vált, és boldogsággal tölt el, hogy ilyen édes fiaim vannak. De a történet úgy kerek, hogy elmondom azt is, hogy ezen a héten inkább a kiborulás szélére sodortak, mert Ádám itthon, de már nem annyira beteg és sok az energiája amit rosszalkodással tölt és imád nem szót fogadni, és persze nyúzzák is egymást, és bizony estére kivagyok rendesen. András meg hogy mikor jön haza legközelebb..... nem tudni.
 

2015. szeptember 23., szerda

Megvédi a nagytesót

Tegnap azt hittem lehidalok!
 
Átugrottak Csilláék valamiért, és bár a fiúk betegsége miatt nem maradtak, a kis idő alatt Ádám és Emma sikeresen össze is kapott (vagy imádják egymást, vagy veszekednek) és kezdődött is a lökdösődés, egymás suhintása. Aztán a következő pillanatban mit láttunk Csillával??? Bálint ott termett Emma előtt, enyhén előrhajolva, kezével mutogatva kiabálni kezdett Emmára, majd amikor elmondta babanyelven a mondandóját, a végén még odaütött egyet a levegőben és mint aki jól végezte dolgát beállt Ádám mellé.
Csillával csak néztünk egymásra hitetlenkedve és vigyorogva, hogy ez a kis szaros mit csinál.
 
Ilyenkor pedig mindig előrevetítődik bennem egy jövőkép és sokszor ajjajj, fogom ám a fejem rendesen.

2015. szeptember 21., hétfő

Ismét egyedül a fiúkkal

Igaz, már 2 hete, és most újabb 2 hét következik.
2 héttel ezelőtt András még hétfőn mondta, hogy készüljek fel, hogy bármikor elvihetik kerítést építeni, s bár korábban volt már róla szó, de akkor még októberi időpontról beszéltek. Csak aztán a helyzet ahogy romlott és próbálták gyorsítani a munkálatokat, úgy jött a hír is, hogy akkor most itt az idő, visznek akit cak tudnak. Úgyhogy kedden már ment is András. Még aznap megköszöntöttük Ádámot névnapja alkalmából, egy nappal előrébb hoztuk, hogy az apa is itthon legyen az ajándékozásnál. Könyvet kapott Hermann Marika - Malac Karcsika és a kisibák csodálatos mesekönyvétm és Franklin a teknős sorozatból kettőt (Fanklin segít és Franklin ígérete). Nagyon jó kis könyvek, tanulságosak, izgalmasak, Ádám imádja. Szerdán meg Meki lett neki megígérve, ahová Csilláék jöttek velünk. Hazafelé megnéztük a cirkusz állatait, és olyannyira tetszett a kiszűrődő zene és a látott állatok, hogy megbeszéltük, hogy elmegyünk szombaton együtt a nagyokkal. Anyum jött hétvégén, így Bálintra tudott vigyázni. A Magyar Nemzeti Cirkusz Afrika műsora fantasztikus volt, és bár féltem tőle, zuper jól bírták a gyerekek is. Igaz szándékosan a szélére ültünk, így néha fel tudtak állni, mert azért ekkora gyereknek sok még a 2 és fél óra. Legalábbis Emmánk és Ádámnak sok volt. Kb. másfél órát szépen elültek, aztán a vége már nem nagyon kötötte le őket, elfogyott a türelem. De azért szuper jó program volt. Amikor pedig megkérdeztem Ádámtól, hogy mi tetszett neki a legjobban, akkor azt válaszotla, hogy a gorilla (beöltözött ember) aki ugrált a ketrecben. :D

Visszatérve a hármas mindennapokhoz, elég jól ment, és elég jól bírtuk is. Bár volt, hogy Ádám nem tudott beszélgetni Andrással a telefonba, mert elsírta magát, hogy hiányzik az apukája. De egyébként jól működtünk, egyelőre nekem sem voltak idegösszeroppanáshoz közeli állapotaim. :)

Múlt hét vége fele volt rossz, amikor egyre bizonytalanabbá vált, hogy András mikor jön haza (volt szó arról is hónapokra távol lesz megint), de aztán végül hazajöhetett hétvégére. Hogy meddig fog ez tartani, hogy hetekre távol lesz tőlünk, nem tudom. Nem olyan vészes egyelőre, bár hiányzik, de a gyerekekkel azért egész jól bírok.
Egyet kérek a fentiektől, hogy ne legyek beteg, addig nincs gond, illetve egyikőjük se legyen olyan beteg, hogy kórházba kerüljön, mert akkor a másikukra nem tudom ki vigyázna.
Egyébként elég beteg Ádám, amit most Bálinttól kapott el. Bálint múlt heti orráladékából Streptococcus pneumoniae-t tenyésztettek ki, ami eléggé nem jó, és valószínű most Ádám is attól köhög annyira, hogy jóformán végigsírja vagy alussza a napot. Nem lázas, nincs hőemelkedése, de nagyon szenved. Olyannyira, hogy reggel 8 óta kérte, hogy vigyel le a doktornénihez (déltől volt rendelés) és gyógyítsa meg. Kaptak mindketten antibiotikumot, meg Ádámnak lett felírva egy újabb immunerősítő (másikat nem tudtuk végigszedni betegség miatt), amit ha meggyógyul kell adnom, és remélhetőleg a 3 nap alatt kibírja, hogy nem betegszik meg, mert 3 napos a kúra.
 
 

2015. szeptember 15., kedd

"Anya mikor alhatok ott végre az oviban?"

Ezt kérdezi két napja, szóval azt hiszem ez mindent elárul. Sokszor elmondja, hogy szereti, sőt ma reggel azt mondta, hogy a régi ovijába nem akar menni, mert ott szomorú. Emmával rengeteget játszanak, sőt állítólag elég "rosszak" elevenek. Eladják az udvart, de végigfutkározzák játsszák az egész kint töltött időt. Bent még csendesebbek, tevékenykednek, nem is feltétlenül együtt játszanak, kint viszont bepörögnek. Múlthéten volt Ádámra többször panasz, homokot szórt, Emmát megütötte, ha rászólt az óvónéni kiröhögte. Beszélgettem vele itthon sokat, egyszer még sarokba is állítottam, a héten már nincs rá panasz úgy. Nem hiszem hogy miattam, szerintem jobb hete van, illetve remélhetőleg kezd aklimtazálódni. Ez a nevetés amikor leszidjuk sajnos most gáz. Nem is nevet, röhögő görcse lesz. Egyszer valamin nevetett, leszidtuk, hogy hogy gondolja, hogy kiröhög minket, és azóta ez folyton eszébe jut, tudja hogy nem lehet és kirobban belőle. Egyébként ismerem az érzést, gyerekként hányszor átéltem, hogy valamin nem szabadptt nevetni és annál jobban kellett.
Alkotott is már Ádám, festett sünit. Reggelente úgy megy be, hogy már lesi mit csinálnak a gyerekek az óvónénivel és már csücsül is oda, el sem köszön tőlem. De ez jó, mert olyan jó így otthagyni. Szereti az ovit, az óvó néniket és ezt többször el is mondja itthon.
Amit még tapasztaltam, hogy most már egyre több dolgot kezd elmesélni, amit mindig úgy kezd, hogy "Anya képzeld....".

14 hós Bálint

Már szinte szalad, egyedül feláll kapaszkodó nélkül. Már nem annyira szeret a babakocsiban maradni, inkűbb sétál - persze soha nem arra amerre mennénk. Még mindig csak 4 fogú, múltkor megint benéztem azt az 5. fogacskát. Az étvágya már nem olyan jó, viszont babakocsiban állandóan enne. Reggel, délben, este tápszert iszik (a rendes étkezésen felül), adtam már neki Junior italt is. Hogy attól ment-e a hasa, nem tudom, most nem kap, majd ha újra próbáljuk kiderül. Nem kap nagyon tejterméket, valahogy Ádám miatt totálisan kimarad sokszor, de nincs is érte oda. A krémtúrót szereti, illetve pl. sajtot szoktam neki reszelni ebédre ha olyat eszünk. Tojás eddig egyszer kóstolt, ennyi.
Még mindig 2-szer alszik napközben. Reggel 9 körül egy- másfél órát, aztán 1-2 körül másfél - 2 órát. Este 8 körül alszik el, reggel 6-kor kel. Éjszaka többször kelek hozzá, mert kiesik a cumi a szájából és nem keresi meg, sírni kezd egyből. Tv, mesélés könyvből nem köti le. Játszani eljátszik, de nem tologat egésznap autót mint régen. Sokat jön utánam, igényli hogy mellettem legyen.
Rossz, hétszentséges egy kölök. Tudja mit nem szabad és már csak azért is röhögve.... A virágok hosszú idő után felkerültek magasabbra, amit nem tudtam felrakni, annak lefóliáztam a tetejét, mert semmi nem vált be. A mosógépen jó hogy van gyerekzár, de azért így is alkot vele. A wc ajtót zárni (csukni) kell, mert belenyúlkál(na), ma a cumiját dobta bele. A kaját a földre dobálja, a kivasalt ruhákat is azonnal el kell rakni, mert különben a földre szórja. Mintha tetszene neki ha mérges leszek, mert mindent úgy és akkor csinál, ha látja hogy figyeljük és jól kinevet minket. A virágföld kivétel, mert azzal "homokozni" szeretett. Ha Ádám alszik megy, iszkol (meg ne tudjuk állítani), hogy felkeltse. Futunk utána, hogy nem szabad, ő meg csak kacarászva rohan Ádámhoz, és kiabálja, hogy "Ádám!" és már próbálja piszkálni a kis kezeivel.
Ha megyünk Ádámért az oviba és már messziről észreveszi, hogy hova megyünk és kiabálja, hogy Ádám.
Egyedül eszik, nem engedi, hogy etessük, így van mit takarítanom minden evés után. :)
Nemrég óta mossuk a fogát, amit nagyon ügyesen hagy és utána még egyedül is használja, leginkább rágás és íny masszírozás céljából.
 
Egyébként meg persze édes, és kedves. Sokat mosolyog és sokat bújik hozzám. Karattyol babanyelven, magyaráz, bólogat igent és nemet. Imádja az apját, sír ha elmegy dolgozni. Szereti Ádámot is, ő az egyedüli aki mindig kap szinte puszit.




2015. szeptember 4., péntek

Ovis napló 2. - Amikor rosszalkodik

Ebben a hónapban fél 12-re megyek Ádámért. Mindig 1-2 perccel előtte érkezem és ilyekor még meg tudom lesni az udvaron. Ma sokáig kellett keresnem, mire meglett. Nem hazudtolta meg magát. Ült egy homokozóban egymagában és szórta a homokot. Szórta előre, oldalra, feje fölé. Legszívesebben odakiabáltam volna, hogy "Ádám ne szórd a homokot!" - mintahogy általában teszem ezt minden alkalommal a játszin. Hihetetlen, hogy erről nem tudom leszoktatni. Aztán a következő pillanatban összeröppent egy gyereksereg, mintha fogócskáztak volna és az én kis törpém már ott is volt a nagyobbak között, és két kislányt is hátba vágott. Na ekkor már nagyon felment bennem a pumpa. Nem egy verekedős típus, így azt feltételeztem, hogy ő a fogócskánál amikor egymáshoz érnek, egymás hátához, akkor azt úgy értelmezte, hogy odavágnak egyet, de ugye én elég jóhiszemű vagyok. Mindenesetre hazefelé mondtam neki, hogy nem örültem annak amit láttam, és majd apjával együtt is számonkérjük a látottakat.
Egyébként azzal fogadtak, hogy azt az óriás kiflit mind megette amit reggelire raktam neki (cukros kifli, nem csodálom. Egy héten egyszer ilyet vihet). Meg is kérdeztem, hogy törekedjek-e arra, hogy olyat (hasonlót) csomagoljak neki amit a többiek is esznek, vagy mindegy. Erika néni mondta, hogy ha Ádámot zavarja, hogy mást eszik a többi gyerek, akkor igen. De nem zavarja, én az ellenkezője miatt kérdeztem csak. Még annyit mondott Ádám, hogy volt kakaó, de ő nem kapott (mert mindig adnak neki teát és gyümölcslevet amikor az van), és hát sérelmezte. Majd nézni fogom a heti menüt és amikor tejet írnak, vagy kakaót, fogok neki csomagolni tejmenteset.
 
Egyébként már szinte mindenki beteg lett a környezetünkben, én még imádkozom, hogy Ádám ne legyen 1 hét után, de a biztonság kedvéért kapott ocsillococsinumot és kicsit több C vitamint. :)

2015. szeptember 3., csütörtök

Ovis napló 1.

Ádám vidáman jár reggelente, bár az ajtóban rendszerint kicsit megtorpan a csoportszoba előtt. De magabiztosan lépi át az ovi kapuját, mosolyogva, nagyfiúsan. Leül a kis helyére, és átvesszük a cipőjét benti szandira. Még sok dologgal kapcsolatban van kérdésem, de még nem volt alkalmam beszélni az óvónővel. Egyelőre 1 szett váltóruhát raktam, abban van zokni, bugyi, rövid és hoszúnadrág, póló és vékony pulcsi. Ovis zsákot nekünk nem mondták, tornazsákot sem még, de az van. Csillától tudok sok mindent, de nem mindent. A szülőiről a váltás miatt lemaradtam sajnos.
Ma kérésemre megmutatta Ádám a mosdóban a poharát és a törölközőjét, és hogy hol szoktak pisilni. :D . Aranyosak az óvónénik, a dadus már tegnap óta név szerint köszönti Bálintot is, mert hogy Ádám mesélt róla. Ádám sokat mesél, mégha nem is egyszerre, de a nap folyamán elő-előjönnek az emlékek a napról. Pl. már az első nap egy dalt emlegetett, de az első nap csak annyit mondott, hogy pirosak a lámpák, meg dízel mozdony, aztán tegnap megint említette, de nem tudtam összerakni. Aztán este felhívott Csilla és kérdezte ez lehet-e amit Ádám emleget, és ekkor Emma elénekelt. Mert ő már megjegyezte, hihetetlen kis agya van. Aztán megtaláltam google-be beírva és most tanulom én is. Ez Gryllus - Sorompó című dala. Persze Ádám el is újságolta az óvónéninek, hogy megkerestem neki. Érdekes módon most szépen megette a reggelijét és tegnap is. Igaz itt leültetik őket, míg a régi oviban nem volt olyan, hogy akkor most mindenki üljön le reggelizni. Közben pedig Erika néni énekel nekik, táncol vagy mesél. Úgy tűnik rengeteget foglalkozik a gyerekekkel. Ádám kint az udvaron is feltalálja magát. Keres magának játszópajtásokat. Csúszdázik, homokozik, labdázik. Hol Emmával, hol másokkal játszik. Mesélt olyat is, hogy rászóltak nagyobbak, mert olyat csinált, vagy, hogy Emma megütötte és ő szólt az óvónéniek, ő meg mondta, hogy nem szabad. Amikor megyek érte, mindig lesem kicsit, hogy mit csinál, és ő mindig csinál valamit, mindig játszik valakivel. Csilla szokott rájuk nézni az ablakukból, és ő is meséli, hogy mindig mozgásban van Ádám.
 
Úgy érzem a lehető legjobb döntést hoztam meg a váltással, nyugodt vagyok és boldog. Szeretem, hogy Ádám jól érzi magát és hogy tanítgatják szépre-jóra.
 
 
A tulipén a hóember mellett pedig Emma jele. :)
 

2015. szeptember 2., szerda

Dédi(PAPI) 90 éves lett

Drága Papim, papink augusztus 19-én betöltötte a 90. életévét. Ez alkalomból meglepetés "bulit" szerveztünk neki, melynek kiötlője Virág unokatesóm volt. Náluk jöttünk össze Velencén, kerti bográcsos partira készülődve. Mindenki hozzátett valamit, mindenki részt vett a szervezésben. Az ajándék volt az én reszortom, melyet el is csesztem (sajnos nagyon rossz időszakom van, és mintha vonzanám a rossz dolgokat). Papám születésekor megjelenő újságot rendeltünk gólyahírrel, aminél nem figyeltem eléggé és 5 évvel későbbi dátumú újságot "rendeltem". Tudtam a dátumot, mégis elcsesztem. Most ezt azóta megoldottam, előfizettem egy adatbázisra és onnan sikerült a jó újságot leszednem. A másik ajándék egy fotókollázs volt. Unokatesók, öcsém, és én szedegettünk össze fotókat és azokat montázsoltam össze. Felül voltak a megkopott fotók papi szüleiről, mamámról és róla fiatalkori fotók és az ő gyermekeikről (apumról, Gabi nénjéről) képek, majd középen jöttek a 6 unoka, azaz a mi színes, de már megkopott baba és gyerekkori képeink, általában csoportos képekkel. Majd alul színesben a gazdag színvilágú képek a dédunokákról, akik már nyolcan vannak.
Az idő nem kedvezett túlzottan, bórús volt, néhányszor esett is, de megtartottuk, és kint voltunk a kertben, jól éreztük magunkat. Mi délelőtt mentünk, András főzte a pörköltöt. Ádámnak csináltam külön tortát és muffinokat is készítettem. Unokatesóim, sógornőm is sütött sütit, volt kenyérlángos, az udvaron trambulin, tollas és labdázás, bent festés, rajzolás, társas és egyéb játék a kicsiknek.
A meglepetés hatalmas volt. Amikor megérkeztek a nagyszüleink, mamám csak azt mondogatta, hogy "hülyék" és csak sírt. Papink szeme is könnyes volt, nagyon boldogok voltak. Nekik mindennél többet ér a család, a békesség és ha együtt vagyunk. Az együttlétet mindenki nagyon élvezte, mert sajnos nagyon ritkán találkozunk, főleg, hogy mi Győrben vagyunk. A létszám így sem volt teljes, sajnos apum nem tudott ott lenni, mert dolgoznia kellett, és hát ő messze van azért, Szarvason. Illetve fiú unokatesómék nem jöttek még el.





Isten éltessen Papikám még nagyon sokáig!!!

2015. szeptember 1., kedd

Új ovi, új kezdet

A cím alapján sejthető, hogy aztán végül mégis a váltás mellett döntöttem. Rengeteget agyaltam, próbáltam elfogadni, pozítívan hozzáállni, de a gyomrom újra és újra görcsbe rándult amikor arra gondoltam, hogy mi történt, vagy amikor azokkal beszéltem, akiknek a gyerkőceivel együtt voltunk nyílt napon és ők most kiscsoportban kezdték az ovit, mi meg.... De lépjünk ezen túl. A váltás aztán úgy történt, hogy kiderült, hogy Emmácska a kedves óvónénije mellé egy újat kapott, a nem kedvelt elment, és ráadásul az új óvónénink a mi ovinkból került át. Aztán közben Csilla rákérdezett Erika néninél (Emma óvónénije), hogy ha úgy döntenénk, lenne-e lehetőség és hely Emma csoportjában. A válasz igen volt. Közben az is felmerült, hogy Emma régi, nem kedvelt óvónénije, meg átkerült a régi ovinkba és talán pont ő lenne Ádám másik óvónénije. A lényeg, hogy elkezdtem agyalni, mit csináljak, érveket ellenérveket felhozni, megkérdeztem 1-2 embert, akitől tudtam, hogy olyan véleményt fogok kapni, amit ő gondol és nem amit én akarok hallani, beszélgettünk róla Andrással és végül már nem volt maradásunk (maradásom) és elindítottam az átiratást. Még pénteken rákérdeztem az új oviban, majd az ő kérésükre bementem a régi oviba, volt egy számomra kellemetlen beszélgetésem a vezetővel, ő hétfőre ígérte a kilépő papírokat. Hétfőn még nem volt készen a papír, még azt is mondta a vezető, hogy majd meglátjuk, hogy mehet-e Ádám vagy marad (???? ezt nem értettem, hogy érti), majd már délután hívott mobilon, hogy oké, rendben van, engedélyezték Ádám átiratását (3 ovi van, egy a vezető ovi és 2 tagovi és mi az egyik tagoviból a másikba megyünk át), reggel 8-ra mehetünk a papírokért, és vihetem is Ádámot az új oviba. Örültem nagyon!
 
Ma reggel összekészítettem mindent, bár benne volt a pakliban, hogy még nem kezdhet Ádám, de azért csináltam neki tízórait, raktam váltás ruhát és elindultunk. Megkaptuk a papírokat és átsétáltunk a tőlünk pár száz méterre lévő másik oviba. Ott az óvodavezetővel találkoztunk először, be is mentünk papírokat kitölteni. Először azt mondta októberben kezdhetünk, de kérdeztem a fél napot, és végül megegyeztünk, hogy szeptemberben a fél napban. (Le kellett mondanom egész szeptemberre Ádám kajáját és így ebéd előtt el kell hoznom, nem tudták megoldani). Bekísért minket Ádám új csoportjába, átadott minket Erika néninek, hogy a továbbiakat vele beszéljük meg. Ádám először belém kapaszkodott, majd mondtam neki, hogy bent van Emma is, nézzen be. Aztán meglátott egy játékot és már rohant is be játszani. Közben jelet választottunk Ádámnak, 3 jel közül én a hóembert választottam, Ádámot akkor meg sem tudtam kérdezni, annyira benne volt a játékban. Közben azt is megbeszéltük, hogy maradhat is Ádám, és ebéd előtt fél 12-kor meg megyek érte. Kihívtam még elköszönni, akkor rákérdeztem azért, hogy ő melyik jelet szeretné, de ő is a hóember mellett döntött.
Elköszöntünk és én mosolyogva, nyugodtan, tudva, hogy szuper jó kezekben lesz Ádám, elhagytam az óvoda épületét.
 
Így lett Ádám a Mesevár Óvoda Süni vegyes csoport kis óvodása. Jele a hóember lett. Óvó nénije Erika és Mirella néni, Dajka nénije Timi néni. Csoportjában 70 %-ban fiúk vannak, és nagyon jó a társaság (elmondás alapján), a nagyok odafigyelnek a kicsikre, összetartanak. Ismerjük Emmát és Bencét és a játsziról még 1-2 gyerkőcöt látásból.
 
Ádám boldogan jött haza, rengeteget mesélt, próbálta felidézni a dalt, amit játék közben énekelt nekik "Amerika" néni, mesélt arról, hogy evett szőlőt, és hogy miket játszott bent és kint.
Öröm őt hallgatni!