2013. január 31., csütörtök

One fell off and bumped his head...

Mostanában 2 újabb kedvenc dalunk van, amit a youtube-n szoktunk nézni, énekelni, sőt már megtanultuk mi is a szövegét. Az egyik a BINGO, a  másik a 5 little monkeys jumping on the bed. Mindkettő „super simple song” – és tényleg nagyon könnyű volt megtanulni. Ádám imádja, rugózik, tapsikol, nagyokat mosolyog.

Hajnalban csak ez zakatolt a fejemben: „ one fell off and bumped his head” és sajnos nem ok nélkül.
Ádám szokása szerint éjfél körül beköltözött kettőnk közé aludni. Az igazak álmát aludtuk, amikor egyszer egy nagy puffanást hallottunk, majd őrült sírást. Mindketten felpattantunk, hirtelen azt sem tudtam hol keressem a gyereket, hiszen sosem hagyom kívül aludni, mindig középen van.
Ádám a földön volt, a fejünknél. :( Istenem, elmondani nem tudom mit éreztem és érzek most is. Ez sokkal rosszabb volt, mint amikor nem voltam mellette és úgy esett le az ágyról. De most ott voltunk, és mégis megtörtént. Nem is arról van szó, hogy ez megeshet, megesett, hanem, hogy annyira, de annyira fájt a szívem a síró gyerekért. Először én nyugtattam, aztán András vette át, mert én már majdnem bőgtem.  Aztán visszakértem a manót, mert csak ölelni akartam. Felkúszott álmában az ágy tetejéig és előrefele leesett. 

Ez volt az a pont amikor megfogtuk a párnáinkat és visszaköltöztük az ágy eredeti végébe – az ablak alá. Mert nem arra volt a fejünk, mert szar a nyílászárónk és jön ránk a huzat. Most már körbe van tekerve mindenféle szivaccsal (gyönyörű), pár fokkal jobb a helyzet, persze nem az igazi még mindig. (Szolgálati lakás, a lakáskezelőnek októberben jeleztük, hogy igényt tartanánk cserére, nem ért ide még mindig).

Szóval szörnyű éjszakánk volt és most nem a nem alvás miatt – én persze innentől kezdve nem nagyon aludtam, de szerintem András sem. Felváltva simogattuk meg Ádámot és ölelgettük. Ő is bújt. Édes pici fiam, úgy sajnálom, úgy szeretlek!!!! :(

2013. január 29., kedd

9 hónapos tanácsadás - kicsit elégedetlenül

Most voltam először elégedetlen a tanácsadással. Ismerős körben mások már panaszkodtak, én ezt most éreztem először. Ilyen az amikor a doktor nénihez jár a fél város, és nincs ideje a gyerekekre. Pedig alapjában véve egy nagyon jó orvosnak és embernek tartom. 

12:15-re volt időpontunk. Ádám aludt délelőtt már és a tízórait kivételesen 11-kor kapta meg (10:30kor kelt). Aztán felöltöztünk, vártunk, hogy megjöjjön a kajánk, amit külön kértem, hogy délig érjen ide, mert időpontra viszem a gyereket... nem ért ide. 10 percet még vártam is, úgy rohantam tanácsadásra. Útközben felhívtam az éttermet, hogy már nem vagyok otthon és hiába lesz a futár 2 perc múlva nálunk, nem tudom megvárni. Megbeszéltük, hogy behozza a rendelőbe a kaját. Tök ciki volt amúgy kisötezer ember előtt... biztos gondolták magukban, hogy "na ez se egy főzős anyuka"... 
A sokan voltak, amúgy nem kifejezés - ami csak azért meglepő, mert tanácsadásra időpontra megy az ember, vagyis összesűrítettek mindenkit. Olyan kis csöpp 1-2 hónapos babákkal is vártak ott. 
Ádám egy darabig bírta, aztán olyan sajtkukac lett. Ha egy baba sírt az oltás miatt, akkor a gyerekem azt hitte hogy játékból kiabál és elkezdett visongani, kiabálva "válaszolgatni" a síró babáknak. Mindenkire mutogatott a kis mutatóujjával - mert ez most az új, hogy mindenre rámutat és sok mindent meg is mutat kérésre. A mellettünk ülő kismamát folyamatosan bökdöste, hogy nézzen rá és mosolygott neki. Ki-be mászkált a babakocsiból és persze volt ott radiátor amit meg kellett szerelni. Kb. másfél óra múlva hívtak be minket. Az öltözőben közel 10 percet álldogáltunk - ölemben Ádámmal, akinek most olyan korszaka van, hogy csak anyánál jó, csak kézben/ölben - itthon is.A végén már dörzsölgette a kis szemét, láthatóan álmos volt. 
Aztán vizsgálatnál gyors mérés, és igazából itt volt számomra a csalódás... Ádám a 8620 grammjával 150 grammal volt kevesebb mint 3 hete. Ez pedig senkit nem érdekelt, meg sem nézték az előző adatot. Nem arról van szó, hogy nincs tartaléka, de nem volt beteg és így fogyott.... Még az sincs, hogy menne a hasa. Oké, többet mozog, hiszen mászik, áll... ezer dolga van. Szóval nem a súlycsökkenés az alapvető problémám, hanem hogy nem foglalkoztak vele. Hossza most változott, nőtt 2 centit, így most 73 centi hosszú már. 
A tanácsadás kb ennyi volt, doktor néni megnyomkodta, megkérdezte, nincs-e panaszunk, én mondtam az alvást. Közben már olvasta a papíromon a Sedatif Pc nevét és mondta, hogy azt inkább ne, helyette kúpot. Nem mertem mondani, hogy mi már szedjük egy szűk hete, miután már a nappali alvások is borzalmasak voltak és talán picit javult a helyzet. Napközben újra jobban és többet alszik, éjjel kevesebbet sírdogál. Igaz 6-7-kor kel a régi 8-9 helyett, de nem számít, ha jobban pihen éjjel. Ez nem jelent egyébként sokkal kevesebb ébredést, 6-7 alkalom minimum megvan, csak hamarabb visszaalszik, jobban le tudom szedni ciciről. A másik (Viburcol) amit javasolt annyira nem volt hatásos nekünk. 
Aztán kérdeztem a gasztroenterológust a tejfehérje allergia miatt, egyből mondta, hogy nem kell, mert anyatejes Ádám, várjunk vele, lehet kinövi, igazából tápszernél lett volna lényeges, hogy a közel 10 ezer forintos tápszerhez 900 Ft-ért juthattunk volna. Én is hasonló miatt gondoltam amúgy a szakorvost, csak én a Sinlac miatt. Jó lett volna olcsóbban venni, 1500 Ft helyett 300 Ft-ért. 
Kértem egyébként Sinlac-ot 2 dobozzal, de az asszisztensnek csak 1 dobozzal sikerült felírni, sajna így nem tart ki megint 1 hónapig.  Igaz most már vacsira főzeléket adok Ádámnak, felcseréltem, hátha a főzelék jobban eltelíti a kis pociját estére, rizspépet meg uzsira fog kapni (mert egy hete elfogyott, és az most ki is maradt az étrendből) 4 körül.
Jó annak aki adhat a gyerkőcének tejes dolgokat, néha nagyon egyhangúnak érzem Ádám étrendjét. Most én is töröm a fejem mivel újíthatnék egy kicsit.




2013. január 26., szombat

Nagyon anyás

Ádám nagyon anyás lett! Eddig is ragaszkodó volt, de most azt hiszem amolyan csúcspontra értünk. Leginkább most érzem, hogy Fehérváron vagyunk és sok mindenkivel találkozunk. Barátságos mindenkivel, mosolyog, bohóckodik mindenkinek, rájuk mutogat, nyújtja a kezét, aztán amikor valaki átvenné belefúrja magát a mellkasomba, ha esetleg még át is veszi, keservesen sírni kezd. Nem mehetek ki a szobából, mert sírva utánam indul. Ha épp elvan valakivel mégis, és meghallja a hangom sírni kezd utánam. András egy ideje elég sokat besegít este, vacsiztat, fürdet, öltöztet és én csak szopira megyek be. Nos ha épp nem alszik el Ádám, és már egy ideje nyomja a bohóckodást, András be szokott jönni, hogy segítsen. A héten is bejött, Ádám bújt hozzá, gagyogott neki, én meg gondoltam kimegyek fogat mosni (a fürdéssel mostanában megelőzöm Ádámot), de mire kiértem szobából, már keservesen sírt utánam. Persze nem rohantam vissza, csak a fogmosás lett kicsit gyorsabb. 
Szóval ott vagyunk, hogy nemhogy javult volna a helyzet, Ádám még ragaszkodóbb lett mint volt, és nem akar nélkülem létezni. Persze egyrészt csodálatos érzés, hogy van egy ember aki ennyire szeret és akinek ennyire én jelentem a biztonságot, csak hát ugye nem olyan könnyű. De fogom én még visszasírni ezt az időszakot azt hiszem amikor az iskola előtt nem akar majd megpuszilni. :)




Autósülés

Elérkezettnek láttuk az időt, hogy Ádám új ülést kapjon, ezért a héten beújítottunk. Sokat törtem a fejem, hogy milyen legyen és eredetileg 9-36 kg-ra gondoltam, de végül olyat vettünk ami 0-18 kg között használható. Ezt fordítva is - azaz úgy mint a régit - be tudjuk kötni, akár 10 kiló eléréséig, aztán utána majd  menetiránnyal megegyezően. Dönthető, kényelmes(nek tűnik), reméljük azt, hogy mennyire biztonságos soha nem kell megtapasztalnunk. Az igazán biztonságosnak kikiáltottakra nem lett volna pénzünk.
A hétvégén hazautaztunk Fehérvárra, így ki is próbálhatta Ádám az új ülését. Elaludt benne - pedig sajna a hátsó ülés hülye lejtése miatt elég rendesen ülő pozícióban van. De jót aludt, és nem is ficánkolt, elégedetlenkedett amikor beraktuk. Ráadásul ebből már ki is lát, amit ki is használt és amíg nem hagytuk el Győrt végig nézelődött. Nagyfiúnk.... olyan gyorsan nőnek!



2013. január 20., vasárnap

2013. január 19., szombat

9 hónap

Ádámunk 9 hónapos. Szaladnak a napok, hetek, hónapok és lassan ő is. Na jó, azért ott még nem tartunk, de az biztos, hogy majdnem minden napra tartogat valamit.

Ami a leginkább szembetűnő változás, hogy nemcsak áll, hanem lépeget is bútor mellett, vagy ha fogja a kezünket. Nagyon ügyes nagyfiú, és most már végre kevesebbet esik. Bár azt gondolom ez csak átmeneti állapot. Most végre ügyesen és stabilan megáll kapaszkodva, de majd ha elindul. Persze néha így is vagánykodik, azt hiszi kapaszkodás nélkül is megy neki már az állás. Viszont amikor esik, már kirakja a kis kezét, igyekszik valamibe megkapaszkodni, vagy egyszerűen csak ügyesen érkezik fenékre. Azt hiszem a sok esés alatt tanulják meg a helyes landolást.
Azért persze így is jut minden napra egy "puff" - arany drága szívem legutóbb épp nagyon örült a Hubbinak a Duck Tv-n, ülve tapsikolt és rugózott örömében, aztán eldőlt hátra.

A Tv megy, de sokkal kevesebbet. Inkább nincs bekapcsolva, és ha be is kapcsoljuk, akkor délelőtt legtöbbször. 
Bár estefele András meg Bogyó és Babócát nézet vele youtube-n - végülis az nem tévé..... :) De viccet félretéve, tény hogy visszavettünk, mert Ádámot túlzottan érdekli. Nézi, mint a nagyok. 
Reggel ébredéskor megragadja a távirányítót, és a tv fele mutat vele, mintha bekapcsolná. Aztán jelzi, hogy héé, ez nem megy. Erre nem kell, hogy büszkék legyünk - nem tudom miért vagyok mégis az... :)




Most már nagyon ügyesen mászik és egyre kevesebbet közlekedik kúszva. Azért az elején még sokszor váltott vissza, ha megfeledkezett magáról.

Nem tudok sokféle mondókát, de azért mondókázunk. Legújabb a Csip-csip csóka, az Elment vadászni, és a Laci Te (Arany János) Ádámosra átdolgozva.
Pogácsát süt ha kell, ha nem, néha hesseget a Csip-csip csókánál, és néha már integet is.

Továbbra is jelzi ha valamire vagy valakire nem kíváncsi. Befogja a fülét! Persze közben vigyorog, mintha tudná, hogy ez annyira nem szép dolog... vagy azért mert nem bírjuk ki és nevetünk sokszor a dolgon.

Tudja, hogy a "Nem" az nemet jelent. Az esetek 60 %-ban szót fogad, a fennmaradó 40 %-ban pedig hol meg se hall minket, hol meg újra bepróbálkozik pár másodperc után. Igazából megvan az hangerő és határozott hanglejtés amit hat, és persze ez egyáltalán nem kiabálást jelent. Viszont ilyenkor tényleg abbahagyja, és általában megsértődik, sírni kezd.

"Nem"-et mondunk ha olyan helyen akar felállni - mint például üvegasztal, tv-szekrény. Nem szabad ütni a radiátort sem... ezt nagyon nagy szeretettel művelné, de ugye radiátort akkor ütünk ha zavar a szomszéd, nem csak úgy kedvtelésből. :) Aztán nem dobáljuk a telefont, nem vágjuk az asztalhoz a földhöz, nem esszük meg a papucs talpát, és nem nyomkodjuk a műszaki cikkek gombjait és pláne nem csapkodjuk a tenyerünkkel. 

Eljött az időszak, amikor Ádám az etetőszékből ledobálja a földre a dolgait. Ráadásul szépen, lassan, egyesével, közben engem figyelve, hogy vajon mi lesz a reakció. 
2 reakció van: a nem szabad, és az hogy nem veszem észre. Egy idő után figyelmeztetem, hogy még egyszer megteszi, elveszem. Így teszek és ez igaz más dologra is. Figyelmeztetés után maximum még egyszer teheti meg, utána vagy elveszem az adott dolgot, vagy elmegyünk az adott tárgytól, bútortól.

Egyébként ha valamit nem szabad, akkor elmondjuk azt is, hogy miért nem! Fontos, hogy tudja, nemcsak rávágjuk mindenre, hogy "Nem", oka is van. 
Ezen a pontos már nagyon fontosnak érzem a következetességet is.

Bohóckodik továbbra is. Újabban kidugja a nyelvét és megnyalja a felső ajkát, közben valahogy visszagörbíti a nyelvét. Egyikőnk sem tud ilyet. Emellett néha - evés közben, mert a bohóckodás ott megy legjobban - elfordítja a fejét és úgy vigyorog, fél szemmel visszanézve, látjuk-e.

Az evése mostanában dupla annyi idő, nagyon sok türelem kell hozzá. Azt hinné az ember, hogy nem éhes, nem akar enni, pedig igazából csak minden más érdekli közben és hagyni kell, hogy szépen az ő tempójában fogyassza el a főzeléket, gyümölcsöt. Eleinte nem hagytam, az lett a vége, hogy 2 hétig nem evett szinte semmit, csak falatokat. Azt hittem a betegség... pedig csak türelem kell hozzá. 
Nem eszi a darabosat még, viszont kóstol mindent. A "mindent" még nyilván nem jelent mindent. A sós, fűszeres dolgok nálam még tabunak számítanak, az édes nem (módjával). Múltkor séta közben megettünk együtt egy kakaós kalácsot. (Tej és tojásmentes kalácsot). 
Az ivása majdnem a nullával egyenlő, de annyira már mégsem. Most vettünk egy csőrös poharat, amiből kivettük a csöpögés gátlót és így iszik pár kortyot. Bár hihetetlen mi mindenből képes játékot csinálni. Még ezzel is tud bugyborékolni. Teát adok neki (Hipp granulátumos, édesített). Védőnő azt mondta ne adjak édesített dolgokat, de mondtam neki, örülök ha végre iszik Ádám, jelenleg fontosabbnak tartom.

Ádám bújós lett és még ragaszkodóbb. Csúnya szóval, de nem rosszallóan, levakarhatatlan. Anya, anya, anya.... Jelenleg egyfolytában mászik rám, sokszor csak az ölemből játszik - néha megfordul, és odahajtja a kis fejét, vagy csak odanyomja a száját az arcomra. Ha András hazaér munkából, edzésről, bárhonnan, akkor ezerrel mászik elé, örül neki, de 10-20 perc múlva már sírva fakad ha hiányol, ha arrébb megyek 2 métert, vagy kimegyek a szobából. Nem veszem át mindig Andrástól, tudnia kell, hogy apa épp olyan biztonságos és jó, mint anya. 

András nagyon szépen foglalkozik egyébként Ádámmal. Tanítgatja, magyaráz neki, nevelgeti. Ha énekelek Ádámnak, ő is csatlakozik, egy csomód dalt megtanult ő is. Részt vesz Ádámmal kapcsolatos dolgokban és szegényem sokat visszaadott az edzésekből is. Sajnálom, mert látom, hogy nem jó neki, ugyanakkor jól esik, hogy a fontossági sorrend élén a család áll. 
Egy ideje egymásra nincs időnk - tudom, hogy kellene, de most ez van. Nem azért nem teszünk ellene mert nem akarunk, hanem mert fizikailag most nem megy. Megsínyli a kapcsolatunk igen és persze ez nem veszekedésekben nyilvánul meg. Ez most a kapcsolatunk erőpróbája, túl leszünk majd rajta egyszer. Ehhez kell majd, hogy Ádám jobban aludjon, hogy én se legyek hulla estére, és ne térjek nyugovóra este olyan hamar. Kell az is, hogy elmúljon ez az úgynevezett "szeparációs szorongás" is, és ha Fehérváron vagyunk, vagy jön hozzánk anyukám, elmehessek én is Andrással. Jelenleg csak ő megy, és ha nem is gyakran, szar érzés. Nem az, hogy ő megy, hanem hogy én nem mehetek. Tudom, máshol máshogy van, de a gyerekek nem egyformák. 

Mindenesetre februártól elvileg megyünk mozogni szomszédasszonyommal, aztán majd szép fokozatosan több és több jut nekem is a kimozdulásból. 

Mit is írjak még... ezért nem jók ezek az összefoglalók, mert tuti elfelejtek valamit. Érdemesebb inkább mindent lejegyezni akkor amikor történik.

Észrevehetően gyengébb Ádám immunrendszere és elég nehezen jövünk ki a náthákból is általában. Most vettünk neki Cebion cseppet - nem értem eddig pl. doki néni miért nem javasolta. 
Atópia, tejfehérje érzékenység, valószínű kisebb fokú kancsalság, amit azóta jobban látok, hogy mondta doki néni.... néha kicsit elkenődök. Aztán ilyenkor arra gondolok, hogy mindegyikkel teljes életű életet lehet élni, ennél gyerekek sokkal rosszabb betegségekkel is küzdenek, ráadásul Ádám ezeket kinőheti (ki is fogja!!!!) a kancsalság meg orvosolható. Ha egyáltalán van, de szerintem enyhe mértékben igen. Nincs még időpontunk mindig, nem veszik fel a kartonozóban a telefont, szerintem bemegyek majd személyesen időpontot kérni.
No, más nem jut eszembe... 3 napja fáj a fejem nekem is. Tuti a front.

Annyi talán még, hogy az éjszakáink változóak. Most épp napok óta jobbak, de lehet 2 nap múlva megint a régi lesz. Próbálom Ádámot visszarakni a kiságyába minden éjjeli megnyugtatás után, mert András már ki akart jönni nappaliba, mert elfekszi nyakát. Mondtam, hogy azt már nem, külön ne aludjunk, így most én ugrálok többet megint éjjel. 

Egyébiránt az életünkben adódó apró nehézségek ellenére is elmondhatom, hogy több a jó mint a rossz - még ha néha nem is úgy tűnik a nem alvós bejegyzések végett. Szeretem, hogy Ádám egyre nagyobb és kifejezőbb, hogy az érzelmeit ki tudja mutatni és hogy egyre több dolgot elsajátít. Néha nosztalgiázok egyet a minikori képei között, aztán ránézek a nagyfiamra és egy mosoly kíséretében egy nagy-nagy puszit nyomok a nyakára. Szeretlek Ádám! Mindennél jobban kisfiam!





2013. január 18., péntek

Az első buszozás...

...tegnap esett meg velünk, mikor máskor, mint a legnagyobb hóban. Nimródékhoz voltunk hivatalosak, s már épp lemondtam volna a találkát - mondván, hogy babakocsival lehetetlenség eljutni A-ból B-be, Rita rákérdezett a buszra és a kengurura. 
Elgondolkoztam rajta és úgy voltam vele miért is ne. Kb. 2 megálló, a busz háztól házig visz, első buszozásnak egy 5 perces szakasz bőven megteszi. 
Ádámmal szépen felöltöztünk, próbáltam mindent előkészíteni, hogy a lehető legkevesebb ideig legyen nagykabátban a lakásban, aztán beletuszkoltam a kenguruba. Hogy én hogy nem szeretem a mienket... Na mindegy is, Ádám még így is jól érezte magát benne. 
A busz viszonylag hamar megjött. Előtte még vettem jegyet az automatából - nekem ez is újdonság volt, ugyanis lassan egy éve nem utaztam busszal - majd vártunk. A buszmegállóban persze többen végignéztek rajtunk - biztos gondolták, hogy hülye anyuka mit csinál ebben a nagy hóban a gyerekkel ... Amúgy hidegnek meg nem volt hideg szerencsére. 

A buszozás tátott szájjal zajlott, Ádám nézett ki az ablakon, nézte a buszon az embereket, kapkodta a kis fejét ide-oda. Először még leültem, de azokra az alacsony lehajtható ülésekre, aztán rájöttem, hogy úgy semmit nem fog látni a tökös, és felálltam.

Ha nem esett volna a hó, akkor még babakocsival is mehettem volna akár, mert olyan busz jött éppen, de valahogy én annyira tartok ettől a babakocsis buszozástól. Mert ha épp nem olyan busz jön fog-e valaki segíteni fel vagy leszállni, vagy ha olyan busz jön, de annyian szállnak fel rá, hogy nem tudunk leszállni, vagy fékez egy nagyot a busz (én estem el majdnem terhesen - az volt akkor az utolsó buszozásom). Persze biztos hülyeség, de nekem ez a közlekedés a nagy mumusom. Az egyik, mert még biztos sok mumusom van. :)

DE az első buszozás jól sült el, Ádámnak azt hiszem tetszett. Majd tavasszal megyünk többször is, már majd nagyobb távolságokra is.

2013. január 15., kedd

Big World - A körömvágós zene

Még anno, vagy két, két és fél éve egy volt osztálytársam blogja olvasása közben akadt el a szavam, amikor a kisfia körmét minden gond nélkül levágta, miközben a gyerkőc tátott szájjal nézte, hallgatta a zenét. Akkor elhatároztam, hogyha egyszer nekem is lesz gyermekem, én is kipróbálom. Még előtte egy barátunknak megmutattam, akik kislánya szintén a zene hatása alá került.

Ádám 9 hónapos lesz ma-holnap, és a körömvágás sosem tartozott az egyszerű műveletek közé. Szegénynek hányszor vágtam bele a bőrébe, és egy csomószor volt, hogy elkezdtem reggel, eljutottam pár ujjig, és a nap tovább részében mindig 1-2 körmöt vágtam hozzá. Eleven, elvenné az ollót, vagy épp ökölbe szorítja a kezét.

Aztán eszembe jutott... hoppá!!!! A körömvágós zene!

Múltkor kipróbáltam, működött. Aztán ma ismét. Gyönyörűen, szép lassan, le tudtam Ádám körmeit vágni. A számot csak egyszer kellett visszább tekernem.

Íme már a mi csodafegyverünk is:


Köszi Réka! :)



András szerint...

... nincs még egy ilyen izgága gyerek a Földön mint Ádám. Én mindig mondom neki, hogy de higgye el, hogy van, de ő nem hiszi. Ádám nemhogy szarul alszik éjszaka, pár napja nem is akar lefeküdni. Nincs hiszti, és méltatlankodás, lópikulát! A gyerek olyanná válik, mint aki előtte tolt le volna egy kávét egy energiaitallal egy halom cukor és csoki kíséretében. Nem elég, hogy bohóckodik, viccesebbnél-viccesebb hangokat ad, körbemássza a kiságyat, háton fekve ugrál, csapkodja a kis lábait, megmássza az ágy végén a fejtámlát, közben kukucsol, berreg, sikongat... Amikor már nagyon álmos is nyomja, csak akkor 3 mp-re lerakja a fejét, majd folytatja mintha mi sem történt volna. Néha-néha megpihen egy pillanatra valamelyikőnkön, odabújik egy kis időre, majd folytatja a nagyon fontos küldetését: játszani kifulladásig. Először azt hittem a tea a ludas, de 2 napja nem ittam fekete teát, és a cukrot is mellőztem. Kávét is csak reggel 6-kor. Úgyhogy rejtély mire ez a nagy energia...
Aztán persze az ember azt gondolná, hogy Baki Ádám alszik majd tovább, ha 2 órával később fekszik le, de az én eddig 8-9kor ébredő gyerekem, 7-kor már fent van. Napközben már csak fél órákat alszik... Honnan az energia??? Hogy bírja? 
András azt mondta este, hogy azért kíváncsi lenne, hogy mit szólna egy orvos, ha ezt látná este...
Az éjszakai, pontosabban hajnali ébredéseket már megszoktam, persze amennyire meg lehet. Mivel vége a sok gyógyszernek amit szedtünk, valószínű jöhet a homeós cucc.


Ja, és még egy megjegyzés: amikor énekelni kezdünk neki kedves, altató dalokat, ő befogja a fülét, kinevet és elfordul....

Hull a hó és hózik....

A hétvégén, pontosabban vasárnap leesett az első nagyobb hó. Persze, hogy nekem is megfordult a fejemben, hogy ezt Ádámnak is látnia kell, hiszen ez már hó a javából. Mivel szánkónk még nincsen, kezünkben vittük le Andrással olyan 5 óra környékén. Igaz mát sötétedett, de Andrást nem akartam kihagyni a sétából. Annál is inkább, hogy Ádám már nehéz, és felváltva cipeltük a fenekét. Nem tudom ennek vigyorgott-e végig, vagy a hónak, de nagyon jó kedve volt. András lerakta a hóba, de aztán szóltam neki, hogy ez a kiscipő még nem olyan ami védi a nedvességtől, hiszen ruha az alja.Aztán ellenőriztük is a kis zokniját az OTP-ben pénzfelvételkor, de szerencsére szára volt a zokni és a cipő belseje is.
Tegnap is lementem sétálni egyet Ádámmal, bár mire elindultunk... azt hittem már nem is megyünk. Az első nekiindulásnál - ekkor öltöztem fel én - elkezdett esni az eső. A másodiknál álmos volt Ádám és leraktam egy kicsit aludni (kemény fél órára), gondoltam addig van időm kicsit összepakolni, meg enni.... csak az evésre volt. Aztán hiszti - mint minden öltözködésnél egy ideje, végül elindultunk. Mostanában félek minden sétától, mert hiszti és üvöltés a vége, ezért már mindig nálam van a kenguru (elég gagyi, és emiatt nem is szeretem), hogy ha nagyon sír, abban tudjam vinni. Kézben - egy kézzel nem bírom el. De most feleslegesen aggódtam. Élvezte a sétát, és végigdumálta az utat. Azt az utat, amit én magamban szintén végigdumáltam, olyanokkal, amik annyira nem nyomdaképesek. Ugyanis volt, hogy gyönyörűen haladtunk a letisztított járdákon, volt hogy 1 percig szenvedtem, míg 2 méteres távolságon átverekedtem magunkat. De azért jó volt - lehet a babakocsi kerekei bánták, de élveztem. Jövőre már szánkózunk is - ha lesz jövőre is hó! :) Most még a babakocsi kb. ugyanazt a szerepet tölti be nálunk, a szánkóból tuti kiugrana amilyen izgága. :D



2013. január 13., vasárnap

Vegán tejföl - kidobva

Nem volt finom, még állás után sem. Még mártogatósnak sem. Ez nem jött össze. András csak annyit mondott: "Te kis csacsi, azt hitted olyan lesz mint a tejföl?"

Azt..... :(


2013. január 11., péntek

Vegán tejföl - kipróbálva

Hát az van, hogy már annyira hiányzott a tejföl íze, hogy megcsináltam azt a receptet, amit korábban már ide felraktam a blogba.

Eredmény:
A hozzávalók: napraforgómag, v.hagyma, fokhagyma, citromlé, víz




Turmixolás után:

Íze: hááát, nem olyan tejfölös. Most olvastam neten, hogy ezt főzelékekhez szokták csinálni leginkább... én magában akartam enni. Kiérezni minden összetevőt külön-külön. Most hagyom kicsit összeérni az ízeket, holnap újabb kóstolás. Egyébként meg mártogatósnak még egy kis fűszerrel nagyon jó lesz.


2013. január 9., szerda

Kontroll és látogatás a Kaáli Intézetben

Annyira Murphy, hogy amikor reggel édesdeden, és mélyen alszik a gyermek, kelteni kell, mert menni kell. 9-re kaptunk időpontot, nem volt vele gond, mert Ádám negyed 9 körül szokott kellni. Most nem kelt. Kiterülve, mélyen aludt az apja mellett a hitvesi ágyon. :) Szerencsére nem kelt szarul, bár kellett egy kis bújás. 
Az éjszaka nem volt olyan vészes, bár a sírás most is megvolt. 
Nem vártunk sokat, kb. 20 percet, hogy bekerüljünk.Mondtam, hogy a kis taknya már  nem folyik, de még mindig nagyon nyűgös és hát az éjszakák.... A füle már nincs begyulladva, azonban a torka nem gyógyult meg, továbbra is piros. Megnézte doktornő a fogát is, és mondta, hogy áttörés még nincsen, de megindult a mozgolódás bent - ezt nem tudom, hogy ő most látta, vagy csak gondolja - és hogy az éjszakai sírdogálás ennek és a gyulladt toroknak is köszönhető. Kaptunk új gyógyszert az antibiotikum mellé, cataflam cseppet (3X8 csepp 4 napig). Mivel panaszkodtam, hogy Ádám szinte semmit nem eszik, csak szopizik majdnem 2 hete (mindenből megy pár falat, aztán szájzár), megmérték a súlyát is. Azt gondoltam, hogy semmit nem fog hízni, vagy esetleg még fogy is, aztán közben meg 3 hét alatt 330 grammot hízott, ami nagyon jó. Ezzel együtt levontam a következtetést is, még mindig van elegendő tejem. Örülök neki nagyon - vedelem is a folyadékot rendesen. Kérdeztem dokinénit, hogy mi legyen a nem alvással, mire annyit mondott, hogy bízik benne, hogy a cataflam majd ehhez is hozzásegít.. hát meglátjuk. Mindenesetre ma még csak 1 órát aludt Ádám napközben, most sikerült újra leraknom. 

Mivel Andrásnak ma volt az utolsó szabadnapja, és több nem is lesz nyár végéig, elmentünk végre a Kaáli Intézetbe. Kicsit megcsúsztunk, mert kb. Ádám 3 hónapos korában szerettünk volna elmenni, de jobb késő mint soha. Kifizettük a 8 kistesó fagyasztási díját (25.000 ft/év) és leadtuk a szüléskor kiállított papírokat, hogy segítsük az intézetet a statisztika elkészítésében. Vittem egy zárójelentést is, mert abban több minden le volt írva Ádám érkezési körülményeiről és egy fotót is Ádámról. 2 dolgozó volt csak a recepción, de nem is akartam korábban menni, tudom milyen pörégés van délután 1-ig általában. Ádám elaludt mire odaértünk, de aztán felébredt és dobott pár mosolyt.

Hazafelé még betértünk egy bio boltba - tök nagy, eddig még nem voltam bent - és legnagyobb örömömre tartanak egy csomó mindent. Vettünk nekem "sajtot" (sima, nem ízesített) 600 Ft körül (kicsit több volt), meg zabtejszínt is. Örülök, hogy itt nem kell előre megrendelni, és folyamatosan tartanak mindenféle árut. Az árak amúgy kb. azonosak.
Amúgy nagyon ügyesen be tudom osztani ezeket a 200 grammos sajtokat, kb 2 hétig kitart egy dobozzal. Csak megmutatom a  melegszendvicsnek, sokat nem szelek rá. :)
A tejföl még mindig nagyon hiányzik... :(


2013. január 7., hétfő

Újabb szörnyű éjszaka...

... van mögöttünk. Nem gondoltam, hogy lehet még tetézni az előzőket, de úgy tűnik mindent lehet. Ádám megint sírdogált álmában, nem fogadta el a cumit (már alig cumizik) csak cici és cici. Az egyik ébredésénél például elkezdett ficeregni hason, felhúzta a lábait, himbálózott, fejét a párnába túrta, majd fogta magát és rám mászott és úgy aludt tovább. Aztán visszaraktam kettőnk közé, de megébredt. Nem akartam már cicit adni egy idő után, mert nem bírtam ezért ringatni kezdtem. Nyöszörgött, nem volt jó. András mondta keltsem fel. Felkeltettem, ekkor pislogott, nem is nyöszörgött és visszaaludt. Aztán persze volt utána is pár perc múlva sírdogálás, próbálkoztam mindennel, kiságyba is próbáltam visszarakni. A végén már hagytuk, nem tudtam vele mit csinálni, csak simogattam és puszilgattam, kis idő után elaludt.
András elmondása szerint - én ekkor már nem vagyok képben a sok felkeléstől - általában fél 3 környékén kezd erre rá és egy órát szokott tartani, illetve néha még meg-megébred. 
Ma akartam venni olyan homeopátiás szert amit Virág írt, de nem jutottam el gyógyszertárba. Így ma annyit próbáltunk meg, hogy napközben kiiktattuk a tévét - hátha ez is zavarja. Majd kiderül, mert egy darabig nem lesz bekapcsolva. 

Jajj, annyira szeretném ha megoldódna ez a kérdés.... :(

Ráadásul nagyon csúnya a bőre, de csak a fején. A fülét már szétvakarta, a homloka és a kis pofija pedig csak úgy vöröslik. Pedig mostanában nem volt ilyen gondunk.

Mászik a manó

Már kezdtem azt gondolni, hogy Ádám mászni nem is fog, aztán tessék, úgy kezdett el mászni, hogy észre sem vettük. Ugyanis ma már csak azt láttuk, hogy így jut el "A"-ból "B"-be. 
Amúgy már egy ideje gyakran volt négykézláb és az elindulások is mászás-szerűen kezdődtek, de aztán hasra vágta magát a végén mindig és úgy folytatta az útját. 
Aztán azt is most fogtam fel, hogy egyedül felül. Eddig nem is foglalkoztam vele, de aztán ahogy figyelgettem Ádámot, a mozgását, láttam, hogy simán négykézláb állapotból a popójára kerül. Már ügyesen, stabilan ül - persze esések még mindig vannak, de leginkább abból, hogy mindenhol megpróbál felállni, és sokszor magára rántja amibe kapaszkodik. Ezek leginkább nagyobb méretű játékok. 
Nagyon megnőtt Ádám mozgásigénye, meg sem áll - feláll, majd leül, majd újra feláll és így tovább. Imád rugózni, és a kiságyában egyre vagányabb. Én meg a szívroham határán vagyok, mert a kiságy egyik felénél elengedi mindkét kezével a rácsot és nyúl át a túloldalra. Körbe"járja", belakja teljesen. Ha seggre esik, már kapaszkodik is fel. Eléri a fali matricákat, és elkezdte piszkálni, valamint a forgót is le kell szerelnünk, mert elkapja a macikat és azokba kapaszkodva áll. Hajjajjj.... micsoda hónapok állnak előttünk!


2013. január 6., vasárnap

Könyvek - ötleteket szeretnék :)

Petra kérdezte, de amúgy is terveztem, hogy szánok egy posztot a könyvekre, amiket olvastam, vagy olvasnék - hátha kapok jó ötleteket, könyv címeket. 

Az elmúlt időszak nagy kedvence Emma Donoghue - Szoba című könyve. Imádtam, faltam minden sorát. Két okból tetszett. Az egyik a nyelvezete, imádtam, hogy egy gyerek szemszögéből lett az egész elmesélve (ezért olvastam el többször Vámos Miklós - Zengazének c. könyvét is. Imádtam szintén!). Továbbá a története is nagyon lekötött, izgalmas volt. 
Aztán szerettem Hadas Krisztina - Egy tökéletlen anya naplóját is. Humorosan ír, érdekesek voltak a történetei, amikkel nem mellesleg azonosulni is tudtam. Amúgy is csípem a napló-szerű könyveket. (Pl. Bridget Jones könyvek).
Szintén nagyon izgalmas volt Misha Defonseca - Túlélni a farkasok közt c. könyve, ahol egy kislány a főszereplő. Ulla-Carin Lindquist - Evezők nélkül c. könyve megtörtént esetet ír le. Pontosabban az író írja le saját haláltusáját. De a lényege inkább az elfogadás, a halál elfogadása, hogyan értesse meg gyerekeivel, hogyan segítsen nekik feldolgozni. Jó könyv volt, de olyan könyv, amit az ember mégsem szívesen olvas.
Most pedig elővettem Dan Brown - Megtévesztés foka c. könyvét, amit már olvastam pár évvel ezelőtt, de nem emlékszem rá. Előtte egy világirodalmi gyűjteménybe fogtam bele, de nem tetszett. Híres gyerektörténetek voltak benne, de szégyen ide, szégyen oda, azt hiszem nem vágyom szépirodalmi alkotásokra. Nem szeretem a leíró elemeket, jobban szeretem a párbeszédes, és inkább mai történeteket. Nem szeretem a románcokat sem, és bár néha jól esik kicsit ezoterikus könyveket olvasni, most nem vágyok rá. 
Olyanra vágyom, ami kiragad a hétköznapokból, elvarázsol esetleg, szórakoztat, megmosolyogtat, vagy meghökkent.
Esetleg ha valaki olvasott mostanában jó könyvet, íróval együtt megírhatná, utánanézek neten miről szól, mert azt hiszem beiratkozom könyvtárba utánpótlásért. :)
Előre is köszönöm!

Nincs pihenés ...

Nem alszunk megint napok óta. Én már esténként Ádámmal egy időben fekszem, és ez a szombat volt az utolsó, hogy megpróbáltam a Voice-t nézni. Többet nem kezdek bele, felesleges. Több könyvet olvastam el az elmúlt időszakban mint az utóbbi években összesen (most épp kétségbe vagyok esve, mert elfogytak amiket szívesen olvasnék). Persze mondhatjuk, hogy nem baj, végre művelődök, de azért szar érzés, hogy nem tudok megnézni semmit a tévében. Energiám és persze kedvem sincsen már. Hiába leptük meg magunkat Andrással egy komoly tv-s játékkal karácsonyra, nem sokszor játszottam vele eddig. Pedig van jó kis kalóriaszámlálós táncos program is.
Szóval ott tartunk, ahol tartottunk és bár most Ádám megint beteg, elgondolkoztam azon, hogy meddig akarom betegségre fogni a nem alvást. Továbbra is a kiságyában kezdünk mindent, 3-4 alkalommal vissza is rakom a megébredések után, aztán hajnalban már nem megy. Ádámnak csukva van a szeme és nyüszörög, sír. Cumit nem fogadja el - nagyon keveset cumizik már, ami persze jó - de eddig minden szopi után gyorsan kihúztam cicim és bedugtam a cumit és aludt szépen. Most úgy kell kirángatnom (bedugom kisujjam a szája sarkához) a cicimet, és a cumit csak nagyon ritkán tudom bedugni, kiköpi és cici kell neki. Szorítja a cicimet a kis állkapcsával, és máshogy nem nyugszik meg. Fáj, már nagyon kellemetlen hajnalra. Nem éhes - még így sem, hogy alig eszik napközben, mert tudom milyen amikor rendesen szopizik és milyen amikor csak cicizik. Próbáltam többször is, hogy nem adom neki oda, próbálom simogatni, puszilgatni, cumit adni, vagy esetleg ringatni - eltol magától. Aztán amikor megkapja a cicit, belém kapaszkodik, és simán alszik tovább
Elfáradtam.... megint. Nem alszom, nem jól alszom és hajnalra már ideg vagyok a cicin lógástól. Tudom, hogy rengeteg homeos szer van, a viburcol kúpot próbáltuk, de kell valami más, hatékonyabb. Kell, mert nem fogom bírni hosszútávon. :(

Ja, azt azért hozzáteszem, hogy Ádám mosolygós, nyugodt kisgyerek napközben, egyáltalán nem látszik rajta, hogy szarul aludna éjszaka....

 

2013. január 4., péntek

Nem csak nátha

Tegnap este Ádám kapott egy lázcsillapító kúpot, mert fürdés előtt is hőemelkedése volt. Nem tudom, hogy ennek köszönhetően, vagy a betegségnek, de 3 után kelt először éjjel. Ilyen ezer éve nem volt. Aztán reggel sírva kelt, egyfolytában eldőlt, nem volt energiája ülni sem, és az orrváladéka is zöldesre változott, szeme is váladékozni kezdett. Nem is volt kérdés, hogy megyünk az orvoshoz. András lekísért minket, de a váróban megvárt. Ádám miközben vizsgálták először mosolygott, kommunikált, mindaddig, amíg a torka majd a füle nem került szemrevételezésre. Nem bírja elviselni ha az arcát piszkálják, azt meg pláne nem, ha le kell fogni. Nagyon piros torok, jobb fülben kezdődő középfülgyulladás. Remek! Bakteriális fertőzés, doktor nénink azt mondta sajnos antibiotikumot kell felírnia. Így váltottunk ki Ádámnak Suprax-ot (féltem tőle, de simán bevette. Por üvegcsében, amit vízzel kellet feloldani és 5 ml-t kell alkalmanként adnunk), probiotikumként Bio Gaia-t kap, ezenkívül Nasivin orrcseppet (3x1) és Sinupret-et (2x10csepp) kell adnunk. Valahogy most egyébként jobban beveszi a gyógyszereket mint pár hónapja. 
Amúgy nem igazán eszik Ádám, mindenből csak pár kanállal. Anyatej mehet ezerrel, és a természet érdekessége, hogy mióta beteg, mintha jobban is termelődne. Létezik ez? Vagy csak én beszélem be magamnak...
Kaptunk beutalót szemészetre is... mert mintha kicsit Ádám kancsal lenne. Nem feltűnő, sőt alig észrevehető, de kell egy műszeres szemvizsgálat, lehet csak gyengébb egy picit egyik szeme. 
András vett ki szabit jövőhétre is, szerdáig még itthon lesz. Aranyos, nekem akar segíteni. Valószínű azért is, mert én sem vagyk 100 %-os, és Ádám éjszakai sírdogálásai és cicire kéretszkedései nagyon sokat kivesznek belőlem. Tegnap már délután 5-kor lefürödtem és együtt mentem aludni Ádámmal... (persze nem 5kor, az akkor csak jól esett).
Itt maradtunk Győrben hétvégére, utazást lefújtuk Fehérvárra, most kúrálás van.... 




2013. január 3., csütörtök

Hamm és 1-2 apróság

Reggelizek, ülök a földön a nappaliban. Ádám le sem veszi rólam a szemét, pontosabban a kajámról. Margarinos pirítós szalámival. Ádám közelít, feláll térdemnél (már pikk-pakk feláll és leül) és most már közelebbről nézi étkemet. Sajnálom, de nem adok belőle neki, ebből nem. Amúgy ami olyan, azt kóstolhatja. Rám néz, majd pirítósa, majd rám és azt mondja: "Hamm" - megzabálom érte, mert ezt szoktuk neki mondani etetés közben, hogy bekapja a kanalat. Olyan édes és okos! Imádom!!!!

Emellett "csüccs"-re leül. Leül még a "Sit down" kifejezésre és a "Stand up"-ra feláll. A "Jump"-ra ugrál. Több angol kifejezést nem tanítottam neki - még. Egyre jobban érti mit szeretnék, egyre inkább tanítható. Megmutatja a plüssök orrát, és néha a szemét is. Tánci-táncira rugózik.
Ezenkívül továbbra is nagy bohóc, és szeret megnevettetni. Partner a hülyéskedésben, és képes magán is nevetni. 
Mindjárt 9 hónapos lesz.... fog nélküli kis 9 hónapos. :)) 




Fránya nátha

Sajna még karácsony második napján, 26-án elkapta Mr. Nátha Ádámot, és még inkább sajnos, hogy azóta sem gyógyult meg. Eddig "csak" taknyos volt, amit hatalmas bánatunkra szívtunk, és szívunk rendületlenül. Bár nem igaz, hogy rendületlenül, mert Ádám már a fekvőpozíciótól síró görcsöt kap, nekem meg a gondolattól is görcsben van a gyomrom, amikor megfénylik a nóziján a takony. De szívni kell, nincs mese. Még pár hónapja, mikor utoljára taknyos volt, vettünk neki egy pumpás kézi semmire se való orrszívót is. Én sok helyen hallottam, és olvastam már korábban, hogy semmire sem jó, de mégis belementem, hogy vegyünk egyet, hátha kímélem vele a gyerekem. Semmit nem ér, aki valaha is gondolkodott rajta, hogy vegyen, ne tegye!!! Így egy kíméletesebb módszer van még, amitől sok embernek kifordulna még a bele is (régebben nekem is), mégpedig hogy én szívom neki ki néha szájjal. Mire nem képes az ember a gyermekéért. Persze az orrszívó hatékonysága verhetetlen, csak hát a keserves sírás. Mindenesetre mára már hőemelkedése is lett Ádámnak, pedig úgy tűnt a javulás útjára léptünk. Ezek szerint még sem. Éjjel semmit nem aludtam, András egy kicsivel többet. Ádám sírt,  nem kellett neki a cumi és csak bújt és csak cicin akart lenni. Már fájt a derekam, már kaparni tudtam volna a falat, mert már nagyon kellemetlen érzés volt a cicimnek is. 
Még a mai napot megvárom és ha marad a nyűgösség, hőemelkedés (lázas még nem is volt soha - kopp-kopp-kopp), akkor holnap leviszem doktor nőhöz egy mustrára és valószínű a fehérvári hazautat is lefújjuk.

2013. január 1., kedd

Tapsi-tapsi és puszi özön

Ádám karácsony előtt végre elsajátította a tapsolás tudományát. :D Régóta süti,süti pogácsáztam neki, de eddig nem nagyon hatotta meg. Aztán először kezdte azzal, hogy megfogta az ujjaimat tapsolás közben, aztán már ő ütögette össze a kezeimet, most meg már egyedül tapsol. Sőt, egyre jobban összecsapja a kis tenyerét. Ráadásul nemcsak a versikére teszi ezt, hanem ha boldog, örül valaminek. Tüneményes!!! 
Ami még nagyobb öröm számomra, az pedig az, hogy puszit ad. Igaz nem cuppanósat, csak odarakja nyitott kis száját az arcunkra, de puszil. Puszil ha kérjük és akkor is, ha úgy érzi, puszit szeretne adni magától. 
Tegnapelőtt reggel puszival ébresztett. Nem túlzok, erre keltem. Felébredt, hasra vágta magát, odahajolt az arcomhoz, és csak a kis lihegését éreztem. Majd kinyitottam a szemem, és ott vigyorgott az arcomba. Nem tudom leírni az érzést, csodálatos volt. Minden pillanat az azt hiszem....


Az első szilveszter

No ez az amit nem úgy terveztünk, hogy Ádámnak is szilveszter legyen. Szerettem volna ha alszik, de sajna nem jött össze. Életemben először gyűlöltem a szilvesztert, a petárdákat és a tűzijátékot. Az első elaltatás, ami még fürdés után következett, még jól sikerült. Ádám elaludt, és 40 percet aludt is. Aztán felébredt és nem tudtam többet visszaaltatni. 3x próbálkoztam 20-40 percig, de sajnos a hangok győztek. Már épp aludt volna, amikor jött az újabb robbantgatás. Felült, tátott szájjal lesett ki az ablakon, aztán rám, kb amolyan "Anya hallod Te is?" pofival. Szidtam őket magamban, hogy miért nem lehet megvárni az éjfélt, minek durrantgatnak - holott pontosan tudtam, hogy ez tök természetes és így van rendjén, ez a nap erről szól. Csak hát nehéz egy ekkora gyerekkel ilyenkor.
Így Ádám mondhatni végig fent volt velünk. A velünk 4 felnőttet jelentett és egy 6 hónapos alvó kislányt, aki csak néha ébredt meg. Beszélgettünk, eszegettünk, iszogattunk (én inkább csak bele-belenyaltam a forralt borba és pezsgőbe) és játszottunk a manóval. Éjfélkor aztán végigálltuk Ádámmal a Himnuszt, amit gyerekek énekeltek a Lánchídon. Szomszédasszonyommal, aki ugyanolyan sírdogálós érzékeny lelkű mint én, már fénylett a szemünk. A himnusz után meghallgattuk a Köztársasági elnök beszédét - ilyet eddig nem tettem korábban- és ekkor engem elkapott a sírás. Szépen beszélt, olyan emberközeli volt amiket mondott. Ádám pedig figyelte a tévét, a beszédet, előtte a Himnuszt, olyan jó volt ez a pár perc. Nagyon megpuszilgattuk Andrással Pacusunkat - és persze egymást is. :) Ezután megvártam még a nagy tűzijátékozást, közben felhívtam a családtagokat és leraktam Ádámot aludni. Elaludt - pillanatok alatt. De végre nem volt hangzavar.
András felrakta a virslit főni, aztán a szomszéddal átmentek a másik szomszédhoz koccintani, itthagyva a 2 anyát a 2 gyerekkel. Nem lett volna gond, ha nem felejtenek el visszajönni. Szomszédasszonyom haza is ment, én meg felhívtam Andrást, hogy hogy gondolja ezt, hogy egyedül hagy Szilveszterkor, hadd legyen már nekem is egy évben egyszer "buli". Lehorgasztott fejjel jött vissza egy perc múlva, sűrűn bocsánatot kérve, nem tűnt fel neki az idő. Nem haragudtam, örültem, hogy mellettem van. Lezuhanyoztunk és elmentünk aludni. Ádám reggel 3/4 9 körül keltett minket bújással és berregéssel (5 körül került mellénk). Nagyon álmosak voltunk, de kincsünk energiát adott nekünk- Nagyon szeretjük a reggeleket, Ádám ilyenkor nyugodt, mosolygós, bújós. Tündér egy kisfiú. Olyannyira tündér volt, hogy 10 után aludt még 2 és fél órát, mi pedig összebújva tévézhettünk a nappaliban. Később András felrakta a lencsefőzeléket, mi pedig sétáltunk Ádámmal - kb. 20 percet. Ennyit bírtam, olyan hideg volt. Aztán lebontottuk a karácsonyfát, mert eléggé hullajtotta a tüskéit és nem akartuk, hogy Ádám véletlenül megkívánja kóstolni őket. 

Véget ért a 2012-es év, az az év, ami életünk legszebb éve lett. Megszületett Ádámunk, és ezzel megszületett kiscsaládunk is. Elköszönünk tőled 2012. Vár ránk egy újabb év, remélhetőleg sok-sok szép élménnyel és sok-sok szeretettel.

Nagyon boldog új évet kívánok Mindenkinek!

Himnusz alatt...