Kicsi Pacáinkkal az ÉLET

Mostanában 2 újabb kedvenc dalunk van, amit a youtube-n szoktunk nézni, énekelni, sőt már megtanultuk mi is a szövegét. Az egyik a BINGO, a   másik a 5 little monkeys jumping on the bed. Mindkettő „super simple song” – és tényleg nagyon könnyű volt megtanulni. Ádám imádja, rugózik, tapsikol, nagyokat mosolyog. Hajnalban csak ez zakatolt a fejemben: „ one fell off and bumped his head” és sajnos nem ok nélkül. Ádám szokása szerint éjfél körül beköltözött kettőnk közé aludni. Az igazak álmát aludtuk, amikor egyszer egy nagy puffanást hallottunk, majd őrült sírást. Mindketten felpattantunk, hirtelen azt sem tudtam hol keressem a gyereket, hiszen sosem hagyom kívül aludni, mindig középen van. Ádám a földön volt, a fejünknél. :( Istenem, elmondani nem tudom mit éreztem és érzek most is. Ez sokkal rosszabb volt, mint amikor nem voltam mellette és úgy esett le az ágyról. De most ott voltunk, és mégis megtörtént. Nem is arról van szó, hogy ez megeshet, megesett, hanem, hogy ...

Most voltam először elégedetlen a tanácsadással. Ismerős körben mások már panaszkodtak, én ezt most éreztem először. Ilyen az amikor a doktor nénihez jár a fél város, és nincs ideje a gyerekekre. Pedig alapjában véve egy nagyon jó orvosnak és embernek tartom.  12:15-re volt időpontunk. Ádám aludt délelőtt már és a tízórait kivételesen 11-kor kapta meg (10:30kor kelt). Aztán felöltöztünk, vártunk, hogy megjöjjön a kajánk, amit külön kértem, hogy délig érjen ide, mert időpontra viszem a gyereket... nem ért ide. 10 percet még vártam is, úgy rohantam tanácsadásra. Útközben felhívtam az éttermet, hogy már nem vagyok otthon és hiába lesz a futár 2 perc múlva nálunk, nem tudom megvárni. Megbeszéltük, hogy behozza a rendelőbe a kaját. Tök ciki volt amúgy kisötezer ember előtt... biztos gondolták magukban, hogy "na ez se egy főzős anyuka"...  A sokan voltak, amúgy nem kifejezés - ami csak azért meglepő, mert tanácsadásra időpontra megy az ember, vagyis összesűrítettek mindenkit...

Ádám nagyon anyás lett! Eddig is ragaszkodó volt, de most azt hiszem amolyan csúcspontra értünk. Leginkább most érzem, hogy Fehérváron vagyunk és sok mindenkivel találkozunk. Barátságos mindenkivel, mosolyog, bohóckodik mindenkinek, rájuk mutogat, nyújtja a kezét, aztán amikor valaki átvenné belefúrja magát a mellkasomba, ha esetleg még át is veszi, keservesen sírni kezd. Nem mehetek ki a szobából, mert sírva utánam indul. Ha épp elvan valakivel mégis, és meghallja a hangom sírni kezd utánam. András egy ideje elég sokat besegít este, vacsiztat, fürdet, öltöztet és én csak szopira megyek be. Nos ha épp nem alszik el Ádám, és már egy ideje nyomja a bohóckodást, András be szokott jönni, hogy segítsen. A héten is bejött, Ádám bújt hozzá, gagyogott neki, én meg gondoltam kimegyek fogat mosni (a fürdéssel mostanában megelőzöm Ádámot), de mire kiértem szobából, már keservesen sírt utánam. Persze nem rohantam vissza, csak a fogmosás lett kicsit gyorsabb.  Szóval ott vagyunk, hogy nemhog...

Elérkezettnek láttuk az időt, hogy Ádám új ülést kapjon, ezért a héten beújítottunk. Sokat törtem a fejem, hogy milyen legyen és eredetileg 9-36 kg-ra gondoltam, de végül olyat vettünk ami 0-18 kg között használható. Ezt fordítva is - azaz úgy mint a régit - be tudjuk kötni, akár 10 kiló eléréséig, aztán utána majd  menetiránnyal megegyezően. Dönthető, kényelmes(nek tűnik), reméljük azt, hogy mennyire biztonságos soha nem kell megtapasztalnunk. Az igazán biztonságosnak kikiáltottakra nem lett volna pénzünk. A hétvégén hazautaztunk Fehérvárra, így ki is próbálhatta Ádám az új ülését. Elaludt benne - pedig sajna a hátsó ülés hülye lejtése miatt elég rendesen ülő pozícióban van. De jót aludt, és nem is ficánkolt, elégedetlenkedett amikor beraktuk. Ráadásul ebből már ki is lát, amit ki is használt és amíg nem hagytuk el Győrt végig nézelődött. Nagyfiúnk.... olyan gyorsan nőnek!

Ádámunk 9 hónapos. Szaladnak a napok, hetek, hónapok és lassan ő is. Na jó, azért ott még nem tartunk, de az biztos, hogy majdnem minden napra tartogat valamit. Ami a leginkább szembetűnő változás, hogy nemcsak áll, hanem lépeget is bútor mellett, vagy ha fogja a kezünket. Nagyon ügyes nagyfiú, és most már végre kevesebbet esik. Bár azt gondolom ez csak átmeneti állapot. Most végre ügyesen és stabilan megáll kapaszkodva, de majd ha elindul. Persze néha így is vagánykodik, azt hiszi kapaszkodás nélkül is megy neki már az állás. Viszont amikor esik, már kirakja a kis kezét, igyekszik valamibe megkapaszkodni, vagy egyszerűen csak ügyesen érkezik fenékre. Azt hiszem a sok esés alatt tanulják meg a helyes landolást. Azért persze így is jut minden napra egy "puff" - arany drága szívem legutóbb épp nagyon örült a Hubbinak a Duck Tv-n, ülve tapsikolt és rugózott örömében, aztán eldőlt hátra. A Tv megy, de sokkal kevesebbet. Inkább nincs bekapcsolva, és ha be is kapcsoljuk,...

...tegnap esett meg velünk, mikor máskor, mint a legnagyobb hóban. Nimródékhoz voltunk hivatalosak, s már épp lemondtam volna a találkát - mondván, hogy babakocsival lehetetlenség eljutni A-ból B-be, Rita rákérdezett a buszra és a kengurura.  Elgondolkoztam rajta és úgy voltam vele miért is ne. Kb. 2 megálló, a busz háztól házig visz, első buszozásnak egy 5 perces szakasz bőven megteszi.  Ádámmal szépen felöltöztünk, próbáltam mindent előkészíteni, hogy a lehető legkevesebb ideig legyen nagykabátban a lakásban, aztán beletuszkoltam a kenguruba. Hogy én hogy nem szeretem a mienket... Na mindegy is, Ádám még így is jól érezte magát benne.  A busz viszonylag hamar megjött. Előtte még vettem jegyet az automatából - nekem ez is újdonság volt, ugyanis lassan egy éve nem utaztam busszal - majd vártunk. A buszmegállóban persze többen végignéztek rajtunk - biztos gondolták, hogy hülye anyuka mit csinál ebben a nagy hóban a gyerekkel ... Amúgy hidegnek meg nem volt hideg sze...

Még anno, vagy két, két és fél éve egy volt osztálytársam blogja olvasása közben akadt el a szavam, amikor a kisfia körmét minden gond nélkül levágta, miközben a gyerkőc tátott szájjal nézte, hallgatta a zenét. Akkor elhatároztam, hogyha egyszer nekem is lesz gyermekem, én is kipróbálom. Még előtte egy barátunknak megmutattam, akik kislánya szintén a zene hatása alá került. Ádám 9 hónapos lesz ma-holnap, és a körömvágás sosem tartozott az egyszerű műveletek közé. Szegénynek hányszor vágtam bele a bőrébe, és egy csomószor volt, hogy elkezdtem reggel, eljutottam pár ujjig, és a nap tovább részében mindig 1-2 körmöt vágtam hozzá. Eleven, elvenné az ollót, vagy épp ökölbe szorítja a kezét. Aztán eszembe jutott... hoppá!!!! A körömvágós zene! Múltkor kipróbáltam, működött. Aztán ma ismét. Gyönyörűen, szép lassan, le tudtam Ádám körmeit vágni. A számot csak egyszer kellett visszább tekernem. Íme már a mi csodafegyverünk is: Köszi Réka! :)

... nincs még egy ilyen izgága gyerek a Földön mint Ádám. Én mindig mondom neki, hogy de higgye el, hogy van, de ő nem hiszi. Ádám nemhogy szarul alszik éjszaka, pár napja nem is akar lefeküdni. Nincs hiszti, és méltatlankodás, lópikulát! A gyerek olyanná válik, mint aki előtte tolt le volna egy kávét egy energiaitallal egy halom cukor és csoki kíséretében. Nem elég, hogy bohóckodik, viccesebbnél-viccesebb hangokat ad, körbemássza a kiságyat, háton fekve ugrál, csapkodja a kis lábait, megmássza az ágy végén a fejtámlát, közben kukucsol, berreg, sikongat... Amikor már nagyon álmos is nyomja, csak akkor 3 mp-re lerakja a fejét, majd folytatja mintha mi sem történt volna. Néha-néha megpihen egy pillanatra valamelyikőnkön, odabújik egy kis időre, majd folytatja a nagyon fontos küldetését: játszani kifulladásig. Először azt hittem a tea a ludas, de 2 napja nem ittam fekete teát, és a cukrot is mellőztem. Kávét is csak reggel 6-kor. Úgyhogy rejtély mire ez a nagy energia... Aztán persze a...

A hétvégén, pontosabban vasárnap leesett az első nagyobb hó. Persze, hogy nekem is megfordult a fejemben, hogy ezt Ádámnak is látnia kell, hiszen ez már hó a javából. Mivel szánkónk még nincsen, kezünkben vittük le Andrással olyan 5 óra környékén. Igaz mát sötétedett, de Andrást nem akartam kihagyni a sétából. Annál is inkább, hogy Ádám már nehéz, és felváltva cipeltük a fenekét. Nem tudom ennek vigyorgott-e végig, vagy a hónak, de nagyon jó kedve volt. András lerakta a hóba, de aztán szóltam neki, hogy ez a kiscipő még nem olyan ami védi a nedvességtől, hiszen ruha az alja.Aztán ellenőriztük is a kis zokniját az OTP-ben pénzfelvételkor, de szerencsére szára volt a zokni és a cipő belseje is. Tegnap is lementem sétálni egyet Ádámmal, bár mire elindultunk... azt hittem már nem is megyünk. Az első nekiindulásnál - ekkor öltöztem fel én - elkezdett esni az eső. A másodiknál álmos volt Ádám és leraktam egy kicsit aludni (kemény fél órára), gondoltam addig van időm kicsit összepakolni, m...

Nem volt finom, még állás után sem. Még mártogatósnak sem. Ez nem jött össze. András csak annyit mondott: "Te kis csacsi, azt hitted olyan lesz mint a tejföl?" Azt..... :(

Hát az van, hogy már annyira hiányzott a tejföl íze, hogy megcsináltam azt a receptet, amit korábban már ide felraktam a blogba. Eredmény : A hozzávalók: napraforgómag, v.hagyma, fokhagyma, citromlé, víz Turmixolás után: Íze: hááát, nem olyan tejfölös. Most olvastam neten, hogy ezt főzelékekhez szokták csinálni leginkább... én magában akartam enni. Kiérezni minden összetevőt külön-külön. Most hagyom kicsit összeérni az ízeket, holnap újabb kóstolás. Egyébként meg mártogatósnak még egy kis fűszerrel nagyon jó lesz.

Annyira Murphy, hogy amikor reggel édesdeden, és mélyen alszik a gyermek, kelteni kell, mert menni kell. 9-re kaptunk időpontot, nem volt vele gond, mert Ádám negyed 9 körül szokott kellni. Most nem kelt. Kiterülve, mélyen aludt az apja mellett a hitvesi ágyon. :) Szerencsére nem kelt szarul, bár kellett egy kis bújás.  Az éjszaka nem volt olyan vészes, bár a sírás most is megvolt.  Nem vártunk sokat, kb. 20 percet, hogy bekerüljünk.Mondtam, hogy a kis taknya már  nem folyik, de még mindig nagyon nyűgös és hát az éjszakák.... A füle már nincs begyulladva, azonban a torka nem gyógyult meg, továbbra is piros. Megnézte doktornő a fogát is, és mondta, hogy áttörés még nincsen, de megindult a mozgolódás bent - ezt nem tudom, hogy ő most látta, vagy csak gondolja - és hogy az éjszakai sírdogálás ennek és a gyulladt toroknak is köszönhető. Kaptunk új gyógyszert az antibiotikum mellé, cataflam cseppet (3X8 csepp 4 napig). Mivel panaszkodtam, hogy Ádám szinte semmit nem eszik...

... van mögöttünk. Nem gondoltam, hogy lehet még tetézni az előzőket, de úgy tűnik mindent lehet. Ádám megint sírdogált álmában, nem fogadta el a cumit (már alig cumizik) csak cici és cici. Az egyik ébredésénél például elkezdett ficeregni hason, felhúzta a lábait, himbálózott, fejét a párnába túrta, majd fogta magát és rám mászott és úgy aludt tovább. Aztán visszaraktam kettőnk közé, de megébredt. Nem akartam már cicit adni egy idő után, mert nem bírtam ezért ringatni kezdtem. Nyöszörgött, nem volt jó. András mondta keltsem fel. Felkeltettem, ekkor pislogott, nem is nyöszörgött és visszaaludt. Aztán persze volt utána is pár perc múlva sírdogálás, próbálkoztam mindennel, kiságyba is próbáltam visszarakni. A végén már hagytuk, nem tudtam vele mit csinálni, csak simogattam és puszilgattam, kis idő után elaludt. András elmondása szerint - én ekkor már nem vagyok képben a sok felkeléstől - általában fél 3 környékén kezd erre rá és egy órát szokott tartani, illetve néha még meg-megébred....

Már kezdtem azt gondolni, hogy Ádám mászni nem is fog, aztán tessék, úgy kezdett el mászni, hogy észre sem vettük. Ugyanis ma már csak azt láttuk, hogy így jut el "A"-ból "B"-be.  Amúgy már egy ideje gyakran volt négykézláb és az elindulások is mászás-szerűen kezdődtek, de aztán hasra vágta magát a végén mindig és úgy folytatta az útját.  Aztán azt is most fogtam fel, hogy egyedül felül. Eddig nem is foglalkoztam vele, de aztán ahogy figyelgettem Ádámot, a mozgását, láttam, hogy simán négykézláb állapotból a popójára kerül. Már ügyesen, stabilan ül - persze esések még mindig vannak, de leginkább abból, hogy mindenhol megpróbál felállni, és sokszor magára rántja amibe kapaszkodik. Ezek leginkább nagyobb méretű játékok.  Nagyon megnőtt Ádám mozgásigénye, meg sem áll - feláll, majd leül, majd újra feláll és így tovább. Imád rugózni, és a kiságyában egyre vagányabb. Én meg a szívroham határán vagyok, mert a kiságy egyik felénél elengedi mindkét kezével a rácsot é...

Petra kérdezte, de amúgy is terveztem, hogy szánok egy posztot a könyvekre, amiket olvastam, vagy olvasnék - hátha kapok jó ötleteket, könyv címeket.  Az elmúlt időszak nagy kedvence Emma Donoghue - Szoba című könyve. Imádtam, faltam minden sorát. Két okból tetszett. Az egyik a nyelvezete, imádtam, hogy egy gyerek szemszögéből lett az egész elmesélve (ezért olvastam el többször Vámos Miklós - Zengazének c. könyvét is. Imádtam szintén!). Továbbá a története is nagyon lekötött, izgalmas volt.  Aztán szerettem Hadas Krisztina - Egy tökéletlen anya naplóját is. Humorosan ír, érdekesek voltak a történetei, amikkel nem mellesleg azonosulni is tudtam. Amúgy is csípem a napló-szerű könyveket. (Pl. Bridget Jones könyvek). Szintén nagyon izgalmas volt Misha Defonseca - Túlélni a farkasok közt c. könyve, ahol egy kislány a főszereplő. Ulla-Carin Lindquist - Evezők nélkül c. könyve megtörtént esetet ír le. Pontosabban az író írja le saját haláltusáját. De a lényege inkább az...

Nem alszunk megint napok óta. Én már esténként Ádámmal egy időben fekszem, és ez a szombat volt az utolsó, hogy megpróbáltam a Voice-t nézni. Többet nem kezdek bele, felesleges. Több könyvet olvastam el az elmúlt időszakban mint az utóbbi években összesen (most épp kétségbe vagyok esve, mert elfogytak amiket szívesen olvasnék). Persze mondhatjuk, hogy nem baj, végre művelődök, de azért szar érzés, hogy nem tudok megnézni semmit a tévében. Energiám és persze kedvem sincsen már. Hiába leptük meg magunkat Andrással egy komoly tv-s játékkal karácsonyra, nem sokszor játszottam vele eddig. Pedig van jó kis kalóriaszámlálós táncos program is. Szóval ott tartunk, ahol tartottunk és bár most Ádám megint beteg, elgondolkoztam azon, hogy meddig akarom betegségre fogni a nem alvást. Továbbra is a kiságyában kezdünk mindent, 3-4 alkalommal vissza is rakom a megébredések után, aztán hajnalban már nem megy. Ádámnak csukva van a szeme és nyüszörög, sír. Cumit nem fogadja el - nagyon keveset cumizik...

Tegnap este Ádám kapott egy lázcsillapító kúpot, mert fürdés előtt is hőemelkedése volt. Nem tudom, hogy ennek köszönhetően, vagy a betegségnek, de 3 után kelt először éjjel. Ilyen ezer éve nem volt. Aztán reggel sírva kelt, egyfolytában eldőlt, nem volt energiája ülni sem, és az orrváladéka is zöldesre változott, szeme is váladékozni kezdett. Nem is volt kérdés, hogy megyünk az orvoshoz. András lekísért minket, de a váróban megvárt. Ádám miközben vizsgálták először mosolygott, kommunikált, mindaddig, amíg a torka majd a füle nem került szemrevételezésre. Nem bírja elviselni ha az arcát piszkálják, azt meg pláne nem, ha le kell fogni. Nagyon piros torok, jobb fülben kezdődő középfülgyulladás. Remek! Bakteriális fertőzés, doktor nénink azt mondta sajnos antibiotikumot kell felírnia. Így váltottunk ki Ádámnak Suprax-ot (féltem tőle, de simán bevette. Por üvegcsében, amit vízzel kellet feloldani és 5 ml-t kell alkalmanként adnunk), probiotikumként Bio Gaia-t kap, ezenkívül Nasivin orrcse...

Reggelizek, ülök a földön a nappaliban. Ádám le sem veszi rólam a szemét, pontosabban a kajámról. Margarinos pirítós szalámival. Ádám közelít, feláll térdemnél (már pikk-pakk feláll és leül) és most már közelebbről nézi étkemet. Sajnálom, de nem adok belőle neki, ebből nem. Amúgy ami olyan, azt kóstolhatja. Rám néz, majd pirítósa, majd rám és azt mondja: "Hamm" - megzabálom érte, mert ezt szoktuk neki mondani etetés közben, hogy bekapja a kanalat. Olyan édes és okos! Imádom!!!! Emellett "csüccs"-re leül. Leül még a "Sit down" kifejezésre és a "Stand up"-ra feláll. A "Jump"-ra ugrál. Több angol kifejezést nem tanítottam neki - még. Egyre jobban érti mit szeretnék, egyre inkább tanítható. Megmutatja a plüssök orrát, és néha a szemét is. Tánci-táncira rugózik. Ezenkívül továbbra is nagy bohóc, és szeret megnevettetni. Partner a hülyéskedésben, és képes magán is nevetni.  Mindjárt 9 hónapos lesz.... fog nélküli kis 9 hónapos. :))  ...

Sajna még karácsony második napján, 26-án elkapta Mr. Nátha Ádámot, és még inkább sajnos, hogy azóta sem gyógyult meg. Eddig "csak" taknyos volt, amit hatalmas bánatunkra szívtunk, és szívunk rendületlenül. Bár nem igaz, hogy rendületlenül, mert Ádám már a fekvőpozíciótól síró görcsöt kap, nekem meg a gondolattól is görcsben van a gyomrom, amikor megfénylik a nóziján a takony. De szívni kell, nincs mese. Még pár hónapja, mikor utoljára taknyos volt, vettünk neki egy pumpás kézi semmire se való orrszívót is. Én sok helyen hallottam, és olvastam már korábban, hogy semmire sem jó, de mégis belementem, hogy vegyünk egyet, hátha kímélem vele a gyerekem. Semmit nem ér, aki valaha is gondolkodott rajta, hogy vegyen, ne tegye!!! Így egy kíméletesebb módszer van még, amitől sok embernek kifordulna még a bele is (régebben nekem is), mégpedig hogy én szívom neki ki néha szájjal. Mire nem képes az ember a gyermekéért. Persze az orrszívó hatékonysága verhetetlen, csak hát a keserves sírá...

Ádám karácsony előtt végre elsajátította a tapsolás tudományát. :D Régóta süti,süti pogácsáztam neki, de eddig nem nagyon hatotta meg. Aztán először kezdte azzal, hogy megfogta az ujjaimat tapsolás közben, aztán már ő ütögette össze a kezeimet, most meg már egyedül tapsol. Sőt, egyre jobban összecsapja a kis tenyerét. Ráadásul nemcsak a versikére teszi ezt, hanem ha boldog, örül valaminek. Tüneményes!!!  Ami még nagyobb öröm számomra, az pedig az, hogy puszit ad. Igaz nem cuppanósat, csak odarakja nyitott kis száját az arcunkra, de puszil. Puszil ha kérjük és akkor is, ha úgy érzi, puszit szeretne adni magától.  Tegnapelőtt reggel puszival ébresztett. Nem túlzok, erre keltem. Felébredt, hasra vágta magát, odahajolt az arcomhoz, és csak a kis lihegését éreztem. Majd kinyitottam a szemem, és ott vigyorgott az arcomba. Nem tudom leírni az érzést, csodálatos volt. Minden pillanat az azt hiszem....

No ez az amit nem úgy terveztünk, hogy Ádámnak is szilveszter legyen. Szerettem volna ha alszik, de sajna nem jött össze. Életemben először gyűlöltem a szilvesztert, a petárdákat és a tűzijátékot. Az első elaltatás, ami még fürdés után következett, még jól sikerült. Ádám elaludt, és 40 percet aludt is. Aztán felébredt és nem tudtam többet visszaaltatni. 3x próbálkoztam 20-40 percig, de sajnos a hangok győztek. Már épp aludt volna, amikor jött az újabb robbantgatás. Felült, tátott szájjal lesett ki az ablakon, aztán rám, kb amolyan "Anya hallod Te is?" pofival. Szidtam őket magamban, hogy miért nem lehet megvárni az éjfélt, minek durrantgatnak - holott pontosan tudtam, hogy ez tök természetes és így van rendjén, ez a nap erről szól. Csak hát nehéz egy ekkora gyerekkel ilyenkor. Így Ádám mondhatni végig fent volt velünk. A velünk 4 felnőttet jelentett és egy 6 hónapos alvó kislányt, aki csak néha ébredt meg. Beszélgettünk, eszegettünk, iszogattunk (én inkább csak bele-beleny...