One fell off and bumped his head...

Mostanában 2 újabb kedvenc dalunk van, amit a youtube-n szoktunk nézni, énekelni, sőt már megtanultuk mi is a szövegét. Az egyik a BINGO, a  másik a 5 little monkeys jumping on the bed. Mindkettő „super simple song” – és tényleg nagyon könnyű volt megtanulni. Ádám imádja, rugózik, tapsikol, nagyokat mosolyog.

Hajnalban csak ez zakatolt a fejemben: „ one fell off and bumped his head” és sajnos nem ok nélkül.

Ádám szokása szerint éjfél körül beköltözött kettőnk közé aludni. Az igazak álmát aludtuk, amikor egyszer egy nagy puffanást hallottunk, majd őrült sírást. Mindketten felpattantunk, hirtelen azt sem tudtam hol keressem a gyereket, hiszen sosem hagyom kívül aludni, mindig középen van.

Ádám a földön volt, a fejünknél. :( Istenem, elmondani nem tudom mit éreztem és érzek most is. Ez sokkal rosszabb volt, mint amikor nem voltam mellette és úgy esett le az ágyról. De most ott voltunk, és mégis megtörtént. Nem is arról van szó, hogy ez megeshet, megesett, hanem, hogy annyira, de annyira fájt a szívem a síró gyerekért. Először én nyugtattam, aztán András vette át, mert én már majdnem bőgtem.  Aztán visszakértem a manót, mert csak ölelni akartam. Felkúszott álmában az ágy tetejéig és előrefele leesett. 

Ez volt az a pont amikor megfogtuk a párnáinkat és visszaköltöztük az ágy eredeti végébe – az ablak alá. Mert nem arra volt a fejünk, mert szar a nyílászárónk és jön ránk a huzat. Most már körbe van tekerve mindenféle szivaccsal (gyönyörű), pár fokkal jobb a helyzet, persze nem az igazi még mindig. (Szolgálati lakás, a lakáskezelőnek októberben jeleztük, hogy igényt tartanánk cserére, nem ért ide még mindig).

Szóval szörnyű éjszakánk volt és most nem a nem alvás miatt – én persze innentől kezdve nem nagyon aludtam, de szerintem András sem. Felváltva simogattuk meg Ádámot és ölelgettük. Ő is bújt. Édes pici fiam, úgy sajnálom, úgy szeretlek!!!! :(