2013. február 28., csütörtök

Rosszullét

Tegnap délután Ádám épp aludt még, amikor érezni kezdtem, hogy nem oké valami. Azt hittem nem ettem eleget és azért szédölgök, ezért megmelegítettem a Két Fenyőből hozott kaját. Disznótoros volt... Közben Ádám is felkelt, és egyből mentünk is a konyhába, hogy ő is megebédeljen. Együtt ettünk, ki-ki a sajátját. Közben ahelyett, hogy javult volna a helyzet, egyre jobban vitt a fejem és éreztem magam gyengének. Ádámot is félve vettem ki az etetőszékből, nehogy megszédüljek és elejtsem. Bementünk a nappaliba, leraktam, a szőnyegre én meg eldőltem a kanapén. Forogni kezdett velem a szoba, de rendesen. Ádámot persze nem nagyon foglalkoztatta a tény, és tán nem is értette, hogy nem vagyok jól - piszkált, kiabált nekem, sírt és közben azért oda-odadugta a fejét egy bújás erejéig. Aztán olyan szarul voltam, hogy rám jött a hányás is. Hánytam, ültem a wc mellett, közben Ádám kapaszkodott a térdemen, majd a babakocsiban hagyott bébiételes üveget kezdte el dobálni. Egy darabig arra sem volt erőm, hogy rászóljak. Aztán hívtam Andrást, de kinyomott. Küldtem neki egy sms-t: "Rosszul vagyok!" és aztán hívott is vissza. Sírva mondtam neki a telefonba, hogy nagyon szarul vagyok, ő meg azonnal készült is haza - közben folyamatosan hívogatott, hogy hogy vagyok. Rita pont hívott sétálni, aztán amikor mondtam neki, hogy mi van, egyből szólt a párjának - aki András munkatársa volt - hogy menjen Andrásért el kocsival, hogy mihamarabb hazaérjen. Azóta is marha hálás vagyok.
Aztán András hazaért, én lefeküdtem, és kb 1.5 - 2 óra múlva jobban lettem. Először vírusra gyanakodtunk, de azóta is jól vagyok, így maradt a gyomorrontás - ezt meg nem tudom mitől, nem ettem olyat. Hurkát már rosszullétkor ettem. 
Ja, és természetesen nem vagyok terhes - ez 100 %! 

Aztán vártam az estét, pihenhessek. Ádám elaludt, kicsit még fél órát odabújtam Andráshoz a nappaliban, majd elköszöntem. Olvastam az új könyvet, ami a könyvtáros ajánlott és eddig nagyon tetszik. Aztán lefeküdtem és Ádám rá pár percre megébredt. Megébredt és vissza sem aludt hajnali 1-ig. Nem rosszul aludt, hanem egyáltalán nem aludt. Nem aludt a homeós bogyó ellenére sem! Eleinte nyugodt voltam, cicire raktam, de nem aludt el. Mindig mindent kezdtünk elölről. Volt, hogy néma voltam, volt, hogy simogattam, volt, hogy altatót énekeltem volt hogy relaxálós zenét raktam be, volt hogy szoptattam és volt hogy már kínomban a kiságyba raktam - de üvöltött. Rohadt fáradt volt, mert fent léte alatt sokszor rakta le a fejét pár másodpercre, de aztán hajtotta valami nagyon. Azt hittem sosem fog elaludni. Aztán amikor végre elaludt, éjjel (vagyis az már hajnal volt lassan) nem sokszor ébredt meg, de addig nem tudom mi volt vele. Marha fáradt vagyok, és igazából ő sem aludt többet 7 óránál. 

Most meg kenyeret sütök, vagyis süt a kenyérsütő, mert nincs itthon semmi pékárú. Kár, hogy 3 órás a program, én meg 9-kor indítottam el a gépet. 

2013. február 27., szerda

Újabb esés és könyvtár

Sajna reggel újabb kis balesetünk volt. Ilyenkor úgy tud bántani, ha megakadályozhattam volna és úgy történik valami. 
Ádám napok óta ügyesen tudja, hogy nem indulunk le a franciaágyról, megvár mindig amíg beérek érte. Persze van amikor kiságyban alszik, de nem mindig. Eleinte körbebarikádoztam mindennel a földet az ágy körül, de mivel mindig kiabál (most már sokszor úgy, hogy "anya") és megvár az ágy szélén, ma reggel ezt nem tettem meg. Hát nem leesett???? Már pont beértem a szobába, amikor az ágy szélén négykézláb nyújtotta felém a kis kezét, és abban a pillanatban csúszott is le, és esett hatalmasat a földre. A keze ért le először, de a buksija így is koppant. Felkaptam, szorítottam, és egyből remegtem. Ilyenkor egyszerre tör rám a féltés, aggódás és a lelkiismeret furdalás. Mert igenis ezt megelőzhettem volna. Sokáig csak sírdogált az ölemben, aztán csak némán pihegett a mellkasomon. Még András is itthon volt. Amikor már látta, hogy nincs nagy baj, próbált bohóckodni Ádámnak, de most nem vette édesem olyan jó néven. Nyoma külsőleg nincsen az esésnek - remélem az ijedtség nagyobb volt a fájdalomnál. 

Aztán visszaaludt manónk és aludt egy fél 9-ig. Megreggeliztünk 9-kor és kb. 10 körül elindultunk a könyvtárba. Merthogy beiratkoztam és 3 hetente újabb könyvvel gazdagodok. Hát igen - nem olvasok túl gyorsan. Persze nem az olvasási készségemmel van gond, inkább azzal, hogy este amikor bebújok az ágyba, 10-30 oldal után elálmosodok és alszom.
Sok könyvajánlás tetszett, így elviekben nincs gond azzal, hogy mit olvassak. 

Ma D. Tóth Kriszta Lolával az élet című könyvét vittem vissza, és terveztem, hogy kihozom a második részét, de sajna elő volt jegyezve már másnak. De én készültem kérem, és felírtam egy rakat másik könyvet. Dan Brown, Ken Follet könyveket, Jennifer Lauck 2 könyvét, valamint Jodi Picoult házirend c. könyvét, amit most láttam a Tesco-ban és nagyon meg akartam venni. De aztán sajnáltam rá a pénzt, meg András mondta, hogy miért nem kölcsönzöm ki. Legyintettem, hogy ugyan már, ilyen friss könyvet???? Aztán amikor láttam, hogy megvan a könyvtárnak, nagyon megörültem! Csak sajna nem volt bent. Egy könyv sem volt bent azok közül amit felírtam és ki akartam hozni. Illetve volt olyan, ami fiókkönyvtárban volt, volt amit már töröltek mert szétment, és nem kölcsönözhető... Aztán mondta a hölgy, hogy nézzek körbe. No meg voltam lőve, mert nincsenek kedvenc íróim, így azt sem tudtam hol és hogy keresgéljek. Aztán adott egy könyvet, amit ő is olvasott, kivettem egynek. Van persze fentartásom, mert a könyvtáros néni kb. 70 éves (na jó, annyi biztos nincs mert akkor már nyugdíjas lenne), a könyv borítóján meg van egy "Előre" felirat. A címe egyébként Csupasz nyulak (Tóth Olgától). Aztán találtam még egy könyvet, annak pedig Kamasznapló a címe. Végül Andrásnak is kivettem egy történelmi könyvet - bár lehet ez a típusú pont nem fogja érdekelni. Muszáj jó könyveket találni, mert nincs lehetőségem esténként tévézni. Egyedül a Walking Dead-et nézzük meg hétfőként ha törik-ha szakad, illetve folytatjuk majd a másik kedvencünket a Touch-ot a második évaddal, de ennyi. De olvasni jó - persze ha leköt a könyv. Reméljük ezek is jók lesznek!

Még valami! Ádámunk pofozkodik! Már nemcsak határozottan irányba helyezi az arcunkat, hanem csattanósan irányít. Először majdnem a kezére ütöttem, de aztán úgy döntöttem, hogy nagy nem, mert marha jó módszer lenne ráütni a kezére, amikor pont az ütögetésről, pofozkodásról akarom leszoktatni. Úgyhogy marad, hogy határozottan rászólok, hogy nem, majd próbálom elmagyarázni, hogy miért nem. Valószínű nem érti, de majd idővel. :)


2013. február 24., vasárnap

Kommunikál - avagy irányít

Tegnap egy tök új dolgot kezdett el csinálni Ádám. Andrásnak evezős ergométer versenye volt itt Győrben, amire mi is kimentünk 12 után. Sokan voltak, sok ismerős, sokan megnézték Ádámot is. Meglepő módon a  nagy szeparációs szorongás közepette azért 2 anyukának mégis sikerült kézbe vennie és lekötnie a figyelmét. Határozottan vették át Ádámot és egyből megtalálták vele a hangot, aminek eredményeképpen az egyikőjükre még rá is hajtotta a kis buksiját. Vittünk ki magunkkal uzsonnára főzeléket - felcserélve most a rizspéppel - amit 3 körül el is fogyasztott a babakocsiban. Sőt találtam egy öltözőt is, ahol meg tudtam szoptatni, de elaludni nem akart. Túlságosan izgalmasak voltak a hangok. A babakocsi csak az etetéshez kellett, máskülönben végig a kezemben, András kezében volt a manó. Néha sétáltam vele, édesen tipegett a lábrengetegben. Olyan fél 6 körül adta fel a harcot, amikor egyszer csak elpilledt az ölemben és már nem zavarta az üvöltő hangosbemondó. 

De ugye a kommunikáció - erről akartam írni. Szóval András kezében volt éppen, amikor egyszer csak megfogta András arcát és elfordította oldalra. De nem ám finoman, hanem határozott mozdulattal, erőteljesen. Majd mutatott a mutatóujjával - akkor éppen műanyagflakonokra. Aztán megismételte. Nemcsak ekkor, utána többször is, épp mindig a számára érdekes dolognál, vagy embernél. Teszi ezt most is, úgy tűnik nagyon élvezi, hogy megérteti magát, hogy tudatni tudja mit akar, mi pedig természetesen próbálunk eleget tenni, ezzel is ösztönözve, hogy kommunikáljon velünk minél többet. 

Egyébiránt már kora reggel így indított.... a távkapcsoló volt a kívánatos tárgy. 






2013. február 22., péntek

Gondolkozom...

... az ágy kérdésen. Már korábban írtam , hogy le szeretnénk cserélni a mini kiságyat egy nagyobbra, lehetőleg olyanra ami ifjúsági ággyá alakítható. Aztán azon kezdtem gondolkozni, hogy mikortól lehet vajon rendes ágyban altatni egy gyereket. Vagyis érdemes-e átalakíthatót vennünk, amikor Ádámot így sem lehet otthagyni, és csak alvó állapotban tudom berakni. Még nem mondtam Andrásnak, de szerintem nem kell átalakítható, szerintem veszünk rögtön egy rendes ágyat, amin van leesés gátló. Az elején kipárnázzuk majd körülötte.
Hogy miért szeretném ezt a megoldást?
Mert így a saját ágyában tudnám elaltatni, úgy, hogy melléfekszek. Lehet egy idő után annyira megszokná, hogy simán ott aludna és el is aludna. 
Már alig várom, hogy lefekvés előtt összebújjunk és esti mesét olvassak neki egy halvány kis fény kíséretében. Nekem apu rengeteget olvasott és imádtam. Igaz nagyobbacska voltam már, de talán pár hónap és Ádámnak való kis mesék, versikék, esetleg altató dalok már részévé válhatnak az estéinknek. 
Nem utolsó sorban lehet olcsóbban is kijönnénk, nem beszélve arról a tényről, hogy Ádám nincs el a rácsos ágyban. Úgy érzem nem bírja elviselni a korlátokat... :D 
Jajj most egész izgatott lettem!!!

A másik amin gondolkozom, egy kis tricikli tavaszra. Mondjuk az első szülinapjára csodás ajándék lenne. Már nézegettem őket,van választék, és vannak egész drágák is. Olyat szeretnék, amiben lehet tolni, és be is lehet csatolni, ki ne essen. Olyat, amire kezdetben fel tudja rakni a lábát, később meg tudja ő is tekerni. Van kis sátorszerű a feje felett, hogy védje a naptól, és néztem olyanokat aminek van kis tároló doboza, vagy rácsatolható táskája. Babakocsi helyett lehet izgalmasabb lenne.
Lehet használtan veszünk majd - bár még Andrásnak csak pedzegettem a dolgot :)De ezt olyan jól kitaláltam és hasznosnak is tartom. 

Most tavasszal megint nekiállunk kicsit lakásnak. Egy kis festés, talán új szőnyeg és függöny nappaliba, konyhába valami az ablakra (én bambuszrolót szeretnék) és András szeretne nekem az erkélyből is valamit kihozni. Mindent persze költségtakarékosan, mert azért nem tudjuk két kézzel szórni, de szép lassan valamit mindig csinálgatunk. 

A játékvásárlásokkal egyébként most leálltunk Ádámnál. Majd még fürdéshez szeretnénk venni - oda már ki is néztünk 1-2 fajtát, de majd valószínű szülinapjára ezt is.

Olyan jó tervezgetni.... :)

2013. február 21., csütörtök

10 hós ki-mit tud

Mozgás:
- ül, felül
- kúszik, mászik
- tolat
-  áll, feláll
- lehajol, leguggol
- megy kézen fogva, fal mellett oldalazva, bútor mellett oldalazva és egyre gyorsabban
- egyre kevesebbet esik, ha esik ügyesen tompít.
- tegnap elengedte 4-5 mp-re a kanapét és úgy állt. Apum pont látta skype-n keresztül. Amikor Ádám észrevette hogy mit csinál, ijedtem elkapta a kanapét. 

Beszéd:
- ilyen azért még annyira nincs, mondja, hogy anya, csak éppen nem tisztán, hanem valahogy így: "Annya, nannya, nnya"
- Ne, nem - ezekkel szép-kiejtési versenyre mehetne olyan szépen és érthetően mondja.
- a többi leginkább halandzsa: dede, baba, deje (ez egyébként lehet gyere, mert olyankor használja, de nem merjük rámondani, hogy 100%-osan erre gondol).
- Berreg és sikongat

Játék és egyéb:
- néha már egyedül is, de hangulatfüggő. 
- A forma bedobálós játékkal leginkább zörögni szeret, de előfordult már, hogy a kör, csillag forma ő általa került a dobozba. 
- Kipakol minden dobozból és még jól szét is dobálja, szórja a játékokat
- A ruhákat és mindent ami nem a földön van ledobál a kanapéról, székből - mintha zavarná ha rend van. :)
- A habtapi szőnyeget megeszi, szétszedi. Egyben nem jó a szőnyeg, csak szétdobálva.
- Rengeteget tapsol, táncikál. Amint zenét hall - legyen az csak egy reklámblokk - már vigyorog, bólogat, rugózik, tapsol. 
- Imádja a gyermekdalokat és a könnyűzenét. Kedvence Caramel - Lélekdonor.
- Jelenleg a Bóbita, bóbita táncol továbbra is a le- és megnyugtató zene.
- Imád fürdeni. Szereti a buborékokat - szegényem mi lenne ha rendes buborékjai lennének. Ez csak olyan amit a gyógyszertári mosakodó képes alkotni. Kb. a nullával egyenlő, de neki ez is tetszik. Szereti ha András engedi a zuhanyzóból finoman a vizet és folyik a kis arcára. Ő meg tartja a kis száját.
- Képes röhögőgörcsöt kapni. Van humorérzéke, érti ha poénkodunk vele, és ő is sokszor kezdeményez hülyéskedést.
- Jelenleg nem kötik le a mesekönyvek - ez most egy ilyen időszak sajnos.
- Tv, laptop, telefon, fényképezőgép. A legérdekesebb dolgok a világon. Tv-t  képes kapcsolgatni. Reggel vicces volt - kikapcsolta véletlenül a tévét, majd hümmögött, rám nézett és odanyújtotta a kapcsolót - mondván kapcsoljam vissza.Telefonon, laptop-on zenéket hallgatunk, skype-olunk. Már nem ül el az ölemben, mindig van valami dolga. Néha egyébként nem megy a tévé egész nap. Általában akkor amikor elfelejt játszani a játékaival én meg besokallok. Ilyenkor nincs semmi elektronikai eszköz. Elpakolok. 
- Egyébiránt rohadt akaratos. Ha valami nem tetszik neki, ledobja a földre... elhajítja. Rákiabál az emberre és sírni kezd. De a nem-et érti továbbra is, és persze néha rafkós, de abbahagyja az épp nem engedett dolgot ha rászólunk. András mesélte, hogy amikor spinningelni voltam, nem engedte neki, hogy leszedje a bútorról a sarokvédőt. Ádám így csak ült mellette, nézte Andrást, nézte... majd szép lassan - miközben az apjáról le sem vette a szemét - elindult a keze a sarokvédőhöz... végül levette. 
Az akaratosságot egyébként próbáljuk letörni, persze amennyire ezt egy 10 hónapos gyerek érti. Nem szeretném, hogy hisztizzen majd dolgokért, így ezt már most próbáljuk kordában tartani. 
Nem egyszerű ez a gyereknevelés, nagyon nem az. De persze nagyon szép dolog, csak érezni, hogy basszus mennyire nem mindegy, hogy mit hogyan csinálsz, mert egy életre elronthatod. Persze nem akarok görcsös lenni, szerintem nem is vagyok az, csak ilyenek szoktak eszembe jutni. 

Sok mindent nem csinálunk úgy ahogy anno terveztük. Ebben benne van a saját önzőségünk és kényelmünk. Nem tudok tévé nélkül ellenni, ergo megy. Tudom, hogy nem a legjobb dolog, de ez van, mi is sokat tévéztünk gyerekként. 
Továbbra is a nappaliban eszünk a kanapén - Ádám még nem, ő az etetőszékében a konyhában. 
Kényelmesebb - mert valljuk be az - magunk mellé venni éjszaka mint hallgatni ahogy sír keservesen. Bár ez nemcsak kényelmesebb, hanem ehhez én gyenge is vagyok. 
Sok mindent másképp csinálnék ha újrakezdenénk, de nem mentegetőzöm. Mi ilyenek vagyunk.

10 hónapos tanácsadás

Nem is tudom hol kezdjem. Talán ott, hogy ma ismét tanácsadáson voltunk, amit azért is vártam nagyon, hogy doktornő is megerősítse amit én gondoltam. Márpedig azt, hogy jön a következő foga is Ádámnak. Ugyanis nem alszunk két-három napja, én lassan zombiként közlekedem, és kedd délután már én is aludtam egyet délután Ádámmal. 2 órát! Nagy szó, mert a fiatalember csak 20 perceket alszik egyedül, de úgy látszik megnyugtatta a jelenlétem. 
Most éjjel über non-stop cicin volt, végül akkor aludt el, és "szállt le" rólam, amikor dentonix-szel bekentem az ínyét. Nem volt egyszerű menet, mert nem enged a szájába nyúlni - tőrbe kellett csalnom. Cicit kínáltam neki, nagyra tátotta a száját és már bent is volt az ujjam. Érdekes módon ezután nem volt gond az alvás, 2 perc múlva aludt. Csak hamarabb is adhattam volna ezt - a dologén helyett. 

Délre volt időpontunk - pont ebédidő, majd alvás. De fél 12-kor adtam Ádámnak egy kisebb adag főzeléket az alvást meg toltuk. Hazafelé úgy beájult, hogy simán levetkőztettem, meg se rezzent. 

Csúszás volt, kb 1 órával később kerültünk be. Ádám már nem az a csendes nyugodt kisgyerek. Mindenkire rákiabál, próbálja kiharcolni, hogy reagáljanak neki, így az ő hangjától volt hangos a váró. Nem zavart volna, ha nincs ott egy pár hetes kisbaba, aki szépen aludt. 
Pont sorra kerültünk, amikor hallottam, hogy megérkeztek a betegek is rendelésre, de szerencsére asszisztensnő jött is ki, és szólt, hogy senki (értsd: beteg) ne tartózkodjon a váróban amíg nincs vége a tanácsadásnak.
Ádám 2 napja üvölt ha hanyatt fektetjük pelenkázáshoz, öltözéshez - nem tudom miért - és nem volt ez másképp a rendelőben sem. Nehéz volt megmérni, nehezen tudta a doktornő megvizsgálni, csak úgy hullottak a krokodil könnyek. Szegényem úgy sajnáltam, meg a helyzetet is, hogy az én örökké mosolygó kisfiam ilyen kis nyügi. 

Ádám 8940 gramm és 74 centi, szépen fejlődik. 

A D vitaminra mindig rákérdeznek kapja-e, én nem értem miért, mert tudom, hogy kapnia kell, és ráadásul van, hogy duplán adjuk. Én vagyok egyébként a hülye, hogy nem kérdeztem meg, hogy oka van-e ennek a kérdésnek. 
Megint jött a szokásos mit tud Ádámka kérdés - nem szeretem ezt a kérdést, soha nem jut eszembe mit tud, és hülyeségeket beszélek. 
A másik ilyen kérdés - ez is elhangzott - mit eszik Ádámka? El kezdtem sorolni, közben ugye egyeztettünk, hogy a diétát tartom majd amikor doktornő kérdezte hányszor szopizik Ádám, lesütöttem a szemem és mondtam, hogy nem tudom.... Mosolygott... tehát igény szerint. Elmondtam, hogy nem iszik, és azonfelül hogy cickó függő, napközben én is gyakrabban adok neki a folyadékpótlás miatt. Ez kb napközben 4-5 szopit jelent, este 2-3-at altatásnál (mert megébred), éjjel meg ugye most non stop. Az éjszakait le fogom állítani, már el is kezdtem, de a fogzás bezavart.
Azt mondta dokinő, hogy a folyadék miatt ne aggódjak (ezt Emma anyu is írta nekem), mert egyrészt a kajákban van egy csomó folyadék, másrészt a természet úgy alakította, hogy fog ő inni ha szomjas lesz és nem kap cicit. Tehát ha nem komfortos az hogy ennyiszer szoptatok, emiatt ne aggódjak. 

A fogmustra üvöltéssel zajlott. De legalább meg tudta nézni rendesen, és egyből ki is derült a nem alvás oka. A második foga is félig áttört, és a felső kettő is jön szegényemnek. Egyszerre! Jó móka. Úgy sajnálom, és bevallom, kevésbé megerőltető így az éjszakázás, mert nagyon nem jó, hogy így szenved és ha a cici megnyugtatja és ez a jó a kis ínyének, hát legyen!

Megint írattam fel Sinlac-ot, nagyon fogy most nálunk, mert rakok mindenhez. Főzelékhez, gyümihez... Ezenkívül lejárt a szavatossága az elocom-os krémünknek is. Így drágák ezek a kevert szteroidos krémek. Sokkal hamarabb ki kell őket dobni, minthogy elhasználnánk őket. Persze inkább ne kelljen használni, de csinálhatnának még kisebb kiszerelést. Csak úgy repkednek az ezresek az ablakon.

Legközelebb március végén megyünk, remélem hamarosan azt mondja doktornő, hogy mondjuk tojást ehetek végre. Már 2 hónapja mondta, hogy lazítunk a diétámon, de azóta nem beszélt róla. Bár azt gondolom, hogy olyanon lazítana amit egyébként is eszek, és a tejes és tojásos dolgok eztán sem fognak beletartozni.

Mindenesetre elkezdem lassan nézni a süti recepteket a zabtej.blogspot.com oldalon, hogy Ádámnak szülinapjára legyen finom tortája. Még próbasütést is jó lenne előtte csinálni. :)


2013. február 18., hétfő

Csoda történt: Kibújt az első fogacska!!!!

Már tegnap éreztem amikor Ádám szájában matattam, hogy valami megbökte alul az ujjamat. András is megnézte, először ő is érezte, aztán nem. Én éreztem mindig amikor odanyúltam, de gondoltam megvárom vele a mai napot. Az éjjel elég nyugtalanul telt, Ádám sokat sírdogált, vagyis inkább nyöszörgött. Ma reggel ismét éreztem, hogy bök az ínye. Nagyon nehezen tudtam benyúlni, nem hagyja, így a szemrevételezés még könnyekkel is járt. Szegényem, de úgy akartam látni, Egyébként szinte alig látszik valami, de már ott van! :)
Egyébként nem volt nyűgösebb mint máskor. Oké, az éjszakákat ennek tudjuk be, mert az utóbbi időben ugye javultak. A nyála jobban folyt, egyébként igazából nem is szokott, és az öklei is többet voltak a szájában.
Úgyhogy nem igazolódik be az, amit András mondott, hogy hamarabb fog járni Ádám minthogy foga legyen.



2013. február 14., csütörtök

Náthaszerű már megint



Úgy tűnik ismét betegek lettünk. Mérgelődök, többek között azért is, mert vasárnap voltunk utoljára kint, akkor is annyit, hogy utaztunk egyik helyről a másikra. Mégis…. A kis taknyosodásból mára már ömlő takony lett, ráadásul Ádám vissza tudja szívni, legalábbis eddig csak folyt neki kifele, most meg szipog, mintha visszaszívná. Rögtön az elején adni kezdtem neki a Sinupret-t és a Cebion cseppet is. Tudom a Sinupret rásegít a váladék távozására, valószínű ezért is folyik jobban az orra – vagy ki tudja. Az éjjelünk nem volt jó, sőt elaludni sem akart. Hülye betegség! 2 órán keresztül könyörögtünk neki, hogy aludjon, ne mászkáljon! A végén már feszültebben, erélyesebben szóltunk neki, ilyenkor fogta magát és odabújt egy kicsit – épp ahhoz, aki rászólt. Piszok kölyök, persze hogy jól csinálja, ellágyultunk totál.  A végén aztán jött a relaxációs chillout delfines zene, aminek hatására 20 percen keresztül feküdt hanyatt és nézett maga elé. Aztán ennyi, mert el nem aludt. Végül felmászott félig a hasamra, odabújt és ott aludt el. Közben én is, így csak később került vissza közénk. Egész éjjel hallani lehetett, hogy alig kap levegőt.

A porszívós orrszívás??? Rémálom! Tegnap fél órán keresztül kapaszkodott belém utána sírva, és utána is ahányszor ránézett a porszívóra sírva fakadt. Még azt is mondanám, hogy majdnem hogy remegett. Édesem megfogta a kezem és vezette a porszívó felé, hogy nyúljak hozzá. Hiába simogattam neki, meg viccelődtem, nem lett vele nagyon jóba. Bár később már közelebb merészkedett hozzá és szerelgette. Biztos szét akarta szerelni, hogy többet ne tudja az orrát kiszívni. :) Gondoltam ha már elő van a porszívó, teszek vele egy gyors kört a lakásban, de Ádám rémült sírásban tört ki. Van kire fogni a nem takarítást… 
Mindenesetre bármilyen nehéz is – mind Ádámnak, mind nekünk – muszáj kiszívni és jobb és hatékonyabb módot nem ismerek. Az arcüreggyulladás ennél sokkal rosszabb lehet. Nekem még nem volt, nem tudom, csak elképzelni.
Tegnap fürdés közben észrevettem, hogy mindkét szeme alatt piros karikák vannak, olyan mintha addig dörzsölte volna, mintha kicsit véraláfutásos nem lett. De ennyit nem dörzsölte és dörzsölni máskor is szokta. Most még várok vele, aztán ha nem javul viszem dokihoz. A megfázással nem szívesen, mert lehet a rendelőben csak betegebbek lennénk. Néha olyan gondban vagyok, mivel induljak el dokihoz, mivel felesleges. Mert ugye múltkor jobb lett volna, ha hamarabb megyünk és megússzuk a középfülgyulladást és az antibiotikumot is.
Érdekes, de a bőre most nem gyulladt be mindenhol – még. Viszont ezelőtt pár nappal meg nagyon csúnya volt a háta, hasa is. Lehet az már akkor ezt a betegséget jelezte? Az arca nagyon kis sápadtka, és emellett a piros atópiás foltok.
Ja, még valami. Hőn szeretett és megbecsült védőnőnk tegnap jött volna hozzánk látogatóba. Aztán kedden felhívott, hogy szabira kell mennie, menjek le holnap (szerdán), hogy megmérjük Ádámot. Nem értettem, de mondtam neki, hogy nem ígérem, mert itt a hó, csúszik, a mi babakocsink annyira nem bírja a hóbuckákat, meg Ádám alszik is 10:10-kor amikorra időpontot egyeztetett. De leginkább nem volt kedvem lemenni. Aztán másnap felhívtam, de nem ő, hanem egy másik védőnő vette fel. Elmondtam, hogy nem megyünk, mire ő értetlenül közölte, hogy a védőnőnk szabin van és ma nincs is tanácsadás. Naná, hogy engem néztek hülyének, és nem a kolléganőt. Még jó, hogy nem mentem le, és szembesültem a dologgal ott, mert lehet utána nem beszéltem volna szépen.
Mazsolám most alszik, gondolom nem olyan sokáig – amint vízszintesben van, nagyon furin veszi a levegőt. Egyből eldugul az orra. Amúgy olyan kis édes, nem nyavalyog sokat. Kicsit esetlenebb – lett ma 2 foltunk esésből, de mosolygós. Én vedelem a folyadékot, hogy minél többet tudjon Ádám szopizni. Hiába ínálom folyadékkal, érdemben nem iszik sokat. Az a pár korty kaja után nem sokat ér.
Én sem vagyok 100 %-os. Lehet bujkál bennünk egy hívatlan vírus.  

Ádámnak ma próbáltam tanítgatni, hogy „Anya”. De ő csak felhúzta a vállát, lehorgasztotta az állát és kuncogott. Pontosan tudta mit akarok, és hogy ő nem fogja mondani. :))




2013. február 13., szerda

Túl az első spinningen

Hát ezen is túl estem.... Kicsit be voltam rezelve, de lenyomtam. A Krúdy Gimi egy picinyke termében van, 20 bicikli, egy középkorú edző és tök vegyes társaság. Vékonyak, kövérkések, idősebbek, gyerekek!!! 
3-an mentünk, csatlakozott hozzánk Viki barátnője is. Egy sorban foglaltunk helyet a bicikliken, amit az elején be is állított nekünk az edző. (Az edző: középkorú, annyira nem vékony, de végtelenül jófej és segítőkész). Nekem már a bemelegítés alatt törte a fenekem az ülés, állítólag hozzá lehet szokni. Aztán jött a zene és a különböző feladatok. Sprint, állva sprint, hegymenet ülve, hegymenet állva. 
Nos az elején majdnem kirántottam a pedált, mert valahogy nem éreztem ezt az állva tekerést. Aztán a fokozatokkal is csínján bántam, így elsőre. De azért emelgettem, csak nem végig az edzésen. Kb. fél óra után kezdtem nagyon fáradni, ekkor kaptam szőlőcukrot, és az utolsó 15 percet csak ülve tudtam letekerni. De tekertem, megállás nélkül. Pontosabban egyszer megálltam véletlenül, és nem tudtam elindítani a pedálokat. Vissza kellett vennem a fokozatot gyengére, hogy újra tekerni tudjak. Rajtam kívül mindenki végigcsinálta rendesen a feladatokat, nekem nem ment. Elfogyott az erő a combomból, amit nem csodálok, évek óta nem mozogtam. A végén amikor nyújtottunk, és szálltam le a bicikliről, összecsuklott a lábam, annyira nem volt erő a combomban. Kicsit meglepődtem, hogy mi van. :D Hazafelé is sokszor éreztem, hogy kimegy alólam a talaj. 

Egyébiránt nem is én volnék, ha nem történne velem mindig valami.

Mentünk vissza öltözni edzés után, és egy csaj másodmagával tanácstalanul állt az öltöző előtt, hogy ellopták a ruháit és nem is tud hazamenni. Gyorsan rohantunk megnézni megvan-e a mienk, megvolt. Háborogtunk, kinek kellhet a ruha, mienket miért nem vitték el akkor... stb. Aztán egyszer csak lesápadtam... kinyitottam a táskám, és benne volt a csaj ruhája. Én raktam el véletlenül, mert azt hittem az enyém, vagyis nem figyeltem mit rakok el, csak pakoltam. Majd lesült a kép a bőrömről, Vikiék csak röhögtek, én meg nem győztem elnézést kérni. (Erről eszembe jutott, amikor lombik után mentünk vérvételre, hogy sikerült a beültetés, lesz-e Ádámunk, és beragadtam a wc-be és Bóbitát hívtam - aki végigizgulta velünk az eredményt - hogy segítsen, mert nem tudok kimenni).

Visszatérve a spinningre - bízom benne, hogy 1-2 hét múlva már könnyebben fog menni, Itthon is mozgok, muszáj, hogy javuljon az állóképességem, mert egyelőre nagyon sehol nincsen. De jövőhét keddren megyünk újra. 



Viszlát légzésfigyelő

Nem így terveztem, eleinte szerettem volna legalább 1 éves koráig használni, de aztán mivel kölcsönbe kaptuk, és új gazdára vár (júniusban fog születni :) ) itt van az ideje, hogy visszaadjuk.
Amikor először tudatosult bennem, hogy február közepétől nem lesz légzésfigyelőnk, eléggé be voltam tojva. Annak ellenére, hogy Ádám már 10 hónapos lassan.... és annak ellenére, hogy pl. Székesfehérvárra, anyáékhoz soha nem vittük magunkkal, és soha nem is aggódtam miatta. Itthon meg tiszta frászban voltunk ha elfelejtettük bekapcsolni. Érdekes az emberi gondolkodás... :D 
Mindenesetre fokozatosan szoktattam magunkat hozzá. Két hete egyre kevesebbet kapcsoltam be, aztán pár napja már egyáltalán nem, tegnap pedig végül kiszedtem Ádám alól. Ha belegondolok, hogy az alvása nagy részét egyébként is a mi ágyunkban töltötte, tölti. 

Egyébként éjjelre betaknyosodott édesem. Szarabbul is aludt, nyöszörgött, szerintem nem is kapott rendesen levegőt. Megkínáltam cicivel (a hülye Anyja, nem is ő kérte), de 2 szippantás után lefordult róla és aludt tovább. 4-kor - mondhatnám, hogy már szokásosan? - jelezte, hogy szopizni akar, akkor kapott is, és aludtunk tovább 6-ig.
Estéinkkel nem tudom mi van Elalvás után kb 40 perccel megébred és teszi ezt 3-4x is. Lehet tényleg arra vár, hogy a nagyágyra kerüljön. Kipróbálom majd egyszer, hogy akkor nem ébred-e meg, ha rögtön ott is kezdi az alvást, de ehhez az kell majd, hogy én is vele együtt feküdjek le aludni. 
Panaszra természetesen okom nincs, hiszen sokat javult a helyzet. Szépen apránként normalizálódunk. 77

2013. február 12., kedd

Hétvégi egyveleg, alvásváltozás

A hétvége ismét Fehérváré volt. Még pénteken Petra megjegyezte, hogy pihenjek, használjam ki - "Hát... - mondtam neki - ha az előző Fehérváron töltött hétvégéből indulok ki, nem hiszem, hogy fogok."
De a helyzet jobban alakult. Bár továbbra is rettenetesen anyás Ádám, most azért hosszabb időt elvolt apum és tesómék kezében is. András anyukájával is jobban kokettált. Bent voltak mamimék is, szombat reggel hozta be őket apa és délután vitte őket haza. Mamimmal valamiért Ádám nem akar úgy ellenni. Engem ez annyira bánt, mert imádja Ádámot, és minden dédunoka oda van ő érte is. De biztos ez ennek a mostani anyás időszaknak tudható be.
Az éjszakák viszont sírosak voltak. Pedig otthon már jobb volt a helyzet. Otthon már nem adok neki cicit egész éjjel, hiába sír érte, és sokszor szépen el is alszik 5 perc esetleg kissé hosszabb nyűglődés után. Sőt az utóbbi időben már ismét meg tudtam számolni az éjszakai kelések számát, és ez nagy szó! Fehérváron ezt nem tudtam megcsinálni, mert nem akartam a családtagokat felverni éjszaka, így én éjszakáztam. Megszámlálhatatlanul sokszor volt cicin Ádám péntek és szombat éjjel is. Cumit nem hoztunk neki, otthon maradtak, bár annyira nem is tűnt fel neki - lassan csak dísznek vannak a cumik. Egyébiránt a melegítőnacijait sem pakoltam el. Nem tudom hol járt az eszem pakolás közben...:)
Szombat délután Judit barátnőméknél is voltunk - már olyan régen találkoztunk. Ez bánt a legjobban, mert  nagyon szeretem őket, és hát ugye mégiscsak gyermekkori barátnőm.
Nagyon vártam a találkát azért is, mert megbeszéltük Judittal, hogy nem fogunk rászólni a gyerekekre, hagyjuk őket egymással ismerkedni, nem kapjuk el a kezüket a másik fejétől. Nagy kárt úgysem tudnak tenni a másikban. Piszok nehéz dolog ez, hiszen folyton az jár az ember fejében, hogy vajon a másik szülő nem mérgelődik-e magában, mit gondol, nem félti-e a gyerekét... Judittal ez azért könnyebb volt, mert gyerekkorunk óta ismerjük egymást. 
Hanna egy tündér kislány, egyből négykézláb vágta magát, mosolygott Ádámra, és mintha csak azt mondta volna, játsszunk együtt? Ádám meg.... szokásához híven a felnőttel (jelen esetben Judittal) és a játékokkal volt elfoglalva. Hanna mászott Ádám után, néha egymás kezéből vették ki a játékokat, olyan de olyan aranyosak voltak. Mintha egy családi mozifilmet néztem volna. Nem is beszélgettük, csak mosolyogva, nevetgélve néztük Hannát és Ádámot. Hannánál ott vágta el magát Ádám, amikor Judit ölbe vette, és ez a pici lánynak nem tetszett. Hozzá kell tenni azt is, hogy Ádám előtte nyomta ki majdnem Hanna szemét, volt is sírás. Úgy sajnáltam és naná, hogy lelkiismeret furdalásom volt, hogy nem akadályoztam meg. Amiért külön nagyon hálás voltam, hogy Juditék direkt olyan rágcsálnivalókkal készültek (édes és sós egyaránt), amiben nincsen tej és tojás. Nagyon jól esett, még sokszor emlegettem Andrásnak, mert ez tényleg ritka. Általában mindenki megfeledkezik róla, és amúgy ezzel nincs is gond, mert nem is kell ezt észben tartani (remélhetőleg úgysem tart olyan sokáig), csak jól esik mégis ha ezt valaki megteszi.
Vasárnap még mamiztunk (András anyuja) és nagynéniztünk és nagybácsiztunk, meg unokatesóztunk is. Ezt mind egy helyen! :) A legjobban az tetszett vasárnap amikor a két nagy unokatesó (Geri 9, Fanni 13) telefonbetyárkodtak, és Ádám persze nyúlt a telefonokért - amit persze nem kapott meg, mert nem is kell, hogy tönkretegye másét. Amikor a 2 "nagy" a fotelnek dőlve nyomkodták a telefonjaikat, Ádám odamászott hozzájuk, felállt a fotel mellett és a fotelre támaszkodva nézte mit csinálnak. Úgy nézte, mintha tudná mit csinálnak, mintha értene hozzá.
hazafelé bitang szar utunk volt, Andrásnak nagyon kellett koncentrálnia végig, még azt is megjegyezte legközelebb nem indulunk el, ha ilyen utunk lesz. Le volt fagyva végig. De hazaértünk épségben! Ádám végigaludta az utat, amiből már sejtettem, hogy nem kell 8-kor ágyba dugnom, mert úgysem fog aludni. Így is lett. Ádámnak kell az esti lefekvés előtt min. 4 óra fent lét, hogy könnyen le tudjam fektetni. Igaz nyűgös estére már, meg bújósabb, de nem hisztis.

Azóta az éjszakák valami rejtélyes módon javulni kezdtek. Este még többször megébred altatás után, de onnantól, hogy én is lefekszem és mellém kerül, alszik. Ma 4-kor kelt először, aztán aludt 7-ig. Nem értem, de örülök neki. Lehet elég volt 1-2x megvonni a cicit pár alkalomra?

Most első körben megpróbáljuk ezt az alvást normalizálni, aztán Ádámnak beruházunk egy nagyobb (ággyá alakítható) kiságyra - mert ezt olybá tűnik, hogy kezdi kinőni- és újra mienk lesz az ágyunk! :)




 


2013. február 8., péntek

Izomláz

Az izomláz azért jó, mert érzed mi az amit átmozgattál. (...és azért rossz, mert alig bírom berakni a gyereket a kiságyba).
Tegnap megvolt az első kis mozgásom itthon. András a munkából hazaérve el is vitte Ádámot egy sétára, én meg nekiálltam kicsit mozogni. Felcsavartam (arrébb raktam) a szőnyeget, összekotortam a játékokat, aztán felhúztam a cipőm. 
A nappali nem éppen a legjobb hely az ilyenfajta mozgásra, vagyis nem ekkora nappali. Sajna valószínű lesz még egy kiadásunk, kell egy olyan valami a kamerára, ami megnöveli a teret (mint egy objektív) és nem kell a kanapén átesnem mozgás közben. Most egyfolytában jelez nekem a program, hogy menjek hátrébb, de már nem tudok. 
Az edzés bemelegítéssel kezdődött, majd jöttek a gyakorlatok. 25 perc után megkérdezte a program, hogy készen vagyok-e mára, mire én kapásból rányomtam, hogy bizony, totál készen, mert köpni nyelni nem tudtam. Kicsit még lelkiismeret furdalásom is volt, mert az edző azt mondta a gomb megnyomása után, hogy "Te tudod!" De felesleges lett volna tovább folytatni, mert az már csak bohóckodás lett volna. Gáz... régen versenyszerűen sportoltam, most meg lóg a belem egy kis mozgástól. Elkezdtem félni a spinningtől. 
A mozgás hasonlított egy iskolai felmérőre, volt benne négyütemű gyakorlat, térdemelés is, mindenféle olyan dolog, ami anno iskolában is. Annak ellenére, hogy nagyon elfáradtam, igazán élveztem is. Ez annyira más volt mint az eddigi itthoni dvd-s mozgások. A végén nyújtással záródott az edzés. 
Totál melegem volt és még kicsit hányingerem is. Ablakot nyitottam, majd vizet engedtem magamnak. Gondolkoztam azon, hogy szóljak-e Andrásnak, hogy ha gondolja jöjjenek nyugodtan, készen vagyok, végül úgy döntöttem, kell még nekem egy kis egyedüllét. Még majdnem egy órán keresztül pirospozsgás volt az arcom, de jó érzés volt tükörbe nézni. Persze nem azt néztem, fogytam-e (bár képes vagyok rá, hogy már ennyi után keressem a jeleket), hanem egyszerűen csak képzeletben háton veregettem magam. 
Most már nemcsak fogyni szeretnék, hanem szeretném ha a tüdőm nem köpném ki a mozgástól és fittebbé válnék. Valószínű ez automatikusan fog jönni idővel.

Szóval izomlázam van. Leginkább a vádlimban, aztán a combomban elől, de érzem a derekam is. Pont azt a részt, amibe jól bele lehet markolni.

Diétázni nem fogok, épp elég a tojás- és tejfehérjementes élet. De úgysem eszek annyit mint régen.


Ilyen a program (40 mp-től van a lényeg). A kék szellemkép vagyok én (nem itt), amit a kamera képez rólam, és így érzékeli, hogy helyesen csinálom-e gyakorlatokat.




2013. február 7., csütörtök

Utánoz

Délelőtt annyira meglepődtem. Már nem is tudom én épp mit csináltam, de a Tv pont ment és a Duct Tv csatornára kapcsoltam. Egyszer csak észrevettem, hogy Ádám tapsikol. Ebben még nem is lenne semmi különös, mert elég sokszor teszi ezt. Azonban meredten nézte a tévét, tátott száj és tapsikolt. Tapsolt párat, szünet, aztán folytatta, újra szünet. Felnéztem a tévére, ahol 3 nyuszi ült az iskolában énekórán. A képernyőn felváltva mutattál a hangjegyeket, hogy egyet, hol duplát.... ez a tá-titi féle dolog volt. (Bocs, soha nem voltam jó ének-zenéből). A nyuszi nebulók meg aszerint tapsoltak, hogy milyen ritmust diktált a tanárnéni. Ádám pedig utánozta őket. Persze nem ritmusra, csak sima tapsikolással, de egyértelmű volt, hogy ez most egy lemásolt mozdulat volt. Nem győztem betelni Pacikámmal. Milyen ügyik ezek a csöppségek! :)




2013. február 6., szerda

Névnapi ajándékom, avagy mozgásra fel

Reggeli kávézás közben:

A :  Mikor mentek spinningre? Csütörtökön?
Én: Majd jövőhéten csak!
A:   Nem baj, be kellene melegíteni kicsit, hogy ne legyen majd nagyon izomlázam.

Néztem rá, nem értettem mit akar ezzel mondani.

A: Nyisd ki a szekrényt! - mutatott a xbox játékos szerkényre - és mosolygott.

Ekkor már sejtettem kicsikét, de aztán láthattam is, hogy kaptam egy "személyi edzőt". A játékkal (igazából nem is játék, hanem edző program (Nike kinect training) itthon is tudok mozogni. Felméri az edzettségi szintem, edzés tervet állít össze, ha valamit nem jól csinálok jelzi, és ahogy fejlődök, úgy állítja keményebbre az edzéstervet. Nagyon boldog voltam, vágytam erre a programra azóta mióta megláttam. Sőt András azt is felajánlotta, hogy amikor edzeni szeretnék, azokon a napokon Ádámot majd mindig elviszi valamerre, hogy nyugodtan tudjak mozogni (nagyon akarja, hogy lefogyjak :D ). Nagyon kedves gesztus, tök örültem!

Aztán délután ki is próbáltam az ajándékom - igaz Ádám és András társaságában most még. Elsőre be kellett írni a testsúlyomat, magasságom, életkorom, majd hogy mi a célom (erőnlét növelése, karcsúvá válni!!!, vagy csak kikapcsolódni) aztán sorba vettük a gyakorlatokat. Tényleg szólt az edző ha nem guggoltam le rendesen, túl gyorsan csináltam, vagy nem jól. A fekvőtámasz egyáltalán nem ment :D ... pedig régen.... (14 évesen) hajjaj. A végén meg kellett adnom hogy hányszor edzek egy héten és aszerint készített cardio és erőnléti edzéstervet a program. Nagyon izgalmas! :) 
Kezdetben 2 napot fogok edzeni egy héten az itthoni trainer-emmel (nő és férfi közül lehetett választani, naná, hogy a jóképű pasit választottam) egyszer pedig spinnig (kedden kezdjük, már oda is bejelentkeztem).
Nagyon várom a mozgást, és egyben a kikapcsolódást is, teljesen feldobódtam tőle! Reméljük tavasz végére, amikor már rövid nadrágos időszak következik, nem kell szégyenkeznem. :) Ez (is) most a cél.


A 2 kis Dorkának (Bóbitáék és Alizék Dorkájának) pedig nagyon boldog névnapot kívánok!!!

2013. február 5., kedd

9 hónapos 2 hetes és 3 napos ÖSSZEFOGLALÓ

Napjaink szépen teldegélnek, az éjszakáink már kevésbé, de hiszen ez már nem újdonság azt hiszem. Ádámon sokszor magam is elcsodálkozom, olyan mintha egyik napról a másikra ugrana egyet-egyet a fejlődésben. Szinte látom a kis tekintetén, mimikáján az értelem nyiladozását, ahogy egyre több mindent ért meg, fog fel és fogad vagy utasít el. 

Új kis haverja akadt amiért képes egyedül bejárni a lakást. Ő Mr. Mosógép, aki (ami) most a sztár az életünkben és egyszerűen a gyerek nem érti, hogy miért nem megy állandóan. 
A mosás úgy kezdődik, hogy leülünk a fürdőszoba elé, és a szennyes tartóból válogatni kezdem a ruhákat. Ádám segít. Ez úgy zajlik, hogy leül mellém, felborítjuk a kosarat és kezeit felváltva használva dobálja maga mögé a ruhákat. Utánuk sem néz, csak hajít. Mintha muszáj lenne! Közben én próbálom a sötéteket és a világosokat külön szedni. Ha ezt észreveszi, csatlakozik, és az általam már csoportosított ruhákat újból maga mögé dobálja. Jó móka! :)
Aztán amíg ő leköti magát, megpakolom a mosógépet, és indításra kész állapotba helyezem. Ádámot ekkor újra magamhoz veszem, és elindítom a csodát! Ekkor jön az extázis kiabálgatásokkal egybekötve. A vicces az, hogy játék közben általában egyszer csak megindul, és hátra sem nézve kimászik a konyhába és leül a mosógép közelében. Ezt amúgy megteszi még jópárszor mosás után néhány órával is. 
Teregetni is segít. A szatyorból ugyanolyan lendülettel dobálja háta mögé a frissen mosott ruhákat, mint a koszosokat. 

Nagy örömömre imádja a zenét is. Már a reklám blokkoknál is rázza. Ha ül, akkor rugózik, rázza a fejét és tapsikol. Sőt mostanában a hess-hess féle mozdulatot is beveti. Ha áll akkor pedig újabban ugrál. Páros lábbal, elrugaszkodva a földtől. Nem nagyon, de épp annyira, hogy simán ugrálásnak lehessen nevezni. Caramel - Lélekdonor, Varga Viktor - Lehet zöld az ég, Michael Jackson számai... ezeket szokta András énekelgetni a Youtube-n, Ádám meg az ölében táncikál.
Kíváncsiságként a héten végre megnéztem mi is az a Gangnam Style - esküszöm eddig nem láttam, hallottam - de Ádám tök fapofával, unottan nézte végig. Én nem különben, nem értem a sikerességét, de hát valószínű öregszem. :D

Egyre jobban eljátszik a játékaival, most már több mindennek kezdi felfogni a funkcionalitását és ami megint csak nagy öröm nekem, hogy forgatja a könyveket. Igaz ebben benne van az is, hogy imád lapozgatni, de észreveszem sokszor azt is, hogy 1-1 oldalt hosszabb ideig nézeget, a kis ujjával mutogat a képekre. Van amikor hagyja hogy meséljek neki, van amikor egyáltalán nem. Pl. a szeretett Vidám mesék hetek óta el van rakva, mert nem érdekli a mese, csak a lapozgatás és gyűri a lapokat. Nos, ezt a mesekönyvet 1-2 társával együtt nem engedem gyűrni. 

Imádja magát a tükörben nézegetni. Hihetetlen egy kiskrapek! A tükör volt egyébként az első aki (ami) puszit kapott. Még jó, hogy térdmagasságban raktuk fel, így Ádám is feléri. Tapicskolja (napi szinten... khhhmmm, na jó nem.... 3-4 naponta takarítom, mert tele van a kis tenyér és szájlenyomatával.

A szekrények és fiókok is előtérbe kerültek már. A fiókoknak nagyon nem örülök, és nem is nagyon engedem, mert féltem az ujját. A szekrények meg.... azt sem szívesen. Néha talán túl sok mindent tiltunk, de úgy érzem muszáj. Nem is a jövő miatt, hanem mert féltem őt, féltem a tárgyainkat. 

A kiságy, és a mi ágyunk is lassan kicsinek bizonyul. Ádám nagyon sokat forgolódik, és tegnap éjjel a sokadik ébredés után fogalmazódott meg bennem, hogy sokszor azért ébred fel, mert nem tud úgy fordulni, ahogy ő szeretne.
Az alvás tekintetében volt pár jobb napunk egy homeós bogyónak köszönhetően, de mostanra abbahagytam, mert visszatértek a szar éjjelek. András már második éjjel költözött ki fél 1 körül a nappaliba, mert Ádám sírdogált. A sírdogálásnak most én voltam oka, vagyis annak, hogy nem hagyta abba. Nem akartam neki cicit adni. Vagyis kapott, de miután nem volt hajlandó megválni tőle, én meg nem tudtam pihenni, és már fájt is, elvettem tőle, és nem adtam vissza. Most éjjel 2x el tudott aludni utána - igaz néha kicsit panaszkodott - egyszer nem. Most ott vagyok, hogy leszoktatom az éjszakai cicizésről, de sok még bennem a kérdés, és nem tudom mivel teszek jót vagy rosszat pont a szeparációs szorongás közepén. Nem mellesleg nem igazán iszik továbbra sem, csak 1-1 kortyot evés után. Cumisüveg felejtős, csak csőrös pohár, de abból is úgy, hogy nincs benne csöpögésgátló, vagyis folyik belőle a víz ha megdöntjük. Már nem adok neki teát, inkább a vízzel próbálkozom. 
Szóval most jár az agyam ezerrel, miként döntsek és hogyan csináljam. Ezt pedig nekem kell eldöntenem, mert ez kettőnkről szól - Ádámról és rólam. András meg... ő ki tud költözni a nappaliba, bár nem ez a cél.

Végre megint jól eszik Ádám! Már kissé aggódtam, mert hallottam, olvastam kinél mennyit eszik a picúr, ahhoz képest Ádám meg nem sokat evett. 9 hónaposan 80-90 g főzelék, vagy zöldség.... nem volt sok. Viszont most érezhetően megnőtt az étvágya. Ami annyit jelent, hogy 120-160 grammokat is megeszik. A Sinlacot is használom - eddig nem használtam - sűrítésre és a kalória növelésére. Ezenkívül felcseréltük az uzsonnát és a délutáni főzeléket. Így fél 4 - 4körül Sinlacot (rizspép) kap gyümölccsel, keksszel, este ( fél 7 körül)vacsira meg főzeléket hús nélkül.
Ma egyébként csináltam Ádámnak gesztenyés - almás - csirkehusis főzeléket. Nagyon örültem, mert elég nagy adagot benyakalt belőle. Vettem múltkor natúr gesztenyemasszát, azt kb 6 egyenlő részre osztottam, és így van lefagyasztva porciókban. Továbbra is kap üvegeset is, mikor mi kényelmes és mire van idő, illetve hogy olyat is tudjak adni, ami szezonális gyümölcs, vagy pl. a spenóttal nem szívesen bajlódok, az Univeres üveges spenót meg a kedvence.
Rágcsálni bulátát kap - András még mindig frászt kap a szilárd kajáktól - illetve most kóstoltunk valami isteni Hipp-es kekszet, olyan mint a hamlet, azt hiszem áfonyás volt. No, most olyat szeretnék neki venni, még csak cukor sincsen benne, mégis ízes a gyümölcstől. 
Egyébként meg alig lehet előtte enni, mert mindenbe bele akar nyúlni, mindenből kell neki. Múltkor a bulátát belemártotta a Brassóimba, és azt nyalogatta. :)

4-es pelust hord már, persze még a súlyából adódóan jó lenne a 3-as is, de az már kicsit feszült combján. Müller-es és Rossmann-os saját márkás pelenkákat veszünk, illetve unokatesóm javaslatára ki fogjuk próbálni az Aldisat is. Arra már rég rájöttem, hogy nem attóll jó a pelus, hogy X-nek vagy Y-nak bevált, mert minden gyerek más. Sokkal inkább fontosabb szerintem a megfelelő méret eltalálása. Pl, a szeretett Premium Care pampers pelusunkból karácsony után egyfolytában kijött a kaki. Korábban meg semmi bajunk nem volt vele. Úgyhogy egyértelmű már nem volt tökéletes a 3-as méret.

74-es rucikat hord Ádám, de azt hiszem a közelgő Börzén 2 hét múlva rendesen bevásárolok 80-as méretből. Jó lenne olyan jó áron hozzájutni ruhákhoz mint múltkor. Játékot nem tervezek venni, sokszor a meglévőkkel sem játszik Ádám, tök felesleges újabbat venni. 

Tervezem továbbra azt is, hogy felkeresem a Győrben szerveződött Családi Kör szervezetet. rengeteg programjuk van, szoktam látni a facebook-on. Jó lenne Ádámot is vinni valahova, azt hiszem túl sok enegiája van. 

Én pedig ha minden jól megy, jövőhéten végre mozogni megyek a szomszédasszonyommal Vikivel. A fiúk megbeszélték, hogy majd együtt vigyáznak a gyerekekre. András kitalálta, hogy először felmennek Ádámmal a másik apukához és kislányához, aztán lejönnek hozzánk, aztán sétálnak. Én azt hittem, hogy majd néha így néha úgy, aztán kiderült, hogy ez mind azalatt a másfél óra alatt, amíg távol leszünk. :))))
Kicsit tartok a mozgástól (Spinning), mármint attól, hogy fogja a tüdőm bírni, de ennél sokkal jobban várom is. Annak ellenére, hogy nem alszom rendesen és eleget, úgy érzem fizikailag nagyon kell, hogy lefárasszon valami és persze egy pici Ádám mentes időszak is. Nagyon érzem mostanában ezt a nincs itt Győrben velünk senki érzést... főleg amióta Ádám extra anyás lett. De hozzá kell tennem, hogy András előtt le a kalappal, mert segít ahol tud. Csak hát sajna akkor is követel a gyerek amikor itthon van az apja. 

Még van kerek két hetünk hogy Ádám betöltse a 10. hónapot is, de lehet időm nem lesz ennyit írni, így megtettem most, hogy végre jól alszik (legalább napközben.... kopp-kopp-kopp).

Anyukám meg ha minden jól megy, nemsokára meglátogat minket és el sem tudom mondani, hogy mennyire várom!!!

2013. február 2., szombat

Így ettünk

Ádám végre megtalálta a száját :)))) - ami annyit jelent, hogy végre rájött, hogy az ujjára került ételt is meg lehet enni. Én már annyiszor próbáltam a szájába tenni, de eddig nagyon nem érdekelte. Pedig sokszor nyúl bele az ételbe, főleg azóta próbálkozik ezzel, mióta eleve mutogat a mutatóujjával mindenre. De eddig nem értette miért vezetem a szájához a bébiételes ujjacskáját. Aztán ma vacsinál a répa-burgonya mix kanalazgatása közben belekapott a kezembe, és a kanálról a főzelék fele az etetőszéke tálcájára esett. Először csak túrta - és közben tök elbambult, mert már álmoskás is volt, aztán azt vettük észre Andrással, hogy a kis szájához tette az ujjacskáját. Ezután pedig már nem kellett mondani neki, inkább az asztalról evett volna tovább a mutatóujja segítségével. 
Próbaképpen a kanalat is megkapta. Egy kicsit rázogatta (hurrá, minden répás lett), fordítgatta, végül azt a kevés kis répás-burgonyát ami rajta maradt betolta a szájába. Kissé ügyetlenül, de még 1-2-szer megismételte, mi meg csak örömködtünk és tapsoltunk. Ügyes voltál kisfiam!

2013. február 1., péntek

A 3 kedvencünk mostanság






Természetesen magyar dalokat is énekelünk, de azokat fejből. :)

Versike

Aranyosi Ervin: Apának lenni


Hogyan is kellene apának lenni,
néhány kis “porontyot” felnevelni?
Megtanítani szépre és jóra,
becsületre és szép, igaz szóra.

Fiúnak mutatni a példaképet,
és erőt adni, mit elvár az élet.
S a lánynak apát, hogy Őbenne lássa,
milyen legyen majd az Ő választása,
hogy később, a méltó párjára leljen,
s benne milyen értékekre figyeljen.

Hogyan is kellene apának lenni?
Anyát szépen és hűen szeretni.
Tenyéren hordani a kis családot,
megadva nekik az egész világot.

Biztatni azt aki már belefáradt,
- együtt építeni a homokvárat.
Szépséges terveket, álmokat szőni,
s látni a gyermeket lassan felnőni.
S bármi is történik mellette állni,
s ha eljön a napja nagypapává válni.

Hogyan is kellene apának lenni?
Igazi receptet még nem írt senki.
Egyetlen módon igazol az élet:
az kiknek apja vagy mind szeret téged.