Kicsi Pacáinkkal az ÉLET

Tegnap délután Ádám épp aludt még, amikor érezni kezdtem, hogy nem oké valami. Azt hittem nem ettem eleget és azért szédölgök, ezért megmelegítettem a Két Fenyőből hozott kaját. Disznótoros volt... Közben Ádám is felkelt, és egyből mentünk is a konyhába, hogy ő is megebédeljen. Együtt ettünk, ki-ki a sajátját. Közben ahelyett, hogy javult volna a helyzet, egyre jobban vitt a fejem és éreztem magam gyengének. Ádámot is félve vettem ki az etetőszékből, nehogy megszédüljek és elejtsem. Bementünk a nappaliba, leraktam, a szőnyegre én meg eldőltem a kanapén. Forogni kezdett velem a szoba, de rendesen. Ádámot persze nem nagyon foglalkoztatta a tény, és tán nem is értette, hogy nem vagyok jól - piszkált, kiabált nekem, sírt és közben azért oda-odadugta a fejét egy bújás erejéig. Aztán olyan szarul voltam, hogy rám jött a hányás is. Hánytam, ültem a wc mellett, közben Ádám kapaszkodott a térdemen, majd a babakocsiban hagyott bébiételes üveget kezdte el dobálni. Egy darabig arra sem volt erőm,...

Sajna reggel újabb kis balesetünk volt. Ilyenkor úgy tud bántani, ha megakadályozhattam volna és úgy történik valami.  Ádám napok óta ügyesen tudja, hogy nem indulunk le a franciaágyról, megvár mindig amíg beérek érte. Persze van amikor kiságyban alszik, de nem mindig. Eleinte körbebarikádoztam mindennel a földet az ágy körül, de mivel mindig kiabál (most már sokszor úgy, hogy "anya") és megvár az ágy szélén, ma reggel ezt nem tettem meg. Hát nem leesett???? Már pont beértem a szobába, amikor az ágy szélén négykézláb nyújtotta felém a kis kezét, és abban a pillanatban csúszott is le, és esett hatalmasat a földre. A keze ért le először, de a buksija így is koppant. Felkaptam, szorítottam, és egyből remegtem. Ilyenkor egyszerre tör rám a féltés, aggódás és a lelkiismeret furdalás. Mert igenis ezt megelőzhettem volna. Sokáig csak sírdogált az ölemben, aztán csak némán pihegett a mellkasomon. Még András is itthon volt. Amikor már látta, hogy nincs nagy baj, próbált bohóckodni ...

Tegnap egy tök új dolgot kezdett el csinálni Ádám. Andrásnak evezős ergométer versenye volt itt Győrben, amire mi is kimentünk 12 után. Sokan voltak, sok ismerős, sokan megnézték Ádámot is. Meglepő módon a  nagy szeparációs szorongás közepette azért 2 anyukának mégis sikerült kézbe vennie és lekötnie a figyelmét. Határozottan vették át Ádámot és egyből megtalálták vele a hangot, aminek eredményeképpen az egyikőjükre még rá is hajtotta a kis buksiját. Vittünk ki magunkkal uzsonnára főzeléket - felcserélve most a rizspéppel - amit 3 körül el is fogyasztott a babakocsiban. Sőt találtam egy öltözőt is, ahol meg tudtam szoptatni, de elaludni nem akart. Túlságosan izgalmasak voltak a hangok. A babakocsi csak az etetéshez kellett, máskülönben végig a kezemben, András kezében volt a manó. Néha sétáltam vele, édesen tipegett a lábrengetegben. Olyan fél 6 körül adta fel a harcot, amikor egyszer csak elpilledt az ölemben és már nem zavarta az üvöltő hangosbemondó.  De ugye a kommuni...

... az ágy kérdésen. Már korábban írtam , hogy le szeretnénk cserélni a mini kiságyat egy nagyobbra, lehetőleg olyanra ami ifjúsági ággyá alakítható. Aztán azon kezdtem gondolkozni, hogy mikortól lehet vajon rendes ágyban altatni egy gyereket. Vagyis érdemes-e átalakíthatót vennünk, amikor Ádámot így sem lehet otthagyni, és csak alvó állapotban tudom berakni. Még nem mondtam Andrásnak, de szerintem nem kell átalakítható, szerintem veszünk rögtön egy rendes ágyat, amin van leesés gátló. Az elején kipárnázzuk majd körülötte. Hogy miért szeretném ezt a megoldást? Mert így a saját ágyában tudnám elaltatni, úgy, hogy melléfekszek. Lehet egy idő után annyira megszokná, hogy simán ott aludna és el is aludna.  Már alig várom, hogy lefekvés előtt összebújjunk és esti mesét olvassak neki egy halvány kis fény kíséretében. Nekem apu rengeteget olvasott és imádtam. Igaz nagyobbacska voltam már, de talán pár hónap és Ádámnak való kis mesék, versikék, esetleg altató dalok már részévé válha...

Mozgás: - ül, felül - kúszik, mászik - tolat -  áll, feláll - lehajol, leguggol - megy kézen fogva, fal mellett oldalazva, bútor mellett oldalazva és egyre gyorsabban - egyre kevesebbet esik, ha esik ügyesen tompít. - tegnap elengedte 4-5 mp-re a kanapét és úgy állt. Apum pont látta skype-n keresztül. Amikor Ádám észrevette hogy mit csinál, ijedtem elkapta a kanapét.  Beszéd: - ilyen azért még annyira nincs, mondja, hogy anya, csak éppen nem tisztán, hanem valahogy így: "Annya, nannya, nnya" - Ne, nem - ezekkel szép-kiejtési versenyre mehetne olyan szépen és érthetően mondja. - a többi leginkább halandzsa: dede, baba, deje (ez egyébként lehet gyere, mert olyankor használja, de nem merjük rámondani, hogy 100%-osan erre gondol). - Berreg és sikongat Játék és egyéb: - néha már egyedül is, de hangulatfüggő.  - A forma bedobálós játékkal leginkább zörögni szeret, de előfordult már, hogy a kör, csillag forma ő általa került a dobozba.  ...

Nem is tudom hol kezdjem. Talán ott, hogy ma ismét tanácsadáson voltunk, amit azért is vártam nagyon, hogy doktornő is megerősítse amit én gondoltam. Márpedig azt, hogy jön a következő foga is Ádámnak. Ugyanis nem alszunk két-három napja, én lassan zombiként közlekedem, és kedd délután már én is aludtam egyet délután Ádámmal. 2 órát! Nagy szó, mert a fiatalember csak 20 perceket alszik egyedül, de úgy látszik megnyugtatta a jelenlétem.  Most éjjel über non-stop cicin volt, végül akkor aludt el, és "szállt le" rólam, amikor dentonix-szel bekentem az ínyét. Nem volt egyszerű menet, mert nem enged a szájába nyúlni - tőrbe kellett csalnom. Cicit kínáltam neki, nagyra tátotta a száját és már bent is volt az ujjam. Érdekes módon ezután nem volt gond az alvás, 2 perc múlva aludt. Csak hamarabb is adhattam volna ezt - a dologén helyett.  Délre volt időpontunk - pont ebédidő, majd alvás. De fél 12-kor adtam Ádámnak egy kisebb adag főzeléket az alvást meg toltuk. Hazafelé úgy be...

Már tegnap éreztem amikor Ádám szájában matattam, hogy valami megbökte alul az ujjamat. András is megnézte, először ő is érezte, aztán nem. Én éreztem mindig amikor odanyúltam, de gondoltam megvárom vele a mai napot. Az éjjel elég nyugtalanul telt, Ádám sokat sírdogált, vagyis inkább nyöszörgött. Ma reggel ismét éreztem, hogy bök az ínye. Nagyon nehezen tudtam benyúlni, nem hagyja, így a szemrevételezés még könnyekkel is járt. Szegényem, de úgy akartam látni, Egyébként szinte alig látszik valami, de már ott van! :) Egyébként nem volt nyűgösebb mint máskor. Oké, az éjszakákat ennek tudjuk be, mert az utóbbi időben ugye javultak. A nyála jobban folyt, egyébként igazából nem is szokott, és az öklei is többet voltak a szájában. Úgyhogy nem igazolódik be az, amit András mondott, hogy hamarabb fog járni Ádám minthogy foga legyen.

Úgy tűnik ismét betegek lettünk. Mérgelődök, többek között azért is, mert vasárnap voltunk utoljára kint, akkor is annyit, hogy utaztunk egyik helyről a másikra. Mégis…. A kis taknyosodásból mára már ömlő takony lett, ráadásul Ádám vissza tudja szívni, legalábbis eddig csak folyt neki kifele, most meg szipog, mintha visszaszívná. Rögtön az elején adni kezdtem neki a Sinupret-t és a Cebion cseppet is. Tudom a Sinupret rásegít a váladék távozására, valószínű ezért is folyik jobban az orra – vagy ki tudja. Az éjjelünk nem volt jó, sőt elaludni sem akart. Hülye betegség! 2 órán keresztül könyörögtünk neki, hogy aludjon, ne mászkáljon! A végén már feszültebben, erélyesebben szóltunk neki, ilyenkor fogta magát és odabújt egy kicsit – épp ahhoz, aki rászólt. Piszok kölyök, persze hogy jól csinálja, ellágyultunk totál.   A végén aztán jött a relaxációs chillout delfines zene, aminek hatására 20 percen keresztül feküdt hanyatt és nézett maga elé. Aztán ennyi, mert el nem aludt. Végül f...

Hát ezen is túl estem.... Kicsit be voltam rezelve, de lenyomtam. A Krúdy Gimi egy picinyke termében van, 20 bicikli, egy középkorú edző és tök vegyes társaság. Vékonyak, kövérkések, idősebbek, gyerekek!!!  3-an mentünk, csatlakozott hozzánk Viki barátnője is. Egy sorban foglaltunk helyet a bicikliken, amit az elején be is állított nekünk az edző. (Az edző: középkorú, annyira nem vékony, de végtelenül jófej és segítőkész). Nekem már a bemelegítés alatt törte a fenekem az ülés, állítólag hozzá lehet szokni. Aztán jött a zene és a különböző feladatok. Sprint, állva sprint, hegymenet ülve, hegymenet állva.  Nos az elején majdnem kirántottam a pedált, mert valahogy nem éreztem ezt az állva tekerést. Aztán a fokozatokkal is csínján bántam, így elsőre. De azért emelgettem, csak nem végig az edzésen. Kb. fél óra után kezdtem nagyon fáradni, ekkor kaptam szőlőcukrot, és az utolsó 15 percet csak ülve tudtam letekerni. De tekertem, megállás nélkül. Pontosabban egyszer megálltam vél...

Nem így terveztem, eleinte szerettem volna legalább 1 éves koráig használni, de aztán mivel kölcsönbe kaptuk, és új gazdára vár (júniusban fog születni :) ) itt van az ideje, hogy visszaadjuk. Amikor először tudatosult bennem, hogy február közepétől nem lesz légzésfigyelőnk, eléggé be voltam tojva. Annak ellenére, hogy Ádám már 10 hónapos lassan.... és annak ellenére, hogy pl. Székesfehérvárra, anyáékhoz soha nem vittük magunkkal, és soha nem is aggódtam miatta. Itthon meg tiszta frászban voltunk ha elfelejtettük bekapcsolni. Érdekes az emberi gondolkodás... :D  Mindenesetre fokozatosan szoktattam magunkat hozzá. Két hete egyre kevesebbet kapcsoltam be, aztán pár napja már egyáltalán nem, tegnap pedig végül kiszedtem Ádám alól. Ha belegondolok, hogy az alvása nagy részét egyébként is a mi ágyunkban töltötte, tölti.  Egyébként éjjelre betaknyosodott édesem. Szarabbul is aludt, nyöszörgött, szerintem nem is kapott rendesen levegőt. Megkínáltam cicivel (a hülye Anyja, ne...

A hétvége ismét Fehérváré volt. Még pénteken Petra megjegyezte, hogy pihenjek, használjam ki - "Hát... - mondtam neki - ha az előző Fehérváron töltött hétvégéből indulok ki, nem hiszem, hogy fogok." De a helyzet jobban alakult. Bár továbbra is rettenetesen anyás Ádám, most azért hosszabb időt elvolt apum és tesómék kezében is. András anyukájával is jobban kokettált. Bent voltak mamimék is, szombat reggel hozta be őket apa és délután vitte őket haza. Mamimmal valamiért Ádám nem akar úgy ellenni. Engem ez annyira bánt, mert imádja Ádámot, és minden dédunoka oda van ő érte is. De biztos ez ennek a mostani anyás időszaknak tudható be. Az éjszakák viszont sírosak voltak. Pedig otthon már jobb volt a helyzet. Otthon már nem adok neki cicit egész éjjel, hiába sír érte, és sokszor szépen el is alszik 5 perc esetleg kissé hosszabb nyűglődés után. Sőt az utóbbi időben már ismét meg tudtam számolni az éjszakai kelések számát, és ez nagy szó! Fehérváron ezt nem tudtam megcsinálni, m...

Az izomláz azért jó, mert érzed mi az amit átmozgattál. (...és azért rossz, mert alig bírom berakni a gyereket a kiságyba). Tegnap megvolt az első kis mozgásom itthon. András a munkából hazaérve el is vitte Ádámot egy sétára, én meg nekiálltam kicsit mozogni. Felcsavartam (arrébb raktam) a szőnyeget, összekotortam a játékokat, aztán felhúztam a cipőm.  A nappali nem éppen a legjobb hely az ilyenfajta mozgásra, vagyis nem ekkora nappali. Sajna valószínű lesz még egy kiadásunk, kell egy olyan valami a kamerára, ami megnöveli a teret (mint egy objektív) és nem kell a kanapén átesnem mozgás közben. Most egyfolytában jelez nekem a program, hogy menjek hátrébb, de már nem tudok.  Az edzés bemelegítéssel kezdődött, majd jöttek a gyakorlatok. 25 perc után megkérdezte a program, hogy készen vagyok-e mára, mire én kapásból rányomtam, hogy bizony, totál készen, mert köpni nyelni nem tudtam. Kicsit még lelkiismeret furdalásom is volt, mert az edző azt mondta a gomb megnyomása után,...

Délelőtt annyira meglepődtem. Már nem is tudom én épp mit csináltam, de a Tv pont ment és a Duct Tv csatornára kapcsoltam. Egyszer csak észrevettem, hogy Ádám tapsikol. Ebben még nem is lenne semmi különös, mert elég sokszor teszi ezt. Azonban meredten nézte a tévét, tátott száj és tapsikolt. Tapsolt párat, szünet, aztán folytatta, újra szünet. Felnéztem a tévére, ahol 3 nyuszi ült az iskolában énekórán. A képernyőn felváltva mutattál a hangjegyeket, hogy egyet, hol duplát.... ez a tá-titi féle dolog volt. (Bocs, soha nem voltam jó ének-zenéből). A nyuszi nebulók meg aszerint tapsoltak, hogy milyen ritmust diktált a tanárnéni. Ádám pedig utánozta őket. Persze nem ritmusra, csak sima tapsikolással, de egyértelmű volt, hogy ez most egy lemásolt mozdulat volt. Nem győztem betelni Pacikámmal. Milyen ügyik ezek a csöppségek! :)  

Reggeli kávézás közben: A :  Mikor mentek spinningre? Csütörtökön? Én: Majd jövőhéten csak! A:   Nem baj, be kellene melegíteni kicsit, hogy ne legyen majd nagyon izomlázam. Néztem rá, nem értettem mit akar ezzel mondani. A: Nyisd ki a szekrényt! - mutatott a xbox játékos szerkényre - és mosolygott. Ekkor már sejtettem kicsikét, de aztán láthattam is, hogy kaptam egy "személyi edzőt". A játékkal (igazából nem is játék, hanem edző program (Nike kinect training) itthon is tudok mozogni. Felméri az edzettségi szintem, edzés tervet állít össze, ha valamit nem jól csinálok jelzi, és ahogy fejlődök, úgy állítja keményebbre az edzéstervet. Nagyon boldog voltam, vágytam erre a programra azóta mióta megláttam. Sőt András azt is felajánlotta, hogy amikor edzeni szeretnék, azokon a napokon Ádámot majd mindig elviszi valamerre, hogy nyugodtan tudjak mozogni (nagyon akarja, hogy lefogyjak :D ). Nagyon kedves gesztus, tök örültem! Aztán délután ki is próbáltam ...

Napjaink szépen teldegélnek, az éjszakáink már kevésbé, de hiszen ez már nem újdonság azt hiszem. Ádámon sokszor magam is elcsodálkozom, olyan mintha egyik napról a másikra ugrana egyet-egyet a fejlődésben. Szinte látom a kis tekintetén, mimikáján az értelem nyiladozását, ahogy egyre több mindent ért meg, fog fel és fogad vagy utasít el.  Új kis haverja akadt amiért képes egyedül bejárni a lakást. Ő Mr. Mosógép, aki (ami) most a sztár az életünkben és egyszerűen a gyerek nem érti, hogy miért nem megy állandóan.  A mosás úgy kezdődik, hogy leülünk a fürdőszoba elé, és a szennyes tartóból válogatni kezdem a ruhákat. Ádám segít. Ez úgy zajlik, hogy leül mellém, felborítjuk a kosarat és kezeit felváltva használva dobálja maga mögé a ruhákat. Utánuk sem néz, csak hajít. Mintha muszáj lenne! Közben én próbálom a sötéteket és a világosokat külön szedni. Ha ezt észreveszi, csatlakozik, és az általam már csoportosított ruhákat újból maga mögé dobálja. Jó móka! :) Aztán amíg ő ...

Ádám végre megtalálta a száját :)))) - ami annyit jelent, hogy végre rájött, hogy az ujjára került ételt is meg lehet enni. Én már annyiszor próbáltam a szájába tenni, de eddig nagyon nem érdekelte. Pedig sokszor nyúl bele az ételbe, főleg azóta próbálkozik ezzel, mióta eleve mutogat a mutatóujjával mindenre. De eddig nem értette miért vezetem a szájához a bébiételes ujjacskáját. Aztán ma vacsinál a répa-burgonya mix kanalazgatása közben belekapott a kezembe, és a kanálról a főzelék fele az etetőszéke tálcájára esett. Először csak túrta - és közben tök elbambult, mert már álmoskás is volt, aztán azt vettük észre Andrással, hogy a kis szájához tette az ujjacskáját. Ezután pedig már nem kellett mondani neki, inkább az asztalról evett volna tovább a mutatóujja segítségével.  Próbaképpen a kanalat is megkapta. Egy kicsit rázogatta (hurrá, minden répás lett), fordítgatta, végül azt a kevés kis répás-burgonyát ami rajta maradt betolta a szájába. Kissé ügyetlenül, de még 1-2-szer megis...

Természetesen magyar dalokat is énekelünk, de azokat fejből. :)

Aranyosi Ervin: Apának lenni Hogyan is kellene apának lenni, néhány kis “porontyot” felnevelni? Megtanítani szépre és jóra, becsületre és szép, igaz szóra. Fiúnak mutatni a példaképet, és erőt adni, mit elvár az élet. S a lánynak apát, hogy Őbenne lássa, milyen legyen majd az Ő választása, hogy később, a méltó párjára leljen, s benne milyen értékekre figyeljen. Hogyan is kellene apának lenni? Anyát szépen és hűen szeretni. Tenyéren hordani a kis családot, megadva nekik az egész világot. Biztatni azt aki már belefáradt, - együtt építeni a homokvárat. Szépséges terveket, álmokat szőni, s látni a gyermeket lassan felnőni. S bármi is történik mellette állni, s ha eljön a napja nagypapává válni. Hogyan is kellene apának lenni? Igazi receptet még nem írt senki. Egyetlen módon igazol az élet: az kiknek apja vagy mind szeret téged.