2012. július 22., vasárnap

Egyre ügyibb

Ádám ma újabb dolgot kezdett el csinálni, nyúl a tárgyakért. Pontosabban egy dolog keltette fel nagyon az érdeklődését, mégpedig a színes kis plüss könyvecske, ami sípol, csörög, tükör van benne. Nagyon tetszik neki, azt hiszem eddig ez a "námbörván" a dínós könyvecske mellett. Köszönjük Juditéknak a könyvet, nagyon eltalálták! 

Amúgy úgy tűnik kicsit jobb a helyzet nyűg-ügyileg, remélem a holnapi tovább utazás, majd a keddi nem fogja újra borítani Ádám jókedvét. Bízom benne, hogy inkább az idő viselte meg, nem a más helyszín. De úgyis kiderül.


2012. július 21., szombat

Nyügi, nagyon nyügi

Nem tudom, hogy minek köszönhető, mert eleinte a hasára gyanakodtunk - meg is kaptam, hogy nem ehetek több görögdinnyét, mert az utóbbi időben tonna számra ettem. Nem vagyok nagy gyümölcsevő, de a görög dinnyébe bele tudnék fulladni, így eléggé padlóra vágott a tudat, hogy ezzel okoztam Ádámnak a hasfájást. De most már nem vagyok benne biztos, mert azóta is folyamatosan nyűgösködik Ádám. Olyan sírásokból kapunk ízelítőt, amiből eddig nem igazán. Igazi könnycseppekkel, amitől nekem is sokszor kijönnek a könnyeim. Pénteken a Juditékkal történt sétűból hazafelé kezdett el sírni Ádám, aztán fél órán keresztül nem is tudtam lenyugtatni. Szoptatni próbáltam, pelust cseréltem, levetkőztettem, sétáltam vele a lakásban, mindent csináltam, de ő csak sírt és sírt és jöttek a krokodil könnyei is. Végül elindítottam a telefonomon a szokásos nyugtató delfines relaxációs zenét, és kb 3-4 perc múlva elcsendesedett és elaludt. Aztán a délután még elmentem tesómmal tortáért apukánk szülinapjára, otthon hagyva Ádámot, aki ekkor még aludt. Mire hazaértünk, már nyitott bejárati ajtóval várt apu és Eszter (Tesóm kedvese), hogy milyen jó, hogy hazaértünk, mert nem tudják Ádámot megnyugtatni, olyan keservesen sírt. Aztán este lefektetve mellébújtam, megfogtam két kis kezével az ujjamat, nézett a szemembe, mosolygott egyet és elaludt. A sírdogálásból ma is jutott, nem is egyszer. Ezek pedig nem hisztik, de még nem igazán jöttem rá mi okozza. Arra gondolok, hogy az időjárás, a szél, apukája hiánya - aki Szegeden van péntek reggel óta versenyen - és lehet lassan érzékeli a különbséget is otthon és itthon között. Mindenesetre eljutottunk odáig, hogy kellek neki! Én tudom megnyugtatni, az én hangom, ölelésem, és természetesen azon testrészem, amiből a táplálékát nyeri édesem. Apropó. A szopizással is úgy vagyunk pár napja, hogy megint elég hosszan szopizik. Közben elnézelődik, elmereng, és amikor levenném vagy nem engedi, vagy egyből sírni kezd. Néha meg még panaszkodik is nekem szopi közben: néz a szemembe, félig szájában a cicimmel, és adja a panaszkodós nyögdécselős hangokat. Először azt hittem, kevés a tejem, de valószínű nem ezzel van a gond. Bár az tény, hogy a bevitt folyadékmennyiségem baromira befolyásolja, hogy mennyi termelődik. Szóval ilyen kis szenvedősek a napjaink mostanában, de talán holnap ha az apája hazajön, rendeződnek valamennyire a dolgok, mert Apa csak egy van!!!


Találkozás

A szerdai napom már nagyon zsúfolt volt, egész délután pakoltam és vasaltam, és gondolkodtam, hogy ne hagyjunk otthon semmit. András már szabin volt a héten, de a hét elején még otthon voltunk. Aztán csütörtök délelőtt 10 körül indultunk Fehérvárra, hogy a hétvégét mi Ádámmal a családdal töltsük amíg András Szegeden a evezős OB-n versenyez. A pénteket úgy terveztük, hogy találkozunk Judit barátnőmékkel, ahol szintén nemrég született kisbaba. Judit gyerekkori barátnőm, együtt jártuk az általános majd a középiskolát, aztán dolgoztunk is együtt és a barátságunk is végig megmaradt. Gyerekként sokszor mondogattuk, hogy majd együtt tologatjuk a babakocsikat, egy időben fogunk szülni, de azt hogy ezt nem is olyan egyszerű kivitelezni, csak felnőttként fogtam fel (lásd lombik). Az élet végül mégis úgy hozta, hogy egy napra, május 10-re vártuk mindketten hivatalosan a kisbabáinkat. Emlékszem amikor mindez kiderült számunkra, hihetetlen érzés volt, olyan igazán hátborzongató, de a szó legjobb értelmében. Aztán ugye Ádám belehúzott és a 37. héten megszületett, Hanna pedig - Juditék kislánya, végül rá 5 napra. A mai napig libabőrözik a kezem, amikor mindezt végig gondolom. Amikor pedig ma együtt tologattuk a babakocsikat azon a lakótelepen, ahol a kamaszéveinket töltöttük, folyamatosan lúdbőröztünk és közben nosztalgiáztunk. A két kis csöpp meg békésen aludt a kocsiban - bár hazudok, mert Hanna nézelődött. 

Bár az első találkozó során mindkét gyerkőc sírva fakadt (valószínű nem egymástól, inkább a más akkor érezhető időjárás változástól), remélem hogy a távolság ellenére is igazi kis játszópajtássá válnak majd az évek során.

 

Hasra fordult... :)

Ma reggel Ádám megfordult. Már 2 napja sokat fordult az oldalára és egyre többet hintáztatta magát, míg végül reggel sikerült és hasra fordult! Sajnos András Szegeden van versenyen, így csak sms-ben értesült a nagy hírről. Nagyon boldog voltam, vagyok, hogy ilyen ügyes kisfiam van!

2012. július 17., kedd

3 hónapos státusz

A tegnapi hivatalos mérés alapján Ádám:

62 cm hosszú és kerek 6 kg. 
A fejecskéje körmérete 39,5 cm.
A mellkasa körfogata: 41 cm.

A csörgőt továbbra sem fogja meg, így ez is rákerült a 3 hónapos státuszos papírjára. Zavarni egyáltalán nem zavar, minden baba másképp fejlődik. Miközben a védőnő vizsgálta Ádámot, és fekvőhelyzetből a két kis kezét fogva felhúzta, megnézve ezzel, hogy megtartja-e a kis fejét, Ádám akkorát vigyorgott rá, hogy még én is elcsodálkoztam. Majdnem odasúgtam neki, hogy "Hé, lepaktálsz az ellenséggel???" - de persze nem gondolom már így. Már csak András utálja a védőnénit.
Amúgy van az a percentilis izé, amiben visszaesett Ádám 25 %-osra az egy hónapos 75 %-oshoz képest. Nem igazán értem én ezt a %-os mérést. Először és igazbáól mostanáig én azt hittem, hogy a súly esett vissza %-osan, és addig nem is hagytam a védőnőt, amíg nem hallottam a szájából, hogy szépen fejlődik Ádám. Igazából kicsit mérges is voltam, mert mindig úgy adja elő ezeket a dolgokat, mintha marha nagy baj lenne. Még annak ellenére is, hogy látom Ádámon hogy tök szépen fejlődik súlyra - hiszen hányan büszkélkedhetnek ekkora tokával? :))))))) Szóval az előbb kézbe vettem a kis nyomtatványt az adataival és most látom, hogy nem is a súlyával kapcsolatban problémázott, hanem a hosszával. Kíváncsi vagyok mit szólt volna a barátnőmékhez, akiknek a kislánya 51 centivel született, az 1 hónapos státuszra meg visszaesett 49 centire. (Persze mérési hiba volt, nem a pici ment össze :) ).

A szörcsögésre amúgy védőnő javasolta, hogy esetleg menjünk el sóbarlangba, Győrben is van egy, az fellazítaná Ádám váladékát, amitől szörcsög. Egyelőre gyakrabban porszívózzuk inkább és kap sóoldatot megint, ha pedig nem javul 1-2 héten belül, akkor leviszem doktor nőhöz és rákérdezek nála is.

Egy kis mellékes a bejegyzéshez - ami azért nem is mellékes: Ádám odavan a rácsvédőjére hímzett csigáért. 1-2 napja teljesen ráfordul, nézegeti, tapogatja, ma meg már beszélt is neki. Nekünk ez új, mert eddig csak velünk kommunikált. Olyan édes, teljesen elolvadunk tőle.
Az oldalra fordulás meg egyre gyakoribb, sőt a legújabb, hogy belekapaszkodik az ujjunkba és próbálja húzni magát, és így neki is könnyebb, meg egyre közelebb jut a hasra forduláshoz. 

Amúgy nem tudom ki hogy van vele, de mi sokszor röhögőgörcsöt kapunk Ádámtól. Annyira mosolyog és közben dumál, mi ilyenkor elkezdünk nevetni, ő még jobban mondja és vigyorog, a végén meg nem bírjuk abbahagyni Andrással a nevetést. Igazi boldogság dózis ő nekünk!

2012. július 15., vasárnap

Hétvége

Ezen a hétvégén a másik mama látogatott meg minket Fanni unokatesóval. Szeretem ha jönnek hozzánk, mert ilyenkor mindig kicsit szabadabbnak érzem magam. Bár azt is hozzá kell tennem, hogy ilyenkor valahogy Ádám is jobban elvan, többet alszik. Hamar kifárad a sok beszélgetéstől és a sok abajgatástól. Aminek nagyon örülök, hogy kivétel nélkül mosolyog mindenkire és "beszélget" is. Egyre inkább elemében van, édesen formázgatja a száját, szinte próbálja leutánozni a mi szájtartásunkat. Emellett folyton figyel. Végigköveti a mozgásomat a szobában, ha járkálok, és keresi a kontaktot. Egyre többet fordul az oldalára - szerintem nem sok kell már ahhoz, hogy hasra forduljon. Pénteken itt volt a védőnő, elhozta a 3 hónapos státuszos papírt és kérdezte, hogy megtartja-e a csörgőt a kezében Ádám. Én meg csak lestem, hogy már kéne? Megmondom őszintén, eszembe sem jutott még, hogy a kezébe adjak bármit is. Mondta mosolyogva, hogy a hétvégén próbáljuk ki, aztán ha hétfőn megyünk mérésre, megmondjuk. Hát kipróbáltuk, de Ádám nem akarta megfogni, Nem érdekli. Nem is nézegeti még a kezét. Azt is csak pár napja csinálja, hogy a cumiját fogdossa, meg kiveszi a szájából - visszarakni persze nem tudja még. :) Szóval először próbálgattam, hogy fogja a csörgőt, aztán letettem róla, majd csinálja amikor akarja. Nem erőltetem. 
Pénteken a kórházban is voltam, Nimród babát látogattam meg. Amíg bent voltam, András vigyázott Ádámra. Furcsa, hogy Ádám 3 hónapja lesz, hogy megszületett, mégis olyan más volt megfogni Nimródot. Nem értettem eddig, hogy más miért mondja, hogy de furcsa ilyen kicsi babát fogni, hát most pontosan értem már. Aztán sokáig nem zavarogtam a kórházban, bár nagyon élveztem a látogatást. Aranyos volt Rita a picifiúval. A másik érdekes dolog, hogy amíg bent voltam, elkezdett Ádám hiányozni. Voltam már tőle távol, igaz max fél - egy órát, ez a 2 óra már szokatlan volt. 

Ádám amúgy leszokott mostanában a lekakilásról, beújított - mostanában szinte minden pelenkacserénél pisil. Nem egyszer a kezemet raktam hirtelen a kukija felé, és azzal fogom vissza a pisi vándorútját.

A hétvégén nekiálltam kisruhákat szanálni, és döbbenten tapasztaltam, hogy 2 nagy szatyorral már kinőtt Ádám. Már 62-es rucikat adok rá (pelusból is lassan 2-es méretről 3-asra váltunk). Azt hittem, hogy pótolnom kell, így voltam turiban, de aztán a kiságyból előkerült egy kis szatyor 62-es méret és a szekrényben  is volt még. Ez a mély szekrény átka, azt sem tudom mik vannak hátul. Még jó, hogy most volt időm átnézni az egész szekrényt. Mondtam Andrásnak, hogy ha majd lesz egyszer kistesója Ádámnak lehet csináltatunk egy sok fiókos szekrényt, sokkal egyszerűbb és átláthatóbb lesz szerintem benne a kisruhák tárolása majd.

Ádám fején, hátul egy 2 centis körben keletkezett valami száraz dudor. A védőnő azt mondta, hogy valószínű kezdődő koszmó, de én nem hinném. Lehet le fogom vinni Ádámot megmutatni dokinak, inkább vessen rá ő egy pillantást, és akkor legalább már a fülét is megmutatom majd neki. Sőt, zavar az is, hogy amikor megfogom Ádámot, érzem a kezemmel a mellkasán és a hátán is ahogy szörcsög - nem tudom hogy megfogalmazni. Azt mondta védőnő, hogy a váladék megy le, porszívózzuk gyakrabban a nóziját, de azért engem zavar, nem tudom hogy tényleg csak ennyi-e az egész.
Mindemellett még az arca is pirospozsgás napok óta, és kicsit szárazabb is a bőre ott. András anyukája szerint lehet hogy amiatt, hogy egyfolytában a szájában van a keze, majd utána azzal dörzsöli a kis arcát. Lehet, nem tudom...

Végül 1-2 kép:








2012. július 11., szerda

"Szia Kezecske!"

A mai napon Ádámunk megtalálta a kezeit. Feküdt a nappaliban a kanapén, nézte a kék háttámlát (már vagy fél órája és nagyon izgalmasnak találta), amikor is észrevettem, hogy összekulcsolta a kezeit. Olyan édes volt. Aztán elengedte, kinyújtotta az ujjait, majd újra összefonta a kezecskéjét és úgy nézelődött. Jó volt mindennek szemtanúja lenni, és szerencsére András is itthon volt, így ő is láthatta Ádám újítását. Sajna mire elővettem a fényképezőt, már pozíciót váltott, de sebaj, majd legközelebb....

Kiságy gondok

Kezdem azzal, hogy Ádám újra átaludta az éjszakát - ez volt a második alkalom. Este fél 8 körül szopizott, aztán kicsit kint volt még velünk, mert elég izgága volt. Aztán beraktuk kiságyba, hogy megpróbáljon egyedül elaludni, mi meg gondoltuk nézünk egy filmet, de én kb. a felét nem láttam. Ugyanis Ádám nem akart elaludni. Tök eleven volt, nézelődött, meg kiabált, jelezte nem akar ott lenni, főleg nem egyedül. Ekkor kihoztam egy kicsit a kanapéra, ahol kezdett elaludni. Megörültem, ezért gondoltam akkor irány a kiságy. Aha, csak éppen ahogy beraktam kipattant a szeme. Otthagytam, pár percig elvolt, aztán szépen jelezgetni kezdett nekünk, hogy menjen valaki. András ekkor közölte velem, hogy nem mehetek be, nem fog szórakozni velünk Ádám. Mondtam neki rendben, de ha sír, bemegyek. Nekem mondhat bárki bármit, nem tudom sírni hagyni, ilyenkor úgy érzem a szívem megszakad ha nem vigasztalom meg. Az sem érdekel ha szarul csinálom, nem megy, és kész! Úgyhogy kb egy perc múlva felpattantam kanapéról és siettem be a kisszobába. Ki nem vettem a kiságyból Ádámot, pedig olyan édesen és kérlelően nézett. Beadtam a cumit a szájába, simogattam, próbáltam neki elmagyarázni, hogy most már alvás idő van, mi a másik szobában vagyunk, de vigyázunk rá és szeretjük, stb. Megnyugodott, kijöttem, kényelembe helyeztem magam... kb 5 percig.... Kb 2-szer játszotta ez még ezt Ádám, András már azt hajtogatta, hogy hiába csinálom, ezt fogja velem csinálni 11-ig, amikor is aztán végül hátról hasra fordítottam, megsimiztem és a drágaságunk becsukta a szemét és már aludt is. Ekkor volt kb. fél 10. Fel sem kelt reggel fél 6-ig. Addigra természetesen már mindkét cicim bedurrant és kőkeménnyé vált.

Újabban amúgy sok fejtörést okoz ez a kiságyban alvás. Ez annak köszönhető, hogy Ádám nagyon izeg-mozog (alvás közben is), és ezt addig csinálja, mígnem totál beszorul valamelyik felső sarokba. Ha hason rakom le, belekapaszkodik a lepedőbe és azt húzogatja. Felhúzza magát teljesen gombócba, majd mint egy kis hernyó, előretolja magát. Mindeközben a kezei lent a teste mellett pihennek. Így jut el a kiságy felső végébe. A fejecskéjét egyfolytában jobbról-balra, balról-jobbra csapdossa, de arra már rájöttem, hogy ő így altatja magát (én is ilyen voltam gyerekként, mindig mindenki rám szólt, hogy ne mocorogjak már annyit, amitől aztán persze még jobban késztetést éreztem arra, hogy mocorogjak).
Ha háton rakom le Ádámot akkor meg felemeli a lábacskáit, jobbra-balra döntögeti, közben jár keze lába és néha totál extázisban van - leginkább a látnivalóktól. Imádja a rácsvédőjét nézegetni, és mostanra szinte már mindent felfedezett a falon is (a plüssök még nem kötik le). Ráadásul már nemcsak hason képes keresztbe feküdni a kiságyban, hanem háton is megoldja.
Mindemellett hiába van rácsvédőnk, hiába csináltattunk nagyobbat, megtalálja a rést és kidugja a kezét. Múltkor még meg is emelte és alatta kukucskált kifele. Gondolom nem tudatosan nyúlt érte, csak ahogy járt a keze, megakadt benne, és így emelgette felfele.
Szóval egyre többször akad el a kis keze és lába a kiságy rácsaiban, sőt kerül a rácson kívülre és persze ilyenkor nem tud tovább mozogni. Szegényem ilyenkor amúgy tök máshogy sírdogál. Nem tudom mit csináljak, mert sokszor emiatt ébred fel, vagy emiatt alszik el nehezebben. Egyelőre Andrással próbáljuk megtalálni a megoldást - valakinél esetleg volt ilyen probléma?

Apropó - sírdogálás. Rájöttem Ádám nem is tud igazán sírni. :) Pontosabban tényleg inkább csak sírdogál. Nagy ritkán előfordul ez a levegőt sem veszek sírás, de amint felvesszük, megnyugszik. Azt hiszem tényleg szerencsések vagyunk! Amióta hallom éjjelente a felső szomszéd egy hónapos kisbabáját.... azóta van viszonyítási alapom. Szegények, annyira sajnálom őket... náluk nagyon durván kijött a pocifájás, sokszor hajnalban a kislány sikítós sírására ébredünk mi is Andrással. Ilyenkor sokszor a könnyeim is kijönnek annyira sajnálom a picilányt (hát még a szüleit!!!). Furcsa, de nem zavar, hogy felébreszt, teljesen más jellegű érzéseim vannak, sokkal inkább érzek empátiát és sajnálatot.

2012. július 5., csütörtök

Napközben ....

....továbbra is sokat alszik Ádám, és éjszaka is - csak esténként van egy 2 órás nyűglődésünk. Valószínű még mindig a hasa. Csak kólika tartásban van el, különben erőteljes sírásba kezd.
Tegnap András kitalálta menjünk el Ádámmal sétálni délután. Reggel is ő vitte le 7 körül, mert kivett 2 nap szabit. Szóval 5 körül elindultunk. Először még elnéztünk bútorboltba, mert szeretnénk új kanapét a nappaliba, amin majd aludni is tudunk, hogy Ádámnak meglegyen a saját kis tere. A mostanin is lehetne aludni, de András nem tartja elég kényelmesnek, meg szegény már eléggé szar állapotban is van. Elintéztem a DM-es baba bónusz kártyát is, mert eddig vagy elfelejtettem elvinni a kártyát magammal, vagy nem jártunk arra. Az ottani gépen regisztráltam a már meglévő kártyámat és át is vettem a kezdő csomagot Ádámnak. Volt benne egy Dove szappan, egy Johnson baby pelenkakiütés elleni krém (minta) egy baba napló és egy kupon füzet. Érdemes amúgy kiváltani, mert a kupon füzetben vannak olyan termékek, amikért 1 Forintért meg lehet venni, de a C&A-ba is szól egy kupon 50 %-os kedvezménnyel. Amúgy totál kiakadtunk, mert mindenhol nagyon durván üzemeltetik a klímát, abszolút nem egészséges módon. Sehol nem tartják be, hogy 10 fok különbség legyen a kinti és a klímás helyiség között. Ez pedig nemhogy egy kisbabának, de egy felnőttnek is tüdőgyulladást okozhat. Oké, lehet azt mondani, hogy nem kell elvinni a gyereket, de akkor teszem azt én maradjak itthon mindig,vagy járjunk felváltva nézelődni? Egy takaró mindig van nálunk a biztonság kedvéért, így ilyenkor mindig jól betakarjuk, hogy meg ne fázzon - mert azért a kinti 36 fokban még pluszban meg is izzad.
Reggel megint 7-kor mentünk sétálni - olyan jó csend van még ilyenkor a lakótelepen - és a séta végére beiktattuk a postát is. Nyitásra értünk, már ötezren voltak. Mi vártunk szépen míg beözönlik a tömeg, de aztán egy férfi utat engedett nekünk. Sőt egy másik szólt egy nőnek, hogy kicsit álljon odébb, hogy beférjünk a babakocsival. Tök jól esett ez a fajta előzékenység, amit fura módon szinte sosem nőktől kapok - én nem azért pasiktól mert én is nő vagyok (ez inkább a babakocsis anyukának szólt), egyszerűen sokkal udvariasabbak.
Délutánra kicsit visszahűlt a levegő - ennek nagyon örülök - az eső is esett kicsit. Már nagyon kellett ez. Végre tárva lehetnek az ablakok napközben is.

2012. július 3., kedd

Alszik és alszik

Tegnap este a szokott időben fél 8-kor  megejtettük a fürdést, aztán szopi, egy óra nyűglődés, majd Ádám bealudt. Be is raktuk a kiságyba, mi pedig nekiálltunk megnézni A Paranormal Activity 3. részét. Már nagyon régóta terveztük, de terhesség alatt nem mertem, hátha rossz hatással lenne az akkor még pocaklakó Ádámra, most meg attól féltem, belemegy a tejbe a félelem... :D Végül tegnap végre megnéztük - mindezt úgy hogy nekem minden húzósabb jelentnél csukva volt a szemem. Sőt, ha a kisszobában megmoccant Ádám, pattantam, nehogy András megelőzzön és egyedül hagyjon a filmmel. Vártam amúgy, hogy Ádám 11 körül még felébred egyet szopizni, de ez nem történt meg. 1-2x kellett az ágyban megigazítani, mert lefordult a légzésfigyelőről. Volt olyan, hogy mindkét lába kilógott a rácsból (rácsvédő ellenére), úgy keresztbe fordult. Legközelebb hajnali fél 4-kor ébredt, de lehet akkor is visszaaludt volna ha nem unom meg, hogy 2 percenként elkezd nyöszörögni és emiatt nem bírtam elaludni, mert lestem mikor jelez erőteljesebben a ciciért. Így félálomban szopizott (a meleg miatt nem akartam kihagyni, hogy legalább egy 5 percet ne egyen-igyon), végül 20 percig tartott a művelet és a kiságyba már alvó állapotba raktam vissza.
Reggel a futár srác ígéretéhez híven már 6:50-re itt volt a kajával, még meg is kérdezte, hogy időben van-e még. Nem mertem neki mondani, hogy a kisfiam még mindig alszik, így még nem indulunk sétálni. De aztán 7-kor felébredt, ettünk, és már indulhattunk is egy korai körútra. Már fél 8-kor 26 fok volt kint, így nem csodálkozom, hogy annak ellenére, hogy egész éjjel tárva voltak az ablakok nem hűlt vissza a lakás. A nappaliban 27 fok volt reggel. 
Ádám tegnap nagyon kimerülhetett, mert ma szinte csak enni volt fent, meg 10-20 perceket nézelődni. Most volt fent hosszabb időt, másfél órát, de már megint alszik. Talán ma a kis ökle sem volt annyit a szájában, nem kínozta annyira a kis ínye sem. 
Reméljük az esténk és éjszakánk is jó lesz!


 "Ezt a meleget ki viseli el ??0!!..."



2012. július 2., hétfő

Továbbra is....

... nagyon szenvedünk. A meleg nagyon kikészíti a kisbabákat (nem mellesleg a felnőtteket is), csakhát egy ekkora kisbabának még nem fejlődött ki a hőháztartása. Ma kétszer is megfürdettem Ádámot napközben és mivel folyadékot nem fogadott el plusszban, 2 és fél óránként etettem. Édesem délelőtt még aludt másfél órát, aztán ahogy melegedett az idő, már max csak 20 perceket. Közben vagy sírdogált, vagy vigyorgott. Hihetetlen, hogy még a nagy kínlódás ellenére is ilyen édesen tud az emberre mosolyogni és közben magyarázni. Beszélgetek vele, énekelgetek. Énekeltem neki a "Most múlik pontosan" című számot - mert épp ez jutott eszembe - hát teljes extázisba jött. Mondta folyamatosan, vagyis "láááááááááá" és "gáá" hangokat hallatott és közben fülig ért a szája. Imádom amikor mosolyog, teljesen elvarázsol. 
A sírás azonban nemcsak a melegnek köszönhető. Teljes ököllel matat a szájában, sőt ütögeti is. Néha hirtelen felsír, aztán folytatja tovább a kézfeje harapdálását, szopogatását. Már ott tartottam ma, hogy felhívom a doktornőt, mit csináljak, van-e értelme már most adni neki valamit. 
Reggel megbeszéltem a futár sráccal - aki hozza az ebédünket - hogy hozza kicsit korábban, és így reggel 7 körül le tudunk menni egyet sétálni. Nem szeretném ha 5 napig be lennénk zárva, de este is olyan meleg van. Akkor inkább reggel mozdulunk ki egyet, amikor még friss a levegő. 

A kaját amúgy hetek óta úgy hozatjuk. Valahogy egyszerűbb így és anyagilag sem több. Igaz csak egyszer eszünk belőle, de nem kell odaállni a tűzhely mellé, meg az időmben sem nagyon férne bele.

2012. július 1., vasárnap

Kánikula

Ez a dög meleg ami a hétvégére megérkezett kikészített minket. Nemcsak minket, Ádámot is. Szegénykém szombaton egész nap fent volt, max 20 perceket pihent, aztán sírdogált. Reggel 8-kor voltunk vele levegőn, akkor 26 fok volt már, aztán este fél 7körül anyukámmal és Ádámmal tettünk egy kört. Plázába mentünk, ahol a Rossmann-ban vettünk Mecsek baby teát, nekem melltartó betétet és még 1-2 dolgot. A Plázában sikerült Ádámnak elaludnia, hála a jó pár fok mínusznak. Szerencsére a klíma nem üzemelt brutál módon, de azért egy pelussal így is betakartuk, meg ne fázzon. Az éjszakával nem volt gond, szépen aludt, 2 körül volt fent, akkor megetettem, aztán 6-kor kelt újra.
Ma anya vitte le reggel egy kicsit a levegőre, így a mai levegőzés is megvolt. Szerencsére a mai napunk már jobb valamivel, jókat alszik Ádám. Azonban ma többször is hirtelen felsírt a teljes nyugalomból. Nagyon úgy tűnik, hogy ezt már a készülődő fogacskák okozzák, mert szinte teljes ököllel a szájában matat. Jajj istenem, úgy sajnálom. A poci fájdalom enyhült - még azért valamennyire megvan - erre jönnek a fogacskák.

Sokban segített átvészelni a hétvégét, hogy anyukám meglátogatott minket. Tulajdonképpen az etetésen kívül mindent megcsinált. Persze néha uralkodnom kellett magamon, hogy ne vegyem el anyutól Ádámot, hiszen olyan ritkán találkoznak, mindemellett azért sikerült egy jót pihennem. Anya pelust cserélt, fürdetett, ugrott a síró Ádámhoz, büfiztetett, mindent csinált. András főzte szombaton az ebédet, szóval nagyon jó dolgom volt. :) Anya felajánlotta, hogy vigyáz Ádámra, menjünk el nyugodtan moziba - hiszen olvasta ő is a blogban, hogy mennyire vágyok rá. Még le is fejtem szombat reggel a tejet az esti etetéshez ha kellenem de végül nem mentünk el. Úgy voltam vele, hogy azt a bő egy napot amit anya velünk töltött, vele szerettem volna tölteni. De megbeszéltük, hogy július végén amikor megyünk hozzájuk több napra is, beiktatunk Andrással egy mozit. 

Amúgy a lefejt tejet odaadtam Andrásnak cumisüvegből. Simán elfogadta és zökkenőmentesen fogyasztotta, úgyhogy nem a cumisüveggel van gondja Ádámnak. Egyszerűen a víz nem anyatej! :) Ráadásul mivel a lefejt tej nem volt túl sok, utána egyből mellre is raktam, és azonnal ment a cicizés. Nagyon örültem neki,mert azért cumisüvegből egyszerűbb etetni mint pohárból vagy kiskanállal. :)




* Utolsó bekezdésben elírás történt, melyre utólag hívta fel a figyelmemet Rita. Az elírást nem javítom, hátha más is olyan vizuális Ádám kapta, és nem András. :))))