Kicsi Pacáinkkal az ÉLET

Hát eljutottunk ide is! Betöltöttem a 20. hetet. Ez a babavárás sokkal gyorsabb mint Ádámé. De ezt már írtam korábban is. Egyre többet és többet mozog a kis tökösünk és nődögél is rendesen. Már én is gyarapodtam 3 kilóval. Továbbra is jól vagyok, nem okoz nehézséget a várandósság és mostanában a hasam sem keményedik. Most már újra kezd foglalkoztatni a szülés téma, vajon könnyebb lesz- mint Ádámmal, vajon most is hamarabb  érkezik-e a pici és vajon úgy-e ahogy elsőszülöttünknél, itthon folyik el a magzatvizem és nem fájásokkal megyünk be.  Még nem vettem semmit, de azt hiszem lassan engedélyezem a szükséges dolgok beszerzését. De csak lassan, nem akarom elkapkodni sem - hiszen helyünk is alig van. Igazából a tavaszt szánom erre. Babakocsit kell vennünk, pelenkázó komódot, légzésfigyelőt, kádat - ezek a főbb dolgok. Aztán majd összegzem Ádám cuccait is, mi az amink van, mi az ami kell még. Semmiképpen sem akarok fölösleges dolgokat vásárolni - Ádámnál sikerült néhány ilyet m...

Tegnap Ádám olyan volt, mint amilyennek még nem is láttam. Biztos sokszor lesz még ilyen az életben, de tegnap olyan tehetetlennek éreztem magam. Nem figyelt rám ha rászóltam, kinevetett, ment a feje után. Többször lelépett az útra - úgy kaptam utána - nem állt meg a motorral, szándékosan fellökte a legjobb kis barátját (Biust), és motorral is úgy ment bele az ő motorjába többször is, hogy Bius majdnem leesett róla. Nem értettem, hogy miért, nem tudtam mit csináljak, hogyan értessem meg vele, hogy nem szabad. Egyedül az használ(t) itthon, hogy megkérdeztem tőle ha rosszat csinált, hogy be akar-e menni a szobájába gondolkodni, és akkor az esetek nagy részében abbahagyta amit csinált. Egyébként is nagyon akaratos és hisztis mostanában, igaz szerencsékre a hisztik nagyon rövidek, nem vágja magát földhöz (még), hamar abbahagyja, megnyugszik.  Aztán ma új nap virradt és nyoma sem volt a kis ördögnek. Sőt, szerintem ma nem is veszekedtem vele semmiért sem. Aranyos volt, kedves és szóf...

Sokan kérdezik, hogy hogy bírom egyedül, András nélkül és én mindig elmondom, hogy teljesen jól, elvagyunk Ádámmal. De most hogy itt volt anyu több mint 10 napot, és ma elment, újra azt éreztem, mint amikor András elment. Elsírtam magam többször, nem akartam, hogy elmenjen, hogy újra egyedül legyünk. Már bántam azt is hogy lemondtam a hazautat, hogy nem lehetek a családommal... Altatáskor is csak folytak a könnyeim, mert nem várt kint senki a nappaliban, hogy együtt megebédeljünk. El is döntöttem, hogy ha hazamegyünk Fvárra jövőhéten, nem fogunk visszasietni ha nem lesz semmi kötelezettségem. Ha jól érezzük magunkat (és nem zavarunk senkit) maradunk 2 hétig is. Köszönöm Anya! Tudom utálod ha megköszönöm, de én köszönöm. Nagyon szeretlek és hiányzol már most is! Már várom az áprilist! 

Holnap megy haza anyu (Ádámnak csak "Sziszi"). Nagyon hamar elment ez a 11 nap. Úgy volt, hogy megyünk mi is Fehérvárra, de Ádám megfázása miatt halasztottam egy hetet, és majd csak Védőnő-doki-AFP ultrahang után utazunk. Nagyon jó volt hogy Anya itt volt. Végre nem voltam "egyedül",  kicsit feltöltődtem.  Azt azonban el kell, hogy mondjam, hogy az Ádám mentes órák száma fél órára sikeredett, azt is ma vittem véghez, amikor az AFP vérvétel eredményért mentem el. Ugyanis továbbra is csak "Anya, Anya, Anya" volt, még a wc-re is jött utánam és sírt az ajtó előtt. Ha jó kedve volt incselkedett anyuval, ha nem, akkor nem engedte magához közel. Pedig Anyu érkezésekor úgy lógott anyun, úgy ölelte, bújt hozzá, hogy egész elérzékenyültünk mind a ketten.Talán az utolsó két napban kezdett valami változni. Ma először tudtam megnézni úgy a Szomszédokat (mert nosztalgiázom), hogy Ádám anyuval volt elfoglalva. Két napja játszik vele tovább 2 percnél, úgy, hogy én közb...

Bár Macát nem sikerült utolérnem, és már le is mondtam az uh-ról, kaptam egy fülest, hogy mikor rendel a Szent Imre úton és hogy nem is kell bejelentkezni hozzá. Kissé félve mentem hozzá, mi lesz ha elküld, hiszen nem is szóltam neki előre, csak ugye amit mondott még Kyncs Kft-ben. De szerencsére tévedtem, nagyon aranyos volt, és elsőnek behívott minket. Jöhetett anyu is Ádámmal. Anyu még nem is látott ilyet, az ő idejükben nem volt ilyen. 4D-re is ő jön majd velem, legalább ez is egy örök élmény lesz neki is.  A vizsgálat abból a szempontból volt nehézkes, hogy a picur belefúrta magát a méhlepénybe, aztán meg odatette a kezét a két lába közé. De már az első képeknél mondta Maca, hogy mit lát, de még nem volt biztos benne. Végül - mert nehezen fért hozzá rendesen - kicsit kiküldött sétálni. Ettem egy sport szeletet, majd 10 perc múlva ismét meglestük, és akkor egyértelműen közölte Maca, hogy biztosan nem nunis, és már mutatta is a kukacot. Csak vigyorogtam és vigyorogtam. Bár ...

Igaz valószínűleg ez a kis (majd fél órás videó) inkább a családtagokat érdekli majd, de feltöltöm, hátha valaki kedvet kap a foglalkozáshoz, és mert olyan jó volt visszanézni, hogy Ádám végre élvezte és olyan ügyes is volt!

Délutáni szieszta és szoba átrendezés (mert pocakosan a legjobb bútort tologatni :) )

Nagy örömömre (örömünkre) a plázában nyílt egy új játszóház (Tappancs játszóház). 1-2-szer már voltunk bent fél-fél órát játszani, és akkor tájékoztattak minket egy januári bérlet akcióról, amivel 10 alkalmat lehet menni foglalkozásokra. Mindezt 6000 Ft-ért. Ma voltunk először a címben már említett tornán, mely 1-4 éves gyerekek részére szól. Ez szerdánként van 10 órától, fél 10-re lehet menni és a végén még lehet maradni játszani. Egyébként tudom, hogy vannak ingyenes lehetőségek is a városban, de nekünk szempont volt, hogy a közelben legyen, hiszen haza is kell érnünk alvásra. Nekem meg fontos, hogy Ádám ne a babakocsiban aludjon el, mert akkor az rövid alvás lesz és nekem sem marad időm az alvása alatt magamra, a dolgaimra. Kicsit izgultunk, hogy nehogy majd csak magunk legyünk Biusékkal, de szerencsére egész sokan lettünk. Zenés átmozgatóval kezdtünk, énekeltünk - még én is tudtam a dalok 50 %-át - és persze az énekeket elmutogattuk. Ádám eleinte mosolygott, nevetett, aztán jött...