Kicsi Pacáinkkal az ÉLET

Kimaradt, mert nem volt kedvem írni. Múlt héten beteg voltam a hét elején, aztán a hét közepétől Ádám volt lázas. Igaz, ő az oltástól. Aztán csütörtökön mentünk gasztróra, ahol kb 5 percet voltunk bent. Doktornő megkérdezte mi hiányzik jobban, a tej vagy a tojás. Nem igazán értettem a kérdést, de aztán mondtam, hogy a tejet tudom helyettesíteni, a tojást nem igazán. Úgyhogy ennek okán, augusztus 13-án tojás terheléssel kezdünk (először bőrre, majd ha nem jön ki semmi, fogyasztva is). Vinnem kell nyersen, és elkészítve is - külön a sárgáját és a fehérjét. Még nem tudom mit fogok belőlük csinálni,  és még azt se tudom, hogy a nyerset már feltörve és kettéválasztva kell vinnem, vagy elég lesz ott megtenni ezt a lépést. Úgyhogy tejterhelésünk még nem lesz, szerintem arra majd már csak szeptemberben kerül sor. Nagyon lassan halad mindent. Ádám áprilisban volt 1 éves, és azóta idáig jutottunk. De sajna muszáj idejönnünk, mert ez a hivatalos a későbbi emelt családi pótlék lehetőségéért. ...

A héten történt, épp a szennyest vittem ki a konyhába, hogy bedobjam a mosógépbe és elindítsam azt. De addig jutottam a történetben, hogy a ruhákat bedobtam a mosógépbe és becsuktam az ajtaját. Aztán hirtelen fura hangot hallottam. Olyat, amit akkor szoktam, amikor elindítva a mosógépet a víz folyni kezd a gépbe. Nem értettem. Közben a gyerek sírni kezdett, nem is csak sírni, üvölteni. Rohantam a fürdőhöz, Ádám meg csak kiabált. Állt a fürdőben a kád mellett, kapaszkodott a csőbe, amiből ömlött ki a víz, mit ömlött, özönlött. Nem mondhatnám, hogy a helyzet magaslatán voltam. Ádámot azonban az ölembe kaptam egy pillanatra, majd kiraktam a fürdőn kívülre. Ő üvöltött, a víz özönlött. Először azt sem tudtam mit nyitott meg. Aztán megvolt a kar (elvileg a mosógépbe itt folyna a víz, ha a fürdőben mosnánk) elfordítottam egyik irányba. A víz sebesség csökkent kezdett, de nem zártam el. Ajjaj, most mi lesz. mert azt ekkor nem jutott eszembe, hogy a másik irányba csavarjam. Kirohantam fürdőből...

Azt hiszem Ádám belelépett egy olyan korba, vagy nem is tudom hogy írjam, de sokkal befogadóbb lett. Egyértelműen érti ha megkérjük valamire, hajlandó leutánozni mozdulatokat, és noha még szégyenlősen, de van amit utánunk mond. Persze csak egyszerű, és már ismert szavakat (Mama, Papa, Ava (apa) Anyanyanya (én), baba, Tak (tik-tak) Bam (Bim-bam), De, Nem....) és csak riktán, de érezhetően megindult valami. A jeleket ügyesen használja és ha csak szóba hozzuk egymás között bárkivel, szó nélkül megmutatja. A mondókákat próbálja mutogatni, sőt van, hogy így jelzi melyiket szeretné. Most csip-csip csóka van a porondon.  Általában ha ketten vagyunk és épp nem köti le magát semmivel és észreveszi, hogy pisilni megyek, jön utánam. Ajtó nyitva van ilyenkor mindig, ennek eredményeképpen ott tartunk, hogy lehajol a wc papírért és odanyújtja nekem. :D  Nagyon eleven és mozgékony továbbra is, tiszta seb a lába! :) Andrással rengeteget hülyéskednek, és Ádám tudatosan bohóckodik ha meg a...

Ma megkapta Ádám az MMR (rubeola, kanyaró, mumpsz ellen) és a Prevenar (pneumococcus ellen) oltásokat. Nem volt kellemes, volt sírás-rívás. Szegénykém, ilyenkor nagyon sajnálom. Írattam fel calciumusc-ot, és a bárányhímlő elleni védőoltást is, ez utóbbit majd augusztus végén fogja Ádám megkapni.  Megmérte a védőnő, Ádám 81 cm, és 10150 gramm. Úgy tűnik gondoskodnunk kell Ádám kálcium pótlásáról, mert ugye sok nem jut a szervezetébe tejtermékek és tojás fogyasztása híján.  Én beteg vagyok, begyulladt a torkom, éjjel meg lázas voltam. Semmihez nincs erőm és kedvem. :(

Most hétvégén volt csütörtöktől vasárnapig a Velencei tavon. Mi péntek reggel indultunk Fehérvárra, de pénteken mi Ádámmal még nem mentünk Andrásnak drukkolni, helyette pihiztünk, meg találkoztunk barátnőmmel. Most ott aludtunk Andráséknál, és megpróbálkoztunk azzal, hogy Ádámot külön szobában altattuk. Hát nem jött be. Nemcsak izgultam, hogy meghallom-e éjjel, hanem amikor éjjel felriadt és sírt, nem is ébredtünk fel rá egyből s mire bementünk már nagyon zaklatott volt. Vittem is át magunk közé és ezzel kezdetét vette a kényelmetlen alvás.  Szombat és vasárnap kikísértük Andrást, igaz a nap nagy részét így is mamámékkal töltöttük, akik Kápolnásnyéken laknak. Annyira jó volt hosszabb időt eltölteni együtt, ritkán találkozunk így. Végre Ádám is bújt mamámhoz és nagyon jót aludt a mamámék ágyában. Ott minden dédunoka olyan nagyot szokott aludni. Hiába mentünk ki a versenyre csak 3 után, így is nagy volt a meleg, amit én nagyon nehezen viseltem, így gondoltam Ádámnak sem túl jó. ...

Tegnap délelőtt megkaptam a legédesebb (és egyben viccesebb) kérdést egy 5 éves kislánytól, miközben Ádámra nézett:  "És ő kisfiú, vagy kislány lesz?" Hmm, mit is mondhattam volna.... :))) Nem kezdtem el hangosan nevetni, csak nemes egyszerűséggel azt mondtam: "Kisfiú". Itthon Andrásnak nevetve meséltem, ő pedig szintén nevetve megjegyezte, hogy reméli kisfiú! :)

Mielőtt Ádám megszületett (ó mennyi ilyen "mielőtt" tervem volt) elterveztem, hogy majd járni fogunk a Mesélő jelek foglalkozásokra. Aztán nem lett belőle semmi. Viszont egy könyvet még tavaly beszereztem, és A Baby Einstein-nek is van olyan része, ahol a jeleléssel foglalkoznak. Egy jó ideje próbálom tanítgatni Ádámnak az "éhes vagyok/enni" jelet, de soha nem volt semmilyen reakció. Egészen szombatig, amikor is András nővéréknél voltunk és ugye ahogy már írtam is Ádám tök nyűgös volt. Hol Andráshoz, hol hozzám bújt, aztán megkérdeztük tőle, hogy "Ádám, éhes vagy?" Mire ő egyszer csak a mutatott módon összezárt ujjacskáival a szája elé mutogatott és megindult a konyha felé. Volt ám boldogság, és persze össze is szedtük a cuccunkat és meg is indultunk hazafelé - nem volt nálunk csak nasi. Aztán tegnap meg leültem reggelizni - Ádám már evett - ő meg odajött elém, rámutatott a tálcára, majd a tanult módon mutogatni kezdett a szájára. Volt nagy-nagy dicsére...

Szombaton egész nap olyan nyűgös volt Ádám, olyan más, mint szokott lenni. Keserves egy arcot vágott nagyon sokszor, nem tetszett. Aztán fürdés előtt megmértem a hőjét és 38,6 volt a láza. Éreztem, hogy valami nem oké. Azonban nem adtam egyből lázcsillapítót, hanem megvártam a fürdést, amikor is a szokásosnál egy kicsit "hidegebb" vizet csináltam Ádámnak, amolyan hűtőfürdőt, csak nem olyan drasztikusan. Nos az eredményt annyira meghozta, hogy fürdés után már csak hőemelkedése volt Ádámnak, éjjel meg semmi. Hogy ez mi lehetett? Fogra gyanakszom egyébként, mert a kis kezei folyamatosan a szájában vannak.

Mert történtek érdekes és vicces dolgok, úgy mint például az első szabadba pisilés és kakilás.  A pisilés nagyon érdekes volt. Ádám folyton a kukijához kapkodott. Épp fürdeni mentünk, már levettem róla a pelust, de egy pólót még ráadtam. Aztán látom ám, hogy jön a pisi. Ádám meg nézte, nézte, aztán odakapott a kezével. Majd elengedte, kicsit nézte megint, majd újra odakapott. A kakilást meg észre sem vette. Pedig én annyira nevettem. Totál meztelenül sétált a kertben (egy kis sapi azért volt rajta :) ), amikor szokásához híven megállt a Nagyi sziklakertjénél, lehajolt, hogy felszedjen egy kavicsot magának, aztán amikor hajolt, pukizott egyet. A puki során meg egy szép adag kaki került a földre. Ő felegyenesedett, és továbbsétált, észre sem véve a történéseket.  Aztán megszerette a dinnyét is! Édesen két pofára tömte annyira ízlett neki. Nem győztük anyuval szelni a darabokat.  A csokis rizspehelynek azt hiszem függőjévé vált. Alig várta a reggelit, és úgy minden ét...

Hát nem! Legalábbis nem minden esetben, mert van amiben soha nem vennék gagyit.  Az van, hogy múlt héten még Győrben elmentünk hármasban (András, Ádám, én) egy "kacat" vásárra. Én hívom így, ez amolyan művelődési házakban tartott vásár volt sok pár 100 forintos egyszerű kis termékkel. Sok apróságot vettünk, közte egy mágneses rajztáblával is Ádámnak. Az ötlet onnan eredt, hogy egyre többet firkált papírra (vagy ami épp előtte volt) tollal, ceruzával. Nos ez nem tetszett, mert összekente magát, meg veszélyesnek tartom, féltem a szemét, hogy megböki vele. Aztán megláttam a táblát, ami mindössze 700 Ft volt, és le is csaptam rá. Azóta is szereti, szinte mindennap kézbe kerül (még ha csak pár perc erejéig is) és rajzolunk, fickálunk kicsit.  Aztán tegnap eurós boltban jártunk anyuval és vett Ádámnak 2 olcsó kis játékot. Egy olyat, ahol rúdra rakosgatható a sok színes csökkenő méretű karika (350 Ft), és egy szintén színes, csökkenő méretű műanyag "pohár" készlet...

Szombaton a Győrköc után hazaugrottunk, Ádámot gyorsan megetetteük, átöltöztünk, mert időközben nagyon meleg lett és indultunk is. A holmik nagyrészét már lepakoltuk reggel, mert ilyenkor marha sok cuccunk van. Így is, hogy Ádámmal ketten utaztunk. Győrben még beugrottunk a Mc' Drive-ba - ez volt a mi ebédünk Andrással, illetve Ádám kunyizott néhány sült krumplit. Ízlett neki! :)  Fehérváron először András anyukájához ugrottunk fel egy fél órára, majd András mivel még beiktatott egy evezést osztálytalálkozó előtt, átvitt minket hozzánk. Anyu is nem sokkal ezután ért, így csak a lépcsőházba pakoltunk be Andrással, onnan meg egyből anyuék kocsijába. Ádám most is megérezte, hogy apa távol lesz tőlünk (vagy mi tőle), mert nagyon bújt és nem akarta elengedni. Kicsit beszélgetett anyum tesómékkal, majd indulás előtt egy gyors pelus csere, előtt uzsonna Ádámnak és nekivágtunk a kb. 180 km-es utunknak. Ádám jól bírta az utat, szinte végigaludta az egészet, de amikor felkelt sem volt nyű...

Jajj mennyire vártam már - már akkor vártam, amikor Ádám még csak tervben volt.  Voltunk is kint pár évvel ezelőtt még kettesben Andrással, és annyira tetszett, olyan sokszor jött rám a sírás a sok boldog gyermek láttán. El is határoztam akkor, hogy ha lesz gyermekünk, minden évben ki fogunk járni - főleg ha már helyben van a rendezvénysorozat. Aztán tavaly, rögtön az első el is maradt, mert elutaztunk. Igaz, még nagyon mini volt Ádám. Talán emiatt és a rossz időjárás miatt nem is bántam annyira. Idén megfogadtam, hogy nincs kecmec, kint leszünk mindenképp! Aztán kiderült Andrásnak szombaton osztálytalálkozója lesz délután, Fehérvárra kell utaznunk! De megoldottuk, kimentünk szombat délelőtt 1-2 órára, ami most még elég is volt. Aztán ha nagyobbacska lesz Ádám, azt hiszem szombat-vasárnap kint leszünk és még akkor sem fogunk a sok-sok játék végére érni. Aki nem győri, és lehetősége van rá, ne hagyja ki! Szerintem egyedülálló a rengeteg ingyenes programjával, minden a gyerekekről s...

Most épp nagyon kellene pakolnom a holnapi elutazásra - Ádám is alszik - de annyira nem szeretek pakolni!  Tegnap délután Vikiékkel elmentünk a Lidl-be. Én nem is nagyon akartam vásárolni, hiszen most próbálom csak azt megvenni, ami tényleg szükséges, mert néha annyira tudom szórni a pénzt, hogy csak na! Aztán ott volt az a játéktároló, szép volt, színes, praktikus, nem olyan vészes árral és amúgy is mindig elkapkodják ha véletlenül árulnak ilyet.... nem volt mit tennem, meg kellett vennem! Ádám ma délelőtt segített összeszerelni, csavarozni, mert azt ő is nagyon szeret! A két széle fából van, a rudak is amik tartják a dobozokat, amik pedig textilből vannak. Mindez 5990 Ft -ért. Már csak jól bele kell pakolni, és egyből jobban fogja látni Ádám a játékait. Nem tudom miért reménykedem benne, hogy akkor majd jobban eljátszik?! Tegnap egyébként megkóstolta a szőlőt. Rita eljött Nimivel a "mi" játszóterünkre és kínálták Ádámot is. Kicsit féltem először, mert ne...

Ma reggel tök feleslegesen kibuszoztunk Ádámmal az ingyenes Tesco járattal a Family Centerbe. Müllerbe pelusért mentünk (volna), Aldiba meg halért, de azért csak úgy, ha már úgy is ott vagyunk. Nos, pelus a méretünkben nem volt sem az Aldiban, sem a Müllerben. Puffogtam is magamban a sorok között, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy egyik helyen sincsen. Volt persze Libero, meg Pampers, de az az igazság, hogy még 10 Ft-os darabár különbség is sok, nemhogy 20 vagy annál is több. Így nem vettem! Helyette hívtam Andrást, aki megígérte, hogy délután megoldja a problémát, elmegy és vesz egy másik Aldiban. Egy másik Müller még jobb lett volna, mert azt szeretem a legjobban, de majd szombaton ha megyünk anyuékhoz, Nagykanizsán veszek.  Elég gyorsan megfordultunk. 8:40-kor szálltunk fel a kifele menő busszal, 9:15-össel meg már jöttünk vissza. Ádám szeret buszozni már, egy hang nélkül üli végig a babakocsiban az utat. A buszra könnyen fel tudunk szállni, mert babakocsi barát és alacson...

A hétvégénk eltelt, jól telt, nem történt semmi különös. Játszótérre tegnapig még nem mentünk, de egyre inkább vágytam már én is Ádámmal együtt. Persze nem hisztizett, mikor meglátta, hogy most azonnal menjünk oda, de a viselkedésén érződött, hogy kellene már a társaság. A hasmenés megállt, de még mindig nincs rendben a széklete. Többen mondták, hogy ez el is fog húzódni, főleg egy ilyen betegség után. Mindenesetre egyelőre napjában többször is van széklete, általában kaja után, és elég sok. Megint befürödtünk pelus ügyileg. Ez még ugyanaz a pelus, amit írtam pár napja, de már dühös is vagyok rá, és tuti az életben nem veszek többet ilyet! A narancssárga pampers pelus nekünk nagyon nem vált be, és bár ismerek olyat akinek tökéletes, nekünk csecsemő kora óta Ádámnak nem igazán volt átázásunk - most pedig egyfolytában kisruhákat áztatok. Nem elég, hogy kijön a kaki, valamelyik hajnalban át kellett öltöznünk, mert a pisit sem tartotta bent. Maradok inkább a bevált Müller saját márkásnál,...