2016. augusztus 31., szerda

A meghiúsult nyaralás

Mentünk volna apuval is Akarattyára, a szallas.hu oldalon keresztül foglaltunk le egy házikót 4 napra. De már amikor Badacsonylábdin voltunk kaptam egy e-mailt a szallas.hu-tól, hogy gondok vannak a szállásadóval, több panasz is érkezett rá. Ha gondoljuk akkor segítenek másik szállást keresni. Igen ám, de mi meg már kifizettük a nyaralás 90%-át előre, így féltük bukjuk azt a pénzt. Így inkább próbáltuk elérni a hapsit, se sajnos sikertelenül. Aztán írt egy sms-t, hogy ne aggódjunk, rendben lesz a szállásunk. Megnyugodtunk. Azonban ezt úgy értette, hogy szerez nekünk másik helyet. Szerzett is, de nem Akarattyán, hanem a Balaton másik végében, ami jóval több kilométert jelentett volna, és mi egyébként is a kenesei katonai üdülő miatt akartunk Akarattyára menni, hogy onnan járhassunk át strandra. Nem fogadtuk el, így aztán keresett nekünk tovább és talált is, egy szuper kis apartmant Almádiban. Az tényleg nagyon jól nézett ki, de azzal meg az volt a gond, hogy nagyon pici volt, még apu nélkül is az lett volna. Oda viszont elmentünk és ott szembesültünk mindezzel. Szomorúak voltunk, én elkeseredettek is, mert szerettem volna apuval is egy nyaralást közösen. A pénzt egyébként aztán szerencsére visszakaptuk, de azért is noszogatni kellett a pasit. Így aztán maradtunk Fehérváron és onnan csináltunk programokat. Na, nem olyan nagy programokat, de elmentünk Szabadisóstóra családostul (Apu, tesómék, anyu és mi), voltunk egy teljes napot nagymamáméknál, ahonnan elmentünk a Korzóra fürdeni és volt Andrással is egy esténk, amikor Ádám apuéknál, Bálint anyunál aludt. Mi meg sétáltunk egyet a belvárosban, ettünk egy fagyit, néztünk egy jó koncertet, majd beültünk egy borozóba, ahol András kézműves sört ivott, én pedig limonádét. Jó volt kicsit kettesben lenni, aztán nyugodtan aludni, reggel magunktól ébredni. Ez az amit havonta egyszer jó lenne elviselni amikor Fehérváron vagyunk. :)




2016. augusztus 23., kedd

Vége az éjszakai pelusozásnak...

Ja, Ádámnál, nem Bálintál! Óóóó, Bálint még nagyon mesze van a nappalitól is. Ő kérem szépen sztrájkol. Ádámnál meg ugye elhúzódott. A nappali szobatisztaság Bálint születése után megtörtént, de az éjszakaival nem haladtunk. Aztán amikor megvolt a kuki-művelet, vettem Ádámnak egy matracvédő lepedőt és elhagytuk a pelust. Féltettem a frissen felszedett kukiját, hogy a pelus alatt bemelegszik, elszaporodnak a bacik. Jelentem azóta egyetlen egyszer volt baleset, az sem volt vészes. Reméljük most már így marad. Éjszaka ha megébred azért elviszem pisilni, de nem keltem külön ezért.

Letapadt kuki

Ez volt Ádámnak - igaz részlegesen, de volt, és már túl kétszeri szteroidos krémezésen, nagyon érett a dolog. Volt már beutalónk is (hónapokról korábban), és még csak időpontot sem kellett kérni. Aztán amikor elvittem Bálintot a gasztróra, megtörtént, Ádámnak megcsinálták a kukiját. Ezt nem tudom normálisabban megfogalmazni. :) A gasztró ajtajával szemben volt a gyermeksebészet. Épp vártam hogy leadjam Bálint papírját, amikor kijött egy hölcs, kérdezte vár-e valaki a sebészerte. Nem várt senki. Akkor odafordultam, és kérdeztem, hogy feltehetek-e pár kérdést. Olyanokat, hogy hogy működik az egész, kell-e időpont. Aztán mondta a hölgy, hogy ma valamiért nagyon kevesen vannak, én meg mondtam, hogy ó hát most kellett volna hoznunk a beutalót. Végül marha rendes volt és felajánlotta, hogy ránéznek Ádámra szívesen így is. Hmmm, nem így terveztem, gondoltam majd András lerendezi ezt, viszont  nem akartam az időt sem tovább húzni, így is annyi helyre megyünk folyamatosan.
Bevittem Ádámot, letolta az alsónadrágját, felfeküdt, megnézték és mondták, hogy ezt meg kell csinálni, de csak akkor vágjunk bele, ha 2-3 hétig nem terveztünk strandolást. Így a nyár közepe fele simán rávágtam hogy nem, persze nem gondoltam én ezt végig, de tényleg ez a most vagy soha érzés volt bennem. Bekenték lidocainos krémmel, majd kimentünk fél órára. Rohadtul izgulni kezdtem, görcsben volt a gyomrom teljesen. Csilláékkel voltunk ott, még ő is totál ideges lett. Fél óra múlva bementünk, és én rögtön próbáltam a figyelmét elterelni. A csempére ragasztott számtalan képet nézegettük, számoltattam, beszéltettem, majd egyszer csak közölték, hogy készen vannak. Semmit nem vett észre Ádám. Nagyon ügyesek voltak! 1 hét zuhanyzást, és kamillázást, és 2-3 hét strandmentességet irányoztak elő. Amikor kiértünk utána nagyon sírni kezdett Ádám, csípte neki. Tartott ez pár percig majd elmúlt. Aztán otthon is volt egy ilyen, akkor is sírt keservesen, de megint csak pár percig tartott. Aztán mondtam neki, hogy ne várjon a pisiléssel, inkább menjen el többször, mert akkor kezdett el mindig csípni neki, amikor nőtt neki. A kamillázás az első este szörnyű volt, utána könnyebb lett az is. Igazából 2-3 napig csípett neki időközönként, aztán elmúlt az egyik reggelre teljesen. Azóta húzzuk neki becsületesen, véletlenül se tapadjon le úja. Ezen is túl vagyunk!

Bálint tej- és tojásterhelése

Amikor Bálint közel került a második évéhez, elmentünk a gasztróra, hogy megkezdjük Bálint visszaterhelése. Ugye január óta diétáztattuk, mivel akkor test szerte ekcémás volt, és a diéta hatására tűntek csak el az ekcémás foltok, bőrszárazság.
Ott kezdődött hogy a terhelés napjára elfelejtettem beutalót vinni, mert valahogy Ádám miatt  - akivel már visszajárunk évek óta ez eszembe sem jutott. Vele ambuláns lappal szoktunk menni. Úgyhogy András ment el a gyermekorvoshoz kérni egy beutalót, a kórházban meg rendesek voltak, mert addig is megkezdtük a terhelést. Először bőrteszt volt, de nem volt tünete Bálintnak. Aztán jött az evés. Laktózmentes tejet, joghurtot és túró rudit vittem neki. Egy túró rudit és kb. 2 dl tejet megivott a délelőtt folyamán. Nem volt gond, ízlett neki. Mivel aztán nem volt ettől sem tünete, maradnunk kellett 72 órára a kórházban. Itt kb napi 4-5 dl tejet ivott meg egy nap és néha egy kis túró rudit is evett, de aztán már unta. A kórház sem volt egyszerű egy ekkora egészséges gyerekkel. Még jó, hogy mászkálhattunk, kimehettünk sétálni. Aztán vasárnap végre hazaengedtek minket és otthon kellett folytatni a terhelést, mert ott tünete nem alakult ki. 1 hónapig terheltük csak tejjel, de a mennyiséget visszavettük napi 2 dl-re. Aztán egy hónap múlva mentünk tojásfehérje terhelésre. No, én ügyesen teljes tojásos dolgokat vittem, így aztán úgy kaptunk egy anyukától tojásfehérjés piskótát. A bőr teszt (külön sárgája és külön fehérje) negatív lett ismét, úgyhogy szintén evés következett. Ezzel megküzdöttünk rendesen. Nem akart enni Bálint. 1 kis szelet piskótát megevett, aztán croassanért hisztizett, mert Ádám azt evett.Úgy nyomkodtam bele titokba a croassanba a piskóta darabokat, hogy egyen még. Utána meg már nem is volt hajlandó enni. Nem egy nagy evő egyébként sem. Elvileg most is be kellett volna feküdni a kórházba 72 órára, de kértem hogy neeee. Úgy egyeztünk meg, hogy nem kell, de ha esetleg lesz tünet és szeretnénk az emelt családit, akkor kell a kórházi terhelés. Itthon folytattuk a terhelés, 1-2 naponta kellett egy tojásfehérjét elfogyasztani. Ezt vagy gofriba, vagy rántott hús panírjába raktam bele. Csináltam habcsókot is, de nagyon idegenkedett tőle Bálint, sőt a négercsók sem jött be neki. Persze annyira nem is bánom, mert mindkettő nagyon cukros, és az én fiaim nagyon felpörögnek a cukortól. Bálint pl. tök rosszul alszik (ébred, éber lesz) ha sok édes dolgot eszik. Az egy hónapnyi terhelés sem okozott gondot. A múlt héten pedig megejtettük a tojássárgája terhelést is. Gofriba raktam bele a tojást, de túl sok lett az egy tojásból, így kb fél tojásnyit evett meg Bálint. De legalább ette. Mondjuk már annyira nem is akartam tömni, mert szerintem ezzel sem lesz gond, és így nem is vártam hogy ott legyen tünete. Inkább már vártam hogy leteljen az idő, mert ilyenkor 4 órát ott vagyunk és hiába van hiper-szuper játszóház/sarok a gyerekeknek, annyit mentünk az elmúlt időben, hogy már megunták a gyerekek. Most itthon folytatjuk a terhelést. 2 hétig korlátozva, utána korlátozás nélkül eheti Bálint. A szójával vigyázni fogok továbbra is, a többi meg remélem nem fog gondot okozni. Szerintem gondot is azért okoztak, mert előtte már 4 antibiotikum kúrán voltunk túl Bálinttal 4 hónap alatt. Az biztos,hogy ezentúl ha elkap majd valami komolyabb betegséget, vagy hányás-hasmenéses vírust, majd kicsit jobban diétázunk. Tej mellé továbbra is issza a növényi tejet is, szerencsére szereti. :) És még nem szoktam meg, hogy ehet már tejes dolgokat, mert sokszor még tejmentes fagyit veszek neki is. 

2016. augusztus 13., szombat

Oviztunk kicsit

Megkezdődött az ovi július végén, és amikor Ádám meglátta a gyerekeket az udvaron, könyörögni kezdett, hogy mehessen ő is. Próbáltam lebeszélni, hiszen itthon vagyok még, és bár nyár elején még féltem a sok itthon töltött időtől, nem volt semmi gond, semmi olyan amitől azt kívántam, hogy kezdődhetne már az ovi. Persze az is benne lehet, hogy terveink szerint hamarosan dolgozni fogok én is, és teljesen le fog csökkenni a gyerekekkel együtt töltött idő. Szóval próbáltam Ádámot lebeszélni, de hajthatatlan volt. Mivel úgy voltam vele, hogy bármi lehet, így "befizettem" az augusztusi kaját, és gondoltam inkább lemondom majd a heteket, napokat. Egy hetet ment is lelkesen Ádám, aztán a következő hétfőn már elég sokáig ölelt és azt mondta, hiányozni fogok neki. Gondoltam, hogy nem tart majd sokáig a lelkesedés. Mondtam neki, hogy most még nem muszáj oviba járni, ha akar maradhat otthon, szeptembertől úgy is menni kell megint majd. Döntött! Újból itthon van velünk. :) Legalább még egy kicsit tovább lustálkodhatunk reggelente. :)