Kicsi Pacáinkkal az ÉLET

Mentünk volna apuval is Akarattyára, a szallas.hu oldalon keresztül foglaltunk le egy házikót 4 napra. De már amikor Badacsonylábdin voltunk kaptam egy e-mailt a szallas.hu-tól, hogy gondok vannak a szállásadóval, több panasz is érkezett rá. Ha gondoljuk akkor segítenek másik szállást keresni. Igen ám, de mi meg már kifizettük a nyaralás 90%-át előre, így féltük bukjuk azt a pénzt. Így inkább próbáltuk elérni a hapsit, se sajnos sikertelenül. Aztán írt egy sms-t, hogy ne aggódjunk, rendben lesz a szállásunk. Megnyugodtunk. Azonban ezt úgy értette, hogy szerez nekünk másik helyet. Szerzett is, de nem Akarattyán, hanem a Balaton másik végében, ami jóval több kilométert jelentett volna, és mi egyébként is a kenesei katonai üdülő miatt akartunk Akarattyára menni, hogy onnan járhassunk át strandra. Nem fogadtuk el, így aztán keresett nekünk tovább és talált is, egy szuper kis apartmant Almádiban. Az tényleg nagyon jól nézett ki, de azzal meg az volt a gond, hogy nagyon pici volt, még apu n...

Ja, Ádámnál, nem Bálintál! Óóóó, Bálint még nagyon mesze van a nappalitól is. Ő kérem szépen sztrájkol. Ádámnál meg ugye elhúzódott. A nappali szobatisztaság Bálint születése után megtörtént, de az éjszakaival nem haladtunk. Aztán amikor megvolt a kuki-művelet, vettem Ádámnak egy matracvédő lepedőt és elhagytuk a pelust. Féltettem a frissen felszedett kukiját, hogy a pelus alatt bemelegszik, elszaporodnak a bacik. Jelentem azóta egyetlen egyszer volt baleset, az sem volt vészes. Reméljük most már így marad. Éjszaka ha megébred azért elviszem pisilni, de nem keltem külön ezért.

Ez volt Ádámnak - igaz részlegesen, de volt, és már túl kétszeri szteroidos krémezésen, nagyon érett a dolog. Volt már beutalónk is (hónapokról korábban), és még csak időpontot sem kellett kérni. Aztán amikor elvittem Bálintot a gasztróra, megtörtént, Ádámnak megcsinálták a kukiját. Ezt nem tudom normálisabban megfogalmazni. :) A gasztró ajtajával szemben volt a gyermeksebészet. Épp vártam hogy leadjam Bálint papírját, amikor kijött egy hölcs, kérdezte vár-e valaki a sebészerte. Nem várt senki. Akkor odafordultam, és kérdeztem, hogy feltehetek-e pár kérdést. Olyanokat, hogy hogy működik az egész, kell-e időpont. Aztán mondta a hölgy, hogy ma valamiért nagyon kevesen vannak, én meg mondtam, hogy ó hát most kellett volna hoznunk a beutalót. Végül marha rendes volt és felajánlotta, hogy ránéznek Ádámra szívesen így is. Hmmm, nem így terveztem, gondoltam majd András lerendezi ezt, viszont  nem akartam az időt sem tovább húzni, így is annyi helyre megyünk folyamatosan. Bevittem Ádámo...

Amikor Bálint közel került a második évéhez, elmentünk a gasztróra, hogy megkezdjük Bálint visszaterhelése. Ugye január óta diétáztattuk, mivel akkor test szerte ekcémás volt, és a diéta hatására tűntek csak el az ekcémás foltok, bőrszárazság. Ott kezdődött hogy a terhelés napjára elfelejtettem beutalót vinni, mert valahogy Ádám miatt  - akivel már visszajárunk évek óta ez eszembe sem jutott. Vele ambuláns lappal szoktunk menni. Úgyhogy András ment el a gyermekorvoshoz kérni egy beutalót, a kórházban meg rendesek voltak, mert addig is megkezdtük a terhelést. Először bőrteszt volt, de nem volt tünete Bálintnak. Aztán jött az evés. Laktózmentes tejet, joghurtot és túró rudit vittem neki. Egy túró rudit és kb. 2 dl tejet megivott a délelőtt folyamán. Nem volt gond, ízlett neki. Mivel aztán nem volt ettől sem tünete, maradnunk kellett 72 órára a kórházban. Itt kb napi 4-5 dl tejet ivott meg egy nap és néha egy kis túró rudit is evett, de aztán már unta. A kórház sem volt egyszerű eg...

Megkezdődött az ovi július végén, és amikor Ádám meglátta a gyerekeket az udvaron, könyörögni kezdett, hogy mehessen ő is. Próbáltam lebeszélni, hiszen itthon vagyok még, és bár nyár elején még féltem a sok itthon töltött időtől, nem volt semmi gond, semmi olyan amitől azt kívántam, hogy kezdődhetne már az ovi. Persze az is benne lehet, hogy terveink szerint hamarosan dolgozni fogok én is, és teljesen le fog csökkenni a gyerekekkel együtt töltött idő. Szóval próbáltam Ádámot lebeszélni, de hajthatatlan volt. Mivel úgy voltam vele, hogy bármi lehet, így "befizettem" az augusztusi kaját, és gondoltam inkább lemondom majd a heteket, napokat. Egy hetet ment is lelkesen Ádám, aztán a következő hétfőn már elég sokáig ölelt és azt mondta, hiányozni fogok neki. Gondoltam, hogy nem tart majd sokáig a lelkesedés. Mondtam neki, hogy most még nem muszáj oviba járni, ha akar maradhat otthon, szeptembertől úgy is menni kell megint majd. Döntött! Újból itthon van velünk. :) Legalább még eg...