Kicsi Pacáinkkal az ÉLET

Valószínű sokat, sokszor nem fogok tudni írni, főleg ha majd már András is dolgozni fog újra. Szerencsére augusztusban még itthon lesz. Volt már 1-2 alkalom, hogy egy délelőttre, vagy délutánra magunkra hagyott. Annyira nem volt vészes, de azért most még Bálint sem olyan aktív. Eszik és alszik. Amíg meg eszik próbálom úgy etetni ilyenkor, hogy közben is tudjak Ádámmal foglalkozni. Mesét olvasok neki, vagy leülök mellé miközben játszik. Július 17-én, csütörtökön jöhettünk haza kórházból. Még aznap hívtam védőnőt, de nem volt, szabiját töltötte hétfőig. Másnap délelőtt hívtam doktornőt, ők örömmel gratuláltak Brigivel és megbeszéltük, hogy hétfőn lemegyek rendelés előtt Bálinttal. Kérdezte, hogy "vagy kijöjjön-e?", de miután a kérdés elhangzott, inkább levittem. Anyu július 18-án, pénteken ment haza, reggel. Napokig baromira hiányzott. Annyiszor bennem volt, hogy bárcsak itt lenne még. Nem is mint segítség, egyszerűen csak megszoktam, hogy velünk van, és hiányzott mint...

Kedden, miután meglátogatott minket András a kórházban, hazaindult fél éve nem látott nagyobbik kisfiához. A videót láttátok (Anyukámnak köszönöm, hogy megörökítette), a találkozás megható volt. Én biztos voltam benne egyébként, hogy ilyesmi lesz a nagy találkozás, többen úgy gondolták, hogy esetleg Ádám visszahúzódó lesz, nem lesz rögtön ilyen közvetlen Andrással. De a skype azt hiszem segített áthidalni ezt a 6 hónapot. Rengeteget számított a szinte napi kamerás beszélgetés. Olyan sokat, hogy mi Andrással nagyon nem is érzelmeskedtünk, megbeszéltük, hogy nem érezzük a távol töltött időszakot, mintha most ment volna el és már jött is haza. Persze nyilván ha nem lenne itthon, az nagyon rossz lenne, de az itthonléte amolyan természetes. Szóval a nagy ölelkezés után Ádám egyből megkapta az ajándékait, persze leginkább a vízipipa érdekelte, arra mondta, hogy "hűűű, de jóóó!" :D Rögtön hívta Andrást játszani, és persze egyből megvolt az összhang a fiúk között.   Este m...

Egyelőre csak videó...

A szülés után a kórházi ottlétünk is pozitív emlékekkel zárult.  A 317-es szobát kaptuk a fürdővel-wc-vel szemben, az ajtóhoz közelebbi ággyal. A szoba még üres volt. Mondta Gyöngyi, hogy sajna nem ígéri, hogy nem kapok szobatársat, de mondtam neki, hogy nem gond, én nem bánom, jobb ha az ember nincs egyedül.  Viki még elkísért - pedig szegény de ment volna már a kislányához - hozott nekem egy kávét (most biztos sokan húzzák a szemöldöküket) aztán elköszöntünk. Hívtam anyuékat, hogy ha jönnének, akkor 5-ig érjenek ide, mert addig van látogatási idő és hozzanak nekem vizet, mert nagyon szomjas voltam, és croassan-t - mert éhes is. :) Aztán hívtam Andrást, Aput, András anyukáját és bepakoltam a szekrénybe. Benézett egy nővér, kérdezte is (normálisan), hogy "Maga meg mit csinál, nem most szült? Inkább pihenjen!". Hát az nem ment. Pedig nagyon álmos voltam, és fáradt, de pörögtek a gondolataim.  Aztán megjöttek anyuék és Ádám futott oda az ágyhoz, nézte Bálintot, mos...

Megkaptam a legszélső részleget, a 4-es "vajúdót" (nem emlékszem miképp nevezték). Felfeküdtem az ágyra, rám kötötték a műszereket és kaptam oxitocint. Közben Viki is megérkezett beöltözve. Olyan aranyos volt, izgatott. Már egyből a labda után érdeklődött, hogy én is fogok-e kapni, de mondták neki, hogy persze, de még egyelőre nem tartunk ott. A fájások nőttek. Kaptam én mindent a méhszájlazítón keresztül az oxitocinig. A dokim rendszeresen rám nézett, érdeklődött, kérdezett, biztatott kedves szavakkal, mosollyal. Amikor megkaptam a labdát, Viki egyből mögém állt, és úgy kezdett el masszírozni, mintha box meccsre készülnék. :D Annyira viccesnek éreztem, de nem szóltam neki, mert kb. fél éve nem masszírozott meg senki. Aztán persze fájások közben pont ott masszírozott, ahol kellett - nem hiába, tudta ő, már szült ő is. Amíg nem voltak brutálisak a fájások, a "szünetekben" még röhögni is tudtam , annyi hülyeséget mondott. Ráadásul amikor leguggolt a steril ruhában, a...

Még július 13-án napközben észrevettem, hogy pisilések közben színtelen nyálkás valami távozgat, de nem szóltam senkinek, nem mondtam, mert tudtam, hogy annyira erősen akartam már Bálint érkezését, hogy lehet csak én képzeltem már be dolgokat. Ott volt a lehetőség, hogy András is megérkezik hamarosan, de én csak azt akartam, hogy Bálint jöjjön, jöjjön minél hamarabb. Türelmetlen voltam már. 14.-én hajnalban egyre többször éreztem, hogy újra és újra görcsölget a hasam, fél 4 körül meg ahogy hozzáértem a pizsama nacimhoz, teljesen nedves volt. Be nem pisiltem, folyásnak sok lett volna, mégsem mertem azt állítani, hogy ez a magzatvíz, mert Ádámnál nem így volt, nála elfolyt nagy része már itthon. Így másfél órán keresztül csak figyeltem. Felálltam, wc-re mentem, sétáltam, feküdtem, betétet raktam fel. Azon láttam egyébként, hogy a rózsaszínes színe van a folyásnak/víznek. Közben anyuval is találkoztam, épp a wc-ről jött ki és amikor mondtam neki, hogy lehet itt az idő, ő egyből megfo...

Drága szerelmünk, Bálintunk  2014. 07. 14. -én (hétfőn) 13:36 perckor  50 centivel és 3700 grammal várandósságom 39. hetének 5. napján mindnyájunk örömére világra jött!!!

Még mindig élvezi Bálint az albérletét, és a végén tényleg megvárja apukáját (sőt már azt is el tudom képzelni, hogy rá is húz). András 15.-én (kedden) este ér haza, így az a forgatókönyv amit Szandra írt, már az én fejemben is lejátszódott. :) Vagy valami hasonló... De azért még mindig nem bánnám, ha mégis kibújna előbb, mert már a vesém is fáj, valószínű nyomja Bálint. Előfordulnak keményedések gyakrabban és erősödik a mensis érzés is, de rendszeresség nincs és még mindig a tűrhető, ámbár hosszútávon energia leszívó fájdalom ez. Fáradt vagyok, még jó hogy anyuval délelőttönként már simán lemegy Ádám.  Már Ádám is úgy kezdi a reggeleket, hogy "Bálint, bújj ki!" - bár ő valószínű csak azért mondja, mert mondtam neki, hogy mondja, hátha rá hallgat az öcsi.  Végül egy friss kép - 39 hetes 2 napos pocakosan: Az arcom nem torz még :) , csak sajnos nagyon csúnyán májfoltos.

Mondhatnám, hogy hihetetlen, de persze nem az és már semmin nem lepődök meg. A 2. NST-re 10 órára volt jelenésem. Nagyon fülledt volt a levegő, nem is éreztem jól magam, amíg vártam a soromra. Tök verejtékeztem, légszomjam is volt, nagyon levegőtlen volt.  Most már kicsit rutinosabban ültem a székbe, egy szőke fiatal, szintén szimpatikus hölgy volt velünk. Bálint szívhangja végig 155 felett volt és rengeteget mozgolódott. A vérnyomásom 100/60 lett. Szintén 10-es értékelést kaptam, H.Z. szerint ez megint teljesen jó, "tökéletes" NST eredmény. Ő épp ultrahangozott, így oda kellett bemenni hozzá. Persze UH-ot nem nézett, pedig azt hittem lesz egy súlybecslés. Megkérdezte hogy vagyok, mikor is jön haza András és jelezte, hogy jövőhét hétvégén megint nem lesz, de sebaj, mert akkor meg már András itthon lesz. Azért remélem akkora már kibújik Bálintunk. Mondta, hogy jövőhét keddre kérjek újabb időpontot NST-re és akkor lesz egy magzatvíz vizsgálat is. Ha meg úgy van, hogy add...

Még tegnap délután ki akartunk menni, de az eső elvette a kedvünket, így ma délelőttre időzítettünk. Nem gondoltam volna, hogy még lesz lehetőségem kimenni nekem is, de így alakult, ott lehettem én is. Busszal mentünk - azt mostanában Ádám nagyon szereti és igyekeztünk már 10 körülre ott lenni. Először csak lófráltunk, regisztráltunk, kapott Ádám karszalagot, amit nem engedett a karjára feltenni, így a bokájára tettem, de ott sem tűrte meg sokáig. Megállapítottuk, hogy Ádám még mindig kicsi ezekhez a programokhoz, talán majd 2 év múlva már rendesen ki tudja élvezni azt a sok szuper játékot, lehetőséget ami adva volt. Persze állhatunk volna sorba elektromos autóért, vagy medencés elfoglaltságért, de tűző napon nem sok kedvünk volt hozzá. Így elmentünk megnézni a néptáncosokat, mert Ádám imádja a zenét és a táncot. De mellette volt egy hatalmas ugrálóvár, és onnantól kezdve csak az érdekelte. Oda is kb. 15-20 percet sorba kellett állni, dög melegben nem volt épp kellemes, de Ádámért megt...

Várjuk nagyon ezt a kis szarost, de nem igazán akar kibújni. Azt persze nagyon bírom, hogy valaki azt mondja, hogy már lement a pocakom, valaki meg azt, hogy még nem ment le semmit..... :D Egyébként szerintem meg ha nem is ment le, olyan mintha kisebb lett volna a pocakom.  És bár hónapokkal ezelőtt még szerettem volna, ha megvárja Andrást, tegnapelőtt már András közölte, hogy ő már összepakolt, és beszéljek Bálinttal, hogy szeretne hazajönni, úgyhogy bújjon ki. :) Már nem kímélem magam, emelgetem Ádámot, nagyokat sétálunk - nem is érzem meg, simán csinálok mindent. Minden este várom, hogy elfolyjon a magzatvíz, és bár azt is mondták, hogy majd akkor jön amikor nem foglalkozom vele és nem gondolok rá... most őszintén, lehet erre nem gondolni???? :) Nekem nem megy. Egyébként jól vagyok, csak a fekvő pozíció kényelmetlen, a légszomj. A hasamon is megjelent egy két csík a köldököm alatt, amit anyu vett észre, én nem láttam a pocakomtól eddig. De most megnéztem tükörben és lett 3 cs...

Azt hiszem felkészültem Bálintunk érkezésére és várom, hogy útnak induljon! Mondtam is neki, most már az ő döntése, hogy ki szeretne-e bújni a közeljövőben.  Mindenesetre én már szeretném több okból is....

Eljutottam!!! Örömujjongás! :) Megvárta Bálint szépen H.Z. hazaérkezését és az első NST-t is, amit többen is mondtak, hogy tök élveztek. Múlt héten felhívtam őket időpontért, és ma fél 9-re volt jelenésem. Beállítottam a telefonom egy reggel 7-es ébresztőre, igyekeztem sok folyadékot meginni, ittam egy kávét is, és ettem 2 pilóta kekszet. Ádám aludt ma a legtovább, fél 8-ig.  8- kor indultam el otthonról, Ádám maradt otthon Enikővel. Már alig vártam, hogy odaérjek, pisilnem kellett nagyon. A kórház mondhatni kongott az ürességtől, mert munkaszüneti nap volt a közalkalmazottaknak. Egy gyors pisi, kb. 5 perc várakozás és már mehettem is be a kényelmes bőr fotelba hallgatózni. Hárman voltunk bent, plusz egy kedves hölgy, aki felügyelte és ellenőrizte a folyamatot. Kicsit féltem, hogy biztos nem fogom érezni majd Bálint mozgolódását, és majd nem tudom mikor kell nyomni a gombot, de nem volt gond, sőt... volt amikor úgy megnyomkodtam a gombot mert olyan erősen mozgolódott Bálint - és...