Napjaink - egy kis összefoglaló

Valószínű sokat, sokszor nem fogok tudni írni, főleg ha majd már András is dolgozni fog újra. Szerencsére augusztusban még itthon lesz. Volt már 1-2 alkalom, hogy egy délelőttre, vagy délutánra magunkra hagyott. Annyira nem volt vészes, de azért most még Bálint sem olyan aktív. Eszik és alszik. Amíg meg eszik próbálom úgy etetni ilyenkor, hogy közben is tudjak Ádámmal foglalkozni. Mesét olvasok neki, vagy leülök mellé miközben játszik.

Július 17-én, csütörtökön jöhettünk haza kórházból. Még aznap hívtam védőnőt, de nem volt, szabiját töltötte hétfőig. Másnap délelőtt hívtam doktornőt, ők örömmel gratuláltak Brigivel és megbeszéltük, hogy hétfőn lemegyek rendelés előtt Bálinttal. Kérdezte, hogy "vagy kijöjjön-e?", de miután a kérdés elhangzott, inkább levittem.

Anyu július 18-án, pénteken ment haza, reggel. Napokig baromira hiányzott. Annyiszor bennem volt, hogy bárcsak itt lenne még. Nem is mint segítség, egyszerűen csak megszoktam, hogy velünk van, és hiányzott mint az anyukám.

Apukám július 19-én, szombaton eljött meglátogatni minket. Már reggel 9-kor itt volt, Ádám nagyon örült neki. Annyira, hogy amikor apu ment el délután, sírva próbálta a cipőjét levetni róla. Örültünk apunak mi is nagyon, most már bátrabban el mer jönni. Pedig szegény még mindig néha eltéved. Utál idegen helyen vezetni.

Bálinttal július 21-én voltam lent tanácsadáson. Nagyon dicsérték, hogy milyen szép és édes kis baba. Biztos mondták kórházban is. Mondtam mosolyogva, hogy nem, de hát amúgy is minden baba szép. :)

Megmérték, 3620 gramm volt. Kértem, hogy nézzék meg a köldökét, mert előtte este fürdetés után vérzett neki (buta anya összevizezte neki) és olyan mintha gennyes lenne. Szerencsére gennyes nem volt, csak a lágy részt néztem annak,  a vérzés meg elvileg előfordul, nem volt semmi gond. Azért megpezsegtették, így kicsit fel lett lazítva a köldökcsonk, és a bacikat is kicsit kiölték. Én látom most el teljesen Bálintot. Megbeszéltük Andrással, hogy ő látja el Ádámot, én Bálintot. Majd ha nagyobb lesz, már más lesz, de most még inkább nem pelenkázza, nem öltözteti. A fürdetést persze ő kezdte, de aztán már én csinálom azt is a 3. otthon töltött nap óta. Szóval én meg nem mertem olyan bátran kezelni a köldökcsonkot, annak ellenére, hogy tudtam, nem fáj neki. Emiatt nem is száradt olyan hamar.

Még hétfőn délután felhívtam a védőnőt, aki mondta is, hgoy jujújj, már itthon vagyunk csütörtök óta? Mondtam neki, hogy én már hívtam, de szabin volt, de ne aggódjon a doktornőnél már voltam lent Bálinttal. Másnapra megbeszéltük a találkozót, és meglepetésünkre nem is késett el.

Július 22-én, kedden tehát jött a védőnő 10:30-ra. Kérdezett pár dolgot, megnézte a köldökcsonkot, megkérdezte, hogy 2-3 óránként szopik-e Bálint, mire mondtam neki, hogy "Peeeerszeeee!" Megfogadtam, mindig azt fogom mondani, amit hallani akar és akkor talán nem szórja a sok hülyeséget majd. Mert ugye Bálint nem szopizik időre. Ezt most másképp csinálom. Szopizik amikor akar. Ha 1-2 óránként kér, akkor kap úgy. Azonban nem titok (itt), volt már átaludt éjszakánk is. 1-2-szer mértem eddig, hogy mennyit evett. Első napokban itthon volt már olyan hogy 80-90 ml-t, aztán tegnapelőtt megint mértem egyet, akkor 110 ml-t szopizott. Egyébként nem méregetjük, mert van kakis és pisis pelusa rendesen. Kissé mohó a drágám, emiatt sokat bukizik, és sokszor kell evés közben büfiztetni, illetve teleszívja magát levegővel és sokat pukizik, hangosan pukizva kakil. Csak hasfájós ne legyen!!!!

Még aznap, tesóm is eljött meglátogatni minket. Nagyon aranyos volt, igazán örültünk neki. Jól esett, hogy eljött és olyan szeretettel volt Bálint és Ádám iránt is.

Július 24-én, csütörtökön vittem újra Bálintot le a rendelőbe. Csak egy gyors súlyellenőrzés volt és pezsegtetés. Hétfőhöz képest csak 10 grammot hízott, de megbeszéltük Brigivel (doki nénink szabin volt), hogy éjjel sok volt a kaki, most meg evés előtt vagyunk, és amúgy is látja Bálinton, hogy szépen fejlődik. Mondta, hogy ha leesne esetleg még a köldökcsonk aznap, akkor menjek le nyugodtan péntek délelőtt, ránéz és még egyszer lekezeli. Nos ez meg is történt délután. :) Rendes volt egyébként, hogy lekezelgette, látta rajtam, hogy nem nagyon merem emelgetni. Egyszerűen borzongtam a látványtól. No nem úgy, hogy undorodtam, véletlenül sem! Ez olyan érzés lehetett, mint amikor valaki nem bírja a tű látványát. Nekem ez olyannak tűnt, mintha egy seb lett volna, amit le akarunk szedni. Hiába van már egy nagyobb gyermekem.

A konakiont is ezen a napon adtam be Bálintnak, holott egy nappal hamarabb kellett volna, 23-án. Voltam olyan okos, hogy elfelejtettem.... 

Délután még megejtettük az első családi sétát is. Elég hosszúra sikeredett. Ádám persze egy csomószor cipeltette magát Andrással. Fellépőnk még nincsen, de már tervezzük a megvételét. Aztán hazafelé Ádám nagy hisztit csapott, hogy "Játsziii!!", így ők elmentek Andrással még kicsit, én meg felhoztam Bálintot.

Az első féltékenység-szerűségünk is megvolt, vagyis valami hasonló. Ádám közölte, hogy rakjam le a kiságyba Bálintot, vegyem fel és csináljak neki palacsintát.

Július 25-én, pénteken reggel is lementünk még egy pezsegtetésre. Most Ádám is lejött velem. Szófogadó volt. Fogta a kezem. Még jó, hogy a babakocsit könnyű tolni egy kézzel is. Persze párszor fel akarta vetetni magát. Hazafelé kukásautót néztünk, ő rendíthetetlenül integetett és köszöngetett a kukásoknak (most megint köszön mindenkinek, ha kell, ha nem), de szegényemnek egyikőjük sem intett vissza. Pedig szoktak. Még boltba is be tudtunk ugrani pár darab kifliért.

András délelőtt beugrott a munkahelyére, délután pedig Fvárra utazott pár órára. Csak estére ért haza. Azért fárasztó volt így egész nap egyedül. De muszáj lesz hozzászokni. Egyedül még nem mertem lemenni játszira, mert Ádám után futni kell, Bálintot meg nem szívesen hagyom még magára a babakocsiban. Még olyan pici, nem akarom hogy idegenek hajolgassanak be hozzá.

Tegnap (szombaton) András pedig elvitte Ádámot délután az evezőstelepre, ahonnan csak este 8 körül értek haza. Addigra én megfürdettem Bálintot, leraktam aludni, és én is lezuhanyoztam. Ádámom olyan fáradt volt mire hazaértek, pillanatok alatt elaludt aranyom.

Sokan kérdezik, hogy mi hogy vagyunk Andrással, milyen újra együtt. Hát .... khmmm! Baromira nincs időnk romantikázni. :D Ellátjuk a gyerekeket és este 8-9-kor vacsorázunk, megnézünk valami sorozatot, aztán elalszunk. Minden olyan mint régen, csak kicsit sűrűbb lettek a napok. Azért végre fél év után van ki simogasson, masszírozzon és ugyanígy fordítva. De kb. ennyire korlátozódik a kettőnk kapcsolata mostanság. De nem panaszkodunk, mert most ez van. Fizikailag képtelenség másképp csinálni bármit is.

Én is jól vagyok. Nem mindig kipihent, a fiúk alvása változatos. Ádámnak is volt átaludt éjszakája, Bálintnak is, de sajna nem egyszerre. Aztán olyan is volt, hogy felváltva járkáltam egyik ágyról a másikra. Merthogy bár az első két nap négyesben nyomtuk a kanapén, jelenleg mindkét gyermek a saját ágyában alszik. Ádám sem jöhet át, de úgy tűnik ő ettől talán jobban is alszik. (kopp-kopp-kopp). Kevesebbszer kel, hamar visszaszenderül. Sokat jelent, hogy mellébújhatok az ágyba újra. Bálintot már nehezebb visszaaltatni, mert ő sokat lenne cicin, de ugye nem akarom, hogy rajtam komfort szopizzon, hiszen nekem is kell pihennem, és van még egy gyermekem. Kapott cumit, de az meg sokszor kiesik a szájából és vissza kell rakni. Ha meg hagyom, hogy hátha anélkül is elalszik, akkor annak általában az a vége, hogy sírni kezd. Ádám eddig szerencsére nem ébredt fel rá.

Amiről még nem írtam, hogy újra diétázom. No nem önszántamból, hanem elővigyázatosságból. Ugyanis doktor nénink azt mondta, hogy a kistesók sajna fogékonyabbak lehetnek az allergiára, így szigorú tej- és tojásmentes diétát irányzott elő. Hát mit ne mondjak, lekonyult a szám. De így lehet megelőzhetjük, elkerülhetjük Bálintnál. Mondtam neki, hogy sebaj, így majd jól lefogyok, mert Ádámnál is így ment le 7 kiló 3 hónap alatt. Mondta, hogy kerüljem az olajos magvakat és a citrusféléket is. Plusz ugye nem ehetek "K" betűseket, hüvelyeseket sem. Szóval jó élet van. A súlyom egyébként visszaállt a terhesség előtti súlyra, aminek azért nagyon örülök. Jól érzem magam a bőrömben. :)