2013. augusztus 30., péntek

Dombóvár

Merthogy utunk oda vezetett tovább. Dédipapához mentünk, pontosabban a dédi házába. András bátyáék már ott voltak, András anyukája pedig csütörtökön csatlakozott hozzánk. Az idő sajnos elromlott, legalábbis annyira, hogy fürdeni ne lehessen. Így a tervezett Gunaras elmaradt és a medencében is csak 2x fürödtünk. Ádámét is felfújtuk, nagyon nagyon pancsizott benne.
Nagy szerelem lett az autóban üldögélés, ezzel tovább is vitte a hagyományt. Gergő - Gőge (by Ádám) - unokatesó is nagy szerelemmel volt miniként az autók és főleg az Opel iránt. Ha már Gerinél járunk, meg kell, hogy említsem, hogy milyen édesen és felelősségteljesen volt Ádám iránt. Játszott vele, vigyázott rá. Ádám is nagyon odavolt érte, olyan jókat mókáztak. Amikor pedig Gergő anyukája (Enikő) mondta neki, hogy milyen szépen bánik Ádámmal, csak annyit közölt, hogy "Persze, hiszen az öcsém! Vagy nem az öcsém?" Aranyos volt! Rengeteget voltunk az udvaron, szinte csak aludni jártunk be a lakásba. Ádám tanult új szavakat is, úgy mint "fa", és "cica", illetve Enikő számolni is tanította, melynek következtében eljutottunk az "Eee, Ke, Há" -hoz. Persze tudni kell, hogy ezeket még nem magától mondja, hanem ismétel, és azt sem mindig.
A családi összejövetel másik apropója volt, hogy Dédipapa 90 éves lett. Ő otthonban él, ahol nagyon szépen gondoskodnak róla, és persze sokat látogatják a gyerekei (Bátyus és András anyukája). Azt is tudni kell, hogy pár hete combnyak törést szenvedett, de felépült belőle, pontosabban azon az úton van. Ráadásul a röntgenen kiderült, hogy volt már neki egy combnyaktörése, tudni meg nem is tudott róla senki.... Döbbenet! Szerencsére nagyon erős szervezete van! A születése napja előtt egy nappal bementünk hozzá felköszönteni. Nagyon jó volt látni, és Ádámot is vittük, hiszen tavaly ilyenkor találkoztak csak. Ádám vitt egy kis színt az otthonba, fel-alá mászkált, integetett mindenkinek, bohóckodott. Elköszönéskor még Dédi is kapott puszit. 
Az ünneplést folytattuk visszatérve Dédi házába, hiszen Andrásnak és Dédipapának egy napon van a szülinapja. Bátyus készített halászlevet, sült húsokat. Volt mulatós zene és táncika is, amiről videó is készült és legszívesebben meg is mutatnám, csak félek utána agyoncsapnának. :) Mindenesetre Ádám nagyon élvezte, rengeteget táncikált, jó kedve volt. A nap végére olyan koszos volt, amilyet még nem produkált korábban. 
Volt ottlétünk alatt tyúk etetés is. Úgy adta, olyan bátran a tyúkhúrt (nekem ez új szó volt) a szárnyasoknak, hogy csak lestem. Ráadásul egyfolytában csak etette volna őket, nagyon élvezte. 
Vasárnap aztán összeszedelőzködtünk és hazaindultunk. Úgy volt még egy napot Fehérváron maradunk, de hazahúzott már a szívünk Győrbe, a mi kis ágyikónkba.



Apa még házilag sárkányrepülőt is kreált







2013. augusztus 29., csütörtök

Az első nyaralás hármasban



Ó, hogy mennyire vártam már. Még kettesben sem voltunk korábban Andrással (csak baráti társasággal, rokonokkal), nemhogy így családosan. Kicsit féltem az időjárástól, hiszen augusztus végefele jártunk, de nagyon nagy szerencsénk volt és gyönyörű időnk volt végig.

Balatonöszöd volt az útirány, augusztus 17-től 20-ig. Az egészet úgy pályáztuk meg Erzsébet programmal, így mondhatni fillérekért nyaraltunk 3-an, teljes étkezéssel. 

Pénteken reggel mentünk haza Fehérvárra, mert nem akartunk egyszerre annyit utazni. Délután még benéztünk belvárosba András bátyáékkal, és anyukájával, mert egész héten különböző programok voltak. Ezt követte egy szörnyű éjszaka óránkénti ébredéssel, de az éjszakáink elég szarok amúgy is egy ideje megint. Fogzás van ezerrel, Ádámnak egyfolytában a szájában van mindkét keze. Néha már annyira tolja, hogy öklendezik is, én meg hülyét kapok tőle. Ő meg kiröhög....

Szombat reggel még elnéztük Auchan-ba, és sikerült egy 7 db-os body szettet vennünk 2590 Ft-ért. Majd irány Balcsi! Siófokon csak lépésekben haladtunk, hatalmas dugó volt, mindenki ment hosszú hétvégézni. Ádám elején aludt, de Siófoknál felébredt. Előrelátó voltam és a telefonomra felmásoltam egy "Gyerekdalok" egyveleget, ami most a kedvencünk, így Öszödig egy szava nem volt, csak vigyorgott, meg tapsikolt.
Amikor megérkezünk egyből a recepcióra mentünk, ahol egy kedves lány fogadott minket. Kitöltöttük papírokat, de a szállást még nem foglalhattuk el, mert azt csak 2-től lehetett. Így sétáltunk a szállás területén,  feltérképeztük az egészet, megnéztük az uszodát, majd én ittam egy capuccino-t, András pedig egy pohár bort. A kiszolgálás olyan volt mintha legalább egy vagyon költöttünk volna és mi lennénk az atyaúristen. Az udvariasság maximális, kinyalták a fenekünket. Pityergésbe is kezdtem,nem akartam elhinni, hogy mindezt nekünk, ennyiért, és hogy milyen csodálatos, mennyire boldog vagyok. Mondtam is Andrásnak, hogy kb. úgy érzem magam mint 16 éve, amikor Amerikában töltöttünk egy hónapot nagynénémnél, és közölték velünk, hogy van meglepi is, megyünk nyaralni egy hétre Floridába.

Sétánk után a szállást is elfoglalhattuk. 2. szint, 208-as szoba. Ádám egyből beleszeretett a liftbe, mi meg a szobánkba, pontosabban a lakosztályunkba lépve a kilátásba. A nappaliból a Balaton tárul elénk, egyszerűen gyönyörű volt. El is határoztuk, hogy majd esténként milyen jót fogunk beszélgetni az erkélyen - persze aztán Ádám keresztülhúzta ezt a tervünket. 
Hármunknak jutott 4 szoba, 2 fürdő ás 3 wc.... Később aztán kiderült, hogy kormányüdülő, tehát csak ekkora lakosztályok vannak. 
Mivel az első napra még nem kaptunk ebédet, átsétáltunk Balatonszemesre. András hekkezett, én meg márványsajttal röszti burgonyát ettem. Ádám is elaludt, bár kajára pont felkelt.

Délután fürödtünk egyet a Balatonba is. Úszógumit nem is vittünk, mert Ádám nem hajlandó beleülni, de vettünk neki egy mini karúszót. Eleinte idegenkedett tőle, de aztán megszokta. Mi meg nem idegeskedtünk, hogy eltűnik a gyerek a víz alatt. Mert azért elengedni nagyon így sem engedtük el, és persze ő is kapaszkodott belénk.
18:30-tól lehetett menni vacsizni. Svédasztalos megoldás volt 2 féle levessel, 6-7 féle főétellel, salátákkal, sütikkel. Az első este jól megszívtuk, mert előtte megetettük Ádámot, így nem volt hajlandó elülni amíg mi ettünk volna. Emiatt a levest egyedül fogyasztottam el, András meg kiment Ádámmal. Aztán eszembe jutott a Gyerekdalok videósorozat a telefonomon, és végül az lent a mentőövünk. Még mosolyogtak is a másik asztalnál (apuka-anyuka, kb. másfél éves kisfiú), hogy ismerős a szitu. Vacsi után sétálni indultunk és beváltani az ajándékba kapott fröccs és üdítő kuponjainkat - merthogy azt is kaptunk a lángos kuponok mellé. Tekézné is szerettünk volna, de sajnos volt valami gikszer, így ez most elmaradt. Pedig csak 20 Ft lett volna. :) Egyébként a szoláriumon és a masszázson kívül szinte mindent ingyen igénybe lehetett venni. Úgy mint szauna, infra szauna, sókabin, jakuzzi, úszómedence ellenállással, vízibicikli, bicikli kölcsönzés, tenisz pálya, ping-pong, minigolf.... Nem véletlenül volt folyton pityereghetnékem boldogságomban. 
Este aztán Ádám 10-ig pörgött, így nem nagyon volt lehetőségünk romantikázni. 10 körül meg már én is ki szoktam dőlni mióta Ádám megszületett. 
Másnap jól bereggeliztünk - azt hiszem nem kicsit híztam volna meg, ha sokáig maradtunk volna, pedig mi még nem is ettük degeszre magunkat - Ádám azért elég rövidre szabta a kajaidőnket. :) Voltak olyanok akik mindenből ettek, nem is keveset - mi azért módjával csináltuk. Reggel már rutinosabban vittük magunkkal Ádám reggelijét - merthogy sajna hiába 16 hónapos, a tej és tojásallergiája miatt alig ehet ilyen helyen valamit. Egyedül a gyümit, a sült és petrezselymes krumplit, illetve sült húsokat tudtuk neki felkínálni, de ezekkel meg nem nagyon élt. Ráadásul most olyanja van, hogy 90 %-ban csak bébikaját eszik, abból is a Kecskemét banános-almás-húsosát és a gesztenyését. Szar dolog, és próbálkozunk mindennel, de sztrájkol. A súlya meg 2 hónapja stagnál. Szóval volt aki meg is nézett minket, de ez van, a gyerek üveges kaját evett végig, plusz körtét. Mert az nagyon finom volt és élvezet volt szívni belőle a nedűt.
Reggeli után Balatonföldvárra mentünk gyógyszertárba (allergiám miatt), de aztán mégsem volt nyitva, meg Andrásnak vettünk fogkefét, mert Fehérváron felejtette. Utána vizes homokozott Ádám, és nagyon élvezte. El is hiszem, hiszen anno gyerekként rengeteget saraztunk tesómmal a fehérvári strandon. 
Ebédre elaltattuk Ádámot így nyugodtan ehettünk végre. Sőt mivel olyan nagyot aludt a babakocsiban, még egy 1 órás minigolfra is maradt időnk ebéd után. 
Délután egy kis Balcsi (kicsit hideg volt végig), majd infra szaunáztam egyet. Közben András sókamrába ment Ádámmal, majd cseréltünk, és ő szaunázott, én meg jakuzziztam a tökivel. Egyébként csak a gombok érdekelték Ádámot ott is. Jellemző!
Este ismét sétáltunk egyet a parton, majd Ádám ismét nem akart aludni. Sőt, úgy jártunk, hogy én mentem hamarabb aludni, Ádám csak 20 perc múlva csatlakozott hozzám. Egyébként úgy terveztük, hogy külön szobába alszik, csak épp annyira idegen volt neki a hely, hogy keservesen sírt amikor felébredt és utána nem engedett maga mellől. Így inkább átvittem közénk.
A harmadik nap délelőtt strandoltunk, délután pedig megint átsétáltunk Szemesre. Kávéztunk, fagyiztunk és nagyokat sóhajtottunk. Irigyeltük azokat akiknek nyaralójuk van Balatonon, és álmokat szőttünk. 
Este végre hamarabb elaludt Ádám, igaz szegénykém azért, mert leesett a fotelról és beütötte a fejét. Annyira sírt, hogy ki is fáradt tőle. Így az utolsó estére maradt egy óránk az erkélyen üldögélni. Ezen az estén megérkezett a vihar is, hatalmas széllel. 
Másnap reggel összepakoltunk, lementünk még reggelizni egyet és úgy indultunk tovább Dombóvárra, Ádám dédipapájához. 

Csodálatos 4 nap volt, és arra a következtetésre jutottunk, hogy ez mindenkinek kellene a rohanó világunkban. Jövőre szeretnénk visszatérni, igaz akkor már nagyikkal együtt, hogy ők unokázhassanak, mi pedig olyat is csinálhassunk, amiket most nem lehetett, mert nem lett volna Ádámra ki felügyeljen. 

A borozó
A szálloda

Nappalink
A mi szobánk

Ádám szobája (lett volna)
Kilátás



Így kajáltunk (mesenézés)

Teke (retro feeling)

Esti séta


Együtt

Balaton Night

Pancsi Apával

:))




2013. augusztus 14., szerda

Gasztroenterológia - Tojásterhelés - balsiker

Tej helyett tojással kezdtünk. Úgy mentünk oda, hogy tuti minden oké lesz, mert az MMR oltás sem ütötte ki, no meg mégis csak tojás, nem tej. Szinte már vártam, hogy túl legyünk rajta, és végre bővíthessük szerény kis étrendünket. 
8:30, kórház C épület. Hárman mentünk, mert András végre szabin van. Vittem egy nyers tojást kettéválasztva a bőrtesztre és egy rántottát a fehérjéből (kevés kis felvágottal és enyhén sózva) és a madártej "sárga" részét a tojássárgájából. 
Várni kellett, mert sok volt a vérvételes, és mindent egy Ibolya nevű hölgy, az asszisztens végzett egymaga. Aztán mondták, hogy mehetünk. Jött még 3 kislány. Kettőnek (ikrek voltak) tejjel kentek, a másik kislánynak és nekünk meg ugye a tojással. Jobb kar, jobb orca tojásfehérje, bal kar, bal arc tojássárgája. Előtte megmutattam még a már meglévő előtte 2 perccel keletkező piros foltjainkat (András borostás puszija), és féltem is, hogy majd összekeverjük, vagy azt hisszük rá, hogy hoppá, allergiás. Aztán kimentünk sétálni, szaladgálni. Mindez kb. 5 percig tartott, amikor észrevettük, hogy totál vörös lett Ádám mindkét arcfele, és alkarjai. El is indultunk vissza a rendelő elé, de mire odaértünk már hólyagosodott Ádám bőre. Kép nem készült, de ha azt mondom, hogy fojtogatott a sírás, el tudja képzelni mindenki milyen durva volt a látvány. Nyitva volt az ajtó, az asszisztens épp telefonált, de amikor felpillantott elkerekedett a szeme és intett, hogy menjünk és mossuk le gyorsan. Aztán kaptuk is a calciumot és Fenistil gélt külsőleg. Közben a gyerek feje totál eltorzult. Megint kimentünk a váróba, de csak az ajtó elé. Ekkor már folyt a taknya, tüsszögött. Kb. 3-4 perc múlva amikor valakitől elvette a beutalót az asszisztens hölgy, jeleztem, hogy nézzen rá Ádámra, mert mintha tovább dagadt volna az arca. Ő is így látta, mert visszament telefonálni, majd szólt, hogy menjünk fel a 2.-ra a csecsemő osztályra és keressük XY. dr. nőt, nehogy nagyobb gond legyen, nézze meg a tüdejét, stb. Ő már elmondott neki mindent, vár minket. Felmentünk, vártak is minket, és már vetkőztettem is Ádámot, hogy megvizsgálják a tüdejét, és megnézzék a bőrét. Mindkét karja, arca, nyaka, homloka vörös volt és tele volt csalánkiütéses hólyagocskákkal. Gyorsan hoztak is neki Fenistil cseppet valamint rögtön kapott egy kúpot is. Mutattak nekünk egy kórtermet, kaptunk ágyat, ott kellett maradnunk, hogy megfigyelhessék Ádámot. Volt ott egy anyuka a 6 hetes sárgasággal küzdő kislányával, vele jót beszélgettünk amíg ott voltunk. Szegény Ádám, aznap ráadásul még nem is evett, mert gondoltam válogatós és majd könnyebben megeszi a tojást ha éhes lesz. Ráadásul 6-kor kelt, tök álmos volt már. Húzkodni kezdte a pólóm, jelezvén, hogy álmos, és cicizne, így hónapok után először nem fekve, hanem ülve szoptattam meg. Alig bírtam tartani, így egy idő után ledőltem vele az ágyra, ő pedig elaludt. Közben a duzzanat is lement, és pont amikor jöttek megnézni, akkor ébredt fel. Visszamentünk a gasztróra, megbeszéltük, hogy tojással egy évig nem próbálkozunk, és ha lehet a közelébe se menjen Ádám. Továbbá kaptunk időpontot tejterhelésre szeptember 9-re. Laktózmentes joghurtot és túró rudit kell vinnünk. Először laktózmentes tápszert mondott a hölgy, de szerencsére meggondolta magát. Nincs itthon tápszerünk sem, nem issza Ádám. 
Úgyhogy így állunk. Sajnáljuk, mert jó lett volna ha a tojás nem okoz gondot, de úgy tűnik még várnunk kell vele. Csak reméljük, hogy tényleg kinövi Ádám!!!! Andrással azt is beszéltük, hogy szerintünk Ádám bőrreakciója azért is lehet pluszban ilyen heves, mert nagyon érzékeny a bőre - lásd borosta okozta pirosodás, de persze ez csak feltételezés. 
Tojást nem olyan könnyű pótolni mint a tejet, így jövőre sem lesz piskóta tésztájú szülinapi tortája Ádámnak. 





2013. augusztus 8., csütörtök

Újabb strand és újdonságok

Hétfőn este megérkezett András Kecskemétről. Szerencsétlenségére, pont negyed órával előtte aludt el Ádám, sőt reggel kivételesen nem kelt korán, így akkor sem tudták megölelgetni egymást. Délután aztán megvolt a nagy találkozás, a szokásos bújással.
Aztán tegnap rávettem Andrást, hogy menjünk ki strandolni. Ő munka után, mi kicsit hamarabb. Most a szomszéd barátnőmet, Vikit csaltam el kislányával. A cuccainkat elvitték kocsival, mi pedig autósülés híján (mert az a mi kocsinkban volt) busszal mentünk a strandra. A busz a házunk előtt állt meg és a Termálnál tett le, és kb 10 perc alatt voltunk ott vele. A baj csak az volt, hogy nem babakocsis járat volt, így alig tudtam felrakni a járműre (nem volt ki segítsen) a kocsinkat a benne ülő Ádámmal. Ráadásul a sofőr is rally versenyzőnek képzelhette magát, mert ülve is alig bírtam egy helyben maradni. Mindenesetre nem rossz ez, legközelebb babakocsi nélkül megyünk. A strand most nem okozott akkora örömet mint múltkor. Ahogy András fogalmazott, hó eleje - segélyosztás volt. Ezzel még nem lenne gond, ha bizonyos emberek tudnának viselkedni, és nem a gyerekmedence szélén ülve dohányoznának. Már olyan mérges voltam, hogy ha nem nyomta volna el pont az csaj a cigarettát biztos szóltam volna, leszarva, hogy hányan vannak és mennyire összetartóak. A Security-seknek is szóltunk, de azt mondták mindhiába, ha arrébb mennek pár métert, már folytatják. Kár, hogy nem lehet kitiltani őket a strandról. Sokan voltak amúgy, nagyon sokan! Ráadásul én elestem a permetezős medencében - Ádámmal a kezemben. Szerencsére a gyereknek semmi baja nem lett. Nekem égett a fejem rendesen, meg úgy lejött a bőr a térdemről, hogy még este is vérzett. Összefutottunk Bóbitáékkal is nagy örömünkre, de sajnos együtt pancsizásra már nem maradt idő. Majd legközelebb... mert azért a sok hülye nem vette kedvünket a dög melegben történő strandolástól.

A végére pedig 1-2 újdonság:
Az egyik, hogy Ádám ki tudja fújni az orrát. Rendesen fújja. Valahogy egyszer ráérzett, akkor nagyon megdicsértük, és azóta csinálja, ráadásul egyre ügyesebben és erőteljesebben (eredményesebben) megy neki. András persze azt gondolta, hogy a "tudja" egyben azt is jelenti, hogy egyedül, de aztán mondtam neki, hogy ha odaadja neki a papír zsebkendőt, abból csak fecni tépkedés lesz. A zsepit azért még egyelőre nekünk kell tartani. :)

Lett egy új szavunk: "néni". Mindenkit mamázott az utcán (engem is mamának hív) aztán mondtam neki, hogy nem "mama", hanem "néni". Persze nem használja rendszeresen, de mondta már 2x utánam, egyszer meg magától. Mi ennek örülünk, mert nem nagyon mondja még. Sőt, amit eddig mondott sem mondja úgy. Igazából nem zavar, mert nincs elkésve egyáltalán. De pl. az eddig szépen használt "baba" mostanában csak "ba".

Dalolászik! Újabban a hintában ülve dallamosan mondogatja a "hinta palinta" ritmusára, hogy "ta -ta". Ezenkívül ha a mesékben énekelnek, ő is próbál énekelgetni.

Az agya.... néha csak ámulok. 2-3 hete egy nagymama a játszón folyton tapsolt neki. Akkor találkoztunk vele először és egyetlen egyszer. Aztán pár napja újra összefutottunk. Ádám pedig amikor meglátta, vigyorogni kezdett és tapsolt a néninek. Ledöbbentem.

Bújós! Nemcsak velünk, hanem ismerősökkel, idegenekkel is. Nem tudom min múlik, de a legváratlanabb pillanatban felveszi valaki, ő megöleli az illetőt és ráhajtja a fejét a vállára. Sőt, ilyenkor néha át sem tudjuk venni. Nem tudom mit érezhet ilyenkor, mi ez, de számomra olyan megindító. A játszótéren egy kb. 10 év körüli kislánnyal többször felvetette magát és bújt hozzá. Még velünk sem nagyon veteti fel magát.... Úgyhogy csak lesek! Azt tudtam, hogy ő ilyen kis szeretetgombóc, de hogy ennyire??? Pedig aztán kap ám tőlünk is ölelést és puszit eleget. :)
Egyébként pontosan tudja, mit jelent ha fáj valami. Ha belerúgok valamibe, és jajongok, ő néz kerek szemekkel és egyből bújik, puszit ad. Amúgy bújik akkor is, ha rosszat csinál és mérgesek leszünk.

A melegben elég szarul eszik. Sokszor elég csak elé raknom kaját és ő élből rázza a fejét, hogy márpedig ezt ő nem eszi meg. Tegnap végre olyat csináltam, amiből két tányérral is evett. Zöldség levest. Ezt úgy tűnik nagyon szereti. De minden mást, ami nem édes, elutasít mostanában. Nem csodálom, meleg van, csak azért próbálom az értékes tápanyagokat bejuttatni most is. Inni nagyon szépen iszik, ráadásul kiszolgálja magát. Fogja a kis Jana-s üvegét, leszedi a kupakját és iszik belőle. Néha még vissza is rakja oda, ahonnan elvette, de persze gyakoribb, hogy valahol elhagyja játék közben.

Ügyesen csúszdázik egyedül, és most már sétálunk a játszira. A kocsmában már megismerik, mert mindig megáll az ajtó előtt és beinteget. Mindenkinek köszön, integet, ha valaki nem figyel rá, kiabál is neki. Akár merre megyünk csak dicséretet hallok szemembe és hátam mögött, hogy milyen szép, vagy milyen kedves kisgyerek. Szerintem mindenki tudja milyen csodás érzés ez.  


2013. augusztus 3., szombat

Délutáni strandolás

Tegnap végre kipróbáltuk a győri Termált és strandot. Hiába élek lassan 7 éve Győrben, ezidáig csak egyszer voltam. Meleg volt, akartam valami programot Ádámmal, így megfűztök Ritáékat, hogy menjünk ki egyet alvás után. Aranyosak voltak, mert eljöttek értünk kocsival (és haza is szállítottak minket) így még csak buszozni sem kellett. Nagyon sokan voltak, a parkolóban nem volt hely, amitől kicsit meg is ijedtem, de aztán beérve láttam, hogy a strand elég nagy ahhoz, hogy ezt a tömeget elnyelje. Rögtön a gyerekmedence felé vettük az irányt, a közelben Chill out  jellegű zene szólt - Ádám rögtön bólogatott, és rázta a zenére. A kismedencével kezdtünk, körbejártuk. Néha Ádám egyedül ment, de aztán többször is elvesztette az egyensúlyát a combig érő vízben, és majdnem alámerült - így aztán inkább igyekeztem fogni a kezét. Tetszett neki, egyáltalán nem félt, csak ment és ment, igyekezett mindent megnézni, kipróbálni. A nagymedencébe is átmentünk, s bár Ritáék direkt készültek nekünk is úszógumival, valahogy éreztem, hogy nem lesz rá szükség - Ádám nem igazán akart még a közelébe sem menni. Eleinte - ahogy szokta - szorította a nyakamat, majd elkezdtem dobálni, és az már nagyon tetszett neki. Sajna az orra egyfolytában folyt, elég kellemetlen volt, aztán beálltam vele egy zuhany alá, és kimostam neki amennyire tudtam. Ez olyan sokat javított a dolgon, hogy már nem is kellett utána nagyon törölnöm neki. Megnéztük a termálvizet is, ahol egyszer csak lekapta a fürdőruha felsőm kapaszkodás közben, én meg egy pillanat alatt merültem el a vízben nyakig, s közben izzott a fejem a kellemetlenségtől. Ádám egyébként itt már nagyon bátor volt. Kipróbáltuk az örvényes részt is, bár nem volt valami erős, nem igazán sodor minket a víz. :) Ja, és persze volt homokozó is játékokkal, amit nem hagyhattunk ki!!! Mielőtt hazaindultunk, bevágott 2x100 gramm gyümölcs pürét, és még otthon is vacsizott. Este aztán Andrásnak mindent elmeséltem, és megbeszéltük, hogy elmegyünk együtt is! Ráadásul győri lakcímkártyával rendelkezőknek féláron van a belépő és egy csomó más szolgáltatás is.



2013. augusztus 1., csütörtök

Újra ketteskén

András ismét egy hetet távol van tőlünk, most a kecskeméti repülőnapokra mentek. Nem volt kedve elmenni, nagyon láttam rajta. Ádám megint nagyon bújt hozzá az indulás előtti estén, Andrásnak még a szeme is könnyes lett jóformán. Ádám apás lett, sír utána reggelente, mikor becsukjuk András után az ajtót. Bárcsak este is jó lenne apa! :) 
Úgyhogy újra ketten vagyunk. Eddig minden oké, telnek a napok. Délelőtt-délután játszótér, napközben egybe 2, 5 óra alvás minden nap (csak el ne kiabáljam!), este 8 körül fekvés és 6 körül ébredés. Enni mennyiségre jól eszik, csak válogat. Nem ette meg a finom borsófőzelékemet sem, pedig aztán már össze is pürésítettem, sőt a végén beletöltöttem bébiételes üvegbe. De csak 1 kanálig tudtam "becsapni", amikor megérezte az ízét fintorgott és eltolta a kezem és az üvegem. 
Alexandra-ban nagy leárazások vannak, így vettem magamnak és Ádámnak is könyveket. Újra lehet neki mesét olvasni, amitől velem madarakat lehetne fogatni. Nagyon vártam már, hogy ha nem is végig, de kicsit le tudjam kötni meseolvasással. Továbbra is sokat nézzük, hallgatjuk az angol dalokat és mellette most már nagyon sok magyart is. Illeg-billeg rájuk, sőt elkezdett "énekelni" is. Tök édes ahogy dalolászik. Mostanában kevesebbet homokozik, többet mászkál, felfedez. 
Ezenkívül hisztis lett, még jobban mint eddig. Azt hiszem beleértünk egy korszakba. Tegnap reggel fél órán keresztül ment a műsor, de tuti ő sem tudta miért. Általában rászólok. Megkérdezem mi a baj. Ha látszólag semmi, vagy épp ellenkezne valami miatt, akkor rászólok, hogy hagyja abba, majd ha nem teszi - és általában nem teszi, akkor próbálok nem odafigyelni a hisztire. Persze a végén mindig nagy ölelés van, mert annyira fel tudja zaklatni magát, hogy nincs szívem nem odaengedni magamhoz és megölelgetni. Aztán elmondom még egyszer, hogy mit miért nem szabad és folytatjuk a napot.
Egyébként még mindig taknyos, azonban az orrát elkezdte egyedül szívni. Ment a hiszti eddig mindig, aztán mondtuk neki, hogy oké, nem fogjuk le, ha hagyja magát, vagy megpróbálja egyedül. Megértette, megpróbálta egyedül és tetszett neki. Sőt még azt is hagyta, hogy befogjuk közben felváltva az egyik orrlyukát. Nem mondom, hogy nincs olyan, hogy nincs kedve hozzá, de az esetek nagy részében partner.