Kicsi Pacáinkkal az ÉLET

Merthogy utunk oda vezetett tovább. Dédipapához mentünk, pontosabban a dédi házába. András bátyáék már ott voltak, András anyukája pedig csütörtökön csatlakozott hozzánk. Az idő sajnos elromlott, legalábbis annyira, hogy fürdeni ne lehessen. Így a tervezett Gunaras elmaradt és a medencében is csak 2x fürödtünk. Ádámét is felfújtuk, nagyon nagyon pancsizott benne. Nagy szerelem lett az autóban üldögélés, ezzel tovább is vitte a hagyományt. Gergő - Gőge (by Ádám) - unokatesó is nagy szerelemmel volt miniként az autók és főleg az Opel iránt. Ha már Gerinél járunk, meg kell, hogy említsem, hogy milyen édesen és felelősségteljesen volt Ádám iránt. Játszott vele, vigyázott rá. Ádám is nagyon odavolt érte, olyan jókat mókáztak. Amikor pedig Gergő anyukája (Enikő) mondta neki, hogy milyen szépen bánik Ádámmal, csak annyit közölt, hogy "Persze, hiszen az öcsém! Vagy nem az öcsém?" Aranyos volt! Rengeteget voltunk az udvaron, szinte csak aludni jártunk be a lakásba. Ádám tanult új s...

Ó, hogy mennyire vártam már. Még kettesben sem voltunk korábban Andrással (csak baráti társasággal, rokonokkal), nemhogy így családosan. Kicsit féltem az időjárástól, hiszen augusztus végefele jártunk, de nagyon nagy szerencsénk volt és gyönyörű időnk volt végig. Balatonöszöd volt az útirány, augusztus 17-től 20-ig. Az egészet úgy pályáztuk meg Erzsébet programmal, így mondhatni fillérekért nyaraltunk 3-an, teljes étkezéssel.  Pénteken reggel mentünk haza Fehérvárra, mert nem akartunk egyszerre annyit utazni. Délután még benéztünk belvárosba András bátyáékkal, és anyukájával, mert egész héten különböző programok voltak. Ezt követte egy szörnyű éjszaka óránkénti ébredéssel, de az éjszakáink elég szarok amúgy is egy ideje megint. Fogzás van ezerrel, Ádámnak egyfolytában a szájában van mindkét keze. Néha már annyira tolja, hogy öklendezik is, én meg hülyét kapok tőle. Ő meg kiröhög.... Szombat reggel még elnéztük Auchan-ba, és sikerült egy 7 db-os body szettet vennünk...

Tej helyett tojással kezdtünk. Úgy mentünk oda, hogy tuti minden oké lesz, mert az MMR oltás sem ütötte ki, no meg mégis csak tojás, nem tej. Szinte már vártam, hogy túl legyünk rajta, és végre bővíthessük szerény kis étrendünket.  8:30, kórház C épület. Hárman mentünk, mert András végre szabin van. Vittem egy nyers tojást kettéválasztva a bőrtesztre és egy rántottát a fehérjéből (kevés kis felvágottal és enyhén sózva) és a madártej "sárga" részét a tojássárgájából.  Várni kellett, mert sok volt a vérvételes, és mindent egy Ibolya nevű hölgy, az asszisztens végzett egymaga. Aztán mondták, hogy mehetünk. Jött még 3 kislány. Kettőnek (ikrek voltak) tejjel kentek, a másik kislánynak és nekünk meg ugye a tojással. Jobb kar, jobb orca tojásfehérje, bal kar, bal arc tojássárgája. Előtte megmutattam még a már meglévő előtte 2 perccel keletkező piros foltjainkat (András borostás puszija), és féltem is, hogy majd összekeverjük, vagy azt hisszük rá, hogy hoppá, allergiás. Aztán ki...

Hétfőn este megérkezett András Kecskemétről. Szerencsétlenségére, pont negyed órával előtte aludt el Ádám, sőt reggel kivételesen nem kelt korán, így akkor sem tudták megölelgetni egymást. Délután aztán megvolt a nagy találkozás, a szokásos bújással. Aztán tegnap rávettem Andrást, hogy menjünk ki strandolni. Ő munka után, mi kicsit hamarabb. Most a szomszéd barátnőmet, Vikit csaltam el kislányával. A cuccainkat elvitték kocsival, mi pedig autósülés híján (mert az a mi kocsinkban volt) busszal mentünk a strandra. A busz a házunk előtt állt meg és a Termálnál tett le, és kb 10 perc alatt voltunk ott vele. A baj csak az volt, hogy nem babakocsis járat volt, így alig tudtam felrakni a járműre (nem volt ki segítsen) a kocsinkat a benne ülő Ádámmal. Ráadásul a sofőr is rally versenyzőnek képzelhette magát, mert ülve is alig bírtam egy helyben maradni. Mindenesetre nem rossz ez, legközelebb babakocsi nélkül megyünk. A strand most nem okozott akkora örömet mint múltkor. Ahogy András fogalma...

Tegnap végre kipróbáltuk a győri Termált és strandot. Hiába élek lassan 7 éve Győrben, ezidáig csak egyszer voltam. Meleg volt, akartam valami programot Ádámmal, így megfűztök Ritáékat, hogy menjünk ki egyet alvás után. Aranyosak voltak, mert eljöttek értünk kocsival (és haza is szállítottak minket) így még csak buszozni sem kellett. Nagyon sokan voltak, a parkolóban nem volt hely, amitől kicsit meg is ijedtem, de aztán beérve láttam, hogy a strand elég nagy ahhoz, hogy ezt a tömeget elnyelje. Rögtön a gyerekmedence felé vettük az irányt, a közelben Chill out  jellegű zene szólt - Ádám rögtön bólogatott, és rázta a zenére. A kismedencével kezdtünk, körbejártuk. Néha Ádám egyedül ment, de aztán többször is elvesztette az egyensúlyát a combig érő vízben, és majdnem alámerült - így aztán inkább igyekeztem fogni a kezét. Tetszett neki, egyáltalán nem félt, csak ment és ment, igyekezett mindent megnézni, kipróbálni. A nagymedencébe is átmentünk, s bár Ritáék direkt készültek nekünk is ...

András ismét egy hetet távol van tőlünk, most a kecskeméti repülőnapokra mentek. Nem volt kedve elmenni, nagyon láttam rajta. Ádám megint nagyon bújt hozzá az indulás előtti estén, Andrásnak még a szeme is könnyes lett jóformán. Ádám apás lett, sír utána reggelente, mikor becsukjuk András után az ajtót. Bárcsak este is jó lenne apa! :)  Úgyhogy újra ketten vagyunk. Eddig minden oké, telnek a napok. Délelőtt-délután játszótér, napközben egybe 2, 5 óra alvás minden nap (csak el ne kiabáljam!), este 8 körül fekvés és 6 körül ébredés. Enni mennyiségre jól eszik, csak válogat. Nem ette meg a finom borsófőzelékemet sem, pedig aztán már össze is pürésítettem, sőt a végén beletöltöttem bébiételes üvegbe. De csak 1 kanálig tudtam "becsapni", amikor megérezte az ízét fintorgott és eltolta a kezem és az üvegem.  Alexandra-ban nagy leárazások vannak, így vettem magamnak és Ádámnak is könyveket. Újra lehet neki mesét olvasni, amitől velem madarakat lehetne fogatni. Nagyon vártam már,...