Hétvégi egyveleg, alvásváltozás

A hétvége ismét Fehérváré volt. Még pénteken Petra megjegyezte, hogy pihenjek, használjam ki - "Hát... - mondtam neki - ha az előző Fehérváron töltött hétvégéből indulok ki, nem hiszem, hogy fogok."

De a helyzet jobban alakult. Bár továbbra is rettenetesen anyás Ádám, most azért hosszabb időt elvolt apum és tesómék kezében is. András anyukájával is jobban kokettált. Bent voltak mamimék is, szombat reggel hozta be őket apa és délután vitte őket haza. Mamimmal valamiért Ádám nem akar úgy ellenni. Engem ez annyira bánt, mert imádja Ádámot, és minden dédunoka oda van ő érte is. De biztos ez ennek a mostani anyás időszaknak tudható be.

Az éjszakák viszont sírosak voltak. Pedig otthon már jobb volt a helyzet. Otthon már nem adok neki cicit egész éjjel, hiába sír érte, és sokszor szépen el is alszik 5 perc esetleg kissé hosszabb nyűglődés után. Sőt az utóbbi időben már ismét meg tudtam számolni az éjszakai kelések számát, és ez nagy szó! Fehérváron ezt nem tudtam megcsinálni, mert nem akartam a családtagokat felverni éjszaka, így én éjszakáztam. Megszámlálhatatlanul sokszor volt cicin Ádám péntek és szombat éjjel is. Cumit nem hoztunk neki, otthon maradtak, bár annyira nem is tűnt fel neki - lassan csak dísznek vannak a cumik. Egyébiránt a melegítőnacijait sem pakoltam el. Nem tudom hol járt az eszem pakolás közben...:)

Szombat délután Judit barátnőméknél is voltunk - már olyan régen találkoztunk. Ez bánt a legjobban, mert  nagyon szeretem őket, és hát ugye mégiscsak gyermekkori barátnőm.

Nagyon vártam a találkát azért is, mert megbeszéltük Judittal, hogy nem fogunk rászólni a gyerekekre, hagyjuk őket egymással ismerkedni, nem kapjuk el a kezüket a másik fejétől. Nagy kárt úgysem tudnak tenni a másikban. Piszok nehéz dolog ez, hiszen folyton az jár az ember fejében, hogy vajon a másik szülő nem mérgelődik-e magában, mit gondol, nem félti-e a gyerekét... Judittal ez azért könnyebb volt, mert gyerekkorunk óta ismerjük egymást. 

Hanna egy tündér kislány, egyből négykézláb vágta magát, mosolygott Ádámra, és mintha csak azt mondta volna, játsszunk együtt? Ádám meg.... szokásához híven a felnőttel (jelen esetben Judittal) és a játékokkal volt elfoglalva. Hanna mászott Ádám után, néha egymás kezéből vették ki a játékokat, olyan de olyan aranyosak voltak. Mintha egy családi mozifilmet néztem volna. Nem is beszélgettük, csak mosolyogva, nevetgélve néztük Hannát és Ádámot. Hannánál ott vágta el magát Ádám, amikor Judit ölbe vette, és ez a pici lánynak nem tetszett. Hozzá kell tenni azt is, hogy Ádám előtte nyomta ki majdnem Hanna szemét, volt is sírás. Úgy sajnáltam és naná, hogy lelkiismeret furdalásom volt, hogy nem akadályoztam meg. Amiért külön nagyon hálás voltam, hogy Juditék direkt olyan rágcsálnivalókkal készültek (édes és sós egyaránt), amiben nincsen tej és tojás. Nagyon jól esett, még sokszor emlegettem Andrásnak, mert ez tényleg ritka. Általában mindenki megfeledkezik róla, és amúgy ezzel nincs is gond, mert nem is kell ezt észben tartani (remélhetőleg úgysem tart olyan sokáig), csak jól esik mégis ha ezt valaki megteszi.

Vasárnap még mamiztunk (András anyuja) és nagynéniztünk és nagybácsiztunk, meg unokatesóztunk is. Ezt mind egy helyen! :) A legjobban az tetszett vasárnap amikor a két nagy unokatesó (Geri 9, Fanni 13) telefonbetyárkodtak, és Ádám persze nyúlt a telefonokért - amit persze nem kapott meg, mert nem is kell, hogy tönkretegye másét. Amikor a 2 "nagy" a fotelnek dőlve nyomkodták a telefonjaikat, Ádám odamászott hozzájuk, felállt a fotel mellett és a fotelre támaszkodva nézte mit csinálnak. Úgy nézte, mintha tudná mit csinálnak, mintha értene hozzá.

hazafelé bitang szar utunk volt, Andrásnak nagyon kellett koncentrálnia végig, még azt is megjegyezte legközelebb nem indulunk el, ha ilyen utunk lesz. Le volt fagyva végig. De hazaértünk épségben! Ádám végigaludta az utat, amiből már sejtettem, hogy nem kell 8-kor ágyba dugnom, mert úgysem fog aludni. Így is lett. Ádámnak kell az esti lefekvés előtt min. 4 óra fent lét, hogy könnyen le tudjam fektetni. Igaz nyűgös estére már, meg bújósabb, de nem hisztis.

Azóta az éjszakák valami rejtélyes módon javulni kezdtek. Este még többször megébred altatás után, de onnantól, hogy én is lefekszem és mellém kerül, alszik. Ma 4-kor kelt először, aztán aludt 7-ig. Nem értem, de örülök neki. Lehet elég volt 1-2x megvonni a cicit pár alkalomra?

Most első körben megpróbáljuk ezt az alvást normalizálni, aztán Ádámnak beruházunk egy nagyobb (ággyá alakítható) kiságyra - mert ezt olybá tűnik, hogy kezdi kinőni- és újra mienk lesz az ágyunk! :)