Az első szilveszter

No ez az amit nem úgy terveztünk, hogy Ádámnak is szilveszter legyen. Szerettem volna ha alszik, de sajna nem jött össze. Életemben először gyűlöltem a szilvesztert, a petárdákat és a tűzijátékot. Az első elaltatás, ami még fürdés után következett, még jól sikerült. Ádám elaludt, és 40 percet aludt is. Aztán felébredt és nem tudtam többet visszaaltatni. 3x próbálkoztam 20-40 percig, de sajnos a hangok győztek. Már épp aludt volna, amikor jött az újabb robbantgatás. Felült, tátott szájjal lesett ki az ablakon, aztán rám, kb amolyan "Anya hallod Te is?" pofival. Szidtam őket magamban, hogy miért nem lehet megvárni az éjfélt, minek durrantgatnak - holott pontosan tudtam, hogy ez tök természetes és így van rendjén, ez a nap erről szól. Csak hát nehéz egy ekkora gyerekkel ilyenkor.

Így Ádám mondhatni végig fent volt velünk. A velünk 4 felnőttet jelentett és egy 6 hónapos alvó kislányt, aki csak néha ébredt meg. Beszélgettünk, eszegettünk, iszogattunk (én inkább csak bele-belenyaltam a forralt borba és pezsgőbe) és játszottunk a manóval. Éjfélkor aztán végigálltuk Ádámmal a Himnuszt, amit gyerekek énekeltek a Lánchídon. Szomszédasszonyommal, aki ugyanolyan sírdogálós érzékeny lelkű mint én, már fénylett a szemünk. A himnusz után meghallgattuk a Köztársasági elnök beszédét - ilyet eddig nem tettem korábban- és ekkor engem elkapott a sírás. Szépen beszélt, olyan emberközeli volt amiket mondott. Ádám pedig figyelte a tévét, a beszédet, előtte a Himnuszt, olyan jó volt ez a pár perc. Nagyon megpuszilgattuk Andrással Pacusunkat - és persze egymást is. :) Ezután megvártam még a nagy tűzijátékozást, közben felhívtam a családtagokat és leraktam Ádámot aludni. Elaludt - pillanatok alatt. De végre nem volt hangzavar.

András felrakta a virslit főni, aztán a szomszéddal átmentek a másik szomszédhoz koccintani, itthagyva a 2 anyát a 2 gyerekkel. Nem lett volna gond, ha nem felejtenek el visszajönni. Szomszédasszonyom haza is ment, én meg felhívtam Andrást, hogy hogy gondolja ezt, hogy egyedül hagy Szilveszterkor, hadd legyen már nekem is egy évben egyszer "buli". Lehorgasztott fejjel jött vissza egy perc múlva, sűrűn bocsánatot kérve, nem tűnt fel neki az idő. Nem haragudtam, örültem, hogy mellettem van. Lezuhanyoztunk és elmentünk aludni. Ádám reggel 3/4 9 körül keltett minket bújással és berregéssel (5 körül került mellénk). Nagyon álmosak voltunk, de kincsünk energiát adott nekünk- Nagyon szeretjük a reggeleket, Ádám ilyenkor nyugodt, mosolygós, bújós. Tündér egy kisfiú. Olyannyira tündér volt, hogy 10 után aludt még 2 és fél órát, mi pedig összebújva tévézhettünk a nappaliban. Később András felrakta a lencsefőzeléket, mi pedig sétáltunk Ádámmal - kb. 20 percet. Ennyit bírtam, olyan hideg volt. Aztán lebontottuk a karácsonyfát, mert eléggé hullajtotta a tüskéit és nem akartuk, hogy Ádám véletlenül megkívánja kóstolni őket. 

Véget ért a 2012-es év, az az év, ami életünk legszebb éve lett. Megszületett Ádámunk, és ezzel megszületett kiscsaládunk is. Elköszönünk tőled 2012. Vár ránk egy újabb év, remélhetőleg sok-sok szép élménnyel és sok-sok szeretettel.

Nagyon boldog új évet kívánok Mindenkinek!

Himnusz alatt...