Új ovi, új kezdet

A cím alapján sejthető, hogy aztán végül mégis a váltás mellett döntöttem. Rengeteget agyaltam, próbáltam elfogadni, pozítívan hozzáállni, de a gyomrom újra és újra görcsbe rándult amikor arra gondoltam, hogy mi történt, vagy amikor azokkal beszéltem, akiknek a gyerkőceivel együtt voltunk nyílt napon és ők most kiscsoportban kezdték az ovit, mi meg.... De lépjünk ezen túl. A váltás aztán úgy történt, hogy kiderült, hogy Emmácska a kedves óvónénije mellé egy újat kapott, a nem kedvelt elment, és ráadásul az új óvónénink a mi ovinkból került át. Aztán közben Csilla rákérdezett Erika néninél (Emma óvónénije), hogy ha úgy döntenénk, lenne-e lehetőség és hely Emma csoportjában. A válasz igen volt. Közben az is felmerült, hogy Emma régi, nem kedvelt óvónénije, meg átkerült a régi ovinkba és talán pont ő lenne Ádám másik óvónénije. A lényeg, hogy elkezdtem agyalni, mit csináljak, érveket ellenérveket felhozni, megkérdeztem 1-2 embert, akitől tudtam, hogy olyan véleményt fogok kapni, amit ő gondol és nem amit én akarok hallani, beszélgettünk róla Andrással és végül már nem volt maradásunk (maradásom) és elindítottam az átiratást. Még pénteken rákérdeztem az új oviban, majd az ő kérésükre bementem a régi oviba, volt egy számomra kellemetlen beszélgetésem a vezetővel, ő hétfőre ígérte a kilépő papírokat. Hétfőn még nem volt készen a papír, még azt is mondta a vezető, hogy majd meglátjuk, hogy mehet-e Ádám vagy marad (???? ezt nem értettem, hogy érti), majd már délután hívott mobilon, hogy oké, rendben van, engedélyezték Ádám átiratását (3 ovi van, egy a vezető ovi és 2 tagovi és mi az egyik tagoviból a másikba megyünk át), reggel 8-ra mehetünk a papírokért, és vihetem is Ádámot az új oviba. Örültem nagyon!

 

Ma reggel összekészítettem mindent, bár benne volt a pakliban, hogy még nem kezdhet Ádám, de azért csináltam neki tízórait, raktam váltás ruhát és elindultunk. Megkaptuk a papírokat és átsétáltunk a tőlünk pár száz méterre lévő másik oviba. Ott az óvodavezetővel találkoztunk először, be is mentünk papírokat kitölteni. Először azt mondta októberben kezdhetünk, de kérdeztem a fél napot, és végül megegyeztünk, hogy szeptemberben a fél napban. (Le kellett mondanom egész szeptemberre Ádám kajáját és így ebéd előtt el kell hoznom, nem tudták megoldani). Bekísért minket Ádám új csoportjába, átadott minket Erika néninek, hogy a továbbiakat vele beszéljük meg. Ádám először belém kapaszkodott, majd mondtam neki, hogy bent van Emma is, nézzen be. Aztán meglátott egy játékot és már rohant is be játszani. Közben jelet választottunk Ádámnak, 3 jel közül én a hóembert választottam, Ádámot akkor meg sem tudtam kérdezni, annyira benne volt a játékban. Közben azt is megbeszéltük, hogy maradhat is Ádám, és ebéd előtt fél 12-kor meg megyek érte. Kihívtam még elköszönni, akkor rákérdeztem azért, hogy ő melyik jelet szeretné, de ő is a hóember mellett döntött.

Elköszöntünk és én mosolyogva, nyugodtan, tudva, hogy szuper jó kezekben lesz Ádám, elhagytam az óvoda épületét.

 

Így lett Ádám a Mesevár Óvoda Süni vegyes csoport kis óvodása. Jele a hóember lett. Óvó nénije Erika és Mirella néni, Dajka nénije Timi néni. Csoportjában 70 %-ban fiúk vannak, és nagyon jó a társaság (elmondás alapján), a nagyok odafigyelnek a kicsikre, összetartanak. Ismerjük Emmát és Bencét és a játsziról még 1-2 gyerkőcöt látásból.

 

Ádám boldogan jött haza, rengeteget mesélt, próbálta felidézni a dalt, amit játék közben énekelt nekik "Amerika" néni, mesélt arról, hogy evett szőlőt, és hogy miket játszott bent és kint.

Öröm őt hallgatni!