Hétvége

Ezen a hétvégén a másik mama látogatott meg minket Fanni unokatesóval. Szeretem ha jönnek hozzánk, mert ilyenkor mindig kicsit szabadabbnak érzem magam. Bár azt is hozzá kell tennem, hogy ilyenkor valahogy Ádám is jobban elvan, többet alszik. Hamar kifárad a sok beszélgetéstől és a sok abajgatástól. Aminek nagyon örülök, hogy kivétel nélkül mosolyog mindenkire és "beszélget" is. Egyre inkább elemében van, édesen formázgatja a száját, szinte próbálja leutánozni a mi szájtartásunkat. Emellett folyton figyel. Végigköveti a mozgásomat a szobában, ha járkálok, és keresi a kontaktot. Egyre többet fordul az oldalára - szerintem nem sok kell már ahhoz, hogy hasra forduljon. Pénteken itt volt a védőnő, elhozta a 3 hónapos státuszos papírt és kérdezte, hogy megtartja-e a csörgőt a kezében Ádám. Én meg csak lestem, hogy már kéne? Megmondom őszintén, eszembe sem jutott még, hogy a kezébe adjak bármit is. Mondta mosolyogva, hogy a hétvégén próbáljuk ki, aztán ha hétfőn megyünk mérésre, megmondjuk. Hát kipróbáltuk, de Ádám nem akarta megfogni, Nem érdekli. Nem is nézegeti még a kezét. Azt is csak pár napja csinálja, hogy a cumiját fogdossa, meg kiveszi a szájából - visszarakni persze nem tudja még. :) Szóval először próbálgattam, hogy fogja a csörgőt, aztán letettem róla, majd csinálja amikor akarja. Nem erőltetem. 

Pénteken a kórházban is voltam, Nimród babát látogattam meg. Amíg bent voltam, András vigyázott Ádámra. Furcsa, hogy Ádám 3 hónapja lesz, hogy megszületett, mégis olyan más volt megfogni Nimródot. Nem értettem eddig, hogy más miért mondja, hogy de furcsa ilyen kicsi babát fogni, hát most pontosan értem már. Aztán sokáig nem zavarogtam a kórházban, bár nagyon élveztem a látogatást. Aranyos volt Rita a picifiúval. A másik érdekes dolog, hogy amíg bent voltam, elkezdett Ádám hiányozni. Voltam már tőle távol, igaz max fél - egy órát, ez a 2 óra már szokatlan volt. 

Ádám amúgy leszokott mostanában a lekakilásról, beújított - mostanában szinte minden pelenkacserénél pisil. Nem egyszer a kezemet raktam hirtelen a kukija felé, és azzal fogom vissza a pisi vándorútját.

A hétvégén nekiálltam kisruhákat szanálni, és döbbenten tapasztaltam, hogy 2 nagy szatyorral már kinőtt Ádám. Már 62-es rucikat adok rá (pelusból is lassan 2-es méretről 3-asra váltunk). Azt hittem, hogy pótolnom kell, így voltam turiban, de aztán a kiságyból előkerült egy kis szatyor 62-es méret és a szekrényben  is volt még. Ez a mély szekrény átka, azt sem tudom mik vannak hátul. Még jó, hogy most volt időm átnézni az egész szekrényt. Mondtam Andrásnak, hogy ha majd lesz egyszer kistesója Ádámnak lehet csináltatunk egy sok fiókos szekrényt, sokkal egyszerűbb és átláthatóbb lesz szerintem benne a kisruhák tárolása majd.

Ádám fején, hátul egy 2 centis körben keletkezett valami száraz dudor. A védőnő azt mondta, hogy valószínű kezdődő koszmó, de én nem hinném. Lehet le fogom vinni Ádámot megmutatni dokinak, inkább vessen rá ő egy pillantást, és akkor legalább már a fülét is megmutatom majd neki. Sőt, zavar az is, hogy amikor megfogom Ádámot, érzem a kezemmel a mellkasán és a hátán is ahogy szörcsög - nem tudom hogy megfogalmazni. Azt mondta védőnő, hogy a váladék megy le, porszívózzuk gyakrabban a nóziját, de azért engem zavar, nem tudom hogy tényleg csak ennyi-e az egész.

Mindemellett még az arca is pirospozsgás napok óta, és kicsit szárazabb is a bőre ott. András anyukája szerint lehet hogy amiatt, hogy egyfolytában a szájában van a keze, majd utána azzal dörzsöli a kis arcát. Lehet, nem tudom...

Végül 1-2 kép: