Napokban

A hétvégénk eltelt, jól telt, nem történt semmi különös. Játszótérre tegnapig még nem mentünk, de egyre inkább vágytam már én is Ádámmal együtt. Persze nem hisztizett, mikor meglátta, hogy most azonnal menjünk oda, de a viselkedésén érződött, hogy kellene már a társaság. A hasmenés megállt, de még mindig nincs rendben a széklete. Többen mondták, hogy ez el is fog húzódni, főleg egy ilyen betegség után. Mindenesetre egyelőre napjában többször is van széklete, általában kaja után, és elég sok. Megint befürödtünk pelus ügyileg. Ez még ugyanaz a pelus, amit írtam pár napja, de már dühös is vagyok rá, és tuti az életben nem veszek többet ilyet! A narancssárga pampers pelus nekünk nagyon nem vált be, és bár ismerek olyat akinek tökéletes, nekünk csecsemő kora óta Ádámnak nem igazán volt átázásunk - most pedig egyfolytában kisruhákat áztatok. Nem elég, hogy kijön a kaki, valamelyik hajnalban át kellett öltöznünk, mert a pisit sem tartotta bent. Maradok inkább a bevált Müller saját márkásnál, amit még anno Bóbita ajánlott és azóta is listavezető nálunk, illetve nagyon szeretem az Aldi saját márkás pelusát is. Mindegyik nagyon kedvező árú és igazán minőségi pelenka. A müllerest használtuk a mostani betegségnél is - azaz azzal kezdtünk - és egyszer nem volt vele gond. Ádám étvágya visszatért, és új kedvencünk van: kakaós rizspehely kókusztejjel. Most már rendesen együtt eszi a kettőt, nem külön-külön. Olyannyira szereti, hogy tegnap 3 tányérral - normál tányérral -  evett belőle. Az első, de még a második után is keserves sírásba kezdett mikor elfogyott. A folyadékbevitel miatt is örülök neki, no meg azért is, mert van egy új uzsonnánk. :)

Ami maradt, azok a rosszaságok és a hisztik. Nem hallja ha rászólunk, ha meg mégis, egy mozdulattal előttünk terem és odanyomja a nyitott száját az arcunkra, és megölel. Olyan kis rafkós. Bár a rafkósságon kívül úgy érzem ebben benne van az is, hogy nem szereti - persze ki szereti - ha igazán mérgesek vagyunk rá, és azért bújik rögtön. Talán azt gondolja, hogy nem akkor is szeretjük. Mindenesetre még a szigorú András sem tud ellenállni neki - mert úgy tűnik ő lett a szigorúbb, de hát ez az apák dolga. :) Azért próbáljuk mindig elmagyarázni neki ilyenkor és máskor is, hogy mit miért nem szabad. A hallásával gondok vannak: szelektív a hallása. Amit nem akar nem hall meg. Ez így van! Fürdésnél ha nem akar kijönni még hátat is fordít nekünk, és amikor már sokadszor mondjuk el neki, hogy vége, akkor egy idő után megunja és háttal nekünk sikít egyet sírósan, majd továbbjátszik.

Az éjszakáink még küzdősek, de lassan visszaállunk és talán újra pihenhetünk rendesen - mint betegség előtt. 

Reggel ki akartam vele buszozni Tesco járattal a Müllerbe, de lekéstük a buszt, így Lidl lett belőle. Vettünk mára és holnapra ebédnek valót, aztán gyorsan hazahoztunk a kajákat, majd átöltöztünk játszós ruhába és mentünk a játszótérre. Vittük a homokozó készletet is, Ádám pedig rengeteget homokozott. Jól érezte magát és még a hisztis is elmaradt amikor beraktam a babakocsiba, hogy hazainduljunk. Emmáéktól kaptunk egy kisoroszlánt így a gyógyulás örömére, amit Ádám eltolt. Nem tudom miért nem tetszett neki. A babakocsijukat azonban imádja - mindig beleül, és még el is gondolkoztam pár hete, hogy lehet kéne egy olyan. De Andrást tuti kikergetném a világból az ötlettel, mert használtan is 25 ezer egy olyan kocsi.Viszont gyerekkel együtt is lehet egy ujjal irányítani. A mienk ebben borzalmas!

Szombaton Győrköc Fesztivál lesz, azaz egész hétvégén, de mi csak szombat délelőtt tudunk kimenni, aztán ebéd után utazunk Fehérvárra. Andrásnak általános iskolai osztálytalálkozója lesz délután, értünk meg jön anyu Fehérvárra és visz magukhoz egy hétre (jövőhét péntekig) Zákányba. Visszük Ádám kismedencéjét, amit végül sikerült beszereznünk a Jysk-ben - remélem az idő is kedvező lesz a pancsizásokhoz.